Necropolis (Wakanda)

Azt mondták Wakanda meghódíthatatlan. Ezért Apokalipszis lebombázta az országot. Nem adott nekik esélyt. Egyszerűen elsöpörte őket a föld felszínéről. Mára a romok közé beúszott az óceán és a folyók sora. Necropolisnak hívták a halott királyok városát, mára így hívják az egész völgyet. A holtak otthona. Az egész közepén áll, mint egy gyilkos kés, mint kegyelemből döftek oda, a becsapódott Attilan, az embertelenek fejlett városának romja. A bolygó két legfejlettebb kultúrájának maradványai.

Fordulás Előzmény

A romok közé épülő harmadik birodalom mutáns és egyéb nem emberi koncentrációs táborba landol a misztikus nagyúr. Rorschach a sötét világban a Führer jobb kezeként emlegették. Ember létére ő volt a legkegyetlenebb és legembertelenebb náci valaha. Ebben a világban szerencséjére megtalálta a valamikori Fájdalom nevű mágus raktárát és ereklyéit.

Sötét Rorschach írta:A legfőbb mágus. Telepatikus, mentális erők hála agamotto szemének. Levitáció köpenyével repülés. Nubi botjával telenetika energia pajzsok. Agamotto kristálya, teleportáló eszköz. Farallah Rettegett Ökle, mindent áthasító karmos kesztyű. Erő Medálja, harcművészeti tudtást nyújt neki. Elhunyt istenek sisakja, látja ki milyen mágiával rendelkezik. Sámán táskája, ebben misztikus porok vannak főleg gyógyítóak.

/Elhunyt istenek sisakja és Nubi botja csak AoA-n létezik a többi az ereklye vagy az alfaj varázslatok között megtalálható/
Harcosai sorakoznak mellette.

Donar írta:Misztikusan kiforgatott Thor, viharisten, Viharóriássá alakult. A Mjolnir hordozója. Ellenállása 4-es, ereje 4-es, regenje 2-es. Kvázi csak egy őrjöngő tudatlan szörny.

Lidérc írta:Szimbióta-ember hibrid. Sziszegő szörnyeteg, nincs szilárd teste.

Gaz írta:Növényember. Mivel nincs hús.vér része, bármit sebeznek meg rajta könnyedén visszanő neki.Képes fás, szilárd csápokat-indákat kiengedni magából.

Gyom írta:Növényember. Képes virágok szerint mérgező, allergén polleneket árasztani. Sokkal közelebb áll a bokor, virág, moszat fajtákhoz, mint a fákhoz, nem úgy, mint a társa. Nem képes kommunikálni.

Halálfej írta:Martalóc vezér, az ő martalócai teszik ki Rorschach hadseregét. Kibernetikus jobb kar, (5 tonnás erő), belső szervek és szemek. Szuperlátás, immunitás a mérgekre és túléli oxigén nélkül.

- Jelentést.
Parancsolta Rorschach. Az Emberi Lovasok lehajtották a fejüket. Halálfej szólalt fel.
- Ezer mutánst és egyebet tartunk itt. Háromszázzal végeztünk már.
- Helyes. És a gépek?
- Az Őrszemek, amiket Utopia alatt találtunk fejlesztve és bővítve lettek. Már alkalmazom őket.
Az őrtornyokon a martalóc kiborgok sétálnak és figyelik a környéket. Pár lent van a rabok között és játékból rugdossák őket.

A mutánsok remegnek, ahogy az őrszem végig sétál mellette és vérvörös szemeivel a lelkükbe tekint.
- Haladj.
Parancsolja a gép.

- Hurm
Morogja Rorschach.

FORDULÁS Einar, Szellemlovas

A bosszútól fűtött két lélek más-más okokból kerültek ide.
Einar látva evilági szeremét meghalni tudta, hogy Hela keze van benne. mivel ő nem szólíthatta más világ halálát így útra kelt, hogy megkeresse azt kiért Halla életét adta. Útja során fegyvere ide hozta. Nem tudja miért, de érezte, hogy van itt valaki, vagy valami. Mikor a romos kontinensen repült végig messziről érezte a holtak városát. Most a völgyet ölelő sziklák között lebegve nézi azt. Érzi a mágiát és a szentségtelen sötétséget és még valamit... valami nagyon közelit.
A lovas hetekig száguldott. Mindenen át. nem számított bűnös. nem volt oly bűnt, mint, amit érzett. Ennél szörnyűbb, sötétebb dolgot még nem látott. Annyi lélek, amit meg kellett bosszulni, annyi bűn és oly romlása a mágiának, amit még maga a lovasdémon sem látott még ebben a sötét és bukott világban sem. A motor megáll a hegyoldalon és a lovas végig pásztázza a várost. Castle vére megfagy a pokoltűz ellenére. Haláltáborok. Valaki népirtásra kész táborokat emelt...
A motoros ekkor érzi meg Einart és az őt. Két misztikus lény. Mindkettőnek a lángjai fellobbannak. Lovasnak a testét és Eianrnak a pörölyén, ahogy érzékelik egymást. Mindketten más sík teremtményei. Einar látja a démont, ami tüzeli az ember szellemét. "Zarathos". A lovas pedig érzi az isteni mivoltát a lebegő alaknak.

Szellemlovas
FrankenCastle megismerkedett az új képességeivel és rögtön munkához látott. Kereste a bűnt, annak forrását, hogy üldözze és megbosszulja. A legnagyobb bűnösökkel akarta kezdeni, akik világokat igáztak le nyereségvágyból és öltek, aláztak gond nélkül. Apokalipszis már halott volt, a volt szolgái és a visszatért felesége lettek volna a célpontok. De! Érzett valamit, sokkalta nagyobb bűnt. Olyat, amihez foghatót még nem. Közel volt az a lélek, aki minden vétek hordozója volt. A motor felbőgött és vad vágtába kezdett, hogy elérje.
Hetek óta úton volt, kitartóan haladt a bűnös felé, aki először közelinek tűnt. Az utcai tolvajok, olcsó bérgyilkosok, de még a maffia fejei mellett is elhaladt. Nagyobb feladata volt, az elsődleges cél az eredendő vétkes megbüntetése lett, aki mellett ezek csak patkányok voltak. Mintha maga a bűn személyesült volna meg borzasztó töménységben. Vágni lehetett, a mágiát is, ami ehhez kötődött. Hatalmas és gonosz lényt kellett keresnie. A hegyoldalon farolt a motorral és végignézett a tájon. Ha tudott volna, sírt volna, de már rég megkeményedett annyira, hogy ezt ne tegye. Ismét haláltáborok.
~Sosem tanul a világ? Egyik háború a másik után és még Apokalipszis rémálomszerű birodalma után is ezt csinálják? Hány szenvedő lehet itt és hányan halhattak meg? Milliók?
Meglátta az isteni erejűnek látszó alakot, az égő pörölyű férfit. A mágiák találkoztak, mindketten lángoltak és nézték egymást. A másik elfordította tekintetét. Bízott magában, nem érdekelte a motoros a büszke harcost. A Szellemlovas a férfiba nézett, a bűneibe, de egyértelmű volt, hogy a férfi nem ide tartozott még most sem. Valami a városhoz hozta, akárcsak őt.
- Ember! Én a bűnösöknek hoztam ítéletet, te mit hoztál? Lehetséges, hogy a céljaink összeérnek.
A Szellemlovas is kész volt, hogy ha a másik támadni kezdene, elhajtson. Nem vele akart harcolni. A várost figyelte a másik szemével, kereste, hol kezdje, hol hatoljon be, melyik részén van a főbűnös és mit tud tenni. A veterán képzettségével próbálta felmérni a biztonsági rendszert, személyzetet is, hogy kikerülje vagy kiiktassa.

A Szellemlovas megközelítette az épületet. Egyedül, mert a másik nem állt szóba vele, csak elutasította és hanyagul elrepült. FrankenCastle nem érzett benne olyan mennyiségű bűnt, ami meghaladta volna a bent történőt. Talán nem is létezett annál nagyobb bűnhalmaz, mint amit onnan bentről érzett. Egyedül is hajlandó volt körülnézni.
Olyan őröket látott, akiket a hűségük miatt tartottak, nem a szakértelmük miatt. Nem katonák voltak, egyszerűbb alattvalók, akik úgy bántak a mutánsokkal, a rabokkal, mint a kutyákkal. Castle Vietnamban látott ilyesmit. Apokalipszis még sehol nem volt, amikor a vietkongokkal szórakozásból kegyetlenkedtek a katonák előrevetítve, hogy milyen kor jön. A Nagy Szürke utáni időkben még mindig nem volt vége ennek. 
~Mindig jönnek újabb és újabb diktátorok, háborús bűnösök, Frank Castle, a Szellemlovas pedig el fog jönni értük, hogy véget vessen gyomorforgató tetteiknek, gondolkozott magában
Nem volt komoly védelem, ami megállítota volna Einart, az úttörőt és Szellemlovast, aki követte. Ismeretleneket látott és olyat is, aki ott volt a Figyelő holttesténél. A zöld bőrű nőt ismerte onnan. Ártatlannak tűnt akkor is, nem sok vizet zavart. Azt az inkubátort nézte, amiben valamikk, ismeretlen testek voltak. Közelebbről akarta megnézni, hogy értse, pontosan, miről volt szó.
A német köszönés rossz emlékeket idézett benne. Emlékezett még a második világháborúról tanultakra és ez pontosan olyan volt, mint egy náci haláltábor. A Sif úrnőért harcolni kívánó férfire nézett egy pillanatra. Próbált rájönni, mi volt a kapcsolat, ismerhetett-e olyat, akihez ennyire közel állt Lady Sif.
- Ember! Égbe kiáltó bűnöket követtek el. Mi a célod? Mit teszel ezekkel a lényekkel?
Szellemlovas még nem lendült támadásba. Meg akarta érteni, milyen veszéllyel kellett szembe szállnia és hogy mi lesz ezeknek a sorsuk. Ha már átmosta az agyukat az ismeretlen német, akkor ezekből is ellenfél válik. Készen állt arra, hogy fedezékbe ugorjon és a láncokkal égesse a lényt visszatámadásként, de ezt csak akkor tette meg, ha őt támadták.

Szellemlovast felháborította a bűnös lélek fellengzőssége. Annyi vétek után azzal mert foglalkozni, hogy lekicsinyelte az érkezőket.
~Mindjárt megmutatom én neked, hogy mennyire vagyok érdekes. Egy halott világ istene? Ez mit jelent? Ezért olyan büszke és lenéző, akivel találkoztam - gondolkozott magában
A fegyverét készen tartotta, mert az indulatok kezdtek erősödni. A náci nagyon erősen tudott hatni a szolgáira. A kalapácsos megtámadta őt, nagyot lendítve. A Szellemlovas megpróbált elugrani és a tüzes láncával megcsapni a férfit, körbetekerni, hogy égesse, lángoltassa a pörölyt tartó kart. Ha sikerült, el is akarta dobni, kifelé az ajtón vagy ablakon keresztül.

~ Einar ~
Kegyetlen, ragadozó mosolyra húztam ajkaim, mikor az indák eltűntek a tűz hatására s a nekem ugró lény sem bírta a tüzet. Az ütésem nyomán pedig a szánalmas lény porként omlott össze. Szánalmas, hogy csupán eddig bírta, de mit is várhattunk volna, ha egy isten az ellenfele. Azonban mikor lépni akartam tovább hirtelen nem kaptam levegőt s köhögnöm kellett. Szabad kezemmel a torkomhoz kaptam, miként levegő után próbáltam kapkodni, tekintetem egyből a fa lényre tévedt, hát ez is képes virágport, vagy mérget a levegőbe juttatni. Olybá tűnt, hogy ily alattomos támadással élt ellenem. Niffleheimbe vele, ha még arra is képtelen, hogy dicstelenségen kívül máshogyan próbálkozzon ellenem. Próbáltam néhány pillanatra koncentrálni, s nem megindulni irányába, hogy lassan végezzem ki, ezen idő alatt nem vettem levegőt, s a koncentráció után a pöröly segítségével igyekeztem néhány szívdobbanásnyi időre teljesen tűzformát ölteni, hogy megtisztítsam véremet s tüdőmet az alattomos támadástól. Mikor ennek vége lesz a tűzformát egy nagyobb robbanás s kitörés formájában próbálom eltűntetni magamról s a robbanás erejével megtisztítani a levegőt a helységben. Ha sikerült, ha nem ellököm magam a földtől s teljes erőből vetem magam a falényre s próbálom megütni a törzsét a fejénél. Közben végig figyelek a többi támadásra s ha még más is ellenem törne próbálom elkerülni mindazt.

~ Sif ~
Az utolsó emléke az volt, hogy szembetalálkozott ezekkel, emlékezett arra is, hogy látta megrontva és átváltoztatva a szerelmét, az okokat nem tudta, ahogyan arra sem, hogy miért is támadt fel, vagy éppen ki által. Miután felkelt a földről végignézett azokon, akik itt voltak, végig mindenhol halandók, egyelten egyvalakin akadt meg a szeme azokból, akik segítettek nekik, Einar. Legalább is s fiatal férfi – hozzá képest fiatal – rá hasonlított, de emlékezett még a halálára. Hel-re! Hát teljesen kifordult ez a világ? Mégis tudta, hogy kik vannak vele és kik ellene, tudta, hogy Thor-t meg kell menteni és visszafordítani az átkot, ehhez azonban az kellett, hogy senki se maradjon talpon csak a varázsló. Körbenézett, hogy merre is találhat fegyvereket, vagy bármit, amit annak használhat, ha nem volt más, akkor fogta a láncokat, amin eddig volt, próbálta kitépni a falból a másik végét, majd a kezei és lábai részén levőket, hogy így használhassa mindezt. Ha megvolt, akkor egyenesen Donar, vagy Thor felé indult futva hátulról.
< - Sajnálom szerelmem – mondta. >
A lendület után próbált a férfi hátára felugrani, majd a láncot a most éppen viharóriás nyakára hurkolni és meghúzni az erősen. Nem úgy igyekszik ezt tenni, hogy kitörje a férfi nyakát, csak annyira, hogy fojtogatni tudja, miközben próbál úgy helyezkedni a férfi vállánál, hátánál, hogyha Donar érte nyúl, hogy elkapja azt ne tudja megtenni, ellenben saját maga addig legyen képes fojtani a másikat, hogy az elveszítse az eszméletét.

(Mint kiderült ő is az enyém lol…)

70 szempár egyszerre nyílik, fuldokolva ébred a hetven kis bamf, kik hamar felfogják hol is vannak épen és mérgesen emlékeznek vissza miként is kerültek ide.
Főleg amint meglátják gyomot, kinek mérgétől bénulva ragadták el őket a kolóniától, melyhez annyira csatlakozni akartak, ahol nyugodtan tehették amikhez kedvük szottyant. Most viszont a frissen ébredt hetven Bamf, mint egy sereg ugrál ki az inkubátorból.
- Bamf!
Kiáltják mind egy csatakiáltásként. Hármasával ragadják meg egymás kezét és szaporán teleportálni kezdenek, de a hármasokból egyszerre mindig csak egy viszi a többit. Ha Sötét Rorschach még a helyszínen van, akkor 5 csapatnyian rá teleportálnak először és igyekeznek megfosztani minden ereklyéétől, hogy képtelen legyen bármiféle erővel vagy trükkel is ártani nekik, majd karmolászni kezdik a testét ahol érik. A többi bamf közben célba veszi a többi ellenfelet, és mindezt igyekeznek minél gyorsabban tenni, mivel tudják, hogy gyom mérgei nem játékszerek, mint legutóbb megtanulták. Akiket nem ismernek fel, azokat nem támadják, mivel látni, hogy az ellenségek ellen küzdenek.

Szellemlovas
Castle most már láthatta, hogy a férfi, akivel együtt érkezett, valóban isteni erőkkel bírt. Úgy megégette a növényembert, hogy az csak sikított és hüledezett. A válaszcsapás, az utolsó támadás is megvolt a lény részéről, valami spórával, porral fuldokoltatni kezdte az asgardit, aki ismerte Sifet.
A Szellemlovas nem járt ilyen jól. Az első ütést kikerülte, nem lett szétverve a koponyája. Elugrott, hogy a láncával megégesse a bűnös óriást. Annak ereje hatalmas volt és elkapta őt, a láncnál fogva dobta el. A fájdalom nem állította meg és visszatámadásával kiütötte a feltámadt Megtorlót. Utolsó emléke az ájulás előtt egy nagy robbanás lett. Ha majd magához tér, emlékezni fog, kit akar először megbüntetni...

Szürke Eminenciás
A Szürke Eminenciás úgy érezte, legalább annyit aludt vagy volt kába, amennyit élt eddig. Óriási kábulatból tért magához. Szemeit kinyitva körülnézett és az érzékeit is használta. Megismerte a támadóit és a neki kijelölt útitársat, a túlságosan agresszív Amazont, akivel együtt rabolták el egy ismeretlen sivatagból, miután a jövőből visszakerültek. 
~Hol lehetek most és mi ez a hely? Kaptam egy lehetőséget, élnem kell vele. Ez az asszony mellettem gyermeket vár és mellém került. Nem érzem azt, hogy segítenem kellene rajta. A jövőben azt mondták, jobb lesz, ha megszokjuk egymást. Nem sikerült és a jövő megváltoztatható - gondolkodott magában.
A kiemelkedő istennőt alaposan megnézte és az asgardi szavakból már tudta, hogy hova valósi. A Varázslónő udvarában, ahol ő a Belső Kör tagja volt, sokat használták ezt a nyelvet és istenítették ezt a kultúrát. 
Volt egy ájult, aki a szerkezetnek csapódott. Neki köszönhették ébredésüket. Egy másik férfi, nagy erejűnek látszó fuldokolt. A bamfok úgy ugráltak ki, mint a frissen született majmok. A vámpír zavarónak látta őket. Az ellenséget is megzavarhatták, ezt kellett kihasználnia. Nem akart harcolni, hanem menekült volna el erről a rettenetes helyről, amíg a többiek aprították egymást. A Sokaság nevű vámpírképességet alkalmazta, hogy apró kolibrikké változva kirepüljön azzal a hihetetlen sebességgel, amivel ezek az állatok rendelkeztek. A kijutás volt az ő célja.

'Hősök": Einar, Sif, Szellemlovas (eszméletlen), Sárga Hulk (eszméletlen), Dooombot (még nem kapcsolt be), 70 Bamf, Szürke Eminenciás, Amazon
Ellenségeik: Donar (eszméletlen), Gaz (haldoklik), Gyom, Halálfej, két őrszem
A káosz kitört. Donar hátára Sif ugrott és fojtani kezdte volt szerelmét a láncával. Einar minden erejét összegyűjtve lángra lobban, amiben segíti az, hogy a falényekre Bamfok sokasága támad és Amazon is nekik ront. A tűzisten így nyert előnyével Belecsap a faemberbe, aki lángolva zuhan térdre. A kiborg Halálfej belelő Sárga Hulkba a helyén tartva azt. Amazon felborítja a másik növény embert. A tető ekkor szakad fel. Két hatalmas őrszem robot kezd lőni a csapat. Sifet akkor találják hátba amikor már sikeresen a földre kényszerítette a másika asgardit. A férfi eszméletlen így az úrnő törődhet a robotokkal. Az egyik robot Eianrra lő, de az a pörölyével hárítja a lövést. Eminenciás kirepül az épületből és egy lövés mellé csapódik be, amitől vissza zuhan a földre emberi formában. A vállán égési sérülésekkel.

Pusztulás a káoszban kirepül mikor a Hajó megjelenik az égen. Rorschach érdeklődve néz.
- Hurm.
Mondja a mágus mikor kiveti magát belőle egy seregnyi mutáns. Mind elkezdik lőni a többi őrszemet és az új Apokalipszis elsőként landolt a mágus előtt.

Mellé érkezik Max, aki neki rohan a mágusnak, de az telenetikával elkapja és félre söpri. Forge lézerekkel bombázza a hajóról, amiket a pajzsai hárítanak. Jeb dobolása végre kezdi megtörni a mágus pajzsait. Rorschach egyre jobban összehúzza magát majd egy marék port szór a mutáns felé, aki fulladozva ezer ragyával gennyesedve meghal. Judas Morsus jelenik meg előtte és a realitást robbantja fel a férfi előtt. Sötét Rorschach bucskázva zuhan hátra és az alakváltó erejével Holocaust rátekeredik a karjaira, hogy a többiek tudják támadni addig. Judas Slade addig próbálja koncentrálva elnyomnia mágus mentális hatásait, de az orrából már vér folyik.

Külső csata résztvevői: Rorschach és ellene Nagy Atya, Holocaust, Max Power, Judas Morsus
A táborban: Vagy kétszáz különböző törzs mutánsai az őrszemek és martalócok ellen.
Égben: A hajón Apokalipszis (nem látható), Judas Slade, Forge (mindketten láthatóak, a hajó kapujában) és Pusztulás (repül el)

Nagy Atya
A medvemutáns csatlakozhatott volt ura seregéhez. Látta az öreg, megtört Apokalipszist szemtől szemben. A kozmikus erő kivette belőle a legnagyobb energiákat. Mily érdekes, hogy a medvemutáns pont csak nagyobb erőt kapott a robbanás szelétől és elfeledte múltját, En Sabah Nur pedig legyengült. A fia lett az erősebb és mindig az erősebb éli túl. A Nagy Atya megvizsgálta a helyszínt, amit kivetítettek. A mészárlás ellen nem tiltakozott, ilyen kegyetlen és ellenük dolgozó lényeket nem kellett megkímélni. Sinister tűnt el, ő mindig más utakon járt. A medvemutáns kérdezősködött, nem kapott választ. Abban az őrültben nem bízott. Még azt is elképzelte, hogy Rorschachal volt a tudós.
A Hajóval elérték céljukat és a megjelölt helyen kiugrottak. A Nagy Atya figyelt, nehogy hátbaszúrja valaki, nehogy elárulják. Volt a Főpapok, Lovasok között olyan, akiről ezt feltételezte. A támadásokat sorra hárította az idegen mágus. Az ereje óriási volt. Mégis gyengült, Jeb áldozatával és Morsus robbantásával lehetőséget kaptak. A Nagy Atya le akart számolni a gonosztevővel, aki gyűlöletet keltett mindenfelé. Mikor Holocaust lefogta Rorschachot, a medvemutáns odaugrott, hogy megnézzte, hol volt a legsebezhetőbb az idegen. A karmos kezeket akarta először levágni, aztán a torkát áthasítani. Ki akarta belezni ezt az idegent és utána megkaparintani az ereklyéit, legalább egyet közülük. Az erőből sosem volt elég. A törzsét hagyta a martalócok ellen menni és a rabokat kiszabadítani.

Szürke Eminenciás
A vámpírnak sikerült elhagynia a csata színhelyét. Azt hitte. Kint is folytatódott a háború, az érkezőkkel őrszem robotok is jöttek és a Hajó, rajta a halott Apkalipszis egykori embereivel. A Szürke Eminenciás gyorsasága ellenére is belerepült egy lövés légterébe. A válla megsérült, táplálkoznia kellett, hogy ezt helyreállítsa a szervezete. Nem is tudta, mikor juthatott utoljára vérhez. Pusztulás volt az, akivel még mindig egy oldalon állt. Az egykori Lovasok és a Főpapok, törzsvezérek összefogásából megsejtette, hogy itt komoly együttműködés volt. Ez pedig folytatódhatott később is. A Varázslónő seregéből senkit nem látott, fennált a veszély, hogy később ellene fordulnak és a szolgái ellen. A vámpír nem akart újra fogságba esni, hogy Holocaust hallgassa ki és vallassa Stephanie Miller birodalmáról. Megpróbálta az egyik őrt megtámadni és kiszívni a vérét, hogy nagyobb ereje legyen és meginduljon a gyógyulás gyorsulása, aztán Pusztuláshoz akart csatlakozni, hogy vele együtt repüljön el.

Nagy Atya
A medvemutáns csapásai már nem értek célba. Az ellenség ördögi hatalommal rendelkezett és anyagtalanná vált, hogy a gyilkos karomcsapások elől elmeneküljön. Szolgája, a halálfejes harcos tüzet nyitott, mire a medvemutáns megpróbált elugrani és kettévágni az alakot, Halálfejet. A földrengésre megtorpant, megzavarta az érzékeit a jelenség és foglalkoznia kellett azzal, mi fog még ezek után következni.
~A felszínen is van elegendő erő, amit le kell győznünk. Mi jön még? Az alvilág is erősíti Rorschahot?~gondolkozott magában.
A válasz nem a föld alól jött. Az égre felnézve meglátta a sereg következő részét. A jelekből, Holocaust nézéséből észrevette, hogy a hátborzongatóan visszataszító jelenség és nevetésével kísérve a Varázslónő, seregével együtt mellette állt. Óriási erőt képviseltek így és nagyszerű érzés volt a medvemutánsnak azok közé tartozni, akik régen is uralták a világot. Erővel. Tiszta erővel. A múlt felvillant emlékei miatt viszont enyhén rossz volt a szájíze és arra gondolt, hogy őt az X-Men küldte. Ez most az összefogás pillanata volt és ha az emberi ellenálláshoz, az X-Menhez is eljutott a hír valahogyan, nekik is itt lett volna a helyük. Hiányzott még más is, ennek pedig a medvemutáns hangot adott:
- Hol lógatja a lábát ilyenkor Jonah és Kane egykori Főpap? Megint a saját utukat járják, fügét mutatva mindennek, aminek van értelme?
Jonahról tudta, hogy mindig az kellett neki, ami tilos volt vagy nem népszerű. A vilgot megmenteni fontos dolog, mindenki érdeke - így a lilahajú telepatának pont ezzel kellett dacolnia. A Nagy Atya nem lepődött volna meg, ha Jonah felbukkant volna Rorschach főemberei között. Kane pedig furcsa alak volt, a kék villám becsapódása óta még furcsább.
~Miért nincsen itt az X-Men és az Ellenállás? Hol késnek seregeik, melyek mindig készek voltak Apokalipszis orra alá borsot törni? A világunk léte forog a kockán és ez a világ az ő világuk is! Honnan származik Rorschach hatalma? Ekkora hatalom egy kézben, csodálatos és egyben veszélyes, a legveszélyesebb. A lelkek síkját is megbontotta, a Figyelő szeme felboríthatta az egyensúlyt. Nem csak mi láttunk emlékeket és képeket. Most ellenünk fordul mindenünk!~
Egy rövid pillanatig nézhette csak szótlanul a robotokat, mert lőni kezdtek. Rorschach kétségbeejtő szavainak nem hitt a medvemutáns. Galactus óriási fenyegetés volt, világok elpusztítója és őt is legyőzték együttes erőkkel. A hit hidat épített a reménytelenség felett és most is erre volt szükség. Igyekezett elugrani a lövések elől és amit tudott, dobálni kezdett a robotok felé. Az ő szerepe a nyers erővel csak az lehetett, hogy elterelje a figyelmet. Ha kellett, a földből vájt ki nagy darabokat, hogy azokat hajigálja a pusztító robotok felé. Ha több szintről indult a támadás, nem lehettek képesek egyszerre mindenkivel foglalkozni. Ezen közben megpróbálta kikerülni a robotokat és egyenesen a vezetőjük felé támadni, Rorschachot megkörnyékezni, hogy elpusztítsa. Kereste a megoldást, hogy neki volt X-Menként eszébe juthatott-e valami erről a projektről és ismerhette-e a robotok gyenge pontjait. A látomásban nem látott ilyeneket, de kutatott, hátha volt valami, ami felszínre jöhetett.

Szellemlovas
A fal tövében eszmélt fel az életbe immáron sokadszorra visszaküldött háborús veterán, az egykori Megtorló, FrankenCastle, ma Szellemlovas. Gyorsan felmérte a helyzetet. A bűnös lelke jelen voltak, egyre többen érkeztek. Meglátta a régi apokalipszis vezetést egy helyen és noha nem ismerte fel mindet, az erejük és a bűneik magukért beszéltek. Nagy bűnösök álltak ki a legnagyobb bűnösök ellen. Szellemlovasnak most is olyan döntést kellett hoznia, mint már sokszor. Gyilkolnia kellett, hogy a további gyilkolást megakadályozza. A robotokban nem érzett tudatot, lelket, mely ismerhette volna a bűn fogalmát. Azok programozott gépek voltak és semennyire sem sajnálta őket. Amivel támadtak, azt ő is ismerte. Megpróbált először félrehúzódni és a koponyás, Szellemlovas alakjában a robotok pokoltüzét próbálta meg irányítani és köréjük vonnai körbevéve, elkerítve őket, hogy elzárja a harctértől a két gyilkológépet. Ha ez nem ment, akkor saját maga próbált pokoltüzet kibocsátani és azzal létrehozni a falat, hogy elzárja a robotokat. Nem ők voltak a fontosak, hanem a gazdájuk...

// Bocsi, hogy az előzőnél kihagytam ezt a szálat, de kárpótlásul igyekeztem hosszabb reagot írni.   //

~Bamfok~

A csata megkezdődött az ellenfelek hullanak és valami tűzzel hadonászó alak felgyújtja az ellenséget és kis híján minket és a kicsi Bamfokat is, akik még idejében ugráltak el a hamarosan lángokban álló áldozattól.
Akik eddig hátul voltak bamfok(kb 35an) időközben elindultak a  kijárat felé követve a nemrég kiröppent koilibri sereget. Ahogy kiérnek meglátják a haldokló őrnél a vámpírt, majd gyomot, aki azt elkapta. Nem is haboztak tovább a bamfok, közelebb lopakodtak a lényhez, majd egy hangos...
- Roham!
Kíséretében lepik el gyom testét, akár a patkányok. Gyorsan másznak rajta, tépik, harapják őt ahol érik. Majd ha látják, hogy az ellenségük ismét mérgezni próbálná őket, akkor befogják kicsiny szájukat és elteleportálnak egymásba kapaszkodva, hogy csak 2-3 teleportálás vesszen el ne pedig 35.

Eközben odabenn:
Lassan úgy tűnt mindenki felkelt és a csatában jól állunk, már éppen örömtáncot járt volna a bent maradt bamf csapat, mikor egyszer csak egy 10 méteres fémszörny emelkedik ki a földből.
A bennt maradt 35 bamf arcáról egyszerre konyul le a mosoly és kezdtek el idegesek lenni, remegni. Főleg a szavak hallatára. A bamfok ismét felveszik hármas alakzataikat és a lézeres támadás elől, ki ki elugrál, aki pedig nagyobb eséllyel van veszélyben az elteleportál. A lényeg az, hogy ezek után a kis bamfok igyekszenek elbújni, és várják a fejleményeket, hogy ismét beszálljanak a harcba, ha úgy alakul, vagy ha nem éppen úgy, akkor lelépjenek arra amerre a társaik korábban, már távoztak.