Sasculara (Fekete Szem Galaxis)

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” Az információ szabad akar lenni, de mindenütt láncra verik.”
- McKenzie Wark: Hackerkiáltvány



~ Fővárosnál ~
Valószínűleg megkönnyebbülhetett Srir, amikor Yalvis mondta, hogy megtudja tenni, amit a kree szeretett volna. A foxiainak pedig voltak további kérdései a robbantás módjával kapcsolatban, hogy az távolsági legyen-e, vagy időzítős. Mindkettőt be tudta állítani, hogy úgy legyen. Yalvis nem biztos, hogy talál adatokat, mert attól függ, hogy mit is akar keresni. Ebben a rendszerben főleg a növény feldolgozásával kapcsolatos dolgokat talál, mikor mennyit gyűjtöttek be, a bolygó melyik részéről, hogyan és mikor dolgozták fel, illetve hova szállították. Melyik bolygóra, melyik cégnek, milyen és melyik hajóval. Pénzügyi adatokat nem talál. Ezenfelül benne van a dolgozók névsora az aktáikkal együtt, rendelésigények gépekre, alkatrészekre, ellátmányokra.
Ezen adatok keresését persze Srir leállíthatja, ha úgy érzi, hogy fogy az idő, ha enged mindent végignézni, akkor nagyjából öt perc telt el és lassan kifogynak az időből. Komlinken pedig a páros kap üzenetet Bétától.
- Mi készen vagyunk uram! – ennyi volt az üzenet.

~ Bolygó másik fele ~
- A skrullok meg minden első bokornál lebuknak alakváltás közben – riposztolt a nő.
Esze ágában sem volt harciasan fellépni egy ilyen beszólásért, valószínűleg pont valami effélét várt. Mivel a skrullnak sem volt jobb ötlete, így belement abba, hogy nézzék meg világítóeszközzel azt, hogy mi is lehet a benti sötét helységben. A nő el is indult a háló kijárata irányába, persze mindvégig szemmel tartva a skrullt.
- Maga vezet, fogalmam sincs, hogy melyik dokkban parkolt – mondta. – Mielőtt felhozná… nálam nincs semmilyen világító eszköz. Egy itt kölcsön vett, a fővárosban… siklóval jöttem át a bolygó másik feléről.
Ha G'hhhzz belement mindebbe, akkor a páros meg is érkezhetett a hangárba, ahol a skrull gépe állt.
- Ide nem találtam volna – mondta a kree. – A kastély pont másik végében parkoltam le.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” Az igazi szerencsejátékosnak ahhoz, hogy érezze, igazán él, kell az az izgalom, hogy elveszíthet mindent.”
- Iain Menzies Banks: A játékmester



~ Fővárosnál ~
Yalvis még mindig az adatokkal volt elfoglalva, most már Srir is tudta, hogy kifogytak az időből, nem volt arra idejük, hogy odaérjenek a másik terminálhoz és beállítsák. Nagyjából 4 és fél percük volt hátra, sietős sétával pedig öt perc volt a másik helység, ami kellett a robbantáshoz. A kérdésére Béta szinte azonnal válaszolt a megszokott hadarással.
- Uram, két és fél percük van – mondta. – Ez a legkésőbbi határ, ekkor kell robbantani, vagy minden felesleges volt. Áttörték az első védelmi vonalat!
Ehhez nagyon számolgatni sem kellett, egyértelmű volt, hogy túl kevés az idő, ennyivel még az sem biztos, hogy kijutnak. Ha Yalvis nem húzta volna az időt, akkor már végeztek és kijutottak volna innen. (Ez lett az eredménye a nem írásnak, az idő akkor is telik.)
- Uram, kijutnak ennyi idő alatt, vagy berepüljünk és hozzuk ki magukat? – kérdezte a nő.

~ Bolygó másik fele ~
G'hhhzz visszavágásán már a kree nő is elmosolyodott és nem is mondott rá már semmit sem. A megérkezés utána skrull valóban kivette a lámpát, vagy lámpákat, ha a nőnek is szándékozott adni a világító gömbből, ami repülni is tud körülöttük. Bár ezt nézve tényleg nem volt rá szükség, hogy több legyen.
- Nálam nem kapcsolt be semmi sem – mondta. – Egy titkos átjárón át mentem be abba a helységbe, amit maga kirobbantott. A fővárosban egy lomárustól szereztem térképet a helyhez, ahol az általános energiát nem igénylő átjárók is szerepelnek. Több ezer éves ez a palota, az eredeti lett modernizálva…
Ezek után, hogyha akartak, akkor visszatudtak sétálni oda, ahol találkoztak. A folyosón valóban teljesen sötét volt, a falak egyszerű kőből voltak, semmi modern, tényleg ősrégi. Ez nagyjából tíz-tizenöt méter hosszú lehetett, az egész végén az egész egy romos, ősrégi terembe, csarnokba vezetett.

a csarnok:

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

”Nincsen sok időnk, ez a pillanat dönt,
Hisz bárányok vagyunk, farkasok közt.”
- Rómeó és Júlia musical



~ Fővárosnál ~
Yalvis még mindig nem reagált Srir-nek, hanem csak az adatokkal törtődött, így viszont már tényleg kifogytak az időből, de a kree szerencsére kérte az evakuálást a csapattársaktól. Alig mondta ki, hogy kell a mentés két elmosódott szürkés-kékes csíkot láthattak mind a ketten. Érezték, hogy valami megragadja a derekukat, majd a talaj eltűnik a lábuk alól. Az épület úgyszintén elmosódottnak tűnt, ami hacsak nem csukja be a páros a szemét, akkor erős hányingerük lesz és hányhatnak is. alig kellett öt-tíz másodperc és máris kint voltak a szabadban. Ekkor hallatszott több robbanás, majd az épületek dőlni kezdtek. Természetesen a por is nagy lett, közben Béta és Epszilon letette a párost a romok és a por után. Amint elült úgy két perc múlva a por látszott, hogy egy nagyjából három méteres lyuk maradt a két épület között, amin át a phalanx tagjai már kezdtek is átmasírozni, igaz jócskán lelassultak, hogy ilyen kicsi helyen tudnak csak jönni.


~ Bolygó másik fele ~
A vizsgálódás közben a páros tovább beszélgetett. A kree nő is nézegetett idebent, hogy mik is vannak itt.
- Fogalmam sincs, én is most látom először ezt… legutóbb sötétben voltam – mondta. – De talán kripta és régi palota…
Ő most a korábbiak után óvatosabbnak tűnt, mert nem nyúlt semmihez sem, ellenben G’hhhzz igyekezett jobban felmérni a terepet. Ő maga csapdákat keresett, nem igazán talált egyet sem, vagyis egyet igen, de azt is úgy, hogy sikeresen rálépett, mert a homok alatt lehetett az. A padló kinyílt alatt és legalább három métert zuhant lefelé. A szerencséje az volt, hogy a bolygón nem volt olyan nagy a gravitáció és puha homokra esett, így meg sem ütötte magát. Egy hatalmasabb csarnokba érkezett meg, ahol még víz is volt. Egy barlang lehetett, mert egy részen még a nap is besütött. Az egész igencsak szép és kidolgozott volt, ez is elég modern, bár picit elmaradt a kastély mostani állapotától és teljesen más jegyeket hordozott.

Néhány pillanattal később a kree nő is lehuppant és körbenézett.
- Wow, ez aztán szép hely, nem is hittem, hogy ennyi megmaradt a régi kultúrából, bár ez eléggé elüt a bukásuk előtti időtől…

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” A bizalom a bolondoknak való. Változik és elporlad, akárcsak a homok - eléggé gyenge alap bármilyen szövetségnek.”
- Horizon: Zero Dawn c. videojáték



~ Fővárosnál ~
Yalvis nem csukta be a szemét, így ő teljesen rosszul volt, egy hatalmas hányás után eszméletlenül terült el a homokos földön. Epszilon fogta és húzta hátrébb, hogy ne legyen útban. Szerencsére jó pár rom, törmelék került le az épületekből, így még fedezéke is volt a társaságnak. Srir parancsa után Béta és Epszilon is behúzódtak a fedezékbe és onnan kezdtek lőni. A levegőben Gamma és Delta pedig már eddig is ezt tette. Így kezdte mindenki lőne a Phalanxot. Az első pár lövés után meglátszott, hogy miért is kemény ellenfelek még úgyis, hogy nem látszott náluk fegyver, az köztudott volt, hogy bioorganikus lények, azaz rendelkeznek gépi és rendes szöveti részekkel. Ezeken most kívül végig a gépi volt, egy helyen többször kellett meglőni lézerrel, hogy áthatoljon rajtuk, de alatta már rendes szövet volt, így elterültek és kezdtek a lövéseknek hála kezdtek kisebb halott kupacot alkotni a résnél a három lövésznek hála. Gamma és Delta a hátrébb levőket lőtték, nem mertek ide lőni, nehogy véletlenül jobban kitágítsák a rést.

~ Bolygó másik fele ~
A skrull ezúttal óvatosabban nézett körbe, és hirtelen megérezte, hogy idelent sokkal jobban érzi a két tárgyat, mint korábban. A kree nő is nézelődött, a kérdésre pillantott rá a társára.
- Nem sokat – mondta. – Nem sok dolog maradt fent, azt tudom, hogy egy csillagközi utazásra képes faj volt. aztán történt valami, elvileg valami idegen vírust hoztak haza, ami végigsöpört a bolygón, nem csak a helyieket ölte meg, de az ökoszisztémát is tönkretette, az egykori trópusi bolygóból sivatagbolygó lett. néhány város még épült a kövesebb helyen, mint ami fent van, de úgy tartják, hogy a homok alatt komplett városok lehetnek sértetlenül…
Itt elhallgatott és zavartan kapta fel a fejét az egyik irányba. G'hhhzz is hallotta, ahogyan a homok csikorgott és pergett le egymáson. Néhány pillanattal később fémfelület bukkant elő, az egész emelkedni kezdett, majd két jócskán nagy – legalább két méter magas – robot emelkedett ki a homokból. A tárgyak ebből a két robotból érződtek.

Közelebb léptek a pároshoz, így minden homok lepergett róluk és kattanás hangzott felőlük, ahogyan élesítették a fegyvereiket.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” Ha az út könnyű, a cél értéktelen..”
- Dan Abnett: A becsület őre



~ Fővárosnál ~
Srir elemében volt, míg Yalvis továbbra is eszméletlen. Srir a négyessel remekül harcolt, nagyjából fél óra telt el, mire az égen is több robbanás látszott, majd egy központi frekvencián jelezték, hogy a Phalanx hajói odafent megsemmisültek, azaz a földre már nem fog utánpótlás érkezni. Eddigre egy hatalmas halom tetem került mára résre. Mivel gépek voltak, így próbáltak átmászni rajtuk, vagy épp alagutat kialakítani, a lényeg az volt, hogy nem jutottak el a lent levőkig szerencsére. A jó fél óra alatt kétszer is energiacellát kellett cserélni a fegyverekben, mert kifogytak volna már. Az előörs is, akik a völgy, vagy szurdok elején voltak is bejelentkeztek, hogy lassan elfogynak a rohadékok, így már ők is hátha fogják tudni támadni azokat, amik Srirék felé mennek. Folytatták volna, de a komvonalon át már csak hörgést és halálsikolyokat lehetett hallani.
Néhány pillanattal később az elpusztult phalanxokból egy női alak emelkedett ki Srir-ék előtt.
- Úgy vélem, hogy a segítség már nem fog megérkezni – mondta.


~ Bolygó másik fele ~
Fedezék nem igazán volt ezen a helyen, csak az oldalsó kiugrók – épületmaradványok – mögötti rész, azzal azonban az volt a nagy gond, hogyha a robotok közelebb jöttek, akkor könnyedén csapdába lehetett esni, mert nem volt onnan hova menekülni. Így maradt a lehetőség, hogy közelebb kerülni hozzájuk. Ahogyan rájuk lőtt a skrull és a kree mind a ketten szomorúan tapasztalhatták, hogy energiamező is körbevette őket. Ahogyan a szemeket próbálta ki lőni G'hhhzz ott is tapasztalhatta. Azonban a robotok sem maradtak tétlenek, még úgyis támadóan léptek fel, hogy a skrull közel volt, a kree távolabb. Mondjuk logikus is volt azok után, hogy mind a ketten lőni kezdtek rájuk.
A szemek kiléte, hogy miért is volt rajtuk hamar kiderült. A szemeikből a robotok lézerrel lőttek a páros irányába, az, amelyik közelebb volt a skrullhoz az a skrullt lőtte, a másik pedig a kree-t, összesen hat-hat nyaláb tartott a két fél irányába.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

” Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs.”
- Szabó Lőrinc



~ Fővárosnál ~
Srir nem tétovázott sokáig, hanem azonnal kiadta a parancsot arra, hogy Delta támadja meg a frissen jött ellenfelet. Amint ez megtörtént, mármint a parancskiadás Epszilon és Béta is azonnal pajzsot húzott maguk köré.
- Vettem! – érkezett a válasz.
A válasszal egy időben pedig már jöttek is a rakéták. A pajzs miatt ugyan a lentieknek nem lett semmi baja, de a robbanások okozta forróságot így is érezni lehetett. Lassanként elült a por is, a szél elfújta a becsapódások helyén már látszott a kráter, ami kialakult, abból pedig a nő előrelépett, a pajzsát leengedve.
- Adjátok át a készítőmet és távozok – mondta.
Ha nem lett volna érhető, hogy mire céloz és visszakérdeznek rá, vagy értetlen arcokat lát, akkor rámutat Yalvisra.
- A szőröst!

~ Bolygó másik fele ~
Szerencsére volt kitérésre alkalmas hely, mert jó harminc méter széles volt a csarnok és nagyjából száz méter hosszú. Mind a kree, mind pedig a skrull kitudott térni így a támadások elől. Azonban annak ellenére, hogy mennyire régiek voltak a robotok – vagyis valószínűleg – meglehetősen fürgék, így fordultak is a páros után. De még így is sikerült G'hhhzz-nek közel jutnia a pajzson belülre ugyan betudta vinni lassan a fegyvert, de amint elsütötte az egész szikrázással ki is sült és lemerült az energiacella. Az ötlet jó volt, csak épp az energiafegyver nem tudott elsülni a fegyveren belül. A skrull még fel is tette a kérdést, hogy a társnője mit javasol.
- Az ötleted jó – lihegte. – És ahogy nézem a tőr is!
Mondta ezt egyensúlyozva a roboton, majd két nagyobb tőrt, már-már tőrkardnak tűnő tárgyat döfött bele oda, ahol a szemek voltak és erre a robot is felmondta a szolgálatot, majd összeesett a nő alatt. G'hhhzz-nek azonban nem állt ilyen jól a szénája, a robot eddigre szembefordult vele és közvetlen közelről lőtt rá a szemeivel.

Galaxis Védelmezői 17.: A fűszer

”Az ellenállás hasztalan!”
- Borg



~ Fővárosnál ~
Yalvis egyelőre nem tudott beszélni, mert korábban az eszméletét vesztette és csak most kezdett ébredezni az ismerős női hangra. Egyelőre annyira pocsékul volt a korább szédülés, hányás és a belélegzett por miatt, hogy azt sem tudta, hogy hol van. Égett szagot érzett, vér és halál szagot, amitől újra rosszabbul lett. abból semmit sem fogott fel, hogy az ismerős női hang mit mondott, Srir szavai voltak, amiket először, hogyha kell, akkor megölik őt. Ezt követően a fegyverek hangja elnyomott újra mindent…

- Negatív uram! – mondta Béta a kérdésre. – Fogalmam sincs, hogy miről beszél ez az izé.
- Akkor had válaszoljak én – mondta. – Ő teremtett, ő készített programnak, uszított a Phalanx ellen, de a Phalanx befogadó, megbocsátotta, amit ellenük akartunk tenni és magukhoz öleltek. Most én is ezt teszem, mi a Phalanx, és ő is egy lesz a közös tudatban.
A nő pedig elindult a társaság felé, hiába lőtte a mindenki, itt lent a földön és az égből is a nő csak közeledett, sebek jelentek meg rajta, de pillanatok alatt begyógyult. Rajta pedig nem is voltak tényleges sebek, ez amennyire látszott a külseje ellenére is teljesen gép volt. Most szinte minden lövés testet ért, így könnyedén lehetett látni, hogy miként halad, hamarosan pedig alig két-három lépés választotta el a társaságtól már…

//Bocs Svarog, de körök óta eszméletlen voltál.//

~ Bolygó másik fele ~
Ugyanaz, Darren jelezte, hogy nem tud írni.