Re: Menedék-235

by **Godlaw / Tao** Csüt. 24 Aug. 2017, 16:00

Ájultan terülsz el a skrullból maradt porban, az utolsó dolog, amit látsz, az Karim szenesre égett mellkasa, aztán minden elsötétül.

Egy ágyon térsz magadhoz, szokásos kórházszagot érzel, fehér fényeket látsz, és a tagjaid eléggé zsibbadtak. Kell egy kis idő, mire a szemed megszokja a fényt, és a tested is érzékelni kezdi a körülötted lévő világot. Az ágyad mellett infúzió csöpög, a karodból lóg ki a másik vége. Bal karod sínben fekszik, jobb kézfejed befáslizva, egyik ujjad begipszelve. Az arcodon szintén elég komoly fásli és gézkupac van, ami az orrodat hívatott a helyéntartani, és az állkapcsodat. Nyakadon nyakmerevítő koronázza meg az összeállítást, és összességében joggal érezheted magadat egy múmiának.

-Magához tért - Szólal meg egy ismerős hang melletted, és észreveszed, hogy Acil, a Legfelsőbb Vádló áll az ágy oldalánál.

-A szervezete igen erős, a regenerációjának köszönhetően a legtöbb csontja máris elkezdett összeforrni. Harmincöt-negyver standard óra múlva épek lehetnek a csontjai, eltűnhetnek a zúzódások, és lelohadnak a gyulladások. Az agyrázkódás mellékhatásai még pár napig jelen lehetnek - magyarázza egy Remnant a szoba végéből.

Ekkor veheted észre, hogy az eddigi ittléted során nem tapasztalt figyelmet élvezel. Egy elkülönített szobában fekszel, aminek az ajtajában négy Remnant áll, mindegyik fegyverrel felszerelkezve. Az üvegajtón és falakon át láthatod, hogy odakint további robotok strázsálnak, nagyjából egy tucat. Acilon kívül nincs élőlény a közeledben.

-Megjegyezném, felség, általában a Vádlók és testőrök feladata a császárnő védelme, nem pedig fordítva - közli mosolyogva Acil. - Ebben az esetben viszont, én tartozom hálával. Az életemet köszönhetem a bátorságának. És főképp a makacsságának - teszi még hozzá.

Egy széket húz az ágyad mellé, és odaül - ekkor veszed észre a pörölyt, ami végig a keze ügyében van.

-A jó hír, hogy minden próbálkozása ellenére túléli a kalandját, felség. Nem sokan szálltak szembe szuperskrullal, és élték túl a találkozást.

by **Ko-Rel** Pént. 25 Aug. 2017, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Menedék-235

Lady Nephthys Boltagon

A Kree Szátelláris Birodalom császárnője, Galaxis őrző

Játékostárs(ak) neve: Acil vádló

Ahogyan magához tért kellemes meleg bódultságot érzett, fájdalmat nem. Amint az orvosi szoba szagát megérezte már tudta, hogy tele van nyomva fájdalomcsillapítókkal. Elsőre még kissé homályosan látott, de néhány pislogás után már kezdte látni a dolgokat. Az első, amit látott hogy kissé nehezen lát, mert az orra be van kötve és ez belelóg a látképébe. Infúzió, abban lehetett a fájdalomcsillapító is, aminek nagyon örült. Mind a két keze bekötve, az egyik rögzítve sínnel a másiknál az ujja. Az arcán nem csak az orránál, de az állkapcsánál is érezte a kötést. Akkor mégiscsak eltört az állkapcsa is. Ahogyan próbálta a fejét oldalra fordítani, megérezte a nyakmerevítőt, így erről is lehetett. Egy ismerős hangot hallott, próbálta arra fordítani a fejét, vagy legalábbis a szemeivel elnézni arra. Acil volt az, megkönnyebbült, hogy a férfi itt van és most már talpon. Fogalma sincs, hogy mennyi időt lehetett kiütve, mármint önmaga. Csak Acil-t érzékelte a közelében, és meglátta a rengeteg Remnant-robotot, fegyverekkel, egy pedig éppen tájékoztatta. Azon, hogy mennyi idő lehet mire rendbe jön kissé meglepődött. Jó pár sérülést összeszedett, hogy ennyi idő volt mindez.
- Mi van a többiekkel? – kérdezte. – Karim parancsnok életben maradt?
Emlékezett a megégett mellkasra, de annyi ideig nem látta a férfit, hogy eldöntse élt-e, vagy sem.
- Mire ez a nagy védelem? Kitoloncolnak? – magára erőltetett egy mosolyt itt.
Bár az fájdalmas volt, így grimasz lett a vége a mosolynak. Nem értette, hogy mire ez a nagy felhajtás, itt elvileg úgysem számított, hogy császárnő, ugyanolyan ellátást és védelmet kellett volna kapnia, mint bárkinek. Bár kinézte Acil-ból, hogy addig nem hagyta „élni” őket, amíg megfelelő védelmet nem kapott. A férfi szavain igyekezett nem elmosolyodni szélesen, mert eléggé fájdalmas volt, de nem tudta megállni. Örömmel látta, hogy a férfi pörölye ott van most is vele. Hol lehetett eddig, hiszen a hajóval átszkennelték a helyet és nem észlelték.
- Nem ez volt az első eset – mondta. – Már találkoztam korábban is szuper-skrullal, bár akkor nem voltunk fegyvertelenek… remélem egy ekkora hiba után a Remnant-robotok átgondolják a biztonsági rendszerüket… többen is meghallhattak volna a hibájukból. Egy ekkora hibával azok a skrullok el is pusztíthatták volna az állomást. Kaphatok egy kis vizet?
Ha megkapta, akkor valószínűleg szívószállal ivott belőle pár kortyot.
- Mi történt magával Acil? – kérdezte. – Hogyan lehetett a hat emberéből öt skrull?

felszerelés:

by **Godlaw / Tao** Pént. 25 Aug. 2017, 10:43

A kitoloncolás gondolatára Acil is elmosolyodik. Egy nyomógomb segítségével megemeli az ágy végét, hogy félig ülő pozícióba kerülj anélkül, hogy megerőltetnéd magad. Amikor Karimról kérdezed, egy jól ismert arckifejezést láthatsz, amit a kreek megannyiszor öltenek magukra. Erről biztosan tudhatod, hogy valódi kreevel állsz szemben, de persze a képességed miatt is biztos lehetsz benne, hogy ezúttal a valódi Acillal beszélsz.

-Karim parancsnok a legtöbbet adta a birodalomért, amit kree adhat - ezzel le is zárja a témát. Nyilvánvaló, hogy áldozatával megmentette az életedet, és bizonyára a legmagasabb kitűntetést kapja majd ezért, de mint senki más, ő sem tarthatja majd kezében a saját kitűntetését. Ezt vállalja minden kree katona, és különösen az elit.

Acil arca nem árulkodik érzelmeiről, de tudhatod, hogy míg a birodalom számára egy katona elvesztése csupán adat, addig Acil igen személyesnek veszi az ilyesmit.

-A zsoldosok, akiket felbérelt, épségben megúszták, szerencséjükre a Remnantok nem tartották őket valódi fenyegetésnek. Tolmácsoltam feléjük felséged háláját, aztán sietve elhagyták az állomást. Mindössze egy adag Manx gyökeret hagyott hátra a Melory nevű - teszi hozzá bujkáló félmosollyal.

-Ami az állomást illeti, komoly változásokra lesz szükség, már megkezdtem a tárgyalást a Remnantokkal. Első lépésként a császári család őrizetének folyamatos biztosítására tértem ki - biccent hátra a strázsáló robotokra. - És mostantól a skrullok elleni vizsgálatok és elővigyázatossági lépések erre az űrállomásra is vonatkoznak. Nem fogadták valami kézségesen, de vagy ez, vagy az állomás felszámolása. Nem fogunk kígyófészket tartani a házunkban - mondja nyomatékosan.

Ezután előredől a székén, kezét a pörölye nyelén nyugtatja.

-És végül, ami engem illet... Óvatlan voltam, mikor a birodalom határain kívülre utaztam, és túl sokáig maradtam egy helyen. A Manarat nem tartozik a fennhatóságunk alá, de gyakran működünk együtt, és elég veszélyes ahhoz, hogy más ne nagyon keresse fel. Legalábbis ezt hittem. Úgy tűnik, elégszer jártam ott, hogy a hírem elérjen Veranke kémeinek a fülébe, és sikerült az egyik emberemet megvesztegetniük, vagy megfenyegetniük. Akárhogy is, az ő segítségével gondolom egyenként eltávolították a többieket, és a helyükre skrullok kerültek, amíg a bolygón voltam. Mikor visszatértem a hajóra, mérgesgázzal bénítottak meg. Az én hajómmal persze nem menekülhettek volna, így meg kellett szabadulniuk tőle, és kivárni, amíg lehetőségük nyílik a távozásra. Nem tudom, mi volt a pontos céljuk velem, de gondolom a terveik között szerepelt a megkínzásom, a kivallatásom, és végül a megölésem is. Ha felséged nem szegi meg a közvetlen császári parancsot, már úton lennék a skrullok hajóján a tömlöceik felé.

Ezután rádnéz, és sokat mondó tekintettel figyeli az arcodat.

-Gondolom mondanom sem kell, hogy a császár dühöng. Egy kisebb flotta van úton, hogy hazaszállítson minket. Még nem tudom, melyikünkre dühösebb, de gyanítom, még a Manx gyökér se nyugtatná meg jelenlegi állapotában.

by **Ko-Rel** Szomb. 26 Aug. 2017, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Menedék-235

Lady Nephthys Boltagon

A Kree Szátelláris Birodalom császárnője, Galaxis őrző

Játékostárs(ak) neve: Acil vádló

Nagyon megörült annak, hogy fel lett emelve az ágy támlája, így nem feküdnie kellett, hanem ülhetett. Máris kényelmesebb volt Acil-ra is nézni így. A mosolynál már sejtette, hogy szó sem lesz kitoloncolásról, pedig igencsak megszegték a hely szabályzatát. Ahogyan Acil-ról kérdezett azt az arckifejezést látta meg azonnal, amit olyan gyakorta látta, mondani sem kellett volna már, már tudta, hogy a parancsnok meghalt. Mivel bólintani jelen helyzetben nem tudott, így csak egy hosszasat pislogott és lecsukva tartotta pár pillanatig a szemhéját a bólintás helyett.
- Remek ember és katona volt – mondta. – Megérdemelte volna azt a halált, amit akart, de nem tudtam megadni neki…
Nem kellett volna beleugrania a lövésbe, még mindig ez volt a véleménye, hiszen a saját öltözete kibírt volna pár lövést, így hacsak nem a fejét vették célba, akkor túlélte volna kis égési sebekkel. Persze ezt nem tudta volna akkor sem elmagyarázni a férfinak, hogyha életben lett volna, örömmel halt meg a birodalomért, akkor is, hogyha ez másoknak fájdalmas. Majd ha kijut innen Nebo, akkor megemlékezik a parancsnokról a maga módján és elengedi a kree-t, hiszen mégiscsak a halál művésze volt, neki ez mindennapos. A többiekről is választ kapott, a Remnantok elengedték őket, Acil pedig beszélt velük, ők leléptek, azok után, amit Melory mondott korábban nem csodákozott, a Manx gyökéren elmosolyodott.
- Mivel tartottak tőle, hogy ön börtönbe zárja őket azért, amit tesznek, már korábban is eltűntek, amikor ön megérkezett ide – mondta. – Az az ön Manx gyökere, az ön hajóját kirabló csempésztől szedték el. Később még remélhetőleg elérjük Melory-ékat ügynökökön keresztül, nélkülük mind halottak lennénk. A segítségéért jutalmat ígértem és azt mondtam neki, hogy visszavásárolom tőle önnek a Manx gyökeret.
Szerette az ígéreteit betartani, főleg, hogy egy fajtársáról volt szó, így lehet, hogy arra számítanak, hogy soha sem látnak abból semmit, amit Nebo ígért, de nem így volt. A biztonsági dolgokra is kapott választ, nem irigyelte a Remnant-robotokat, hogyha a Legfőbb Vádlóval kellett tárgyalást folytatniuk. A legvégével nem értett egyet, bár fenyegetésnek bizonyosan jó volt, még szerencse, hogy a robotok nem vették önmaguk elleni fenyegetésnek.
- Kár lenne, ha fel kéne számolni ezt a helyet – felelte. – A biztonsági réseket leszámítva a Remnant-robotok jól végzik a munkájukat, egyedi kulturális hely. És még kellemesebbé teszi, hogy az udvarban szinte mindenki kerüli azt, hogy beszéljen róla.
Szóval akkor már, amikor Melory-ék találkoztak Acillal sem Acil volt az, hanem a szuperskrull. Abban ő maga is biztos volt, hogy Unspoken dühöngött emiatt, arra azonban megint muszáj volt elmosolyodnia, hogy megszegte a császárt parancsát.
- Még szerencse, hogy nem császárné, hanem császárnő vagyok és egyen rangon a férjemmel – mosolyodott el. – Így tulajdonképpen nem szegtem meg semmit, mert semlegesítettem a hivatalos parancsot, amihez jogom van, maximum mint a férjem tilthatta volna meg, hogy jöjjek, de azt pedig csak a lelkiismeretem gátolhatta volna… de nem hagyhattam azt, hogy bárki kezére kerüljön a Birodalom harmadik embere, sem pedig az egyetlen barátom. Így semmit sem róhatnak fel nekem maximum, hogy nem több embert hoztam.
Itt pár pillanatra megállt, hogy pihentesse az állkapcsát, majd folytatta.
- Remélem az állapotomról hazudott és azt mondta, hogy karcolás nélkül megúsztam. Mire ideér a flotta már teljesen rendben leszek, nem kell tudnia a császárnak, hogy ennyire megsérültem. Ugye nem mondta el? – kérdezte reménykedve.
Ekkor még eszébe jutott valami, „kedves kolléganőjének”, Verankénak, a Skrull császárnőnek volt egy kisebb ajándéka, amit remélte, hogy kézbesíteni tudnak neki.
- A skrulloktól ne szabaduljanak meg – mondta. – Azt akarom, hogy el legyenek küldve az Ovar-ra Veranke-nak, még a porrá omlott szuperskrullja is. Adják át üdvözletemet is neki, magam vinném el személyesen, de van egy érzésem, hogy ezek után a palotát sem hagyhatom el egy jó darabig.

felszerelés:

by **Godlaw / Tao** Hétf. 28 Aug. 2017, 12:24

-Minden bizonnyal könnyen megtalálhatjuk - feleli Acil, amikor a Melorynak szánt jutalomról beszélsz. - Gyanítottam, hogy az enyémet találta meg, máskülönben horribilis összeget kért volna érte, nem pedig ajándékba adja.

A Vádló csak bólint az érvelésedre, miszerint nem szeghettél meg olyan parancsot, amelyet a császár adott, mivel te is egy rangon állsz vele. Amikor az egyetlen barátjának nevezed, észreveheted, hogy egy kicsit megilletődik, nincs hozzászokva az ilyen őszinte bókoláshoz, így ingám gyorsan témát is vált.

-Egyelőre nem tettem részletes jelentést az eseményekről. A császárnak mindössze annyit üzentem, hogy felséged titkos akció keretében felkutatott engem, és leszámolt egy csapat skrull kémmel, melynek során a mi oldalunkon a császári testőrség parancsnoka életét vesztette. Minden egyéb részletet valószínűleg a császári audiencián tárhatok majd fel, amelyre minden bizonnyal sor kerül, amint hazaértünk. Amennyiben felséged úgy kívánja, természetesen megfeledkezhetem arról az apróságról, hogy hat említésre sem méltó csontja törött el - feleli cinkos mosollyal.

Végül rátérsz a skrullok maradványaira, Acil pedig csak kimérten bólint.

-Vegye elintézettnek. Ami pedig a palotában üldögélést illeti, felséged helyében nem panaszkodnék. Így is jóval több akcióba keveredett, mint egy császárnőnek illene, nem is beszélve a Galaxis Védelmezőivel töltött idejéről - teszi még hozzá kissé feddően.

Mikor két nap múlva megérkezik a császári küldöttség, ami egy kisebb flottának felel meg, már nyoma sincs a sérüléseidnek. Az érkezésükig Acillal eltölthettél némi időt az állomáson, kedvetekre szórakozhattatok, amire a Vádlónak nem gyakran nyílik lehetősége. Acil elmeséli, hogy a fegyverét egy speciális tárolórekeszben találta meg, ami képes elkendőzni a kozmikus sugárzást, ezért nem találtátok meg korábban a szekennerekkel. Rövid utánajárással Meloryval is sikerül kapcsolatba lépni, így elküldheted a számára kigondolt jutalmat, ő pedig megszokott stílusában köszöni meg. Finoman utal rá, hogy az együtt töltött estéteket máshogy képzelte volna el, és ha valaha kedvet kapsz hozzá, hívd bátran.

Végül a hajók megérkeznek értetek, ti pedig visszaindultok császárhoz, fedélzeten Karim holttestével, a skrullok tetemeivel, és egy kupac kellemetlen szagú porral, amely - bár jobb napjain szuperskrullnak nevezte magát, - immáron se nem szuper, se nem skrull.

VÉGE

by **Ko-Rel** Kedd 29 Aug. 2017, 00:01

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Menedék-235

Lady Nephthys Boltagon

A Kree Szátelláris Birodalom császárnője, Galaxis őrző

Játékostárs(ak) neve: Acil vádló

- A skrull, aki magát játszotta összefutott velük – mosolyodott el. – A frászt hozta Melory-ra és az embereire. Ki akarta tenni innen a csempészek szűrét, úgy vélem azt hihették ,hogy ön még mindig ugyanaz és inkább átadták, mintsem kockáztatták, hogy ne kereskedhessenek itt többé.
Végtére is semmilyen árban nem egyeztek meg, az a gyökér pedig felbecsülhetetlen értékű volt. Acil-t ismerve egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy a férfi zavarba jött, amikor úgy hivatkozott rá, hogy a barátjának tartja őt. Ez nem igazán olyan mondat, amit sűrűn ki lehetett volna mondani. Az udvarban bizonyosan nem, de ez a hely tökéletes alkalom volt minderre. Megnyugodott Nebo, amikor kiderült, hogy az a részlet kimaradt a jelentésből, hogy megsérült, és ennyire. Még csak az kellett volna, hogy ez kitudódjon.
- Valóban semmilyen sérülésem nem lett, ez csak álca, nehogy odakint megtudják, hogy itt vagyok – mosolygott.
Hálás volt a férfinak a diszkrécióért, hogy ezt a kis apróságot kihagyja majd a jelentésből.
- Ön is tudja, hogy nem szeretek nyugton ücsörögni – mondta. – Ironikus… valószínűleg soha sem buktak volna le és könnyedén eltudták volna hagyni a helyet a skrullok, hogyha nem törik fel a hajónk rendszerét és nem küldenek zsaroló levet, hogy elárulják ki vagyok, ha nem fizetek nekik.

Miután már képes volt kikelni az ágyból és sétálni, akkor remélhetőleg Acil-lal körbejárta a flotta megérkezéséig a Menedéket. Mivel múltkor nyomozott és nem nagyon volt lehetősége nézelődni, most annak szentelte az idejét, hogy alaposan megnézzen mindent. Legalább is, ami az időből kitelt, közben pedig beszélgetett a férfival. A pörölyre is magyarázat lett, hogy hol volt, egész okos megoldásnak vélte. Összességében azok után kellemesen telt az idő, hogy kiszabadult a gyengélkedőről. Melory-nak természetesen elküldte, amit ígért, nagyobb pénzjutalmat, az igazolást, amivel bárhonnan kiválthatja magát, hogyha a hatóságok elkapnák. További fizetség Melory embereinek, mert kockáztatták az életüket, illetve a kompániának felajánlott egy nagyobb jól védhető űrhajót is, amit bázisnak használhatnak, ha akarnak. Ezeken felül Melory-nak egy ajánlat, hogyha felhagy a csempészkedéssel valaha is és szeretne biztos állást jó jövedelemmel, akkor keresse fel őt és találnak neki egy munkát Nebo közbenjárásával. A válaszon csak mosolyogva csóválta a fejét.
Amint a flotta megérkezett a háta mögött hagyhatta a Menedéket és útban voltak haza a Kree-Lar-ra. Csak egyet sajnált, hogy nem láthatja Veranke arcát, amikor az emberei tetemét visszakapja.

//Köszönöm a kalandot, nagyon élveztem Smile

//

felszerelés:

by Ajánlott tartalom