Necropolis

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” Az emberek hajlamosak arra, hogy mindig napfényesnek higgyék a világot, és nem számolnak az éjszakával. Nappal hetvenkednek, éjszaka viszont megrémülnek még a saját árnyékuktól is.”
- Leslie L. Lawrence



~ Necropolis felszín ~
Ervin végül kiadta, hogy a csapat menjen a parkba. Mindezt megtudták tenni, egy ideig eltartott az, hogy odaérjenek a távolság miatt. Ott igencsak fás és zöld volt a környezet. Látszott, hogy régen nem foglalkoztak a hellyel, mert a fű magas volt, a fák össze-visszanőttek, ahogyan a bokrok is. Így ebben kellett gázolni, míg nem elértek egy olyan részre, ahol korábban épület lehetett. Itt több kiemelkedő bástyaszerűség, két letört obeliszk, a fal kiemelkedő romos részei, egy három részből álló kisebb épületegyüttes is volt. Ez valamivel fiatalabbnak tűnt, mint a környező város, de ettől még igencsak régi. Laikusként is megmondható volt, hogy ez itt fent egy nagyobb épület része volt, aminek a többi része a föld alatt volt megtalálható.

//Csak a felsőrésze a tetőszint látszik ki a földből és te is ott állsz.//

~ Necropolis, A párducistennő síkja ~
Ugyanaz.

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” Minden kijárat egyben bejárat valahova.”
- Tom Stoppard



~ Necropolis felszín ~
Makkede bólintott és felküldte újra a drone-t, hogy azzal nézzen körbe. Az gyorsan adta is a felvételt, egy bejárat látszott a felszínen az épületegyüttest kivéve sehol máshol nem látszott erre a blokkra bejárat. A kinti bejáratot nagyjából benőtte a fű, innen lentről nem is lehetett volna kiszúrni. Kellően nagy, egy ember egyszerre kényelmesen le tud menni rajta a föld alá. A drone, ahogyan érzékelte járat is volt alatta, ami a föld alá vitt még mélyebben.
Amíg a férfi ezzel foglalkozott, addig az épület romjaiba a nő ment be, hogy ő maga pedig ott nézzen körbe. Nagyjából két-három percet lehetett bent – a légi felvétel is nagyjából ennyi időbe telt – amikor végzett és ki jött. ő maga is jó híreket hozott.
- Az épületben is van egy lejárat – mondta. – Elég romos állapotban van, de használható. Melyik irányba menjünk, esetleg maradjon kint valaki őrködni?
Mivel továbbra is Ervin volt a parancsnok, így mindenki rápillantott, hogy mik is a további parancsai.

~ Necropolis, A párducistennő síkja ~
Ugyanaz.

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” Ha elég ideig élsz, minden eltűnik.”
- Vámpírnaplók c. sorozat



~ Necropolis felszín ~
Ervin kiosztotta a feladatokat, hogy ki merre menjen és ki hol maradjon. Makkede bólintott, hogy akkor ő marad, a többiek pedig elindultak előre. A telapata is jelezte, hogy maradna itt fent az épület belsejében és telepatikusan közvetítene a társaság között, mert neki nem volt fegyvere és innen is ugyanolyan hatékony, mint lentről, hogyha kellene és itt mégis nagyobb biztonságban érezte volna magát. Így ha Ervin engedte, akkor még Sakura is maradt, Anne pedig haladt előre, utána jöhetett Ervin és végül a sort Ványa zárta.
Mint látszott valóban egyesével lehetett haladni csak, az alagút félig beomlott, helyenként növények gyökereit kellett kerülgetni. Az egész hely kövekkel kitett szűk utak voltak ebben kellett haladni szintről szintre egyre lejjebb, amiken meglehetősen sötét volt, még szerencse, hogy a csapat hozott fényforrást, így legalább láttak. Ezek nem voltak ultramodern helyek, sokkal inkább pár száz évesek, vagy régebbiek, mint ahogyan az látszott az épületről is. Macskakövekre hasonlító kövekből volt minden kitéve.* Végül jó hat-hét szintet kellett lefelé haladniuk, amikor elérkeztek egy egyiptomi szimbólumú ajtóhoz. Ekkor kapott Ervin Sakura-tól egy telepatikus üzenetet.
~ Ványa eltűnt, egyik pillanatról a másikra… nem érzem a jelenlétét. ~
Ha a férfi hátrafordult, valóban nem látta a szuperhumánt.

*olyat képzeljetek, mint a Diablo 3 esetében a 2. színben a sivatagos pályán az oázisos résznél a földalatti „csatornák”, utak.

~ Necropolis, A párducistennő síkja ~
Ugyanaz.

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” Nincs vigasz a dühben. A düh emészti a lelket, míg már nem is marad lélek.”
- Az Óz c. film



Ahogyan Ervin nekilátott gondolkodni voltak leágazások, termek, de minden be volt omolva, így nem igen lehetett egy-két lépésnél tovább haladni azokban. Így viszont nem lehetett tudni, hogy hol lehet Ványa. Mágia nem volt a környéken és fent Sakura vette, hogy figyeli majd Ványát. Mivel nem kellett elteleportálni, így a fiatal férfi közelebb lépett az ajtóhoz, ami a közeledtére kinyílt és visszahúzódott a falba. Azonban nem fémből volt mindez, hallatszott a vastagabb kövek zaja, ahogyan egymáson gördültek. Odabent meglepő módon fények is voltak, a falakon fáklyák, amik most gyúltak ki sorban. Így láthatóvá vált az is, hogy a falakon hieroglifák és rajzok láthatóak, nyolc oszlop volt bent. Egy négyzet – nem téglalap, tényleg négyzet – volt a helység, szélek felé az oszlopok, mert a terem közepén egy oltárszerűség.
Az oltár szélein leégett gyertyák voltak, a közepén pedig ott volt a tárgy, amit keresett Ervin. Ami a helységet illeti igencsak poros volt – legalább tíz-tizenöt centi nagyságban, a porban semmilyen nyom nem volt látható, a por méretéből pedig egyértelmű lehet, hogy ez nem csak pár éves por, hanem jócskán több. Azaz szinte biztos, hogy Sinister idebent nem járhatott korábban, de más sem nagyon az elmúlt pár száz, vagy még több évben.

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” A véletlen ellen nem lehet küzdeni.”
- Békés Pál



Ervin semmilyen mágiát nem érzékelt idebent, és igen ki-be tudott teleportálni a tárgyal, hogyha akart és csapdának sem volt semmilyen jele. Így akár teleportálva, akár gyalog, de beért a tárgyhoz, amit amint megérintett történt valami. Nem csapda, de ez olyan hirtelen jött, hogy megakadályozta a teleportálásban. Kékes fény csapott ki a tárgyból és holografikus térképek tűntek fel, illetve olyan szöveggel írt szövegek, amiket a víz alatti laborban is láttak Ervinék. Néhány pillanattal később kapcsolt is a fiatal férfi és most már ki tudott a tárggyal teleportálni. A képek, szövegek még nagyjából tíz-tizenöt másodpercig kivetültek, majd a szerkezet kikapcsolt.
Ezek után el is tudtak indulni visszafelé, azon az úton nem találkoztak Ványával, nyomát sem látták. Felfelé az út gyorsabb volt, mint lefelé, mert már nem kellett semmit sem figyelni, vizsgálni. Így nagyjából öt perc alatt a felszínre is értek, ahol továbbra sem volt nyoma a szuperhumánnak, Sakura pedig nem érezte a jelenétét. Egyszerűen eltűnt, így a kis csapat nélkül kellett, hogy visszatérjen a fővárosba. Ott a tudósok el is vitték a tárgyat, hogy megvizsgálhassák és elkezdhessék feltörni a kódot, amiben a benne levő információkat kódolta Sinister.
Ervin az első egyéni feladatát maradéktalanul és teljesen hibátlanul hajtotta végre az értékelése alapján, még úgyis, hogy Ványa eltűnt.
Most újabb várakozás következett, hiszen a leírások nélkül nem nagyon lehetett tovább haladni.

Vége.

//Köszönöm a játékot, természetesen Ervin is megkapja a 4 hónapnyi időt.//

Kree Invázió  – Szemfényvesztés


Epilógusok

Wakanda:
A három férfi és a nő vállvetve harcoltak a démonok újabb és újabb hada ellen, mígnem az utolsó lényhez is elértek. Mivel végül egyikőjük sem volt hajlandó fogyasztani a növényből, mely megsokszorozta volna az erejüket, állóképességüket és regenerációjukat, így roppant nehéz volt leküzdeni a végső ellenfelet. Ugyanis az egyszerre létezett az asztrális világon – ahonnét fertőzte Bastet-et – illetve a fizikain is. Hosszú órák után, miközben végigüldözték többször az istennő dimenzióján végül győzelmet arattak. Eddigre már szinte minden fekete volt körülöttük, ahogyan rémálom hatalma végigterjedt mindenhol. Azonban a lény halála után mindez elkezdett eltűnni és az istennő is felébredt. Sikerrel mentették meg Bastet-et, aki ugyan kissé kótyagos volt, de hamarosan teljesen rendbe is jött.

~ Pár nappal később a fővárosban ~
Az egyik tudós lélekszakadva rohant a Reynolds parancsnokhoz, azzal kapcsolatban, amit nem sokkal korábban Ervin hozott vissza a csapatával. Nem kért engedélyt, se semmit, hanem csak berontott a nő lakosztályába.
– Standartenführer, Standartenführer! – zihálta. – Találtunk valamit!

Olympia:
Nem sokkal azok után, hogy az X-men távozott az örökkévalók romos városából az Árnykirály intett egyet a kezével nem messze attól a helytől, ahol letette korábban az X-men a gépet. A semmiből mindenki számára láthatóvá vált Vanath és még két mellette álló deviáns is.
- Nem lesz baj abból nagyúr, hogy rájöttek? – kérdezte az Árykirály.
- NEM – mondta. – ÚGYSEM TUDNAK MIT TENNI, A VÉGSŐK NEM FOGNAK BEAVATKOZNI. HA MEG MÉGIS… ITT VANNAK A DEVIÁNSOK ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓK VÁROSA. JÖJJENEK, HA MERNEK!
A nagyúr nevetése percekig hallatszott a romos tér falai között.

Rémálom síkja:
Már kétszeresen is olyan közel járt ahhoz, hogy valamilyen formában fizikailag is az ébren levők síkjára lépjen, hiszen egyébként minderre képtelen és be van zárva az álomsíkra. De mindkét esetben meghiúsították a tervét. Először az istennő, azok után a télapó. Rémálom roppant dühös volt, hogy nem is szuperhősök, vagy effélék, hanem teljesen átlagos emberek képesek voltak minderre, ráadásul az egyik a saját avatarja! Ki kellett találnia valamit, nagyon sürgősen, főleg, hogy most már egyre többen tudták azt, hogy visszatért. Igaz egyelőre szerencsére nem támadtak rá az istenek, vagy nem próbálták újra megállítani, de tudta, hogy ami késik, az nem múlik. Előbb, vagy utóbb ők is újra megjelennek a portáján.
Így Rémálom újabb terveket kezdett tervezni, amivel tervei szerint a fizikai síkra tud majd lépni.

Naprendszer határa:
A naprendszer határán a hipertérből egy álcázott kree csatahajó lépett ki. Mindezt még a Plútón élő raptorok – Kristály Népe – sem volt képes arra, hogy érzékelje. A legújabb fejlesztésű álcázó berendezéssel működött, amiből még csak ez az egy prototípus volt, a Novák álcázó-berendezését fejlesztették tovább éppen azért, hogy Ko-Rel hajója se észlelhesse ezt a lopakodó cirkálót. A támadások tervezése következő fázisába lépett, az pedig azt takarta, hogy gerilla hadműveleteket fognak végrehajtani a bolygón, bombázásokkal, szabotázzsal, mindezt pedig erről a hajóról, a Diadalmas-ról fogják végrehajtani. A biztonság kedvéért léptek ki a naprendszer szélén, hogy biztosan ne észlelhessék őket.
< - Irány a Föld! – adta ki a parancsot a hajó kapitánya. >
A hajó el is indult a megfelelő koordináták irányába.