Empire State Building (Manhattan)

New York város jelenlegi legmagasabb, 102 emeletes, 381 méter magas épülete és egyik jelképe az Empire State Building. Az épület New York Manhattan kerületében a 34. utca és az Ötödik sugárút sarkán magasodik. Az épület a nevét New York állam becenevéből kapta (Empire State).

Az épület rekordidő, alig több mint egy év alatt készült el és 1931. május 1-jén adták át.
Az 1940-es évekig a legtöbb irodának nem akadt bérlője az épületben, ezért az Empty State Building (Üres Állami Épület) gúnynevet aggatták rá. Az évtized végén építették fel a kerítést a legfelső kilátóterasznál, mert három hét leforgása alatt öt ember kísérelt meg öngyilkosságot azzal, hogy a mélybe vetette magát. 1945. július 28-án egy B-25 Mitchell bombázó repülőgép csapódott a toronyba, 14 ember halálát okozva. 1952-ben került az antenna a torony tetejére.

Az építkezés egy évig és 45 napig tartott, heti hét napon át, még ünnepnapokon is. Így 4 és fél emelet készülhetett el egy hét alatt.

* 7 millió össz-munkaóra
* 6500 ablak
* 1860 lépcső
* 365 000 tonna összsúly
* 73 lift
* Felhasznált anyagok:
o 60 000 tonna acél
o 10 millió tégla
o 750 000 méter elektromos vezeték
o 192 kilométer csővezeték
o több mint 1600 kilométer telefonkábel
o 5700 köbméter mészkő és gránit
* Tervezett összköltség az építés idején: 50 millió dollár. Tényleges összköltség: 41 millió dollár.
* Állagmegóvásra fordított össszeg az elmúlt tíz évben: 67 millió dollár.
* Alapterület: 1,076 hektár

A Pók egy magas háznak az egyik vízköpőjének a tetején ült, és bámulta az embereket. Sokan közülük kevésbé voltak emberiek mint ő, márha ez előfordulhat. A Pók a mai nap különösen emberinek érezte magát, és legalább ennyire idegennek is. Hiába kereste a testvéreit senkit sem talált. Egyedül volt, így kénytelen volt elfogadni az embereket, akik már mutánsok társainak, és nekik is így kellett tenniük. Ez egyfajta kimondatlan megállapodás volt közte és a tömegek között.
Gyomrában egy kóbor macska nedvei keringtek. Egy pozitívum biztos volt a létezésében: jóval kevesebbszer keltek fel az emberek a macskák borzasztó nyervákolására az éjszaka közepén.
Hátul a sikátorban egy férfi állt, a pók nem törődött vele igazából, inkább csak nézelődött. Ekkor pillantott meg egy fényes villanást, és két alakot az Empire State Buildingen. Az egyik lelökte a másikat, és mivel a mai napon a Pók igencsak törődött az ember, akarom mondani mutánstársai iránt, azonnal elindult a zuhanó alak felé. Nagy ugrássokkal, a falakon közlekedett, így talán odaérhet a zuhanó férfihez, akit talán elkaphat, mielőtt egy véres tócsaként végzi a betonon. Igencsak sajnálja, hogy nincs meg a hálólövés ereje, mint apjának, így maximum leereszkedni tud a fonalairól, de kilőni nem. Ez most igencsak kínos, hiszen nem kaphatja el vele a férfit, de talán sikerül kinyúlni pár kézzel hogy elkaphassa őt, és biztonságban a földre engedje. Ez talán segít neki beilleszkedni a társadalomba... vagy nem

Az idő kissé hidegre fordult szerencsére a vadabbik felem nem volt rest kölcsönkérni egy kabátot az egyik üldözőjétől. Azonban az idő még így is hűvös volt. Ezért úgy döntöttem keresek egy helyet ahova bevackolhatom magamat. Így is tettem. Találkoztam pár hozzám hasonló fickóval aki egy bádogkukánál próbáltak felmelegedni. Ők is olyanok voltak mint én. Mind otthontalanok voltak és a mutáns nevet aggatták rájuk. A nappali bóklászásaim során megtudtam pár dolgot az x génnel rendelkezőkről. Eltartott egy darabig míg rájöttem, hogyan közölhetném ezt a másik felemnek míg egyszer csak bevillant. Bármi amit közölni akarok neki ráírom egy papírlapra amit a zsebembe rejtek és ő naplemente után megnézi. Elővettem egy darab papírt és elkezdtem rá írogatni.
"Üdv. Lenne egy kérésem ha lehet most ne keveredj bajba. Semmi kedvem megint csurom véresen felébrednem. Ja és az utolsó fillérünket elköltöttem reggelire szóval ha lehetséges próbálj némi költő pénzt szerezni azonban az ártatlanokat kíméld meg."
Mikor befejeztem a levelet a szerszámaimat elrejtettem a zsebembe. Csábítónak látszott a meleg gondolata azonban semmi kedvem nem volt mások társasághoz. Jól összehúztam magamon a kabátot és elindultam az Empire State Bilding felé a gondolataimba mélyedve. Az itteni emberek között sok mutáns van. Megtudtam azok a mutánsok akik születésük óta egy bizonyos x génnel rendelkeztek. Én viszont nem tudtam hova is tartozok valójában. A kevés információból amit sikerült megszereznem engem még embrió koromban oltottak be különleges képességekkel. Fogalmam mi lehetek valójában ember mutáns. Ezért adtam magamnak a félvér nevet mert kicsit mindenből van bennem.
Annyira elvoltam merülve a gondolataimban, hogy szinte észre sem vettem azt a sötét villanást a toronyházon. szerencsére a szemem sarkából megláttam ezért felnéztem. Egy öszhajú nő és egy kék bőrű hapsi tűnt fel a semmiből. Nemsokkal ezután a nő lelőkte a fickót.

A fickó vészesen közeledett az anyaföldhöz. Hiába kapálózott nem tudta megállítani a zuhanását. Azonban valami feltűnt a magaslatban. Egyik falról a másikra ugrált. Nem nem is ugrott mert ember ekkorát nem tudna ugrani inkább repült. Az egyik falról a másikra pattant észvesztő sebességgel. Ahogy közelebb ért a az ugrálóból egyre többet láttam. Rengeteg karja volt és hatalmas volt akár egy orosz. Ami még jobban megragadta a szememet az a ruhája volt. Kísértetiesen hasonlított a Vérszomjas Pókember álruhájára. Kicsit utána olvastam és megtudtam néha összecsapott azzal a gyíkszerű emberrel akinek a DNS-éből teremtettek engem. Abban a pillanatban elkapta a pókfazon a repülő emberkét. Ezután szép lassan egy pókfonál segítségével leereszkedtek pont mellettem értek földet. Ahogy mellettem álltak egyre biztosabban éreztem a két falmászó között a hasonlóságot. Azonban a hírek szerint a Vérszomjas Pókember egy elmebeteg állat volt és soha nem mentett volna meg senkit. A szemem a megmentette fickóra esett. Amint megláttam az arcát rögtön beugrott kicsoda. A mellkasán egy kötést vettem észre amin átütött a vér. Elképedésemben fölnéztem honnan eshetett le erre egy hasonló bőrű nő vetette le magát kardal a kezében. Valahonnan tudtam nem egy öngyilkos jelölttel van dolgom.
Megfordul a fejemben a menekülés gondolata van éppen elég bajom ráadásul nem vagyok valami harcias. Kivéve ha az életemről van szó de legtöbbször inkább menekültem. Azért mégis a miheztartás végett szóltam a két úriembernek.
-Úgy látom társaságotok lesz.- majd a szemem a nap felé pillantottam. A harciasabb felemre lenne szükség azonban ő csak a nap utolsó sugaraival ébred fel. Ezután elindulok a távozás reményében de ha nem tudok idejében eltűnni én is harcolok.
(csak akor tudom az erőmet használni ha lement a nap)

A Pók örült amikor megmentette a férfit, talán éppen valami köszönetet várt volna, amikor feltűnik neki a zuhanó ősz nő, egy feltűnően éles karddal, feltűnően ártani akaró arckifejezéssel, feltűnően gyorsan. Szóval észrevette. Agya gyorsan pörögni kezdett, hirtelenjében nem is tudott mást kitalálni, minthogy a még le nem tett kék férfit az egyik, a másik férfit aki pedig valószínűleg csak a sikátorban nézelődött balszerencséjére, a másik hóna alá vágta, így is maradt még négy hónja //ilyen szó amúgy nincs, és ez tök nagy hülyeség// szabadon. Miután szépen felnyalábolt mindenkit, minden erejét belevetve elindult nagy ugrásokkal az egyik szimpatikus irányba, ahol a levegőben csapkodó ősz csajszi akadályba ütközik lehetőleg. Ha kell a falon megy, ha kell a földön, neki mindegy. Mindeközben hangosan krákog, nyekereg, kattog, azaz minden olyan hangot kiad ami szájszervével lehetséges, és hangzásilag hasonlítanak az "Ó CSESZD MEG", "a francba", "Kell nekem hősködni" illetve a "ÁHHHHHHH" fonémákra.
Ha nem sikerül valamelyiket felkapni, hát nem zavartatja magát, csak azzal szalad aki nála van, illetve egyikkel sem. Ha pedig sikerül egy ideig lerázni a támadót, akkor leteszi őket, és majd az adott helyzetnek megfelelően cselekszik.