Sterns Kémiai kutató labor, New York állam

Különleges új energiaforrásokat kutató labor nagyon halad felfelé a ranglétrán.

Nina Walsh jött ki az újságtól a laborhoz. A lap, vagyis most már főleg honlap szeretne egy tartalmasabb nagy cikket a cégről és projektjeiről. megérkezve beengedik a sorompónál majd a kapunál egy öltönyös szőke férfi fogadja mosolyogva.
- Miss Walsh? Üdvözlöm a SKKL-nél.
Mondja mosolyogva és kezet nyújt mikor a nő kiszállt a kocsiból.
- A nevem Samuel Liss én leszek az őntúravezetője,d e kérem szólítson Sam-nek. Ha bármi kérdésen van álok szolgálatára. Jöjjön szerzünk önnek belépőkártyát.
Bent a portához mennek őt Sam dumál kicsit a portással és a nő kap egy nyakba akaszthatós kis kártyát.
- Ezt ne vegye le idebent.
Mondja a szigorú morgós kis bajszos ember a pult mögül.

~Nina Walsh~

A készülődés és ruha mizériát leszámítva viszonylag jó napnak indul a mai, kipihenten vettem magamhoz a reggeli "elvihető" kávém és be is futott a fuvarom. Mai feladat a Sterns kémiai kutatólabor látogatása és anyaggyűjtés egy születő cikkhez ami részletesebben bemutatja a céget. Útközben kortyolom a serkentő itókám és nézegetem a  rövid pontokba szedett vázlatom amit előre megírtam hogy ne felejtsek ki semmit amit mindenképp szeretnék a cikkben tudni.
Az utolsó korty kávé után a sofőr hangjára nézek ki az ablakon, meg is érkeztünk, fizetek és kiszállok. Nehéz lenne eltéveszteni merre is kell majd tovább mennem, a kísérőm már kint várt mosolyogva  a kapunál ahol kiszálltam a kocsiból. Bemutatkoznom nem kell, fölösleges ugyanis pontosan tudja ki vagyok, úgy is üdvözöl.
-Köszönöm, - mosolygok barátságosan - örülök hogy itt lehetek, alig várom hogy jobban körbenézhessek és minél többet megtudjak.
Fogadom a kézfogást amikor bemutatkozik, fel is ajánlja hogy a formális Mr Liss helyett Sam-nek szólítsam, jobb is lesz talán, ha már vele járok körbe az egész céget ami, tapasztalataim szerint egész vagy legalább félnapos program. Meg várom míg végig mondja amit szeretne, majd útközben a belépőkártyámért viszonzom a kérését.
-Engem is nyugodtan szólítson Ninának.
Még hozzá tennék valamit de addigra a portához érünk  ahol Sam beszél a portással majd kapok egy vendég kártyát, legalábbis gondolom hogy az és fel is szólítanak szigorúan hogy ne vegyem le miközben a nyakamba akasztom és bólintok hogy megértettem az utasítást.
Amikor elindulunk a körbevezetésre még felteszek egy kérdést.
-Kezdnék is egy kérdéssel. Probléma lenne ha hanganyagot rögzítenék a "túráról"?
Ha szabad be is kapcsolom a kis diktafont, sokban megkönnyíti a dolgom, de ha kell jegyzetelni is tudok, nem törnek le a körmeim tőle de mégis kényelmesebb lenne otthon újra hallgatni és leírni nyugodtan.

"Felszerelés":

Sam mosolyogva legyint.
- Dehogy! Természetesen!
Mondja boldogan. Megindulnak befelé miközben mesélni kezd.
- A céget hárman alapítottuk. Enyém az üzleti része, én csak a dumagép vagyok. A két egyetemista barátom, a kémikusok lényegében a cég alapítói és szívei. Miattuk létezünk. Ők Stevein Lee és Stanley Ditko.
Az irodarészeken keresztül a férfi bemutat pár fontosabb személyt. Majd átjutnak a labor részleghez: Egy hatalmas gyár részleg, ahol vagy hatvan maszkos lent intézkedik miközben ők fent állnak a balkonon.
- Ez a tömeggyártás. Amit a zsenik kitalálnak az itt készül. Persze még csak egy-két gyógyszerről van szó. Főleg étkezési kiegészítők a fő cikkünk, ezeket egészségesebb gyümölcsök termesztéséhez használják farmokon.

~Nina Walsh~

A kérdésemre olyan választ kaptam amit vártam.
-Szeretek biztosra menni ezért inkább megkérdeztem. - válaszoltam miközben elő vettem a kis hangfelvevőt és bekapcsoltam.
Ezután el is indulunk és kezdődik a vezetés, el is kezdi mesélni, ahogy illik az alapítástól. Át haladunk az irodai részlegen ahol találkozhatok néhány fontos személlyel, eddig nem igazán kellett kérdést feltennem már ami a fontosakat illeti, ma x néhány kisebb részlet kérdést amire megkaptam a megfelelő válaszokat is, de csak röviden, nem tartunk fel senkit a munkájában.
Következik az "izgalmasabb" rész, a laborok felé vesszük az irányt. Mint várható volt ez kapja a legnagyobb teret, felülről nézzük a munkálatokat. Rengeted dolgozó jár kel oda lent, maszkban természetesen, közben rövid ismertetőt kapok az itt folyó munkálatokkal kapcsolatban.
Ha befejezte meg is kérdezem mennyire veszélyes, már ránk nézve hogy itt vagyunk, de csak ha egy légtérben van a balkon és a gyártó terület, aztán a gyógyszerekkel kapcsolatban kérdezek, az étkezés kiegészítőről elmondta a lényeget.
-Pontosabban milyen típusú gyógyszerekről van szó? Úgy értem hogy kifejezetten egy betegségre hat vagy inkább csak tüneteteket csillapít?

A férfi mosolyogva néz a nőre.
- Főleg fokozókat. A mi szereink célja, hogy megerősítsenek valamit a szervezetben így a megfelelő gyógyszerekkel együtt a szervezet képes legyen legyűrni a tüneteket. Mutatok is egy példát!
Csattan fel lelkesen és vezeti a balkonon tovább a nőt az épület másik végébe. Ott szépen adnak neki egy védő ruhát.
- Nyugalom nincs fertőzési veszély, de kötelező.
Majd megindulnak a laborok felé. itt egy vastag üvegfal választja el őket a kísérleti helytől. Bent még egy tisztítóterem is van, így teljesen baktériummentesen járhatnak ki és be. Bent négyen dolgoznak. Zölden világító anyagokat öntenek és mérnek.
- Ez az egyik zseni pontunk.
Mondja férfi a védőruhában mosolyogva.
- Persze nagyon védjük mivel főleg speciális sugárzással erősítjük meg az alkalmazott bacilusokat. A cél, hogy a bacilus erősebb legyen a sugárzástól ezzel olyan reakciót vált ki a szervezetből, amitől az megerősíti magát. Mint egy agresszív edző, aki lökdös,hogy még tegyél fekvőtámaszokat.

~Nina Walsh~

A kérdésemre kapok is megfelelő választ, ha jól értelmeztem főleg az immunrendszert turbózzák hogy erős és ellenálló legyen, sőt a kérdésemmel még némi lelkesedést is kiváltottam Sam-ből és le is vezet valahova Jobb szót nem tudtam hirtelen, nem tudom mégis merre tartunk de kaptam egy védőruhát amit fel kell vennem. Lehet mégis csak meg kellett volna kérdeznem mennyire is veszélyesek ezek a kísérletek illetve munkálatok amik itt folynak de mielőtt bármit reagálhatnék megnyugtat hogy nincs semmi gond csak előírás. Hát, jobb mintha csak úgy besétáltunk volna, mit se sejtve és valamit összeszedünk. Így hát szó nélkül felveszem a ruházatot, kis segítséggel majd megközelítjük a labort. A vastag üvegfal és az a kis fertőtlenítésre kialakított rész nyugtat meg teljesen, tényleg annyira figyelnek amennyire egy ilyen helyen kell, így már tudok arra figyelni amiért a vezetőm lehozott ide. Itt nincsenek annyian mint az előző részen, csak négyen és ilyen bizarrnak tűnő világító anyagot öntögetnek stb. mint a filmekben, valahogy ez jut eszemben. Végtére is, most járok ilyen helyen először. Kapom is a magyarázatot a helyről és hogy pontosabban mit is csinálnak a bent dolgozók. A sugárzás és a bacilus így egy mondatban nem vált ki belőlem sok pozitív érzelmet, de biztosan tudják mit csinálnak, nem hiába zsenik végzik ezeket és nem olyan egyszerű elmék mint például én.
-Tehát kényszerítik az immunrendszert hogy erősödjön. - nézek fel a férfire megerősítést várva hogy jól értelmeztem-e amit mondott.
Csak ki kívánkozik belőlem még egy dolog ami azóta foglalkoztat mióta a laborok körül ólálkodunk.
-Arra lennék még kíváncsi hogy ezek a munkálatoknak mekkora a veszélyfaktoruk? Úgy értem mekkora a lehetősége egy balesetnek illetve az mekkora károkat tudna okozni? - egy ilyen intézménnyel kapcsolatban talán mindenki fejében megfordulnak ezek a kérdések és más hasonlóak a témát érintőek. A betegségek, vírusok esetleg járványok azok az mikroszkopikus ellenségek amiktől mindenki fél már már retteg, persze főleg akkor ha elszabadulnak.

A férfi nyugodtan nézi ahogy bent a zöldes izzó rudat belerakják egy üvegbe.
- Balesetünk még nem volt. Ez a kísérlet msot sokkal kockázatosabb, mivel a sugárzási anyag, amivel foglalkoznak bent a fiúk instabil, de pontosan ezért megerősítettük a falakat, az üveget, új védőruhákat csináltattunk. Annyira jól sikerültek, hogy a kormány rendelt tőlünk prototípusokat saját alkalmazásra.
Mondja nagy büszkeséggel. Bent a zölden világító anyagot egy sugár alá rakják. A gépet lassan bekapcsolják.
- Ó egy igazi csodának lehettünk tanúi! Ez a speciális anyag és lézer hónapokig készült, ma fogjuk a lézerrel felerősíteni a baktériumokat. A sugárzás és az anyag is külön-külön nagy erejű gamma sugárzással rendelkeznek.
A lézer érinti az anyagot majd az elkezd habzani. A laborosok picit meglepve hátra lépnek. A férfi előre hajol zavartan, el se tudja képzelni mi történhet. Nina ellenben látja, hogy a hihetetlenül vastag végső üveg... görbül. A benti nyomás olyan hatalmas, hogy egyszer csak minden laboros vérlufiként robban szét. majd a zöldes anyag is felrobban és vele az üveg millió darabra törik. Az a nagy mindkettejüket befedi, marva a védőruhákat. Közben az sugár elkezd mozogni a robbanástól és pont arcon lövi Walsht. A zöld fény után eszméletét veszti csak egy robbanást hall és sikolyokat.

~Nina Walsh~

Az aggodalmas kérdésemre elég megnyugtató választ kaptam,sőt még ha kicsit felvágna az új védőruhákkal, megteheti, a cikknek az lesz a lényege hogy bemutassuk a céget, főleg a jobbik oldalát, szabad kicsit fényezni. Csodának lehetünk tanúi, hát akkor én is oda fordítom a tekintetem és követem a szememmel a zölden izzó tárgyat, közben kapom ugye a kommentárt hogy mit is láthatok. Legalábbis kapnám, az agyag el kezd habzani és a hozzáértők reakcióját nézve ez nem valami jó jel.
-Ez nem valami biztató, igaz? - kérdezem nem valami túlzott önbizalommal nézek fel a férfire, de nem hinném hogy reagál.
Vissza fordulok az üveg felé amikor valami furcsát észlelek, ez hajlik, ráadásul kifelé, hátra lépek párat, majd amikor felrobbannak a laborosok sokkosan felkiáltok össze rándulva.
-Úristen! -hátrálok még inkább és nézek a férfira de nem tudok semmit mondani torkomon akadt a szó, kezd eluralkodni rajtam a pánik és fogalmam sincs egy ilyen esetben mi a teendő, csak nézem ahogy az anyag felrobban és szétrepül az üveg. reflexből az arcom elé kapom a karjaim keresztbe védve azt, majd fura hangra leszek figyelmes, az anyag marni kezdi a ruhát.
-Ne, ne ne! - próbálnám magamról leszedni a védőruhát pánikolva közben hátrálni a területtől.
majd az utolsó képem a zöld nyaláb ami arcon talált, legalábbis gondolom az lehetett ez a fény ami leterített, majd egy robbanás hangja és sikolyok, de ez minden amit a világból érzékeltem, aztán képszakadás.

Nina ébredezni kezd. A feje úgy fáj, mint még soha. Az agya landol és lüktet, mintha koponyája belülről próbál kitörni milliárdnyi darabra. Nehéz felébredni. Tápászkodva mozog. Az épületben füst és sikoltás. A gondolatok seregei járják az agyát. Valamiért képes kiszámolni pontosan mekkora energiával lőtték meg, mennyi darabra tört az üveg és merre estek matematikai mértékek szerint. Ám hirtelen egy sokkal sokkolóbb dolgot fog fel: a bőre zöld. A kezei zöldek és a homlokából a seb is jáde vér szivárog. A feje nagy. Nagyon nagy. A kísérője holteste mellett kúszva egy nagyobb fémdarabot talál. Felemelve a tükörben megpillantja az új önmagát...



/Kihúztad a Leader. Már megint egy karaktert, akinek nincsen semmiféle női verziós képe Mert így kéne kinézned:/

~Nina Walsh~

Nem tudom meddig lehettem kiütve de amikor ébredezni kezdtem még a laborban voltam. Érzem a füst szagot, hosszútávon ez füstmérgezéshez vezethet, a fejfájás talán az egyik jele lehet. Csodálkozom hogy nem érkeztek ki illetékesek és kezdtek rendet rakni, ezt a sikolyokból gondolom. Ezek a hangok nem segítenek a helyzetemen, lüktet a koponyám majd szét veti a nyomás. Nagy nehezen megerőltetem magam és próbálok felkelni, nem érzek magamon komoly sérülést, a homlokomon érzem a vér szivárogni ahol eltalált a lézer nyaláb, hozzá is értem ellenőrizve, mégis mennyire lehet súlyos és közben egy pontos képlet is megjelent a fejemben hogy mekkora volt a lézer energiája ami ezt okozta. Kicsit furcsa, sosem voltam jó ezekben a számolásokban most pedig játszi könnyedséggel ugrott és számolódott ki oda bent, sőt még azt is kitudtam számolni hány darabra tört az üveg, mellé pedig a szilánkok röppályáját, pontosan! Hűha, kicsit megrémít ez a hirtelen tudás, de hallottam már ilyet, van aki kómából ébred úgy hogy anyanyelvi szinten beszél egy eddig számára idegen nyelvet, illetve tökéletesen tud egy hangszeren játszani min még sose tanult. A seb nem tűnik vészesnek de, de, várjunk csak, végig simítom a fejem. Mi a jó isten báránya? Szörnyülködök, remélem ezt most nem jól érzem, óriásinak érzem a fejem, meg is jelenik egy képlet hogy mekkora lehet a térfogata tapintás alapján, hát sokszorosa az átlagosnak. A másik dolog amire még felfigyeltem ahogy leraktam a földre a kezem hogy megtámaszkodjak hogy a bőröm színe egészen más, köze sincs a normális emberihez, zöld, és a vér is ami a földre kenődött az ujjamról ahogy támaszkodtam. Úristen,tudni akarom hogy nézek ki? Nem vagyok benne biztos de hajt a kíváncsiságom. Nézek is körbe, a kísérőm látszólag nem mutat semmi élet jelet és a sérülései alapján (már ha vannak neki jól láthatóak) is halott lehet, akkor én hogy éltem túl? Talán a lézer menthetett meg aminek ezek a bizarr változások lettek az eredményei. Észre veszek egy fényes elemet amit használhatok majd tükörnek, nos felállni még nem tudok így oda kúszok, kikúszva a védőruha maradványából amit félig leszedtem magamról és az anyag le égetett. Miután elértem a fémdarabot, megpróbálok felülni, lehunyom a szemem és úgy emelem magam elé, kifújom a levegőt és csak aztán tekintem meg új látványom. Felsikoltva hajítom el a darabot és fogom az arcom.
-Miééért?!
Falra festettem az ördögöt és személyesen megtapasztalhattam egy vegyi balesetet és megtapasztalhattam a hatásait is, a kérdésemre tökéletes választ kaptam, köszönöm szépen, most ha nem bánják megyek és levetem magam az épület tetejéről....Már ha fel tudok majd kelni, de előbb kiszámolom elegendő-e az épület magassága egy végzetes kimenetelű landoláshoz.

A nő dühösen nézi az új arcát. Az első gondolata az öngyilkosság az épület teteje valóbban elég magas lenne bár ehhez vissza kell sétálnia a főépületbe, hogy biztos legyen a "siker". Ahogy ezt végig gondolja egyszerűen rájön, hogy a világ megváltozott körülötte. Mindent másként lát. mikor belegondol ebbe levezeti a fejben, hogy miféle acél és beton alapú épületrendszerben van. Pontosan mik a kémiai összetevői ennek. Mik is a súlypontjai az épületnek, hogyan tervezhették és mikre kellett figyelniük. Furcsa ezt mondani, de érti a világot. Kisétálva látja a robbanások okozta káoszt és a sérülteket. Azok még nem is figyelnek rá. A törött és éget embereken megtudja mondani mi sérült meg a látványok alapján és tudja annak a következményeit. Látványra tudja mennyire durva a másodfokú égés és mik az ellenszerei. Tudja mely kémiai anyag micsoda a munkasorokon. Melyik csont az latin neve szerint, ami eltört az egyik munkás lábában mikor neki esett a falnak a robbanástól és mennyi idő mire begyógyul. Olyan egyetemi szak ismerte van mindenről, amit maximum eddig csak elvétve látott iskolás korában. Van, amit ért, mert egyszer életében hallotta vagy látta akár egy halovány pillanatra és minden mást egyszerűen logikából kitud következtetni azonnal. A gyártósorokra érkezik először a védőfelszereléses őrség és spec oltókkal fojtják el a tüzeket. A nő azt is azonnal tudja, hogy ha kilép észre veszik, de idővel, kb olyan egy percen belül megindulnak meg ide a laborba is.

~Nina Walsh~

Nos, szörnyen festek, teljesen kiakaszt pillanatnyilag és megfordul a fejemben egy ugrás, amihez az épület biztosítani tudná a szükséges feltételeket. Igaz ez csak egy hirtelen felindulásból született gondolat, elkeseredésemben. Végül fel tudtam kelni, leporoltam magam, ennyi idő alatt pontos megállapítást tudtam tenni az anyag összetételéről és mennyiségéről ami a ruhámra ragadt. Körbenéztem, mindenhol a sérült munkások, ahogy végig nézek rajtuk szinte egyből pontos diagnózist tudnék adni és az életben lévőket illetően pontosan tudom hogy kéne őket ellátni és meddig gyógyulnának fel. Ijesztő, ugyanez vonatkozik az épületre, egy pillantással megtudok határozni szinte mindent vele kapcsolatban, a szerkezetén át az anyagokig. Kezdek lassan vissza sétálni azon az útvonalon amin lejöttünk, közben elkezdték a vész elhárítását. Megdöbbent hogy bármire nézem tudom mi az, nem kb szinten, hanem pontos, részletes leírást tudnék adni minden tárgyról, anyagról, sérülésről, még a munkás lábából kiálló csont latin nevét is tudom. Elképesztő tudás van a fejemben, leblokkol, mintha egy könyvtárat vagy magát az internetet nyomták volna a fejembe, persze az értékes tudás részét nem a szemetet. Szinte még nem is tértem magamhoz, a balkonon sétálok végig, ahogy végig nézek a gyártósoron végig mondom magamban az anyagok neveit amikre rá nézek. Hihetetlen, csak mosolygok mint egy eszelős. Mi mindenre lehetne használni ezt a tudást, mások kemény éveket ölnek bele hogy a töredékét elérjék. Meg kell látnom a pozitívat ebben a balesetben, lehet hogy eltorzult a külsőm, de eszméletlen tudást kaptam cserébe, amivel segíthetem a fejlődést és az emberiség előre haladását. Nem tékozolhatom el az imént kapott kincsem és zárkózhatok el, tudatnom kell a világgal mire vagyok képes és elfoglalni a méltó helyem ahol kamatoztathatom, ezzel több megbecsülést is szerezve. Nem kezelhetem ezt úgy mint hatalmat, igaz felér azzal, de bármennyire is bízom magamban, eluralkodhat rajtam valami sötét amivel pont a célom ellenkezőjét érem el. Már az ajtóhoz közel vagyok, meg kell gondolnom érdemes e elhagynom az épületet.

Nina kisétál lassan és fájdalmakkal, mikor meghallja a furcsa súgásokat a fejében. Más-más emberek hangján. Fájdalomról és aggodalomról szólnak a hangok. Hamar összerakja. Telepátia. Már látja a védőruhásokat felfelé futni felé és a mögötte lévő robbanási helyszínre.
- Hölgyem!
- Úristen!
Mondják és megtorpannak a nőtől.
~ Durván megégett! Az a fej...
Gondolják magukban.
~ Undorító. Valszeg meg se tudjuk már menteni.
A gondolatok ellenére Walsh ól érzi magát és percről percre inkább teljesnek és sértetlennek.

~Nina Walsh~

Át tanulmányoztam kicsit a terepet ahogy haladtam kifelé, sikeresen eljutottam az ajtóig is ahol megálltam gondolkodni. Ekkor kezdtem hangokat hallani a fejemben, emberi hangokat, de ezek nem hozzám szóltak hanem saját bajukkal, helyzetükkel foglalkoztak, főleg a sérüléseik okozta fájdalom jelent meg de akadt itt aggodalom és kétségbeesés is. Szóval ezek a bent lévők gondolatai és hallom őket, telepátia? Hmm ez mondjuk kifejezetten tetszik, sokban könnyítette volna a dolgom mondjuk egy riporton vagy ilyesmi, mennyi titok, mennyi lelepleződés és még a vetítő érdek embereket is ki tudtam volna szűrni a környezetemből sokkal egyszerűbben. Közben hátra tettem a kezeim, egyik kézfejem a másikba helyezve nézelődtem, majd fordultam a felém érkező védőruhás személyek felé. Megtorpannak, elrettennek a látványomtól, igen ez nagy veszteség, de nem olyan mint amekkora tudásra tettem szert itt és most. A gondolataik sértőek lehetnének, de le tudom annak hogy túl hogy is mondjam, talán primitívek(?), hogy elvonatkozzanak a fizikai megjelenéstől, ami természetesen fontos abban hogy ápoltak legyünk, tiszták és a többi igény de erről hogy ekkorára nőtt a koponyám egyáltalán nem tehetek sőt, még ők a felelősek érte. Ráadásul csúnyán megsérültem, erre az egyik védőruhás hívta fel főleg a figyelmem, nem mintha a fájdalom nem jelzett volna de túlzottan lefoglalt az új tudásom tesztelése . Vajon mit szólnának ha csúnya pert akasztanék a nyakukba a veszteségeimért? De van egy olyan érzésem mással leszek elfoglalva, valamivel ami sokkal kifizetődőbb. A sértő gondolataikat figyelmen kívül hagyom de valami válaszra csak kéne méltatnom őket, ezekkel a semmit mondó megszólításokkal is.
-Nyugodjanak meg, jól vagyok! Súlyosabb állapotban lévő társaik várakoznak oda bent, velük foglalkozzanak.
Nézek rájuk érzelemmentesen, érezhetik a hangomban hogy ez nem csak egy kijelentés volt, szükségem van most egy kis egyedüllétre, vagy tényleges segítségre nem két remegő védőruhás goromba laborszökevényre.

Nina magára marad. Az emberek gondolatait inkább pár halk morgásként hallja meg, ha ránéznek vagy túl közel mennek el mellette. Nem annyira figyelnek rá. A hatalmas káoszban őa legkevésbé sérült valahogyan még ha a külseje másra is utal. Picivel később érkezik egy másik védőruhás ő már nyugodtabb.
- Érez fájdalmat?
~ A zöld bőr gamma-sugárzás hatása lehet.
Ha engedi Nina akkor a férfi finoman fogja a kezét. Lassan végig húzza rajta a kesztyűs kezét. Nincsenek eltorzulások. A bőre pontosan olyan, mint az előtt csak zöld. A férfi gondolatai fókuszáltak és nyugodtak. nem akar rosszat ténylegesen csak a sérülés mértékét karja felmérni.
- Van bármilyen panasza?
Kérdi komolyan, hátha rájön mi történt Walsh testével.

~Nina Walsh~

A két remegő kezű szerencsétlen után szinten minden elhaladó ember gondolatát ignorálom, nem figyelek rájuk. Lehet hogy kissé eltorzultam de attól még egy érző lény vagyok és van önbecsülésem amit ilyen gondolatokkal simán alá lehetne ásni és a béka feneke alá lenyomni, de nem hagyom magam intelligensebb vagyok annál hogy hagyjam néhány ilyen negatív gondolatnak hogy megtörjön. Álldogálok kint tovább össze font karokkal és nézelődök, úgy döntöttem szüneteltetni képe ezt a képesség tesztelést, nem akarom megerőltetni magam, jó hogy így megúsztam egy ilyen balesetet. Érkezik még egy védőruhás alak, már várom a remegést, rettegést és kusza gondolatainak felém bombázását de nem, úgy nézni a pasi egész jól tartja magát és tiszta fejjel tud gondolkodni, talán láthatott már ilyet ezelőtt is.
-A fejem hasogatott de már rendben vagyok, úgy érzem. -válaszolok a kérdésére.
Nyugodtan sétálgattam eddig és már nem éreztem, vagy egyszerűen kizártam úgyhogy ha még nem múlt el most újra benyilallhat, illetve a fejemből szivárgott a zöld vér de azt gondolom látja ő maga is. Egy gondolatára figyelek fel, nem tudom hogy válaszoljak e rá, konkrétan homlokon talált a lézer. Majd a kérdés után vizsgálni kezd amit hagyok is neki, először is a kezem nézi meg, ahogy látom csak a bőröm színe változott meg, nem nagy dolog, kicsit fura de egyedi és micsoda tudás társult hozzá. Feltesz egy újabb kérdést, van e valami panaszom, hát azon kívül hogy hatalmasra nőtt a koponyám és zöld lett a bőröm nincs, a tudásomat nem nevezném panasznak de lehet nem árt ha tud róla.
-Azon kívül amit maga is lát semmi, viszont érdekes hogy mintha megnyílt volna az elmém. - egyelőre ennyit mondok ha ezt fel tudja dolgozni és úgy látom megbízható, nem fog egy kísérleti laborba benyomni életem végéig folytatom.

A férfi megnézi a pupilla reakcióját.
~ Lehet, hogy hallucinációk vagy agyrázkódás a robbanástól.
- Lehet, hogy a robbanás mellékhatásai.
Tompítja a szavait a férfi mikor kimondja a gondolatait.
- Színeket lát? Zajt hall? Megcserélődtek az érzékszervei?
Kérdi érdeklődve miközben pulzust néz a nyakánál.
- Minden más alapján maga teljesen rendben van, már amennyire így felszínesen tudom ezt kijelenteni.

~Nina Walsh~

Amikor jelentem az elmém megnyílt a férfi egyből megfogalmaz magában egy ésszerű választ, legalábbis amit ő annak tart, majd kicsit újra gondolva ki is mondja a gondolatát amire csak felvonom a szemöldököm.-
-Ahogy az is hogy hallom minden gondolatát? - lehet nem a legjobb ötlet hogy megosztom vele az újonnan szerzett képességem, de ezzel bizonyítom is hogy nem óhajtom eltitkolni, később pedig rossz szándékokat beteljesíteni a segítségével. Kíváncsi vagyok mit reagál az új információra, na meg a többi remegőkezű pojáca hogy reagálna. Majd kérdezgetni kezd.
-Igen...Nem...Úgy érzem mindenem rendben és a helyén van és rendeltetésnek megfelelően működik. - válaszolok a kérdéssorozatra, na hány kört futunk még ilyen kérdésekből? Közben ellenőrzi a pulzusom amiben nem gátolom, sőt ha tudom megkönnyítem a dolgát, megemelem az állam mondjuk vagy bármi hasonló egyszerű cselekedet, aztán kijelenti látszólag rendben vagyok, én úgy érzem nem csak látszólag vagyok rendben, de gondolom a szavam itt most mennyit jelent.

A férfi emgdöbben.
~ Mi a franc?
- Öhm... talán agyrázkódás és hangokat hall. Mi a neve?
Kérdi a férfi. Közben húzzák ki az embereket és hallja a gondolataikat. Az égett szőke nő pánikolva nézi Ninát.
~ Mutáns. Valami szörnyeteg!
Egyértelműen súg is valamit a társainak, akik viszik ki. Majd a benti mentős gondolatait hallja meg.
~ Úristen. Lehet, hogy megölte őket? Ki tudja miféle lény ez a nőci. Lehet, hogy ő okozta a robbanást?
Közben az őt vizsgáló rádiója megszólal:
- Mentőosztag mindjárt megérkezik!

~Nina Walsh~

A kérdésemre  egyből rávágja, biztos csak hallucinálok, majd a nevem kérdezi.
-Nem hinném...-jegyzem meg gyorsan és higgadtan -Nina Walsh.
Közben a kiérkezőkre vetek egy pillantást, egy meglehetősen zavart, összeégett nő gondolatát hallom meg első ként, szörnyeteg, hmm milyen egyedi, hányszor is hallottam eddig? Vonom fel unottan a szemöldököm, majd fordítom vissza a tekintetem az előttem álló úrra. Fél szemmel még láttam hogy valamit súgott a nő a többinek és egyből csapnak is fejbe a hibáztató gondolatok, ugyan már, ha ezzel a tudással felfegyverkezve akartam volna egy az egyben kiiktatni a céget a dolgozókkal együtt biztos csak por és hamu maradt volna az épületből, nem jártatnád a szád túlélhető égési sérülésekkel angyalom, de csak félmosolyra húzom a szám jól mulatva a primitivizmusukon, különbözök tőlük ezért szörny vagyok és első számú bűnbak, ki gondolta volna. Arra hogy a mentőosztag érkezik csak bólintok és gondolkodom hogy amíg várunk mivel üssem el az időt, áh, meg is van. Próbálom bizonyítani az igazam az itt álló egyetlen józan gondolkodású embernek azzal hogy megpróbálok telepatikus úton megszólalni a fejében, ha hallom a gondolatait talán erre is képes vagyok. Ha ez sikerül ennyit mondok.
~Biztos hogy csak hallucinálok?....Ajjaj, csak nem hangokat hallunk?...Most már remélem hisz nekem. ~ kis szüneteket hagyva a mondatok közt.
Remélem sikerült és nem úgy néz rám mint egy hibbantra, bár szerintem az a "franc" arra utalt hogy valahol elhiszi csak nem akarja, nem baj, segítek. Ha látom rajta hogy sikerült a mutatvány kissé közelebb hajolok és egyik tenyerem feltartva az arcom mellett takarom a szám és halkan beszélek azért úgy hogy hallja.
-De ha még mindig nem, a társai engem gyanúsítanak a történtek miatt, majd kérdezze meg. - mosolygok barátságosan és egyenesedek vissza.
Vagy játszhatunk mentalistásat is, gondoljon valamire és én megmondom mi az, nekem van időm, annyi mint a tenger, de megvárom amíg esetleg ő ajánlja fel a lehetőséget, úgyis elhitetem vele az igazam, kihívásnak vettem, nem fogom annyiban hagyni.

A férfi a fejét rázza.
~ Ki tudja mi történt a nővel a gamma elégé instabil.
- Kérem nyugodjon meg.
Közben a terem lassan kiürült. Az adóvedúbúl egy hang szólalt meg:
- Megérkeztek!
A férfi felkapta a vevőt és válaszolt:
- Jöjjenek ide azonnal van egy gamma sugárzottunk. Nem életveszélyes, de nem tudom milyen mellékhatások vagy lappangó tünetek lehetnek.
- Vettem.
Kintről még mindig hallania félelem és összeesküvés gondolatait. Lassan a terembe érkeznek a mentősök is, akik meglepve megtorpannak egy pillanatra.

~Nina Walsh~

Úgy néz ki a kis próbálkozásom hogy a fejébe másszak hatástalan, legalábbis annak mutatja, mintha nem reagálna. csak továbbra is azt mondja a sugárzás és ki a tünetek, hát rendben én nem harcolok tovább, rá hagyom, legyen úgy. A kijelentésére pedig hogy nyugodjak meg csak felvonom a szemöldököm kissé.
-Miattam ne aggódjon, nyugodt vagyok...mint mindig. - sóhajtom az utolsó szavakat, közben szemügyre veszem még egyszer a környezetet.
Vissza fordítom a tekintetem amikor megszólal a vevő, nem is mondok már semmit csak unottan pislogok rá és várom hogy vigyenek és történjen már valami, találkozzak már valaki olyannal aki hisz is nekem és esetleg többet tud az ilyesféle elváltozásokról.
Azonnal ide is hívja a társait, gondolom mielőtt beérnek kapnak egy kis mérgezést a kint pánikolóktól akik engem gyanúsítanak. A vicces az egészben csak az ha egy kicsit figyeltek volna, de lehet a memóriájukkal van a gond, tudhatnák hogy nem rég még mezei kis halandó tudatlan ember voltam mint ahogy ők és nem azzal a szándékkal érkeztem hogy magamra robbantsam a labort, kísérletként hátha a fejembe folyik a mindenkori emberiség összes tudása, de ezt magyarázd el ilyen kinézettel egy embernek, szinte lehetetlen. Tipikus felfogás az hogyha valami vagy valaki más, merőben más, akkor az már a sátán műve, nem hibáztathatom ezért őket. Egy pillanatra megtorpantak a beérkező mentősök de rájuk se reagálok hagyom hogy vizsgáljanak vagy amit akarnak, ha hoztak valami hordágyat arra is felfekszek csak szabaduljak már ezektől, komolyan mint egy tinédzser az iskolapadban, ezt hozzák ki belőlem.