Aromata et commeatus

Maga a mágikus kellékekkel foglalkozó bolt a főépület földszintjén.
Az egyszerű herbalista gyógynövényektől kezdve olyan ritkaságok is találhatóak itt, mint angyaltoll, démonszarv, avaloni, asgardi, olimposzi mágikus és isteni dolgok, minden vallás, mitológia, mondakör mágikus dolgai megvehetőek, vagy megszerezhtőek. Lehet itt rendelni, venni mágikus talizmánokat, pergameneket, főzeteket is stb.

Két dolgozó, akik árulhatnak itt:
Kaylyn von Hessen
Lar'syee Eleina/Harcimadár

Ad' kicsit zavarban van. Nem nagyon volt még hasonló helyen és ez feszélyezi. Méghozzá a kérdését is olyan kellemetlennek érzi. Egy KISS póló van rajta a szokásos farmerral és sport cipővel. Elég laza ruházat pedig ha a nagy fagyok már el is múltak, de nincs jó idő. Ez neki aki nem érzi a hideget nem fontos ezért van ilyen lazán öltözve. Mondhatni hidegen hagyja őt a hideg. Szóval ott tartottunk, hogy eléggé zavarban van egy bizonyos kellemetlen helyzetben feltett kellemetlen kérdés miatt. Úgy hallotta, hogy lett egy olyan varázsbolt ahol mindenféle varázsló dolgot árulnak meg hasonlókat. Ad' pedig a lehetőséget látja ebben. Ha itt sikerülne a napi vérmennyiségét tisztességes módon beszereznie akkor nem kéne drogosokra és bűnözőkre vadásznia, hogy kicsit megcsapolja őket. Így hát zavartan nyitott be az üzletbe és nézett végig azokon a polcokon amik meg voltak pakolva általa ismeretlen dolgokon amik közül néhány még bizarrul is nézett ki.
~Ez meg mégis mi a fene? Ez egy szárny? Miféle szárny? Te jó ég az meg micsoda? Tök fura. Olyan mint egy, hogy az a rohadt! Egy nyelv? Ez nagyon beteg. Ezek őrültek.~
Lép hátrább a polctól két lépést.

Ad' eléggé elborzadt ettől a helytől. Látott már sokkal durvábbakat, de akkor is. Egyáltalán lehet ilyeneket nyilvánosan árulni?
~Ez nagyon bizarr. Méghozzá ki venne ilyet és mire használná? Mi értelme ilyet venni? Ez nagyon beteg.~
Aztán egy vörös hajú boltos csaj megkérdezte, hogy segíthet-e. Tökre mint valami ruhaboltban. Ez sem normális. Ez az egész hely nem normális. Sam már nem volt benne olyan biztos, hogy tényleg meg akarná tenni, hogy mindig eljön ide egy kis vérért. Azt viszont tudnia kell, hogy egyáltalán megtehetné-e, a lehetősége meg van-e arra, hogy eljöjjön ide ha éhes. A kis háttérsztorit ki is találta, hogy miért akarna vért.
-Heló. Hát ja. Én keresek izé hát vért. Tudod a vodoo-hoz. Mert én olyanokat szoktam.
Ennyi. El is mondta a cáfolhatatlan történetét. A mágiáról nem tud semmit úgyhogy ennyire futotta tőle. Abban volt csak biztos mikor ezt kitalálta, hogy nem úgy mondja majd, hogy"Heló. Egy vámpír vagyok és jöttem kajcsiért mert unom, hogy sz@r alakokat kell megcsapolnom." Az kicsit beteg lett volna és valszeg még törvénybe ütköző is.

