Sötét dimenzió

by **Thorhalla** Pént. 06 Nov. 2015, 14:55

Az egyik démoni sík, aminek az ura Dormammu.

by **Bryde ikrek** Vas. 08 Nov. 2015, 11:19

2048. április 13. hétfő – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Jon

Nincs értelme élni nélküle...Lucy...miért történik ez velünk? Miért pont őt? Miért? Will, legalább is a démon, ami úgy néz ki mint ő, felém lendül a pengéjével és lesújt. Hirtelen jeges fájdalmat érzek, majd minden elsötétül. Vége van. Ilyen lenne a halál? Ezt a sorsot érdemeltük? Meghaltunk, de még alig éltünk. De most már mindegy. Vége van....

...nincs vége. Egy sötét barlangban térek magamhoz, és rögtön ordítani kezdek. Még szinte érzem a borzasztó fájdalmat, és azonnal a nyakamhoz kapok. Megvan, a fejem még a helyén van. De hiszen én....meghaltam, vagy nem? Hol a pokolba vagyok? Ez...ez lenne a túlvilág? Ide kerültem a halálom után? De mégis hol van az az itt? Mi ez a lángoló pokol?
- Hol....HOL A POKOLBAN VAGYOK? - üvöltöm, majd összehúzom magam, és átkarolom a térdeimet. - Hol vagy hugocskám?

by **Thorhalla** Hétf. 09 Nov. 2015, 00:01

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Jonathan körbenézett, eléggé elevennek érezte magát, nem volt áttetsző, anyagtalan. Volt fizikai teste, ellenben a szívverését nem érezte és levegőt sem kellett vennie ahhoz, hogy „életben” maradjon. Elüvöltötte magát, de választ nem kapott, a hangja vízhangzott a falakon még jó fél perccel később is, mielőtt végleg el nem halkult. Semmilyen választ nem kapott erre, továbbra is csak a bugyogó lávát hallotta, mígnem végül a földön ülve, a lábát átkarolva ki tudja, hogy mennyi idő múlva lépteket hallott a „folyosón”, barlangjáraton. Sok erőteljes lépést, ami úgyszintén vízhangzott egyre és egyre hangosabban.
Nem messze a fiútól volt egy kanyar, olyan húsz méterre szemben. Erről jöttek a hangok, majd hatalmas árnyékokat látott, végül pedig roppant furcsa masszív lények bukkantak fel, először kettő, madj még kettő és jöttek tovább sorban egyenesen arra tartva, ahol Jonathan ült a földön.

by **Bryde ikrek** Kedd 10 Nov. 2015, 15:11

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Élek. Még élek, de meghaltam. Ez mégis hogy lehet? Hogy? HOGY? Mégis mi a pokol folyik itt és én mégis hol vagyok? És hol van a húgom? Hol van Lucy? Ha ez valami elcseszett túlvilág, akkor neki is itt kéne lennie, nem? NEM? Mégis hogy kerültem ide és minek? Miért? Egyáltalán miért támadt ránk Will, ha az tényleg ő volt? Mi rosszat tettünk ellene, hogy ezt érdemeljük? A barátunk volt és meghalt, de nem a mi hibánkból. Nem akartuk, hogy meghaljon, ezért sem értem, hogy mégis miért történik ez. Mi ez? Hirtelen lépteket hallok a barlang járataiban, amire felfigyelek. Valami, vagyis valamik közelítenek, a hangból ítélve sokan. Az egyik kanyarnál hamarosan meglátom azokat a furcsa lényeket, amik kettesével tartanak felém. Mi a pokol? Honnan a pokolból jöttek ezek a lények? Mit akarnak ezek tőlem? Azonnal felállok és elkezdek futni a másik irányba, hogy lerázhassam ezeket, már ha tényleg engem követnek.

by **Thorhalla** Szer. 11 Nov. 2015, 00:00

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

A fiú végül felpattant a helyéről és elindult, hogy lerázza ezeket. Végigfutott a barlangon, ami egy idő után elkanyarodott, mindezt látta és tapasztalta. Mivel egyelőre csak egy irányba lehetett menni, így követte az utat. Olyan jó egy-két perc rohanás után a barlangjárat kiszélesedett és egy hatalmas csarnokba érkezett. A méretei gigásziak voltak, a végéig el sem látott. Odalent szigetek úsztak a láván, végig emberek voltak kikötözve, kínozva, az üvöltésük belepte az egész helyet. Fahidak íveltek át ezen szigetek között és megannyi olyan lény volt mindenfelé, amit korábban látott Jonathan. A lépteik zaja még mindig hallható volt, nem lett gyorsabb, pedig egyértelmű volt, hogy látták a fiút. Csak ugyanolyan tempóban vonultak és jöttek egyre és egyre közelebb.
Ott, ahol a fiú jelenleg volt kétféleképpen lehetett lejutni a csarnok részére, hol a láva és ezek a „szigetek” voltak. látott egy lépcsőt, illetve lejtősen vezetett le egy út. A lények, amik jöttek pedig ismét felbukkantak, ahogyan errefelé meneteltek tovább.

