Worthington torony

Waynoka repült és csak repült, hogy megzavarja az ellenfelüket. A társai is pont ugyanott akartak támadni, így leginkább az ő öklüket kellett kerülgetni.
~Szerencsém, hogy légyként gyorsabb vagyok bármelyiküknél. Ez nem túl hasznos forma a harchoz, be kell látnom~
Sikeresen kikerült mindent és mikor csend lett, azonnal repült is ki a teremből. Most már teljes tesben kellett segédkeznie. A léggyel megpróbált úgy repülni, hogy amikor befejezi a megszállást, még valahogy el tudja kapni a repülő állatot és újra bezárhassa. Később még jól jöhetett.
A kiabálás nélkül is berohant volna, miután egy röpke pillantást vetett Évára, aki ugyanúgy állt sokkosan. Berohant és ha talált elsősegélycsomagot, akkor vitte. Megijedt, hogy a vezetőjük meghalt.
- Pont ő, aki a legjobb közülünk? A katona? Ne...
Ha talált elsősegélyt, odaadta annak, aki tudta használni vagy ha mind tanultak ilyet is az Angyal Programban, mióta ő benne volt, akkor alkalmazta. Eléggé félt, hogy Burton meghalt és hogy Viktória is meg fog. A nő is nagyon rosszul nézett ki. Ha Waynoka bármiben tudott segíteni, akkor megtette, ha mondták.

Waynoka sem volt szakképzett orvos, nem sokat értett a gyógyításhoz. Annyit tudott segíteni, hogy odaadta az elsősegély csomagot. Igyekezett Zack keze alá dolgozni. Úgy látta, tanulnia kell ilyesmit is, hogy legközelebb segíthessen. A célja nem pont ez volt, hanem a Lovasok felszabadítása, de ebben a csapatban volt arra is esélye és ha már a csapat tagja volt, akkor jól akarta csinálni.
~Ha újra elkezdhetjük a kiképzést, akkor én bekéretem magam egy egészségügyi képzésre is. Kell egy ilyen ember a csapatba.~gondotla magában.
Shanon ténykedését látta légyként és most, mikor a lány kilépett az oszlop mögül, Waynoka nem tudta nem észrevenni, hogy csak félig volt rajta ruha. Elkapta onnan a tekintetét, mert nem akarta ezzel kellemetlen helyzetbe hozni a lányt. Magában viszont megállapította, hogy nagyon is csinos volt. Shanon végre tudott is valamit tenni, a két fiúé lett Viktória megvzsgálása. Waynoka itt sem érezte, hogy érne valamit, bármit is. Megpróbált nyugtató szavakat mondani ő is.
- Nyugalom, minden rendben lesz!
Igyekezett úgy helyezkedni, hogy Viktória ne lásson rá Burtonre.
~Egy holttest látványa vagy akár az újraélesztés is túl nagy sokk lehet. És még van egy Évánk is.~gondolta magában.
Helyeselt Zack ötletére. A mentők kellettek ide.
- Éva is sokkos, kinn van a lépcsőházban, nem szól és nem mozdul. Ő legalább nem sérült meg, de szerintem őt is el kell vitetni. Megnézzem a terroristák rádióit?
Ez utóbbit Shanontól kérdezte, mert ő volt most a legtapasztalabb közülük a fiú szerint, neki kellett parancsoknak lenni. A terroristák eszközeit is megnézte, hogy volt-e valami, amivel meg lehetett kötözni őket. Ha nem és mentőket hívtak, akkor majd azok elviszik, lekötözve őket. A szuperhumánnak erősebb anyag kellett vagy képességblokkoló. Mivel a betegen nem tudott segíteni, inkább a holmikkal foglalkozott. Amit lehetett, Waynoka begyűjtött tőlük, fegyvert, hasznos eszközöket, akár a ruhákat is, hogy álcázhassák magukat. 
~Nem jó érzés sérült embereket fosztogatni, de ezek terroristák. Meg akartak ölni minket és még ki tudja, kit. Ha valamelyik él még és ki lehet hallgatni odakinn, akkor már segítettünk valamennyit. Csak a csapat megfeleződött és a parancsnoknuk talán meg is halt. Hjajj, ezt nem akartam, nagyon nem~
Aggódással és keserűsségel volt tele.

Waynoka elfogadta a választ és elment megnézni, hogy mi volt abban a lépcsőházban. Onnan érkezett a szuperhumán vagy mutáns a lapáttal, rajta kívül most már semmi nem volt ott. Az ajtóból jelzett hüvelykujjal, hogy minden tiszta volt. Kiabálni nem akart. Nagyon aggódott még mindig, mert rosszul álltak.
~Évát nem tudom felrázni. Nagyon próbáltam az előbb is, nem sikerült. A mentőknek kell elvinniük. Viktória haldoklik vagy nem tudom, mi lehet vele. Zack próbál segíteni, de kétesélyes. A parancsnokunk pedig halott. Shanon pedig...azt hiszem, ő lesz a kedvencem a csapatból. Mindig helyén volt az esze és velem is jól bánt. Tisztességesen. Zack is, de a lány...mégis csak lány és...á, ezt most hagyjuk. Meg kell menteni a világot!
Waynoka igyekezett begyűjteni minden fegyvert és ha kellett, a többieknek is kiosztott ilyet. Arról volt szó, hogy éles fegyvert nem kapnak, de most tudtak szerezni. Ésszel kellett bánni ezekkel, hogy ne legyen civil áldozat. Egy maszkot is elvett és megpróbálta magára tenni. A rádiókkal nem boldogult, semmit nem értett.
- Ázsiaiul beszélnek benne. Ti tudtok kínaiul? - kérdezte a társait, remélve, hogy valamelyikük értett ezen a nyelven véletlenül.
A lapátot Waynoka magához vette, ha tehette. A lőfegyvert a hátán vetette át és kipróbálta, hogy neki is akkorát csapott-e a lapát, mint a szuperhumánnak. Egy falba csapott bele, hogy lássa az eredményt.

Waynokának látnia kellett, ahogy a próbálkozás abbamaradt. Most esett le neki véglegesen, hogy Burton nem volt többé. Nem kedvelte, csak tisztelte a tapasztalata és a tudása miatt.
~Hősi halott, mert a terroristák elleni harcban adta az életét az emberek védelmében. Olyan iszonytató belegondolni, hogy pár perce még osztotta a parancsokat, segített nekünk és most nincs többé. Magunkra maradtunk. Egy társat veszítettünk el, de nem szabad feladni, mert... A célra kell koncentrálni. Nekem főleg, mert a földre ilyennel küldtek vissza. Talán Burton is visszatér egyszer valahova, ha a szellemek kijelölik neki. Megérdemel még egy esélyt. Ha hallotok engem, szellemek, tereljétek a megfelelő úton a halott lelkét!~
Waynoka a gondolatban elmondott kis imája után a tettek mezejére lépett. Érezte, hogy reszketett, remegtek az izmai a félelemtől, amit jelentett a vezető halála. Bármelyikük járhatott ugyanígy és ha elbuktak, akkor a terroristák tettei beláthatatlanok voltak. Megpróbált ez ellen tenni.
Shanon és ő felfegyverkezett, Zack nem kért. Waynoka látta már, mennyire profi és ügyes volt a fiú pusztakezes harcban, megértette, hogy inkább annál maradt. A lapát ereje érdekesnek tűnt és egyben azt is jelenthette, hogy anélkül nem volt veszélyes a maszkos támadó.
- Hűh, ez jól fog még jönni! - mondta Waynoka.
A felvetés jónak bizonyult, Zack nem csak a távol-keleti ütőtechnikákat ismerte, hanem a mandarint is és értette az üzeneteket. Hasznukra vált, hogy tovább is adta a lényeget, miután hívta a mentőket, akiknek el kellett vinniük a két lányt, akik számára még voltt remény. Talán.
- Lift nélkül nehéz lesz beérnünk őket innen az épület aljáról. Be kéne szólni rádión, hogy figyeljék azt a labort kívülről is, hátha onnan be tudnak segíteni. Ha távozni készülnek, akkor a túszokat elvileg ott hagyják megkötözve, nem?
Waynoka nem igazán tudta, mi legyen. Elindult, ha nem volt más parancs és figyelt, hogy nem érkezett-e újabb támadás. Nem akarta a többieket lehagyni, együtt kellett haladniuk.

Waynokát picit megnyugtatta a mentősök érkezése. Ők legalább megtehették a két lányért, amit lehetett és maradt remény Évának és Viktóriánk. Talán. Waynoka remélte, hogy nem kellett még két halottal számolniuk. Inkább nem is gondolt bele, hogy Burton nem volt többé. Tisztelte, elismerte és sokra becsülte a katonát, kár volt érte és persze megrázó volt látni a halálát. A gyomra még mindig összeszorult, ahogy erre gondolt, ezért is próbált meg inkább a feladatra koncentrálni.
Shanonon érezte, hogy látott esélyt a teljes kudarcra. A csapat megfeleződött és időhátrányban is voltak. Az éles fegyverre engedélyük nem volt, de ettől még Waynoka használta volna, ha úgy látta, hogy kellett. Volt olyan helyzet, amikor szembe kellett menni a szabályokkal.
A lépcsőzés során nem beszéltek, elég megterhelő volt így is a tüdőnek és a lábaknak, minden edzés ellenére is. Waynoka követte Shanon példáját és a falhoz lapult. A lapátot magánál tartotta, mert lehet, hogy kellett a gyorsaság. Ha támadás jött, igyekezett fedezékbe vonulni vagy ha elég közel volt a támadó, akkor odasózni neki.