Ahogy ki lett oktatva rájött, hogy a kis háttérsztorija nem épp a legjobb. Az arckifejezése egyre zavartabb lett. Főleg mikor meghallotta, hogy tudják mi. Akkor konkrétan megrémült. Eddig csak viszolygott, de az, hogy rájöttek mi az teljesen rémisztő. Majd gondolkodása során az arcán lévő rémület átvált egy furcsa ijesztő felismeréssé és a sztori végét szinte észre sem veszi.
~Miért van az, hogy mindig találkozok valakivel aki egyből leveszi mi vagyok. Ez rohadtul sz@r. Előbb egy macska, majd az öreg. Ez bizarr. Főleg, hogy most gondoltam végig az egész dolgot. Tényleg megtörtént az ami múltkor megtörtént velem? Egyáltalán a Ravencroft-os dolog megtörtént? Van bizonyíték ami arra utal, hogy átéltem két mészárlást. Ja a miniszter neje aki egy mókus. Örült vagyok.~
-Basszus.
Zavartan a nőre néz.
~Ő létezik? Mi igaz és mi nem? Egyáltalán vámpír vagyok?~
Átgondolva az elmúlt pár hónapjának a történeteit megzavarodik méghozzá nem is kicsit. Rájön, hogy milyen hihetetlen dolgokat látott és hogy megjárt egy bolondokházát. Ezt átgondolni kicsit kemény.
-Bocsi. Egy kicsit elkalandoztam. Mit is mondtál?

A másik nő nyugtatására Ad' még inkább meglepődött.  Most vagy elbeszéltek egymás mellett vagy tényleg hallja a gondolatait.
-Mi? Mármint mi esik meg?
Legrosszabb esetben őrültnek nézik. Már ha nem az most is. A fojtatásra most figyelt.
-Nem hiszem, hogy van okom titkolózni.
~Már ha nem akarnak megkeresni és csinálni velem valamit. Jesszus kezdek úgy gondolkozni mint Sam. Ha valami akkor ez tuti jele annak, hogy kezdek megőrülni. Ne felejtsek el keresni egy pszichológust.~
-Szerintem nekem elég lesz a sima. Hogy mennyit? Na ez jó kérdés. Azt hiszem olyan heti másfél litert?
Még sosem számolgatta csak leszívta amennyit és lépett. De ez így kicsit gáz. Kellemetlen is. Mintha valami teljesen átlagos dologról lenne szó és nem vérről. Emberi vérről. Ez bizarr.
-Szerintem személyesen jövök. Egy haveromnál lakok aki kicsit őrült. Ha megtudná valszeg úgy járnék mint... hát ahogy a filmekben szokás. Vágod?
Vág egy zavart mosolyt. A magyarázkodás nem azért volt, hogy kiadja magából, hogy milyen szegény szomorú sorsú vámpír ő hanem, hogy kimagyarázza miért ne jöjjenek hozzá véres üvegekkel. Mert Ad' valahogy úgy képzeli ezt el mint a tejesek. Leteszik az ajtó elé a kis üveget és kész. Persze nem ez a valódi ok. Inkább az, hogy nem szívesen hív embereket Sam drogtanyájára.

A választ megértette. Szóval nem a fejében matatnak.
-Áh értem. Ja. Furcsa hely.
A nevét is megkérdezték. Na ez most jó kérdés. Az igazit mondja vagy egy hamisat. Végül is nem árthat. Amit most csinál az nem ütközik törvénybe. Mármint állítólag. Vagyis  miért ütközne törvénybe?
-A nevem Adrian Sommerfield.
Vallotta végül be a valódi nevét. A következő kérdés már egyszerűbb és magától értetődőbb. Ha egyszerre kérné akkor vagy egyszerre fogyasztja el vagy valahogy tárolja. Sam pedig tuti páros lábbal rúgná ki a házból ha bevágna két üveg vért a hűtőbe az száz százalék.
-Háromszor jövök be érte és készpénz.
Kártyát nem szokott kérni azoktól a szemétládáktól akiket lever és kirabol. Bár kérdés, hogy ezek után miként fog pénzhez jutni? Eddig úgy csinálta, hogy miközben evett a zsebét is feltöltötte. Most már valahogy másképp kéne. Például lehetne taxis. De ahhoz kéne kocsi és engedély ami külön pénz. Meg a pszichológus is majd pénzt vesz el. Nem könnyű egy munkanélküli vámpírnak aki nem akar a bűnözők közé bekerülni.

Nevét is felírták majd megkérdezték pontosan milyen napokon jönne be a vérért.
-Szerintem az a hétfő, szerda, péntek trió jó lesz.
Ad' a magabiztosság példaképe. Bár ember legyen a talpán aki magabiztosan vért rendel egy olyan boltból ahol nyelvek, szárnyak és még kitudja mik vannak és közben rájött, hogy van egy kis esélye, hogy megőrült. Ez valószínűleg egy edzettebb embert is megviselne. Ad' pedig amúgy sem az érzelmi kiegyensúlyozottságáról híres. Még a nevét odafirkantotta a lap aljára és meglepetten nézett a lányra. Mégis mi mást akarna ő itt.
-Nem azt hiszem ennyi volt.
~Bár mégis mit jelent az a vérmágia? Ha nem mások vérét hanem állatok vérét használják akkor azt mégis mire? Inkább nem is érdekel. Nem dolgoznék egy ilyen helyen sem. Vagy meg kellene kérdeznem, hogy én vagyok-e az egyetlen Sommerfield? Talán. Basszus muszáj lesz.~
-Vagyis még annyi, hogy izé.. véletlenül nem járt itt hasonló ügyben a faterom? Lucas Sommerfield.

A kérdésére nem kaphatott választ és ez természetes. Ha Ad' ezt majd később átgondolja akkor örül is majd a válasznak hisz ezek szerint őt sem tudják ilyen lazán megtalálni.
-Oh értem. Ja ez magától értetődik.
~Akkor mégis hol a francba találhatlak meg te sz@rházi? Na csak várjál.~
Ha ide jár és egyszer véletlenül összefutnának itt az üzletben akkor Ad' tuti nem bírna magával és nekimenne az öregének. Még úgy is, hogy valószínűleg nem tartana sokáig a bunyó hisz biztos egyből egy varázslattal kiütnék.A lány közben egy lapot is nyomtatott neki és elmondta, hogy az-az ő kis ebédjegye. Elég bizarr.
-Aha. Kösz. Akkor csá.
A kezével int még egyet búcsúzásként, majd ha más nincs akkor kilép az üzletből és elindul az éjszakába. Na, jó az előbb sötétedett be, de ez így jobban hangzik minthogy keres egy telefonfülkét és egy telefonkönyvben keres valami olcsó pszichológust aki foglalkozna vele. Bár belegondolva az aki vállalja, hogy sötétedés után találkozik egy vámpírral egyedül egy szobában, valószínűleg annak van szüksége pszichológusra, de New York az a hely ami tele van ilyen őrültekkel.

Sok elviselhetetlen dolog van a vámpír létben, de mára már nagyjából sikerült megszokni és elfogadni a helyzetet, viszont van egy dolog amit régen a legkisebb gondnak tartottam, jelenleg a legnagyobb hátránynak érzem, ami nem más mint az erős "napallergia", amire viszont van megoldás úgyhogy nincs minden veszve. Ráfeküdtem kicsit a témára, és nem nyugszom amíg nem találok megoldást. Megtudtam hogy nem rég nyílt egy bolt ami ilyen mágikus dolgokra specializálódott, gondoltam teszek egy próbát, hátha tudnak segíteni. Agyaltam azért egy kicsit hogy ne úgy állítsak be mint egy szerencsétlen azzal a kérdéssel "tudnak-e segíteni abban hogy ne égjek el csak úgy a napon?", viszont ne is hazudjak, bár lehet nem én leszek az első ilyen érdeklődő és jobban kezelik az ilyen eseteket mint gondolom, ez majd akkor kiderül. Amint lement a nap, ellenőriztem a hőmérsékletet, annak megfelelően próbáltam kiválasztani a szerintem megfelelő ruhám, a karomra akasztottam a táskám, feldobtam a napszemüvegem, bár az utóbbit nem tudom miért, már mindegy, aztán autóba szálltam, természetesen nem én vezettem, és irány Brooklyn, azon belül a bolt.
Egy pár utcával azért arrébb állt meg a kocsi, megkértem a sofőrt hogy várjon meg, majd meg tettem azt a kis sétát az üzletig és magabiztosan beléptem. Igazából nem nagyon érdekel semmi más csak a megoldás amivel leküzdöm a napfény gyilkos érintését, azért körül nézek, leveszem a napszemüvegem és össze csukom. Hmm nem sokban különbözik az elképzelésemtől, csak annyi hogy creepy-bb, igyekeztem nem ráncolni a szemöldököm meg ilyenek a látottakon, vannak itt azért elég fura dolgok, közben lassú léptekkel haladok a pultig. Majd amint oda értem, az eladóra nézek és barátságos mosolyt biggyesztek az arcomra.
- Szép estét! - megvárom hogy rám figyeljen ha eddig nem tette volna, ha igen esetleg várok egy köszönés viszonzást és folytatom - A segítségét kérném, van egy elég...-húzom el kicsit a szám- égető problémám. - kis szünet majd folytatom - Gondolom tudja mi az a holdfénybetegség, hasonló gonddal szenvedek, eléggé kellemetlen a napsugarak érintése. Van erre valami megoldás? - lehet kicsit rá játszottam erre a hatalmas problémára, nem mintha amúgy nem lenne tényleg az, kicsit oldalra is döntöm a fejem a beszédem végén és hagyom hogy picit kiüljön a türelmetlen reménykedés az arcomra, tartva azért a mosolyt.
Nagyon remélem hogy van ilyen amulettjük vagy akármi is az, aminek segítségével végre nem csak mesterséges utcai lámpafényben csodálhatom a világot, kezdem már nagyon nagyon nagyon unni.

Az eladó is érdekes volt, mármint a külsejét illetve, tollai voltak amik amúgy..rohadt jól néztek ki, de nem kezdem csillogó szemekkel nézegetni, fontos feladatom van. Fel is vázoltam a helyzetet és ahogy a tabletért nyúlt rájöttem hogy nem igazán mondott neki bármit a betegség amihez hasonlítom terv szerint a gondom. Besült..., nem baj, türelmesen kivárom amíg kikeresi amit szeretne aztán végig hallgatom türelmesen az ajánlott megoldásokat. Hmmmm, vajon meddig bírná egy magamfajta a napon azzal a kencével...kb mint olaj a húson, de mindegy is hisz a végén ott van az is hogy van még egy drágább dolog, az lesz az amit én keresek, gondolom én, amit majd kifejt ha érdekel. De először is illene válaszolni arra a kérdésre hogy milyen eredetűvel rendelkezem, ömmm az hogy halott, izé vámpír vagyok? Vaagy, hát...végülis megfertőztek vagy valami ilyesmi, úgyhogy mondhatnám azt is, vagy  hogy elkaptam, hehe, persze, egyből azt hinné fullra nem vagyok százas. Ignoráljam a kérdést mintha az utána következő sok beszéd elvette volna a figyelmem és megfeledkeztem róla? Nem hinném hogy vissza kérdez, ha mégis akkor majd csak kitalálok valamit, ami azért úgy kb ha jól megforgatjuk igaz is. A mondandója végén kicsit húztam a szám és piszkáltam a napszemüveget a kezemben mintha kicsit átemésztettem volna a hallottakat, végül csak megszólalok
-Hát...-kuncogok kínosan - szerintem ide a kencék, főzetek hasonló gyógymódok "kicsit" kevesek lesznek,... legalábbis, nem akarom tesztelgetni, biztosra szeretnék menni. -komolyodok meg egy kicsit - Mivel eléggé sok mindenben korlátoz ez a probléma, azt kell mondjam a pénz nem számít úgyhogy kíváncsi lennék a drágább módszerre.
Remélem hogy ez már az lesz amire gondolok, már pedig ha nagyon drága akkor annak kell lennie, egyre közelebb a célhoz de még nem élem bele magam, próbálom. Amúgy is, ha meg lesz, vicces esz a tesztelése hogy vajon tényleg jó e, illetve eredeti, gondolom hogy az lesz, azért egy ilyen üzlet csak megbízható. Nagy kíváncsi szemekkel várom hogy kifejtse a módszert, a számat is rágnám idegemben, de ha eddig igyekeztem figyelni az agyaraimra nem pont most fogom magam bebuktatni, bár az is lehet hogy már rég levágta mi vagyok csak húzza az agyam, nem mintha nem tűnne komolynak, de manapság már mi a franc tudja. Ettől eltekintve tök segítőkész, úgyhogy még ha igaz is lenne a eltételezésem, rossz szavam nem lehet.

Az eladó keresett egy kicsit aztán kivetített egy képet, egy nyakláncról, arany lánc egy vörös nagy kővel. Nem kellett nagyon megerőltetni a memóriám hogy tudjam ez az, mivel állandóan találkozok Raten nyakláncával és amúgy is az agyamba égett a képe már az első találkozáskor, mert lehet hogy akkor nem annyira érdekelt a nappali csatangolás de valahol tudat alatt mégis vágytam rá, ami mostanában tört felszínre. Azért jól megnéztem a képet, kicsit oldalra döntöttem a fejem, bólogattam miközben beszélt a tollas eladó, majd amint befejezte a beszédet válaszolok is.
-Ühüm, bízom benne, akkor...kártyával fizetnék. - jelezve hogy biztosan igényt tartok egyre, természetesen egy őszinte mosollyal ami azért mutatja hogy ez egy fénypont és eléggé feldobott hogy sikerül hozzá jutni, megoldani a gondom, közben azért figyelek mint eddig is hogy a szemfogaimat ne nagyon villogtassam, még akkor se ha már tudja hogy vérszívó vagyok.
Ez elég könnyen vagy inkább gyorsan ment, olyan mintha megszabadultam volna egy kis súlytól, meg is mozgatnám egy kicsit a vállam. Bár először biztos vicces lesz majd megszokni, de van két hetem hogy lelkiekben felkészüljek majd az első lépésekre a napon. Valahol várom, valahol egy kicsit félek, na nem azért mert nem bízok abban hogy hatásos lesz vagy ilyesmi de azért mégis egy kicsit...pedig láttam már ilyen nyakláncot, rajtam ugyan még nem volt de, ismerek olyat, elég jól, akinek van és "teljes életet" él vele. Közben ha ez így rendben is van, azaz az eladó visszajelez hogy mehet a vétel, akkor előhalászom a tárcám. Nem tudom hogy hogy megy igazából, elmondta az eladó hogy várni kell, tehát meg kell rendelni, gondolom valami papírt ki kell hozzá tölteni és kapok valami igazolást amivel majd át tudom venni. De gondolom ez pár percnél nem vesz többet igénybe úgyhogy mindjárt végzünk, aztán jön az idegölő két hetes várakozás, amit sokkal többnek fogok érezni 14 nyamvadt napnál és addig oda kell figyelnem magamra hogy ne legyek idegbajos és ne bukjak le, mert ezt mondjuk úgy hogy meglepinek szánom, vagyis egy ideig titokban kell majd tartanom Raten előtt amíg el nem jön a megfelelő idő amikor betoppanhatok és nem zavarom.

Már csak a fizetés van hátra, amit kártyával intézek, amiatt hogy esetleg utánam néznek ezen keresztül vagy bármi, nem aggódtam soha, mindent ezzel intézek újabban, kivéve egy dolgot, de az sem hinném hogy úgy törvénybe ütköző lenne, legalábbis ha jól gondolom, nem kimondottan rajtam csattanna , de ez most nem számít. Lerakom a szemüvegem a pultra addig amíg előkapom a kártyám és lehúzom a terminálon, beütöm a kódot és aláírok. Az elején fura volt ez a fajta "virtuális aláírás" de szép lassan sikerül megszokni ezeket a modern fura dolgokat, a tárgyakhoz való beszélés, azaz a hangvezérléses irányítás még minidig necces egy picit.
De ezzel meg is vagyunk, meg kapom az átvételit, megadok egy elérhetőséget, hmmm legyen az e-mailem amivel dolgozok, háát lehet nem a legjobb, mindegy megfelel a célnak. Aztán elköszöntem és indultam volna kifelé, öröm boldogság közepette, annyira hogy majdnem ott hagytam a szemüvegem, a fejemhez kaptam megszokásból, mivel általában ott szokott pihenni és akkor vettem észre hogy hiányzik és fordultam vissza kis kínos mosollyal érte. majd idegölően ültem, rágni nem rágtam a körmeim de majdnem, rendesen számoltam a napokat, régen volt utoljára ilyen, főleg mióta nem igazán számít az idő múlása, direkt több napra számítottam mint két hét, a rosszra készülve, mert akkor vagy nem ér meglepetés, esetleg elég csúnya vagy pozitív. Ez esetben az utóbbi szerencsére, repültem is vissza átvenni a nyakláncot, átvételi, kártya, minden nálam, ha otthon hagyok valamit halott létemre rosszul leszek. De minden rendben volt úgyhogy nem soká már a kanapén nézegettem a nagy vörös követ és készültem az első sétámra az udvaron, ami az elején nehezebbnek bizonyult mint gondoltam.


//Köszi! //