Dokkok

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

A társaság szinte egymás szavába vágva próbált beszélni, Ben mindent Jivi-re kent, aki védekezett, közben pedig még Ethiriel is belekezdett abba, hogy válaszoljon. Az arcát beletemette a fickó a kezeibe és olyasmit imitált, mintha a sírás rázná meg a vállát.
- Egy rakás IDIÓTÁVAL vagyok körülvéve! – mondta teátrálisan. – Egy biztos, hogy egyikőtök sem állt sorba, amikor az észt osztották! Vissza az agyarakkal szivi, hogyha annyi eszed sincs, mint egy marék banthatrágyának! Nem kellene mindenkivel tudatni! Esküdni mernék, hogy a csillámpatkányokba több értelem szorult!
A csillámpatkányok mindenki számára ismert szerencsejátékos kellékek. Rendes megszokott nagyobb testű patkányok, amiknek a különlegessége, hogy szó szerint halálra zabálják magukat, amíg ételt látnak, addig esznek, amíg bele nem halnak. Ha ezt megtették, akkor felrobbannak és csillámot szórnak, erre szokott menni a fogadás, hogy melyik robban fel elsőnek, vagy éppen utolsónak.
Ami pedig a gondolatmeneteket illette mindenki hibázott, örültek, hogy túléltek egy olyan dolgot, amibe bele sem hallhattak, ugyanis, ami miatt nem sokkal ezelőtt aggódtak az nem is történhetett volna meg… a fickó pedig mozdult és hiába volt erőhasználó és jobb reflexű Ethiriel a fickó akkora pofont kevert le neki, hogy a talaj is kifutott a lány lába alól, a szája felrepedt és vérezni kezdett. Reagálni sem volt ideje rá. A lánynak a férfi mozgása és mozdulatai semmit sem árultak el, azonban Jivi és Ben számára nagyon is sokat. Semmi felesleges mozdulat, határozott, gyors, meg is ölhette volna a lányt, ha akarja, katona volt a férfi, ráadásul speciális képzésű. Két csoport kap ilyen képzést a csillagködben – már a mandaloriaikon felül – a Birodalmi Halálosztagosok és a Köztársasági Havoc Squad emberei.
- Nem adtam engedélyt ribanc, hogy vigyorogj! – mondta. – Csak azért élsz, mert egy hasonló nagyszájó és beképzelt p*csát már kifiléztem ma reggel! A következőnél beállsz a sorba, csak előtte a srácok elszórakoznak veled!
Ezzel hátrébb lépett, hogy belássa mindhárom illetőt.
- Szóóóval, hogy legalább némi értelemmel feltöltsem az üres agyatokat. Nem szokás egy hangárban puff kilőni a pajzsokat. Miért?! Mert akkor mindent kitép a vákuum, ami nincs rögzítve, nem beszélve arról, hogy ahol csak egy kicsi hiba is van azt is viszi az egész. Egy teljes bázis hazavágható azzal, hogyha ez megtörtént. Látott valaki légmentesen záródó zsilipet? Naná, hogy nem! Azon szokás embereket és a hozzátok hasonló idiótákat reptetni, nem itt! Ha itt mégis leengednénk a pajzsot, akkor először az oxigént kellene kiszívni, hogy itt bent is vákuum legyen.
Ekkor még a saját nyelvén is mondott valamit, valószínűleg újabb szebbnél szebb káromkodásokat.
- Most már mind láthatjátok, hogy mennyire ostobák vagyok. És igen, legalább jól látod, valóban nincs itt keresnivalód, rühelljük a nagyképű ostobákat, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak másoknál, de a lábamat nem törölném beléjük. De mivel hapani vagy legalább jó árat kapunk érted a piacon, az ajándékodnál ugyan kevesebbet… ha ti akartok itt keresni valamit – nézett az urakra. – Fogjátok le és hozzátok utánam.

statisztika:

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

Egyébként annyira nem volt nehéz rájönni, hogy itt a csoportos együttműködést vizsgáztatták, hiszen mielőtt a társaság idekerült akkor mindenki egyénileg volt és nem másokkal. Azt mindenki tudta, akár még laikusként is, ha utána nézett – márpedig bizonyosan megtették, mielőtt elkezdtek beépülni – hogy a Fekete Nap nem sima hagyományos szervezet volt és nem olyan specifikus, hogy csak a Hutt űrben, illetve a mélyűrben, vagy a peremvidékeken ténykedjenek. A Huttok általában betartották, hogy nem mennek a Köztársaság és a Birodalom területére, a Fekete Nap nem ilyen volt, ők mindenhol megtalálhatóak voltak, a huttoknál, a mélyűrben, a Független Rendszerek Szövetségében, a Birodalomban és a Köztársaságban is. A Fekete Nap az egyik legerősebb, ha nem a legerősebb és leghírhedtebb bűnbanda volt a csillagködben. Ha más miatt nem is, MU 2-ben érdemelték ki mindezt a Balmorra-i incidenssel, ahol két szenátor családját mészárolták le, meglógtak a Havoc Squad elől és még egy jedi padawant is elraboltak. Hatalmas vagyonnal és befolyással rendelkeznek, a korrupció szálai, ha minden igaz aktuális kormányzat mélyéig húzódtak. Hogy hol azt nem lehetett tudni, de esélyes, hogy mindenhol. Hírhedek az illegális vállalkozásért, kalózkodásért és csempészésért. A Fekete Nap vezetője alá kilenc vigo (régi tionese nyelven unokaöccs) tartozott. Mindegyikük saját rendszert vagy szektort felügyelt. A szektorok és rendszerek helyzete nem volt ismert, de a csillagköd méreteit ismerve mindezek hatalmas területet öleltek fel. Igazából nem volt olyan, amiben ne utaztak volna. Ezen felül ismertek voltak a bajtársias összetartásért, sokkalta nagyobb összetartása volt a tagoknak, mint a bármelyik másik szervezet. Éppen ez tette őket olyan erőssé és veszélyessé, hogy nem nagyon döfték egymást hátba, bárki rábízta volna másik tagra az életét és igen, fel is áldozták volna azt a másikért, vagy a szervezetért. A huttok, vagy egyéb zsoldos bagázsára mindez nem volt jellemző. Mindezek fényében talán még jobban érthető volt, hogy Ethiriel hozzáállását és mentalitását miért is nem díjazták különösebben.
A lány nem tiltakozott, így a páros, bár különösen Ben letudta fogni, hogy vigyék, ekkor hirtelen hangos robaj támadt a folyosón abból az irányból – a hangárból való kijárattal szemben – ahol egy erkélyszerűség volt. Pillanatokkal később narancssárgás valami száguldott ott végig, majd megszakadt. Ha követték a férfit, akkor végigsétáltak a folyosón, ami igencsak hosszú volt, majd balra fordultak, ahol meg is látták, hogy egy hatalmas kialakított zsilipszerűség volt. Az egyik vége a bázis alapzatát bányászta, a másik pedig az űrbe nyílt és úgy tűnt, hogy a felgyülemlett energiát itt lövellték ki. Amikor éppen nem a kilövellés folyamata zajlott egy energiapajzs szolgált hídként.

ahogyan ez kinéz:

Amint ezen átértek egy újabb folyosó rész jött, de ott nem mentek már messzire, csak annak a végéig, ahol egy ajtót nyitott ki a devaroniai és intett, hogy oda kísérjék be a „hölgyet”. Bent az egész szoba üres volt két dolgot kivéve, egy kihallgatáshoz használatos „szék”, illetve egy kihallgató-droid volt bent, az utóbbi ott lebegett a szék mellett.

a helység:

