Collins - Nikostratos ház - 150 Circle Dr, Manhasset, Ny 11030

Kinevet, amikor azt mondom el fog rontani (még jobban).
- Most még röhögsz...-csak ennyit fűzök hozzá.
Miután befejezte a mosdást, végre megyünk enni. Nem piszmogunk sokáig a kajálással, vagyis én nem, gyorsan bevágtam, megköszöntem és vonulok is vissza, helyezném már magam vízszintesbe. Michaelt meg simán ott hagytam rendet rakni...durva, hogy hozzá szoktatott, el is felejtettem mi van, úgy elindultam felfelé. A lépcső aljánál állva nézek vissza, de "dolgozik, nem figyel. Ekkor veszem észre, hogy a róka szoba ajtaja nyitva, megyek is becsukni, de előtte benézek mi a helyzet odabent, de Félix még alszik. Óvatosan csukom be az ajtót, majd indulok fel az emeletre, egyenesen a fürdőbe. Miután bekenegettem magam, ami közben bepofátlankodik fogat mosni Michael, még fogat mosok és irány az ágy. Úgy beleugranék, de már tényleg nem szabad, úgyhogy szép megfontolt mozdulatokkal fekszek le és keresek egy kényelmes pózt, az alvópárnám segítségével. Apa már az ágyban várta az érkezésünket és miután kificánkoltam magam, felteszi a nagy kérdést.
- Nekem mindegy, mert szerintem, percek kérdése és alszok. Ragad a szemem megint. Egyre inkább hasonlítok mormotához, mint rókához, alszok és eszek. - átfordulok a hátamra - Remélem jövőhéten már nem a hasamban, hanem a karomban tartom a fiúnkat. - sóhajtok - Túl lennék már rajta.
Remélem annyira jól nem érzi magát, hogy maradjon még egy két hetet pluszba, mert akkor megbolondulok.
- Ha megyünk, dobni kell majd Ad-nek is legalább egy üzenetet. Nem értem egészen, miért ragaszkodik annyira ahhoz, hogy az elejétől ott legyen, de legalább majd tartjátok egymásban a lelket. - fordulok a másik oldalamra, neki háttal.
Vajon mikor fogom megint megtalálni azt a kényelmes pontot.

Az ágyban fekve csatlakozott hozzám a kis családom, és komoly szenvedések árán el is helyezkedett mellettem kényelmesen. Persze, nem értem hogy mennyire szar neki ekkora pocakkal meg minden, de épp ezért csak magamban nevetem ki, kívülről pókerarc. Rákérdezek hogy mi legyen, neki mindegy, ahogy gondoltam, de most legalább van rá indok, ragad a szeme, úgyhogy nemsokára aludni fog. Mondjuk ez rám is igaz, de szerintem egy film még belefér az alvás előtt.
- Jövő héten? Nem korai az még? - kérdezem, mert úgy rémlett hogy későbbre van kiírva, még nagyon a hónap elején járunk. Aztán ki tudja, végül is ő az anyuka, ő tudja jobban, hogy mikor fog szülni. Közben úgy tűnik, hogy mégse helyezkedett el kényelmesen, forog jobbra, forog balra, forog össze vissza - ezért is mondom, hogy egy film még tuti belefér, mire kiforogja magát lemegy a fele. El is kezdek keresni valami filmet magamnak, amit nézhetek, végül találok egy jó kis ázsia filmet, ami elég érdekesnek tűnik, természetesen kung-fu, mi más lenne. Szeretem az ilyen verekedős alkotásokat, persze csak akkor, ha jól koreografáltak a harcok. Közben Jenna még mondott valamit, arra illene válaszolni.
- Úgy érted benned.

Lefekszek, mire elkezdek szenvedni, keresem a tökéletes pontot, ahogy majd elalhatok, közben még nyávogok is mellé, látszik, hogy nyűgös vagyok és türelmetlen és szeretném visszakapni a szabad mozgásom, meg sorolhatnám és a kicsi fiamat is látnám már élőben, az elmosódott képekről nem az igazi. Nem tudom bántam-e volna, ha a pár órával ezelőtti kínlódás, azt jelentette volna, hogy futni kell be. Mondjuk jobb lenne szép nyugodtan, időben beérni, nem kapkodva, futva, padlógázzal, idegbajosan.  Rákérdez, hogy a jövőhét nem-e korai...attól függ kinek.
- Ha arra gondolsz, hogy kb két héttel későbbre van kiírva, az csak - megvonom a vállam - tipp, plusz, mínusz egy hét. Hmmm, lehetne mínusz.
Majd folytatom a forgást, nem akarok lábgörcsre felpattanni az éjszaka közepén, nem vicces. Közben csak sikerül a segítségem nélkül is filmet választania. Megjegyeztem még, hogy nem igazán értem Adam, miért akar az elejétől ott lenni, annyira buli kint idegeskedni a folyosón? 5 percenként fog cigizni járkálni, de tartan fogja a pókerarcot, meg a látszólagos halál nyugodtságot, hátha ez Michael-re is hatással lesz, esetleg át is ragad. Amikor hozzá teszem, hogy legalább majd nem egyedül fogja betegre aggódni magát, vagy nem tudom amúgy, ilyenkor mi játszódik le a férfi fejekben, kijavít, hogy majd bennem tartják? a lelket...Végülis, ha nem is lesznek mellettem,...Bennem inkább az fogja tartani, hogy az a gyerek biztos nem marad bent és nem soká láthatom a pofiját.
- Hát, szerintem én akkorra már beletörődök a sorsomba, úgyhogy... Amúgy is a pasik dolga fel alá járkálni a folyosón és betegre aggódni magukat.

Megbeszéljük, hogy a jövőhéten jó lenne, ha megszületne a gyerek, akkor túl lennénk rajta és hasonlók, szóval Jenna is boldogabb lenne és megnyugodna, meg ilyenek. Őszintén szólva, én nem tudom mennyire örülnék neki, ha megszülne. Mármint tudom hogy most szenved és rossz neki, de még csak ketten vagyunk, nyugiban, nincs este gyereksírás, napközben a magunk urai vagyunk, szóval ezek az idilli hétköznapok utolsó maradványai. Ki tudja, mennyivel lesz másabb minden, ha megszületik a gyerek. Tudom, ezek önző gondolatok, de akkor is, ezek az utolsó napok, amikor még kiélvezhetem hogy nem vagyok apuka, hogy nem vagyunk szülők. Közben nem megy el a téma, elkezd beszélni Adről, és hogy ott akar majd lenni, gondoltam hogy ki nem hagyná. És hogy a mi dolgunk az aggódás.
- Vagy hogy bent fogják a nő kezét. - dünnyögöm, de igazából már ragad a szemem. Pedig még csak most kezdődik a film, de hiába, átfordulok az oldalamra, Jennának háttal, és lassan szuszogni kezdek, ahogy elnyomott az álom. Észre se vettem, hogy ilyen fáradt voltam, de azért kivette belőlem az energiát ez a nap.

Nem reagál továbbiakban arra, hogy én inkább sürgetném a dolgot, mintsem halasztanám. Aztán szóba kerül az a bizonyos nap, amit már várok, de félek is tőle, lehet, hogy igazából a félelem miatt is túl lennék már rajta. Plusz az is, hogy amikor rugdosódik, mozog, meg látom az uh képeken, már fognám a kezemben. Amúgy is, állítólag, amint megpillantja az anya a gyerekét, elfelejt minden kellemetlenséget és úgy érzi, hogy tökre megérte. Onnantól más is lesz minden, az igaz, fel kell kelni éjjel hozzá például, nem mintha mostanság olyan baromi sokat aludnék egyhuzamban, van amikor egész éjjel csak forgolódok vagy pár óránként megébredek valamiért. Ha mázlim lesz a kicsi is mormotás lesz, legalább az első időszakban és majd úgy kell keltegetni, nem még hogy felordítsa az egész házat.
Attól azért félek, hogy az első éjszaka, meg se fogok mozdulni a sírásra, úgy fogom élvezni az alvást, de az is lehet, hogy egyből talpra ugrok. Mondjuk, az elsőt úgyis a kórházban fogom tölteni, főleg ha kidőlök, aztán ott csak felkeltenek ha kell, aztán remélem nem eszem meg érte az illetőt, ha esze van, a gyerekemet is hozza magával és akkor biztonságban lesz.
Aztán elkezdtünk a fiúk sorsáról beszélni, én kötöm őket a folyosóra, de Michael válaszaiból ítélve, neki nem egészen ez a terve. Hát igen, ezt még nem beszéltük meg, de valószínű, hogy nem is most lesz az ideje, mert a válasza után, amit már csak kimormog az oldalára fordul és alszik. Fáradt, azt tudom, látszott a szemén is, főleg fürdés után, de szerintem az is közre játszik, hogy érzi, hogy ebből vita lesz. Személy szerint, nem akarom, hogy bent legyen és fogja a kezem. Egyrészt azért se, mert nem tudom, hogy képes vagyok-e eltörni a kezét, de nem most szeretném kipróbálni, oké, gyorsan gyógyul, de attól még piszkosul fájhat és elég ha egyszerre csak egyikőnk szenved. De ha nem kerüli nagyon a kérdést, majd reggel talán megbeszéljük. Egyelőre én forgolódok tovább a kényelem érdekében, aztán egyszer csak elnyom az álom.

...majdnem két héttel később, dec16...

Elégedetten ébredtem, és jó ideje először éreztem azt, hogy kipihentem magam. Végül is, letudtunk mindent, a gyerek megfordult, a szobáját megcsináltuk, Félix is megkapta a cuccait a falára, és úgy tűnt hogy eléggé élvezi az új helyet. A kenelje még nem volt kész, amit kintre terveztünk, de azt valószínűleg nem is fogjuk már idén megcsinálni - eddig is szobaróka volt, úgyhogy most már kibír pár hónapot. Amúgy se tűnt úgy, hogy minden vágya a hidegben rohangálni. Mi pedig szép lassan megszoktuk az új lakást, már amennyire meglehetett. Mondjuk nem volt jó minden reggel órákat autókázni, hogy bemenjek maffiavárosba, de ennyit megért az asszony boldogsága - hiszen minden férfi csak annyira boldog, amennyire a párja. Ettől függetlenül nem hagyott nyugodni, hogy csak nem jön a gyerek, pedig Jenna már nagyon meg akarta szülni, láttam rajta, hogy egyre jobban várja, amikor kiteheti magából ezt a csomagot. Már azon viccelődtünk, vagyis inkább csak én, hogy becsomagoljuk, és a fa alá tesszük majd. Mondjuk ettől függetlenül volt még teendő, ha már kiköltöztünk a kertvárosba, illene feldíszíteni a házat - a miénk volt az egyetlen a környéken, ami még nem volt kidekorálva, és már meg is vettem minden szart hozzá, az volt a terv, hogy majd ma felaggatom az összes hülye égősort és hasonlókat. Ahogy ezen gondolkodtam, oldalra fordultam, hogy lássam, Jenna alszik-e még.

Végül csak kész lett az a babaszoba is, kicsit nehezen fogtunk bele, de a lényeg, hogy a végeredménnyel elégedettek vagyunk és nem csúsztunk ki az időből. Párszor észre vettem magam, hogy amikor elmentem mellette megálltam, volt hogy az ajtónak támaszkodtam, és nézelődtem bent, főleg a kis ágyat szuggeráltam. Jó hír, már jobban kapok levegőt, szóval az a dolog úgy két hete, tényleg az volt, Danny megfordult végre és készül is, a doki szerint, és a derekam szerint is.
Félix pedig megszokta a szobáját, nem kellett vele különösebben kínlódni, hál'istennek, mondtam én hogy nem lesz gáz. Már a polcokat is felfúrtuk neki, amikor először bepörgött, kicsit frászt kaptam, hogy rosszul esik és összetöri magát, de rá cáfolt, nem kell félteni, profi módon közlekedik rajta, szóval imádja.
Amikor Michael elmegy dolgozni, Adam nagy részt, pár órán belül megérkezik, nyilván szólok neki, hogy egyedül vagyok itthon, mivel megígértem, hogy így lesz. Csak az a baj, hogy azóta se lett beszédesebb és hamar elfogynak azok a beszéd témák, amikről vele lehet beszélni, az alap hogy vagyok, a boltom sorsa és egy kis vérszívás, egy kis nosztalgia, azokról az időkről, amikre én max halványan emlékszem, ő pedig csak anya e-mail-jei miatt ismeri, azaz a gyerekkorom. De sokszor csak ülünk a nappaliban, ő tv-zik, telefonál, én laptopozok esetleg filmezünk, csalunk kaja rendeléssel, néha lehet na, szóval elvagyunk, de ahogy Mich haza ér, nem soká eltűnik.
Michael most igazából a díszítéssel van felpörögve, pár nap szusszanás után egy újabb feladat, a házat még meg is értem, de a fát? 16.-a van! Ne idegesítsen már fel! 24.-e még a kanyarban sincsen, "de akkora várjuk Danny-t", szerintem ha ma megint felhozza rá hagyom.
De valamit még azóta se ültünk le megbeszélni, pedig már az orvos is rá kérdezett, hogy tervezzük és igaza van, már bőven ideje lenne eldönteni, de csak toljuk, mintha kerülnénk a konfliktust, pedig ezen egyszer át kell esni, mert ott helyben az akció közepén idegbajba kitörni és vitatkozni elég vicces lesz. Én még mindig amondó vagyok, hogy inkább a berendezést törném össze, és egyedül, vagyis az orvosommal és szülésznővel "karöltve" megvívni ezt a harcot. Amíg kínlódok úgyis ott lehet velem, majd csak akkor ha durvulnak a dolgok kell csak kivonulni, nem értem mi ezzel a gond.
De volt időm ezen agyalni, egy ideje már csak ilyen nem akarok felkelni de már többé kevésbé ébren vagyok módban tolom, hanyatt fekve, a hasam vakarászva, a msik karommal a szememet takarva.

- Jó reggelt.- köszöntöm, úgy látom ébren van, úgyhogy nincs mese, ideje felkelni. Főleg ha beszélgetni akar. Amúgy is utáltam mindig a reggeli szájszagom, és nem szerettem beszélni amíg nem mostam fogat, de amióta Jennával vagyok, az éles orra miatt ez többszörösen igaz. Úgyhogy felülök, átmozgatom kicsit a vállaimat és hasonlók, aztán irány a fürdő, mehet a reggeli mosakodás. Ahogy ezzel megvagyok, vissza a hálóba, ha nem követett, ha igen, akkor megvárom őt is, ilyenkor már mehet a beszéd, nem vagyok bűzbomba.
- Azon gondolkodtam, hogy ebéd után feldíszíteném a házat. - mondom, ezzel indítva a napot, szeretem nagyjából megtervezni hogy mit és hogyan csinálok, ha van így előre terv, hogy valamit kell. Ha csak nyugis pihenős nap van az más, akkor nem tervezgetek, de ilyenkor jobb előre letudni, minthogy keresztbe szervezzünk egymásnak.
- Már ha te nem terveztél mást. - teszem hozzá, természetesen az is fontos, hogy ő mit szeretne és hogyan. - Aztán estére áthívhatnánk a nagybátyád egy közös vacsorára. Állandóan veled van, és figyel rád amíg dolgozok, amit nem tudok eléggé megköszönni. Illene legalább áthívni, leitatni, vagy valami, nem?

Alig aludtam, vagyis inkább gyengén, amikor éber alszik az ember és hót fáradtan kel, forgolódni se nagyon volt kedvem, csak a hátamra. Eltakartam a szemem a beszűrődő fény elől az egyik karommal, a másikat a hasamon pihentettem. Tudom, hogy már esélytelen az alvás, de nincs erőm felkelni, csak fekszek. Baromi előnytelen helyzetben alhattam, mintha elfeküdtem volna egy két porcikám. Épp vegetálok, amikor meghallom, a, talán egyszer a leendő, uram hangját, de nem veszem le a szememről a karom csak vissza morgok.
- Jobbat.
DE ő már pattan is ki az ágyból, megy mosakodni, utána itt pörög megint min? Vajon min...a díszítésen, már ha én nem terveztem mára programot és mondja tovább de valahol elvesztettem a fonalat.
- Nyugodtan. - engedem ki egy nagy ásítás kíséretében, aztán nyújtózok egyet, amennyire működik és felülök félig, nézelődök beesett szemekkel - Majd megbeszéljük. - pislogok kómásan - Mennyi az idő? - dörzsölgetem az arcom.
Felülök rendesen az ágy szélére, a lábujjaimmal a szőnyeget markolászva, tesztelem mennyire van lezsibbadva valamelyik lábam. Végül sikerül felállni és becélozni nekem is a fürdőt, arcot, fogat mosok, fésülködök, vakarózok. Látszik az arcomon, hogy elég gyenge volt ez az éjszaka. Kiiszom a csapot, mosdó látogatok és kikászálódok, a gardrób felé mentem volna, de gellert kapott a lábam és vissza vezetett az ágyhoz, úgyhogy vissza feküdtem, nyakig húztam a takarót és összegömbölyödtem alatta.
- Úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger. - morgom a takaró alól, majd azért kitakarom a fejem- Úgyse hagyod hogy segítsek, úgyhogy ha gondolod, akkor díszítheted kint a házat nyugodtan, de ha ragaszkodsz hozzá, lemegyek. - hú, ez így ágyból, takaró alól nagyon meggyőző lehetett.

~Jenna Collins, Flavia al-Masaari, Michael Nikostratos (és Danny Nikostratos) játéka~

Egy dolog miatt nem szerettem a felszínen lakni, és ez az egy apró kis dolog az volt, ami miatt egyáltalán létrejött Maffiaváros. Igen, úgy éreztem magam, hogy egy hatalmas céltáblát rajzoltam a hátunkra azzal, hogy feljöttünk, és nem tudtam elhallgattatni a kis hangot a fejemben, hogy ostobaság volt. Ráadásul még testőrt is rémálom volt találni, hiszen a Család nem akarta vállalni a védelmünket - saját felelősségre jöttünk fel - és azt se tudhattam, hogy ki Ligás és ki nem. Elvégre simán elképzelhető, hogy sikerül egy bérgyilkost találjak. Minden esetre jó néhány telefonhívás és szívesség behajtás után úgy tűnt, hogy találtam egy megbízható embert, aki elláthatja a testőri feladatokat. Éppen őt vártuk Jennával, elbeszélgetni és megismerni, mielőtt felbéreljük, ehhez ragaszkodtam. Nem akartam a családom közelében egy olyan embert, aki nem szimpatikus - igaz, ez mondhatni csak formalitás, hiszen nem ajánlották volna, ha nem lenne megfelelő. Dannyvel persze szerencsénk volt, alszik a gyerek mint a tej, és alig kelt fel minket - akkor is főleg Jennát. Egész nyugodt az életünk, sőt, mondhatni nyugodtabb, mint a terhesség alatt, ami jó érzés, és mi is sokkal összeszedettebbek vagyunk. Közben a kapu kameráit néztem, vártam, hogy mikor jelentkezik a nő.

~Jenna Collins, Flavia al-Masaari, Michael Nikostratos (és Danny Nikostratos) játéka~
//Jenna majd becsatlakozik, részemről pedig elnézést hogy csak most írok//

Nem lepett meg, hogy pár perccel a megbeszélt időpont előtt már jelzett a biztonsági rendszer, számítottam rá, hogy előbb fog érkezni. Magam is azt vallottam, hogy jobb előbb odaérni egy találkozóra, és az illemnek megfelelően érkezett az interjúra a nő. Ahogy kiraktam a kamera képét a telefonomra, láttam, hogy tényleg ő érkezett a megbeszélésre, és ahogy a kapuhoz közeledett, utasítást adtam a rendszernek, hogy nyíljon ki előtte. Nincs értelme megvárakoztatni, és várni arra, hogy csöngessen, jobbnak láttam haladni ezzel az egésszel. Amennyiben tovább jött, úgy az ajtóhoz mentem, és kinyitottam, az ajtóban várva.
- Üdvözlöm, Miss al-Masaari. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan a rendelkezésünkre állt. Michael Nikostratos vagyok.- köszöntöttem mosolyogva, és ha elég közel ért, akkor kezet is nyújtottam. Ügyeltem rá, hogy nehogy túl erősen szorítsam meg a kezét, ha elfogadta.- Kérem fáradjon beljebb.- invitáltam be a lakásba, és ha így tett, akkor a nappali felé mutattam.- Biztos hosszú volt az út, hozhatok valamit inni esetleg amíg helyet foglal? - tettem fel a következő kérdést.

Flaviának volt egy olyan különös érzése, hogy figyelik. Valami volt a levegőben. Valószínűleg a kamerák. Amikor kinyílik előtte a kapu, megkezdi a számlálást. Mennyi idő alatt nyílik a kapu, hány lépést kell megtennie az ajtóig. Aztán nézi a környezetet. Milyen anyag fedi a talajt, milyen elrendezésű az épület homlokzata. Vélelmezhetően milyen anyagokat használtak építéskor és felújításkor? Hány kamera van? Rengeteg kérdésére próbál meg úgy válaszolni, hogy mozgása se nem túl gyors, se nem túl lassú ne legyen.
- Üdvözlöm miszter Nikostratos. - Fog kezet a férfival, majd kissé bólint. - Milyen erős kézfogás... - mondja, majd elindul az invitálás irányába. - Nem utaztam sokat, a közelben foglaltam szobát.

A nő elfogadta a kézfogásom, és még megjegyzést is tett rá - nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz. Minden esetre elfogadta az invitálást, viszont elutasította a frissítőt, amit ajánlottam neki. Ez esetben együtt sétálunk be a nappaliba, ahol balra fordultunk.
- Kérem, foglaljon helyet, ahol kényelmes. - mutattam körbe a nem is olyan régen berendezett helységben. A nappali egy roppant tágas, modern stílusú helység volt, sötétbarna parkettával. Ülőhelynek főleg kanapékat lehetett találni, ezek sötétszürkék voltak, és egymással szembe fordítva, egymás között sok helyet hagyva helyezkedtek el a szoba két oldalán. Az egyik az ablaknak háttal, a másik azzal pont szemben volt, utóbbi mögött fehér könyvespolc sorakozott, ami remekül illett a szoba amúgy fehér színéhez. A két kanapé között is világos szőnyeg volt leterítve, és mindkettő előtt volt egy-egy lábtámasz is. Egyébiránt néhány fehér hátterű festmény díszítette még a szobát, illetve a kanapék mellett egy-egy kisebb polc. A szoba végén található az emelt padlózatú "dobogó", ahol egy billiárdasztal volt középre állítva, a falnál pedig egy bárszekrény, és egy kis asztalka, rajta néhány pohár gondosan lefordítva egy fehér terítőre.