Ökumenikus Halloween - bálozzunk együtt

Alig vártam hogy egy efféle rendezvényre eljöhessek. Otthon soha sem volt annyira felkapott a Halloween mint itt Amerikában. A hideg miatt azonban nem nagyon tudtam beöltözni, így mivel származásom révén nem voltam kifejezetten hidegtűrő, sőt, roppant meleg igényes voltam, még kesztyűt, sálat, sapkát és nagy kabátot is vettem. Mindezekhez a megszokott hátizsákom volt nálam a megszokott felszerelésemmel, amik nélkül ki sem mozdulok sehova. Amilyen mázlim volt a korábbiak miatt még egy gardedámot is kaptam, de szerencsére a srác hamar lelépett így bele is vethettem magam a forgatagba. Egy nagy adag pattogatott kukoricát, pörkölt szelídgesztenyét és forró teát, vagy forró csokit vetem, hogy a fagyhalál elkerüljön. A tömegben igyekeztem elvegyülni és nem feltűnést kelteni. Egészen addig csak lézengtem, amíg nem láttam meg, hogy jósnő is van itt kint a bazárban. Ez jó szórakozás lesz, úgy éreztem. Nyárig én magam sem hittem a jóslásokban, de azóta, hogy mindent látok már megváltoztatja a véleményét az ember lányának. Igaz itt még bőven benne volt a pakliban, hogy csalnak és nem rendelkeznek isteni, vagy egyéb hatalommal. Megnéztem, hogy mibe is kerül a jóslás és van-e rá pénzem, roppant kellemetlen lett volna, ha utána derül ki az, hogy nem fogok tudni fizetni. Ha volt rá pénzem, akkor a pattogatott kukoricámat rágcsálva álltam be a sorba, a táskámat elől vetettem át a hátamon és vártam a soromat, hogy bejussak a jósnőhöz.

Szerencsére nem kellett túl sokat várnom itt a sorban, így a fagyhalál nem fenyegetett tovább, mert odajutottam a jósnőhöz. Jó alaposan végigmértem a bódét, ahol ő volt. Olyan volt, mint a klasszikus horrorfilmekben, vagy effélékben, talán még a Harry Potterben láttam ilyet, pont a jóslás tanárnő szobájában, az volt efféle. Az emberek nem tudják, hogy ezek teljesen feleslegesek a jósláshoz és nem kellenek? Ha valaki látó, akkor teljesen mindegy, hogy hol van. Ha nem, akkor pedig bármit is tehet, akkor csak kókler lesz. Tényleg a kókler jutott eszembe? Pedig azt sem tudtam, hogy ezt a szót ismerem angolul. Most legalább már tudom. Picit izgatott voltam, hogy mit is fog mondani, ha meglátja az igazságot, akkor a frász fog rájönni, ha nem, akkor valamilyen jó pénzes pasit fog jósolni, szerelmet, vagyont, boldogságot és „örök életet”. Nem is tudtam, hogy van-e olyasvalaki, aki jósolni tud és ismerem. Csak hallottam a suliban, hogy a korábbi igazgatónak a neveltfia Kaneda azt hiszem a tudás istene és lát mindent. De az meg nem jóslás… ennél közelebb áll Mrs. Miller lánya, aki a jövőt, múltat és jelent látja. Menő! A jósnő pedig fiatal volt, nem ítéltem el a kora alapján, hiszen én is csak alig vagyok tizenhét és lám vagyok, aki vagyok. Amint megláttuk egymást és oda invitált magához sietősen szedtem a lábaimat és álltam meg, majd a hellyel kínálás után gyorsan leültem.
- Szükség a tenyeremre, vagy mit kell tennem? – kérdeztem izgatottan.
Ezek után, ha mondja, hogy mi szükséges a jósláshoz, reméltem, hogy semmit sem mond, mert akkor ért hozzá, de ha mond, akkor úgy teszek, amit kér.

Csak a tenyér, jó, végül is semmit sem veszthettem, így kinyújtottam a tenyeremet neki miután levettem a kesztyűket magamról. Roppant puha volt az ujja, ahogyan végighúzta a tenyeremen, az egésztől megborzongtam, mert kicsit csikizett is. Gondok az iskolában? Már itt elbukta az egészet, tök jó hely volt, annak ellenére, hogy nemigen tartoztam oda, mert a képességem egészen más volt, mint a mutánsoknak, de a diáktársak ezt nem érzékeltették. Gondok a szülőkkel, még csak ilyen sem volt, mind a ketten örültek, hogy jó helyre kerültem, ahogyan annak is, hogy vigyáznak rám, és megvédenek, amit ők nem tudnának megtenni. Már itt tudtam, hogy hazug és amatőr. Így most már csak felületesen figyeltem, hogy mit is mondott. Az aszott hullánál azonban felszaladt mindkét szemöldököm, aztán leesett, hogy persze Halloween van, nem kellene az efféléken meglepődnöm. Kissé csalódott voltam, reméltem, hogy egy valódi jóssal kerülök szembe és nem pedig egy ilyennel. De nem igen lehetett válogatni, főleg nem Halloween-kor. Nem tudom, hogy az amerikaiak mit esznek ezeken a dolgokon. Talán jobban élveztem volna, hogyha nem az lennék, aki vagyok, de így próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra a csalódottság helyett.
- Köszönöm a jóslást – mondtam a végén és felálltam.
Mivel mégiscsak pénzt keres így egy ötdollárost bedobtam a perselybe, ezek után visszavettem a kesztyűmet, hogy ne fagyjon le a kezem. Mivel ez nem sikeredett a legjobbra és még a kedvemet is majdnem teljesen elrontotta, így úgy döntöttem, hogy ideje keresnem valami olyasmi elfoglaltságot, amiből még sikerélményem is van, így nekilátottam valami ilyet keresni. Célba dobálást, vagy célbalövés, erőkifejtős játék, vagy egyéb ügyességieket néztem, hogy azokra nevezzek, ahol valamilyen plüssállatot, vagy egyéb szórakoztató dolgokat lehet nyerni.

Egy kicsit még mindig morcos voltam a „jósnő” miatt, amikor kiléptem a sátorból. Már megvolt eltervezve, hogy hova is fogok menni, amikor a kinti hideg szél nemhogy felébresztett és felélénkített volna, helyette olyan volt, mintha hallucinálni kezdtem volna. A villámlásra összerezzentem, de aztán tudatosul bennem, hogy ilyen nem lehet, nem lehet október végén villámlás… Ahogyan jobban arra néztem már láttam, hogy mi volt az, vakuk. Valakik nagyon jó dolgot találhattak arrafelé, hogy ennyire fotózkodnak. Talán majd később én is megnézhetném, de még nem tudtam, hogy mikor. Először is szerettem volna valami plüsst nyerni valahol. Így e felé vettem volna az irányt, amikor valamit megláttam, arra kaptam a fejemet, de semmi, majd hirtelen a másik irányból láttam. Mikor arra néztem sem volt semmi. Valami, vagy valaki szórakozott, a gyorsan futó mutánsok tudtak ilyesmit, talán épp egy ilyen zsebtolvaj van a tömegben. Így ösztönösen a táskámat jobban szorítottam magamhoz, nehogy elveszítsem. Tettem néhány lépést, mire bohócokat vettem észre, mik körülöttem haladtak körben. A tömeg mintha észre sem vette volna őket, lehet, hogy tényleg nem is látták, csak volt valami a jósnőnél bent a levegőben, valamilyen drog, kábító füstölő, vagy bármi. Esetleg telepata a jósnő és akkor ezzel szórakozik így utólag, pedig még fizettem is neki! Megráztam a fejemet és próbáltam a szemeimet kitörölni, majd pislogni párat, hátha jobb lesz és eltűnnek ezek. Ha nem is akartak, akkor is elindultam, próbálva átjutni a bohócokon egy olyan részre, ahol nincs ennyi ember és kitisztíthatom a fejemet. Ha eltűntek, akkor viszont igyekeztem valamelyik játék felé venni az irányt azokból, amiket korábban felsoroltam magamnak.

Azt hiszem, hogy mindez felesleges volt, hiába törölgettem a szememet és pislogtam jó párat a körözés még mindig ott volt. Akkor valószínűleg képzelődtem csak, valami volt odabent a levegőben, vagy bemászott szó szerint a fejembe. Akkor itt volt az ideje, hogy frissebb levegőt szívjak és kijussak a móló szélére. Amint ezt megtettem, hogy elindultam azonnal láttam, hogy már abbamaradt a körözés, igyekeztem őket nézni is, hogy hol lehetnek, de lemaradtak és egy idő után teljesen eltűntek a szemeim elől. Akkor mégis csak képzelődtem volna? Ahogyan kiértem erre a részre már nem láttam egyet sem, vettem pár mélyebb levegőt, hogy megúsztam, ám ekkor két újabb bohócot láttam meg, ahogyan nagyjából tíz-tizenöt lépésnyire voltak tőlem. Most már kezdtem roppant morcos lenni. Volt egy sejtésem, hogy mi történhetett, ha nem is volt drog a levegőben, akkor más volt.
- Mennyit fizet maguknak a jósnő, hogy a nála járó emberekkel szórakozzanak? – kérdeztem felindultan. – Talán kevés volt a pénz, amit otthagytam?!
Vettem néhány mélyebb levegőt, hogy megtudjak szólalni úgy, hogy nem remeg a hangom az ingerültségtől. Ha ez sikerült, akkor fogok ismét megszólalni. A kezeimet ökölbe szorítottam, mert remegtem. Nem éreztem jó viccnek ezt az egészet, igazán befejezhették volna már. Már nem is akartam itt lenni, csak haza akartam menni, vissza Maria-hoz, vagy pedig a suliba.
- Ha nem hagynak békén, akkor panaszt fogok tenni a tulajdonosnál és feljelentem magukat zaklatásért!
Igyekeztem minél határozottabb lenni, hogy elhiggyék, hogy tényleg megteszem, mert szándékomban is állt!

Nem mondhatnám, hogy sokat reagáltak volna arra, amit mondtam, de az kezdett kétségbe ejtőbb lenni, hogy az emberek sem figyeltek fel arra, amit mondtam. Hallottam Maria-tól, hogy eléggé nem törődöm fajta a nagyvárosi, de eddig nem igen tapasztaltam mindezt, hát most sikerült. Pechemre. Pont a legrosszabbkor, igaz, amikor elrabolni próbált a Hydra, akkor sem segítettek! Nagyon szerettem volna, hogyha csak képzelődöm, vagy elaludtam volna a sátorban; főleg akkor, amikor egyszerűen kettőbe vágta a nyelvét. Itt kénytelen voltam lefordulni és hányni egy hatalmasat ott, ahol voltam. Alig tértem ebből magamhoz, amikor megláttam, hogy ezek még közelebb is óhajtanak jönni hozzám.
- Nem-nem-nem-nem! – hadartam. – Maradjatok ott, ahol vagytok!
Nem reméltem, hogy megállnak, így riadtan néztem körbe, hogy merre is futhatnék. Ki akartam innen jutni a városba. Igyekeztem sietősen visszajutni a tömegbe, ahol remélhetőleg elvesztik a nyomomat, és közben próbálom a tömegben levő bohócokat is elkerülni. Lehetőleg próbáltam keresgélni itt rendőröket is az emberek között, akikhez odamehetnék, hogy szóljak nekik, vagy Jonah-t keresni. Ha nem voltak itt rendőrök, akkor próbáltam a stégről lejutni, hogy visszaérjek a városi részre a tengerpartról. Oda reméltem, hogy már nem fognak követni, vagy ha igen, akkor letudom rázni őket és a drone rendszer is segít, hogy valaki a segítségemre jöjjön. Ha mégis jönnek, akkor marad az, hogy majd kénytelnen leszek a 911-et felhívni, hogy jöjjön értem valaki.

Sikerült bejutnom az emberek közé, még jó, hogy ennyire sovány voltam és vékony. Az időnként félve hátra-hátra pillantottam, hogy jönnek-e, de szerencsére nem láttam őket. Azonban, amikor már elhittem volna, hogy sikerült leráznom őket, akkor meghallottam a hangjukat, ahogyan idegesen keresetek. De legalább nem láttak, igaz nem lehetett nehéz kitalálniuk, hogy merre is próbálok jutni. Igaz én sem tudtam, hogy az merre van, de legalább láttam néhány darab táblát kitéve, amik az EXIT felé vezettek, így ezeket igyekeztem követni és lehetőleg úgy mozogni, hogy minél többen takarjanak. Azonban nem csak én lehettem/voltam ennyire rossz helyzetben. Az egyik helyen a kezeimet a számra kellett tapasztalnom, hogy ne sikoltsak fel ijedtemben, ahogyan egy páros egy férfiból evett. Öklendezve haladtam tovább, éreztem, hogy a könnyeim csípik a szemeimet és a hidegben a forró könnyek rá is fagyhattak az arcomra, ahogyan végigcsurogtak rajta. Összerezzentem, ahogyan az újabb kiáltásokat hallottam a hátam mögül, így még gyorsabban igyekeztem haladni, láttam az összezárt tömeget, a vakukat, de nem volt időm arra, hogy odamenjek és megnézzem mi is az. Ha tudtam, akkor a haladás közben előhalászom a telefonomat és tárcsázom a 911-et, közben pedig kihangosítom, hogy mindent halljanak. A haladás közben, még mindig a kijárat a célom igyekszem körbenézni, hogy merre találok valamilyen fedezéket, vagy búvóhelyet, hátha szükségem lesz rá. Közben haladok a másik kezemmel igyekszem előhalászni a táskámból a borssprayt, ha szükségem lesz rá, akkor nem félek használni, mivel aggódtam, hogy a bejáratnál levők sem nagyon akarják majd hagyni, hogy távozzak, lehet, hogy összedolgoznak a bohócokkal.