San Francisco - Tengerpart

A városon belüli és azon kívül eső tengerpartok.

Mindketten megnézték a halott testén a sebeket. Hanna még mindig nem szerette ezeket a dolgokat, de egy ideje már jobban viselte. Sok mindent látott, sajnos egyre több ilyen történt. A fejében az járt, hogy vajon Teddyt is így fogják-e látni egyszer, boncasztalon, élettelen tetemként forgatva. Elterelte a gondolatait. Elfogadták a magyarázatot, megértették, hogy biztosra ment a gyilkos. Nem sajnálták az áldozatot. Még ha csak felbérelték is, akkor is a gyermeküket rabolta el. Nem volt helye sajnálatnak.
Az autóutat némán ülték végig. A kakadu Zield karján ült, a mosómedvék pedig Hanna ölében. Ahogy lehetett, kiszálltak. A második autóval a helyszínre érkezve még mindig keresték a reményt, pedig nem sok esély volt arra, hogy találtak valamit. Az állatok elindulta körbeszaglászni, mindenfelé voltak különböző szagok, impulzusok, amik érték őket ezen a szép tengerparton, ami máskor nyaralásra is jó lett volna.
- Ahonnan lelökték, ott nem találtak semmit? - kérdezte Zield.
Most nem tudtak volna felmenni, pedig jó lett volna ott körülnézni. Ha megkapta a választ, akkor a barlangot próbálták megnézni Hannával és hagyták, hogy az állatok körbe-körbe rohangáljanak.
- Ha valami érdekeset találtok, szóljatok! - mondta nekik Hanna. - Larry, fel tudsz repülni oda?
A kakadura bízta a feladatot, bár nem tudta, menni fog-e neki vagy hogy egy picit intelligensebb madárnak hasznát vehették-e bármilyen formában.

A mosómedvék elindultak a tengerparton és sok mindent éreztek, állatokat, különböző szagokat, rengeteg élmény érte őket, de Teddyt sehol sem érezték. Larry repkedett körbe-körb, majd gyalog indult el idétlenül totyogva és ő sem bukkant semmire. Doug és Kelly végül a rákoknál álltak meg. Ők otthoni környezetben nőttek fel, nem a természetben, nem víz mellett, de fujkban benne volt, hogy szeretik a halat és a rákokat, ezért lecsaptak, hogy megtöltsék gyomrukat annak ellenére is, hogy kaptak enni, mert Zield mindig figyelt erre.
A doktorék a barlang felé indultak. MEgnézték, hogy nem volt túl nagy, sem túl széles. Öszenéztek, mikor megérezték a fiuk illatát. Próbáltak rájönni, mennyire volt friss illat. Itt is sok minden volt, bűz, mosott falak szaga és és mindne, ami egy tengerparti barlangra jellemző volt Semmi mesterségeset nem találtak, semmi emberkézre utaló nyomot. A doktornak mégis volt egy sejtése és szólt a rendőröknek:
- Urak, itt érezzük a fiunk illatát! A barlang végén az a kis tó esetleg rejthet egy bejáratot valahová. Megnézhetjük, ugye?
Ha megkaptk az engedélyt, akkor Doug és Kelly nevét kiabálták mindketten és mivel a mosómedvék kiváló úszók voltak faji adottságuknak megfelelően, már a szérum előtt is, őket küldték le, hogy nézzenek körül. A doktor gondolkodott, hogy milyen mély lehetett a tó, mennyit rejthetett még a barlang. És ha igaza volt, akkor hová vezethetett mindez.
- Mondják, merrefelé van a városban a Roxxonnak épülete?

