Szellem háza

Szellem egy köztiszteletben álló hölgy, aki információkkal kereskedik. Egy több emeletes ház az övé közel a piachoz.

Hát Johnny nem igazán tudott segíteni, mondott dolgokat de azok az én ügyemhez édes kevesek voltak, feltételezések, nem többek és azokkal nem megyek sokra így elvisz egy másik emberhez, Szellemhez aki mindent tud, hát oké adjunk neki egy próbát. Mondom is hogy indulhatunk, mire annyit mond "kövessen", hú, lehet én tévedtem el de azt hittem tegeződünk, mindegy, lehet csak botlás, nem is szólok rá semmit csak teszem amit mond, közben rá gyújtok, fél kézzel kicsit nehézkesen de csak sikerül. Tényleg Bubu elég csöndben van egy ideje így amikor megállunk és elnyomtam a csikket, felemelem óvatosan a dobozt hogy belessek hozzá, nem kezdek beszélni hozzá, ez most nem az a közeg, csak megnézem jól van-e. Ha minden oké leengedem és várok a pasi mellett aki be is kopogott, a ninjára is vetek egy fél pillantást mögötte, okos fiú, el se mozdul. Nem soká ajtót nyitnak, egy házvezetőnő, a reakciójából ítélve nem ritkán fordul meg itt az úr, majd behív minket, ekkor felteszek egy kérdést.
- Állatot bevinni szabad? - mondjuk ha Johnny-t beengedik...jó ezt nem gondoltam komolyan de kicsit megmosolyogtam a gondolatot, amúgy remélem szabad. Eddig egész sokat segített amúgy, jelzett egy csomó mindent, amit mondjuk én már nem érzek annyira meg ilyenek, egész hasznos a kis bundásom.
Ha igen viszem, ha nem még megkérdezem hol hagyhatom, nem örülnék ha az utcán kéne majd várok. A nő telefonál, ú, milyen titokzatos idegenül beszél, majd int hogy menjünk. Milyen körülményes bezzeg Johnny-hoz felcsattogtam a 3.-ra, asszem és bementem, valszeg ha ilyen felvezetése lett volna akkor sejtettem volna valamit, mondjuk hogy "rangos" vagy nem tudom milyen jelzőt mondjak egy alfára. Eddig ez is érdekesnek tűnik Felmegyünk a 2.-ra és benyit a néni egy lakásba, bent régies berendezés semmi természetes fény, mintha itt lent amúgy lenne csak lámpák, annyira nem teszik ez nekem, vagyis addig nincs baj amíg nem tűnik veszélyesnek. Mintha megszokásból lennének lehúzva a redőnyök, a levegőbe szagolok hogy vajon elő-e, a démon vész óta annyira nem csípem a szemfogasokat, de ha az is, kibírom.
Egy fehér ruhás nő ült az asztal mögött, valami fény vette körül, mindegy, részlet kérdés, hellyel kínál minket mire közel megyek az asztalhoz és ha nálam van bundi leteszem az egyik/egy szék mellé, majd fogadom a kéz fogását.
-Jenna Collins.
Majd a fekete tasit is lerakom a ketrec mellé, aztán helyet foglalok, ömmm felfigyeltem arra amit mondott, még nem ismer személyesen, jó, informátor, dolga hogy mindent tudjon. Kérdezi is hogy miben segíthet, oké elmondhatom újra az egészet, szedjük össze fejben, mehet.
-Egy ügyről kéne némi információ illetve kideríteni mi is történt. - veszek egy nagy levegőt - Egy emberrablásos ügyről van szó, egy vásárlóm elszólta magát és onnan tudok róla, nem olyan rég történhetett, azóta lehet le is zárult, de ezt nem tudom, az áldozatot "kis csajnak" nevezte úgyhogy gondolom egy fiatal nő lesz, és ezzel ennyi. Akitől hallottam, arról se tudok semmit, csak azt hogy bizonyos időközönként megjelenik a boltban és elvileg az ügy létezéséről se kéne tudnom, titkos lenne.
Mondom el újra, azt hogy szerintem kamu lehet meg csapda most nem teszem hozzá, valszeg ő maga tudni fogja ha az.

Szerencsére nem kellett elhagynom a kis nyomit, felvihettem magammal és szerencsére szépen csöndben tűrt, lehet be is hunyt vagy épp készül rá, lényeg hogy nyugodtan meg van. Felmentünk és bár furinak találtam a nőt egy kicsit és a szoba, főleg a világítás miatt egy dolog fordult meg a fejemben amire hamar bizonyítékot is tudtam szerezni azzal hogy feltűnés mentesen vettem egy hirtelen levegőt, azaz szimatoltam csak szolidabba mint egy kopó. Mint kiderült Szellem él és valami más ismerős szag is megcsapta az orrom, amire egy pillanatra felvontam a fél szemöldököm de tovább löktem a témát mielőtt elkezdtem volna vele foglalkozni gondolatban és elterelődtem volna a célomtól. Kis bemutatkozás, a felkeresés okának meghatározása és várakozás hátha ő valóban többet tud mindannyiunknál. A válasz előtt kicsit keresgél az asztalán a papírok alatt és előkap egy tabletet, nem igazán illik a környezetbe de na, a stílus örök, a technika meg fejlődik, valami ilyesmi lehet. Lényegtelen amúgy, a fő hogy tudjon valami értékelhető infóval szolgálni az üggyel kapcsolatban. Egy helyre vonatkozó kérdés.
-Üühüm. - bólintok is mellé.
És érkezik is a válasz többi része, kézzel fogható dolgok nem égből kapott teóriák, véégre. Helyezkedek is a széken, eddig kényelmesen hátra dőlve ültem, most kissé kihúztam magam és rohadtul figyeltem mert ezt mind meg kell jegyezzem, bár a neveket elég necces lesz. Címszavakban egyszerűbb lesz, szóval - Triád, magasabb rangú tag és üzletember lánya, kollégista, 3-4 napja, eltűntek, Liga - ez mondjuk sejthető volt, és ennyi, mik is a nevek, kissé oldalra döntöttem a fejem miközben villám mód próbáltam feldolgozni és elrakni a fontos infókat, mik is a nevek, Liang az tuti ééés Xiao és Zhao, ugye? Igen. Válaszoltam magamnak gondolatban. Közben kiélesedett a kép, kb egy pillanatig tűnhetett úgy mintha kikapcsoltam volna, Szellem épp rám nézett megerősítésre várhat hogy elég-e az infó vagy hogyan tovább, deee szerintem elég, azért ez már jóval konkrétabb mint amit akkor tudtam amikor beléptem a szobába, úgy gondolom jelenthető.
- Értem, azt hiszem egyelőre elég ennyit tudni erről. - ha nem max vissza sompolygok, akkor is ha kicsit pofátlan, max mondja hogy nem fogad többet, még egy dolog eszembe jutott - És nem vagyok biztos benne hogy hogy mennek itt a dolgok, de gondolom nem ingyen és bérmentve hangzott el az infó. - puhatolózok, ezzel is erősítve azt ami a mondat előtt elhangzott, meg így tán arra se kell konkrétan rá kérdeznem mennyibe is fájt ez a beszélgetés nekem hanem adja magát.

Konkrét és elegendőnek tűnő infókat kaptam úgyhogy ügy megoldva, ha ideiglenesen is mert esetleg a "főnök" benyögi hogy nem elég. Addig is jeleztem hogy ennyi tájékoztatás elég volt és áttértem a "mocskos anyagiakra". Tényleg nem ingyen dolgozik, de ez nem nekem fog fájni, hanem Johnny-nak, adósság egyenlítés, hmm, tehát akkor most neki lógok. Felé fordítom a fejem és várok akaratlanul is ártatlan szemekkel pislogva rá hogy akkor hogyan tovább, egy pillanatra elgondolkodott de elfogadta Szellem ajánlatát majd hozzá tette hogy nem kell fizetnem neki ezért. Egyből magasabbra szalad a szemöldököm és pislogok párat.
-Részemről...rendben. - válaszolom nyugodtan.
Majd mindenki mehet a dolgára, ha Johnny is jön és nem időzik tovább a nő irodájában valszeg arra hagyja el az épületet amerre én is így neki szegezek egy gondolatot.
-Valamiért úgy érzem hogy van ebben egy kis csavar, - sóhajtok és megvonom kicsit a vállam - de gondolom az előbb utóbb úgyis kiderül. Köszönöm a segítséget!
Majd az épületből kilépve fordulok is a kísérőm felé.
-Mit gondolsz, szerinted elegendő ennyi infó? -direkt eldöntendő kérdés, hogy egyszerű legyen válaszoljon és értsem is - Akár hogy is, ezt is lehetne jelenteni mielőtt esetleg felejtenék belőle, pofátlanság vissza menni a Kéz-hez? - és lejelenteni ezeket a fejleményeket, szerintem érdekelné őket de nem tudhatom, lehet küldenek tovább vagy ezzel lezártnak tekintik az ügyet, pff, minden esetre egy próbát megér. Így ha a ninja nem ellenzi erősen az ötletem hogy vissza térjünk oda ahonnan indultunk közösen, akkor jelzem hogy az a következő megállónk, a kövi meg valszeg a felszín, vissza a "normális" életbe, még be kell vásárolni a mocsoknak, már ha még nyitva lesznek az üzletek. Imádkozz kis pajtás, mert az fix hogy az ágyamban nem alszol, aztán meg hogy ez valóban így lesz-e majd később kiderül...

Elindultunk kifelé és azért közben felvetettem a csavarral kapcsolatos gondolatom amire megnyugtató választ kaptam, akkor jó, még megköszöntem a segítséget és ezzel elég is ennek a témának.
Ahogy kiértünk a lépcsőházból érdekes véletlen lehetett hogy a ninja és Johnny elég közel álltak meg egymáshoz és amikor feléjük fordultam a kérdésemmel amit a ninjához intéztem a férfi válaszolt rá. Mondjuk ez idő alatt megszokhatta hogy direkte szinte nem is néztem rá és így legalább nem is csak egy bólintást kaptam válaszul hanem konkrétumot.
-Rendben! -bólintok egy erőteljeset közben fordulok is irányba - Akkor haza! -lassan megindulok de azért hagyom hogy az élőholt kísérő felzárkózzon és mutassa az utat, mert lehet hogy szag alapján tán eltájékozódnék valahogy de jobb ha inkább ő vezet. Elköszöntem az informátortól és vissza mentünk a kiindulási pontra ahol már várt a brigád, remélem nem várattam meg őket nagyon... Ééés ugyanaz a játszma mint idefelé csak fordítva és most legalább nem zsákot kaptam hanem egy szemkötőt, mindjárt kényelmesebb. Miután elhagytam a kocsit, egyenesen megindultam haza amikor félúton vágtam egy határozott hátraarcot, hát majdnem elfeledkeztem valami fontosról. Végül elkaptam egy állat boltot még zárás előtt úgyhogy be is tudtunk vásárolni, szipiszupik vagyunk, aztán siettünk is haza. Zuhi, vacsi, minden megtörtént, túl estünk az ismerkedős fázis egy részén és el is tudtam nevezni a hiperaktív szőrgolyót, ezennel a neved legyen Félix.
Pár nap múlva, pontosan hmm 3, nem, 2 nap múlva meg is jelent valaki aki felvette az infókat, fokozott óvatossággal rögzítettem azért a kulcsszavakat egy cetlire, puska ként, ami fel is frissítették közben az emlékezetem és el tudtam mondani azt hiszem mindent, a cetlit a benti hamusban el is égettem helyben. Az emberünk vásárolt is hogy ne legyen gyanús, tetszik hogy ilyen körülményesek, de sejtem hogy később majd nem fog...ja, és hagyott egy kis jattot is, úgyhogy most már mindenki boldog.

/Én is köszi! /

Mint kiderült, az emberünk valamelyest közismert már, legalábbis az arénában szépen zsebelte be a nyereményeket. Ezek alapján örülök, hogy nem gyűlt meg vele jobban a bajunk, bár ketten elég jól elbántunk vele, és otthagyta volna a fogát ha nem avatkoznak közbe. Lehet, hogy csak gyenge mezőnyben volt, megeshet bárkivel. Mindegy, ez alapján jobban oda kell figyelni rá legközelebb, és ha úgy van, egyszerűen lelőni mint egy kutyát. Na mindegy, csajszim távozik, Jenna pedig elutasítja, hogy itt maradjon.
- Tökéletesen ura voltam a helyzetnek. - húzom el az orrom, mikor arról beszél, hogy nélküle nem lett volna esélyem. - Csak nem akartam megölni, legalábbis addig nem, amíg veled nem kezdett harcolni. - mondom, arra pedig, hogy milyen képességei vannak, nem mondok semmit. Közel sem biztos, hogy nem használta őket. Végül lemegyünk az épület elé, és bedobok a számba egy cigarettát, illetve Jennát is megkínálom vele. Nem nagyon kezdeményezek beszélgetést, láthatja rajtam, hogy erősen gondolkodom az egész helyzeten, és hogy elég frusztrált vagyok - bár gondolom ő is az. Ettől függetlenül ha kérdez, válaszolok, szóval nem zárkózom el.
Az utunk elégedettséggel töltött el, a testőreink némák, az emberek elkerülnek minket, nem kell tolakodni, lökdösődni. Hamar elértünk a Szellem házához, ahol egyszerűen csöngetek, és reménykedem, hogy a Szellem nem utasítja el, hogy törlessze az adó

Egy kicsit még mindig pukkancs vagyok az előbbiek miatt, minden miatt, most kb utálok mindenkit...szinte. Ja, és az is k*rvára zavar hogy csak így bejárnak a házadba simán, remélem kivételes eset, de legalább lesz mire gondolni ha kiszagolok mást hogy a lakásán járt és nem egyből ugrok, remélhetőleg, kissé forrófejű tudok lenni. Még annyit hozzá tesz a csaj hogy valami aréna királya az emberünk, hát...őszintén, sz*rok rá hogy ki az, kívánom hogy akadjon a torkán valami és hosszú szenvedésben gazdag halála legyen ha már nem szabad hozzányúlni. Végül a csaj lelép mi meg elindulunk Szellemhez a két khm nem tudom mi lenne rájuk a jó szó hirtelen, buldózer? Talán. Mindegy is, szóval velük. Út közben mint valami droid befásult fejjel lesek előre egyenesen, közben Mich kínál cigivel, először csóválnék egyet a fejemen hogy nem de hirtelen meggondolom magam és a mozdulatot félbe hagyva megvonom a vállam és mégis veszek egy szálat. Így kihúzott kabáttal kicsit hűvös van, de amíg visszatudom fogni a vacogást tuti nem húzom össze, jót tesz egy kis hűlés, bár a hideg zuhany gyorsabb és hatásosabb, ez is megteszi. Néma menetben végül oda érünk az épülethez, semmi beszólogatás, semmi pattogás és nekünk se ugrott senki, sőt, elhúztak az útból, hmm mennyivel kellemesebb, mindig két ekkora állattal kéne sétálgatni, megoldódna minden gond, még itt lent a Pokolban is. Jam, új nevet kapott a hely, ideiglenesen vagy örökre az még eldől, még próbaidős az elnevezés. Ráérősen szívom a cigim, nem tudom hogy megvár e vagy már csenget is és bemegy én valahogy most maradnék lent, olyan jó nyugi van, de ha úgy van felmehetek, abba se szakadok bele, úgysincs sok már a szálból.

Ahogy már majdnem elértünk a házhoz, két igencsak mérges alakot láthattunk távozni a célunk irányából. Nem tulajdonítottam nekik jelentőséget, minotauruszaink elég elrettentő kíséretet jelentettek, hogy ne akarjon senki belénk kötni, akármennyire is ideges. Természetesen megvártam, amíg Jenna is elszívja a cigarettáját, és csak azután csöngettem. Azonban az ajtót se tárták ki nekünk, csupán résnyire nyitották, és úgy szólalt meg a mexikói nő. Nem tetszett amit mondott, de nem voltam abban a helyzetben, hogy követelőzzek, vagy idegeskedésem nyíltan felvállaljam. Úgy sejtettem, hogy kísérőim nem csupán testőrök, de egyben beszámolóval is fognak szolgálni az ügy végén, természetesen nem nekem. Nem akartam okot adni rá, hogy bármiféle teszten megbukjak. Bólintottam a nőnek.
- Köszönöm, hogy ezt megosztotta velünk. A Szellem veheti úgy, ha neki is jó, hogy bár a szívességet nem teljesítette, az utóbbi információval meggátolta, hogy bármilyen sérelem is érjen, így inkább hálával, mintsem haraggal tekintek erre a beszélgetésre. Természetesen úgy veszem, hogy a szívességem még mindig áll, "felhasználatlan" maradt, ha ez neki is megfelel. Kívánok további szép napot, és még egyszer megköszönöm a segítségét. - mondtam, majd hátat fordítottam, és kézen fogtam Jennát, miközben elindultam vele.
- Akkor szedjük össze azt, amit mi tudunk. -kezdtem hangosan gondolkodni. - A hullától egyértelműen a Társaság, vagy a Valkűrök felé vezetett nyom, ez lehetett elterelés is, és többet nem is tudtunk meg. Liam nem viselkedett furán, viszont aggódott valami miatt, erről nem sikerült többet megtudnom. - mondom, majd magamban gondolkodom tovább, nem kell mindenről tudnia a lánynak. Ő felelt a védelmi pénzekért, és az üzleti érdekeltségekkel kapcsolatban is ő tárgyalt, ő intézte főleg a pénz oldalát a vállalkozásnak. Voltak ellenségei, nem is egy, ez egyértelmű, de ki lehetne elég befolyásos ehhez?
- Menjünk vissza a hullához, hátha kihagytunk valamit. - mondom a lánynak, ha neki nincs jobb ötlete. Természetesen ha van, meghallgatom, és mérlegelem is a lehetőséget, mielőtt döntenék.

Épp érkeztünk amikor két alak távozott el a tömbtől ahova mi is tartottunk, nem tűntek valami boldognak, de amíg nem jönnek ide kötözködni felőlem sírhatnának vagy ugrálhatnának is örömükben. Megálltunk a ház előtt, kényelmesen a falnak dőltem hogy kivégezzem a szálam, rövid hatásszünet után felnéztem Mich-re, talán valami válaszra vártam hogy haladjak a bagóval vagy tök mindegy, de végül nem siettem el a dolgot, és még így is megvárt. Kiderült hogy fölöslegesen hisz be se engedtek, sőt, a házvezetőnő csak épp kinyitotta az ajtót és közölte a jó hírt, a bolt zárva, viszont látás... Ja és a legszebb állítólag egyik informátor se ad ki semmit, mind feltett karokkal lépett hátra, pedig nagy szükség lenne rájuk, főleg olyanra aki még a helyszín közelében is járt, de így felesleges addig elmászni, jellemző, bár valahol megértem őket. Végül sóhajtottam egy nagyot és fordultam az utca felé miközben Michael kedvesen köszönte a semmit...ja nem, annyi infó volt benne hogy kihez ne menjünk fölöslegesen, végülis az is valami, de hagyom az ilyen dolgokat rá. Közben  ösztönösen körbe futtattam a tekintetem a terepen, és ugyan húztam kicsit a szám de nem mondtam semmit, türelmesen végig vártam a dolgot félig bambulva, majd arra eszméltem fel amikor kézen fogott és elindultunk, közben beszélni kezdett, "összegeztük" amit tudunk eddig, ami hát enyhén szólva nem valami sok. Aztán jön az ötlet, menjünk vissza a hullához, jobbat nem is igazán tudunk tenni úgyhogy bólintok hogy legyen. Már letisztult a fejem a vörös felhőktől, talán nem soká még ötleteim is lesznek, addig is kb a vadászkutya vagy véreb funkciót vagyok képes betölteni, jó a fülem, gyorsan futok, tudok szagot követni, sőt még pacsizni is... a parancsteljesítés mondjuk nem megy olyan jól, de az mindegy.

~Michael Nikostratos magánkalandja~

Sóhajtottam egyet, ahogy megálltam a nő lakásával szemben. Már azóta érlelődött bennem ez a dolog, hogy legutóbb kaptam az információmorzsákat, és nem tudtam miként döntsek. Egyrészt bennem volt az, hogy ki akartam adni a dühöm, az évek alatt felgyülemlett utálatot, keserűséget, bánatot, a szemébe akartam nézni, és látni akartam ahogy rám néz. Érdekelt, hogy miként nézne vissza, mit látnék az arcán, a tekintetében. Érez-e megbánást, érez-e bármit. Meg akartam ütni, ordítani vele, elrángatni az arénába előtte persze. Szitkokat szórni a fejéhez, és tudni akartam hogyan reagál minderre... Másrészt...
Nem tudtam, hogy megérdemli-e hogy megkeressem. Nem tudtam, hogy egyáltalán akarom-e látni, ott akarok-e állni előtte. Elhagyott minket, engem és anyát, és itt élt ezek között a férgek között. Ki tudja, hogy gondolt-e ránk, vagy már rég elfelejtett minket? Ki tudja, hogy mennyire érdemel bármilyen figyelmet az ilyen seggfej. De mindegy, döntöttem. Odaléptem az ajtóhoz, és megnyomtam a csengőt. Tudni akarom, hogy ki az apám.

Miután becsöngettem, szokás szerint nyílt is az ajtó hamarosan, és megjelent a mexikói nő, alig résnyire nyitva az ajtót, és úgy nézett rám pókerarcának maszkja mögül. Közölte, hogy a ház tulajdonosa nincs itthon, mire sóhajtottam egyet. Ilyen az én formám, tudtam, hogy inkább a pénzt kellett volna válasszam anno, és nem a szívességet. Kezdem azt hinni sose fogja törleszteni.
- Nem, egyelőre megpróbálom megoldani az ügyet ez esetben, ha nem sikerül, akkor felkeresem később. - mondom, és megigazítom az öltönyömet. - Köszönöm, és elnézést a zavarásért. Kérem ez esetben csak üdvözletemet adja át a hölgynek. Viszont látásra. - köszönök el a nőtől, és gondolkodni kezdek. A görögöknél ismerhetik a fatert, állítólag Fürtöske is a rokonom volt, valami unokatestvér vagy micsoda, illetve ott volt a határon a tag, aki elkísért hozzá, ő is úgy tűnt, hogy ismeri az öreget. Igazából nem tűnik nehéznek kinyomozni az ügyet, csak az egyszerűség kedvéért akartam behajtani Szellemnél a szívességet, de úgy tűnik nem úszom meg a dolgot. Kivettem a mellényzsebemből a cigarettatárcám, és elővettem egy cigarettát, meggyújtottam a gyújtómmal, és...

Edited by Sandman:

Felszerelés:

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Árész, én vagyok a fiad...
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Jelenlévők:
- Michael Nikostratos
- Távolodó Consuela

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Michael elindul a görögök felé...

//Belenyúltam a posztodba, mert az már a Görögök területére való. Kalandod ITT folytatódik//