Sasculara (Fekete Szem Galaxis)

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

”A fűszer nem apadhat el.”
- Frank Herbert: Dűne



~ Fővárosnál ~
Az űrkikötő a várostól alig pár száz méterre volt a következő hasadéknál, sziklafalnál, ide építették, nem a helyiek, ők már régen nem rendelkeztek ekkora tudással, hanem a külvilági kereskedők és cégek.

az űrkikötő:

A társaság különböző módokon érkezett, Srir egy kree csoportot hozó katonai szállítógéppel érkezett, mert több társa is jött segédkezni itt. Adana és Yalvis azonban egy tömegeket szállító hajón, mert más módon nem tudták megoldani. A hármas először egy a bolygó körül keringő nagyobb űrállomásra érkeztek meg, és onnan mentek le a bolygóra a főváros melletti űrkikötőbe, mint mindenki, aki segíteni érkezett. Lent az űrkikötőben nagyon hamar kiderült, hogy egykönnyen, ha akarnak, akkor sem jutnak ki innen. Ugyanis minden friss érkezőnek egy Nova – nem skrull az illető, más fajba tartozik – osztogatta a parancsokat és küldözgette a segíteni jövőket a képességüknek megfelelő helyre. És a triót is kiszúrta.

a Nova:

- Maguk hárman! – szólt rájuk. – Mihez értenek, milyen segítségnyújtás miatt érkeztek?

~ Bolygó másik fele ~
G'hhhzz éppen valamelyik nyaralóbolygón pihente ki a korábbi több hónapos karantén fáradalmait, amikor a kommunikátorára üzenet érkezett a nemrég szerzett főnökétől, Átoktól, hogy van egy feladata számára, amit a lehető leggyorsabban el kellene végezni. A Sasculara nevű bolygóra kell elmenni és megkeresni valamit ott Átoknak. Azért volt sürgős, mert a Phalanx útban volt a bolygó elé és a főnök nem volt benne biztos, hogy megtudják állítani azt. A koordinátákat is megkapta, hogy hova kell mennie, ez a bolygó jelenleg egyetlen lakott városától a lehető legtávolabb volt, a bolygó másik felén. A déli féltekén volt közel a sarkhoz hegyek gyűrűjében egy völgyben, vagy inkább egy vulkán kürtőjében. Az egész város egészen jó állapotban megmaradt, de sehol semmi élő nem látszott, mint egy kihalt kísértetváros, olyan volt a hely.

a város:

Azt nem tudta Átok, hogy hol van, amit G'hhhzz keres, de annyi biztos, hogy itt a városban, ha megérkezik, akkor érezni fogja, hogy hol vannak, ennyi biztos. Még egy képet kapott a két tárgyról, amit vissza kell vinnie a Sin-re.

a tárgyak:

A küldetéshez kapott egy jelöletlen vadászgépet is, hogy ne kelljen másokkal közösködnie. Jelenleg a skrull éppen a kráter és így a város fölé érkezett a géppel.

//Felszereléslistát írjatok!//

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

”Csak a halott látja a háború végét.”
- Platón



~ Fővárosnál ~
Az űrkikötőben kellemes átlagos hőmérséklet volt, annak köszönhetően, hogy ez modern volt, más fajok építették, nem a helyiek. Odakint látszott, hogy vihar közeledett, homokvihar. Az egyik nap fent volt az égen, de már fátyolosan kezdték a felhők eltakarni.
A Nova kérdésére egyelőre csak Srir és Starbreaker felelt, a nova pedig bólogatott rá megértően, majd Starbreaker szavainál a szeme szinte felcsillant igencsak örömtelien.
- Ez a beszéd! – mondta lelkesen a raptor beszédénél. – Több ilyen ember kéne a frontra, mint maga! És egy felcser, nagyszerű, úgyis kevés van belőlük!
Ekkor egy pillanatra oldalra nézett.
- Na és a töpszli? – mutatott Yalvis-ra.
Remélte, hogy kap választ kap minderre a kérdésére, majd ismét Srir-re és Starbreaker-re nézett, bár főleg a nőre.
- Mennyire ért a stratégiához és hadvezetéshez? – kérdezte.
Ha a válasz kellően pozitív, akkor ezt mondja.
- Akkor maga lesz a parancsnoka az egységnek – mondta.
Ha a válasz nemleges, akkor az előzőeket Srir-nek mondta. Majd a kezével négy darab humanoid lényre mutat, a fajukat nem lehetett megmondani, mert tetőtől talpig páncélban voltak.
- Menjenek oda, őket már eligazították, mindenbe beavatják magukat. Az istenek legyenek velünk!
Ezzel már engedte is a triót, hogy csatlakozzanak a négyeshez.

~ Bolygó másik fele ~
G'hhhzz a város fölé érve azonnal bekapcsolta a szenzorokat, azok valóban nem mutattak semmilyen életjelet, legalább is olyat, ami értelmes lenne. Összesen állatok voltak odalent, értelmes élet nem. Energia sem volt sehol sem, a város tényleg teljesen halott volt. Amíg a város fölött repült a skrull meg is érezte, hogy mire gondolt a főnöke azzal, hogy megérzi azt, hogy itt vannak a tárgyak. A pontos helyet nem érezte ugyan, de azt igen, hogy valami hívja és egyszerre próbál az elméjébe beférkőzni. Eléggé kellemetlen érzés volt, mint amikor a shi’ar telepaták próbálják kikezdeni valaki elméjét, ez hasonló volt. A gépből könnyedén kitudott szállni a város szélén, így már érezte, hogy meleg volt itt, a nap is tűzött, az egyik éppen fent volt, a levegő száraz és forró. A városban csönd volt, csak néhány madár és állat hangját lehetett hallani, az utcákat teljesen belepte a homok, de legalább semmi sem akadályozta a férfit abban, hogy elinduljon, a kamera pedig bekapcsolt, ha G'hhhzz akarta, akkor máris sugárzott a holonetre, vagy csak felvette amit kellett.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” A szakadatlan háborúskodás felszínre hozza a saját társadalmi körülményeit, amelyek minden korban hasonlóak. Az emberek az állandó éberség állapotába kerülnek, hogy elhárítsák a támadásokat. Minden új dolog veszélyes határzóna lesz.”
- Frank Herbert: A Dűne Istencsászára



~ Fővárosnál ~
Yalvis szavaira a Nova csak bólintott, Starbreaker jelezte, hogy ő maga nem ért a hadvezetéshez, így ez valóban Srir-re maradt. A trió oda is érkezett a négyeshez, akik az ő egységüknek a tagjai lesznek. Amint a kree mondta, hogy kicsoda is ő és mi a feladata mind a négyen azonnal szalutáltak neki.
- Azonnal uram! – mondta a nő.
A páncél teljesen uniszex volt, így a nemeket sem lehetett megmondani az esetükben, csak a hang alapján. Azok alapján pedig három férfi és egy nő volt a csapat. A páncélok színe fekete volt, sisak része egyébként eléggé ijesztő, holografikusan volt kékszínű halálfej rávetítve, de ha ez éppen nem, az arcokat akkor sem lehetett látni.

páncélosok:

Mindegyiknek picit más volt a sisakjára vetített koponya, nem csak négyen voltak, egy ötödik ilyen alakot is lehetett látni, de ő éppen egy másik csapathoz volt beosztva és őket igazította, nem olyan messze a társaságtól.
- A legutolsó számítások szerint egy órán belül érkezik meg a Phalanx – kezdte. – Három lehetséges hely van, ahova mehetünk optimálisan. Ez nagyban függ attól, hogy önök mihez értenek uram. Az első fent a hegyekben, ez főleg mesterlövészeti feladatokat hárít a csapatra. De ez csak abban az esetben járható, ha mindenki ért ehhez. A második lehetőség lent a szurdokban vagy gorillaakciók, vagy pedig nyílt támadás, ez az ellenségtől is függ, hogy miként jön. A harmadik pedig magának a városnak a védelme, ahol a civileket is meg kell óvni, azokat, akik nem mentek bele az evakuálásba. Van egy lehetséges negyedik is, de nem hiszem, mindenkinek lenne itt vadászgépe ahhoz, hogy a Phalanx leszálló hajóit, járműveit a levegőből tudjuk leszedni. Ennyi lenne uram.
Hallgatott el a nő, várva, hogy melyiket is mondja majd Srir, hogy melyiket választja a csapatnak.

~ Bolygó másik fele ~
G'hhhzz könnyedén kitudta kapcsolni a gépét, ahogyan a kamerákat is be. Most már sokkalta nehezebb volt az, hogy észleljék itt. Az ötlete alapvetően jó volt, bár nehéz volt így elsőre megsaccolni, hogy honnan is jöhet a hívás. Már csak azért is, mert soha sem csinált korábban effélét. De ha erre hagyatkozik, ahogyan tette is a város másik vége felől érezte, vagyis amint arrafelé haladt a hívás egyre erősödött. Úgy száz-kétszáz méter után pedig már határozottan biztos lehetett abban, hogy tényleg oda kell mennie. Azonban ez nagyon messze volt, jó három kilométeres távolság is meglehetett, ami ebben az időben hosszú volt, nem is beszélve arról, hogyha menekülnie kell, akkor soha sem ér vissza a gépéhez. Így csak a skrullon állt, hogy gyalog megy-e tovább arrafelé, ahonnan érzi a tárgyak jelenlétét, ami szép hosszú séta volt, vagy pedig visszamegy a géphez és azzal alig egy perc alatt megteszi a távot.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” Aligha van a megvilágosodásnak annál rettenetesebb pillanata, mint amelyben az ember rájön, hogy az apja ember – hús-vér ember.”
- Frank Herbert: A Dűne



~ Fővárosnál ~
Srir nem is gondolkodott sokan a felvázolt lehetőségeken, hanem szinte azonnal rámondta a legkézenfekvőbb és legjobb megoldást. A nő is bólintott rá, ahogyan arra is, hogy van-e légifelvétel, vagy térkép. Azonnal ki is vetítette a holoképet a szurdokról.

a kép:

Azonnal látszott, hogy volt ott lent a szurdok két oldalán levő raktár és feldolgozóépület, ezek is más fajtól voltak, nem a helyiektől. A szurdok elég nagy és tágas volt, mesterségesen alakították ki ilyenre, sok olyan hely volt ott, ahonnan lentre lehetett látni és fedezékbe elhelyezkedni, ha valaki fentről, vagy oldalról és nem pedig nyíltterepen akart szembeszállni az ellenséggel, csáklyavetőkkel pedig könnyedén lehetett különböző magasságokba mozogni.
- Uram, engedelmével bemutatnám a csapatot – kezdte a nő, ha Srir engedi, akkor folytatja. – Mindannyian magasan képzett elithaderő tagjai vagyunk, speciális egység, speciális képzéssel. Béta vagyok, a csapat esze, számítógép-gyorsasággal vagyok képes számolni és mérlegelni a helyzeteket. Ő itt Gamma, mesterlövész és felderítő, gyors és halálos, akár a levegőből is. Delta, a csapat izma, nehézfegyverzettel rendelkezik, gránátvetőkkel és a fizikai ereje is hatalmas. Az utolsó pedig Epszilon, a csapat orvosa, ezenfelül képes előre látni a dolgokat. A csapatunk vezetője egyébként Alfa, stratéga és hadvezér – mutatott egy másik csapatnál levő, de hasonló páncélos alakra. – Önökről mit lehet tudni?


~ Bolygó másik fele ~
Ugyanaz.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” Őseink pont olyan bölcsek voltak, mint mi, talán bölcsebbek is. Vajon mi tudnánk-e oly kevésből ily sokat alkotni?”
- Isaac Asimov



~ Fővárosnál ~
Srir arra, hogy miért is bontották meg a csapatot hamar választ kaphatott, ha körbenézett. Ez a négyes önmagában is működőképes volt, azonban sok olyan csapat volt, ahol nem igen akadt olyan, aki értett ahhoz, hogy csapatokat, egységeket vezessen. Ezért szedhették őket, mert a parancsnokukra nagyobb szükség volt máshol, mint náluk. Ezt bárki, akinek volt minimális katonai előmenetele könnyedén letudta szűrni egyébként. Béta rögtön válaszolt is a neki feltett kérdésre. Amit mindenki észrevehetett, hogy a nő eléggé hadart, így akinek a fordítógépe nem fordított kree-ről és nem volt perfekt a nyelvben nem értett mindent.
- A két épület külvilági finomító és feldolgozó, ott csomagolják és teszik könnyebben szállíthatóvá a gyógyszeralapanyagot. Éppen ebből kifolyólag külvilági munkások lakják, amint észlelték, hogy a Phalanx közeledik mindkét épületben le lett állítva a gyártás, a dolgozókat evakuálták. Egy részük idelent van az űrkikötőben és annak szállás részén, egy részük az űrben az ott levő flottánál. A csoport összetételére is kíváncsi uram? – kérdezte még. – Az épületek maguk könnyű szerkezettel készültek, aminek köszönhetően könnyedén felrobbanthatóak, belül a gépek alapból is gyulladásveszélyesek, a feldolgozott növények pedig a levegőbe kerülve a tartályokban levő koncentrációban roppant mérgezőek.
Közben Yalvis is kapott kérdést, de egyelőre nem felelt Srir számára, akinek azonban még Epszilonhoz is volt kérdése, a férfi rápillantott és válaszolt, ő is hadart, akárcsak a társnője.
- Úgymond pap vagyok – kezdte. – Meditálnom és imádkoznom kell ahhoz a lényhez, akit tisztelek, ha úgy dönt, hogy megajándékoz egy látomással, akkor látom a lehetséges jövőt. Nem azt, ami történik, mivel ha elmondom, akkor már megváltoztattam ezt és nem az fog történni, amit látok. Remélem érti, hogy mit akarok mondani.
Nagyjából ekkor szólalt meg a Nova is hangosan, a hangja a hangosbemondón át is hallatszott.
- A Phalanx t-15 perc múlva lép ki a hiperűrből, illetve érkezik meg csillagkapukon keresztül bolygókörüli pályára. Javaslom induljon mindenki lassan a helyére!

~ Bolygó másik fele ~
G'hhhzz végül is a legegyszerűbb megoldást választotta, ami később még az életét is megmentheti, azaz visszamegy a géphez és azzal repül el a kastélyig. Mindezt megtette, az épületnek volt saját hangárja is, így oda is leszállhatott, ha akart, vagy a bejárat mellett, bár az meg feltűnő.
Ami így kívülről is látszott, hogy gigantikus méretei voltak a kastélynak, ez bentre is igaz volt. Hatalmas széles folyosók, nagy csarnokok, ez már a főbejáratnál is látszott, vagy éppen a hangárban, attól függően, hogy hol is szállt le. Itt is határozottan érezte a tárgy, vagy tárgyak jelenlétét, sokkalta erősebben, mint odakint. Azonban itt már nem működött, ami kint, hogy rákeressen merre lehet, mindenhonnan egyformán érezte.
A hely kívülről teljesen halottnak tűnt, de így, hogy bejött a palota rendszerei vésztartalékon, de bekapcsoltak, még a saját belső informatikai hálózata is.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” A sivatagban a hagyományhoz való merev ragaszkodás az életben maradás egyetlen garanciája.”
- Mark Lawrence



~ Fővárosnál ~
Természetesen Srir-nek nem feltétlen kellett egyetértenie a Nova döntésével, még akkor sem, ha így alakult, de tény és való, hogy első ránézésre. A visszakérdezésére Béta azonnal felelt.
- Igen az övék uram – mondta.
A következő részre már Epszilon felelt.
- A jövő folyamatosan változik a cselekedeteinktől – magyarázta. – Mint említettem uram, én lehetséges jövőt látok, amire van esély. A tapasztalataim szerint, ha mindenáron meg akarjuk előzni azt, amit látok, abban az esetben érjük el a megfelelő, azaz látott eseményt.
Ekkor szólt a Nova a Phalanx érkezéséről, Srir pedig azonnal kérdezte is a csapatot, ismét Béta válaszolt.
- Az űrben van egy kisebb szállítóhajónk, de a páncélunk alkalmas rövidtávú repülésre. Így eltudunk magukkal repülni a kijelölt helyre, amennyiben ez mindenkinek megfelelő.
Ha így volt, akkor Béta kivételével a többiek felemeltek egy-egy személyt és alig három perc alatt ki is értek a jobb oldalon levő finomító teraszára és itt tették le a hármast. Mind a négyen Srir-re néztek és várták, hogy ossza be őket a kree férfi, hogy ki hova és merre menjen.