- Kötözzék fel, aztán kezdjék meg a kihallgatást – mondta. – Tudni akarom, hogy mit akart egy erőhasználó itt, aki ráadásul a viselkedése alapján nem is egy jedi. Én itt maradok, szórakoztat majd, ahogyan sikoltozik, de nem szólok bele.

statisztika:

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

Mivel Ethiriel továbbra sem állt ellen, így Ben könnyedén az ágyhoz tudta őt kötözni, azonban a kínzást megtagadta, ahogyan Jivi is. A devaronian a szemeit forgatta, azonban most valami más is volt a tekintetében. Mintha tudta volna, hogy kicsoda a páros, vagy a trió, vagy legalább is egy része. Elsőként Jivi felé fordult.
- Mert nő… persze – mondta megvetéssel. – A fénykard sem kellett volna hozzá, hogy tudjam, hogy jedi vagy, eleget voltam a háborúban a társaságukban, hogy messziről kiszagoljam a fajtájukat. Most komolyan mi van manapság az „emberekkel”? Az a p*csa és te is fénykarddal eljönni… Ahhoz láthatóan bénák vagytok, hogy elvegyétek valakitől, pénzetek nincs rá… remek.
Vakargatta meg a szarva tövét.
- A p*csa a társad? – kérdezte. – Bár messze nem úgy viselkedik, mint egy jedi… urdrarr nem lehet… mindegy, majd kiderül, hogy ki fizet ezek után többet értetek, a köztársaság, a birodalom, vagy valamelyik kéjenc…
Azt mindenki tudta, hogy a köztársaság soha sem fizet senkiért, a fickó felröhögött.
- Azaz maradt a birodalom vagy a másik lehetőség, mert ismerjük a köztáraságot.
Ezek után fordult oda Ben irányába és végigmérte.
- A kérdés az, hogy te ki és mi vagy – mondta. – A gyilkolás fekszik… de az, hogy kiverd valakiből a sz*rt is az már nem? Ha a droid zavar az öklödet is használhatod, mivel biztosíthatlak, hogy jó párszor szükség lesz rá. De ha nem megy, akkor szólj és téged hazaküldünk.

statisztika:

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

- Semmi halálos, vagy olyan, ami maradandó kárt okozna – mondta a fazon. – Egy kis igazságszérum, némi izomgörcsöt okozó és fájdalomérző receptort stimuláló dolog.
Ez alapján igencsak lightos szerekről volt szó, Ben ezeknél csak jócskán durvábbakat ismert, amiket a Halálosztagosok, vagy csak simán a birodalmi kihallgató tisztek használtak. Ben végül is puszta kézzel esett neki Ethiriel-nek, aki a második ütés után már el is vesztette az eszméletét.
- Na ne már – mondta a férfi nyűgösen. – Ez most komoly?
Dühében belerúgott Jivi-be, aki abban a pillanatban vesztette el az eszméletét. Ekkor a férfi komlinkje csipogott, majd megfordult és kiment az ajtó elé. Nem lehetett hallani, hogy miről beszél, de nem is telt el sok idő, alig fél perc, amikor vissza is jött.
- A hölgy veled akar beszélni – mondta. – Kövess!

Bent a férfi nem messzire vezette, egy irodához. Ahova, ha belépett, akkor egy katonás helység volt mindez, íróasztallal, monitorokkal. Az asztal mögött pedig ott ült a nő, aki csak felnézett, akkor szólalt meg, amikor az ajtó becsukódott a férfi mögött és kettesben maradtak.
- Üljön le katona! – mondta parancsolóan. – Mikor küldték, hogy beépüljön? Felesleges meglepődnie, egy hozzáértő látja, hogy magát a Halálosztagosoknál képezték ki. Vilmarh is bizonyosan észrevette, ex Havoc Squad, szakmai ártalom… nos DT-B3N, tudni akarom, hogy a felettesei megszegték-e a közvetlen parancsomat a maga ideküldésével, vagy azelőtt történt még, hogy megkapták az utasításokat.
Bennek nem volt nehéz kitalálnia, hogy mi volt a nő, az arany szemek elárulták, egy urdrarr volt.


Jivi és Ethiriel nem sokkal később fájdalmak közepette – Jivinek az oldala, míg a nőnek az arca – ébredtek fel egy kétágyas cellában. Az egyikőjük az egyik, a másikójuk a másik ágyon feküdt. Annyi bizonyos volt, hogy megpróbálni a fénykardot becsempészni nem volt a legjobb ötlet.


//Jivi és Ethiriel magukhoz térnek a börtön helységben, ha írnak.//

statisztika:

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

Jivi nem sok mindent tudott tenni, a feltehetőleges sötét jedi továbbra is eszméletlen volt, ez talán szerencse volt ránézve. Így nekilátott annak, hogy körbenézzen van-e valaki a környéken, az Erőn keresztül. Egyetlen egy valakit érzékelt csak a közelben, ő pedig közeledett a cellák felé. Hamarosan meg is érkezett, egy fiatal togruta lány volt, aki kenyeret és vizet hozott a párosnak. Talán olyan szerencséje soha sem volt a padawannak, mint most. Felismerte a lányt, régen, amikor még tanonc volt egy fiatal padawan lejárt hozzájuk beszélgetni, ez a lány volt az. Most ugyan hosszabb volt a lekkuja és idősebb is természetesen, mint az utolsó találkozáskor, de ő volt. Még ME 1-ben eltűnt a mesterével együtt, egy küldetésen a frontnál, mindenki azt hitte, hogy meghalt, de most itt volt. Még a neve is beugorhatott a fiúnak, ami Laasa Baar volt. Az oldalán egy sugárpisztoly volt, fénykardoknak nyoma sem volt nála.
Egy kis rést nyitott a cellán, azon pedig betolta a tálcát, a víz és az étel volt. Amint bent volt, akkor lecsukta mindezt, a guggolásból feláll és készült indulni.

A leányzó:

//A telepátia nem úgy működik itt, amit szerettél volna, ezt pusztán az Erővel tudod csinálni, azért írtam így.//

statisztika:

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

Ahogyan Jivi megállította a lányt az megtorpant és visszafordult. A szemében, vagy arcán semmiféle felismerés nem látszott, telepatikusan sem próbált a fiúval kapcsolatba lépni, ami ugyebár érzékelhetetlen és remek kommunikáció lett volna ebben a helyzetben. A kérdésre megrázta a fejét a lány.
- Fogalmam sincs – mondta. – Igazából azt sem tudom, hogy mit követtél el. Biztosan súlyosat, mert ok nélkül nem szoktak senkit sem bezárni az itteniek. Ők jó emberek… engem is befogadtak annak ellenére, hogy nem emlékszem a múltamra. Egy lezuhant hajó roncsai között találtak súlyosan résülten. A családom lettek, azt tudom javasolni, hogy működj velük együtt és akkor nem lesz semmilyen gond.
Ezzel bíztatóan mosolyodott el a lány, mint aki tényleg így gondolta, ahogyan mondta. A sztorija egybevágott azzal, amit Jivi is hallott pletyka szinten, hogy a hajó lezuhant, de a hivatalos adat szerint nem volt túlélő, a Birodalmiak lőtték ki a hajót. Úgy tűnt, hogy mégiscsak volt túlélő, csak épp olyanok találták meg, akiknek nem kellett volna.
- Szükséged van valamire? – kérdezte. – Meglátom, hogy mit tehetek, ha van.

Ben tagadta a nőnek, hogy kicsoda valójában, aki csak elmosolyodott nagyon kicsit és bólintott. Majd kimondott egy szót.
- Onomatophobia.
Ez nem az a kódszó volt, amit Ben ismert, amit az úgymond alacsonyrangú felettesei mondtak, ez egy olyan volt, amit még soha sem halott. A teste abban a pillanatban lemerevedett, képtelen volt megmozdulni, a gondolatai és minden ilyenek teljesen tiszták voltak, ha küzdött, akkor sem tudott megmozdulni. A nő felállt és teljesen nyugodtan odasétált a mozdulatlan férfi elé.
- Nyisd meg a Lambda 237. akta harmadik oldalát! – mondta parancsnak a nő.
Ben agya teljesen automatikusan cselekedett, hiába nem volt kibernetikus beültetése a kondicionáló program pont úgy működött és lényegében beillesztette a dolgokat, mintha agyi chip lett volna. A nő Lady Lyra Stradd volt, Lord Xeth helyettese, azaz a Birodalmi Hírszerzés második embere, Lord Xeth távollétében ő felelt a hírszerzési ügyekért, a miniszter neki jelentett. Saját maga teljes mértékben adhatott ki feladatokat, parancsokat, mindent, mintha csak ő lett volna a szféra feje.
- Program bezár – mondta és ezzel egy időben Ben izmai is elernyedtek, újra tudott mozogni. – Most már válaszol a kérdésemre őrmester?

statisztika:

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

Amint tudott mozogni és beszélni Ben neki is látott annak, hogy elmondja szóról szóra, amit parancsba kapott és azt is, hogy mikor. A nő arcán borús fellegek futottak át és a szemeit kezdte forgatni. Láthatóan roppant elégedetlen volt, de valószínűleg a reakciója meglepő is Ben számára. Amikor éppen valamelyik urdrarr kéri őket kölcsön – már a halálosztagosokat – akkor effélére a legnagyobb százalékban dühös törés és zúzás lett volna a reakció. A nő azonban meglehetősen higgadtan kezelte az egészet; kívül legalább is.
- Inkompetens barmok! – mond a végén érzéssel.
Ez egyértelműen nem Ben-nek szólt, hanem a feletteseinek, a parancs kiadása után küldték ide a férfit, a közvetlen parancs ellenére. Mindezek után állt csak neki annak, hogy a férfi szabadkozására feleljen. Az egészre csak legyintett egyet.
- Más előtt nem lepleződött le, aki nem hozzáértő, az soha sem jön rá – mondta. – Mint mondtam a századosnál szakmai ártalom… én pedig elég sokat foglalkoztam magukkal, többeknek a képzését is figyelemmel kísértem, így könnyedén kiszúrható. És úgy vélem, hogy ezzel ki is fújt az, hogy ki ismerhet meg itt egy olyan képzett személyt, mint maga.
Néhány pillanatra még az asztalon levő datapadra pillantott, majd újra fel Ben-re nézett.
- Érdekli, hogy miért gond, hogy ide küldték? – kérdezte. – Az igazat akarom hallani nem pedig az illedelmes, meghunyászkodott választ, amit egy magamfajtának szoktak adni.

Jivi szavaira a lány kissé oldalra fordította a fejét és úgy mérte végig az apró foglyot.
- Nem tudom, hogy ki néz ki úgy, aki megérdemli és ki nem – mondta. – De azt meg kell hagyni, hogy nem tűnsz túl veszélyesnek. Hacsak nem úgy támadsz, hogy megharapod valaki bokáját, vagy térdét.
A végét mosolyogva mondta, teljesen visszafordult közben és leült a cellával szemben a sarkaira. Pont úgy, ahogyan a jedik szoktak általában, illetve meditációkor is. Úgy tűnt, hogy azért valami berögzült neki és úgymond emlékezett, ösztönös volt.
- A kéjencnek eladni szerintem rá vonatkozott és nem rád.
Itt az eszméletlen Ethiriel-re bökött, amiben igazából volt valami, hiszen hapani volt, akik különösen szépnek voltak mondhatóak.
- Szóval téged a Birodalomnak akarnak eladni? – kérdezte. – Akkor erőhasználó, vagy erőérzékeny vagy?
Bólintott arra, hogy semmi sem kell Jivi-nek, a név kérdésre pedig felelt.
- Alana nevet kaptam, nem tudom, hogy régen miként hívtak – mondta. – A te neved?

statisztika:

A jelentésem úgy tűnt kielégítette a kíváncsiságát, a feletteseim hozzáállása viszont elég felfokozott állapotba hozta. Nem láttam még hírszerzési tisztet ennyire kimutatni az érzéseit, hacsak nem színészkedtek - mondjuk utóbbira is megvan minden esély, tekintve a nő pozícióját és rangját, nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy ilyen helyzetbe kerülhet ilyen hozzáállással. Erőérzékenyként, és azon belül is Sith Ladyként minden oka megvolt arra, hogy hagyja a dühöt és a gyűlöletet átjárni a testét, és befolyásolni a gondolatait. Valami, ami miatt mindig is idegennek, szakmaiatlannak tartottam a fajtáját. Minden esetre figyelmesen hallgattam, és természetesen az előző nagy monológom óta meg se szólaltam, csak akkor, amikor ismét kérdést tett fel. Viszont ekkor gondolkodás nélkül válaszoltam.
[b]- Természetesen érdekel, asszonyom. - feleltem, bár nagy volt a kísértés, hogy úrnőmnek szólítsam, nem tettem. Egyszerű volt rá az okom - nem tudtam, hogy mennyire titkosított a szoba. Valamennyire mindenképpen az, hiszen nyíltan beszélünk arról, hogy a Birodalomnak dolgozunk, viszont a nő rangja és kiléte sokkal érzékenyebb információ volt, mint bármi, amiről eddig szó esett. Ezen kívül nem csodálkoztam volna azon se, ha ez a tudás nem hagyja el bennem a szobát - erős volt a gyanúm, hogy a beszélgetésünk végeztével lefuttat még egy programot, amivel törli, hogy azonosította magát - bár akkor minek mondana most el bármit. Minden esetre az tényleg érdekelt az ügy.
[/color]

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

A nő elmosolyodott azon, hogy Ben kérte a választ, azonban mint hamarosan kiderül a férfi nagyon nagyot tévedett, mind a programmal, mint minden mással kapcsolatban.
- A Fekete Nap jelenleg a Birodalom szövetségese – mondta. – Hosszas tárgyalások után sikerült elérni, hogy így legyen. Mindezért megtűrjük őket a Birodalom területén, folytathatják az üzelmeiket büntetlenül, szemet hunyunk felette. Ők pedig információkat szállítanak cserébe a csillagköd többi részéből és általuk kiterjeszthetjük a befolyásunkat. Hiszen a központjuk Coruscanton van, ami nekünk nagyon jól jön.
Itt kivárt néhány pillanatot és végigmérte Ben-t, hogy letud-e olvasni valamit a férfiról, vagy annak van-e kérdése.
- Éppen ezért is kapták a felettesei parancsba, hogy következő utasításig ne küldjenek senkit inkognitóban. Felesleges, a megállapodás értelmében ki vannak helyezve megfigyelők a hírszerzéstől, illetve a birodalom szolgálatában álló fejvadászok, zsoldosok is itt vannak. Egy héttel a maga parancsa előtt adtam ki a parancsot… Ha azt fogják hinni, hogy kémkedni jött, akkor lehet, hogy ugrik a teljes éveken át tartó tárgyalások eredménye.

Jivi szavaira a lány felnevetett, látszott a tekintetén, hogy elképzelte a jelenetet, de a nevetésen felül erre nem reagált mást, csak akkor szólalt meg, amikor a padawan azt hozta fel, hogy sajnálja Ethiriel-t.
- Láttam, hogy mit csinált, igazából örülhet, hogy még él – mondta. – Ilyen jellemmel, minimális tisztelet nélkül nem tudom, hogy mit gondolt, hogy ide jött…
Láthatóan nem akart belegondolni, hogy mit tennének az eszméletlen lánnyal rabszolgaként. Főleg, hogy az ő faját is előszeretettel használták annak, és szerencséje volt, hogy nem az lett belőle. Ezt Jivi könnyedén leolvashatta róla, érezte felőle, révén nem nyomta el a lány a kicsapongó gondolatait, ahogyan egye Jedi szokta. A következő kérdésen elgondolkodott a lány, ami pedig a kamerákat és efféléket illette Jivi egyet sem, sem pedig droidot.
- Nem tudom, ők csempészek, fegyverkereskedők és effélék – ismerte be. – Minek jönnének ide erőhasználók? Honnan lehet megismerni őket?
Kissé zavartan nézett körbe, amikor Jivi  hajtó említett.
- Ez nem egy hajó… hanem egy aszteroida – mondta. – Igen szoktam, egyedül is mehetek, de csoportban szoktam. Bolygókra, de főleg űrállomásokra. Nem, nem emlékszem semmire, időnként vannak álmaim, de azok a jövőt vetítik előre, nem a múltat fedik fel…
Mindezt némileg szomorúan mondta már.

statisztika:

Egy kaland: A Koponya titka





Koponya űrállomás

A nő egy pillanatra elmosolyodott Ben felvetésén.
- Errefelé az a légzsilipből való kihajítást jelenti, így nem szükséges – mondta. – Ha bárki kérdezi a testőröm, ez a leglogikusabb és legegyszerűbb válasz.
Valóban tényleg így volt, hiszen a Halálosztagosok a magas rangú tisztek és urdrarrok testőreiként is felszoktak tűnni, már a ki nem egyszerű sith harcosokat használt erre. Így ennek a válasznak a logikájába bele sem tudott volna kötni senki sem.
- Tudják, hogy ki vagyok, nem inkognitóban vagyok itt, így bár az ötlete jó, de ezúttal felesleges őrmester – felelte. – Az elmúlt hónapokat itt töltöttem a Fekete Nap köreiben és tető alá hoztam a szerződést velük. Azonban van egy feladatom az ön számára, ami a szakértelmével egybe vág.
Itt néhány pillanatra gúnyos mosolyt engedett meg magának.
- Hagyni fogjuk, hogy a jedi megszökjön, a togruta lánnyal együtt. Rajta agymosást hajtottunk végre, visszaküldjük a jedi rendbe mindkettőt – mondta. – Magának az lesz a feladata, hogy a legnagyobb titokban, hogy ők ne jöjjenek rá segíti a szökésüket. És hamis letölthető információkat helyez el a börtönblokkban a terminálra, ha esetleg adatokat akarnának lopni. Olyat fognak visszavinni, amit mi akarunk.

Alana arcán látszott, hogy nem igen akarja elhinni azt, amit hallott Jivi-től. Végtére is idegenként akarta besározni azokat, akik megmentették az életét és a családjává váltak. Valószínűleg a padawan sem repesett volna, ha valaki a jedi rendet próbálja bemocskolni előtte. Azonban nagyon megdöbbent, amikor Jivi kimondta, hogy ő is egy jedi.
- Én? – kérdezte. – Kizárt, semmi olyan trükköt nem tudok, amire egy jedi képes…
Itt zavartan hallgatott el és nézett körbe a helységben, nem keresett semmit, csak gondolkodnia kellett egy kicsit. Végül a tekintete még mindig zavartan megállapodott Jivi-n és ekkor szólalt meg ismét.
- Azt hallottam, hogy sok olyan faj van, amiknél ez megszokott mindez – kezdte. – Honnan gondolod ezt, ismerjük egymást? Mikre gondolsz, hogy mikre „emlékszem”?
Érezhető és látható is volt, hogy tényleg érdekelik mindezek és nem csak úgy a levegőbe beszélt.

statisztika: