Kepler tudományos központ

Ez a világ tele van meglepetésekkel. Főleg ez a megfagyós dolog az, ami most mindent visz. Erre még a mester se volt képes, bár ki tudja, nem arról volt híres, hogy fitogtatná az erejét. Ettől függetlenül érzem, hogy itt problémák lesznek, szóval nem árt készenlétben tartani a mágiát meg a kardomat. Az biztos, hogy ez a valaki egy mágiahasználó, szinte még a mesternél is nagyobb aurája van. Mint egy izzó neonlámpa a sötétben. A többi mozgó személy is gyanús nekem, de egyenlőre ezzel a fickóval törődök, így szépen, komótosan a nyomába eredek. Egészen kintig követem, ahol a fickó bevesz egy papírrudat a szájába és meggyújtja. Mintha valami furcsa pipa lenne, de ennél is fontosabb, hogy egy súlyosan sérült lány fekszik előtte, akibe a pasas belerúg. Na most lett elegem. Előhúzom a kardomat a táskából, egyenlőre még a hüvelyében tartom, de egy rövid mozdulat és ige kíséretében elengedek egy villámot, ami csupán jelzésértékű, nem rá célzok és nem is ártó szándékkal. Ezután elkap egy kisebb köhögésroham, majd annak a végeztével megtörlöm a számat és előhúzom a kardomat.
- Lépj hátra és magyarázz. - mondom erős akcentussal, de ha esetleg rámtámadna, akkor kap egy kis villámot a seggébe.

A kis csapatunk nő miközben a különös fiatalembert követjük. Van aki bemutatkozik, vagy épp csak csatlakozik hozzánk. Választ sem én, sem pedig Aurora nem mond, csupán a nő jelzi, hogy mozogjanak, vagy épp, hogy maradjanak nyugton. Ez utóbbival egyet tudok érteni vele, hisz semmi szükség arra, hogy civilek beavatkozzanak ebbe a különös eseménybe.
A kijáratot elérve Aurora már épp mozdult volna, hogy valamit tegyen és mondjon a különös alak szövegére, mikor egy ismeretlen férfi nekiállt villámot szórni, és egy kardot előrántva hőst próbált játszani. Aurora elég jól láthatóan temette egy pillanatra az arcát az egyik tenyerébe.
~ Ez sem olvasta el, a "Hogyan viselkedj egy gonosz gyanús figurával?" kézikönyvet. - a gondolatai bőven elmondtak mindent arról, amit a férfiről gondolt úgy kívülről, mint belülről. Egyetértettem ezzel, hisz ha az alak, akit eddig követtünk, nem szúrja le, akkor bizonyára csupán jó kedvében van.
- Bocsásson meg ennek a fura figurának. őszintén szólva, fogalmam sincs róla, hogy ki lehet és miért viselkedik ilyen aggasztóan ostobán. - Aurora hangja végre kiszabadult az ajkai börtönéből és közben elindult tartva az azonos távolságot, mind a követett alaktól, mind pedig a hősködőtől. Egyikben sem bízott, egy fikarcnyit sem.
- Amint látom, a hölgy a lábainál Mrs. Moore. Gondolom valamiféle terve, vagy szándéka van velünk, amiért ily készségesen megvárt, illetve felhívta a figyelmünket a létezésére és arra, hogy túszként tartja fogva a hölgyet. - a nő ugyan azt játszotta mint máskor. Beszélt. beszélt annak érdekében, hogy megfigyelje az ellenfele reakcióit, beszélt annak érdekében, hogy megnyugtassa a kedélyeket, és beszélt azért, hogy figyeljenek rá, de el is terelje magáról a figyelmet. Ez volt az ő stílusa, bebiztosította a másik felet, hogy alá lehet őt becsülni, és ezt egészen addig játszotta amíg a célegyenesben nem volt.

Felszerelés:

Sokunknak feltűnt a nyugodtan sétáló idegen és követni kezdtük. Egészen kiértünk az épületből, ami jó, hiszen itt vannak a fegyvereim. Nem tudom mire készül, de nem tetszik.
- Mind a ketten mindig beletenyerelünk az ilyen esetekbe, igaz Svarog? - mondom barátságosan a gyíkpofának. Nem egyszer voltunk már hasonló helyzetben. Van egy érzésem, hogy hova fog ez menni, de optimista maradok. Kint már várt minket a célpont. Jaj de jó, mást sem szeretek, mint egy idegesítően sznob ellenfelet. És igen, ellenfél, hiszen Mrs. Moore a lábainál fekszik, rengeteg sebbel és még felállni sem hagyja. Az egyik társam rögtön fenyegetni kezdi, ami lehet, hogy nem a legjobb ötlet. Amit Svarog közöl is vele.
- Ja, mert a halál az végleges. Hiszen mind tudjuk, hogy senki sem jött vissza, igaz?- mondom a sárkány pofának, egy mosollyal az arcomon. Nem kétlem, hogyha esetleg szerencsétlen esetben tényleg elhalálozna Moore kisasszony, akkor olyan hónap múlva újra a MI:13 szolgálatában állna. És ha nem ez a helyzet, akkor is biztos a Anglia (és a világ) biztonsága lenne neki a fontosabb. Szerintem.
- Esetleg ne menjek vissza egy kis ebédért neki? Mármint, csak egy vérző szövetséges ügynök fekszik a lábánál, akit a talpával tart ott. Biztos nagyon konstruktív és pozitív dolgot akar.- válaszolom a többiek reakciójára. Néha elgondolkodok, hogy mit gondolnak mások. Mindegy. Én felkészülök a harcra. Átalakulok a lovassá és ha ezután rögtön Moore-nak támadna, akkor még egy (vagy több) lánccal meg próbálom lefogni. Ezután a motoromat magamhoz hívom és azzal ugrok neki. Természetesen csak ha ő támad előbb. - Beszélhetünk. De gyorsan.- mondom neki, ha nem támad.

A helyzet korántsem olyan egyszerű mint hittem. Sajnos nem koncentráltam eléggé a varázslatra, így semmi se jött ki belőle, de a lényeget elértem, ugyanis a fickó rám figyel és láthatólag valamire készül. Ekkor azonban a még ébren maradtak közül néhány degenerált visszaránt és elkezd papolni mindenféléről a fickónak. A mesterem sokat mondta nekem, hogy forrófejű vagyok, de a jelek szerint a többiek nem úgy néznek ki, mint akik különösebb érdeklődést mutatnának a földön fekvő hölgyeménynek. Ez pedig nem tetszik. A fickó ekkor bemutatkozik, de álljon belém a saját kardom, ha tudom melyik család a Pendragon. Egyáltalán nem halottam, róla, mondjuk ez nem meglepő. A fickó ekkor beleszúr egy kardot a nőbe, majd mágia során eltűnik és láthatólag minden kezd visszaállni a régi kerékvágásba. Lerántom a sárkány kezét magamról, majd odasietek a nőhöz. Letérdelek hozzá és felmérem a sérüléseit, bár nem hinném, hogy tudnék tenni akármit is. A nő valami gyerekekről meg egy iskoláról beszél, hogy elrabolták a gyerekeit, meg minden. Gőzöm sincs, hogy most mit kéne tennem, de jelen esetben csak nyugtatni tudom a nőt, amíg nem érkezik segítség.
- Megtalálom a lányait. Ígérem. - súgom oda a hölgynek,úgy hogy a többiek ne hallják, hogy legalább e téren megnyugodjon. Jobb egy kegyes hazugsággal élni, de ha esetleg többet tudok meg a helyzetről, akkor talán még tartani is tudom magam az ígéretemhez.

Előre tolakodtam, hogy ha kell, harcba lenduljek, de a férfi csak beszélt...Elmondta a nevét, aztán egyszerűen leszúrta a nőt, majd eltűnt. En is odarohantam hozza, majd körbe néztem , hátha akad a közelben valami gyógynövény, amivel lassithatom a haldoklast, beszeltetni akarom...mivel nem találtam, felemelem a kezem, es a földből kinő pár gaznak látszó növény, melyekből szedtem, összetörtem gyorsan, majd a nő sebere tettem a masszát.
- Beszéljen kérem, mondjon el mindent , amit tud.
Közben figyelem a többiek reakcióját...a színek es az idő helyreállni látszik, akik rajtunk kívül itt voltak mar normál sebességgel mozognak...
- Van valakinek láthatatlanná tevő képessége? -
Nem vártam meg a választ, tovises gombot emeltem magunk köre, hogy az emberek ne láthassák mi folyik itt, es hogy ne hívjanak esetleg rendőrt, vagy a S.H.I.E.L.D-et...Az erődöm készen all, a nő pedig talán meg nem halt meg es kihuzhatunk belőle valami fontos információ morzsát, amin elindulhatunk...

Az egész jelenet hamar eszkalálódik. A kis varázslónkat visszafogják, kiderül, hogy Svarog és a számunkra teljesen idegen férfi már ismerik egymást, ráadásul úgy tűnik, hogy a sárkányember Avaloni kalandján mindketten ott voltak. Aztán a srác nevét is megtudjuk és drámai kilépővel tűnik el egészen egyszerűen.
~ Képes vagy segíteni neki? - hallom Aurora gondolatait és már azt is tudom, hogy pontosan mire is gondol. Azt szeretné, hogy ha lehet akkor bővítsem ki a saját testem annyira, hogy a nőt is beborítsam és természetes gyógyító képességeimmel próbáljak meg segíteni neki.
~ Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá, de egy próbát megér. - felelem egy kevés vacillálás után, és miután Aurora közelebb megy a nőhöz és megfogja a kezét igyekszem végrehajtani a tervet. Fogalmam sincs, hogy ilyesmire képes vagyok-e, hisz sohasem próbáltam. A gyógyítást mindig a gazdatestre kellett leredukáljam, és azt eddig még sohasem próbáltam, hogy két testet "birtokoljak" egyszerre, Az is lehet, hogy nem leszek képes rá, vagy megsérülök tőle, de meg kell próbálnom segíteni ezen a nőn.
- Hisz ön ex-SHIELD ügynök, Mr. Dragunov, nem tudja értesíteni őket? Habár ahogy a tévéből és internetről tudom, elég hamar odaérnek az ilyen helyszínekre. - szólalt meg Aurora miközben én továbbra is a szokatlan gyógyítási mód kivitelezésén ügyködtem. Mindeközben a telefonját is elővette és biztos ami biztos okán értesítette a felettesét egy üzenet formájában., leginkább titkos üzenet formájában, hogy azért rögvest ne fedje fel magát.

Felszerelés:

Végül a támadó elmenekül, harc nélkül, de közben beledöfi a kardját Moore-ba még egyszer. A fickó neve ismerős, de jobban utána kell néznem. Az biztos, hogy nem átlagos penge volt. Már csak abból is, hogy a tulaja elteleportált. Kikapcsolom a plusz fűtést a fejemről és odasietek a földön fekvő nőhöz, hogy megnézzem mennyire sérült. Svarog szavaira csak egyetértően bólintok, hiszen igaza van. Gyorsan előkapom a mobilomat és hívom a WAND-ot.
- Részidős ügynök Darren Cain beszél. Nem tudom mennyit láttak, de a Kepler Tudományos központnál volt egy nagyobb mágikus esemény. A feltételezett elkövető megállította az időt sokak számára és súlyosan megsebesített egy MI:13 ügynököt, akit a helyszínen megpróbálunk ellátni. Az elkövető bizonyos Mordred Pendragonként mutatkozott be. - mondom, majd egy pillanat gondolkodás után hozzáteszem.- Feltehetőleg diákokat raboltak el a Xavier iskolából. - ezzel befejezem a rögtönzött kis jelentésem. Miután meggyőződtem, hogy vették az adást, a többiekhez fordulok.
- Oké, szóval nem tudom ki-hogy van vele, de nekem van egy sejtésem, hogy hova mehetett Mr. Penndragon. Szóval... Ki tudja a legrövidebb utat Avalonra?

Kimondottan érdekesnek alakul ez a mai nap ebben a fura időszámításban. A nőt látszólag sikerült megnyugtatni, de az a sárkány teremtmény nem éppen kellemes alkat. Jót akarok a nőnek, ő meg csak pofázik, hogy hagyjam békén, de nekem most lett elegem.
- Jól figyeljen démon! Én legalább próbáltam megmenteni a hölgyet, amíg maga nem tenni semmit! Szóval befogni! - mondom neki, majd ekkor észreveszem, hogy a hölgy gyógyulni kezd, valami fény kíséretében. Érdekes, ez biztosan valami aktív mágia lehet, de a furcsa zöld növények megjelenése mégjobban meglep. A mágia nagyon is jelen van ebben az időben. Ekkor azonban betoppannak az érdekes kinézetű illetők, akik valami társasághoz tartozhatnak, talán egy zsoldos csapat. De nem úgy járnak el, mint egy zsoldos csapat, hanem mint a hivatásos katonák. Na, itt döntök úgy, hogy a kardomat inkább visszateszem a hüvelyébe és megkérdezem az imént összegyűlt társaságot, akik valami Avalonról beszélnek.
- Mégis mi ez az avalon és van köze a mágikus emberhez?

A gyógyítás meglepő módon sikeresnek bizonyul és még olyan nagyon át sem kell folyjak a számomra teljesen idegen nőre. Sohasem próbáltam még a gazdatesten kívül mást gyógyítani, így cseppet sem meglepő, hogy idegen számomra a helyzet, de jó tudni, hogy ilyesmire is képes vagyok. Az kicsit rosszabbul esik, hogy ennyi év után kell mindezt megtudnom, de eddig különösebben szükség sem volt rá.
- Megkérném a tesztoszteron túltengésben szenvedőket, hogy fogják be. Ha nem tűnt volna fel, épp haszontalanok mindketten. - Aurora olyan hűvös nyugalommal közölte mindezt, hogy az hihetetlen. Ha nem lettem volna szorosan hozzákötve még azt hittem volna, hogy komolyan beszél, viszont láttam, hogy mindezt csupán a szerep fenntartásának érdekében, és saját maga szórakoztatásáért teszi. Viszont én is élveztem.
Amikor az egyik ügynök közelebb jött, hogy feltehetőleg ellássa a nőt, amit mi már épp folytattunk, akkor Aurora utasítására egy annyi nyílást csináltam a köpenyen, hogy a közvetlen közelünkben levő tiszt láthassa a bőröm alatt levő egyenruháján a SHIELD lógóját és mindvégig egyik mutatóujját a száján tartotta jelezve a másik ügynöknek, hogy ne szóljon erről egy szót sem, majd rögvest be is zártam a nyílást annak érdekében, hogy az álca továbbra is fennmaradjon.
- Mit csinál?! - a nővel egyszerre szólaltunk fel mikor a sárkányférfi megragadja a vállunkat és próbál elválasztani a nőtől. Aurora próbálja lerázni magáról és én is igyekszem a lehető legkevesebb feltűnéssel, vagy csápok használata nélkül ellehetetleníteni a férfinek, hogy a kezét rajtunk tudja tartani. Mindkettőnknek nehéz megállni, hogy a sok évnyi reflexek ne üssenek be és repítsük el a férfit pár méterrel odébb, de nem tudjuk, hogy ezt meddig tudjuk megállni.

Felszerelés:

A nőt leszúrják, a többiek fontoskodnak. De a földön fekvő elkezdett gyógyulni és már-már rendeződnének a körülmények amikor mindenféle egyenruhások jelentek meg, akik hátrébb szorították őket. Aashirya hallotta ahogy az "ébren maradók" arról beszélnek, hogy ők maguk is ügynökök. Ettől kicsit összeszorult a gyomra. Ráadásul egyre furcsább dolgokat hoznak szóba. Olyanokat amiből ő maga inkább kimaradna. Szeme vadul jár körbe, miközben összeszorított ajkakkal keresi a kiutat a "bámészkodók" közül, ahova beszorult. Már látja merre osonhatna el s azt reméli sem az egyenruhások, sem páncélosok nem fogják észrevenni. ~ Volt elég szemtanú, itt rám nincs is szükség. ~ Igazolja saját maga felé a távozását. Már megindulna amikor észreveszi, hogy a földön fekvő nő teste felől aranyszínű fény kezd "szivárogni". Az "áradni" túl erős lenne. Nem egészen érti mi történik, de a látvány egy pillanatra megbabonázza. Még az sem tudja kizökkenteni, hogy közben a sárkány dulakodni kezd két másik férfival.

Felszerelés:

[/color]