Collins - Nikostratos ház - 150 Circle Dr, Manhasset, Ny 11030

Jennának is hasonló az ötlete mint nekem, cica ajtó meg kinti elkerített rész, elég biztonságosnak tűnik és biztos élvezni fogja, szóval ettől nem félek.
- Végül is, a retesz lehet tényleg felesleges... - gondolkodok, bár én mégis nagyobb biztonságban érezném, ha zárható lenne, de az is igaz, hogy amit mi bezárunk, azt ő simán kinyitja. Kis ravasz, nem hiába szokták ezzel társítani a fajtáját. Közben itt van, jelzi hogy desszert, megkapja, aztán Jenna simogatni kezdi és nyugtatni, beszállok én is ha engedik, két oldalról kapja a szeretgetést, és ahogy nézem hamar be is punnyad, Jenna meg hozzá beszél folyamatosan, engem kb figyelmen kívül is hagy, de nincs ezzel baj, most nem rólam szól ez a helyzet, hanem Félixről. Nekem is érdekem, hogy megszokja ezt a helyet, és szívesen maradjon itt, és ne garázdálkodjon mindenfelé.
- Szerintem első este ne zárjuk be, adjunk neki egy esélyt. Nálam se rosszalkodott amikor beköltöztetek, emlékszel? - szólalok meg hirtelen, visszagondolva, ahhoz képest hogy mennyi minden történt azóta, mintha csak tegnap lett volna, hogy megjelentek a lakásomon. Nem tudom, hogy Jenna hogy tervezte, de biztos átsuhant az agyán, az elmúlt pár hónapban sikerült nagyjából kifigyelnem az észjárását.

Belátja ő is, hogy a retesz felesleges, amúgy is ahonnan Félix ki akart jutni, vagy be valahova, azt megoldja, hacsak nincs kulcsra zárva a helyiség, szerencsére zárat még nem tud törni.  Közben a kaja után, szét van szeretgetve, két irányból, várom, hogy kiterüljön. Addig is vakarászom a füle tövét, a hasát, a nyakát, utána simogatom a buksiját, ilyenkor látni kéne az önelégült fejét, ahogy laposakat pislog. Ilyenkor látszik igazán az is, hogy kikandikál a szemfoga csücske, imádom. Ahogy fekszik a lábamon érzem, hogy engedi el magát, égnek álló lábakkal, kár, hogy nem tudom jobban felvenni az ölembe, volt hogy úgy ölelgettem, és néha ringattam, mint egy kis gyereket, táncoltunk a nappaliban. Remélem, hogy nem lesz nagyon féltékeny a kicsire, mert ha olyan mérteket ölt a dolog, mennie kell a háztól, nagyon sajnálnám. Közben már szuszizik, mintha aludni készülne, már a szemét is lehunyta. Na most lény okos. Hogy veszem fel és viszem a helyére? Valahogy végül megoldom, felveszem a karomba, feltápászkodok térdre és elcsúszkálom azt a pár méter, nyilván kényesen nyitogatja is a szemeit, hogy mi történik, végül berakom az ágyikójába, mellé rakom a kis malac plüsst, amit még Michaeltől kapott, amikor beköltöztünk hozzá, egészen megszerette, meg az első játékát, ami meg egy sárkány. Ha ez nem lesz elég, akkor jön majd a szívecske, benne a pólómmal. Michael meg mint a gondolat olvasó, ne zárjuk be első este, nem sokkal azután, hogy ez megfordult a fejemben, pislogok is rá meglepetten.
- De itt sokkal több a lehetősége, és attól félek, hogy felcűköli a cuccát a háló elé, aztán majd jól átesünk rajta reggel, vagy rosszabb esetben meg is tapossuk. Jobb lesz becsukni, legalább szokja, hogy ez az ő helye, éjszakákat itt tölti és reggel ki lesz engedve. Meg most kint van a sok cucc, ha nem tudunk mindent elpakolni, majd ő rendezkedik, ha unatkozik és szerintem azt nem szeretnénk. - közben simogatok még párat a dögön és próbálok nem emelt hangerővel beszélni - Mondjuk a költözködésről, már lehet leszokott, de amikor először nálam voltál, reggel az ajtó előtt találtad, emlékszel? De ha sír éjszaka, kiengedem.
Még egy utolsó simi és megpróbálok óvatosan felkelni, nem mondom, hogy jól érzem a lábaim, de sikerül kievickélni a szobából, eddig békésen szunyózik. Most még nem csukom be az ajtót.  És vissza a nappaliba a cuccokhoz, mivel folytassuk?

Szóval simogatjuk, szeretgetjük a kisállatot, mint egy gyereket akit altatni kell, aztán ahogy bepunnyadt, Jenna bizonytalan, de sikeres módon elviszi az ágyacskájába, aztán befekteti aludni. Tényleg mintha Félixen keresztül edzenénk a kicsire, valahol gáz meg röhejes, de azért valahol pedig érthető szerintem. Na mindegy, közben beszéd arról, hogy mi legyen este.
- Ha feljön és az ajtó előtt alszik, akkor tudjuk, hogy nem igazán szokta meg a helyét, és tovább kell szoktatni. Amikor felkelünk majd úgy nyitjuk az ajtót, hogy a lábunk elé nézünk, vagyis én, te meg majd kivárod hogy előre menjek, Pocak. - poénkodok, nem akarom megbántani vele, tényleg csak vicc. - Nem hiszem, hogy jót tenne neki, ha korlátozva, stresszben töltené az első estéjét itt, az is lehet, hogy utána pont azért fogja utálni, mert most bezártuk, nem? A dobozok nagyját meg úgyis elpakoljuk alvás előtt, én legalábbis még nem vagyok fáradt, te pedig most aludtad ki magad, és amúgy se hiszem, hogy nagyon rendezkedni kezdene magától. Vagy ha igen, akkor az megtörténhet holnap, vagy jövőhéten is, így legalább hamar túlesünk rajta, kap egy szidást satöbbi, és gyorsabban megszokja, hogy itt se szabad amit eddig nem volt szabad. - vázolom a gondolatmenetem, miközben megyünk ki a nappaliba.

