Utcák

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

” Az igazság ugyan nem támasztja fel a halottakat, de kiszabadítja őket a csend fogságából.”
- Antije Krog



Az elmúlt időszak is mozgalmas volt a Maffiavárosban, február környékén a tárgyalások lezárásával megjelentek a raptorok a városban, mint békefenntartók. Nem mintha eddig olyan nagy szükség lett volna rájuk, hiszen mindenki tartja magát a törvényekhez, amik itt lent vannak. Azonban egy másfajta gond ütötte fel a fejét, nagyon sokan kezdtek március elején-közepén megbetegedni, amikor odafent is hirtelen meleg lett, így a vírusok, bacilusok is agresszívan támadtak és járványok ütötték fel a fejüket. Itt lent a Maffiavárosban sokkal súlyosabb volt mindez. Egyre többen betegedtek meg a nyugati részből kiindulva, kezdtek nagyon furcsán viselkedni, megmagyarázhatatlanul, többen meg is haltak. Zavarodottság, agresszió, hallucinációk, magas láz, rángás voltak a tünetek, mindenki, aki megkapta meghalt. Mivel a maffiatagok között is voltak azért olyanok, akik értettek tudományokhoz, vagy épp tudósok voltak megállapították, hogy ez se nem vírus, se nem baktérium, sikerült még a gombát és a spórát is kizárni. Egyedüli tipp a mérgezés volt, de nem találtak semmit a lent tárolt élelmiszerekben, sem a vízben. Így magas nyomravezetői díjat ajánlottak, hogy keressék meg a forrást a helyiek.
Még így sem mertek sokan jönni, a legtöbben maszkban jártak, gumikesztyűben és folyamatosan fertőtlenítettek, eléggé pánikhangulat volt, így csak kevesen mertek jelentkezni a feladatra. Mivel Cahal is igent mondott, így a találkozó az ő kocsmájához közel volt, hiszen itt a Nyugati, Észak-nyugati területen kellett elkezdeni a nyomozást, itt volt a legtöbb beteg; Cahal és Chars pedig szinte egyszerre érkeznek meg a megbeszélt helyre.

//Felszereléslistát írjatok.//

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

” Ez az élet igazi titka - teljesen elveszni abban, amit csinálsz, itt és most. S ahelyett, hogy munkának nevezed, rájönni: valójában játék.”
- Alan Wilson Watts



A páros találkozása egyelőre kisebb gondokba ütközött, Cahal ugyanis a barátja kocsmájába tért be, míg Chars kint várt rá az utcán. Így mégsem egyszerre értek oda, Chars-nak szerencsére pár percet kellett csak várnia, majd egy latino fiatal suhanc, nem Kurama szervezetből, ki tudja honnan rollerrel gurult oda hozzá.
- Hello, te vagy Charles Westwal? – kérdezte.
Ha igenlő választ kap, akkor folytatja.
- Akkor gyere velem, itt van a közeli kocsmában…
Amennyiben Chars követi, akkor a közelben levő ír kocsmába mennek be. Itt Cahalnak egyből szemet szúrhat a két tizenéves beérkezése, főleg, hogy azok az ő asztala irányába mennek. Közben ő megkapta a whiskyt is, amit kért. Amint a páros odaért az asztalhoz a latino bőrű szólalt meg.
- Nos egymást kerestétek, de nekem dolgom van, így megyek is. Viszlát és sok sikert!
Ezzel megfordult és elindult kifelé a kocsmából, Cahal, illetve Chars pedig egyedül maradtak az asztalnál.

//Bocsánat, igen elírtam, a haver kocsmája, nem Cahalé…//

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

” A városok nem könnyen adják meg magukat más erőknek... csak az emberi szeszélynek. Ez is természeti erő.”
- Frank Herbert



Most, hogy végre a páros is találkozott egymással neki is állhattak annak, hogy megkezdjék a kutatást és a nyomozást együtt. Mivel mind a ketten hallották a pletykákat, hogy honnan indult ki a betegség, hol volt az első beteg, így valószínűleg ez volt a legcélszerűbb pont, hogy ott kezdjék a „kirándulásukat” és nyomozást. A legelső beteg egyébként túlélte a betegséget, de minden túlélőt is egyelőre karanténban tartottak, nehogy tovább fertőzzenek, ha egyáltalán fertőző mindez. A kiindulási pont ennek a területnek a legszélső része volt, ahol már szinte csak a barlang fala volt és előtte néhány igencsak romos épület. Ezekre, mivel vagy csak félkészek voltak, vagy nagyon sérültek ez idáig senki sem tartott igényt, de időnként ki szoktak jönni erre a részre guberálók, mert jó dolgokat lehet találni a házakban, alkatrészeket, ha valami elromlik. Úgy öt-tíz perc alatt elérhető volt ez a terület sétálva, ahova meg is érkezett a páros.
Máskor azért erre szokott lézengeni jó néhány fő, most viszont az egész környék ki volt halva, az egész, olyan volt, mint valami szellemváros. Konkrétan teljes némaság volt itt, a föld alattság miatt alapból madarak sem voltak, autók sem, de most itt semmilyen háttérzaj nem zavarta a párost, maximum a pislákoló utcalámpák sercegése volt az egyetlen hangforrás erre. Így a páros teljesen szabadon dönthette el, hogy az itt álló nagyjából egy tucat romos háznál melyikkel kezdi a kutatást.

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

” Mindnyájan meghalunk. A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegő.”
- Stephen King



Cahal és Chars meg is érkeztek, ahol nagyjából gyorsan el is döntötték, hogy ki mit fog csinálni és megnézni. Vagyis Chars mondott valamit, amit Cahal ráhagyott és a férfi elindult, hogy megnézze ő maga azt, amit akar.
Szerencsére a két dolog egészen közel volt egymáshoz, légtisztítók és légkeverők jellemzően a város szélén, vagy éppen a tetején voltak, csak a tetőn levőkhöz roppant nehéz volt hozzáférni, mert már a felszínen sem biztos, hogy megvoltak a lejáratok, hála a Bukásnak. De az oldalt levők mind megvoltak és működtek. A guberálás pedig bármelyik házban elkezdhető volt.
Chars az egyik első házba ment be, elég sötét volt itt, így főleg a tárgyak vonalait tudta kivenni és akkor megmondani, hogyha megtapogatta őket. Főleg széthordott és szétszakadt régi ruhák, függönyök voltak itt, törött bútorok. A telefonnal világítania kell, anélkül nem látna, de így elsőre a földszinten a négy emeletes épületből egyelőre semmi különlegest nem látott. De még mindig volt vagy 9 másik épület és ennek is pincesora, illetve három másik emelet.
Cahal-nak kevésbé volt eseménydús, amit tett. Nagyjából a dolgok 3/4-ével végzett már a társa mire az ír megérkezett a légkeverőkhöz. Itt ezen a részen kettő volt elég közel egymáshoz, mind a kettő, legalább hat-hat méter átmérőjű nagy légkeverő. Kívülről rácsokkal volt elválasztva a kinti résztől, de ha nagyon akart egy ember betudott oda mászni a ventillátorokhoz. A generátor, ami működtette ezeket is ott volt a közelben, azt máskor vigyázni szokták, most is ült a közelében két nő egy asztalnál, akik közben kártyáztak is egymással. Rajtuk nem volt semmilyen maszk, se semmi, a Valkűröktől voltak mind a ketten, de ezt leszámítva csönd és béke fogadta Cahal-t.

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

” Ha gyanú férkőzik valakinek a szívébe, az olyan, mint valami lassan ölő méreg.”
- Susanna Tamaro



Cahal egyelőre nem látott semmit, de odabent elég sötét is volt egyébként is, így kész csoda lett volna, hogyha kiszúr valamit. Emiatt is ment oda a hölgyekhez, hogy velük egyeztessen a dolgokról. A két nő csak felnézett, amikor Cahal oda érkezett hozzájuk; mind a ketten fiatalnak tűntek, úgy a húszas éveik közepén járhattak, az egyiknek félig rózsaszínre, félig fehérre volt festve a haja, a másik természetes vörös volt. Mind a kettejüknek hosszú volt a haja, a hátuk közepéig ért.
- Szóval maga az egyik, aki vizsgálódik – bólintott a vörös.
- Persze, kell nekik pár perc, hogy leálljanak, be kell szólni a központba, hogy megtegyék és addig a többi nagyobb kapacitással működjön – mondta a rózsaszín hajú.
Ezzel már nyúlt is a rádióhoz, hogy megkérje azt, amit Cahal kért, a férfi hallhatta, hogy leállítják az itt levő kettőt, hogy odabent körbenézhessen a férfi, de legalább 5-10 perc kell ahhoz, hogy teljesen leálljanak.
- Mire gyanakszik? – kérdezte a vörös. – Hogy valaki oda tett be valamit? Jutottak már valamire?

Chars ugyanaz.

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

”Olyan érzés volt, mintha fulladoznék és nem tudnék soha többé levegőt venni…”
- Felicia Paran, a Kártyák Mestere



Cahal kérésére a nő beszólt miatt is, amit a férfi kért, a választ nagyjából hallani lehetett, hogy mit is mondtak a rádió másik felén.
- Azt mondják, hogy kizárt, hogy bárki is kijöjjön ide – mondta. – De egyébként sincs miért. Semmivel sem volt gond azóta, hogy beüzemelték, sehol sem kellett eddig növelni a hatékonyságot, sem pedig leállítani bármelyiket is…
Itt felemelte a kezét, hogy további dolgokat mondtak neki, amint ennek vége volt, akkor folytatta.
- Leállítás, beindítás, vagy hatékonyságnövelés mindössze annak idején a hely elfoglalásakor volt. Illetve a Kéz részén volt valamivel több mint fél éve egy kis áramingadozás, de a rossz vezetékszakaszt kicserélték. Ennyi.
A kérésre, hogy menjen az egyikőjük vele a vörös bólintott.
- Magával tartok – mondta.
Ha elindulnak, akkor megtudtak érkezni oda, ahova mentek, az óriási propellerek már le is álltak, így be lehetett menni oda és az alagútba vizsgálódni.

Chars igyekezett gyors lenni, bár ez nem volt olyan könnyű. Óvatosan tudott csak haladni az eldobált dolgok miatt, nehogy felbukjon valamelyikben és megsérüljön. Sikerült kiverekednie magát a földszintről és el is indult a következő emeletre. Már a feljutás is kissé nehézkes volt egy kicsit, ugyanis több helyen is hiányzott a lépcső, vagy épp csak a levegőben lógott a darabja. Ahogyan a fiatal férfi lassanként felért azonnal megérezte a bűzt, ami itt terjengett, dög és rothadás szag, ezenfelül hangos zajok. Amint a telefonja lámpájával világított azonnal meglátta, megannyi még élő, haldokló, vagy döglött patkányt pillantott meg mindenfelé. Néhány furcsán fluoreszkált, ahogyan a padlón vonaglott.

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

” Minél inkább a félelemre figyelünk, annál több félelmet élünk meg!”
- Bob Gass



Chars amint meglátta a világító és egyéb patkányokat, azon nyomban menekülni kezdett. Mindezt megtudta tenni, szerencsére a lépcsőn nem bukdácsolt le, de amikor már szabad egyenes úton volt, akkor a mocsokban néhányszor megcsúszott a lába és fél térdre esett. De végül is sikerült kimenekülnie az épületből és odakint már a rendes, friss levegőből lélegeznie. Noha a rothadás szag némileg megült az orrában, már közel sem volt elviselhetetlen.
Ott kint továbbra is a néma csendes és totálisan elhagyott környék fogadta, azonban távolabb láthatta, ahogyan a társa, Cahal és egy csinos fiatal hosszú vöröshajú nő a légkeverők mellett álldogálnak kívülről a rács mellett és mintha be akartak volna menni a légkeverőkhöz.

Cahal ugyanaz.

//Bocsi a rövidségért.//

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

” Valahogy úgy érzem, hogy nem az az állandó keresés célja, hogy találjak - ugyanis akkor nem kereshetek tovább.”
- Szabó Máté



Chars egészen hamar összeszedte magát és eszébe jutott az, hogy hol is van Cahal, ahogyan odanézett valóban meglátta a férfit, egy nő társaságában. El is kiáltotta magát, hogy talált valamit, de egyelőre úgy nézett ki, hogy a társa nem hallotta meg azt, mert belépett a járatba. Chars elindul és nagyjából a táv feléig el is tud jutni.
A rövid tanakodás után Cahal és a társnője meg is érkeztek és az eredményeket is tudták, amiket a férfi lekért. Most, hogy már a légkavaró nem járt, nem volt akadálya annak sem, hogy belépjenek a jártba. Mindezt pedig meg is tették, ebben a pillanatban hallotta meg a társának üvöltését, hogy talált valamit, ettől kezdve az ő döntése, hogy mit is tesz.
Odabent egyelőre minden teljesen nyugodtnak és békésnek tűnt, a nőnél volt zseblámpa, azzal világított be, hogy segítse a kettejük dolgát. A földön, falakon, vagy a plafonon semmi gyanús nem volt, legalább is a lapátok elülső részén. Ha benéz Cahal a lapátok mögé, akkor láthatta, hogy hosszasan folytatódik tovább az alagút, bár egy idő után ráccsal zárták le, de ezen szétfeszítés nyomai látszottak. A társnője lámpája nyomán pedig a földön és a falakon is több helyen fluoreszkáló fényeket láthatott meg a férfi.

Kree Invázió 2 – Az új látogatók

” Minek a múltat felidézni, mikor a jelen annyival biztosabb, és a jövő annyival derűsebb.”
- Charlotte Bronte



Cahal és a vörös hajú nő még mindig odabent vizsgálódott, közben Chars nyugodt tempóban oda tudott érkezni a bejárathoz. Noha úgy döntött, hogy kint marad és megvárja, amíg a másik kettő kijön, azonban láthatta, hogy nincsenek is olyan mélyen. A légforgatók nagyjából 5-6 méter mélyen lehettek, maximum 10 méterre a bejárattól, így azonnal hozzájuk tud szólni, hogyha akar. A nőnek fel is tűnt a jelenléte, aminek hangot is adott.
- Ki maga és mit keres itt? – kérdezte.
Chars láthatta egyébként, hogy itt szerencsére nincsenek patkányok, se arra utaló nyom, valószínűleg egyébként sem jellemző, hiszen a légforgatók lapátjai folyamatosan forognak, hogy a felszínről friss levegőt keverjenek a városba, ráadásul egészen gyorsan tették. Ebből kifolyólag kicsi volt az esélye annak, hogy idebent patkányok rohangásszanak, ők sem ostobák, hogy megölessék magukat.