by **Bryde ikrek** Csüt. 12 Nov. 2015, 15:04

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Futok, ahogy csak a lábam bírja, hogy minél messzebb kerüljek azoktól az.....izéktől, legyenek azok bármik is. Nem tetszik ez a hely, ez a helyzet és még azok az izék is megjelennek. Mégis mit akarnak tőlem? A barlang sajnos nem ágazik el semerre se, így nem tudok könyedén elmenekülni, azoknak csak simán követniük kell az utat, de ha elég gyors vagyok, akkor talán sikerülhet. Úgy pár percnyi futás után a barlag egy csarnokká szélesedik és azonnal meg is állok. Borzasztó látvány tárul a szemem elé. Hatalmas lávatengeren levő szigetek mindenfelé, rengeteg olyan izé és...emberek. Emberek kikötözve....kínok között. A kezemet a szám elé teszem, és tágra nyílt szemekkel nézem az egészet. Hát ez tényleg a pokol? Mi...mi? Mégis mit keresek én itt? Miért? Miért? Miközben állok, észre sem veszem, hogy azok a masszív lények még mindig a nyomomban vannak és már szinte utól is érnek.
- A pokolba is....mi folyik itt? - kérdezem. A lények már majdnem elérnek, én pedig azonnal a lefelé vezető úton rohanok le és el is esem.

by **Thorhalla** Pént. 13 Nov. 2015, 00:01

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

A fiú elindult rohanva lefelé a lejtős részen és hamarosan orra is bukott. A következő iszonyúan hosszú részt gurulva tette meg a köves, földes úton. Máskor valószínűleg minden csontját eltörte volna, iszonyatos fájdalmai lettek volna, de most semmi ilyen nem történt. csak gurult, azt érezte csupán, hogy van valami alatta, de fájdalmat nem. Amikor az egész emelkedő alján elterült a földön továbbra sem volt pulzusa, nem vert gyorsabban a szíve, így nem vette gyorsabban sem a levegőt. Egyetlen egy karcolás sem volt rajta, a ruhája sem lett koszos, nem szakadt el. Mindez megerősíthette a gyanúját, hogy nincs életben, vagy legalább is valami nagyon, de nagyon nincsen rendben. Ahol elterült egy lábat pillantott meg maga előtt, ha felnézett egy fiatal nő állt felette karddal, kiengedett szárnyakkal, ő közel sem tűnt démoninak. És talán egy, maximum két évvel lehetett idősebb, mint Jonathan.
Sötét dimenzió 1891589-avengelyne2

- Majdnem nyert – mondta. – Ez nem a pokol, de egy istentelen démoni dimenzió, akiknek a lakói megszegték újfent a törvényeket…

by **Bryde ikrek** Pént. 13 Nov. 2015, 15:38

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

A menekülés közben a lejtős helyet választom, de futás közben elesem. Nem is kicsit esem el, hanem szinte gurulok a lejtőn, ami eléggé köves és kemény. Egyszer már gurultam le dombon, de az sokkal puhább volt, és mégis fájt, de most semmit se érzek. Csak gurulok, gurulok, a fejemet, lábamat, karomat, oldalamat beverem itt-ott kiálló sziklákba, de semmi, pedig a véremnek már rég színesre kéne festenie a dombot. Miután végre kiegyenesedik a talaj és végre megállok, valami furcsa érzés kerít hatalmába. Nem érzek semmit, se fájdalmat, se semmit. Talán eltört a gerincem? Hogy ezt leellenőrizzem, megmozgatom a végtagjaimat, amik mozognak, tehát nincs semmi baj. De mégis van, mert sehol egy seb, egy törés, egy karcolás, de még a ruhámnak se lett semmi baja. Se szívverés, se levegővétel, se sebek, se fájdalom és még nem is koszolódik, vagy szakad el a ruhám. Ez mind szép és jó lenne, ha nem ebben a pokolba lennék mindennemű magyarázat nélkül. Hirtelen egy pár lábat veszek észre pár centire a fejemtől, amik egy testhez tartoznak. Egy lány áll fölöttem szárnyakkal, meg egy karddal, nem lehet idősebb tőlem pár évnél. Ami a legfurcsább, hogy semmi démoni nincs benne, semmi különös, semmi gonosz.
- Majdnem nyert – mondja. – Ez nem a pokol, de egy istentelen démoni dimenzió, akiknek a lakói megszegték újfent a törvényeket…
- gyorsan felülök, majd villámgyorsan hátrébb is kúszok tőle.
- Dimenzió? Törvények? Mégis miről beszélsz? - kérdezem tőle - Semmilyen törvényt sem szegtem meg, akkor mégis én mit keresek itt? - kérdezem tőle, majd hátrálok még egy kicsit - Ki vagy? - majd a kardjára nézek - Talán meg akarsz ölni?

by **Thorhalla** Szomb. 14 Nov. 2015, 00:01

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

A fiatal nő nem akadályozta meg a fiút abban, hogy elmásszon tőle. Közben eltűntek a szárnyai a kardját pedig a hátára akasztotta. Elsőre, mintha meg sem hallotta volna azt, hogy a fiú megszólalt felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Uram, még egy öntelt idióta mutáns, aki totálisan elszigetelődve él, mert azt hiszi, hogy rettegnek tőle, hogy ő különb, mint az emberek és ezért utál önmagán kívül mindenki mást? Miért versz te folyton az ilyen vétkes lelkekkel? – kérdezte.
Csak ekkor nézett rá.
- Dehogynem vagy bűnös. Kevélység – nézett rá a nő. – Ez a bűnöd és még valakit, valakiket magaddal rántottál. De nem rád gondoltam, te egy senki vagy…
Vett egy mély levegőt, ő láthatóan életben volt, nem úgy, mint a fiú. Felfele pillantott, ahol közben megjelentek azok a lények.
- Remélem azt tudod, hogy a dimenzió micsoda, már régen tanulnod kellett volna… ah bocsánat, el is felejtettem kevélység, nem érdekel magadon és a bajodon kívül más. Nem te, hanem ennek a világnak a lakói szegték meg a kozmikus törvényeket. Tudod, menny, pokol… vagy még ezeknek sincs helye az elmédben?
A végén már-már szánakozva nézett a fiúra.
- Már halott vagy kedves – mondta egészen barátságosan. – Talán ver a szíved, kell levegőt venned? Nem, nem akarlak megölni, de nem is tudnálak jobban, mint ami most vagy. És valóban nem itt kellene lenned, hanem Mephisto poklában, nem nálunk a mennyekben, mit hittél, hogy oda kerülsz? De kis aranyos naiv lélek… valakinek ártottál életedben, aki ide került, ő hozott ide és azzal megszegte a törvényeket. Én érte jöttem, érted nem tehetek semmit…
Ekkor a nő megfordult és elindult az emberek irányába, a legközelebbi függőhíd irányába, fentről pedig a lények indultak lefelé, amik kiérkeztek.
- Egyébként Angelica vagyok, a Mennyek küldötte! – nézett hátra egy pillanatra.

by **Bryde ikrek** Szomb. 14 Nov. 2015, 13:50

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

A lány nem nagyon fordított rám figyelmet, így biztonságos távolságba bírtam kerülni. A válaszai viszont meglepnek.
- Uram, még egy öntelt idióta mutáns, aki totálisan elszigetelődve él, mert azt hiszi, hogy rettegnek tőle, hogy ő különb, mint az emberek és ezért utál önmagán kívül mindenki mást? Miért versz te folyton az ilyen vétkes lelkekkel? - kérdezi a lány....nem tudom kitől, talán magától. Öntelt, idióta mutáns? Mégis miről beszél ez? - Dehogynem vagy bűnös. Kevélység – néz rám a nő, közben pedig mondja. – Ez a bűnöd és még valakit, valakiket magaddal rántottál. De nem rád gondoltam, te egy senki vagy... - mondja, és én pláne nem értek semmit se. Mi az, hogy kevély vagyok? Sose kérkedtem semmivel se, nem vagyok öntelt és az egyetlen dolog, amivel egy kicsikét is kérkedhetnék, az a húgom. - Remélem azt tudod, hogy a dimenzió micsoda, már régen tanulnod kellett volna… ah bocsánat, el is felejtettem kevélység, nem érdekel magadon és a bajodon kívül más. Nem te, hanem ennek a világnak a lakói szegték meg a kozmikus törvényeket. Tudod, menny, pokol… vagy még ezeknek sincs helye az elmédben? - folytatja, de előtte felsóhajt. Ő vesz levegőt, akkor ő biztosan él. De amiket mond, kezdenek nagyon feldühíteni, ezért felállok. - Már halott vagy kedves – mondja egészen barátságosan. – Talán ver a szíved, kell levegőt venned? Nem, nem akarlak megölni, de nem is tudnálak jobban, mint ami most vagy. És valóban nem itt kellene lenned, hanem Mephisto poklában, nem nálunk a mennyekben, mit hittél, hogy oda kerülsz? De kis aranyos naiv lélek… valakinek ártottál életedben, aki ide került, ő hozott ide és azzal megszegte a törvényeket. Én érte jöttem, érted nem tehetek semmit… - majd elindul egy függőhíd irányába, de még hátranéz és bemutatkozik - Egyébként Angelica vagyok, a Mennyek küldötte!
- Rendben Angelica! - mondom, majd elindulok utána - Nem tudom, hogy nekem mégis mi bajod van velem, de közlöm, hogy nem vagyok az az öntelt barom, akinek te lefestesz engem! Soha nem ártottam senkinek se, se én, se a húgom, szóval fogalmam sincs, hogy mégis miről zagyválsz. És mégis hogy érted, hogy a pokolban van a helyem? Nem öltem meg senkit se, nem tettem semmi égbekiáltó bűnt, hogy oda kéne kerüljek! Vagy talán bűn az, hogy ha valaki fél, mert ha igen, akkor vétkes vagyok, de ezért sem kéne a pokolra kerüljek! - vágom a fejéhez, majd a haragom egy pillanat alatt elszáll. - De ha tényleg az van, amit mondtál, akkor a húgom miért nincs itt? Láttam őt meghalni. Láttam.....láttam.

by **Thorhalla** Vas. 15 Nov. 2015, 00:01

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

- Nem csináltál semmit? – kérdezte a lány meglepetten. – Akkor nem lennél itt! És még azt sem tudod, hogy a kevélység mit jelent. Ezek szerint fogalmad sincs arról, hogy a viselkedésetekkel hány ember életét tettétek tönkre.
Hirtelen képek kezdtek el a fiú szemei előtt peregni, egészen kicsi korától kezdve, attól, hogy bundásak lettek és kezdtek elhatárolódni mindenkitől. Osztálytársuk rohant oda hozzájuk, sírva segítséget kérni tőlük, Jonathan és Lucy nem figyelt rá, mert hogy biztosan gyűlölik, félnek tőlük, és távoztak, otthagyták. Idősebb gyerekek beérték és megverték őt úgy, hogy kórházba került. Azért mertek odamenni, mert a testvérpár elhajtotta a kisfiút. Újabb képek, egy másik velük egykorú gyerek szeretett volna beszélgetni velük, a testvérpár elüldözte őt, szándékosan ráijesztve, hogy az féljen, a gyerek menekülés közben eltörte a kezét, amikor elesett. Másik gyerek is szeretett volna beszélni velük, olyan bunkón viselkedtek vele, hogy azóta sem mert máshoz odamenni, az öngyilkosságon gondolkodik, mert egyedül van és minden bátorságát elvesztette. A felnőttek hasonlók, velük is bunkón, fenyegetően viselkedtek úgy, hogy kirúgták őket az iskolából. A szülők soha sem mondták el, de ezért kellett kivenni őket, mert csak magukkal törődtek, mindenkin átgázolták, szándékosan akarták elérni, hogy utálják őket. Lucy és Jonathan saját magának beszélt be mindent, maguknak érték el. Otthon sem volt jobb a helyzet, ahogyan elszakadtak a valóságtól, mert sokat voltak otthon, az anyjuk sem tudott dolgozni, kirúgták. Pénzügyi válságban volt a család, az apjuk megcsalta az anyjukat, inni kezdett, az anyjuk gyógyszerfüggő lett. Az apjuk közölte, hogy ő nem bírja tovább és elhagyja őket, nem bír ránézni arra, hogy mi lett a gyerekekből, hogy náluk önzőbb, undorítóbb és rosszindulatbúb gyerekeket még nem látott. Pár nappal később az anyjuk visszaíratta a testvérpárt az iskolába, ez alig egy hete volt. látta azt is, amikor a barátjukkal voltak együtt, ő is csak szidta a többi diákot, nevetett rajtuk, gúnyolta őket. Mindez korábban fel sem tűnt a testvéreknek, révén úgysem álltak senkivel sem szóba. Ez, hogy kegyetlenek voltak másokkal, lenézték őket volt az igazi oka annak, hogy a többség félt és megvetett őket, nem a külsejük. A viselkedésük. Will előtte nem volt ilyen, de az ikrek mellett ilyen lett valamiért az ikrek hagyták olyanná válni, mint ők maguk, ő csak a régi akart lenni, jött valaki, aki megígérte, ha megöli azokat, akik ezt tették vele, akkor újra az lehet, aki volt. eladta a lelkét, akkor került ide.
- De végül is nem… nem vagytok gonoszak, sem bűnösök – mondta Angelica. – Két kezemen nem tudom megszámolni, hogy a kevélységetek és beképzeltségetek miatt hány ember életét tettétek tönkre. Hány évesek is vagytok? 16? Jó alaposan megdolgoztatok érte…

by **Bryde ikrek** Vas. 15 Nov. 2015, 09:09

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

- Nem csináltál semmit? – kérdezi a lány meglepetten. – Akkor nem lennél itt! És még azt sem tudod, hogy a kevélység mit jelent. Ezek szerint fogalmad sincs arról, hogy a viselkedésetekkel hány ember életét tettétek tönkre. - és ekkor hirtelen egy csomó kép kezd pörögni a szemem előtt, ami körülbelül olyan, mint egy kisfilm, az életünkről. Csakhogy ez egy olyan film, amit sose akartam látni. Rengeteg olyan dolgot látok, amit el se tudok hinni. Tényleg ezt tettük? Tényleg ilyenné váltunk? Tényleg ennyi ember életét tettük tönkre? És apa el akar minket hagyni ezért? Hogy lehetséges ez? És Will....őt is mi tettük ilyenné, és ezért adta el a lelkét. Nem lehet. NEM LEHET! Tágra nyílt szemekkel nézem az egészet, el se tudom hinni.
- De végül is nem… nem vagytok gonoszak, sem bűnösök – mondja Angelica. – Két kezemen nem tudom megszámolni, hogy a kevélységetek és beképzeltségetek miatt hány ember életét tettétek tönkre. Hány évesek is vagytok? 16? Jó alaposan megdolgoztatok érte… - mondja és igaza van. Vagyis csak részben van igaza. Ezért az egészért nem mi vagyunk a felelősek, nem én és Lucy...csak én. Én tehetek az egészről. Térdre rogyok, és lehajtom a fejemet.
- Igazad van. De ez az én hibám. Én tettem ilyenné a húgomat. Én! Ő nem akart ilyen lenni, ő akart barátkozni, de én lebeszéltem erről. Egy csomó mindenre én vettem rá és ezért lett ilyen. Miattam. EZ AZ ÉN KIB@SZOTT HIBÁM! Tényleg poklot érdemlek....de ő nem. A húgom nem. - majd Angelicára nézek - A húgom nincs itt, szóval lehet, hogy túlélte. Ha ez igaz...ha még él, akkor kérlek tudasd valahogy vele, hogy ne legyen ilyen. Változzon meg, ne azt tegye, amire én kértem. Mond meg neki, hogy változzon. Kérlek....könyörgök. - mondom, majd felállok és visszaindulok arra, amerre a szörnyek vannak, amik engem követhettek. Ha értem jönnek, akkor csak rajta. Tönkretettem a családunkat és nem egy másik családot is.

by **Thorhalla** Hétf. 16 Nov. 2015, 00:00

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Angelica már nem hallgatta meg a fiú kifakadását, hanem sietve haladt tovább, így a fiú nem tudta, hogy mit válaszol arra az angyal, hogy megmondja-e Lucy-nak, amit kell vagy pedig nem. Jonathan hangja itt már nem vízhangzott, mert túl nagy volt a tér mindehhez. Végül is úgy döntött, hogy elindul a lények felé, amit könnyedén megtudott tenni. A közeledő lények mit sem törődtek vele, egyszerűen, ahogyan megérkezett hozzájuk azok haladtak tovább és szó szerint gázolták le a fiút. Ahogyan a földre került még át is tapostak rajta, ha életben lett volna, akkor ez roppant fájdalmas lett volna, és valószínűleg belehal. De most nem történt semmi sem, mert nem érezte. A lények pedig szépen elhaladtak, húsz darab volt összesen, azaz tíz pár. A csarnok felé haladtak tovább át az első hídon, majd ott két irányba váltak, két oldalra haladtak, át a következő ilyen részre és ott újra eltűntek, ahogyan a barlangba értek. Egyáltalán nem a fiúért jöttek, még csak nem is törődtek vele.
Odalent semmi változás nem történt, csak annyi talán, hogy mostanra már egyáltalán Angelica-t sem látta, a lány is eltűnt a szeme elől ő maga pedig teljesen egyedül maradt ismét.

by **Bryde ikrek** Szer. 18 Nov. 2015, 18:39

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Észre sem veszem a kifakadásom közben, hogy Angelica már elment és én pedig megindulok a lények felé. Vajon mit akarhatnak tőlem, hova akarnak vinni? Egyáltalán mit tudnának velem tenni? Semmit se érzek és semmi se okoz bennem kárt. Majd kiderül. Amint elérek a lények felé, egy roppant kellemetlen dologgal szembesülök, mégpedig a lények talpával, mert szó szerint eltaposnak. Körülbelül 10 pár lehet belőlük, de nem nagyon érdekel a számuk. Miután áthaladnak rajtam én még fekszem egy kicsit a földön és gondolkozom. Elrontottam, de én már nem tudok rajta javítani, de ha az istenek kegyesek, akkor Lucy megváltozik. Sosem szerettem őt sírni látni, de most biztosan sírhat. Meghaltam, legalább is azt hiszem, de én is úgy reagálnék rá, mint én. Felállok és körbenézek, de semmit se látok. Sehol senki, és még Angelica is eltűnt. Egy hirtelen gondolattól vezérelve elindulok arra, amerre mehetett. Itt vagyok "szilárd szellemként", tehát lényegtelen hova megyek. Talán ha megtalálom őt, akkor tudok neki segíteni...fenéket! Ő nyílván Will-ért jött, bár igaz ami igaz, beszélnem kéne vele. Jól tudom, hogy a bocsánatkérésem nem sokat fog érni, de legalább ennyit megteszek.

by **Thorhalla** Csüt. 19 Nov. 2015, 19:54

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

A fiú elindult, ahogyan végignézett a csarnokon tizenhárom darab kisebb-nagyobb „szigetet” látott, ezek voltak a fahidakkal összekötve. ebből a tizenháromból kilenc darab volt olyan, hogy a falhoz közeli és ezekről is további hidak vezettek barlangjáratokba. A fiú, ahogyan a fahídra lépett iszonyatos fájdalom hasított a testébe, minden lépés ezt okozta egészen addig, amíg át nem ért az első szigetre. Noha nem kellett levegőt vennie már lihegett a fájdalomtól, nem a testét érte mindez, hanem a lelkét. Itt a szigeten már széttudott nézni két irányba, amerre a lények is mentek, csak fáklyával ellátott. Amennyire innen ellátott a többi részre, már jobban, mint az eredeti helyről, akkor láthatta, hogy a többi is nagyjából ilyen, beugró barlangjárat, fáklyákkal, de a láva is elég sok fényt ad.
Itt az első szigetecske olyan tizenöt méter hosszú és nagyjából tíz méter széles lehetett, három nő és két férfi volt kikötözve itt. Két nő egy fordított kereszten fejjel lefelé lógott oda voltak szögellve, kezüknél, lábuknál, egy férfi egy szárazfára emlékeztető valamiről lógott le kötéllel a nyakán és úgy kapálózott. Egy nő kezei egy nagyobb sziklához voltak szó szerint szögezve a tenyerén és könyökhajlatán. A másik férfi pedig a levegőben lógott és négy levegőben levő kötéllel próbálták négyfelé szakítani. Mindegyik könyörgött, üvöltött a fájdalmában és Jonathan-hoz szóltak, könyörögtek, a felakasztott pedig arra nyújtotta remegő kezét, hogy a fiú segítsen rajtuk.
Angelica-nak nyoma sem volt, fogalma sem volt a fiúnak, hogy merre mehetett, mert amit még látott, hogy nagyon gyorsan haladt, így akár az egész csarnok másik végére is elérhetett mire a fiú keresni kezdte volna.

by **Bryde ikrek** Pént. 20 Nov. 2015, 15:41

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Elindulok és körbenézek, hátha találok valamit, ami....akármit is találok. Egy kis függőhídhoz érve összesen 13 kis szigetet látok meg a láván úszva. A szigetek közül nem egy a falhoz közel van, ezekből kis függőhidak barlangokba vezetnek. Viszont amint a hídra lépek, iszonyatos fájdalom hasít belém, amitől felordítok, majd visszalépek.
- Mi a pokol? Ezt...éreztem. - mondom magamban, de a hídon át kell jutnom, ezért a lehető leggyorsabban átfutok rajta. A próbálkozások ellenére mégis pokolian fáj minden lépés, a túloldalra érve pedig szó szerint lihegek a fájdalomtól. Ez szinte nem is fizikai fájdalom, jó fizikailag fáj, de mintha nem a testem fájna, hanem a lelkem. Van nekem egyáltalán lelkem? A szigeten ekkor észreveszek egy csomó embert, akik borzalmas kínokat élnek át. Van akit egy kereszthez szögeltek, vagy egy sziklához, de van akit szét akarnak tépni, vagy éppen felakasztottak. A legrosszabb mégis az, hogy mindegyikük nekem könyörög, hogy segítsek rajtuk. Mégis látnak? A felakasztott felém nyújtja a kezét, hogy segítsek, én pedig azonnal odarohanok hozzá. Megpróbálok felmászni a fára, majd vagy az ágat próbálom letörni, vagy kioldozni a kötelet. Valahogy csak le tudom szedni őt innét, de a többiekkel kapcsolatban nincs ötletem.

by **Thorhalla** Szomb. 21 Nov. 2015, 00:01

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Ahogyan a fiú arra gondol, hogy van-e lelke, eszébe juthat, hogyha ez tényleg egy túlvilág, akkor jelenleg tényleg csak a lelke van itt, révén a fizikai teste megsemmisült, nagy károsodást szenvedett. A pokolról, mennyről levő történetek is azt mondják, hogy a túlvilágra csak az ember lelke jut át. Így igencsak esélyes, szinte biztos volt, hogy van lelke. A fiú végül úgy döntött a könyörgésekre, hogy megpróbál segíteni, feltudott mászni a fára, ami igaz roppant ingatag volt, de még megtartotta őt. ahogyan neki látott odamászni az ágra, hogy leszedje a kötelet az ág egy hangos reccsenéssel tört le, Bluebird és a férfi is a földre zuhant. A férfi feltápászkodott, majd vörösen izzó szemekkel esett neki a fiúnak, a kezeit egyből a nyakára szorította és elkezdte fojtogatni. Ugyan fulladni nem kezdett, révén levegőre nem volt szüksége, de fájdalmas volt, ahogyan ezt tette a másik. Közben megemelte a fejét a nyakkal együtt és lecsapta a földre azt. Majd próbálta újra, az előzőtől már szédült is Bluebird, eléggé úgy tűnt, mintha a férfi meg akarná őt ölni.

by **Bryde ikrek** Szomb. 21 Nov. 2015, 21:07

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Rögtön célba veszem a fát, és elkezdek rajta felmászni. A fa elég ingatag, de szerencsére nem szakad le alattam, szóval nincs gond. A farkasok nem szoktak fára mászni, az a macskák dolga, de mégis eljutok az ágig, ami viszont hangos reccsenéssel tör le, és én is meg a fellógatott férfi is lezuhanunk a földre.
- Jól van, u...? - kérdezném a fickót, de az elkapja a nyakamat és elkezd fojtogatni, ami eléggé problémás taktika, révén nem veszek levegőt úgyse. Azonban a szorítása borzasztóan fáj, ráadásul a fejemet megemeli, majd hozzávágja a földhöz. A fejem beleszédül az ütésbe, de a fickó újra próbálja. Most meg akar ölni, azok után, amit érte tettem? Hálátlan mocsok, dögöljön meg. Most tényleg jól jönne pár karom, de azok nélkül is megoldom.
Először megpróbálom lerúgni magamról, párszor megpróbálok belerúgni, hátha elérek vele valamit. Ezek után a jobb kezemmel elkapom a csuklóját, és teljes erőmből megpróbálok oldalra dőlni, hátha így én kerülök felülre. Ha sikerül ez, az illetőt meg fogom ragadni, és magam felé húzom/ közelebb húzódom hozzá, majd át próbálom harapni a torkát. Igyekszem az ösztöneimre hallgatni, és minél előbb megölni ezt az izét.

by **Thorhalla** Vas. 22 Nov. 2015, 00:03

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Bluebird hamar rájött, hogy nem igen van könnyű dolga az őt szorongatóval. Máskor, ha verekedett, vagy bármire kellett az erejét használnia, akkor tudta azt tenni. Ha a való világban lett volna, akkor minden bizonnyal könnyedén tudta volna lerúgni magáról az alakot és felülre kerülni, de most nem sikerült. A fiú karmai nem jelentek meg az ujjai ujjak maradtak, rajta a körmök meg körmök. Most vehette igazából észre, hogy teljesen emberi volt, nem volt meg a bundázata sem. Próbált belerúgni a másikba, de az úgy helyezkedett fölé, hogy nem tudta, a lábával csak a levegőt tudta rúgni. A csuklóját sikerült megfogni és ekkor akart fordulni Bluebird, de a férfi mindkét lábszárával a földön volt, rajta ülve mostanra a fiú hasán, mellkasán. Az oldalra billenéstől még csak ki sem lendült semennyire. Azok után, hogy a fiú rátámadt a férfi gyorsan odahajolt Bluebird arcához és egy harapással leharapta a fiú orrát és kiköpte oldalra. A kín és a fájdalom hatalmas volt, legalább annyira, mintha a valóságban történt volna. A férfi hosszú, mocskos körmei a nyakba vájtak és már a gégecsontot, légcsövet markolták, amikor egy ostorcsapás hallatszott. Egy ostor szíja csavarodott a férfi nyakára és rántotta le a fiúról. Azt, aki beavatkozott az egészbe meg is pillanthatta Bluebird.
Sötét dimenzió 3503790-purgatory_02

by **Bryde ikrek** Vas. 22 Nov. 2015, 11:30

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

A fickó meg akar ölni engem, miután segítettem neki, de nem eszik azt olyan forrón. Nagyobbak is próbáltak már elintézni, egy fellógatott hulla pite lesz. Legalább is így hittem, ugyanis jelen helyzetben olyan gyenge vagyok...mint egy sima ember. Semelyik fogásom nem működik, semmi se használ és észreveszem, hogy a farkaserőm és a többi farkastulajdonságom...eltűnt. Pont olyan vagyok, mint egy sima ember. Miután megpróbálok a fickóba beleharapni, az odahajol hozzám és leharapja az orromat. A fájdalom borzalmas, pláne, hogy eddig semmi se fájt. Mégis mi a pokol folyik itt? Ordítanák, ha nem szorongatná a torkomat ez a tetü. A fickó ekkor a nyakamba karmol, és ki akarja tépni a gégémet. Meg akar ölni? De már meghaltam. Próbálok kiszabadulni, de nem megy és ekkor egy ostorcsapás hallatszik. Egy ostor szíja rátekeredik a fickó torkára és lerántja rólam, én pedig felüvöltök a fájdalomtól és az arcomhoz kapok. Az oldalamra dőlve szenvedek, és észreveszek egy nőt. Legalább is egy nőnemű démonizét, ami úgy néz ki, az életemet mentette meg...vagyis a holtamat.
-Kö...köszönöm. - nyögöm ki miközben az orromat, vagyis a csonkját szorongatom. Már megint mibe keveredtem?

by **Thorhalla** Hétf. 23 Nov. 2015, 00:01

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Bluebird orra nem vérzett, csak fájdalmas volt ezt észrevehette, amikor szorongatni kezdte azt a szabadulása után. Amint megszólalt a nő elfintorodott és lecsapott az ostorral végigszántva a fiú hátát, ami újra igencsak erős fájdalmat okozott, noha nyoma valószínűleg ennek sem maradt.
- Talán engedtük, hogy fényességünkhöz merjen szólni ez a féreg? – kérdezte megvetően.
Az a férfi, aki korábban Bluebird nyakát szorongatta most a földön hajbókolt, mintegy bocsánatért esedezve. A nő csak megvetően rúgott bele akkorát, hogy a férfi üvöltve zuhant bele a lávába. Ha sima emberek lettek volna, akkor bele kellett volna halnia, de most a fájdalmas üvöltése hangzott fel újra és újra, ahogyan odalent a forróságban szenvedett.
- Ide a lábunkhoz és viselkedj úgy, ahogyan kellene, jó kutyához mérten! – parancsolta a nő a fiúnak.
Ha a fiú nem mozdult, akkor újabb csapást kapott a hátára az ostorral, ami még fájdalmasabb lett, mint az első volt.
- Ha engedelmes kutyánk leszel, talán nem bántunk annyira – mondta. – Felfogtad mindezt? Most megszólalhatsz és válaszolhatsz fényességünknek, megengedjük!

by **Bryde ikrek** Kedd 24 Nov. 2015, 14:55

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Miután megköszönöm a nőnek, hogy segített, egy jó és egy rossz dolog is történik velem. Az orrom nem vérzik szerencsére, de a fájdalom ugyanún megvan, és a másik, hogy a nő az ostorával rámcsap egy nagyot, amitől felordítok.
- Talán engedtük, hogy fényességünkhöz merjen szólni ez a féreg? - kérdezi megvetően. Legszívesebben elküldeném abba a jó büdös fenébe, de a fájdalom miatt inkább nem szólalok meg. Amit viszont észreveszek, hogy aki rámtámadt, az most a nő előtt hajbókol, mire az belerúgja a lávába. Az üvöltözése nem szakad meg, mintha nem égne el, de ugyanúgy szenvedne.
- Ide a lábunkhoz és viselkedj úgy, ahogyan kellene, jó kutyához mérten! – parancsolja a nő, de én nem moccanok, mire rámcsap egy akkorát, hogy majd' beleszakadok. - Ha engedelmes kutyánk leszel, talán nem bántunk annyira – mondta. – Felfogtad mindezt? Most megszólalhatsz és válaszolhatsz fényességünknek, megengedjük! - én pedig mint egy féreg, csúszok elé. Csak három dolog jár a fejemben. A fájdalom, hogy ki ez a nő, és hogy miért beszél többes számban. A "parancshoz" híven válaszolok neki.
- É...értettem. - majd megpróbálkozok egy kérdéssel is - Ki vagy te?

by **Thorhalla** Szer. 25 Nov. 2015, 00:01

+18
???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

Bluebird odacsúszott a nő lábaihoz, aki elégedetten figyelte mindezt, ahogyan azt is, hogy a fiú válaszolt arra, hogy megértette azt, amit kellett. Azonban ez eltűnt az arcáról és undor vette át, amint a fiú végül mégis feltett egy kérdést.
- Arcátlanságodért száz évig fogsz szenvedni, féreg! – mondta a nő.
A következő pillanatban Bluebird egy veremben találta magát, a kezei a feje fölött felkötve, a lábai pár centire a talajtól, a verem tele volt vérszomjas éhes vadakkal, illetve őrültnek tűnő alakokkal. Egyszerre estek neki a fiúnak, az állatok a húsát tépték, a lábait, gyomrát, vállait, nyakát, az arcát, minden hihetetlen fájdalmas volt, mintha a valóságban szenvedte volna el, az emberek késekkel vagdosták, az egyik elevenen nyúzta meg, levágták az ujjait, kivájták a szemeit, kitépték a haját csomókban, a sok üvöltése miatt kivágták a nyelvét. Kibelezték, kiszedték a szerveit, a torkán nyomták el. Naponta többször is megerőszakolták igencsak durva és brutális módon. Csakhogy nem halt bele a sérülésekbe, amint ez megtörtént volna minden sebe hirtelen gyógyult meg teljesen. Csak azért, hogy minden újrakezdődhessen, újra és újra és újra. Az eszméletétét egyszer sem veszítette el, mindvégig tudatában volt. vele szemben egy órát látott, ami visszaszámolt, így a következő száz évben mindvégig tudta, hogy mennyi ideje van hátra. Senki sem sietett a segítségére ezen idő alatt, az idő pedig végtelenül lassan telt el. Ezen idő alatt lassanként azt is elfelejtette, hogy kicsoda, mikor került ide, kiket ismert életében…
Ahogyan vége lett a kötél elszakadt, ami a kezeit tartotta fel és Bluebird a földre zuhant, ezúttal nem támadta meg senki, mindenki visszahúzódott a verem szélére.

//Hmm, azt hiszem átvettem Tao szerepét, ezt ő szokta írni a játékosoknak. mrgreen

//

by **Bryde ikrek** Csüt. 26 Nov. 2015, 18:39

+18
???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Jonathan Bluebird

A nő látszólag elégedettnek tűnik, mikor féregként csúszok a lába elé. Amikor viszont felteszem a kérdésemet, a lehető legundorodóbb arckifejezést ölti fel, majd azt mondja.
- Arcátlanságodért száz évig fogsz szenvedni, féreg! - mondja a nő, majd hirtelen egy veremben találom magam, pár centire a padló felett lógva egy kötélel. A verem tele van mindenféle szörnyűséggel, amik nekem esnek.

Első napok

ÁÁÁááÁÁá. A fájdalom kibírhatatlan. A szörnyek ahol csak érnek, cafatokra tépnek, kitépik a belsőségeimet, kivágják a nyelvemet és minden lehető módon kínzanak. A fájdalom nem akar szűnní, pontosan úgy érzem, mintha valóságos lenne. ÁÁÁÁÁÁ. Nem ájulok el, nem halok meg, a sebeim begyógyulnak és a fájdalom sose ér véget. ÁÁÁá

Fél-egy év múlva
Az én hibám az egész. Minden az én hibám, és most megszenvedek érte. Nem kellett volna arcátlannak lennem, nem kellett volna elveszíteni szem elől Angelicát, nem kellett volna bunkónak lennem, nem kellett volna megszületnem.

50-60 év múlva
A fájdalom az egyetlen, ami bizonyítja, hogy még élek. Holtomban is a fájdalom olyan eleven, mint a valóságban. Mikor az ember azt hinné, hogy már megszokta a fájdalmat, akár a forró vizet, akkor egy új fajta fájdalom hasít belé. NEEEEEM! NEM AKAROM! ÁÁÁÁÁ ISTENEM, MIÉRT?!!!!

A Vége
57..58..59...60...Az idő lejárt. Az utolsó másodperc is letelt....letelt a száz év. A kötélről leszakadom, akár egy zsák és a lények se zargatnak. Egy kérdés száz év, két kérdés kétszáz év. De mégis miért? Mit kérdezhettem, és kitől, és mikor? Mi rosszat tehettem, én, szegény ártatlan lélek? Hogy is kerültem ide? A fájdalom az egyetlen, amire tudok emlékezni, és az, hogy csendben maradjak. Bizony, nekem csendben kell maradni, csendben, csendben, csendben. De hiába tépték ki a barátaim a nyelvemet töbször is, az a rakoncátlan kis húsdarab folyton visszanőt, úgy bizony. De most már tudom, elég ha visszagondolok a fájdalomra, ami életben tartott engem. Igen, a fájdalom tartott életben engeb, úgy ám. De mégis ki az az "engem"? Ki is volnék én? Lassan, halkan, keservesen elkezdek nevetni.
- Ki vagyok én, aki száz évig szenvedett? - kérdezem halkan magamtól. Egy senki vagy, csak egy újabb hulla, aki túl sokat hitt magáról. Egy mocskos kutya vagy, aki nem tud engedelmeskedni a gazdájának!

by **Thorhalla** Pént. 27 Nov. 2015, 00:00

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Pokolkutya (egykori Jonathan Bluebird)

Bluebird végigszenvedte a száz évet, majd utána kezdte kapizsgálni, hogy kicsoda valójában, egy kutya, semmi több.
- Valóban így van, a mi kutyánk vagy – hallott egy női hangot.
Az elmúlt száz évben nem is látta a démonnőt, így nem biztos, hogy emlékezett rá, sőt eléggé kicsi volt az esélye.
- Mi küldtünk ide, mert engedetlen voltál – mondta. – De most már tudod, hogy micsoda az engedetlenek sora. Most már engedelmes jószág vagy?
Kérdezte még, ha helyeslő választ kapott a nő, akkor elégedetten szólal meg.
- Kijutsz innen, vagyis kijuthatsz… ha szolgálsz, és jól szolgálsz, akkor jó sorod lesz. ha nem… az örökkévalóságig fog az történni veled, ami az elmúlt röpke száz évben.
Eközben a fiú, aki most már férfi lett a leért kora alapján észrevehette, hogy eltűnt a kövezet alóla és olyan lett a talaj, hogy láthatta azt, hogy miként néz ki. Egy teljesen ismeretlen külső köszönt vissza rá, már közel sem önmaga volt, az itt töltött idő megváltoztatta.
- Igen, már más lettél, egy Pokolkutya… - mondta a nő.

Sötét dimenzió 1044497-demonic

további képek:

by Ajánlott tartalom

Sötét dimenzió

Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió

Re: Sötét dimenzió