Waynoka megadta a jelzést, hogy rendben, fedezni fogja a fiút. Tanultak ilyeneket, hogy hogyan kellett szavak nélkül kommunikálni vészes helyzetekben. Ez a helyzet szerencsére mégsem volt olyan vészes. A léptek távolodtak és nem kellett most rögtön szembe nézniük a terroristákkal. Waynokában kavarogtak a gondolatok, hogy odapörköljön az éles fegyverrel majd. A tiltás és a retorziók is eszébe jutottak.
~Pedig megérdemelnék...~
Amikor az emeletre felértek, ahonnan jöttek az emberek, a fiú arra gondolt, hogy meg kellett volna nézni a túszokat. Shanon szólt közbe és azt mondta, hogy menjenek inkább felfelé. A fiú végiggondolta:
~Igaza van, okos lány. Ha megmentjük a túszokat, de a terroristák fenn valamilyen nagy fegyverhez jutnak, mindent elrontottunk. Őket kell utolérni!~
A természetfeletti nagyon jól bírta a lépcsőzést. Ez a lapát csodákat tett vele. Eldöntötte, hogy ha haza értek, vissza a központba, akkor meg fogja kérdezni, mi volt ez és hogy ymegtarthatta-e. Ez már valami volt a Lovasok ellen is, ha megtanulta használni.
A 21. emeleten Waynoka igyekezett körülnézni. Felajánlotta, hogy segít, suttogott hozzájuk:
- Előre repülök körülnézni. Vigyázzatok a testemre!
Ha megtehette, lefeküdt, a lapátot letette, hogy ne csapódjon és kinyitotta a légy tárolóját. Megpróbálta megszállni az állatot és körbe repülni, körülnézni, hogy merre jártak a terroristák, milyen veszélyek voltak és milyen ajtók.

Waynoka számára még mindig újak voltak a képességei. Nem sokat gyakorolta őket és hajlamos volt időnként elfeledkezni a határairól. A két órás időtartamot teljesen elfelejtette és meglepődött, mikor lemerevedve megpróbálta megszállni a legyet és semmi nem történt. Ugyanúgy állt a lábán, ahol előtte, a légy pedig megszabadulva a tárolótól, elrepült.
~Jaj, megint elfelejtettem. Nem baj, hogy elrepült, remélem, úgy sem tart már ez az üldözés két órán keresztül. Nincs annyi időnk és a túszoknak sincs~gondolkodott magában.
- Nem sikerült. Elfelejtettem, hogy ilyenkor két órát várni kell, mire megint megy- magyarázta meg a többieknek.
Shanon és Zack sokat segítettek. A lány látta, hogy tiszta volt a terep, a kínai nyelvet értő fiú pedig még mindig tudta követni a rádióadásokat. A végéhez közeledett a terroristák munkája és a csapaté is. Waynoka gondolkodott, hogy mit tegyen. Megérdemelték volna a bűnözők, hogy egyszerűen elvágja fölöttük a lift kábeleit medvekarmokkal. Nem tudták, mi volt a csomagban és hogy mire voltak képesek a terroristák, így erről letett egyenlőre. Óvatosan, lehetőleg halkan ő is kiment és olvasva Zack mozdulataiból előrerohant. Shanont nem hagyta le, mert a lány érzékeire szükség volt. Waynoka azt érezte, hogy jól érezte magát most Shanon közelében. Megnyugtató volt maga mellett tudni és talán ennél többről is volt szó. Megrázta a fejét és koncentrált a feladatra, hogy ha valaki előbukkkant, elbújjon vagy ha támadás érte őket, fedezéket találjon.

Nem volt gond azzal, hogy szavak nélkül is megértsék egymást. Figyeltek a másik mozdulataira és alkalmazkodtak. Hárman ezt már könnyebb is volt megtenni. Nagy kár, hogy ekkora áldozatok kellettek. Waynoka próbált nem gondolni a halálra és a sokkos lányra meg a másik sérültre, de ez nem volt könnyű. Azt belegtette maga előtt, hogy mi volt a célja. Itt helyt állni, hogy képzett legyen és később Apokalipszis Lovasai ellen is megálljon. Ez adott neki erőt, hogy hogy a túszokat megmentse.
A liftnél a helyzet nem alakult túl jól, ezért a természetfeletti megpróbálta meg nem történtté tenni a megtörténteket. A visszajátszás képességéhez fordult, hogy emlékezzen az elmúlt 1 perc eseményeire és ha sikerült, akkor a Zacknek és Shanonnak jelbeszéddel szólt. Megállította az elöl menőt lefogva a karját és mutatta a kezével, hogy kettő, aztán pisztolyt formázott belőle, jelezve, hogy két terrorista volt ott. Ezután a hármas számot mutatta ujjaival és úgy összefonta maga előtt a karjait, mint aki kényszerzubbonyban volt, ezzel jelezve a túszok helyzetét. Megpróbált egy erős gondolattal üzenni a telepata túsznak:
~El tud kéredzkedni vécére?
A társainak még jelezte az előbbi túszokra használt jelzéssel és az egyes szám mutatásával, hogy volt egy köztük és hüvelykujját és mutatóujját összecsíptette a két halántékánál és ráncolta a szemöldökeit. Így akarta jelezni, hogy az agyával a többiek felett állt az egyik túsz.