New Yorki Történelmi Múzeum

New York városának egyik kisebb múzeuma. Néhány állandó kiállításon (főleg amerikai és távol-keleti történelmi ereklye, néhányuk eredetisége igazán megkérdőjelezhető) kívül néha van pár vendég kiállítás. Főleg kevésbé ismert tárgyakat állítanak ki kevésbé ismert korszakokból, így messze nem a lelátogatottabb múzeum New Yorkban.

Nem vagyok mestertolvaj, ez a múzeumi lopás azonban még számomra is gyerekjátéknak tűnhet. A másodperct tizedének a töredékére elmélázom azon, hogy mire kellhet nekik a festmény. Aztán arra a konklúzióra jutok, hogy eddig is úgy maradtam életben, hogy nem ütöttem bele más dolgába az orromat. Meg aztán... A mafiózok minden vackot begyűjtenek magukkal. Egy napközben szerzett brossúrából tájékozódom, mint aki értené a dolgát. Őszintén viszont fogalmam sincs, hogy az egyes kultúrális műemlékek miért vannak itt. A szépérzéket másnak találták ki, én csak vázákat, köveket és ostoba mázolmányokat látok. Azt azért szerencsére sikerült belőnöm, hogy az enyém hol helyezkedik el. Ezer hála Gugli.

Az őrség szerencsére elég silány, inkább a gyorsan kiérkező rendőröktől tartok. Őket nem lenne jó a nyakamra vonni, így az ablakon történő bejutás egyelőre passzolom, valószínűleg ott azért van riasztó. Egy félreeső hátsó bejáratot, esetleg vészkijáratot keresek. Egy külső hozzáférésű takarító szertár, vagy egy menekülő útvonal lenne az ideális. Amennyiben az ajtó be van zárva, akkor a képességemmel megpróbálom beolvasztani a zárat.

Ha sikerült bejutnom, és elég közel van az én célpontomhoz, akkor még felmérem, hogy a közelben mászkálnak-e az őrök. Ha vannak, akkor füstöt csiholo a kezemmel, ezzel egy távolabbi terembe próbálom csalni, őket, abbana reményben, hogy a füst aktiválja az automata tűzöltó rendszert (ha van ilyen), és amíg ők a kikapcsolásával foglalkoznak, bezsákolom a képet, másik két "mestermű" kíséretében. Valamiből nekem is élnem kell. Ha a tűzjelző nem opció, akkor várok addig, amíg el nem távolodnak.
Ha tiszta a terep, amit kétlek, akkor leemelem a festményt, és még további kettőt, amit szimpatikusnak találok, és megindulok a kijárat felé.

A nagy hátsó bejáratot inkább nem kockáztatom meg, testes vagyok és nem épp a legnesztelenebb egyén. Bár az is megkérdőjelezendő, hogy hogyan férek majd be a szellőző nyíláson, de ha nincs más választásom, akkor jó lesz ez is. Ha nincs tűzlétra, akkor viszont a nesztelen behatolásnak game over. Ebben az esetben keresni kezdek egy téglát...



/Bocsika a késedelemért /

>>Éjszaka a múzeumban
>>Chars Westwal, John Cage

Felszerelés:

Már már látom a szintlépés jelzőt pattogni a szemem előtt és a grafikont húzni ki növekvően a szorgalmas ágon miközben némán tűröm a biztonsági őr kínzását amit ő sétának nevez. Párszor vissza kellett fognom magam, hogy ne ordítsak rá idegesen és szidjam le, hogy mi a jó istent csinál. De vissza fogtam magam. Kibírtam és most végre elhúzott! Legalább két hetem van körbenézni most ,hogy végre elértem a cél helyre és látom a célpontot is. Egy csoda szép szőnyeg is van kirakatban de, hogy akkora szerencsém legyen, hogy ki Aladinozzak innen! Na az jó lenne de a termetemmel kicipelni egy szőnyeget, nem elég szép hozzá.. Hoppá elkalandoztam, vissza amiért jöttünk. Meg is találom gyorsan az olaj lámpást amit kiszemeltem magamnak. Egy üveg kalitkában van benne. Se zár se kapcsok nem tartották a helyén az üveget, ennyivel is kevesebb hely a riasztóknak, és ha csak nem Indiana Jones-oznak, hogy nyomásérzékelő akkor már csak egy helyen lehetett riasztó. Ezzel szemügyre vettem a kilógó kábeleket az emelvény mögött. Hmm, vagy az áramot viszi vagy ez lesz a riasztónak a kábele. Heh, igazából belegondolva ha meg is szólal a riasztó...mi lesz? Halálra untat a biztonsági őr? Kérlek, hatszor lefutom azt a lusta disznót mire eljut az agyáig, hogy valami szól és az nem a belső énje aki arra biztatja, hogy lustaság fél egészség!
Hm, van itt egy kapcsoló is. Akkor lehet ezzel kell felkapcsolni, na nem mintha felkapcsolnám most, látok én elég jól hozzá, hogy nem kell nekem díszvilágítás.
Megigazítom a símaszkom, összefonom az ujjaimat és megforgatva megtördelem őket majd miután készen állok rá, és zár sincsen rajta, megemelem az üveg kalitkát miközben magamban csitítom az egészet "shhh~" zve a fejemben, hogy ne szólaljon meg egy esetleges riasztó. Már mint tudom én, hogy ez egy dzsin lámpás, de ők biztos nem. Ki a fene riasztózik be egy olajlámpást? Senki, remélhetőleg! Legrosszabb esetben le kell futnom egy olyan biztonsági őrt aki utoljára akkor futott mikor rájött, hogy a zsírfeltöltés akciós de már nem sokáig és késésben volt a hurkaadásra!
Ha nem szólalt meg a riasztó akkor szépen leteszem az üveget, kihajtom a táskámat és bele teszem a lámpást, össze csukom amennyire tudom, hogy körbe tekerem a lámpás körül a szövet táskát és vissza csatolom magamra úgy, hogy a mellkasomnál lesz a lámpás. Ha mindeddig nem szólalt meg egy riasztó sem és még nem is ért vissza miszter lajhár akkor vissza teszem az üveg kalickát a helyére és elindulok vissza arra amerről jöttem. Ha minden jól megy a biztonsági őr elaludt valahol félúton a sebes sétájában de azért nyitva tartom a szememet nehogy egy másik őr meg szembe jöjjön közben, akkor elbújok valami oszlop vagy hasonló mögött aminél persze elférek teljes takarásban.
Viszont ha megszólalna a riasztó mikor leveszem vagy megfogom az üveget akkor viszont mindent iziben csinálok, nem finomkodok az üveggel és ha eltörik akkor eltörik mikor leteszem gyorsan, persze arra figyelek, hogy ne zúzzam szét és állítsak bele a lábamba üveget. Az nem lenne jó! Ezután a lámpást megfogom és betéve gyorsan a táskába csak a kezembe fogva a táskát viharzok ki arra amerről jöttem és gyorsan eltűnve vissza a szellőzőbe ha nem ér be addig egyik őr sem, mert ha az jön vissza amelyik előttem sétált akkor pont a másik irányból jön mint amerre én akarok kijutni.

/haha....most jöttem rá, hogy egy "pár" poszt óta nem másolom már a felszerelés listámat ups... pótolva innentől!/