A mosómedvék több rákot is elkaptak, szétharapták őket és a húsukat ették meg, ahogy azt a vízközeli fajtársaik szokták tenni. Vidáman indultak Zieldék hívására. A rendőrök ígérete a búvárokról jól hangzott, de Hanna is Zield is akart valamit tenni már mást.
- Doug, Kelly, menjetek le a tó aljára és nézzétek meg, mi van ott!
Arra nem kellett őket figyelmeztetni, hogy vigyázzanak. A szérumnak köszönhetően bennük volt az ösztön a túlélésre. Akár veszélybe kerültek, akár a merülés volt túl sok, elindltak felfelé.
- Néhány órája még itt volt a fiunk - mondta Hanna, aki már elkezdett reménykedni.
A dagály után járt itt Teddy. Figyeltek, hogy volt-e még valamilyen ismerős vagy ismeretlen szag, akár Zieldé. Egyedül nem lehetett itt a gyermek. A rendőrökkel megbeszélték közben, hogy a Roxxon teljesen máshol volt. A doktor gondolkodott, menyi értelme lett volna ide alaguat építeni. Álcának jó volt, de az egész szigetet átúszni vagy átgyalogolni fölösleges munka. Ha csak nem volt egy titkos lenti bázisuk is. Hannának jutott eszébe a Celestial, amit JJ akart felébreszteni és a világra uszítani. Mikor még nem a Ravencroftban, hanem ebben a városban próbálkozott, akkor nem is volt messze.
- Azon arészen mi van jelenleg? - mutatott rá a tárképen a helyre, ahol Celestial volt először.
Doug és Kelly még sokáig lihegtek, mikor feljöttek. Elfáradtak és éhesek voltak.
- Van lenn bejárat, ajtó, alagút, ilyesmi? - kérdezte Zield.
Doug válaszolt.
- Igen, van kettő járat. Egyik erre, másik arra - mutatta kis mancsaival az irányokat.
A házaspár nem sokat gondolkodott. Hanna elkísérte a mosómedvéket vissza a rákokhoz, hogy egyenek még, pótolják az energiát. Larry még mindig ott néelődött, élvezte a tengerpartot. Zield beszélt a rendőrökkel.
- Van térkép ezekhez a barlangjáratokhoz? Jó lenne búvárokat leküldeni

A doki nem lett sokkal okosabb. Teddy és az elrablója itt járt, e a szagok alapján biztos volt, de ezen kívül csak a szokásos tengerpart szagokat érezte, semmit olyat, ami előrébb vezetett volna. Hanna lefoglalta az állatokat, akik egészen élvezték a tengerpartot, miközben nem felejtették el, hogy a gazdáik kedvence, aki félig-meddig hozzájuk hasonló volt, nem volt meg. A rendőr tájékoztatása után alaposan körülnéztek, belőtték az irányokat, találgattak.
Zield szó nélkül megvárta a búvárokat. Semmit nem találtak. Se nyomot, se rejtett ajtót. A doktor mlg megpróbálta követni a szagnyomokat, hátha rájött, hogy merről jött a steril lény vagy merre ment, merre haladt. Ha semmit nem talált, akkor csatlakozott Hannához, akivel szó nélkül támgatták egymást az ötlettelenségben.

Zield már közelebb állt ahhoz, hogy végleg itt hagyja a helyet és másfelé induljon, de még az utolsó nyomot le akarta ellenőrizni. A sok idegen megzavarta, egyre több volt a természetes és mesterséges szag.
~Ennyien már rég járhattak ebben a barlangban - gondolta magában.
Megfigyelte, hogy az a steril szag, amit a tetemen is érezhetett, az illetőn, aki nem mutáns volt, hanem valami furcsa mesterséges lény, most elég erősen tapasztalható volt. A falrésznél állt meg, ahol erős volt az érzet. Először csak megnézte, aztán ő is elkezdett nyomkodni, támaszkodni, hátha volt egy titkos bejárat valahova a falon keresztül. Hanna közben visszajött az állatokkal és figyelte, mit csinált a férje.

A doktor csendben állt neki a keresésnek. Nem szólt senkinek, a természetéből, a szérum adta ösztönből adódott, hogy már nem volt harsány és sokat beszélő, mint régen. A társai megérezték, hogy itt valami fontos történt és köré gyűltek. Hannában felcsillant egy reménysugár, hogy most fogják megtalálni a gyermekhez vezető utat és arra gondolt, hogy a férjét az eszéért is nagyon szerette és csodálta, pedig ő sem volt éppen buta. A kérdésre a doktor hátranézett és bólogatott.
Amikor a fal végre megadta magát, Zield hátralépett. Az állatokkal együtt először szaglászni kezdett, nem szaladtak rögtön az ismeretle, esetleg veszélyes területre. Látták a vért és érezték az erős fertőtlenítőt. Próbálták összevetni azzal a steril szaggal, amit a tüskés hátún éreztek.
- Biztos úr, tudnak valamit erről a területről? Beléphetünk, ugye? - kérdezte a doktor, mert nem akart megint bajba kerülni a rendőrökkel.
- Úgy néz ki, ide vitték a fiunkat és mint látja, valami sérülés is történt, ha nem gyilkosság - mondta Hanna, próbálva hatni arra, hogy a rendőrök utána akarjanak járni, ki vérzett és miért. Ha bemehettek, akkor a vért kezdték el szagolgatni, hátha rájöttek, hogy az elrablóé volt-e és más szagokat is kerestek. A doktor a falakon lévő szerkezeteket vizsgálta meg, hogy tudott-e belőlük valamilyen információt szerezni.

A doktor gondolkodni kezdett, miért hipót használtak itt, mikor sokkal kellemesebb illatú tisztítószerek is voltak már. Nagyon bántó volt a szag, teljesen más, mint amit a lényen éreztek. Nem is akarta túl sokáig belélegezni. A rendőrök rögtön tették a dolgukat, szóltak a központnak, hogy találtak valamit és küldjenek egy különleges egységet.
A lemmingoidok felfogták, hogy ha erősködtek, még nagyobb bajt okozhattak volna. A lényeg az volt, hogy a család újra együtt legyen. Ha Teddyt kiszabadítják, de ők börtönbe kerültek, annak semmi értelme nem lett volna. Hanna remegő lábakkal ment hátra, Zield az állatokat kapta fel, mert ők minden áron be akartak menni. Hanna még el tudta kapni a kakadut, mielőtt berepült volna.
~Itt vagyunk a küszöbönö és nem mehetünk be. Remélem, minél hamarabb ideérnek. Kicsim, tarts ki, ha ott vagy~gondolkodott némán a nő.
Egy pillanatra se vették le a szemüket a helyről és hallgatóztak, szaglásztak. Mikor megjött a kommandó, már megnyugvást jelentett, de még mindig idegesek voltak, de már nem annyira. Zield átkarolta volna a feleségét, de fogni kellett a mosómedvéket, akik a jogi procedúrából nem sokat fogtak fel, viszont a gazdájuk szerettének megmentésében nagyon szerettek volna segíteni. Kapálóztak, menekültek volna, a dokinak minden erejét és ügyességét be kellett vetnie, hogy tartsa őket.
Mikor kihozták a törölközőt, mindketten odarohantak. Elengedték az állatokat és Hanna sírva vette kezébe a gyermekét. A doki is odament, és most átölelte őket, megsimogatta a kicsi fejét. Egymásra néztek és hatalmas mosollyal sóhajtottak, hogy életben volt.
~Végre, hála az égnek! Meg kell vizsgálni, hogy mi történt vele.~gondolta a doki.
A mosómedvék megpróbáltak felszaladni a gazdáik lábán és úgy nézték a kicsit, Larry pedig rárepült és a lábrésznél akart leülni. Mindenki szaglászott, hogy mit érzet Teddyn. Hanna úgy érezte, nem akarja elengedni, nem akarja visszaadni, soha többet nem szakíthatják el tőle. Belátta, hogy ez nem így volt, így amikor kellett, visszaadta, de amíg csak lehetett, mind követték a gyermeket. A doktor volt az, aki azt is nézte, hogy mit találtak a barlangban, mert tudni akarta, miféle kísérletet végeztek el a gyermekükön vagy egyáltalán mi volt ez a hely és kikhez tartoott.

- Nem fogunk rájönni, kinek a vére. Csupa hipó az egész, meg akarták gátolni az azonosítást - mondta a doktor, amire a vizsgálók is rájöttek volna később.
Miután Teddy-vel ő is eltöltött egy kis időt és megnyugodott, Hannah-ra bízta. Anyuka beszélt a kicsinek, olyan mondókát mondott, amitől mindig meg szokott nyugodni. Közben mentek a vizsgálatok, így nehezebben ment a megnyugtatás. Az állatok Hannah lábánál nyüzsögtek és Larry a vállára szállt le, ott ingatta a fejét. A nő bólintott, hogy kellett az infúziókúra. Most mindent meg akart adni a gyereküknek, akit végre visszakaptak.
~Szegénykém, szétsírta a torkát-gondolkodott magában, de már ő is sokkal nyugodtabb volt és mosolyogva ringatta a gyereket.
- Szeretnék vele menni a kórházba. A kicsik a férjemmel mehetnek befelé? - kérdezte, mikor kúrára akarták vinni Teddyt.
Ha az állatok csatlakozhattak Zieldhez, akkor Hannah megölelgette őket és a férje felé mutatva jelezte, hogy menjenek.
Zield közben azt látta, hogy a labor romokban állt. Mindent megfigyelt, hogy mennyi port látott, mikor történhetett a rombolás. Arra gyanakodott, hogy egy régi, lepusztult labornak akarták álcázni. Szagokat keresett és a gépekhez közel hajolt. Ott is nyomokat akart találni, de az is érdekelte, hogy milyen gépek voltak, ezek, mire voltak jók, milyen kutatás mehetett itt. Utána a csapattal elindult az ajtón túli szobába, ha már lehetett menni és ott is mindent meg akart nézni.

Hanna karjaiban tartotta a gyermekét és altatni próbálta, míg utaztak. A szobában ha kellett, igyekezett tisztába tenni, megetetni és minden rezdülésre figyelt, hogy mire volt szüksége a kicsinek. Énekelt neki és közben a teste minden apró részét megnézte, hogy látott-e érzett-e valami olyat , ami egy lemingoidnak vagy egy anyának feltűnhetett, de a rutint végző orvosoknak nem.
A doktor vizsgálódott a swatosokkal tovább a kevés fényben. Larryék követték őt, óvatosan szaglásztak, nézelődtek, nyomokat keresve, felderítve a helységet.
~Hónapokkal ezelőtt felszámolták a helyet, akkor miért hozták ide Teddyt most? Ilyen helyen semmit nem lehet értelmesen csinálni. Te jó ég, miket tettek itt gyermekekkel. A rendőrségnek lesz dolga, míg azonosítja az áldozatokat. Vadállatok...-gondolkodott magában.
Megrázó volt, amit látott, katonai szigorúság sütött belőle és kegyetlenség. Átfutott a fején, hogy Teddyvel is megtörténhetett volna mindez.
A szimbólumot felismerte a töredkéből is, csak azt nem tudta még biztosra, hogy lopott anyagokkal dolgoztak itt vagy a a nagyvállalat egy titkos és illegális projektjéről volt szó. A tisztogatás jól sikerült, túl sokat nem állapíthattak meg. Arra próbált rájönni, mi volt a gépek funkciója fénykorukban, mit mérhettek, hogy működhettek. A fia erős illata meglepte és megpróbálta beazonosítani a szag forrását, hogy honnan jött, hol volt legerősebben. Akadt egy elég rossz sejtése.
~Remélem, nem belőle alkották ezeket a szerencsétleneket. Nem örülnék, ha a találmányom rossz kezekbe kerülne. Akkor el kellene gondolkodnom azon, hogy is tehetnék ellene, most pedig a családomnak van rám szüksége-gondolkodott némán.
A nyomozásba ilyen szinten nem tudott belefolyni, annyit tett meg, hogy a csontvázaknál megpróbált szagmintát találni. Számított egy bizonyos kimenetelre, de szerette volna, ha nem azt találta volna.

Hanna próbálta nyugtatni a gyermeket és ő is észrevette, amit nyilvánvalóan minden más vizsgáló is. Szörnyű gondolatok fordultak meg a fejében, hogy a gyereknek beadtak valamit és akár haldokolhatott is vagy átalakíthatta az a szer. Sőt még olyanra is gondolt, hogy belőle akartak valamit csinálni. Külölneges volt a fiziológiájáuk, lemmingoidból hatan voltak a világon az állataikat is belevéve. Kissé aggódva várta, hogy meglegyen az eredmény, addig ringatta a gyermekét és igyekezett örlni annak, hogy végre vele volt.
A doktor a gépeket nézte meg. A különleges egység ilyen jellegű tudását nem igazán ismerte, inkább elmondta, mire jutott.
- Komoly beruházás volt, szimulációs gépeket használtak, amikkel ezeket a mesterségesen előállított klónokat, embriókat vizsgálták.
Már ez teljesen illegális volt, nyomozást igényelt. Teddyt egy helyen érezte. Megnézte, hogy ott a vizeleten kívül még mit lehetett látni vagy érezni. Sajnálta, hogy a kicsi ilyennek lett kitéve, egyedül, magára hagyva, szüleitől elszakítva. Már vége volt a rémálom ezen részének. Azt kellett kideríteni, mi történt korábban. Volt egy olyan sejtése, hogy valamilyen mesterségesen felgyorsított eljárással születtek meg a lények és akár ilyen gyorsan el is hunyhattak. Nem jött be. Több hónapos csontvázak voltak, semmi közük nem volt Teddyhez. Egy dolgot nézett még meg, hogy az elrabló szagát érezte-e idebenn és hogy milyen helyen. Nem lepődött volna meg, ha itt "készítették" volna azt a tüskés embert, az pedig arra utalt volna, hogy készültek az elrablásra, minden ezért a célért történt. Ha talált valamit, azt elmondta, utána viszont nem tudott többet segíteni, a laborosok kellettek és inkább ő is elment a kórházba a kellő kísérettel, miután megkérte az illetékeseket, hogy értesítsék, ha megtudtak valamit.

A doktor nem járt sikerrel, túl sok zavaró tényező úszott be az orrába, sokan is voltak és a hipó itt is erősen jelen volt. Az információkat elmondta, próbálta ezzel segíteni a nyomozást, ami még heteket vehetett igénybe, ha nem hónapokat. A legfontosabb az volt, hogy Teddy előkerült, de a doktor tudni akarta, hogy mit tettek vele, miért rabolták el. Az okok nagyon fontosak voltak, ha megismerték volna őket, akkor tudtak volna többet tenni a védekezésért, a megelőzésért. Sajnos nem így lett. A gyermek még egy kicsit egészségesebb is lett, ez volt a pozitívum és ha ők nem fogják neki elmondani, akkor valószínűleg senkitől nem tudja majd meg, mi történt vele. A Jones család átesett egy megpróbáltatáson, megint, elég nehéz időszak volt, de túlélték. Igyekeztek sokkal jobban odafigyelni a biztonságra, a kártya használatára és az előírásokra, amiket Zield már nem először szegett meg. Végtelenül hálás volt azért, hogy amnesztiát kapott és otthon ünnepeltek is, amikor ezt megtudták. Az okok nem derültek ki, arra tippeltek, hogy most segítették a rendőrség munkáját és nem volt velük baj. Újra folytatódhatott a politizálás, a kutatás és Hanna kezei között tovább gyarapodott a kis gyermek, akit az állatok is nagyon szerettek, közülük valónak találtak, ami igaz is volt. A világ 6 lemmingoidja élt így együtt és a nehézségek után végre boldog időszak következett rájuk.

Én is köszönöm, Nefi!