Necropolis

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” A legveszélyesebb ellenség az, amelytől senki nem fél.”
- Dan Brown – Angyalok és démonok



~ Főváros, uralkodói palota ~
Egy eligazításra hívtak össze több ügynököt is a mai napon, egy tágas és fényes tárgyalóteremben fogadta Reena Ványát és Ervint. Az ablakok az éppen ébredő városra néztek, a nap ezekben a percekben kelt csupán fel, nagyjából hajnali öt óra lehetett.
< - Üdvözlöm önöket – mondta Reena. – Nem is ragoznám a dolgokat, hanem mondanám is. A szövetségesünk új információkat adott, a Necropolis-ba kell elmenni, hogy megkeressenek egy tárgyat, ami tovább vezet minket Sinister további bázisaihoz, fegyvereihez. >
Ekkor az asztalhoz lépett és kivetített holografikusan egy tárgyat.

< - Ez lenne az, Herr von Blüdheim lesz a küldetés vezetője – mondta továbbra is németül. – Négy további ember megy magukkal, ezeket a parancsnok választja ki, hogy kik legyenek, mihez értenek. A feladat egyszerű, black ops küldetés természetesen. Bemennek, megkeresik, kijönnek. Nem hagynak nyomot, hogy ott voltak, nem hívják fel magukra a figyelmet semmilyen módon. Nem tudni, hogy mi vár önökre, de nem tehetnek kárt semmiben sem, az egy szent hely. Van kérdés a küldetéssel kapcsolatban?

~ Necropolis, ellenállás főbázisa ~
Az egész egy átlagos korareggeli napnak indult november végén az ellenállás főbázisán. Hajnali öt óra környékén lehetett, jelenleg főleg csak azok voltak ébren, akik az éjszakai műszakot vitték, vagy éppen hajnalban gyakorlatoztak. A társaság tagjai is valószínűleg éppen alvással, vagy edzés levezényléssel töltötték az idejüket (magyarán rátok bízom). Öt óra négy perckor, aki éppen aludt arra riadt fel, hogy a teljes bázist érintő riasztórendszer megszólalt. Ugyanez volt igaz az ébren levőkre is, hogy ők is hallották mindezt. Az pillanatok alatt kiderült, hogy a központi részben jelent meg valaki a semmiből. Semmilyen előzménye nem volt mindennek, csak megjelent, a rendszerek még csak teleportálást sem éreztek, vagy olyasmit, ami bármilyen energiával járt volna.
Ha volt olyan, aki odament a központi helységbe, hogy megnézze, ellenőrizze azt, hogy ki érkezett, akkor egy ókori egyiptomi öltözetre hasonlító alulöltözött felinoid hölgy volt a helységben és érdeklődve tekintett körbe, mit sem törődve azzal, hogy miként nézik többen, majd eresztik le a fegyvereket és térdelnek le előtte… közben pedig Thema-t, bárhol is legyen furcsa, kellemetlen érzés kerítette hatalmába.


//Felszerelést írjatok, bár egyelőre igencsak hiányos lesz.//
//Darren írd le kérlek, hogy milyen 4 emberre van szüksége Ervinnek és olyat kapsz.//

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” Vannak helyek és pillanatok, amelyekben annyira egyedül érzed magad, hogy érzékeled az egész világot.”
- Jules Renard



~ Főváros, uralkodói palota ~
A kérdésre, hogy ölni lehet-e, arra Reena tekintete elfelhősödött és szi
< - Senkit sem ölnek meg ezen a küldetésen – mondta szigorúan. – Még ha ellenállásba ütköznek sem ölnek. A Wakandaiak számára a Necropolis szent hely, és nekünk szükségünk van Wakandára. Arra nincs ereje jelenleg a Hydra-nak, hogy háborút folytasson itt is a verbániumért, így semmi esetre sem mocskolhatják be azt a vallási kegyhelyet. Másrészt azért sem, mert még mindig Sinister nyomait követjük és nem akarom, hogy úgy járjon a társaság, mint korábban a laborban. >
Azt Ervin első kézből tapasztalhatta, hogy milyen, ha Sinister dolgait ölik. Reena folytatta is, hogy megmagyarázza miért nem ölhetnek.
< - Ott Sinister teremtményei voltak, akik közös tudattal rendelkeztek, ha valamelyik megsérül, beteg lesz mindegyik, ahogyan azok is, akik a közelükben vannak. Kis híján a teljes csapat meghalt, mert a parancsnokuk, aki azóta is kómában van kiadta, hogy öljék meg őket. A tudományos tisztnek köszönhetik, hogy most itt vannak és élnek. Ezért nem kockáztatunk a többi körülményen felül. >
Ezzel pedig odafordult Ervin-hez, aki közben feltette a kérdéseit és elmondta, hogy kiket kért.
< - Jól értette von Blüdheim, ön fogja az akciót vezetni. Sinister nem használ mágiát, mutáns és technokrata – mondta. – Legjobb tudomásom szerint ön is képes érzékelni mágikus dolgokat és ilyen személyt nem lenne egyszerű találni, akit kért. Egy technikus, hacker tudással. Szuperhumán telepata van kéznél a kommunikációhoz, drone-t irányító személy is, bár az az első kimeríti. Így még van két helye, ha még fel akarja tölteni, felcsert javasolnék a korábbiakból adódóan, illetve egy helyit, aki képes elolvasni a Wakandai ősi feliratokat. >
Ha ezek így megfeleltek a fiatal férfinak, akkor Reena folytatta.
< - Szedjék össze a felszerelésüket, az érintett személyek a helikopternél fogják várni magukat negyed óra múlva. Leléphetnek! >

~ Necropolis, ellenállás főbázisa ~
Paci szólt, hogy elhavazódott és nem tud írni, így megvárjuk.

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” Ha nem volna halál, fogalmunk se lenne, miről szól az élet.”
- Frank Abbott



~ Főváros, uralkodói palota ---> Necropolis széle ~
Azok után, hogy a csapat leléphetett, miután összeszedték a dolgaikat, akkor a megszokott hangárba kellett menniük, ahol már a korábbiakkal ellentétben három alak várta őket. Egy helyi kiborg férfi, aki Makkede néven mutatkozott be, ő volt egy személyben a helyi dolgok fordítója, a technikus és drone vezető. Egy szőke hajú nő, a Hydra egyenruhája felett orvosi köpenyt viselt, amivel egyértelmű volt, hogy ő a medikus. Anna volt a neve, harctéri medikus és robbantás szakértő ezen felül. A harmadik nő, egy távolkeleti személy volt, aki Sakura-ként mutatkozott be, ő volt a telepata, akinek a feladata alapján végig a helikopternél marad és onnan fogja majd a csapatot koordinálni hátulról.
Amint a bemutatkozás is megvolt mindenki felszállhatott a helikopterre. Az el is vitte őket a Necropolis mellé. Mire kiértek már kora délelőtt volt, az ősi romokat pedig a nap is gyönyörűen bevilágította. Egy teljes hatalmas város romjai voltak maga a Halottak városa. A város maga legalább húsz, vagy inkább huszonöt négyzetkilométeren terült el és nem csak a felszínen voltak romok, de a föld alatti kiterjedés is legalább ekkora volt.

//Bocsánat a rövidségért, a tényleges dolgok úgyis majd itt kint kezdődnek terepen //

~ Necropolis, ellenállás főbázisa ~
Paci még mindig szólt, hogy elhavazódott és nem tud írni, így megvárjuk.

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” Valamikor le kell jegyezni a történelmet, és van, amikor történelmet kell írni.”
- A Rejtély c. sorozat



~ Necropolis széle ~
Ervin láthatta, hogy wakandai technológia volt a kiborg gépi beültetése. A helikopter út nagyjából csöndben telt el a társaság néha váltott egy-egy mondatot egymással, de egyébként az út csendben telt el. Mire megérkeztek egy friss térképet is kaptak a városról.

Látható volt, hogy az északi részen parkosabb területen tette le a gépet a pilóta, hogy könnyebb legyen leszállni, illetve fel és innen egyszerűbb legyen átfésülni a területet, mintha valahol középen tette volna mindezt. A kiszállás után némi kérdések is elhangzottak, amire Ervin a legjobb tudása szerint igyekezett is válaszolni. Közben a telepata is nekilátott felmérni a környező területet, látszott, ahogyan a halántékához érintette a kezét. Hamarosan meg is szólalt.
- Nem érzékelek senkit sem a közelünkben, egyelőre minden tiszta – mondta.
- Merre küldjem ki a drone-okat? – kérdezte a kiborg is.
És természetesen ott volt a levegőben a ki nem mondott kérdés is, hogy merre kezdjék a terület felderítését.

~ Necropolis, ellenállás főbázisa ~
Talon az utóbbi hónapokban kapott magyarázatot is egyes wakandai dolgokra, így a társaival ellentétben saját maga már kezdte megérteni az itteni dolgok működését, amik merőben eltértek az általa ismerttől. Elsőre és második ránézésre is átkozottul bonyolultnak tűntek, de amint megértette a működésüket akkor már teljesen logikusnak tűnt és olyan érzést adott, hogy erre más népcsoport miért is nem jött rá? Főleg olyan dolgokra jött rá, hogy miként lehet egyes dolgok dinamikáját megoldani úgy, hogy vibránium nélkül is elnyelje a rá ható energiákat. Azaz ha rácsap valamire fegyverrel nem lesz rezgés, a fegyver nem rúg vissza. Apróságok, de harcban nagyon jól jöhetnek.
A riasztás reggelén Lupin és Victor is azonnal jelentést kértek miközben haladtak és megérkeztek a központi részbe és meglátták a jelenetet. Utánuk Thema érkezett meg és legvégül pedig Talon. A két férfi egyszerre kapta meg a rádión a választ ekkor.
- Fogalmunk sincs, csak úgy megjelent a semmiből – hallatszott az értetlen válasz.
- Idióta, ő a Párducistennő! – hallatszott még mindig a vonalon.
- Gyermekeim, kérlek keljetek fel – mondta kissé anyáskodva a macskaistennő. – Nem szükséges mindez, a fegyverekre nem lesz szükség külvilágiak. Nem azért érkeztem, hogy bárkit is bántsak. Ahogyan arra valószínűleg rájöttek, Bastet vagyok, vagy ahogyan a helyiek hívnak a Párducistennő.
Az emberek közben lassanként feltápászkodtak a földről, de még mindig látszott rajtuk, hogy alig akarják elhinni, hogy mit látnak.
- Veletek hármotokkal és az ifjú hölggyel lenne beszélni valóm – itt Thema-ra nézett a trió után. – Tudnánk valahol beszélni nyugodtan?

Kree Invázió 4 – Elkésett halottak napja

” Csak az a természetfölötti, ami nincs alávetve megfigyelésnek.”
- Arisztotelész



~ Necropolis széle ~
Ervin semmilyen furcsaságot nem talált mágikusan, így ki is adta a parancsot, hogy indulás a kupolás épület irányába. A csapat a drone-kat követte, semmilyen ellenállásba nem ütköztek, amint az útra rátértek már látszott, hogy a várost akár évszázadok óta nem használta senki. Macskaköves utak voltak, a házak is kőből épültek, a növények már többe belenőttek és ki-kilógtak az építőkövek között. sima egyszerű város volt, csapda sehol sem látszott, néhány helyen sötétebb volt, ahol árnyékos volt egy-egy sikátor, de jellemzően világos volt már minden. Ez azonban egy helyre nem volt igaz. A drone ugyan nem jelzett semmit sem, de amikor a csapat odaért, akkor láthatták, hogy egy templomszerűség volt a kupolás épület. Az épületet minden irányból lerombolódott és már alig látszó fal vette körbe, amit furcsa ködszerű képződmény ölelt magához.


~ Necropolis, ellenállás főbázisa ~
Az emberek lassan oszlani kezdtek az ötös – mert Talon is megérkezhetett, ha akart – pedig talált egy kisebb eligazítót, ahova be tudott menni. A párducistennő körbenézett odabent.
- Egy feladatom, vagyis inkább próbám van számotokra – kezdte. – Mindez szükséges ahhoz, hogy Wakanda stabilitása megmaradjon. Sötét erők munkálkodnak a háttérben és mindez engem is gyengít. Van egy entitás, ami nemrég kiszabadult a börtönéből, Rémálom a neve. A hatalmával beszivárgott abba a dimenzióba is, ahol élek, aminek egy bejárta itt van nem messze a Necropoliszban. Jómagam nem vehetem fel vele a harcot, mert szétzúznám vele a dimenziót, de ti haladók igen.
Ismét körbenézett a helységben, ahogyan fordult meg-meg remegett a képe, mintha csak holografikus kép lenne és nem lenne itt valójában.
- Nem tudok kitörni az álmomból sem, fel kell, hogy ébresszetek mielőtt túl késő lenne. Segítsetek!
Az egész kép megszakadt és Bastet alakja eltűnt.