Aina Bennet

Név: Aina Bennet
Egyéb név: nincs
Faj: Mutáns
Alfaj: Mágiahasználó
Nem: nő
Jellem: elégedetlen, visszahúzódó
Személyazonosság: nyílt (még nincs is mit rejtegetni)
Születési helye és idő: New Orleans, 2009. december 21.
Kor: 19
Család:
- Apja: David Bennet (régész)
- Anyja: Sarah Bennet (jós)
- Testvér: Evelyn Bennet (23)
- Testvér: Keelin Bennet (17)
Foglalkozás: tanuló/munkanélküli
Testmagassága: 157 cm
Testsúlya: 47 kg
Szeme színe: Sárgásbarna
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Szürke
Különleges ismertetőjel: Egy sötétebb színű szem a homlokán. Enyhén hegyesebb fülek és szemfogak.
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges.


Ahhoz képest, hogy látványos külső mutációval jöttem világra, az életem egészen normális volt. Pont jó évben születtem. Az óvodát úgy ahogy van kihagytam, és mire iskolás lettem, a mutánsokat már hivatalosan elfogadták. (Akkor még nem tűnt fel, de utólag sokat mosolyogtam azon, ahogy hirtelen minden filmeben és irodalmi alkotásban egyszer csak felbukkantak a mutánsok). Ettől függetlenül persze az elején még furcsán néztek rám. Egy párszor el kellett magyaráznom, hogy nem vérrel táplálkozom, és hogy senkinek sem látok a lelkébe. Miután senki nem halt meg, ezt szerencsére el is hitték.
Az első pár évem annyira nem volt vidám, az olvasás nehézségeket okozott és a matekot sem szerettem annyira. Hivatalosan nem mondhatták ki, de szerintem a tanárok nem kedveltek. Középiskolában ezen változtatni akartam. Megtaláltam az iskola mutánsait (akik szerencsére már egészen szervezettek voltak), és a nap nagy részét velük töltöttem. Itt jobban be tudtam illeszkedni, de azért még mindig zavart, hogy nekem nem jutott képesség. Csak néha idétlen fényeket láttam, de sosem akkor, amikor jól jött volna.
Egy kissé talán zűrösnek számítottunk, a mai napig nem tudom megmondani, hogy hogy jutott eszembe a bokámra tetováltatni Magneto sisakját. (Otthon sem értékelték nagyon, be is perelték a tetováló művészt). Volt köztünk egy-két lupine, akik nagyon benne voltak a falka-hangulatban, így szinte minden hülyeséget együtt műveltünk. Aztán idővel lenyugodtunk. Az extrém dolgok helyett inkább csak mászkáltunk a városban.
Ebből sokáig semmi baj nem volt, de egyszer amikor későn mentem haza, egy gyanús alak követni kezdett. Nem volt épp kellemes érzés. Még sok kis utcán át kellett mennem, és senki sem volt a közelben. Egy ideig próbáltam figyelmen kívül hagyni, hátha csak én képzelem az egészet, de a fickó tényleg nem szállt le rólam. Az egyik saroknál futni kezdtem, és hallottam, hogy üldözőbe vett. Nem tudtam pontosan, hogy mit tervez, de azért volt egy pár ötletem. Már majdnem utolért, amikor a semmiből felbukkant előttem egy furcsa öltözetű idegen, én meg ahogy illik, egy kis sikoltással hanyatt estem. Nagyon dühösnek tűnt, és őt is körbe lengte az a fény, amit néhány embernél láttam. A zsebébe nyúlt, és erősen megszorított valamit, mire az üldözőm hirtelen szikrázva összeesett. Felsegített, egy kis gondolkozás után közölte velem, hogy nem vagyok halott (ami jó), és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Abban a pillanatban nem tudtam válaszolni, csak bólogattam. Csak akkor tértem magamhoz, amikor elkezdte elvonszolni a földön fetrengő férfit. Meg akartam köszönni a segítségét, és megkérdeztem volna, hogy ki ő, de mielőtt bármit szólhattam volna, átnyújtott egy névjegykártyát, és eltűnt.
Otthon nem mertem elmondani, hogy mi történt. Sokáig meg sem néztem, hogy mi van a kártyán, de aztán csak nem hagyott nyugodni. Egy természetgyógyász volt, vagy valami olyasmi. Gondoltam csak meg kéne köszönni, hogy megmentett, ezért meglátogattam. Nem éppen olyan volt, mint vártam. Egy kisebb lakótelepre értem, ahol majdnem mindenki furcsán világított, vagy legalább foszforeszkált. Mire megtaláltam az embert, már nagyon érdekelt, hogy mi folyik itt. Egy rövid köszönet után meg is kérdeztem, hogy kik ők. Gyorsan megértette, hogy igazából mit szeretnék. Amos Chevalként mutatkozott be, de ott inkább csak Amos Testvérnek szólítják. Elmondta, hogy ők a voodoo hit követői, és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e erről többet tanulni. Nem egészen tudtam, hogy ez pontosan mit jelent, de nagyon meg akartam tudni, hogy hogyan csinálta, amit azon a napon csinált, ezért csak csendben bólogattam. Remélem ezzel nem csatlakoztam semmilyen őrült szektához, ahol gyerekeket áldoznak. Ő erre csak mosolygott, és azt mondta, hogy jöjjek vissza vasárnap, és mindent elmagyaráz.
A kijelölt napon végül tényleg eljöttem, éppen jó időben, hogy szemtanúja legyek egy érdekes szertartásnak (legalábbis akkor még érdekesnek tűnt, igazából egy fete volt). Közben egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam. A sok dobolás és ének közepette nem egészen tudtam kivenni, hogy mi is történik, de a végén elbeszélgettem Amos Testvérrel, aki mindenre részletes magyarázatot adott. Sajnos a trükkjeibe még nem avatott be. Azzal még várnom kellett, de mondta, hogy szívesen látnak a ceremóniáikon.
A következő évek várakozással teltek. Otthon nem díjazták, hogy hétvégénként kijárok a város szélére, hogy 'kultistákkal' töltsem az időmet. Igaz, hogy anyám jós volt, de az errefelé inkább csak a turistalátványosságnak számít. Rengetegszer meg kellett hallgatnom, hogy "Bezzeg Evelyn milyen jól teljesít, hamarosan ügyvéd lesz belőle, neked is komoly dolgokon kellene gondolkodnod stb...". Talán egy kicsit tényleg igyekezhettem volna jobban, de azért így sem lettem olyan szörnyű. Nem éppen 4.0, de egy kis erőfeszítéssel akár még tovább is tanulhatnék. Persze ha minden igaz, ennél lesz jobb dolgom is.


Képesség: Harmadik szem
- Aina látja a mágikus erőket, tárgyakat, aurákat (leginkább fényjelenségekre emlékeztető módon).
- A mágikus illúziókat így felismerheti (ha a szemet csapják be, és nem az elmét)
- ez sötétben is működik (a ’fény’ megvilágítja számára a közvetlen környezetét)

Mágia:

- Alap képesség: Minden mágikus erővel rendelkező karakter érzékeli a mágikus aurákat. Legyen az varázstárgy, mágus vagy természetfeletti/isteni karakter. Ezt el lehet rejteni mágiával és ahhoz külön varázslatot kell megtanulni, hogy a mágikusan leplezett aurákat érzékelje a karakter. (kicsit gyengébb, mint egy átlagos varázslónak)

- Szellembeszéd(Részmágia): Képes meditációval a holtak síkjára lépni és beszélni velük. Tárgyalni és segítséget kérni. Azok figyelmeztethetik vagy tanácsokat adhatnak. Ha konkrét személlyel szeretne beszélni, szüksége van ehhez valamire, ami a személyé volt. (Egyébként csak a közelben elhunytak/eltemetettek szellemével beszélhet)

Szakértelmek:
- francia nyelv
- furulya (kezdő)
- dob (haladó)
- jogosítvány
- SAT (79%)

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Megjegyzés: Mivel a Marvel voodoo részlege eléggé hiányos, a réseket a Haitian Vodou-ból tervezem kipótolni.

Akkor így elfogadva, 400$ kezdőtőkéd van, egy adatlapot írj, aztán kezdhetsz játszani.
Mivel nem tudom, hogy mikor látnád a privit, így ide is ide írom:
Egyébként még lehet 1db ezen felül, ha mutáns vagy, akkor nem 3 mágikussal indulsz, hanem csak 2-vel. De ez persze egyéni döntés, ha nem akarsz ezen felül mást, akkor ennyi.
Szóval, ha akarsz még egyet, akkor írd azt írd be, az adatlap után megnézem.

