Ruusan

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

A hajóra való feljutás volt a legkönnyebb dolog. Mindössze annyit kellett tennem, hogy elrejtőzzek az egyik dobozban. Persze ez nem jelentette azt, hogy kényelmes utazásom lett volna, hiszen hiába a hajlékonyság és a jó képzés, mindössze annyi helyem volt, hogy összefont lábakkal tudtam ülni egy nem túl tágas dobozban. Szerencsére levegőt kaphattam és hallhattam azt is, hogy odakint mi történik. Erre pedig meditálás közben elég jól tudtam figyelni is.
A landolást követően, valamint azt, hogy a csomagtér ajtaja kinyílt, hallhattam, hogy az általam megfigyelt személy elég komoly bajba került. Egyik kezemmel megsúroltam az orrnyergemet, most már sokkal érthetőbb volt számomra, hogy miért is kérte a Jedi Tanács, hogy megfigyelőként kövessem a századost. Kifejezett érzéke van arra, hogy bajba kerüljön. Viszont azt hiszem, ez rólam is elmondható, hiszen hanem nem ülnék egy dobozban abban reménykedve, hogy nem vesznek észre.
Szerencsére ilyen gond nem volt, mert egyből nem vizsgálták át a dobozokat, vagy legalábbis azt kihagyták amiben én voltam, hanem csak elszállították. A nem túl gyakorlott, illetve határozottan nem gépi, szállításnak köszönhetően párszor beütöttem a fejemet a doboz falába, de végeredményben sértetlenül, maximum pár lila-kék folttal, de elértem a raktárba ahova szállítottak.
- Kijutni, majd irány a cella megkeresése. - suttogtam magamnak halkan, miután az engem szállító személyek léptei már nem hallatszottak. Legelőször a doboz tetejét igyekeztem kinyitni, hiszen ha semmit sem raktak a tetejére, akkor ez különösebb gond nélkül mehet. Ha mégis "csapdába" lennék esve ebben a nem túlzottan tágas térben, akkor drasztikusabb lépést kell tennem azzal, hogy az egyik fénykardot használva vágjak magamnak a doboz oldalán kiutat és ott hagyjam el azt.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

Hiába próbáltam a doboz tetejét kinyitni, az meg sem mozdult, sem az első, sem pedig az utolsó próbálkozásra. Valamit bizonyosan rápakolhattak, és valószínűleg az sem segített, hogy nem épp súlyemeléshez megfelelő pozícióban voltam a dobozban. Úgyhogy ez a lehetőség ki lett zárva. A másik amivel próbálkoztam, már alapból megfelelő stratégiának bizonyult, bár ha nem lett volna muszáj nem folyamodtam volna hozzá. Leakasztottam a kék fénykardomat, majd úgy, hogy aktiváláskor a penge egyből elkezdhesse a kivezető út vágását, aktiváltam. Ilyenkor volt hasznos az, hogy nem nőttem túl nagyra, így nem kellett olyan nagy lyukat vágni a doboz falára ahhoz, hogy kijuthassak, viszont egy sokkal kellemetlenebb problémába ütköztem a kimászást követően. Azzal még várnom kellett, hogy lábra tudjak állni, hiszen úgy éreztem, mintha zseléből lettek volna, és a szúró fájdalom sem sokat segített. A hosszú utazás miatt eléggé elzsibbadtak, még az a szerencse, hogy nem tartott tovább az egyetlen napnál.
Végül néhány perc elteltével már újra a régi voltam. Gyorsan körbevizsgáltam a raktárat, hogy hátha találok itt valamit. Bármit ami használható, esetleg a százados droidját. Fogalmam sem volt arról, hogy azt hová vihették, így ez is pont ugyan olyan jó helynek bizonyult rá, mint bármelyik másik. Viszont semmit és senkit sem találtam. Legalább nem kellett konfrontációba kerülnöm még.
Mivel csak egyetlen kijáratot találtam, így azt is használtam. Szerencsére az éjszakának köszönhetően odakint sötét volt, így nem láthatott senki, habár ahogy szétnéztem nem igazán láttam én magam senkit, csupán nagyon távol az egyik épületnél, az pedig nem befolyásolhatott. Az pedig nem volt logikus, hogy a cella amiről beszéltek ott lett volna. Viszont sok gondolkodás már nem várt rám, hisz hamarosan az egyik közeli épületben fényt kapcsoltak és egy nő sétált ki onnan, kezében egy ládával aminek a tartalma nagyon is ismerős volt számomra. A százados felszerelése volt benne.
- Egy nagyon jó barátom igényt tartana ezekre a holmikra. Megkaphatom a ládát? - siettem oda a nőhöz, ami után meggyőződtem róla, hogy teljesen egyedül van és senki sincs a közelben. Igazából szerettem volna a lehető legbékésebben elintézni a dolgot, hiszen nem volt ínyemre, hogy erőszakot alkalmazzak, de hogyha szükséges volt, akkor felkészültem arra is, hogy akár pszichológiai hadviseléshez folyamodjak, vagy ha semmi más nincs, akkor fizikailag is lépést tegyek.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

Én aztán mindenre felkészültem, csak arra nem, ami fogadott végül. Olyannyira sokkolt, hogy milyen könnyű dolgom volt, hogy csak álltam ott és néztem a nőre még azután is, hogy a kezembe nyomta a százados felszerelését. Mire felfogtam a szavait és már fordultam volna utána, hogy megkérdezzem ki is ő és miről beszélt, már nem volt sehol. Vagy kifejezetten képzett személy kellett legyen, vagy nagyon erős erőhasználó ahhoz, hogy csak ilyen szimplán eltűnjön az éjszakába. Sajnos ezt már nem igazán tudhattam meg tőle, úgyhogy összeszedtem magam és bementem az épületbe ahonnan ő kijött. Elég szerény berendezettsége volt és egy pillanatra harckészültségbe is léptem, mikor észrevettem a két férfit, de azok ha jól láttam ki voltak ütve. Letettem a dobozt az egyik asztalra, hogy megvizsgálhassam őket. Elég hamar kiderült, hogy közel sem aludtak, vagy ki ütve voltak, hanem halottak és fénykard végzett velük. Vajon az a nő erőhasználó volt? Vagy csak a százados fénykardját használta? Fogalmam sem volt róla, de az biztos, hogy ezekkel már nem igazán lesz bajom. Amennyiben lehetséges volt, úgy az egyikről lecibáltam a felsőjét vagy a kabátját, hogy gyorsan, kezdetleges hátizsákfélét fabrikáljak belőle, hogy könnyebb legyen a holmikat cipelni, mint így, dobozban. Akár í]y, akár úgy, hogy a dobozt kellett magammal cibálnom kerestem meg a szellőző bejáratát. Nagyon úgy tűnt, hogy ez a nap annak a jegyében fog eltelni, hogy időről időre kicsi és szűk helyeken utazok majd. Ha így tudom, akkor többet tornáztam volna, vagy valami.
A haladás relatíve könnyű volt, kivéve, hogyha kell magam előtt toljam, vagy magam mögött húzzam a dobozt a százados felszerelésével, de még úgy is relatíve hamar elérem az úti célomat. Erre nem nehéz rájönnöm, hiszen hamarosan már hallhatom azt is, hogy a nő valakivel elég heves vitát folytat, és elég nagy gondot jelentő témákról. Ezek után már elég nyilvánvaló volt, hogy miért is olyan makacs E'ron lovag felkutatása ügyében.
Igazából úgy gondoltam, hogy nagyobb hanggal járó módon jutok be a cellájához, de ennek fényében úgy döntöttem, hogy a csendes megközelítést választom, hiszen bárki is van benn vele, nem lenne jó, ha észrevenne engem. Akkor lehet, hogy fuccs lenne a mentőakciónak. Így hát inkább a felszereléseimért nyúlok, hogy a szerszámokkal meglazítsam azt ami elválasztott attól, hogy lejussak. Ha mindez sikerült akkor először csak a fejemet dugom le, hogy láthassam, hogy kivel is vitázik. A mai nap egyik másik nagy meglepetése, hogy a századoson kívül senkit sem látom a helyiségbe, ő mégis valakivel elég komoly beszélgetést folytat, és a jól ismert érzés, hogy körbevesz az Erő sötétebbik oldala is érezhető. Csak tudnám, hogy már megint milyen kalamajkába keverte magát. Nem csodálom, hogy megfigyelés alatt kell tartsam.
Végül egy mély levegőt veszek, és felkészülök, hogy landoljak a padlón. Ezt követően első dolgom lesz, hogy a celláját figyelő kamerákat az erő segítségével elmozdítsam annyira, hogy azok a falat, vagy a plafont nézzék. Ha a dobozt kellett magammal hoznom, akkor azt még egyelőre fent hagyom, majd ráér azután is lehozni, mikor már a nő szabad, ha a táskás módszer van, akkor az is jön velem.
- Minden rendben van, százados? - teszem fel a kérdést, remélve, hogy nem drogozták be a nőt amitől megőrült és az ezt okozó hallucinációkkal veszekszik. Sajnos abban az esetben fogalmam sincs, hogy mit is tehetnék.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

Bármi történhetett is a századossal biztos nem volt kellemes, habár ezt már eddig is el tudtam mondani, ha nem más szempontból, hát a sötét oldal jelenlétéből. Lehet, hogy volt itt valaki rajtunk kívül, akit nem vettem észre? Vagy csak ez is egyfajta kínzási módszer lett volna, amit itt elkövetnek? Fogalmam sincs, de legalább a kérdésem a helyén volt.
- Aeyaj'gamu. Továbbra sem vagyok parancsnok. - ismételtem el újra azt, amit a nő elég gyakran elfelejt, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagy, mégpedig, hogy van nevem és nincs katonai rangom. Habár az is igaz, hogy makacs, és ebben a témában eléggé egysíkúan gondolkodik. Remélhetőleg ha eleget mondom neki, akkor leszokik majd róla.
- A szellőzőn keresztül jöttem. - mutattam a jól látható lyukra a plafonon, hogyha eddig nem vette volna észre azt. Ahogy elnéztem igazán rossz állapotban volt a nő. Nem tudom mit csináltak vele, de hogy a köztársaság egyik elit egységének tisztjét így megtörjék, elég jó munkát kellett végezzenek. Közben a konzolhoz léptem, hogy megpróbáljam kiengedni a századost, viszont nem jártam túl sok sikerrel. Ahhoz, hogy ki lehessen nyitni a cella ajtaját, ahhoz egy másik terminálról érkező jel volt szükséges. Pedig igazán lehetett volna olyan könnyű dolgom, mint a nővel korábban.
- Néhány percet igénybe fog venni a kiszabadítás. Addig elmondja, hogy mi is történt? Csak annyit hallottam, hogy valami olyasmiről beszél, hogy E'ron lovag a férje, valami árulás is szóba jött, meg egy Hiuval nevű személy. - igyekeztem addig is szóval tartani a nőt, amíg a terminál áramköreivel foglalatoskodtam, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy tényleg bedrogozták-e, és ha igen, akkor meddig tart tulajdonképp az az állapot, amíg tiszta és magánál van. Úgyhogy amennyire csak a tudásom és a terminál engedte igyekeztem minél hamarabb letudni az átprogramozást és a kiszabadítást.
- A nő akinél a felszerelése volt, valami olyasmit mondott, hogy minél hamarabb el kell hagynunk ezt a helyet, mert tisztogatás lesz. - tettem még hozzá. Nem kellett sok hozzá, hogy kitaláljam, hogy pontosan mit is értett ezalatt, hiszen birodalmi űrben tartózkodunk és tisztogatást általában katonákkal szoktak végeztetni, úgyhogy nagy valószínűséggel ezen az isten háta mögötti helyen hamarosan el fog szabadulni a pokol és nem lenne jó, ha minket is itt találnának.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

- Ez esetben akkor szólíts Aeyaj-nak. - nem tudom, hogy volt-e alkalma akár mikor is látni, de most mosolyogtam. Egyfajta kisebb győzelemnek éltem meg, hogy hajlandó volt végre nem parancsnoknak hívni, az pedig, hogy ne mint százados emlegessem, hanem a becenevén, úgy számomra lesz könnyebb. A tegezés már sokkalta nehezebb dolognak ígérkezett, de igyekeztem odafigyelni rá, hogy így legyen.
- Volt egy megérzésem, hogy nagyon hamar bajba fogod keverni magadat, és kaptam egy fülest, hogy készülsz elhagyni Coruscantot, így engedélyt kértem a mesteremtől, hogy titokban utánad jöhessek és ha szükséges akkor segítsek. Úgyhogy igen, a kérdésedre a válasz, igen követtelek. - magyaráztam a lehető leginkább elkerülve azt, hogy még csak véletlenül is felhozzam, hogy a Tanács rendelt ki erre a feladatra, de mivel már volt alkalma találkozni a mesteremmel, így nem volt annyira távolinak mondható az sem, hogy engedélyt adott nekem erre az akcióra. Közben valamit elronthattam, hiszen hangos szisszenéssel adtam hangot annak, hogy sikerült megégetnem magam.
- Fogalmam sincs. Ebben az épületben nem volt, mikor bejöttem, csupán pár halott férfi, akiket fénykarddal öltek meg. - a droid holléte valóban talány volt számomra, és ami azt illeti nem is volt akkora prioritása, hogy előbb őt keressem meg és csak azután a nőt. Ahogy a magyarázatát hallgattam pedig nyilvánvalóvá vált az is, hogy jól döntöttem. A nő már jóval azelőtt hatalmas kalamajkába keverte magát, hogy én találkoztam volna vele. Őszintén szólva az a legnagyobb csoda, hogy még nem ölette meg magát, vagy valami sokkal rosszabb.
- Ez a tied. Valamint megint én leszek akkor az a lelkiismereti hang, aki azt mondja, hogy ideje lenne végre együtt működnöd a Köztársasággal és a Jedi Renddel ebben az ügyben. Két nagyúr figyelmét is sikeresen magadra vontad, ahogy ezeket a bizonyos kezeket is, akikről beszéltél. E'ron lovag nem hiszem, hogy azt tanácsolná, hogy a saját életed árán rohanj bele egyenesen az ellenség és a sötét oldal karmaiba. Én melletted állok, ahogyan a mesterem is. Ebben biztos lehetsz. - adtam át neki a felszereléseit, közben igyekeztem, hogy a lehető legmegnyugtatóbb és legbizalomgerjesztőbb legyen a hangom, úgy, ahogyan a mesterem tanította. Mindemellett az igazat mondtam, hiszen néhány éve már ismertem a mesteremet, és Rhyst is megkedveltem, hiszen olyankor amikor nem önfejű és makacs, akkor egy roppant okos és talpraesett nő. Ezt követően pedig követtem a kijárathoz, az viszont cseppet sem töltött el sok örömmel, hogy egyenesen a tisztogatók felé akar indulni. Túl veszélyes lett volna.
- Egyetlen raktárról tudok, az pedig ahonnan én jöttem. A csempészhajó rakománya között voltam megbújva, hogy ne vegyél észre, szóval azt a dobozt amiben én voltam szintén odavitték. Ott körbe néztem, de a droidodnak nyoma sem volt, azontúl nem láttam olyan helyiséget ahol lehetett volna. Azt javaslom inkább a másik irányba menjünk, ha nem muszáj, akkor nem szeretnék egy csatába belefutni, főleg nem olyanba ahol mi vagyunk hátrányban. - egyáltalán nem volt fogalmam arról, hogy kik is lehetnek a tisztogatók. Lehetséges volt, hogy csak egyszerű közkatonák, akiket büntetésből küldenek ide, vagy ha sokkal kevesebb szerencsénk van, akkor rohamosztagosok, vagy halálosztagosok, ne adj urdrarrok. Akkor biztosan hamar fogságba kerülnénk, vagy halnánk meg helyben. Viszont magamra nem mozdultam, hiszen ha Rhys mindenképp a veszély kellős közepébe akar rohanni, akkor nekem követnem kell, hiszen ez a feladatom. Azért titkon reménykedtem, hogy meghallgatja a tanácsomat és a másik utat választjuk.