Szenvedés hegye

Úgy látszik, hogy végül sikerült lenyugtatni a lovagot. Mármint amennyire egy agresszív lovagot le lehet nyugtatni. Tény, hogy ezek után George már másképp fog gondolni a lovagi időkre mikor még valóban Sir Gawainként élt.
-Egy másik korban újraszülethettem Merlin-nek köszönhetően. A harcból elég legyen már! Nem ellenségek vagyunk.
Valóban szegény George tanár úrnak meggyűlik a baja ezekkel az alakokkal pedig általában fiatalabbakat szokott tanítani.
-Tényleg ezer éve itt van?
Az indokolatlan orrba vágásra George megint felháborodik.
-De fekete lovag az ég áldja meg mégis mit csinál? Megbolondult? Ez egyáltalán nem így megy a jövőben.
A zsebeit átnézi, de rájön hamar, hogy nincs nála zsebkendő. Kellemetlen és komoly hiányosság meg kell hagyni.
-Az alatt az ezer év alatt mióta itt vagy sok minden történt a földön. Az egyház ereje csökkent és a tudományé megnőtt. Sok különleges lény is megjelent akik mára már teljesen normálisak. Egy új kontinenst is felfedeztek. Sokat tudhatnék mesélni önnek főleg mivel én az új életemben tanár volnék. Szóval sok tudományt gyűjtöttem magamba. Viszont*És itt a csapat felé is fordul.* az életemet az zavarta össze, hogy előző életemből a bátyám Mordred az életemre tört és meg akart ölni. Lionheart lovagnak és Lady Romának köszönhetem az életem. Hogy mi okból kíván a világ ellen tenni azt nem tudom. Most is valamelyik szolgája támadt ránk és mikor úgy hittük meg fogunk halni ide kerültük. Eddig is üres volt a vár környéke? Mintha eddig élet lett volna ott. Most önön a sor. Úgy vélem jogok kérés, hogy beszámoljon ön is a történetéről. Ha képes volna rá akkor bemutatná nekünk az író urat?
Itt rá is mutat Jason-re.
-Ő is egyike volna a kerekasztal lovagjainak, de az emlékeink még nem álltak össze.

További Offenzívák – Avalon: A Szenvedés hegye

A lány végül bevetette mágikus szenzorját, hogy legalább egy csekély képet kaphasson a környezetéről, a körülötte lévő személyekről, és a jelenlegi helyzetről. A koncentrálás hatására érezni kezdte a már egy ideje szunnyadó hatodik érzékével a körülötte lévő mágikus energiákat. Elsőre furcsa volt, hiszen nem mostanában alkalmazta ezt az adottságát, de mivel a vérében volt, hamar ráérzett újra a dologra. Elsőre akarva és akaratlanul is az épület felé irányult tekintete, amely hatalmas mágikus impulzusokkal lüktetett feléje. A csábmester férfinak igaza lehetett, talán mégis szörnyű dolgok folynak az épület belsejében. Egyszerűen nem volt oka feltételezni, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogyan ő mondja, hiszen minden esemény a kezére játszott, na és valamiért sokkal szimpatikusabbnak találta, mint eddig bármelyik férfit. Az épület szemügyre vétele után a körülötte sorakozó embereket.. vagy inkább személyeket is leellenőrizte, úgy tűnt nem hiába. A feltűnő vörös hajjal megáldott férfi körül is érzékelte a mágikus aurát, valamint a már korábban látott lány körül is hasonló szférákat vélt felismerni. A vörös férfi mellett álló másik férfi körül is keringtek valamiféle különös energiák, de mivel korábban még nem találkozott ilyennel, ezért nem tudta hova tenni az érzést. A többiek többnyire sima embernek bizonyultak, bár a tanár és az előbb felszólalt férfi körül is bizsergett valamiféle furcsa erő. Úgy tűnt még túl tapasztalatlan ahhoz, hogy pontos képet tudjon alkotni a környezetéről, de ezek után erre még edzeni fog. Az elemzés után éppen megindult volna a többiek felé, amikor hirtelen úgy érezte meghalt benne valami. Vagy talán nem is halott az a valami, csak nagyon gyenge, és egyre gyengébb lesz. Hirtelen minden olyan hideg és sötét lett körülötte, mint még soha. A sármos férfi ismét felszólalt, és elmondta nekik, hogy az épületben egy nagy rituáléra készülnek, amivel meg akarják szüntetni a mágiát a világban. Chryseiset újfent hidegrázás járta át, egyszerűen nem értette hogyan kerülhetett ilyen szituációba. Az események azonban nem álltak le egy pillanatra sem, a lány a következő pillanatban már betegnek érezte magát, és rettentően gyengének. Páran közülük össze is esett, amit talán a hatalmas elszívó erőnek köszönhettek. Chryseis sem bírta sokkal tovább. „Mind megfogunk halni..” hallotta az utolsó szavait a férfinak, és ő is összeesett a gyengeségtől. Az összeesés előtti pillanatban hatalmas félelem futott rajta végig, mintha a halála előtti másodperceket élte volna át, de reménykedett, hogy itt még nincs vége. Csak sikerül valahogy megakadályozni ezt az egészet.. valakinek.. bárkinek.