Beszéd közben azért próbálok kiosonni a szobából és eljutni a nappaliig, a gyűjtő ponthoz. Én azt mondom be kéne zárni, hozom is az érveimet, de csak azt hajtja, hogy nyitva kéne hagyni az ajtót, még be is szól.
- Élvezd ki, ha minden jól megy, nem sokáig leszek már "Pocak". Amúgy meg, te és a lábad elé figyelés reggel kómásan, arra befizetek. - stresszelné szegényt a bezárás, meg ilyeneket kezd el mondani - Figyelj, valahogy meg kell szokja, hogy az, az ő helye. Másrészt, azonkívül, hogy kisebb a tér a megszokottnál, ugyanaz a felállás, mint eddig, mivel a nappaliba is "be volt zárva", csak a mosdó ajtó volt nyitva, csak úgy, mint most, ha nálad nem kaparta az ajtót, ezt is meg fogja szokni. Úgyhogy bennem csak az erősödött, hogy nem lesz baja, ha becsukjuk az ajtót. Ha nagyon nem akar ott maradni, akkor meg úgyis kinyitja az ajtót és kijön, ennyi. - részemről lezártam, a róka be lesz csukva, pont.
Amúgy is, mi van ha pl már holnap megyek szülni? Szabadon rohangál a házban, aztán hazahozzuk a gyereket és ugyanúgy be kell zárni, sőt, meg kell tanulnia, hogy amíg nem megyünk kiengedni ott marad bent, mert egyszer látom meg a kiságyban, még láncot is kap....jó, azt azért nem, de nem lennék boldog.  Ő még mindig egy állat, még akkor is ha bundás gyereknek hívom és néha úgy szeretgetem, én vagyok a főnök, én döntöm el hol a helye, rajta áll mennyire nehezíti a saját dolgát. De szerintem még mindig nem lesz vele probléma, mert ha úgy vesszük már megszokta, két másik környezetben is. Sóhajtok.
- Szerintem folytassuk a fürdővel.

Hajthatatlan, úgyhogy sóhajtok egyet, és úgy döntök, hogy rá hagyom, mégis csak az ő rókája.
- Ha ennyire be akarod zárni, hát legyen, de megjegyzem, hogy én elleneztem, és bármi stressz vagy mentális trauma éri az a te felelősséged, és ha ezért nem fogja szeretni a helyet, akkor te fogod megoldani a problémát. - figyelmeztetem, én szóltam, innentől nem az én bajom. Azért rákacsintok, hogy értse, nem kioktatás ez vagy valami, inkább az agyát húzom most már, de attól még amit mondok igaz - ha emiatt fog szenvedni, akkor ő oldja meg, én annyit fogok mondani, hogy szóltam.
- Szóval a nappali, a konyha, és a háló kész, Félix szobájával együtt. - állapítom meg most, hogy a róka témát befejeztük. Eléggé megfogyatkoztak a dobozok, nem is tudom, hogy mi van még itt egyáltalán. Jenna persze egyből mondja, hogy jön a fürdő, hát persze, oda még semmit nem vittünk. ÉS a háló sincs kész, elég barokkos túlzás, az ágy még fel sincs húzva és hasonlók, szóval kicsit elébe mentem a dolgoknak, de mindegy. Odalépek, és felkapom a fürdős cuccokat.
- Akkor irány a fürdő. - mondom, és elindulok a lépcső felé.

Rám hagyja, végre, más választása, úgyse nagyon lett volna, de azért még jön a szöveg, hogy de ha a róka depressziós lesz akkor azaz az én hibám és nekem kell majd megoldjam.
- Hűű, nagyon megijedtem. - válaszolok rezzenéstelen arccal, aztán folytatom a dolgom, mintha nem történt volna semmi.
Nézegetem a dobozokat és vakarom a fejem, honnan kéne folytatni, közben összegzi, eddig mi van meg. A fontosabb helyiségekre megyünk egyelőre, akkor fürdő, amiből van vagy 5, asszem. De gondolom azzal indítunk, ami a mi szobánkban van, aztán a lenti, hogy legyen egy fent és lent is, hogy ne kelljen annyit lépcsőzni. Utána nem tudom, talán eldönthetjük, mit akarunk a gyere szobával és azzal a halom plusz szobával. Még az is megfordult a fejemben, hogy amíg kicsi a gyerek és fel kell hozzá kelni éjjel, addig az egyik szomszédos kisebb szobába költözök, közelebb enne és legalább apát se keltjük fel. Legalább egyikünk hadd aludjon. De nem hiszem, hogy belemenne és nem tenne jót a kapcsolatunknak sem. Főleg ha egész nap nem volt itthon, aztán estére haza esik és az üres ágy várja, hosszú távon főleg...kezdhetjük is inkább eladni akkor a házat.
Na de megegyezünk a fürdő rendezésben és felkapja a cuccokat, amik elférnek a kezében. Úgy segítenék, de leharapná a fejem, meg tele kézzel kapaszkodni sem tudok, úgyhogy csak követem.
- Van egy halom fürdőnk...és mosdónk, de egyelőre csak a miénket csináljuk meg, plusz egyet lent. - Félixé már kész - Szerinted?
Mondjuk nem nagy dolog és lehet nem ártana, mindbe dobni egy szappant, egy kéztörlőt és némi papírt, hmm, majd kitapasztaljuk, egyelőre ahányan vagyunk, nem fogunk összeverekedni rajtuk. De, ahogy beérünk a szobába látom, hogy még a baba cuccok kint vannak és az ágy sincs elrendezve, meg még egy pár dolog, pl a kórházi csomagomat is le kéne inkább vinni ajtó közelbe, hogy véletlenül se maradjon itt, ha esetleg rohanni kell. Mondanám, hogy ennyi erővel rögtön mehetne a kocsiba is, de ha akkor Michael nem lesz itthon, az cumi.
- Ööö, ki pakolsz ott? Addig húzok ágyat. - szalad ki az ötlet, de belegondolok jobban, csak annyit fűzök hozzá, hogy képzeld el, ahogy egy t-rex próbál ágyat húzni. Aha sehogy! A pára még menne, talán a takaró is, de a lepedő, végülis az is, max ha nagyon nem megy, hívok segítséget, úgyse próbáltam ágyat húzni, mióta igzán "Pocak" vagyok.

Úgy tűnik, hogy kezdjük a miénkkel, ahogy gondoltam, és egy lentivel - érthető, legalább nem kell rohangászni majd. A többivel én nem foglalkoznék most még, legalábbis ma semmiképp, de szerintem egy ideig még nagyjából felesleges lesz velük bármit kezdeni - egy-egy szappan bevágva, meg max 1-2 törölköző hogy mutasson valahogy, aztán ennyi. A szobákkal se nagyon foglalkoznék, igaz akkor ilyen szellemház szerű lesz, de őszintén mi a fenének rendezgessük be, amíg azt se tudjuk, hogy mikor lesznek használva? Max egyet hogy legyen egy vendégszoba, aztán hello. Na mindegy, indulunk fel, én pedig feltornyozom a dobozokat a kezemben, hogy egyszerre tudjak mindent vinni. Ahogy felérünk, Jenna eldönti, hogy ő befejezi a hálót, addig én csinálom a fürdőt. Nyitnám a számat, hogy ellenkezzek, de végül csak bólintok.
- Rendben. Ha kell segítség, például valamit nem találsz, szólj! - eleget harcoltam ma már vele, ideje engedni egy kicsit, meg ha azt mondja hogy képes megcsinálni, akkor ki vagyok én, hogy az ellenkezőjét állítsam. Ahogy bemegyek a fürdőbe, elkezdek kipakolni, van itt minden, úgyhogy mehetnek egyből a helyükre. Törölköző, hálóköntös - igaz még szinte sose volt rajtam - és hasonlók, mind be a szekrénybe, illetve egy-egy törülközőt elől hagyok, hogy legyen nekünk. Aztán pakolom a többi cuccot, samponok és társai, próbálok mindent úgy rendezni, ahogy otthon volt, hogy ne kelljen majd keresgélni. Nem rossz, hogy van kád és zuhanyzó is, legalább lehet majd válogatni, hogy mikor mihez van kedvünk.

Folytatjuk a pakolást, olyan mintha sehol sem tartanánk, pedig már mindjárt meg vagyunk, ebből is látszik, hogy mekkora ez a ház, két lakásból hoztunk cuccot, de nem bírjuk megtelíteni rendesen. Ennyi szobát, meg fürdőt, nem gondoltuk ezt át rendesen, a garázsnak és a mosó konyhának örülök, de a 2. emelet, az igazán...mindegy, majd csak kezdünk a sok fölös szobával valamit, ha mégse, én is jöhetek azzal, hogy én megmondtam, hogy túl nagy ez a ház. A nem tudom hány fürdőből 2 lesz normálisan berendezve, mert kb annyit fogunk használni.
Közben észre veszem, hogy félre hagytuk a szobánkat. Ja, igen, kidőltem. Hát akkor majd én befejezem és már várom a" majd kézről kézre adogatjuk", vagy mit tudom én és akkor de jó lesz részt, mint a konyhánál, de rá bólint. Hmm, talán azért mert tudja, hogy vicces lesz. na, essünk neki. Először előszedem a háló cuccokat, a maradék huzat meg ilyesmik, majd az én gardróbom aljában fog kikötni, úgy érzem. Először gondoltam, túl leszek a nehezén, a lepedőn, ami nem is volt az...ettől kellett engem félteni? Jó, a takarókkal kicsit meggyűlik a gondom, a magasságomnál fogva amúgy is, csak akkor meg tudom oldani, de a többi sima. Úgyhogy, megyek a fürdőhöz, hogy éljek a lehetőséggel és segítséget kérjek, megvárom míg befejezi azért, mondjuk szerintem hamarabb kész lett mint én.
- Segítesz a takaróval? Túl kicsi vagyok hozzá. - és ha felállok az ágyra és elkezdek "ugrálni", megölsz.
ha ez megvolt, megyek, hogy a kint maradt dolgokat, besuvasszam egyelőre a gardrób aljára, de babacuccoknál megállok és kézbe veszek egy kis fehér kombidresszt. Még valahol én is dolgozom felfelé a dolgot, nehéz elhinni, hogy nem soká megszületik a fiúnk.

Ahogy végzek a fürdővel, megjelenik Jenna, biztos kész lett már ő is, és mehetünk tovább, de nem. Segítséget kér, nocsak, ilyet is lehet? Pedig azt hittem mindenre képes egyedül. Mindegy, természetesen bólintok.
- Máris, csak előbb mond meg, hogy így jó lesz a fürdő? - teszem fel a kérdést, és mutatom hogy mi hol van, szekrényeket is kinyitom meg minden, hogy lássa hova pakoltam a dolgokat, de igazából úgyis rá fog bólintani. Ahogy ezzel megvagyunk, megyünk a hálóba, gyorsan felhúzom a takarókat.
- Akkor alsó mosdó? - teszem fel a kérdést, és felkapok pár cuccot a fürdőből, ami jól fog ott jönni, gondolok itt egy szappanra, és egy kéztörlőre. Ezen kívül sok mindent nem tudunk csinálni, na mindegy, megyünk le a lépcsőn, és megyek be a nappaliba, amikor...
- Te, édes egyetlenem, a földszinten Félix wc-jét leszámítva nincs egy sem. - vonom le a konklúziót, ahogy végiggondolom a házfelépítést. - Mégis mit akarunk mi itt csinálni? - nevetem el magam, ahogy belegondolok, hogy mennyire hülyék is vagyunk. Látszik, hogy most költöztünk. Megcsóválom a fejem, és kérdőn nézek az asszonyra, hogy akkor most mi legyen, hova menjünk.

Mielőtt teljesíti a kérésem, kér egy fürdő csekkolást, mutogatja mit hova rakott.
- Ühüm, jó. - mondjuk be vallom annyira nem figyeltem, ha nem találok valamit, úgyis nyerítek.
Aztán jön takarót húzni, igazából a felhúzós része még ment is volna, de nem tudtam volna belerázni rendesen a huzatba, csak akkor ha felállok az ágy szélére és ott rázom bele, de már a székes akcióért is le lettem tolva, pedig az stabilabb volt, mint a matrac szélén egyensúlyozni, ezt már én se mertem bekockáztatni, nem lenne jó, hasra esni. Ha végzett, irány a lenti fürdő,és ekkor szól, hogy de nincs lenti fürdő, csak kicsi, ami Félix birodalmához tartozik, ahol jelenleg az én méreteimmel, nem egyszerű feladat becsukni az ajtót.
- Nem tudom miért nézel így rám. Tudod, hogy egy ideje szenilis vagyok. - nézek a róka szobája felé - Pedig én tényleg azt hittem...- biggyesztem az ajkam, kicsit csalódott vagyok emiatt - Mindegy, ha már lehoztad, egy szappan és egy törcsi nem árthat ott se.
Hát ez ciki, akkor fel kell rohangálnom, aztán később, ha már nem leszek akkora, mint egy hordó, úgyis nyitva lesz azaz ajtó, ha úgy van, be lehet szaladni. De addig is...
- Hát akkor, a lépcsővel szembeni fürdő, fent. Ha jön vendég, mégse a mi szobánkon trappoljon át. - kellemetlen lenne, nem csak nekünk, a vendégnek is.
- Hmm, a nappali kész, a konyha is...- gondolkodok hangosan - az előszobai szekrénybe lehozhatnánk a cipőket még, amiket most hordunk,meg a kabátokat a fogasra, aztán szerintem ez a szint kész. Fent még az a fürdő, - nem mintha olyan sokba tartana - és benézhetünk a leendő gyerekszobába, kitalálhatnánk mi legyen vele, és ha még van időnk, energiánk, azt is mi legyen a 2. emelettel. - oldalazok oda mellé, átkarolom a derekát és neki támasztom a fejem - Úgy tudom vannak terveid.

Kiderült, hogy nincs is mosdó a földszinten, csak amit nagylelkűen a rókának adtunk. Mondjuk ez kicsit hiányossága a lakásnak, és fel se tűnt, amikor először néztük meg, és azóta se - mindegy, egy kis lépcsőzés nem fog ártani senkinek. Na mindegy, berendezzük Félix szobáját, aztán az emeleten a közös részen lévőt, végül is igaza van, vendégek ne a hálón keresztül közlekedjenek. Aztán Jenna ezzel a lendülettel vázolja is a további teendőket, én pedig bólogatok.
- Figyi, szerintem hagyjuk meg Félix wc-jét későbbre, most aludt ott el, nem akarom felkelteni azzal hogy átcsörtetek rajta. - mondom, és ha beleegyezik, akkor mehetünk fel az emeletre, aztán befejezhetjük a nagy kipakolást. Ha már úgyis a kezemben vannak a cuccok, akkor nem lent hagyom őket, hanem az emeleti fürdőbe viszek be mindent, igényesen elrendezve, és utána hordhatjuk le a dolgokat a hálóból.
- Amúgy nekem tetszik ez a lakás. Szerintem jól elleszünk itt. - jegyzem meg, miközben szedegetem össze a levivős dolgokat, aztán ahogy lent felaggattam őket, irány a kocsi, és onnan is felhozom még a kabátokat amiket felvettünk mielőtt beszálltunk, meg ami még ott maradt, ha van olyan. Ahogy visszaérek a nappaliba, egyből keresem Jennát.
- A terhes csomagod ne tegyük az ajtó mellé? - kérdezem, az is fent van a hálóban, de jobb lenne az ajtó mellé tenni. Ha beleegyezik, akkor felsietek érte, és bekészítem azt is úgy, hogy ne legyen útban, de azért kéznél legyen ha rohanni kell.

Megállapítottuk, hogy lent nincs is fürdő, mire lementünk, hát király, de úgy voltam vele, ha már lehoztuk azt a pár dolgot, nem foglal ott helyet, de nem akar át menni a szobán, mert a róka alszik. Ez a róka védelmezés, még a széltől is, már kicsit komoly kezd lenni, már előre félek, mi lesz a gyerekkel... Szkafanderben fogja elengedni iskolába, nehogy beteg legyen? Istenem...
- Jó. - morgom és bólintok rá inkább.
Én közben átpörgetem a teendő listát, már amit nem felejtettem el belőle, és pipálom ami kész, aztán mondom, ami szerintem még hiányzik. Akkor vissza a hálóba, komolyan, le, fel, le, fel, le, fel, ebben fogok elfáradni, az állandós lépcsőzésben, még a szülés is a lépcsőn fog megindulni, minden ott fog történni...de tényleg, most már, látszik, hogy rég éltem több szintes házban. A kis egyszintes lakásban milyen egyszerű volt már, csak ott a probléma, hogy kicsi és az én lakásom nem bővíthető, az övé meg "rossz környéken van".  De Michaelnek tetszik, cseréljünk egy napra, lehet meggondolod magad a lépcsőt illetően.  
- Nekem is, de ez a lépcsőzés, ki fog nyírni amíg terhes vagyok, az tuti. Plusz, még mindig úgy gondolom, hogy nagy, de legalább jó lesz benne bújócskázni.- nem mintha ellenem lenne esélye bárkinek is zárt térben, de majd úgy teszek.  Közben kiválogattam a lenti szekrénybe való cipőket és nekem a dolgom ennyi is volt, max még a nappaliban ledobott kabátom viszem ki, a többit Mich intézi. De most már nem lépcsőzök fel megint, letelepedek a nappaliban a kanapéra, szokás szerint a lábam fel a kis asztalra. Nagy has simogatás közepette fut be apa, hogy végzett...apa, még mindig olyan bizarr így szólítani, legalábbis nekem. De mielőtt letelepszik dögleni, rá kérdez a terhes csomagomra.
- Jaj tényleg, de...az előbb még eszemben volt. Leho...? - de már megy is fel - Akkor...köszi... - mondom a bokájának, amit még látok belőle, olyan gyorsan felment.
A probléma az, hogy a kövi dolog, az a gyerekszoba megtervezése lenne, és az fent van...én meg lent, nem hiszem el.

Nah irány fel, berendezzük ezt a fürdőt is, aztán lassan készen is vagyunk. Megállapítjuk, hogy tetszik nekünk a ház, bár Jennát zavarja a lépcsőzés, amit mondjuk meg tudok érteni, ekkora pocakkal.
- Ha gondolod felhozok egy TV-t, hogy elég legyen csak kajáért lemenned, meg Félixhez. - ajánlom fel, mint alternatív megoldás, ami szerintem elég korrekt, tekintettel az állapotára. Amúgy is, otthon is ágyból néztük a TV-t, jobb is volt, mert gyakran aludt el filmeken, és akkor legalább már helyben volt, nem is tudom, hogy miért nem ezzel kezdtük itt is. Közben ismét lent vagyunk, pakolásszuk ki a dolgokat, kezdem érteni hogy mire gondolt Jenna. Engem nem zavar, hogy egyszer fent, egyszer lent, de neki azért nem lehet kellemes. Ahogy felmegyek, megtalálom a cuccát, a felhozott dolgok között volt, az előbb még pakolásztuk is, na mindegy, most, hogy nálam van, vihetem le. Ahogy leérek, bekészítem az ajtóhoz, és nézek Jennára ha még itt van.
- Akkor felvigyem a tv-t? - teszem fel a kérdést, miközben azon gondolkodom, hogy amekkora a hálónk, asztalt is lehetne felvinni, amin tud laptopozni, meg ilyesmik. De ez majd még kialakul, hogy mire van igény, nem kell ma letudni mindent. Ha az asszony igenlő választ ad, akkor felkapom a nappali szórakoztatóegységét, és viszem fel a hálóba, minden szirszarral együtt, amire szükség lehet.

Panaszkodtam a lépcsőzésre, mire az az ötlete támad, hogy felviheti a tv-t és akkor csak Félixhez és kajálni kell lejárjak, hát őőőő...ha a konyhát vinnénk fel, az nagyobb segítség lenne.
- Nem fontos, napközben nem igazán TV-zek és amúgy is, szerintem többet leszek lent, mint fent a szobában. Tudod, itt a kaja.
Viszont mosdó, ehh, sűrűn látogatom a konyhán és a mosdót is, szóval tök mindegy, max kitalálok valamit a róka szoba kis mosdójára és akkor mondhatom, hogy minden itt van lent ami kell.
Közben lehozza a csomagomat az ajtó mellé, nehogy ezen csússzunk már el, ha futni kell, elég ciki lenne itthon hagyni. Amikor visszajön megkérdezi újra, hogy akkor költöztesse-e fel a tévét vagy se.
- Nekem tényleg mindegy, elvagyok vele és nélküle is.
Az én lakásomban pl nincs a hálóban TV, sose okozott gondot, direkt nem is raktam oda. Michaelnél fordítva volt, de az se zavart, nem volt vele gond. Ha egyáltalán nem lenne TV a lakásban lehet az se zavarna, szóval ez tényleg olyan, hogy mindegy.
- Egyébként nem kell felvinni, ott az én TV-m is, gondolom, ezek szerint azt nem hoztátok el, de ha annyira kell, azt is el lehet majd hozni, és akkor mindkét helyen lesz, úgyis csak áll a lakásban. - ajánlom fel a lehetőséget.
Hmm, lehet a lakásommal is kezdhetnék valamit, hogy ne álljon ott üresen...áh, egyelőre semmit, meg amúgy sem vagyok biztos, hogy szívesen kiadnám, max úgy ha nagyon megnézném magamnak az lakókat és meg tudnék bízni bennük, hogy nem amortizálják le, hiába, még mindig szeretem azt a lakást.

Először azt mondja hogy ne vigyünk fel TV-t, de elég hirtelen vágja rá, és a kismamafeje elég kótyagos tud lenni, úgyhogy amikor visszajövök a csomaghurcolásból újból rákérdezek, hátha változott a véleménye. Hát nem nagyon, de neki tökmindegy, meg akár az övét is felvihetjük, már ha elhoztuk.
- Persze hogy elhoztuk, ott van lent az alagsorban az is, kb mindent elhoztunk ami mozdítható, csak az alapbútorok maradtak. - meg a falak.
- Akkor felvigyem azt? - teszem fel a kérdést, és ha igenlő a válasz, akkor megyek le, TV megfog, felvisz, beköt, ahogy előbb is terveztem. Reggel óta talpon vagyok, és nem mondanám, hogy túl sokat aludtam, lehet ezért pörgök ennyire. Ha megállnék lehet el is aludnék úgy ahogy vagyok, már a délutáni kényszerpihenő alatt is éreztem, hogy ragad a szemem, és ha Jenna nem kelt volna fel, akkor tíz perc múlva tuti aludtam volna a nappaliban.
- És most mi a terv? - kérdezem ha visszaértem, nem tudom akar-e még csinálni valamit, én nem igazán. Most megnéznék egy filmet és elaludnék, esetleg egy fürdés fér még bele, de maximum ennyi. Ezért is volt olyan fontos a hálóban a televízió, megszoktam, hogy otthon simán elaludtunk előtte, és nem az volt, hogy a nappaliban vagyunk, végignézzük, kikapcsoljuk és be a szobába, hanem másnap reggelig meg se kellett mozdulni.

Nem tudom, miből következtettem le, de úgy jött l, hogy nem hoztak el mindent a lakásomból, legalábbis a TV-t biztos nem, de megcáfolt, mert mindent hoztak amit bírtak.
- Ja, úgy értettem, hogy ezt a TV-t akarod felvinni, A TV-t. - mutatok a készülékre, arra meg, hogy felvigye-e vállat vonok - Tőlem. - de mielőtt bamba vagy nem túl boldog tekintetet kapok, megadom magam - Vigyed, na. - ha nem is miattam, ő már egészen megszokta.
Iszok egy pohár vizet, aztán én is felmegyek, egész sokat voltam ma talpon, kezdem érezni a bokám. Amíg beszereli a TV-t, addig leülök az ágyra, úgy, hogy ne érjen földet a talpam. Ahogy végez, jön kérdezi, mit csináljunk még...őszintén szólva, nem sok kedvem van már tovább a rendezgetéssel foglalkozni, kicsit unalmas úgy, hogy az ember kb semmit nem csinálhat.
- Hát...még a kicsi szobáját lehet szemügyre kéne venni, és ha nem is ma, de minél hamarabb megcsinálni, mert már csak hetek vagy napok kérdése, - dörzsölgetem az arcom, elnyomva egy ásítást - és ha addig nem lesz kész, velünk alszik. - mondanám, hogy csak ijesztgetés, de nem egészen az.
Gondoltam is rá, hogy lehetne velünk egy szobában a gyerek, akkor lennék talán totálisan nyugodt, de lebeszéltek róla, konkrétan a nagyi, akinek a módszereit, amiket még nem is ismer, Michael nem tart elég...hmm...modernnek.

Végül csak beleegyezik, hogy felkerüljön a TV, nem tudom miért volt ennyire nyögve-nyelős. Nem csak én fogok jól járni vele, ő is örülni fog neki, hogy nem kell lépcsőzni miután bepunnyadt a nappaliban, sőt, neki teszem ezzel a legjobbat. Na mindegy, irány az alagsor, itt is van jó pár doboz, de a TV külön van, úgyhogy hamar meg kellene találjam. Meg is van, kábelekkel és mindennel, úgyhogy vihetjük fel, és szerencsére van is egy szekrény az ággyal szemben, úgyhogy nem kell falra fúrni a készüléket. Egyszerűen bedugom, beállítom a netet, és már meg is van, nézhetünk amit csak akarunk. Időközben Jenna is feljött, és az ágyon ülve nézte amíg technikuskodok, aztán a kérdésemre láttam, hogy elnyom egy ásítást.
- Akkor holnap, lesz rá bőven időnk. - mondom, és hozzátenném hogy majd Félixnek is felfúrom a cuccokat, de még időben eszembe jut, hogy ne tegyem. Nem zárta be a rókát, és ha nem jut eszébe, akkor már nem is fogja, persze ha eszébe jut akkor lemegyek és megteszem, de nem kell én emlékeztessem rá. Még mindig biztos vagyok benne, hogy így lesz a legjobb.
- Szerintem ma már csak fürödjünk le, mossunk fogat, és feküdjünk. - mondom.

Előkerül még egy tv, be a szobánkba, hogy "nekem jobb legyen". Aztán, én szerettem volna ma kb mindent letudni, a tervezgetést is, meg, hogy melyik szobával mit kezdünk majd, de felülkerekedett a lustaság amikor leültem és nem érte a lábam a földet. Azért tudatában vagyok, hogy mit kellene még ma letudni, ki is mondom hangosan, jó, nem az mondom, hogy nincs kedvem hozzá, de érezni lehet a hangomban az életkedvet, úgyhogy Michael leszavazza, hogy az még rá ér...rá? Nem gáz, hogy már rég kész kéne legyen, ennyi erővel ezt a házat is megvehettük volna hamarabb, mondjuk akkor amikor kézzel lábbal ellenkeztem a leköltözés ellen. De mindegy, jellemző, halogassunk, mindent az utolsó pillanatban a legjobb, igazi egyetemista felfogás....Sóhajtok.
- Jó, akkor holnap...de holnap tényleg! - kötöm a dolgot, mert lehet hogy ő úgy érzi, hogy baromira rá érünk, de szerintem nagyon nem.
Felkelek és megindulok a fürdő felé,még egyszer megnézem mi hol van, az új elrendezés miatt, biztos megtaláljak mindent, aztán kezdek készülni a tusoláshoz. Ilyenkor mindig át nézem magam, amennyire tudom, hogy változott-e valami, megrepedt-e a bőröm valahol, vagy ilyesmi, mondjuk próbálok vigyázni a saját testemre is, hiúság ide vagy oda, nekem ez is fontos. Ha eleget forogtam a tükör előtt és felkötöttem a kócom, aminek lehet nem ártana lassan egy fodrász látogatás, beszállok a tusolóba.

Sikerült eldöntenünk, hogy holnapra hagyjuk a gyerekszobát, aminek én személy szerint örülök, mert már elég fáradt vagyok, de ahogy nézem ő is. Jót fog tenni nekünk a pihenés, és ott az egész holnap, amikor rohadtul ráérünk. Úgyhogy most irány a fürdő, felavatjuk az első fürdéssel, kiveszek magamnak alvós ruhát amíg Jenna előre megy, aztán követem. A fürdőben aztán leveszem a ruhámat és mehet a szennyesbe, aztán elkezdek vizet engedni magamnak a kádba.
- Gondolom zuhanyozol. - nézek az asszonyra azért megerősítés gyanánt, de nem hiszem, hogy fürdőzne ilyen állapotban, meg azt hiszem a gyereknek se tenne jót meg ilyesmik. Én pedig nem akarok útban lenni, elég teher neki most az élet, nem kell hogy még én is ott tébláboljak körülötte a zuhany alatt. Amíg folyik a víz, addig a tükörhöz megyek, és megborotválkozok, nesze neked arcszesz, már egy jó ideje nem használok. A bőröm egyszerűen nem zavarja a borotva, se viszketés, se kipattogzás, semmi. mire végzek van is elég víz, hogy beleülhessek áztatni magam, és legalább felfedezem, hogy milyen nagy és kényelmes az új kád.
- Mikor kell legközelebb a dokihoz menni? - kérdezem meg gyermekem anyját, ha végzett a zuhanyzással. Alig beszéltünk egész nap, annyira a munkára koncentráltunk.

Úgy döntöttünk, elég van a pakolászásból és eltesszük magunkat holnapra. Egyből be is vonultam a fürdőbe, gyorsan lecsekkoltam magam, de valahol szerencsére, valahol ettől se vagyok elájulva, híztam egy kicsit. Értéken bőven belül vagyok, de engem akkor is zavar, még akkor is ha hátulról nem latszik annyira, hogy terhes vagyok. A félelmem ellenére, mennék már szülni. Közben befut az apja, mire, az utolsó időszakban baromira megnövekedett önbizalmamnak köszönhetően, be is pattanok a fülkébe. A kérdésére, hogy tusolok-e, eltűnés előtt, csak háta dobok egy "ühüm"-öt. Gyorsan letudom a zuhanyzást, már nem állok a víz alatt fél órákat álmodozva, mint régen, pedig de jó is volt. Mire megborotválkozik, el is zárom a vizet és nyitom a fülke ajtót, kinyújtom a kezem.
- Mielőtt beszállsz, adsz egy törcsit, légyszi.
Ha meg van talán a fülke ajtaját nyitva is hagyom, közben kérdezi, mikor kell meglátogatni a rendelőt.
- Ööö, azt hiszem...Csütörtök. De majd mindjárt megnézem. - az tuti, hogy nem felejtettünk menni, mert akkor hívott volna a doki vagy az előbbi hívásomkor rákérdezett volna.
Nagyjából megtörölköztem, ehh nagyjából, ja. Szintén nagyjából, törcsibe csavarva lépek ki a fülkéből és megyek megmosni a fogam, de mielőtt neki kezdenék, fogkefével és fogkrémmel a kezemben elgondolkodok, hogy szerintem lefekvés előtt, még nem ártana enni valami aprót. Úgyhogy inkább lerakok mindent és megyek a gardróbomhoz háló cuccot venni majd vissza a fürdőbe, a vizes törcsi miatt is. Ha már kiszállt, oda megyek elé, ha nem, leülök a kád szélére, a törcsire, és lecsekkolom a frissen borotvált bőrét, hogy hogyan, az attól függ hol van.

Tusol, szóval szabad a kád, úgyhogy azt hiszem ez most ilyen relaxálós vízben üldögélős fürdés lesz, mondjuk rám is fér. Jó forró vizet engedek, amitől Jenna meg is őrülne, és ahogy beszállok érzem, hogy az egész testem bizseregni kezd tőle. Tökéletes.
Közben beszélgetünk a dokiról, csütörtökön kell majd menni, azaz holnap után, akkor tényleg ráérünk holnap a pakolással. A sarokban üldögélve belátom az egész fürdőszobát, szóval azt is, ahogy kiszáll, és menne fogat mosni, de valamiért meggondolja magát. Fene a haspók mindenét, csak nem éhes. Egy pillanatra mosolyra is görbül a szám, de hamar eltűnik, amikor eszembe jut, hogy nem pakoltam el a kaját - valószínűleg ha nem juttatja eszembe, akkor egész este kint lett volna a konyhában, aztán a kutya se ette volna már meg. Erről meg az jut eszembe, hogy kutyát akartunk venni, hogy a fene egye meg, mi mindent akartunk még amire már alig van idő? Közben visszaér a Pocakmester, és ide sétál a kádhoz, leül a szélére.
- Akarsz majd még enni, vagy eltegyem a kaját ha végeztem? - teszem fel a kérdést, mire korog egyet a gyomrom, jelezve, hogy nem csak Jenna szeretne még táplálkozni lefekvés előtt. Erről jut eszembe, egész nap alig ittam, és most itt izzadok a kádban, ennek nem lesz jó vége.
- Megtennéd, hogy hozol nekem egy pohár vizet a fogmosó poharamban? - teszem fel a kérdést, és mutatok az említett tárgyra, nem szívesen ugráltatom Jennát, de úgyis szól ha fáradt vagy nem akarja idehozni, és akkor kiszállok én, csak most olyan jól esik itt a kádban lenni.

Betelepszik a kádba, addigra én már simán végzek, szállok kifelé. De még mielőtt tök feleslegesen fogat mosnék, észbe kapok és csak felöltözök. Utána vissza megyek a fürdőbe, leteszem a törcsit összehajtva a kád szélére és arra ülök rá. Hallottam és halvány foltokban láttam, hogy borotválkozott úgyhogy mennék, hozzá dörgölőzni a sima arcához, ami most nem megy, nem igazán van lehetőségem behajolni hozzá, úgyhogy marad a simizés. Egy ideje nem használ arcszeszt, úgyhogy nem kell meneküljek, azóta jöttem rá, hogy milyen puha a bőre ilyenkor, és azóta nem tudom megállni, hogy ne érjek hozzá. Közben kérdezi, hogy akarok-e még enni.
- Még ennék egy kicsit. - a korgásra reagálva hozzá teszem - De szerintem te is.
És úristen, megkért hogy hozzak neki egy pohár vizet, csak úgy kényelemből és nem azért, mert kénytelen megkérni, mert nem tudja megoldani, hát mi történik itt? Kicsit meg is lepődök rajta, de mosolygok és bólintok. Öblítek egyet a poháron, engedem kicsit a vizet, hogy jó hideg legyen, majd vissza helyezkedek és oda adom a poharat.
- Rég volt már ilyen, és látod túl éltem. - húzom kicsit az agyát.

Ahogy visszajön, felvetem a kaja kérdést, miközben simogatni kezdi a frissen borotvált arcomat, ami elég jóleső érzés. Ő is enne, én is ennék, akkor enni fogunk.
- Akkor ez eldőlt. - vonom le a következtetést, de még nem szállok ki, mert olyan jó egy kicsit pihenni. Rég volt ilyen, hogy csak így üldögéljek a kádban, mindig menni kell valahova, mindig csinálni kell valamit. Annyira elkényelmesedtem, hogy még arra is megkérem, hogy hozzon egy pohár vizet, amit mosolyogva teljesít, de azért nem bírja ki, hogy ne szóljon be.
- Most igen, de ki tudja legközelebb... jobb nem kockáztatni. - mondom halál komoly arccal, halkan, szinte suttogva, de nem bírom ki, mégis elnevetem magam a végén.
- Nem kell a vérem szívni, tudod hogy csak jót akarok neked. - mondom a nevetés után, aztán végre megiszom a vizet, ami nagyon jól esik, tényleg szükségem volt rá. Végül elengedem magam, lecsúszok a víz alá, aztán fel, és ezzel nagyjából vége is a lubickolásnak. Elkezdem leengedni a vizet, közben felkelek, és átsétálok a zuhanyzóba, hogy rendesen lemossam a testem. Ahogy végeztem, rajtam lenne a törölközőkérés sora, de úgy vagyok vele, hogy ha már idejönni ide tudtam, és nem zavart hogy kacsaúsztatóvá változott a fürdőszoba, akkor most is oda tudok menni érte.
- Kell majd egy törölközőtartó a zuhanyzó mellé, és egy a kádhoz, hogy ezeket elkerüljük. - mutatok a fürdőszoba padlóján keletkezett pocsolyákra.

Ha kiszállt és felöltözött, megcélozzuk a konyhát. Addig is még fekszik kicsit a kádban, nem hagyom itt, legalábbis addig, amíg el nem nyomtam a hátsóm. Megkér hogy hozzak egy pohár vizet, kicsit szívom is érte a vérét, de nem sértődik be, először csak visszavág, utána indok, hogy csak nekem akar jót.
- Tudom, de...ma megpurcantott egy kis pakolászás,... és ráadásul, szerintem még híztam is egy kicsit megint. Elrontasz. - mondom fél komolysággal.
Ha megunta az ázást, felkelek a kád széléről, hogy ki tudjon szállni, felakasztom a törölközőt és egy kis méregetés után, gondoltam kimegyek. Leülök addig az ágyra, nézegetem az e-mail-jeim meg a közösségi oldalam, hogy mi történt a nagy világban. Közben kikiabál, hogy kelleni fog törölköző tartó, igen, az feltűnt nekem is, de mázlim volt, hogy volt aki oda adja, lehet, hogy ezért bent is maradhattam volna akár, már késő. felkelek és oda megyek megnézni mit is kéne elkerülni, hát a kacsaúsztatót.
- Szerintem ezt esélytelen elkerülni, ha csak nem teleportálunk át a zuhanyba. De ez még szolid, lesz rosszabb is, mondjuk akkor, ha már akkora lesz Danny, hogy a kádban fürdik...- rövid elgondolkozás után kicsúszik egy gondolat - tarthatnánk már ott amúgy.
Ha felöltözött végre, vagy felőlem így is jöhet, lemehetünk enni. Én, amikor látom, hogy már nagyjából indulás kész, előre is megyek és már a konyhában várom.
Ha gyorsan megkajálunk, pedig felmegyek és megteszem amit elfelejtettem, visszacsámpázok a fürdőbe, ledobom a ruhám nagy részét és leülök a kád szélére, hogy bekenegessem magam testápolóval. Nem csak törcsitartó fog kelleni ide, hanem egy puff is.

Azt mondja elrontom, erre csak nevetek egyet, mit lehet ilyesmire mondani, amikor én csak jót akarok neki. Na mindegy, kikelek a kádból, és lemosom magam, aztán jöhet a törölköző, és végignézek a fürdőben okozott mesterművemen. Ez lesz az első dolog, amin változtatni kell. Na mindegy, felöltözök, aztán feltakarítok magam után, utána mehetünk le enni, melegítek mind a kettőnknek, és utána ahogy megettük eltakarítok magunk után, és ezúttal elteszem a kaját is a hűtőbe, Jenna addig eltűnik, ahogy láttam felfelé ment. Nem zavar, szépen befejezem a mosogatást és hasonlók, aztán ahogy mindennel kész vagyok megyek utána az emeletre. Egyből becélzom a fürdőt, megyek és fogat mosok, aztán irány az ágy, ahol elégedetten dőlök hátra, és kapcsolom be a TV-t. Nem tudom, hogy ekkor már csatlakozott hozzám a terhes kismama, vagy még mindig kint van, de ha itt van, akkor felteszem a kérdést.
- Mit nézzünk? - persze már hallom a választ, neki tök mindegy. - Legalább műfajt válassz. - presze hallom már a válaszát, neki tökmindegy.