Adatlap:

Név: Aina Bennet
Lakás/Létesítmény: nincs
NJK: nincs
Foglalkozás: tanuló (mambo si pwen)
Munkahely: -
Pénz: 400$
Bevétel/hét: változó
Eszközök: semmi szokatlan (ruhák, telefon, fogkefe stb.)
Felszerelés/fegyverek: -
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: New Orleans
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -

Felhasznált kreditek: 0
Fennmaradó kreditek: 4

A kvízen elért eredményed alapján, amiért gratulálok, hogy megnyerted a tűzimmunitás rituáléját kapod.

Ez egy varázslatnak felel meg, 1-2 körig kell a rúnákat rajzolnod és a szavakat mondanod, ekkor egy 10 körös védelmet kapsz. A sima tűz ellen teljes immunitást kapsz, a 10 kört bármikor a rituálé újra csinálásával frissítheted, azaz újra 10 kör lesz. Mágikus tűz ellen már más a helyzet, az ellen is immunis vagy, de itt körönként annyival csökken a 10 kör, amekkora a Te és a téged támadó ellenfél szintje közti különbség.
Azaz, Te első szintű vagy, ő meg mondjuk 6, akkor az első kör után csak 4 kör lesz a védelmed, a második kör után megszűnik. Ellenben, ha pl Halla támadna rád, ott 20+ szint különbség, akkor is 1 kört mindenképp túl élsz, mert hiába 20+ szint a különbség, az elmondott varázslatod az első körben nem nullázódhat, szóval 1 köröd mindenképp marad menekülésre

A bannerversenyen elért harmadik helyezésért egy kredit a jutalmad.

Úgy elmeséltem volna valakinek, hogy mi történt, de éppen senkinek sem tudtam... A szüleimnél minden misztikus témát mellőzünk, Evelyn a vizsgái miatt aggódott (nem tudom miért, végül mindegyiken 90% fölött teljesített), Keelin meg... Hát neki elmondhattam volna, de már így is túl sokat beszéltem neki ezekről. Meg amúgy sem tudom, hogy hogyan vezethettem volna föl. "Képzeld, nemrég megmentettük a Mikulást és a karácsonyt egy gonosz démontól!" Nem hangzik valami jól, igaz?
Az ünnepek végeztével újra szétszéledtünk. Apám visszament Angliába, Evelyn maradt New Yorkban, mi meg mentünk vissza New Orleansbe. Hamarosan folytattam is a tanulmányaimat a szellemekről Arzilla Nővérrel és... eléggé úgy tűnik, hogy mégis specializálódni fogok. Az elején még azt terveztem, hogy ha meg tudom nyugtatni a dühös lelkeket, akkor áttérhetek a halottak megzavarására. Arzilla viszont ragaszkodott hozzá, hogy még legalább egy hónapig maradjak, mielőtt továbbengedne, és azt hiszem, igaza is volt. Zombikkal igazából semmi hasznosat nem tehetnék (csak menők... és büdösek), míg a szelleműzéssel szinte azonnal véget vethettem volna a Télapó ámokfutásának. Nem szeretnék még egyszer olyan haszontalan lenni, mint utoljára. Így hát maradtam.
Arzilla Nővér teljesen elégedett volt a döntésemmel. Miután  nem hagytam ott, amint lehetett, láthatóan több energiát fektetett a gyakorlatba is. Volt, hogy valódi megszállottakhoz is elkísértem! A tél végére eljutottam addig, hogy szerintem a következő Halloweenkor már kimehetek 'szellemirtónak'. Érdekes lesz.

//

A négy hónapot ezzel akkor mind a szellemekre költeném:

Lélekmentés - varázslat - 90 nap: Képes megnyugvást adni egy dühös léleknek. Ehhez 1 körig teljes nyugalomban kell lennie, és ezt kell kommunikálnia a szellem felé is koncentrálással, de esetleg meg is szólíthatja. (Ez idő alatt a szellem nem támadhat meg senkit, de ha bárki más megzavarja a folyamatot, a szellem újra dühönghet) Határozott paranccsal akár egy megszállás alatt álló embert is megszabadíthat egy szellemtől (vagy egy gyengébb démontól). Akár a mennybe is juttathatja vagy elérheti, hogy sose térjen vissza természetfelettiként, ha megfelelő temetést biztosít neki, és elmond pár imát (= igét). Egyébként minden elűzött lélek oda tér vissza, ahonnan elszabadult.

[Maradék 30 napot "Szellem hívása" varázslatra költeném, de ehhez még hiányzik 9 nap ]

Elfogadva.
Egyékbént, ha eléred az 1 évet (vagyis felet, mert iskolában tanulsz), akkor unlockolódik a teljes mágiád, hiába nem tanultál ilyen-olyan ágról dolgokat. Szóval azt hiszem, hogy hamarosan meglesz a karakterednek a voodoo teljes mágia.

Ismert varázslatok listája.

(Ezt a részt folyamatosan frissíteni fogom)

Voodoo (teljes):

Kevésbé voodoo:

Szerintem egyszerűbb lett volna azt írni, hogy Voodoo teljes mágia, én sem részleteztem így Steph-nél, mert szerintem ennél kreatívabb a karaktered, hogy csak 4-5 dolgot tudjon tenni teljes mágiával
Egyébként elfogadva.

A születésnapi "akció" keretében 1,5 kredit jutalmat kapsz.

A kvízen elért eredményedért megkapod, amit kértél. Noha kedvezményt nem kapsz, mert az ugye kredit lenne, de kiindulási pontot igen.
Aina kap egy látomást, vagy álmot (rád bízom, hogy melyik), amiben megtudja, hogy hol is találja az ereklyéket. Amiknek a helye jelen pillanatban Apokalipszis trónterme, vagy kincstára. Szóval mindenképp déli sark és az Akkaba Metropolisz.
Erről tőled is bővítést kérek majd.

A látogatás elmaradt... Igaz, én sem lelkesedtem érte különösebben, de azért nem akartam volna egy másik államba repülni, csak azért, hogy elkerüljem.
A kivizsgálások fárasztóak voltak és hosszadalmasak, különösen amikor megmondtam nekik, hogy a három szökevény közül kettő varázsló. Ezek után aztán magyarázkodhattam egy ideig...
Miután hazaszállítottak, kezdhettem az egészet elölről. Hülye kifogásnak tűnik, hogy azért nem tudtam elmenni egy találkozóra, mert időutazók ragadtak el (gondolkodtam is rajta, hogy egy hihetőbbet találjak ki)... szerencsére viszonylag jól fogadták, és többet nem beszéltünk róla.

Pár nappal később már úton voltam Haiti felé. Tényleg az egyik legjobb döntésem volt egész életemben. Mondjuk az elején egy kicsit nehéz volt... A nyelv és a sok tanulás gondot okozott. Valamiért hounsi-nek neveztek, a legtöbb loa nevét egy kicsit (vagy teljesen) máshogy ejtették és mindenkinek "hősi neve" is volt (azóta már nekem is!). De igazából nem is várhattam mást, a francia tudásom sem volt a legjobb, a kreolt pedig éppen hogy csak megértettem. Azért a végére szerintem egész jól belejöttem.
Mama Lorgina (és több száz elhunyt mambo és houngan) irányítása alatt annyi szertartást, táncot, éneket és nem utolsósorban varázslatot tanultam, mint még soha. Nem mondták ki, de szerintem ha akarnám, alapíthatnék egy új közösséget, és felvehetném a mambo asogwe megnevezést. Ezt persze nem tervezem megtenni a közeljövőben.

A kanzo beavatásom különösen érdekesre sikerült. Amikor több napra bevonultam a hounfóba (mert itt így ejtik), most életemben először szerintem valóban kapcsolatba lépnem a loákkal.
Egy álmomban (vagy sokkal inkább látomás, nem tudom) a Földet láttam. Majdnem úgy, mint a természet filmekben, lassan "ráközelítettem" a déli sarkra, azon belül egy városra, ahol végül a palota kincstárában megláttam két amulettet. Tisztán emlékszem rá, egy-egy kígyó volt rajtuk (Damballah- és Ayida-Wedo?), és egyértelműen mágikusak voltak. Ezt követően az álom kissé zavarosabb lett, kígyósziszegést hallottam, valamint egy cilinderes ember azt hajtogatta, hogy "a régi idők jobbak voltak".
Amikor felkeltem, a szellemek és hounganok nem győzték magyarázni a különböző megfejtéseket. Volt, aki a Guédé (Ghede) loák visszatérését látta benne, mások éppen óva intettek a halál loáinak megzavarásától, és persze voltak, akik már azonnal el is zavartak volna a déli sarkra, hogy nézzem meg. Abban viszont mindenki egyet értett, hogy Damballah amulettjeit láttam, amik már emberemlékezet óta nincsenek a tulajdonunkban...



//
Ezzel akkor hivatalosan is felvenném a voodoo-t, mint teljes mágiát, valamint a nyelvek közé betenném a kreolt. A franciatudás értelemszerűen megkopott a hasonlóságok miatt. Az amulettek beszerzését meg elnapolom mert hát Apokalipszis



Valamint itt egy frissebb adatlap és kreditösszesítés:

Adatlap:

Név: Aina Bennet
Lakás/Létesítmény: nincs
NJK: nincs
Foglalkozás: Mambo (mivel pap nincs, szerintem tanárnak számít)
Munkahely: Apróbb voodoo közösségeknél (saját még nincs)
Pénz: $400
Bevétel/hét: Változó ($300-$400)
Eszközök: Semmi szokatlan
Felszerelés/fegyverek: Zoknibáb!
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: -
Ismertebb szövetséges: Voodoo hívők és (remélem) a loák
Ismertebb ellenség: -

Kreditek:
3. szintért: 8
Bannerverseny (3. hely): 1
Születésnapi "akció": 1,5

Felhasznált kreditek: 0
Fennmaradó kreditek: 10,5
//

Elfogadva.

A bannerversenyen elért második helyezésedért két kredit jutalmat kapsz.

A bannerversenyen elért második helyezésért egy kreditet kapsz.

A mém készítő versenyen elért első helyezésért három kreditet kapsz.

Mivel Te vagy az egyetlen, akivl nem történt semmi változás a kalandban az aktivak közül, de mivel Te voltál a legaktívabb, így Neked is szeretnék adni egy apróságot.
Egy képesség fejlesztést a mutációhoz. Mivel elég feltűnő a képessége Aina-nak, ezért a fejlődéssel képes arra, hogy eltűntesse a homlokáról a harmadik szemét egy rövid koncentrációval, majd hasonlóképp cselekedve újra előhívja azt.
Ettől függetlenül, ha valaha fejelszted a képességet ugyanúgy csak 2,5 kreditbe fog kerülni.

Nem vették komolyan... Hiába mondtam, hogy a loák veszélyben vannak, egyszerűen nem hitték el. Miután nagyon győzködtem őket, csináltunk egy kisebb szertartást, hogy figyelmeztessük a loákat... de amikor felvetettem, hogy talán ideje lenne visszahívni a petro loákat, egyértelművé tették, hogy nem akarnak hallani erről többet. Gondoltam rá, hogy talán a legfőbb houngan meghallgatott volna, de őt nem lehetett csak úgy elérni. Pedig ha ő egyetértett volna velem, talán még történhetett is volna valami. Esetleg egy országos megmozdulás, vagy valami ilyesmi. A rabszolgaság visszatérésének esélyét senki nem hagyta volna figyelmen kívül.
De nem így történt... Ehelyett bejelentettem, hogy expedícióra megyek, amire mindenki csak nagyokat bólogatott. Ha jól értem, úgy ötven éve már nem igazán indult el senki sem misztikus kincskeresésre... vagy legalább is sikeresen nem. És azelőttről is a "voodoo telefon" létezését is sokan vitatják. A lényeg az, hogy nem sok sikert jósoltak nekem, és őszintén nem is volt rá okuk. Egyedül Papa Doc látott el hasznos tanácsokkal. Többek között azzal, hogy hogyan kéne felkészülnöm, mielőtt tényleg elindulok az amulettekért...

Nem tetszett az ötlet. És mégis... pár nappal később a világ túloldalán egy Angyal Programos jelentkezési lapot töltögettem. Ötletem sem volt, hogy hogyan fogom végigcsinálni/túlélni az egészet (a család pedig még kevésbé értette), de tény, hogy biztonságosabb volt, mint egyedül betörni egy terrorszervezet titkos rejtekhelyére. Ettől függetlenül mielőtt végleg beadtam volna a lapot, még egyszer alaposan át kellett gondolnom az egészet... Tényleg nem volt más út? Működhetett egyáltalán? És ha igen, észrevennék egyáltalán a loák? És ha észre is vennék... De jobb tervem nem volt. Nem ücsöröghettem a loák hatalmáról tanítva úgy, hogy tudtam mi következik. Beadtam a lapot, és megkezdődtek a problémáim.
Azt hittem, hogy az egészségügyi vizsgálatoknál és a kezdeti beszélgetéseknél nem lehet rosszabb maga a kiképzés. Nahát ez hülyeség volt, nincs értelme szépíteni. Rögtön az első nap annyit dolgoztattak és kiabáltak ránk... biztos voltam benne, hogy a kiképzőtiszt elsődleges küldetésének tekintette, hogy a fél csapattól megszabaduljon. Ha meg éppen nem ugráltatott, a napi hat liter víz fontosságáról és a minket megelőző nagyszerű emberekről magyarázott. Egy módon szerettem is volna jól teljesíteni, de annyira lehetetlennek tűnt. Reméltem, hogy csak az első nap akartak ránk ijeszteni. Erről le is mondtam, amikor másnap hajnalban felvertek...

Egy hétnek el kellett telnie, mire rájöttem, hogy igazából nem is volt olyan rossz a helyzet. Végül is egészen addig mindent végigcsináltam, egyszer sem haltam meg. Hiányzott a személyes tér és az alvás, és a csoportomban messze nem én voltam a legnagyobb harcos, de azért kellemes felfedezés volt, hogy ezt mind végig tudtam csinálni (még ha közben szenvedtem is vele).
Persze ettől még nagyon örültem, amikor végre elkezdtek háttérbe szorulni a fizikai megpróbáltatásaink, és helyette több elméleti oktatást kaptunk. A fegyverhasználat résznél volt pár elvi problémám (elméletileg csak olyan mambók használnak fegyvert, akiket elhagyott az erejük), de végül is éles helyzetben egyszer sem kellett használnom semmit, így szerintem rendben voltam. És vészhelyzet esetén még jól jöhetett az efféle tudás is... de azért reméltem, hogy erre nem fog sor kerülni.

A személyre szabott rész volt messze a legjobb. Eddig nekem főleg dramatikus hatás szempontjából tanították a varázslatot, itt viszont főleg a praktikus használatra helyezték a hangsúlyt. Külön figyelmet szenteltünk az időzítésre, a csapatmunkára, és mellékesen azt is alaposan megbeszéltük, hogy hogyan lehet legális keretek között használni. Legalább már biztosra tudtam, hogy a politikusok megátkozása nem fér bele...
A szememet többnyire hanyagoltuk, de pár napot azért el kellett töltenem veszélyes varázslatok azonosításával. Szerintem ebben nem teljesítettem túl jól. Annyi változás történt, hogy hosszas erőltetés után egy nap csak két szemmel ébredtem. Hát... azt hittem örökre elvesztettem, de legalább a megfelelő helyen történt mindez. Rövidesen megvizsgálták az esetet, és hamarosan minden újra a helyén volt. Annyit nyertem vele, hogy ezután részletesen áttanulmányozhattam, hogy milyen helyzetben érdemes eltüntetnem.
Ezen kívül nem sok minden történt. Ahogy közeledett a kiképzés vége, még konzultáltam pár tapasztaltabb ügynökkel a beépülésekről, de azt már láttam, hogy nem fogok azonnal megpróbálkozni vele. Kang még nem volt sehol, így pillanatnyilag úgy véltem, hogy még van egy kis időm...
Aztán vége volt. Elméletileg mehettem bevetésre, aztán meg ki tudja...


//
Nu, eztet sokáig halogattam, de csak kiizzadtam valamit  

+ Még ideteszek egy gyors kreditösszesítőt:

Kreditek:
3. szintért: 8
Bannerverseny (3. hely): 1
Születésnapi "akció": 1,5
Bannerverseny (2. hely): 2
Bannerverseny (2. hely): 1
Mém készítő verseny (1. hely): 3

Felhasznált kreditek: 0
Fennmaradó kreditek: 16,5
//

Elfogadva.

A bannerversenyes törekvésedért 1 kredit jutalmat kapsz.

A mémversenyen elért első helyezésért 3 kreditet kapsz.

A kvízen elért jutalmad:
Két részre oszható, Stephanie Miller, vagy Emma Frost (rád bízom, hogy melyikük) csinált Aina elméjébe egy kis dobozt, amibe bármilyen emléket, dolgot belepakolhat, amit szeretne koncentrálással, ezt a telepaták nem fogják megtalálni, ahogyan a dobozt sem, maximum akkor, ha pontosan ezt keresik. De mivel nagyon limitált a száma annak, hogy hányan ismerik a technikát, kb felfedezhetetlen.

A jutalom második fel:
Aina kapott egy nyakéket, egy misztikust, ami még nem mágikus ugyan, de misztikus.
A nyakékbe a gondolatai útján képes maximum 2x25 évnyi életet, vagy 1x50 évnyi előre kitalált életet, hamis emléket stb úgymond betölteni. Amíg viseli a nyakláncot, addig ő maga tudja szabályozni, hogy a telepaták, ha az elméjébe néznek mit lássanak, de erre kicsit koncentrálnia kell, mert önmagától az alap emlékei látszódnának.
A nyakékbe feltölteni a hosszától függ, hogy mennyi idő törölni, vagy feltölteni valamit. Rövid gondolatot, emléket 1-2 kör, egy full megtervezett életet napokba is telhet.

A nyakék:

Nem csinálhattam volna jobban. Tudom, hogy nem lett volna elvárható, hogy többet tegyek, és csak utólag látok jobb megoldásokat, de ez valahogy nem vidított fel. Egy héttel azután, hogy temetésen voltam, virágot kaptam az őrtől, akiről az eset közben már szinte lemondtam. Ha a vámpír nem távozik magától, biztosan elvérzik... bár nem tagadom, azért jó érzés, hogy érte tehettem valamit, még ha nem is érdemeltem ki igazán a köszönetet...
Mindenesetre a programon belül elismerték a beavatkozásom, és velük inkább nem osztottam meg az ezzel kapcsolatos kétségeimet. Így legalább közelebb kerültem ahhoz, hogy valóban elindulhassak az expedícióra, és végre felhívhassam a loák figyelmét Kang érkezésére.
Volt is egy két komolyabb beszélgetésem a beszivárgás nehézségeiről, különösen a telepaták jelenlétéről. Elkezdtem tanulmányozni a témát, de még a magukat jártasnak mondó szellemek segítségével sem haladtam túl gyorsan. És ha meg is tanultam volna teljesen kizárni a gondolatolvasókat, akkor is idő előtt gyanúba kevertem volna magam. Ezzel valószínűleg semmire sem mentem volna, de miután már elég régóta érdeklődtem a környéken, végül Mrs Miller-ig is eljutott a probléma, aki viszonylag könnyen meg is oldotta azt. Úgy tűnik az ő figyelmét könnyebb felkelteni, mint a loákét.
Ezelőtt nem fordult még nagyon elő, hogy valaki hosszan nézelődött volna a fejemben (legalábbis remélem nem), de nem volt olyan vészes, mint képzeltem. Azt hiszem semmi privát gondolatomat nem leste meg, bár persze úgysem vettem volna észre... Mrs Miller közben részletesen elmagyarázta, hogy mit csinál, hogy fog működni az egész, és hogy mikre kell vigyáznom ezután. Aztán még egy misztikus nyakláncot is adott, hogy tudjam valamivel pótolni az elrejtett részeket, valamint a lelkemre kötötte, hogy ne reklámozzam az eljárást. Gondolom nem csak az én esetemben használják a módszert, és nem volna jó tömegesen lebukni vele.

Így el is kezdtem átalakítani az életem. Igazából összetettebb volt, mint képzeltem. Minden eseményt újraértékelni, hogy vajon egy terrorista hogyan tekintene rájuk. Kielemezni, hogy mely emlékeim fontosak számomra... és miket kéne hozzájuk adni, hogy radikálisabb nézeteket valljak. Persze kézenfekvő volt, hogy minden negatív élményem jelentőségét óriásira kellett növelnem, így szépen számba vettem az általános iskolás sérelmektől kezdve az utcán lévő rasszista bácsikig mindent, ami éppen eszem bejutott. Érdekes módon ahogy elkezdtem ezen gondolkodni, egyre könnyebben találtam ilyen eseteket (ami jó?), így szerintem ezen a téren alapos munkát tudtam végezni.
Aztán a család szerepét minimálisra kellett csökkentenem. Itt is viszonylag hamar kiemeltem annak a jelentőségét, hogy annak idején nem mehettem el az x-ekhez, hiába szerettem volna. Kevésbé hihető, hogy ez annyira megrontaná a kapcsolatunkat... de a narratívába úgy ahogy beleillett. És a voodoo-ból származó nézeteltérésekkel kiegészítve talán nem annyira feltűnő. A helyükre meg fel kellett nagyítani a barátok szerepét, ami már nem volt olyan nehéz... még ha én éppen nem is voltam a társaság leghangosabb tagja, akadtak bőven, akik fennhangon hirdették a felsőbbrendűségünket. Emellett a Magneto és Apokalipszis támogatók sem voltak kevesen. Ide még egy kis büszkeséget is becsempészhettem a szürkeségemből adódva (ami csak a hitelesség kedvéért kellett bele).
Azt nem kellett tettetnem, hogy frusztrált a "képességeim hiánya". Igen, ebből a szempontból azt hiszem egész jó történetet tudtam írni magamnak. Látványos külső mutáció, haszontalan képesség... kézenfekvő tehát, hogy csak és kizárólag természetfeletti képességek után kutatva fordultam a voodoo-hoz. Eljátszottam a gondolattal, hogy a hoodoo vörös titkait is bevonjam, de arról nehéz lett volna hiteles emlékeket készítenem. Egy kicsit nyomasztott, hogy a loákról így negatív áll-véleményt kellett alkotnom, de gondolom ők se sértődtek volna meg, ha megtudják. A lényeg az, hogy a lehetőleg valahogy kívülállóként akartam ábrázolni magam.
Az Apokalipszissel való találkozást is alaposan át kellett dolgoznom. A bukás és a bűntudat érzését (amiből magától is volt elég) megnöveltem, de aztán valamennyire megpróbáltam másokat hibáztatni érte. ("Elvégre Nephri-t sikeresen megvédtem, tehát a saját részemet én teljesítettem...") A túl emberbarát megnyilvánulásaimat pedig... hát, azt igyekeztem megszokottságra és enyhe szarkazmusra visszavezetni, de ezek sem voltak éppen a legerősebben felépített emlékek.
Aztán persze el is kellett rejteni a dolgokat... A beszivárgás megtervezését úgy, ahogy volt, ki kellett szedni, valamint Damballah amulettjeit is inkább a háttérben akartam tartani. Mondjuk a voodoo alapján egy figyelmesebb személy megsejthette volna a kapcsolatot, de erre nem sok esélyt láttam.
Szerintem így viszonylag jó alapokkal indultam neki a "szép, új életem" megépítésének. A dolgok jól alakultak, és úgy hittem, hogy még egy-két évem volt, amíg Kang és a kree-k eldöntik, hogy melyikük kezdheti meg az inváziót.

A dolgok szörnyen alakultak. A kree-k hamarabb érkeztek, mint hittem, és Kang nem volt sehol, hogy megállítsa őket. A városok égtek, mindenhonnan rémhírek áradtak... Kész csoda, hogy a közeli ismerőseim közül senkinek sem lett baja (bár apám elpanaszolta, hogy nem engedik a Stonehenge közelébe). Én viszont itt abbahagytam az alvást. Folyamatosan hívtak minket mindenhová, de igazi kree csapatokkal sosem találkoztam. Még hetekkel azután is, hogy a támadás bekövetkezett, több százan vélték úgy, hogy ufók üldözik őket. Pedig a helyzet ennél összetettebb volt. Minden jel arra utalt, hogy a kree-k inkább ostromra készültek, mint portyázásra. A szerepköröm is gyorsan átalakult, főleg mérgezésekkel kellett foglalkoznom. Olykor már inkább éreztem magam levelesdoktornak, mint mambónak... vagy ügynöknek, vagy éppen aminek kellett volna.
Tehát intenzív volt, de a végére azért valamennyire kezdett enyhülni a helyzet. Vagy ha a helyzet nem is változott, mi mindenesetre rutinosabbak lettünk a kezelésében.


//
Bizony-bizony mondom néktek, alaposan elszoktam már az efféle írásoktól...

De most, hogy ezen túlestünk, jöjjön a powergaming

Összeszedek hát egy részmágiát:
Hipnózis (Verbális): Szemkontaktus felvételével képes meghipnotizálni másokat. Siker esetén a célpontot ráveheti valamire, ami nem ellenkezik a jellemükkel. A hatás maximum 3 körig tarthat ki, erősebb akaratú személyek ellen kevésbé hatékony/teljesen hatástalan. (A célpont valószínűleg előbb-utóbb rájön, hogy mi történt).

A fennmaradó két hónapot a történet-konzisztenciája végett gyógyítgatásra helyezem (és egy szép napon talán be is lészen fejezve)

Oszt itt van még egy friss kreditösszesítés:

Kreditek:

Elfogadva.
A varázslathoz írd oda, hogy miként teszed, szavakkal, kézmozdulattal, vagy mindkettő.

A mémversenyen elért harmadik helyezésedért 1 kredit jutalmat kapsz.