Hál istennek igaza lett. Nem halt meg, hiszen valamennyi idő elteltével ismét felébredt, azonban egy teljesen más helyen, mint ahol elaludt. Egy hatalmas kastéllyal, hegyekkel, erdőkkel, és sok tóval találta szembe magát. Ez nem lehetett a Föld. Egyszerűen nem képes elhinni, hogy ugyanabban a térben van, mint eddig. Az érzések is teljesen mások voltak számára, mint eddig. Az egész egy hatalmas fantázia világnak tűnt. De vajon hol lehetnek? Erre hamarosan választ is kapott a könyvtárban megismert hölgytől: Avalonban. Chryseis alig bírt hinni a saját fülének. Létezik? Ezen mondjuk nem szabadna meglepődnie, hiszen mágiahasználó, és a nagyanyja is már kiskorában mesélt neki több száz alternatív világról, síkról, és dimenziókról, de addig nem tudta teljesen elhinni, míg nem látta a saját szemével, és nem élt át saját maga egy dimenzióugrást. Az egész hely olyan beütést keltett, mint a középkor, de eddig tanulmányai során nem jutott olyan tudáshoz, hogy ekkora várakat építettek volna a Föld bármely pontján. Egyszerűen eszméletlen. Nem tudta megfogalmazni mit érez. Nem félelmet, az a Brooklynból való eltűnésük óta valahogyan eltűnt. Inkább valamiféle izgatottságot, talán pont ez volt az amire most szüksége volt. Hirtelen eltűnt mindenféle olyan problémája, amely az iskolához, vagy a rendes életéhez kötődött, és elöntötte egyfajta.. hatalmas kíváncsiság, és kalandvágy. Közben a többiek nagyban folytatták az eszmecseréiket a világról, és faggatták a lányt, aki már járt itt korábban. Ennyire kedvelik a földieket az avaloniak? Meglepő. A gonosz boszorkánynőknél azért felfigyelt egy pillanatra, hiszen az édesanyjáról szóló történetek ugrottak be neki. Nagyon-nagyon reménykedett, hogy semmi köze nincs az anyjának ehhez az egészhez, mert akkor hatalmas gondban van. Amióta nincs a nagyanyja, mindig elfogta egyfajta remény, vagy félelem azzal kapcsolatban, hogy újra láthatja a szüleit, de a bizonytalansága miatt még mindig nem jutott dűlőpontra azzal, hogy hogyan is kezelné ezt. A többiek közben eldöntötték, hogy elindulnak a kastély felé, és ezt ő is támogatta, de nem szívesen maradt velük. Megvárta, míg elindulnak, és próbált minél inkább lemaradni tőlük. Nem érezte magát velük biztonságban, semmit nem tudott róluk, így az tűnt neki a leglogikusabbnak, hogy külön utakon találja meg a haza vezető utat, vagy az ittlétük okát. Ő is átvágott az erdőn, látva a megannyi állatot, és természeti lényt. Kellemesnek találta a helyet, főleg.. hogy mindenhonnan érezte a mágia közelségét. Talán itt majd talál olyan dolgokat, melyeknek segítségével magasabb színvonalra helyezheti a mágia tanulását. Annak örülne a legjobban. Viszont egyedi ötlete nem igazán volt, igazából soha nem volt dolga ilyen szituációval, és sajnos még a térmágiában sem remekelt, így tényleg az tűnt a leglogikusabbnak, ha valami boszorkánnyal, vagy mágussal összefutva segítséget kér. Közben a többiektől kicsit lemaradva lassan odaért, a vár bejáratához, és megindult a vár belsejébe, egyenesen a piactér felé. Ő is elkezdett nézelődni, a sok kereskedő már egy ideje árulhatta friss, és illatos portékáját. Nem így képzelte el a középkori viszonyokat, sokkal mocskosabbnak, és brutálisabbnak. Talán hazudtak neki a történelem könyvek? Vagy Avalonban még a középkor is teljesen máshogy játszódott le, mint az ő világukban? A többiek azóta már jól lehagyták őt, így nem is láthatta őket. Egyedül bolyongott a piactér árusai között, és csodálta a középkori céhes viszonyokat. Mivel lenyűgözte mindig is a történelem, így nem is nagyon törődött a fő céljaival, jelenleg inkább nézelődött jobbra-balra, mint egy egyszerű turista. Nem tudott betelni a szituációval, egyszerűen imádta. Meg sem fordult a fejében, hogy mivel lemaradt a többiektől, itt fog maradni. Sejthetetlen honnan jött ez a hatalmas önbizalom a túlélés irányába Chryseisnek. Reménykedjünk abban, hogy nem volt rossz döntés neki hátra maradni.

~ Végre. ~ Volt az első gondolata, amikor a lovag abbahagyta a dühöngést és a pusztítást. Azon meglepődik, hogy milyen játszi könnyedséggel veri be mások arcát. Nem tartja túl lovagiasnak. Bár ha "pórnak" nézi, akkor lehet teljesen normális. Aztán az egyik férfi elkezd magyarázni múltról, jelenről...hogy mennyi idő telt el azóta, hogy itt raboskodik a fekete lovag. ~ Arra nem is gondol, hogy másik világba kerültek? Bele egy könyvbe, alternatív realitásba?! ~ Kicsit furcsa neki George magyarázata. Viszont azon kezd gondolkodni, hogy miért nem jött létre a varázslat amit eltervezett. Kicsit átkozza magát, amiért többet gondolt a képességeiről még mint amire valójában képes. Már azt is tudja, hogy legközelebb miben fog változtatni, hogy működjenek az elképzelései. Persze az otthoni gyakorlás mellett. Most azonban jobban lefoglalja, hogy felkészüljön a fekete lovag újabb dührohamára amire George igen érzéketlen és ostoba felvilágosítása szolgáltathat elegendő indokot. Meg a vérző testrészek okozta sértett érzések felhánytorgatása, ha előfordul majd ilyen.

Felszerelés:

George véleménye már megszilárdult a fekete lovagról. Egy tudatlan barbár egy olyan korból ami sötét volt. Persze ezt nem mondaná el annak a fekete páncélosnak. Kellemetlen kaland lesz főleg, hogy ha innen kijutnak akkor továbbra is együtt kell majd dolgozniuk. Mert ez a kaland bebizonyította, hogy Mordred-et meg kell állítani mert különben George nem élhet békességben. A kifogásra, hogy a saját világának a szülöttje George nem enyhül meg.
-Akkor kérem a jövőben visszafogni magát mert ha innen kijut akkor az új világhoz kell majd alkalmazkodnia.
Mikor sikerült azt a nevet megismerni akkor George bátorítóan rámosolygott Jason-re.
~Szegény fickó. Nem könnyű neki ezt én is tudom jól.~
A lovag történetét hallva pedig George is elszörnyülködik. Ez szörnyű. El sem tudja képzelni, hogy ez lehetséges volna. Viszont el kell.
-Ne hamarkodjuk el a dolgot. A helyzet jelentősen megváltozott azzal, hogy mi ide kerültünk. Ez a társaság egy olyan épület elől került ide ahol mágikus tárgyakat árulnak és mágiával foglalkoznak. Talán találni fognak valami kiutat. Ja tényleg ha mágiával próbálkoztak megállítani az urat akkor az csak azért nem sikerült mert az Ében Pengét forgatja és ezért nem hat rá a mágia. Egyébként milyen démonokat várt itt? Szükségünk lesz fegyverekre?

További Offenzívák – Avalon: A Szenvedés hegye

Lassan főhősnőnk is megérkezett a főtérre, ahol szó szerint egy lelket sem talált. Egy átlagos középkori főtérnek nézett ki a hely, tele volt árukkal, amik nem is akármilyen minőségben pompáztak. Az egész ijesztő csak az volt, hogy sehol sem volt egy ember sem, mégis minden rendben volt. A házakon az ablakok be voltak zárva, nem lehetett belátni sehova. Az utcákon rendek voltak, még egy kisállatot, vagy kártevőt sem lehetett megpillantani az utcaköveken. A lány felnézett a plafonra, ahol a színtiszta ég látványa fogadta. Kikerekedtek a szemei, hiszen egyszerűen gyönyörű volt az egész, egyre inkább egy mesevilágban érezte magát, akármennyire is volt kísérteties a szituáció. A nagy nézelődésben hirtelen eszébe jutott, hogy már egy jó ideje nem ivott, és nem evett. Ezt a tényt sajnos a kiszáradt torka, és a hangjelzéseket adó hasa is megerősítette. Akarva és akaratlanul elkezdte nézegetni a piactéren sorakozó gyümölcsféléket, és a hatalmas, friss választékot. Nem tudta, hogy hozzányúlhat-e vadidegenként, így inkább türtőztette magát, és reménykedett a mielőbbi ételhez jutásban. Bár ha még egy jó darabig nem fog összefutni senkivel, akkor esélyes lesz mégis az étellopás, hiszen nem szándékozik éhen halni, ha pedig senki másnak nem kell ez a friss áru, akkor bolond lesz itt hagyni. Mindenesetre most a következő lépésekre kellene koncentrálnia: merre tovább? A többieknek hűlt helye, sejtelme sincsen, hogy merre indulhatna el. Bár körbeöleli a mágia, mégis úgy dönt, a legutóbbi módszer újra beválhat, és ismét bekapcsolta a mágiaérzékelését, majd körbetekint a környezetében különös jeleket, dolgokat keresve. Talán ha mást nem is, a többiek helyzetét képes lesz így meghatározni - akik talán már találtak valami hasznos dolgot - vagy netalán egy helyi lakost fog majd bemérni, aki képes lesz eligazítani ezen az ismeretlen helyen. A varázslat használata még inkább koncertezni szólította hasát, melynek hívására végül nem tudott ellenállni. Csak azért is elvett egy darab piros almát, amely úgy hívta őt, mint még gyümölcs soha.
- Ha nem szabadott volna, majd bocsánatot kérek, és kifizetem. Valahogy.. – jegyezte meg magának, és közben reménykedett, hogy a fizetség nem az élete lesz. Elvégre Avalonról van szó.

//Paci szólt, hogy nem tud írni, és Aegis sem tette, én meg roszul vagyok, így bocsi tőletek, hogy nem írok csak Nektek... kedden lesz új kör.//

- Felettébb lovagias kifecsegni bajtársunk titkos praktikáit. - Teszi a megjegyzést csípős hangos George felé, miközben csípőre teszi a kezét. Azt már meg sem említi, hogy Avalonban nem telt el annyi idő. Miért is világosítaná fel a férfit, hogy mekkora tévedésben él. Vagy legalábbis élt eddig. Elgondolkozik azon, hogy vajon az előző hely ahol járt, a korábbi Avalon, egy olyan zseb dimenzió volt mint amilyenekről olvasott már korábban?! Annak viszont kifejezetten örül, hogy úgy néz ki nem fognak éhen és szomjan halni. ~ Csak egymást tudjuk megölni, ha így folytatjuk hosszú távon. ~ Elmosolyodik erre a gondolatra, aztán összegzi mindazt amit tudnak. Egy völgyben vannak. A kastély pedig ebben van benne és üres. Mindent körbe ölel a mágia...ennek a helyzetnek a megoldásához úgy érzi nincs elég mágikus ereje egyedül. De talán küldhetnének egy jelet innen, hátha valaki, aki nálánál jártasabb a manna használatában, észleli és kiszabadítja őket.

A lovag pesszimizmusára George elhúzza a száját.
-Mindenhonnan van kiút. Kell lennie.
Muszáj lesz, hogy találjanak mert ő nem fog több száz éveket itt tölteni. Annyira még a társaság sem szimpatikus neki. A démonok megjegyzésére George két megállapítást tett magában. Az egyik, hogy ez rossz mert akkor veszélyben vannak. A másik pedig, hogy ez jó mert akkor van befelé vezető út is. Ezt meg is osztotta a társasággal.
-Remek. Ha ide tudnak jönni akkor van egy járat ahonnan jönnek.
~Sőt az is lehet, hogy azok a démonok valójában békések.~
A nő megjegyzésére George sóhajtott egyet.
-Amennyiben társaknak mondom el nem esett csorba a becsületemen. Bár meg kell hagyni, hogy igen kellemetlen társként gondolni egy csapat idegenre akik közül néhányan még be sem mutatkoztak. Nem tudom ön mit gondol erről kedves Kókler kisasszony. Viszont ha egyet ért foglalkozzunk a kijutással.
A furcsa tócsát látva George is meglepődik. A mágia pedig érzi, hogy olyan erős amilyet eddig még soha nem érzett. Gawain felvett egy kardot és egy másikat egy pajzzsal átadott Jason-nek.
-Tudod használni. A tapasztalat még megvan benned. Kis edzéssel újra a régi leszel, de nem tudom arra van-e időnk.
Majd a fekete lovaghoz szólt.
-Beszéljen még a démonokról. Milyenek ők? Beszélni tudnak? Mi okból jönnek ide?
Sok kérdése van még, de előbb ezekre kapjon választ.

Dane Montrose


A motoros a fejét ért ütés miatt kicsit kábult volt, szinte kimaradt az eseményekből. A falnak a vállát vetve kókadozott, közben pedig próbált rájönni, hogy miről beszélnek az emberek a közben lenyugodott Fekete Lovaggal.
Aki leütötte, és az író fickót még valami Sir Tristannak is hívta, aki valami házasságtörő volt. Erre felkapta a fejét, és hangosan felkacagott, aztán odalépett Jason mellé.
- Hát, ha valaki azt mondaná rád, hogy lovag vagy és Casanova, akkor... ó, hisz azt mondta rád. Bocs, röhögnöm kell.
Látta, hogy a fekete lovag leveszi a sisakját és arról kezd arról beszélni, hogy már ezer év óta itt van. Dane is követte a titokzatos férfit a toronyszobába, és csak akkor válaszolt a szavaira.
- Na, én nem fogok itt maradni veled ezer évre, elhihetted. Már megbocsáss, de nem vagy a legizgalmasabb társaság - szemügyre veszi a kék tócsát, persze miután felvett egy csinos szekercét, és megforgatta.
- Nem vagyok egy Tony Stark vagy egy Reed Richards, de elég Csillagkaput láttam, hogy elmondjam, szerintem ez rohadtul egy féregjárat eseményhorizontja.
Annó még egy zárkába zárva kellett végignéznie egy egész napos Csillagkapu maratont az egyik csatornán, és mittagadás jól szórakozott. Még annak dacára is, hogy jó ügyvédet kellett szereznie a bandának, hogy leszurkolja egy évre azt a büntetést.

Jason Weltman


A Fekete Lovag Tristannak nevezte Jasont. A srác rájött, hogy ez az egyik lovag az arthuri mondakörből. És persze elmondja, hogy szerinte Jason előző életében egy házasságtörő volt.
Normális esetek között a férfi azonnal őrültségnek titulálta volna a férfi mondanivalóját, de jelenleg egy elvarázsolt, üres városban tartózkodtak, ami ismerős volt a számára, nos az elég hihetőnek találta az egész sztorit.
Elfogadta a George által felkínált kardot és pajzsot.
- Szóval Tristan - bólogatott, és a fekete lovag felé nézett. - Amúgy csak elmondom, hogy akkor három évre szerelmi bájital hatása alá kerültünk, tehát bocs, de nem voltunk beszámítható állapotban azzal a hölggyel, hogy is hívták? Ja, igen! Izolda!
Annak idején sok, az Arthur mondakörhöz tartozó történetet olvasott egy regényhez való anyaggyűjtés közben. De ezt nem akarta a Fekete Lovag orrára kötni.
Dane azt mondja, hogy a toronyszobában talált kék tócsa őt a csillagkapura emlékezteti.
- Igen, a csillagkapura - motyogja Jason, és odalép felé. Kíváncsiságból meglengeti felette a kezét, hogy érez e valami hőjelenséget. - Lehet benne valami. Amúgy, nem lehetséges, hogy nem mindenki más tűnt el, hanem csak maga?
A Fekete Lovag felé fordult.
- Gondoljon bele, lehet hogy ez csak egy látszatvilág, és az ezt felépítő entitás ételt és italt add be magának, mint egy... - elharapja a szót, és gyorsan helyesbít - egy fogolynak.
Aztán Dane-re néz.
- Star Trek.

Carl letörölte a vért, ami az orrán kifolyt, aztán ránézett a fekete lovagra. Más, olyan erő birtokában mint ő már régen eltörölte volna a föld színéről a fickót.
Azonban ő Galaxis egyik Őrzője volt, és a Nova erő őt találta méltónak, hogy az egyik hordózójává váljon. Ráadásul egy primitív, robbanómotoros civilizáció egyik képviselőjeként. A fekete lovag felé biccent.
- Bocsánat, valahogy bizonyítanom kellett, hogy nem vagyunk démonok - mondta, aztán követte a toronyba a társait. Látja, hogy itt valamikor egy csata volt a nyomokból, és az elszórt fegyverekből. A biztonság kedvéért felkap egy kardot, aztán felérnek a torony tetejére.
- Nos, osztanom kell a véleményt, hogy ez valószínűleg egy féregjárat túlsó vége - mondta Carl Jasonnek. - Számunkra nagyon fejlett technológiákat könnyedén mondhatunk varázslatnak.
A szkennereivel próbálja megvizsgálni a "tócsa" jellemzőit, közben az állát dörzsölgeti.
- A nyomok alapján pedig tényleg itt vette kezdetét a csata az úgynevezett démonokkal. A kérdés viszont, hogy a városban miért nem találtunk nyomokat, csontvázakat. Miért nincs semmi nyoma, hogy tényleg ezer év telt el, ahogy a lovag mondta. Szóval, sir, látott valami furcsát, mikor eltűntek a város lakosai?
Felvonja a szemöldökét, és arra gondol, hogy ő most nagyon éhes. Nagyon régen evett már valami tűrhető ételt.
- Úgy fest, hogy ez egy börtöndimenzió. És én nem fogok beletörődni a sorsomba, ahogy, remélem a társaim se. Tehát vagy segít nekünk innen kijutni, vagy félreáll az útból.

További Offenzívák – Avalon: A Szenvedés hegye

Továbbra is csak a hosszú csend, és az enyhe széljárás osztozkodott Chryseis társaságával. Sehol egy lélek, már vagy negyed órája. Már több kört tett a piactéren, és mindent megnézett, de sehol senki. Miután embereket nem talált, az állatok keresésével próbálta elütni az időt, de ez a terve sem járt sikerrel. Végül ismét a mágiaérzékelésére hagyatkozott, de ugyanazt a nagy semmit érezte, mint az előző koncentrálás folyamán. Vagyis a pontosítás kedvéért nem semmit érzett, inkább csak a világ mágiáján kívül semmit. Az éhség pedig addig gyötörte, míg úgy döntött mégis eleget tesz hasa kívánságának, és elfogyasztja a legpirosabb almát az egyik ládából. Nagyon jól esett neki, ahogyan a lédús gyümölcs nagyot roppant a fogai szorítása alatt, majd lassan lehaladt a bendőjébe, ami ezek után már nem volt üresnek mondható. Persze nem éppen az alma a leghelyesebb döntés az éhgyomorra, hiszen még több gyomorsavat fog generálni, ami miatt csak még jobban fog fájni a hasa, de talán pár órán belül normális étellel is fog találkozni. Ehhez viszont élő emberek, vagy legalábbis személyek szükségesek, de még az uzsonna elfogyasztása után sem volt sehol senki. A lány egyre türelmetlenebb lett, ez mégsem bizonyult annyira mókás ötletnek, mint az elején hitte. Nincs más választása, fel kell hívnia magára a figyelmet.
- HAHÓÓÓ, VAN ITT VALAKIIII? – tör fel eddig csendes torkából a kiáltás, persze mindezt csak nőiesen, már amennyire lehetséges. Reménykedik, hogy kétségbeesett társkeresési próbálkozására végül reagál valaki, vagy legalább valami. Közben az oldaltáskájában is elkezd kutakodni, hogy átnézze mindene megvan-e még. Ha semmit sem vesztett el, akkor előveszi a szúró-, és a lőfegyvert, majd biztosabb helyekre teszi, ahonnan gyorsabban előránthatja őket szükség esetén. Miután végzett, a jobb combjára erősített tőrével kezd el ismerkedni, mely remélhetőleg az erős szorításnak köszönhetően helyén marad a „rövid” kis utazás végéig. A másik oldalon pedig a pisztolyát lógatta, szintén a combrészhez erősítve, ehhez a tárgyhoz is hasonló reményeket fűzött. A sokkolót egyelőre a táskájában hagyta, a pénzével és az irataival együtt. Szükség esetén az is előkerülhet, de nagyon reménykedik, hogy nem fog eljönni az a szükséghelyzet. A felkészülés után újra felkiáltja az előbb is felkiáltott szavakat, újra válaszra reménykedve. Talán ha elsőre nem, másodikra meghallja valaki.

Felszerelés:

Halad a csoporttal. Kicsit megmosolyogja a "társaságról" szónoklókat. Nem kell sokat gondolkodnia azon, hogy remek példát találjon a világirodalomból a helyzetükre. Azonban nem válaszként szánja Georgenak vagy Tristánnak vagy akárhogy is hívják a gáncstalan, oktondi "lovagocskát". Csak maga elé dünnyög, mert hát ha sértve vannak az érzései, akkor nem kommunikálni.
- Társak...aha...azért fogyunk te bolond. A Tíz kicsi négert meg csak én olvastam. - Karba font kézzel halad.- Szerintem ön mindannyiunkat meg akarja öletni. Csak szereti ismerni az áldozatait. - Nem ostoba, hogy bemutatkozzon. Többet tud a gonosz és ártó mágiákról, minthogy botor módon kiadja magát. Ilyen helyzetekre azonban majd ki kell találnia magának egy "fedőnevet". Erre azonban nem most van itt az idő. Hiszen elérik céljukat és mikor meglátja a mágikus kutat, tócsát...akármit, kicsit meginog. Nem az általa még sosem tapasztalt erő elsöprő erejével próbál dacolni. Az izgalom az ami teljesen a hatalmába keríti. Leejti kezeit maga mellé. Néhány másodpercig csak nézi és vár. Hátha lesz valaki annyira férfi, hogy nem csak beszél, hanem cselekszik is. De csalódnia kell, azonban nem lepődik meg. Ehelyett bal hüvelyujjának körmét elkezdi egyenletesen belenyomni, ugyanazon kezének mutatóujjába. Vért próbál előserkenteni ujjbegyéből és amint sikerül neki, hosszú léptekkel megindul az örvénylő fények felé. Terve szerint vért juttat a mágikus izébe, hogy jobban megismerje. Nagyjából minden korábbi óvatosságáról megfeledkezett.

Felszerelés:

A nő vádaskodása teljesen feleslege George pedig a halántékát dörgölgetve mint egy diákot oktatja ki.
-Értem a válaszát ami nem más mint a helyzet egy teljesen felesleges hasonlata egy krimihez és vádaskodás. Ez egyrészt nem segít minket a munkánk folyamán aminek a célja másodjára mondom el, hogy a kijutás és nem egymás megölése és gyanakvás. Másrészt pedig pont ezen gyanakvás növelése által még hátráltat is minket. Főleg, hogy még a példa is amivel élt nem áll meg a lábán válaszként élve hisz annak a bizonyos könyvnek a tagjai legalább egymás nevét és foglalkozását ismerték miközben mi részben idegenek vagyunk. Van köztünk Jason úr személyében egy író lovagunk, az ön személyében egy teóriafelállító gyanakvónk, néhány páncélosunk, egy fegyveres motorosunk, gyógyszerészünk, vörös hajú úr sem mutatkozott még be és az én személyemben egy kémikus lovag. Egy olyan helyen vagyunk amit nem ismerünk, ki tudja milyen veszélyek leselkednek ránk és akik körbevesznek minket néhánynak a nevét sem tudjuk hát még azt, hogy mit várhatunk el tőlük egy-egy szituációban. Ha ezt a helyzetet a kisasszony átlátja akkor átértékeli, hogy ki is a bolond és a veszélyes elem ebben a helyzetben.
Elege van már nagyon ebből a társaságból. Belegondolva, hogy van esélyük, hogy ezer évet együtt kell tölteniük George-nak már előre görcsbe szorult a gyomra. Többen is csillagkapunak gondolták a tócsát.
-Nem hiszem hisz mágiát érzek belőle.
Bár nem érti mi a különbség egy varázskapú és egy tudománnyal létrehozott átjáró között hisz mindkettő ugyan úgy létrejöhet. Főleg, hogy mivel a csapattal egy varázsüzlet kapujában találkozott. A fekete lovag válaszára bólintott. Ez nem túl kellemes lehetőség. George el is kezdett gondolkodni a helyzeten mikor is hirtelen a falhoz vágódott és érezte, hogy ami ott van az maga a mágia. Nem tudta ezt megmagyarázni magának, de érezte. Mikor valamennyire kitisztult a feje akkor kard után kapott, szétnézett és mint egykor Gawainként mikor seregeket vezetett úgy bődült el.
-MINDENKI JÓL VAN?
Most már tényleg ő is ideges és ha ez az egész helyzet így fojtatódik akkor ki tudja mit hoz a jövő.
-Mégis mi a pokol van magukkal? Itt ez az istenverte általunk ismeretlen valami és első dolguk megbolygatni? Azt hittem a tudós lét nem feltétele a józan paraszti észnek hanem fordítva. Barmok!
Ezzel dühtől remegő kézzel beletúr a hajába és egy sarkot keresve odaáll és halkan elkezdi szidni ezt az egész helyzetet és magát is. Ennyi volt. Eltört a mécses az eddig a helyzetet teljesen nyugodtan mérlegelő tudósemberben is.

Aashirya unta George sírását. Egyenesen úgy érezte, mintha egy csapat óvodás kislány szelleme szorult volna egyetlen személybe. Talán ez is, meg a többiek köldöknézegetése is feltüzelte annyira, hogy véghezvigye meggondolatlan tettét. Fel sem merül benne, hogy valaki megpróbálja megállítani. Erre az egyetlen alkalmas személyként a Fekete lovagot tudná érdemben számba venni, ellenben a felfedezés, megismerés és a mágia hívása erősebb mint a félelem egy nagy pofon lehetőségétől. Az eredmény azonban nem várt módon érkezett. Nem is tudja mi történik, már csak eszmél. Kicsit sajgott a háta, a válla és hirtelen nem tudta, hogy eltört-e valamije. Azzal sem volt tisztában, hogy hogyan került a kúttól a falhoz. Volt valami amit korábban már érzett csak nem ilyen mértékben. A fájdalom nem fizikai volt, bár üvölteni tudott volna tőle és először nem értette. Sikolyra nyílt a szája és belül úgy érezte ordít, azonban néma maradt. Csak levegő szökött fel a tüdejéből a torkán át, azonban hang sehonnan sem került elő. Azaz mégis. Halk morajlás formájában...vagy inkább morgás. Gyors levegővételek mellett nézett körbe ijedten, mikor észreveszi az őt piszkáló medvét. Mélyen egymás szemébe néznek. Aashiryara nem jön pánikroham, nem fél. Nem érti még mi történik egészen pontosan de érzi. Hiszen saját szemébe néz vissza a medvén keresztül. Megragadja a mackó fejét és összenyomja a homlokukat. Így üdvözölve új társát, még mindig némán...és így törli le korábban felbukkanó könnyeit. Majd feláll és körbenéz.
- Jól vagyok. - válaszolja röviden majd leporolja ruháját. - Sosem éreztem ilyen... - veszteséget...ezt akarja mondani, de nem teszi. - ...erőt. Ez több mint egyszerű mágia által létrehozott átjáró. Ez tiszta mana esszencia. - Így tudta a legkönnyebben körbe írni, miközben azt nézte, hogy a szószátyár George elment sírni egy sarokba. Kezdte tényleg úgy érezni, hogy az egyetlen cselekvőképes személy a Fekete lovag mellett, csak ő maga. Azonban hite megremegett önnön képességeiben. Még nem tudta mennyit veszített azzal, hogy meggondolatlansága miatt meghasadt a szíve. Lopva a familiárisára tekint, majd kinyúl felé és megvakarja a füle tövét.

Felszerelés:

//Svarog és Aegis is jelezték, hogy nem fognak tudni írni, így halasztom a körváltást, vasárnap lesz új kör.//

Látszólag a fekete lovagot sikerült lenyugtatni egyelőre, de a vallási kérdésekre még most is kissé hevesen reagál. De egyelőre együttműködőnek tűnt. A dolgokat, amiket mondott nehéz volt elhinni. Ezer éve mindennap a haláláig harcol a démonokkal csak, hogy másnap előröl kezdje. Mint valami elbarmolt Prométeusz vagy egy Einherjarl. A gondolat hogy ő is hasonló sorsra jut ha itt ragad csak megerősítette abban, hogy minél előbb vissza kel jutnia a saját világába. Vajon ő is újra éledne vagy végleg meghalna? Érdekes kérdés, de nem igazán akarta ki próbálni. A csatatéren magához vett egyet a démonok által hátrahagyott kardok közül, mielőtt a mágikus medencéhez értek. Egy régi  fantasy filmre emlékeztettet a hely de mielőtt alaposan szemügyre vehette volna  Aashirya a medencéhez lépett és bele hullatott pár csepp vért.
- Ez egy nagyon rossz… - kezd bele egy figyelmeztetésbe de elkésett vele. A medencéből hirtelen egy energia löket csapott ki ami őt és a többieket keményen a falhoz vágyta.
- … ötlet – préseli ki magából egy nyögés kíséretében miközben feltápászkodott egy  azonosíthatatlanná vált bútor maradványairól.
- Serintem az az izé elvitte a sipiné maradék eszét is. – mondja George-nak Aashirya szavai hallatán aki látszólag éppen a vallási extázis állapotába került vagy a tócsától vagy egy ütéstől a fején.

//Mivel még mindig csak a fél társaság írt... én meg nem vagyok túl jól... csütörtökön lesz új kür.//

Dane Montrose


Persze a szédült spinének azonnal cseszegetnie kellett a fénytócsát, holott azt se tudta, hogy mi az. Talán még az is rátett egy lapáttal, hogy megvágta magát, és belefolyatta a vérét.
A következő pillanatban felrobbant a fénytócsa, és mindenkit méterekkel lökött hátra. Mikor Dane felébredt, azonnal ledermedt.
- Öööö, szóval azt mondja, hogy az a teliberakott, nagy medve a barátja?
Megnyalja a száját, és odalép a hatalmas állathoz, és felvonja a szemöldökét.
- Jó, mindent amit önre mondtam, azt tekintse mától semmisnek. Hirtelen nem is tudom, nagyon tiszteletreméltó a ki... nagy házikedvence. Na akkor most, merre tovább? Varázsszakik, valaki?

Jason Weltman

Jasont hirtelen kapta el az energiaroham, a következő pillanatban pedig azt látta, hogy Aashirya mellett egy hatalmas medve van, aminek a bundáját különös jelek borítják.
Az állat magatartása is bizarr, nem lép fel támadólag a nővel szemben. Weltman megdörzsöli az állát, és a nő által tiszta mana esszenciának nevezett dolog felé pillantott.
- Szóval a mágia forrása. Gondolom az ön varázserejének a forrása a vér. Tehát szimpatikus mágia, mint a vudu. Mi van, hogy ha a medve valamiféle testet öltött entitás, ami az életerejére van hangolva.
- Talán, több minden derül ki a múltamból.
Aztán odalép a mana esszenciához, és kíváncsiságból megérinti a felszínét. Aztán inkább visszarántja, és George felé pillant. Odamegy hozzá.
- Ö, figyelj, nálad mi indította be a képességeket? Tehát most már tuti, hogy a Kerekasztal egyik lovagja voltam előző életembe? De mi kell ahhoz, hogy felébredjek?

Carl miután felocsúdik, elgondolkodva fordul a tócsa felé, ami szemmel láthatólag színtiszta energiából áll. A medve létrejöttéhez hatalmas energiakivitel kellett a "mana esszenciából".
- Ez hatalmas energiaforrás lehet. Hisz egy olyan élőlény létrejöttéhez, mint  medve, hát kb. annyi energia szükséges, mint a földi élet kialakulásához.
Odalép a tócsához.
- Más körülmények között írtó nagy baromságnak mondanám, amit az előbb csinált, de így belegondolva... nos, végre valami, amin elindulhatunk. A Fekete Lovag elmondása szerint mindennek ez a tócsa a kulcsa, igaz?
Mutatott rá.
- Ebből érkeztek azok a démonok, ahogy a medve is. Mi van, hogy ha valaki szándékosan hozta létre ezt az energiaforrást, és egy hasonló szertartással hozta át azokat a lényeket?
Körbepillant a társain, aztán rámutat Aashyirára és a George-ra.
- Tegyenek félre minden nézeteltérést, és próbáljunk rájönni, hogyan használhatjuk fel ezt az energiaforrást. Köze lehet annak a fickónak és a Mordred nevű személy tervéhez, minden mágikus energiát elpusztítsanak.
Úgy fest, hogy meg kell próbálnia összefogásra késztetni a csapatot, hogy kijussanak innen, és megakadályozzák a férfi tervét.

George teljesen kiakadt mert ő eddig teljesen ész érvek alapján igyekezett kijutni innen és összetartani a társaságot ami eddig minden egyes próbálkozásának ellent mondott. Most ez a nő szinte majdnem megölte őket azok után, hogy felvázolta azt a lehetőséget, hogy George egy gyilkos és a társaságban csakis ő maga van kiakadva. A hozzá odasétáló Jason kérdésére nagyon nincs olyan állapotban, hogy válaszoljon. Nincs ereje lenyugodni annyira, hogy nekiálljon megnyugtatni a másikat, hogy idővel vagy gyakorlással így csak egy dühös pillantást kap ahogy az is aki az űrruhát hordja csak az még egy választ is kap. Hasonló hevességgel.
-Persze ugorjanak fejest ebbe az ismeretlen energiába hisz az ellenőrzött vizsgálódás fogalma egy baromság nemde bár? Akár fel is mehetnek a vár tetejére levetni magukat, hogy kipróbálják maguk is túlélik-e mint a fekete lovag mondta bár az is lehet, hogy az a fickó is egy sorozatgyilkos egy Agatha Cristie regényből. Mordred pedig halhatták, hogy örömmel megölne nemcsak engem aki nem is ismerem hanem az egész varázslótársadalmat, de halhatták, hogy annak a barom Gawian-nek az anyja zárt minket ide, de kit érdekel nemdebár? Kit érdekel, hogy mi okból és hogyan vagyunk itt míg mint a majmok a dzsungelben megböködhetjük amit nem ismerünk. Teljesen feleslegesen jártatom a szám mert hiába. Tudják mit a legfőbb bajom csak az, hogy magukkal leszek itt összezárva ezer éveket. Csatlakozom a lovaghoz.
Ezzel ő is megy a fekete lovaghoz. Ez az egész helyzet nem egy tanár idegeihez van mérve. Valószínűleg ha nem George hanem Gawain lenne itt akkor egyszerűen csal lekevert volna egyet a nőnek, hogy még egyszer ilyet ne csináljon és ugyan így jött volna a fekete lovaghoz, de valószínűleg azért, hogy leigya magát. George pedig csak leül az asztalhoz és a halántékát masszírozva néz maga elé. Szidja magát a kirohanásáért és főként azért amiért nem volt a mondandójának se eleje se vége. Ő pedig ha innen ki akar jutni akkor a bátyja ellen mégiscsak fel akar lépni, de még pár főt sem bír összefogni a kijutás érdekében. Végül megszólítja a lovagot hátha sikerül erről az egész reménytelenségről elterelni a figyelmét.
-Beszélne nekem Gawain-ről? Milyen ember volt?