Ord Mantell

Hidegháború – Árulók között





Ord Mantell

”Aphra: Az információkereskedő teljesen biztos volt benne. Azt mondta, az életét is feltenné rá.
Vader: A kereskedőnek már nincs élete, amivel fogadhatna.”
- Doctor Aphra és Dart Vader; Vader lezuhan képregény




Úgy tűnt, hogy a két fiatal urdrarr mindenáron bizonyítani akarnak és át akarják vágni magukat a lehetséges, hogy több száz katonán, hogy egyet elfogjanak és nem hallgatnak a katonára, hanem őt elküldték külön. Már ez is hiba volt, ahogyan azt Rhirt remekül látta, mindez még egy lovagnak, vagy egy jócskán erősebb személynek is gondot okozott volna, nemhogy két bakfisnak. A másik, amire igazából senki sem figyelt a bázis felmérésekor, de ez majd hamarosan ki is derült.

Könnyedén találtak bikert maguknak, amivel el is tudtak indulni, illetve a hadnagy is feltudta venni a helyét, ami könnyebb volt. Ahogyan a két urdrarr haladt az erőd felé a nyílt úton láthatták, hogy már kiszúrták őket az elején, ahogyan azt is, hogy már a bejutással is gondok lesznek, ugyanis az erőd bejáratát sugárpajzs védett. Még „szerencse”, hogy mindezzel nem is kellett foglalkozniuk, ugyanis nagyjából fél távig jutottak csak. Az úton és mellette több barikád is volt, amiket hol kerülni kellett, hol át lehetett menni közöttük. Az első párat könnyedén lehagyták, majd úgy az ötödik mellett elhaladtak, amikor az hangos robbanással felrobbant. Tormen már ekkor lerepült a saját bikeréről és elterült a fűben, szinte azonnal elveszítve az eszméletét. Az ő sérült járműve belecsapódott Zerae-éba és pörögni, forogni kezdett. A lány ekkor esett le róla nagy sebességgel, még látta, hogy tőle úgy húsz-harminc méterre becsapódott a két jármű a földbe és felrobbant, majd ő maga is elvesztette az eszméletét.

Rhirt immáron a helyén láthatta, hogy egy kisebb csapatszállító – LAAT-hoz hasonlító darab – felszállt a robbanást követően szinte azonnal, azaz látták, hogy mennek összeszedni a két ki tudja, hogy életben levő sith-et. Ám mielőtt a hadnagy tehetett volna valamit hirtelen iszonyatos erős migrénje lett. Semmilyen előjele nem volt mindennek a semmiből jött. Olyan erősen, hogy akaratlanul is elhányta magát és képtelen volt a lábain megállni és eldőlt a homokban. A fájdalom pedig csak fokozódott tovább, míg végül úgy egy-két perccel később végre valahára eltudta veszteni az eszméletét a férfi…




Rhirt még mindig lüktető fejfájással ébredt, de ez már egészen elviselhető volt, külön jó volt most neki, hogy hűvös levegő vette körbe, ami úgyszintén jó volt a fejfájására, főleg, hogy egy-két pillanat alatt teljesen el is múlt mindez és a látása is kitisztult. Amit azonnal észlelt, amikor kinyitotta a szemét, hogy besötétedett, ha ellenőrizte az időt, akkor láthatta, hogy mindjárt éjfél. Még mindig ugyanott volt, ahol most, azonban volt valami hiányérzete. Valami miatt olyan érzése volt, hogy be kell mennie a bázisra, valami hívja, valami van ott, ami neki kell, amit imádnia kell. Hiába volt olyan személy, aki megtanulta, hogy visszafogja, elnyomja az érzelmeit, mert ezt elvárták a hadseregen belül, de most mégis olyan elemi erővel tört mindez rá. Olyan kétségbeesést, elveszettséget, egyedüllétet érzett, mint még soha sem és tudta, hogy ott bent mindez megváltozik.
Ahogyan abban is teljesen biztos volt, hogyha odamegy, akkor a többi katona bent nem fogja bántani és ez egy sokkalta jobb hely, mint a birodalom, ahol elnyomják, semmibe veszik. Itt végre önmaga lehet, és nem kell holmi uraknak és úrnőknek engedelmeskednie…




A párosnak az utolsó emléke a baleset volt, amikor felrobbantották őket. Utána csak egy-két villanás volt az, ami rémlett nekik. Katonák, ahogyan felpakolják őket egy szállítóhajóra, ahogyan bent leteszik őket, iszonyatos fejfájás, ezzel együtt kellemes, meleg érzések, hogy nincsenek egyedül. Néhány szó, ahogyan róluk beszélnek, hogy az erőhasználókra is ugyanaz a hatás. Imádat, végre maguk lehetnek, nem kell a birodalomnak engedelmeskedniük, csak maguknak. Katonák, akik egyenrangúként bánnak velük ez jó érzés volt, végre valahova tartoztak. Aztán bezárják őket egy cellába, a saját érdekük miatt, ők belátták mindezt, energiapajzzsal levédett helyre, ahol nem bánthatja őket senki. Egy testvérpár a velük szemben levő cellában. A nő idegesíti és húzza őket, de nem akarják bántani, csak sajnálják, egy pontig. Az még megvan mind a kettejüknek, hogy elpattan bennük valami és cella ide, vagy oda, de próbálnak a nőnek menni, majd újra sötétség…
Mikor magukhoz kezdtek térni elsőként érezték, hogy egymáson fekszenek, újra a sötétséget, dühöt, haragot, gyűlöletet érezhették, a jól megszokott érzelmeket. És persze, hogy mindenük fáj, a fejük, a bordáik, a teljes testük a baleset nyomán. Zerae bal lába volt rögzítve, mint ahogy törésnél szokott, Tormennek a bal karja. Mind a ketten egy-egy szürke rabruhában voltak, nem volt rajtuk a megszokott ruházatuk és semmilyen felszerelésük sem volt. A folyosó másik végén egy másik cella volt, ott volt a korábbról rémlett testvérpár, egy fiatal férfi és nő. Mind a ketten fehér bőrűek, fekete hajúak és kék szeműek.

a páros:

Birodalmi egyenruhában és címerrel, de a ruhájuk egyik vállán volt csak a megszokott címer a másikon egy ismeretlen szimbólum díszelgett.
- Úrnőm, uram? – szólalt meg a lány. – Végtelenül sajnálom a korábbiakat, hogy felhúztam önöket, ha szükséges vállalom a következményeket. De ugye most már újra önmaguk mind a ketten és nem az a valami irányítja magukat?



// Az Ord Mantelli standard nap 26 órás //

statisztika:

Hidegháború – Árulók között





Ord Mantell

”Hős voltam, aki azt játssza, hogy olyan ember, aki hajlandó nehéz döntéseket hozni.”
- Eneb Ray; Star Wars első éves különszám képregény




Ugyanaz.




Amit mind a két tanítvány hamar megérzett, hogy a fájdalom igencsak hamar tompult és csak tompa fájdalomként volt jelen annak ellenére, hogy igencsak fájni kellett volna. Azonnal rájöhetnek, hogy miért, fájdalomcsillapító és egyéb gyógyszerek is lehettek. Tormen azonnal jelentést is kért a párostól, hogy mondjanak el mindent.
- A bázis környékén egy ásatás zajlik, amit a Birodalom és Czerka-részvénytársaság közös projectje. Hogy mit kerestek arról nekünk nem nyújtottak tájékoztatást – kezdte a férfi. – Mi csupán testőri feladatot láttunk el. Nagyjából két hete tartott már az ásatás Lord Salâz vezénylete alatt, amikor egy nagyobb berendezést találtak. Azt áthozták ide az irányító központba és Lord Salâz megvizsgálás után aktivált azt. A szerkezetből valamilyen energia csapott ki, a környék, nagyjából tíz egységes – km – környezetében minden létformát elpusztított és felemésztette Lord Salâz-t és azokat, akik a teremben voltak. Néhány órával később mindenkire gyötrő fejfájás tört és hamarosan elvesztettük az eszméletünket. A következő időkből csak halovány emlékeink vannak.
- Felvillanások, érzelmek, hogy valamit imádni kell, megnyugtató, meleg érzelmek… - mondta ezt már a nő – minden, ami szöges ellentétben áll a birodalom mentalitásával. Illetve – itt felsorolta azokat a dolgokat, amiket a páros is érzett a befolyás alatt – ilyen hatásokkal járt. Mindez – itt mondta a pontos időt, ami egybevágott a jelentéssel, amit kapott a páros is – történt. A Birodalom úgy vélem, hogy küldött embereket, mert hajók tűntek fel és más katonák, a jelentős részük, akik leszálltak ide csatlakoztak ebbe a kaptártudat szerűségbe, a hajókat felrobbantották. Úgy egy standard hete az egyik épületről leszakadt valami antenna és eltalált engem. Az erős fájdalom és valószínűleg a sokkolás hatására a hatás megszűnt és önmagam lettem. Az őrnagyot – pillantott a férfira. – kiütöttem és sokkoltam nem sokkal később, így ő maga is ismét önmaga lett. Mikor próbáltuk elhagyni a bázist a többiek azt hiszem, hogy észlelték, hogy kiszakadtunk a tudatból és elfogtak minket. Pár személyt, nagyjából hat katonát sikerült sokkolnunk, mire ők is jól lettek, de azt nem tudjuk, hogy velük mi lett.
- Azóta itt vagyunk – vette vissza a szót a férfi. – Néhány órája idehozták önöket. Láttuk a sérüléseiket, így feltételezem, hogy tele vannak nyomva gyógyszerekkel és a fájdalmuk igencsak enyhe. Kénytelenek voltunk felidegesíteni önöket, mert önként nem értek volna hozzá az sugárpajzshoz. Ez sokkolta és kiütötte önöket ezáltal megszakadt a kaptártudathoz való kapcsolatuk és önmaguk lettek. Roppantul sajnáljuk, hogy csak ilyen módon lehetett ezt elérni. Valószínűleg hamarosan megérkeznek majd a katonák, hogy ellenőrizzék nem csak kamerák által, hogy mi is történt.
Ebből elég sok minden kiderülhetett a párosnak, a gyógyszerezés pedig valóban megtörtént, erre Tormen ás Zerae is jöhetett rá nagyon hamar, amikor próbált kinyúlni az Erőbe, hogy az emlékeket felidézze, de nem tudta megtenni. De azok alapján, ami rémlett neki a homályos bevillanások azok teljesen alátámasztották mindezt. Lord Salâz neve pedig ismerő volt, az apja alatt dolgozott a technológiai szférában ősi technológiákkal foglalkozott. Közben pedig Zerae megnézte a bokáját, amit érzett, hogy nincs eltörve, csak ficam és egy zúzódás volt maximum, esetleg szalagszakadás, de semmi esetre sem törés, így tud vele járni, főleg most, hogy a fájdalomcsillapítóktól is alig érzi a fájdalmat.

Itt hallgatható meg milyen hangja van a férfinak

statisztika:

Hidegháború – Árulók között





Ord Mantell

” The Force will be with you. Always.”
- Obi-Wan Kenobi




Rhirt igyekezett volna megpofozni magát, de nem tudta megtenni, nem is értette, hogy miért akarja egyáltalán önmagát bántani, mindez nem volt logikus és fájt is volna. Ahogyan elindult a bázis felé pillanatról pillanatra egyre jobban az volt meg benne, hogy szolgálni kell Ő-t. fogalma sem volt arról, hogy ki ez az Ő, miért, de nem is volt lényeges csak az, hogy szolgálni kell és elérni, hogy jó kedve legyen. Azonban nem gyalog indult el, legalább is eléggé biztos, mert a következő emléke, hogy a sugárpajzs előtt áll, hárman fognak rá fegyvert, mind a hárman rohamosztagos páncélban fognak rá fegyvert.
- Ki maga?! – hangzott fel a furcsa hang.
Valószínűleg a nevét és rangját akarta volna ösztönösen mondani, de érezte, hogy mindez nem számít, nem ezt kell mondania, hanem azt, hogy „Egy vagyok”.




Zerae számára az elhangzottak nyomán jócskán több kérdése lett, mint amennyi válasza, így inkább kérdezett néhányat. A kérdésére a férfi válaszolt
- Mi alapból itt voltunk, amikor ez történt úrnőm, így ismerjük a bázist. A tárgyról is tudjuk, hogy hol van.
- Vagyis volt, amikor az egész történt – javította ki a nő – A hangárban volt, mi pedig jelenleg a főépület alatt vagyunk. Ha időközben átszállították, az roppant kellemetlen lenne, mert sok helyre lehet, de alapvetően ott kezdeném, ahol régen láttuk.
- Leginkább egy dobozra hasonlít, aminek a teteje szétnyílik és azon egy panel van – mondta újra a férfi. – Nem tudom úrnőm, de gyanítom, hogy a sokkolás okozta elektromosság, ami áthalad a testen megváltoztatja a test kémiáját, vagy elektromosságát és emiatt. Ami azt illeti mióta ez történt nem is éreztünk fejfájást azon felül, amit egy puskatus okozott. Így elég valószínű, hogy aki kikerült a hatása alól az végleges és…
Ekkor elhallgatott, mert közeledő léptek zaját lehetett hallani, a lépések és a zajok alapján – furcsa érthetetlen zagyvaság volt, mintsem beszéd – két ember közeledett. És valóban pillanatokkal később két tiszt ért ki a folyosóra, pont középre a két cella közép. Egyből érthető volt, hogy miért is látszott, hogyha valaki nem tartozott közéjük. Eléggé lomha mozgásúak voltak a tisztek, a szemük üveges és lilás fényben izzott.

statisztika:

Hidegháború – Árulók között





Ord Mantell

”Your weapon… you will not need it.”
- Yoda




Ahogyan Rhirt nekilátott azon gondolkodni, hogy ki is ő és miért van itt az egész úgy ment ki a fejéből, mint reggel az álmok szoktak, amikor az ember próbál rá emlékezni. Minél jobban próbálkozik annál gyorsabban felejtett. A katonák leengedték a fegyvert és beengedték a hadnagyot a bázisra. Amint belépett minden kételye megszűnt, tudta, hogy kicsoda, ez nem tűnt el, de már esze ágában sem volt a zsarnoki birodalmat szolgálni, itt egyenlő volt a többiekkel, nem kellett a sitheknek/urdrarroknak ugrálnia, félni attól, hogy megölik őt, mert nem tetszik, amit csinál. Ez egy erőhasználók nélküli hely volt, ahol végre azért lehet valaki, aki. Furcsa volt, nem csak Rhirt volt, hanem a többiek is egyszerre, ha akarta, akkor látta a többiek gondolatait, az érzelmeiket, és ők is az övét. Nem voltak titkok, csak a teljes, feltétel nélküli bizalmon alapuló kis állam, ami itt létrejött. Tudta, hogy ez a hely értük van, biztonságot nyújt, egyedi a teljes univerzumban, őt pedig azért küldték, hogy tönkretegye azt a helyet, ahol végre önmaga lehet. Ettől akaratlanul is bűntudata lett. Azonban ennek a közös tudatnak köszönhetően minden olyan adathoz, információhoz hozzá tudott férni, amihez akart, csak rá kellett minderre gondolnia.
A többiek pedig, akik a társai és most már jobban ismerte őket, mint saját magát, vagy a családját a kantinába invitálták iszogatni.




Szerencsére a lelövéstől nem kellett Zerae-nek tartania, mert ezen esetben a sugárpajzs, ami ott volt előttük és elválasztotta a tisztektől elég nagy életbiztosítás volt, mert ezt nem tudták átlőni.
Amire Tormen emlékezett az az volt, hogy ez meglehetősen hasonlított mindarra, amikor egy erősebb sith, vagy urdrarr megszáll valakit, mindez Zerae-nek is ismerős lehet, valami hasonlót látott az ősapja esetében. De mégsem volt teljesen olyan. Tormen ahogyan gondolkodik olvasott róla, hogy voltak valamilyen efféle gépek, nagyon régen, de elvileg minden ilyet elpusztítottak. E szerint mégsem… próbált kinyúlni az Erőbe, többszöri próbálkozásra sikerült, ugye ezzel nem tudott gondolatot olvasni, csak éppen az erős felszínieket érezni, de a hatás lehengerlő volt, több tucatnyi, vagy több száz különböző felszíni gondolatot érzékelt ennek a kettőnek a fejéből. Így úgy tűnt, hogy mégiscsak igaz volt a kaptártudat, hogy közös gondolatokon, emlékeken osztoznak.
Ilyenből pedig egy faj volt különösen, amit említettek a holokönyvek, a killik faj használt kaptártudatot, és náluk fordult elő, hogy más fajok tagjait is képeske voltak bevonni ebbe és ott is a szemek módosultak. Igaz szürke bogárszerű szemmé és nem effélévé, de akkor is hasonlított.
- Holnap reggel megtörténik a kivégzésetek – mondta az egyik tiszt.
A hangja is lassú, monoton volt, határozottan nem természetes, azonban nem volt benne semmilyen más hangszín, ami arra utalt volna, hogy valaki irányítja és más beszél rajta keresztül.
- Az ilyeneknek nincs helye közöttünk – felelte kánonban a másik.

statisztika:

Hidegháború – Árulók között





Ord Mantell

” Don’t call me a mindless philosopher, you overweight glob of grease!”
- C-3PO




Kései írás miatt ugyanaz.




Mivel Raten nem írt és Adrian is későn, így ugyanaz.

statisztika:

Hidegháború – Árulók között





Ord Mantell

”Would somebody get this big walking carpet out of my way?”
- Leia hercegnő




Rhirt úgy döntött, hogy a katonákkal megy inni, valóban pontosan tudta, hogy hova mennek, így ebben meglepetés sem volt. A kantin felé való közeledés közben érezhette, hogy mennyire jó kedve kezdett lenni. Amint beértek az épületbe akkor pedig már teljesen átjárta az érzés, rohamosztagosok, tisztek és a személyzet is együtt tivornyázott itt. Többen táncoltak zenére, mások kockáztak az egyik sarokban és sokan ittak, beszélgettek. Férfiak és nők vegyesen. Ami biztos, hogy ilyet nem minden nap lehetett egy birodalmi bázison látni. Rhirt érezhette, hogy mindenki tudta, hogy ezt nem lenne szabad, ennek ellenére mégis tették és ez az izgalom, hogy tilosban járnak tette még édesebbé az egészet és feledtette el az ostoba birodalmi szabályzatot, aminek senki sem látta semmi értelmét, mert ez volt az élet. Amint belépett Rhirt az egyik tiszt máris egy nagy adag italt nyomott a kezébe, hogy az nem működik, hogy ő még nem ivott semmit sem.




Mind a két tanonc próbálta beszédre bírni a párost, akiknek viszont már eszük ágában sem volt láthatón az, hogy feleljenek. Egyedül a sugárpajzs volt olyan, amivel sokkolni lehetett volna őket, az pedig láthatóan igencsak nehéz lesz, hogy annyira felhúzzák őket, hogy annak nekimenjenek. Amikor Tormen utalt a másik két katonára, akkor láthatta a páros, hogy már csak a férfi van a cellában a felettük futó szervízalagútba vezető tetőpanel egy része le van hajolva és igencsak tetemes mennyiségű kábel volt a földön. Néhány pillanattal később nagyjából a kint levő két katona felett levágódott az ottani panel, kábelek vágódtak ki szikrázva és egy-két halk fájdalmas szisszenés hallatszott. A következő néhány pillanat nagyon gyors volt, ahogyan a nő leugrott és mire bármit felfoghatott volna a páros a tisztek már neki is csapódtak a falnak. A nő azonban nem várakozott nagyon tovább, mert sietve ment a terminálhoz és deaktiválta mind a két cella energiamezejét. Közben a két katona is kezdett magához térni a fejüket fogva. amint észrevették a két urdrarr-t azonnal próbáltak felállni és tisztelegni.
- Uram, úrnőm! – mondták. – Mi történt, hogy kerültünk ide és önök?

statisztika:

Hidegháború – Árulók között





Ord Mantell

A férfi, aki bekísérte Rhirt-t a kantinába csak a férfira vigyorgott. A hadnagynak pusztán elég volt arra gondolnia, hogy vannak-e nők itt és máris megjelent kettő mellette, két oldalról ölelték át és kezdték el a nyakát két oldalról csókolni. Persze, ha valami átfut Rhirt fején, akkor azzal kezdenek foglalkozni. Az egyik nő, inkább lány maximum 17 lehetett, jó eséllyel kadét, neki rövid szőke haja volt és zöld szemei, a másik nő 25 körüli hosszú barna hajú és kék szemű. Mind a ketten nem sokat takaró fehérneműben voltak, így a képzelőerőre sem bíztak túl sokat, ahogyan a testükön levő kínzási, vagy sima sérüléseik is látszottak.




Tormennek a parancsra sem volt szüksége, mert a nő azonnal leengedte a sugárpajzsokat.
- Köszönöm uram, de nem szükséges uram, csupán a munkámat végeztem. Azonban most nem maradék itt sokáig, hanem el kellene tűnnünk mielőtt még többen érkeznek.
Javasolta, közben Tormen már oda is fordult a két zavart katona irányába, akkor továbbra is zavartan néztek össze azok után, hogy a férfi hozzájuk szólt. Az egyik megvakarta a tarkóját miközben megszólalt.
- Leginkább homályos képek, de főleg érzések, amik megvannak – mondta.
- Nem hiszem uram – szólt közbe. – Vagyis nem hiszem uram, hogy elvitték volna a hangárból… annak az alsó szintjén, az az egyik legvédettebb pont a bázison. Azzal is egyet kell értenem, amit Kettes…?
Itt egy pillanatra a nőre nézett, aki megerősítően bólintott.
- Szóval, amit Kettes mondott. Érezhették, hogy kiszakadtunk, valószínűleg erősítést küldenek…
Ezen idő alatt Zerae megnézte a fenti járatot és a drótokat, ugyan sajnálta, hogy ennyire egyszerű volt a dolog, azt azonnal látta, hogy mégsem. Annyi drót és vezeték volt a cellában, hogy ezt nem lehetett most két perc alatt megcsinálni, ezt a szökést a páros több napja készítette elő. Ha meglettek volna a kamerák, akkor nem sikerült volna a kijutás, mert akkor lebuktak volna, ha a plafonhoz értek. A folyosóról semmilyen hang nem szűrődött be és az Erőbe kinyúlva – többszöri próbálkozás után sikerült – magukon kívül senkit sem észlelt Zerae.
- Az elkobzott felszerelések felettünk vannak a földszinten…

statisztika:

Hidegháború – Árulók között





Ord Mantell

Ugyanaz.




Zerae kérdése roppant fogós volt, a két tiszt összenézett és megrázták a fejüket, így a Egyesre és Kettesre maradt, hogy válaszoljon, ők pedig roppantul kezdték törni a fejüket, hogy emlékezzenek valami ilyesmire, végül pedig valóban a nő, Kettes szólalt meg, ahogyan Zerae is gondolta.
- Amennyire emlékszem nem igen találkoztam droidokkal, maximum az orvos droid, illetve a PIT droidok és egérdroidok működnek – mondta. – A többi ki volt kapcsolva, talán egy-két harci droidot átprogramoztak, de azok száma elenyésző lehet.
Azonban egyelőre sem a nő, sem a férfi nem mondta, hogy induljanak és vártak csak. Egyes ekkor fordul oda hozzájuk.
- Úrnőm, uram – szólalt meg a férfi. – Engedik, hogy induljunk Kettessel és megtisztítsuk önöknek az utat?
Amennyiben engedélyt kapnak, akkor a férfi és a nő teljesen hangtalanul és gyors mozgással, mint egy ragadozó indulnak előre végig a folyosón a kijárat és egyben feljárat irányába.

statisztika: