Sötét dimenzió

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Pokolkutya (egykori Jonathan Bluebird)

- Valóban így van, a mi kutyánk vagy – mondja egy női hang. Ki lehet ez? Majdnem kibukik a kérdés a számon, de ekkor egy hang megszólal a fejemben. Tartsd a szád kutya! Ne kérdezz, amíg nem kérik! Meg is látom a hang gazdáját, egy démonnőt, akit mintha láttam volna már korábban, de mintha mégse. Talán igen, talán nem, a kutya nem tudhatja, mert a kutya csak egy dög, úgy ám.
- Mi küldtünk ide, mert engedetlen voltál – mondja. – De most már tudod, hogy micsoda az engedetlenek sora. Most már engedelmes jószág vagy? - hallom a hangját. Tehát többen vannak, többen vannak, többen vannak? De nem szabad engedetlennek lennem, mert az voltam és megbüntettek, de nem leszek az és akkor nem leszek megbüntetve.
- I..igen...engedelmes jószág vagyok. - nyögöm ki, mert az vagyok, egy engedelmes kutya, úgy ám.
- Kijutsz innen, vagyis kijuthatsz… ha szolgálsz, és jól szolgálsz, akkor jó sorod lesz. ha nem… az örökkévalóságig fog az történni veled, ami az elmúlt röpke száz évben. - mondja a nő, majd alólam eltűnik a kövezet és meglátom magamat. Úuuu, ez lennék én? Valóban? Úgy, de úgy mondanám neki, hogy megértettem, de nem kérte, ezért nem szólok, nem szólok, míg nem kérik. - Igen, már más lettél, egy Pokolkutya… - mondja a nő. Pokolkutya? Igen, bizony, egy Pokolkutya. Egy szánalmas kölyökkutya halt meg itt egy csomószor, de az nem én voltam, nem én, mert én Pokolkutya vagyok, úgy bizony. Jól fogok szolgálni, úgy bizony, úgy bizony, és akkor Pokolkutya meg lesz jutalmazva és nem lesz fenyítve, úgy ám, úgy ám. Engedelmesen szolgálsz, és akkor minden rendben lesz....Pokolkutya

/// Pokolkutya. Elég vagány név és ennyi kínzás után. Valamint ami Denverben is folyik, nagyon érdekessé teszi a dolgokat. ////

???? ?? ?? – Sötét Dimenzió
Résztvevő: Pokolkutya

Pokolkutya egy engedelmes kutya és csak akkor, de csak akkor szól, ha kérik, úgy bizony. Mert ha engedetlen, akkor nagyon csúnyán megbüntetnek engem, és azt nem akarom.
- Akkor itt az ideje, hogy kiosszuk az első feladatodat - mondja a nő. Ó igen, ó igen, végre tehetek valamit, hogy bizonyítsam az engedelmességemet, ó igen, a kutya végre cselekszik. – Ausztráliába fogsz menni, túlságosan is nagy arrafelé az angyalok tevékenysége. Őt kell megtalálnod és megölnöd. Valahol a nyugati parton van, többet mi sem tudunk. - mondja, közben pedig meg is látom a célpont pofáját. Ronda kis patkány, aki Ő Fényessége ellen cselekszik. Meg fog halni, úgy bizony, de nem akárhogy, de nem ám, mert nagyon fájdalmas lesz neki a halála, úgy bizony. Én csupán bólintok, mert nem engedte meg, hogy szóljak, de nem ám. - Mindezekhez pedig régi/új képességeket adunk - mondja tovább - A korábbi képességeid, amivel rendelkeztél egykoron felerősödtek*. Ezentúl, ha szagot fogtál, akkor soha többé nem veszted el a cél szagát, legyen az illető akár azóta a bolygó másik felén. Illetve, hogy a sérülések ne hátráltassanak a feladatod végrehajtásában kapsz regenerációt, ezt, ha eszel, bármit, növelni tudod, hogy gyorsabban menjen végbe ez a feladat. Mennyire vagy hálás a gazdidnak ezekért Pokolkutya? - mondja, mire én leborulok előtte.
- Nagyon, de nagyon hálás vagyok ezekért Fényességed. Nagyon. - fejezem ki a hálámat. Pokolkutya nagyon erős lett és ezért a feladatot nagyon, de nagyon jól fogja megcsinálni.
- Készen állsz az indulásra? - érdeklődik. Természetesen lenne felé egy kérdésem, de ő nem azt mondta, hogy van-e kérdésem, csak annyit, hogy készen állok-e, ami pedig nem egyenlő azzal, hogy van-e kérdésem.
- Készen állok. Kész vagyok. - mondom neki. Vajon aki ellenáll, vagy akadályozni akar, azt is megölhetem? Biztosan igen, és miután megöltem őket, meg is eszem őket, úgy ám.