~ Bolygó másik fele ~
G'hhhzz végül is a kastélyban tette le a gépet, ezt találta a legbiztosabbnak. A hely rendszere pedig ezek után, hogy kiszállt belőle kezdte őt érzékelni és kapcsolt be. A rendszerbe be tudott lépni, kellett pár perc a kommunikátorának, hogy lefordítsa a rendszert, hiszen az a helyiek régi nyelvén íródott, nem pedig kozmikus fajok által ismertén. A kommunikátor jelezte, hogy van hangvezérlési lehetőség is a kastélyon belül. Letudta kérni a kincstár és a főfő hálószoba. Mind a kettő egy másik szárnyban volt, ahol most volt itt főleg a karbantartó helységek voltak, pajzsgenerátorok, egyéb generátorok, raktárak, fegyverszobák, gyakorlótermek és efféle helységek. A kastély maga ízléses volt, végig úgy kialakítva minden, hogy vöröses, barnás színben pompázott, márványból, vagy efféle anyagból. A legtöbb dolog már romos volt, ami nem túlzottan időtálló anyagból készült és a por is megülte már magát itt. A háló volt közelebb, így oda is tudott jutni, csak ennek az ajtaja zárva volt – fémajtó, aminek mindkét széle a falba húzódik vissza.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” Egyetlen terv sem éli túl a találkozást az ellenséggel.”
- Andy Weir: A marsi



~ Fővárosnál ~
Mivel mindenki benne volt abban, hogy átreptessék őket, így mindez meg is történt. A megérkezés után neki is látott annak, hogy Srir, hogy ismertesse a feladatokat. A megérkezés után már látszott, hogy miért volt olyan fontos a szurdok védelme is önmagában. A teljes várost mindenhonnan szurdok vette körbe, és csak fent volt hídon a kijárás. Azonban itt lent több helyen látszottak a falban járatok, amik felfelé vezettek a városba, noha most le voltak zárva és a többség eltorlaszolva.
Srir meg is tette, gyorsan elmondta, hogy kinek mi lesz a feladata.
- Értettük uram – mondta úgyszintén hadarva Gamma és Delta.
A négyesnek nem volt kérdése, így a páros el is indult, hogy felvegyék a helyüket. Most már csak Yalvison és Starbreaker-en múlt, hogy ők kérdeznek-e. Egyébként több másik csapat is látható, érzékelhető volt a közelben, ők főleg fent helyezkedtek el és egy pedig a szurdok bejáratánál, annak elején. A távolban, illetve a fejük felett nagyon magasan már felbukkantak az első Phalanx hajók és látszott az is, hogy az űrben csata kezdődött.

~ Bolygó másik fele ~
G'hhhzz megérkezett a hálóhoz, ahol neki is látott annak, hogy megpróbálja kinyitni a helységet. Utasítást ad a rendszernek, de az abban a pillanatban jelszót kért mindehhez. Ha próbálkozott azzal, hogy megkerülje mindezt sem nagyon volt járható út, mert a legkevesebb, amit eltudott érni, hogy csak jelszót kérjen a rendszer, de bioszkennelést ne. A védelmi rendszerekhez nagyon ok energia kellett volna, annyi pedig nem volt a kastélynak, így maradt az egyelten járható út, az, hogy valóban utat lő magának a skrull. Jó pár lövés kellett a falba – egyszerűbb volt, révén csak kövekből épült – hogy az beszakadjon és akkora lyuk keletkezzen ott, amin már át tudott menni. Mindezt megtette és utána be is tudott lépni a helységbe. Odabent egy meglepően jó állapotban levő luxuslakosztály fogadta.

lakosztály: