Ruusan

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

A menekülésben a legrosszabb az volt, hogy a szellemek elől nem tudtunk tulajdonképp menekülni, valamint a fénykard is elég hatástalannak bizonyult ellenük. A jó az volt, hogy semmiféle hátrálást, vagy sérülést nem okoztak, csupán minden egyes alkalommal kirázott a hideg mikor áthaladtak rajtam. Ahogy elnéztem Rhys is hasonló problémákkal küzdött az esetükben, de végül sikerült elérnünk a tábortüzet és ide már nem üldöztek minket, sőt úgy tűnt, mintha el is felejtették volna, hogy valaha léteztünk.
- Igenis, százados. - igyekeztem imitálni egy katonát, miután deaktiváltam a fénykardjaimat és elpakoltam őket. Amolyan viccnek szántam, amiről beszélni szoktak, bár fogalmam sem volt arról, hogy mégis hogyan kell az ilyesmit csinálni és hogy egyáltalán jól csinálom-e. Ezután pedig a földön fekvő alakhoz sétáltam és óvatosan elkezdtem átkutatni, titkon pedig azon reménykedtem, hogy nem találok nála semmit. Amennyiben így van, úgy közlöm is Rhyssel, hanem akkor azt, hogy mit találtam.
- Akkor is elengeded, hogyha birodalmi? - tettem fel a kérdést, hiszen lehetséges, hogy egy szimpla civilt lött le, aki rosszkor volt rossz helyen, vagy valaki éppenséggel bábnak használja. Ez esetben lehet birodalmi állampolgár és mégse akar minket bántani.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

- És amennyiben csak egy civilt kábítottál el, akit csak felhasználtak, akkor hogyan tudna kijuttatni? - teszem fel a költői kérdést, hiszen semmiképp sem várok rá választ, mivel tudom azt már. Sehogy. Persze attól reménykedni lehet, hogy képes innen kijuttatni minket, de ez már más kérdés. Szerencsére az alaknál semmit sem találtam, így emiatt nem kellett aggódni, vagy azért, hogy már csak azért is rosszul bánna vele Rhys, mert mondjuk van nála egy sugárpisztoly önvédelemre. Igaz, az sokat nem használ, ha még azelőtt elkábítják, hogy használhatná önvédelemre.
- Valószínűleg ugyan azt a nőt láthattad, akitől a felszerelésedet kaptam. Nagyon fura volt. - kémleltem én is körbe miután erről a dologról említést tettem, de semmit sem láttam, vagy éreztem, ahogyan amint észrevettem se a droid, sem pedig Rhys. Ez egyszerre volt megnyugtató és zavaró is, hiszen lehetséges volt, hogy csak ez a nő van itt, de sajnos rengeteg más lehetőség volt arra is, hogy el tudjanak rejtőzni előlünk ha úgy van. Kicsit sajnáltam, hogy senkinél sem volt víz, és jobb híján pofozkodással kellett magához téríteni a nőt.
- A nevem nem fontos, szólítson csak Akmulnak. A megbízómat természetesen nem adhatom ki, gondolom megérti. Társam nincs. A droidját nem elraboltam, hanem kihoztam, még mielőtt bármi baja történhetett volna. A ketrecre azért volt szükség, mert tartottam tőle, hogy az újra aktiválást követően ellenséges lesz, vagy éppenséggel elkóborolna, mielőtt még újra találkozhatnának. A fájdalom okozással hiába fenyeget, közel sem tud olyat okozni, amivel már nem találkoztam volna valaha. Valamint azt eléggé kétlem, hogy meg tudná mondani, hogy mikor mondok igazat, vagy mikor hazudok, százados. - a nő arckifejezése, feltehetőleg azután, hogy már képes volt konkrétan kivenni az arcunkat és nem csillagokat látott a kábítástól, keményre és hidegre változott. - De hol is hagytam az illemet, kérem egyenek mielőtt még teljesen szénné égne az étel, amivel önöket vártam. - az arckifejezése ismét változott és most roppant kedves és meleg volt, ahogyan a tábortűznél levő húsokra mutatott a megkötözött kezeivel. Azok valóban már pont azon a ponton voltak, amikor jó ropogósra voltak sülve, a legfinomabb pillanatban, így odaléptem és elvettem a fémbotokat, amiken voltak és az egyiket Rhysnek nyújtottam.
- Biztos erőszakkal akarod megoldani? - tettem fel a kérdést Rhysnek és egészen addig tartottam az ételt, amíg el nem vette vagy valami. Közben a másik kezemben levő boton levő egyik húsdarabba beleharaptam. Nagyon is szokványos hús íze volt és nagyon finom. Néhány harapás után sem történt semmi, se rosszullét, se ájulás semmi.
- Erre semmi szükség, ha ártani akartam volna maguknak, akkor már megtettem volna. Sőt, ha jól emlékszem inkább a segítségükre voltam. - emelte fel a nő a kezét utalva a kötözésre. Amennyiben Rhysnek nem volt ellenvetése, úgy odamentem, hogy eloldozzam. Egyelőre neki kellett igazat adnom, hiszen ha ő tényleg ugyan az a nő volt, aki korábban segített, úgy tényleg lett volna alkalma, hogy "megöljön" még ha nem is közvetlenül.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

- Csak egy feltételezett dolog volt. Meg ha egy civil minimum olyan jellemmel rendelkezik, mint te, úgy kétlem, hogy elszaladna. - persze igaza volt a nőnek, hogy talán túlságosan bizakodó irányból tekintem a dolgokat, de nekünk azt tanítják, hogy mindenki ártatlan, amíg az ellenkezője ki nem derül róla, éppen ezért így is viseltessünk iránta, még ha ellenség is. Sőt akkor még inkább, ha ellenség, hiszen senki előtt nincs elzárva a változás útja, az pedig, hogy melyik utat követi teljes mértékben akarat és döntés függő.
- Én közel sem nevezném magam ügynöknek. Habár sok olyan módszer van az arzenálomban, amit akár melyik frakció hírszerzésének tagjai is használnak, sokkalta több az, ami elkülönít tőlük. A rangját könnyű volt kideríteni, mondhatni azon kevés katona közé tartozik, akinek eléggé egyedi a megjelenése. Ha azokat megjegyzi az ember, és találkozik az adott személlyel, úgy könnyű a dolga. Ami a fájdalmat illeti, inkább nevezném sanyarú előéletnek, mintsem kiképzésnek. - A szavai végére fintorba ment át az arca. Az eddigiek alapján, meg amit Rhys is mondott nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most szándékos volt-e a részéről, vagy valódi érzelem kimutatás. Feltehetőleg ebben aligha lennék én a megfelelő ítélő.
Arra, hogy a vörös hajú nő elutasította az ételt, amit felé nyújtottam csak megvontam a vállamat, én nyugodtan haraptam bele a sajátomba. Igaz feltételezhettem volna azt, hogy mérgezett, vagy kábítószer van benne, de tapasztalat útján kiderítettem, hogy egyik sem igaz. Teljesen normális sült hús volt.
- Ha kiengedtem volna, akkor a saját helyzetemet, és az ön kijutását nehezítettem volna meg csupán. A droidját pedig jóval azután sikerült megtalálnom, hogy a kis hölggyel találkoztam, ha akkor nálam lett volna, akkor biztosan az is visszakerült volna önhöz még korábban. - a nő arca és hangja is őszintének tűnt. Igazából közel sem értettem, hogy miért nem lehetett ezt a beszélgetést ténylegesen civilizáltabb körülmények között folytatni, de nem hittem volna, hogy bármennyire is meghallgatná ezt a javaslatomat a százados. A nő közben tovább folytatta, de csak azután, hogy Rhys a korábban említett nagyúr nevét is szóba hozta.
- Xeth? - ismételte el a nevet kérdően a nő és nem igazán látszott rajta, hogy zavarta volna különösebben az, hogy élesített fegyvert tartanak rá. - Ez sok mindent megmagyaráz. - megrázta a fejét, majd egyenesen rám nézett. Furcsa érzés fogott el, leginkább valami olyasmi, mint amikor valaki gondolatbeli üzenetet küld az Erőn keresztül, de ez mégis más volt, annál sokkalta durvább és erőszakosabb, mégsem sértő, vagy fájdalomkeltő. Viszont a következő pillanatban a nő egész arca és fizikuma változni kezdett, majd egy fiatal twi'lek nő nézett vissza rám, aki sokban hasonlított hozzám. Amennyibiben esetleg a százados meghúzná a ravaszt, úgy különösebb gond nélkül emeli fel a kezét, aminek következtében annyit módosul a fegyver helyzete, hogy a lövés ne találjon célt, míg a kötés most már könnyedén lecsúszik a kezéről, hiszen ez az alak vékonyabb, mint a korábbi.
- Tudtam a közelgő tisztogatásról, hiszen napok óta ezen a bolygón vagyok, és még azelőtt jeleztem a katonáknak, hogy egyáltalán önök ideértek volna. A jövetelükről nem tudtam, és a halálukat, vagy fogságba esésüket nem kívántam. Valóban dolgozom a Birodalom Hírszerzésének, de nem csak, és megélhetésből. Az igazi hűség egy másik személyhez köt. - a hangja is más volt. Számomra úgy hatott, mintha a sajátomat hallanám felvételről, vagy valami hasonló. Közben az is érezhető volt, ahogy a jelenléte, mintha csak a semmiből jelent volna meg az Erőben, és elég komolyan. Közel sem volt olyan zavaró, vagy sötét, mintsem egy urdrarr jelenléte, de közel sem volt ugyan az, amit egy jedi lovag, vagy mester esetében érezhető. Valószínűleg az úgynevezett szürkékhez tartozott. Mégis valami furcsa érzést keltett bennem, de nem a jelenléte, hanem sokkalta inkább a kinézete. Talán a leghelyesebb kifejezés az, hogy tartottam tőle és akaratlanul is Rhys felé közeledtem. Amennyiben a százados esetleg támadni akart volna, úgy ha lőni akart, akkor egyszerűen a fegyvert ugyan úgy elmozdította a nő, mint korábban, ha pedig közelharcot választott volna, akkor egyszerűen az Erő segítségével, telekinetikával tartotta magától távol, anélkül, hogy fájdalmat, vagy sérülést okozna neki.
- Egy urdrarr assasin, ráadásul az egyik kisebb, különösebb csoport tagja. Legalábbis a minták és a vörös szín erre utalnak. Miért fél, ettől a nőtől? - fordult közben felém és az arcán ténylegesen kíváncsiság tükröződött. Amennyiben Rhys továbbra is támadással próbálkozik, vagy akár a droid, úgy távol tartja mindkettőt magától, anélkül, hogy sérülést okozna nekik. Én viszont nem támadok, nem csak azért, mert valószínűleg engem is távol tartana magától, de nem is akarok közelebb kerülni hozzá, ami azt illeti.
- Félni? Sohasem láttam még önt. - szólaltam meg, miután sikerült ismét uralkodnom magam fölött. Se az arc, sem pedig a bőrszín vagy a minta nem volt ismerős a számomra.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

Kivételesen nagyon örültem annak, hogy Rhys védően viselkedett velem szemben. Valamiért tartottam a nőnek az új alakjától. Egyszerre éreztem nagyon közelinek és nagyon távolinak is, viszont sehogy sem tudtam megragadni azt, hogy miért. Mintha a válasz egyenesen előttem lebegne, csak nem tudnám elérni.
-Nem bántom a lányt. Mindössze van egy olyan apró kis képesség a birtokomban, aminek köszönhetően felvehetem annak a személynek az alakját akitől egy másik személy a legjobban fél. Úgy tűnik, hogy a kis barátnője ettől a nőtől fél, akár tud róla, akár nem. - habár értettem a félelmet, mint szó jelentését, de magát az érzelmet közel sem. Talán ez a távolságtartási vágy és biztonság hiánya lehetett az, amit mások éreznek ilyenkor, vagy nem is tudom. Igazából könnyedén felül kerekedhettem rajta, hiszen nem volt se mély, sem pedig legyőzhetetlen.
- Máskülönben eddig is igazat mondtam, csupán ön nem fogadja el. - ezt már egyenesen Rhysnek mondta egy vállrándítás mellett. Fura volt, mert némiképp a mozgása is hasonlított az enyémhez, kicsit olyan volt, mintha tükörképet láttam volna magamról. Az bizonyos volt, hogy érdeklődni fogok erről a mesteremnél miután hazaértünk.
- Nem a páncélja alapján tudom, hogy ki ön. Nem csak a birodalmi hírszerzésnek dolgoztam, a köztársaságnál is jártam és szerte a galaxisban mindenfelé. Arról pedig fogalmam sincs, hogy ki az a Keth Tye E'ron lovag, arról meg végképp nem, hogy kivel és milyen céljai vannak Xethnek. A nagyúrral nem vagyok puszipajtás. - ismételten úgy éreztem, mintha talán igazat mondana a nő. A legrosszabb pedig az volt, hogy ebben az alakban, amikor így beszélt, akkor még inkább hasonlított rám, mint korábban. Ez pedig csak még zavaróbbá tette az egészet.
- Hát az önök érdekében, még két órát itt tartanám magukat. Nagyjából annyi idő múlva járnak le a járőrözések, akkor meg szabadon eljuthatnak a fővárosig, onnan meg vissza a köztársaságba. Az, hogy Xeth hogyan kezeli a tanítványait és a padawanokat, az nem az én dolgom. - válaszolta a nő, majd újra visszavette a korábbi, emberi alakot, pontosan ugyan olyan könnyedén, mint ahogy korábban arcot váltott. Igazából sohasem láttam alakváltót, ugyanakkor nagyon sokat nem is olvastam vagy hallottam róluk. A biológia annyira nem érdekelt, a technológia sokkalta jobban.
- Ha gondolják akkor szívesen válaszolok addig a kérdéseikre. Azt megkérem, hogy a munkám részleteivel ne faggassanak, azokra érthető okokból, nem adhatok választ. Viszont bármi másra, amire csak módomban áll, válaszolni fogok. - újra kedves mosoly került az arcára és foglalt helyet a sziklán, amin azelőtt ülhetett, mielőtt Rhys elkábította.
- Minden alakváltó képes arra, amire ön? Felvenni annak az alakját, akitől valaki fél? - bukkant ki belőlem a kérdés akaratlanul miután újra uralkodtam a testem felett és már nem voltam annyira feszült, vagyis nem "féltem" tovább.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

A kínzás szót némileg erősnek éreztem, bár Rhys jelenlegi feldúlt állapota és az eléggé zavaros helyzet amiben voltunk magyarázatot adhat arra, hogy miért így fejezte ki magát. Én bőven megelégedtem volna a kellemetlen kifejezéssel is. Ami az egymásban való bizalmat jelentette, a százados szavaira csak legyintett. Látszott rajta, hogy rengeteg érve, vagy véleménye lett volna a dologgal kapcsolatban, de feltehetőleg tisztában volt azzal, hogy mindenik süket fülekre találna, így hát a nőre hagyta a dolgot.
- Érthető okokból kerültem a jediket mindig is, a háború alatt pedig egyik oldalt se szolgáltam, így teljes megbizonyosodással mondhatom, hogy nem tudom kicsoda ez a jedi tábornok. - szólalt meg némi gondolkodás után azt követően, hogy a lovag kinézetét leírta neki a százados. Leginkább olyan volt, mintha fejben egy albumot nézegetett volna végig amibe azok az arcok lehettek akiket életében látott. Feltehetőleg messze több személlyel találkozott, mint én.
Végül Rhys is békésebb viselkedés mellett döntött és leengedte a fegyverét, majd a közelben levő egyik sziklának dőlt neki, majd pedig a droidjával kezdett el társalogni.
- Nem tudok róla, hogy lenne még olyan alakváltó, aki ilyen, vagy hasonló képességgel rendelkezik. Az alakváltók nagy részének az, hogy teljesen más arcot vagy faji sajátosságot vegyen fel, már nagy kínszenvedésbe és fájdalomba kerül. Az ilyesmi közel sem válna az előnyükre. Azt hiszem ebből a szempontból én szerencsés csillag alatt születtem. - válaszolt a kérdésemre, bár sokkal okosabb nem lettem tőle. Közben helyet foglalt azon a sziklán amin azelőtt ült, hogy Rhys elkábította volna. Én is helyet foglaltam, bár nekem elegendő volt, hogy a fűben üljek összefont lábakkal. Annyira nem voltam a kényelem híve.
- Pontosan azok, amiket a név sugall. Mindenki tud a létezésükről és szám szerint tizenketten vannak. Férfiak és nők egyaránt. Úgy hatalom, mint befolyás szempontjából a Sötét Tanács tagjai felett állnak, és egyenesen a császár akaratát hajtják végre bármiféle ellenvetés vagy bizalmatlanság nélkül. A birodalom dolgaiba egyáltalán nem szólnak bele, egyetlen küldetésük a császár akaratának teljesítése. Fogalmam sincs, hogy ezt miként teszik meg, igazából még egyel sem találkoztam, vagy beszélgettem el. Hogy őszinte legyek, nem is kívánkozom találkozni velük soha. - miközben ezeket az ismeretlen személyeket írta le, aközben egy fadarabbal piszkálta a tábortűzben levő parazsat. Semmiféle érzelmet nem éreztem az irányából, bár valószínűleg mindezt teljes mértékben képes uralni. Némiképp tanácstalanul néztem Rhysre, hiszen korábban én sehol sem hallottam erről a csoportról, és igazán érdekelt volna, hogy ő mégis honnan hallhatott minderről. Talán a Xeth nevű nagyúrtól? Vagy az is lehet, hogy valahonnan más forrásból szerzett hasonló információt? Fogalmam sincs, de ezt semmiképp sem itt fogom megkérdezni tőle.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

Meglepődtem, mikor Rhys kérdésére ugyan azt az arckifejezést láttam az alakváltón is, amit én is produkálhattam. Mégpedig a meglepettséget. A Hiuval nevet már hallottam a nő szájából, de így ebben a formában furcsa volt, ahogy az alakváltó reakciója is. Féltettem némiképp a nőt, hogy mégis mibe keveredhetett bele.
- Cithe főadmirális egyenesen a császár alatt és a tanács fölött helyezkedik el. Rajta és a kezeken kívül, ég a Császár Haragja tartozik erre a szintre, ő a császár közvetlen kivégző szerve. Az ő tetteit se kérdőjelezheti meg a tanács. Végül pedig ott van a Császár Hangja. Bármit amit ő mond, az teljesen megegyezik azzal, mintha maga a császár tenné meg. Ez a személy Lord Hiuval. Gondolom így már érthető, hogy miképp tud arról, hogy a kezek mit, mikor és hol csinálnak. - érződött, hogy a nő elég nehezen beszélt erről és érthető volt is, hogy miért. Rhys tényleg nagyon mélyre fojt bele az urdrarrok politikai és hatalmi hálójába. Most már azt is értem, hogy miért kértek meg, hogy figyeljek rá, ahogy arra is rájöttem, hogy ehhez a feladathoz valószínűleg én nagyon kevés vagyok jelenlegi tudásommal és tapasztalatommal.
- Azt hiszem ideje indulnunk. Amennyiben egyenesen haladnak abba az irányba, úgy körülbelül egy negyed vagy fél óra múlva elérnek egy kisebb farmot. Ott biztosan tudnak szerezni járművet amivel gyorsan eljuthatnak a fővárosba, onnan pedig gond nélkül találnak majd egy hajót, ami elviszi magukat. Elég sok a csempész errefele és gondolom a most történteknek köszönhetően nagy részük nagyon gyorsan el akarja majd hagyni a birodalmi űrt. - állt fel a nő, mutatott a szellemekkel ellentétes irányba, majd egy könnyed kézmozdulattal mozdította el a sziklát amin ült és ami alatt egy kis gödörben egy holoprojector, egy kommlink, egy datapad és egy fénykard pihent, és a következő mozdulattal mindenik a kezébe röppent és a ruhája megfelelő részeibe eltette vagy felcsatolta azt.
- Gondolom nem fogják bánni, hogy nem tartok önökkel. Biztos összefutunk még valahol a jövőben. Jó utat. - újra a kedves mosoly került az arcára és elindult egyenesen a szellemek irányába. (Amennyiben Rhys bármit próbál ártó szándékkal, azt játékosan és nevetés kíséretében kerüli el.)
- Jobban jártál volna, ha egy rancort haragítasz magadra. Sötét nagyuraktól nem tudlak megvédeni. - szólaltam meg végül, mikor az alakváltó már hallótávolságon kívülre került. Mást nem nagyon tudtam mondani, és a földről sem keltem fel addig, amíg Rhys nem akar elindulni.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

A távolodó nő irányába illedelmesen meghajoltam, hiszen még ha a maga sajátos módján is, de a segítségünkre volt, pedig biztosan megvolt minden módja arra, hogy esetleg végezzen velünk,v agy akár csak fogságba ejtsen. Hogy mi motiválta arra, hogy ezt a találkát megrendezze velünk, arról fogalmam sincs, biztosan megvannak a maga okai.
- Nem a múltad határoz meg téged. - vicces volt ezeket a szavakat a saját számból hallani, hiszen általában a mesterem az, aki ezeket nekem szokta mondani, amikor a múltról teszek fel kérdéseket. Akár a sajátomról, akár az övéről. - Ez részemről is akkora furcsaságnak hangzik, mint amikor a mesterem mondja. Lényegében viszont logikus, hiszen nem az hozta létre a jelenlegi személyiségedet, hogy az apád moff volt, az anyád pedig becsületőr. Mindketten meghoztak egy döntést akkor is, amikor ezt felvállalták, ahogy akkor is amikor dezertáltak. - igyekeztem valami olyasmi hangot megütni, mint amikor a mesterem beszél hasonló dolgokról. Nem hiszem, hogy sikerült olyan nyugodt, dallamos és biztató hangszínt megütni, de azért próbálkoztam.
- Azt senki sem választhatja meg, hogy hová születik és mikor. Viszont minden azutáni döntése a sajátja és meghatározza, hogy mivé válik. Te sem azt választottad, hogy a birodalom katonája legyél, hanem a köztársaság elit pilótája lettél. Eldöntötted, hogy E'ron lovagért akár a birodalom szívéig is elmennél és borsot törtél több nagyúr orra alá is. - kezdtem bele a következő biztató szövegbe, de némiképp túlságosan száraznak éreztem, így olyasmit is hozzátettem, amit gyakorlatilag még senki másnak nem mondtam el korábban. - Ezt elég kevesen tudják, de nem szokványos módon lettem padawan. Igazából egy távolabbi templomban nőttem fel, ahol gyakorlatilag egyetlen tanoncként éltem. Mint utólag kiderült és megtudtam, egy jó ideje már az egyetlen olyan erőhasználó voltam, aki még nem bukott át a másik oldalra. Ha Leezz mester nem jelenik meg, valószínűleg sohasem lehetett volna jedi belőlem.
Igazából nem tudtam, hogy miként is fog viszonyulni ehhez a történethez rólam. Valójában még magam sem tudtam, hogy hová tehetném mindezt, és most ebben a helyzetben jó választásnak tűnt, hogy elmondjam. Közben pedig a kijelölt irányba való haladás elég jól ment, hiszen nagy távot tudtunk emgtenni zavartalanul. A kis szőrgombócok tértek csak vissza és csatlakoztak hozzánk ideig-óráig.
- Az kell ott a farm legyen. - mutattam az előttünk néhány méterre levő épület irányába, ami mellé vízgyűjtők voltak felállítva. Maga a farm teljesen üres volt, mindössze egy X-34es Speeder volt az épület mellett, embereknek vagy más lakóknak nyoma sem volt.

Aeyaj'gamu

Jedi Padawan

Rhys fiatalkorának a meséje pontosan igazolta azt, amit mondtam. Hiába, hogy a szülei miatt üldözik őt és a családját, de attól még ez nem határozza meg, hogy ki is ő.
- Akkor végül is melyik az igazi Rhyssa, a Havoc Squad méltán büszke századosa, vagy a birodalmi menekült? - ez leginkább költői kérdés volt csupán, hisz máskülönben nem lett volna túl sok értelme olyan kérdést feltenni, amire tudom a választ. Kétlem, hogy a köztársasági haderőt befolyásolná annak a ténye, hogy a szüleivel együtt dezertáltak a birodalomból, sőt, valószínűleg egyet tudnának velük érteni.
- Minél közelebb áll valaki a fényhez, annál nagyobb árnyékot vet. Ez alól a jedik sem kivételek. - adtam választ a kérdésére. A jedik között is épp úgy előfordult, hogy megbotlottak, mint bárki másnál. A következmények csupán a botlás mértékétől függtek. Voltak akik emiatt sohasem válhattak lovaggá, csupán a Rendben kisegítő személyzetté, vagy épp a Rendet kellett hátrahagyják és mint szürkék létezzenek a világban. Aztán voltak azok, akiket a sötétség teljesen elnyelt.
A farmhoz való érkezéskor Rhysből ismét előbújt a katona és készenlétben levő fegyverrel vonult be. Szerencsére senki sem volt, akit meg lehetett volna ilyeszteni, vagy indokolatlanul támadásra kényszeríteni. A beüzemeléssel nem is volt gondja és miután a kis droidját is betette a gépbe, nekem is intett, hogy szálljak be.
- Nem lepődnék meg azon, ha ez is előre el lenne intézve nekünk. - jegyeztem meg, félig humornak szánva, de tényleg valószínűnek tartottam bizonyos fokig, hogy az alakváltó nő ezt is elintézte nekünk. Főleg, hogy túlságosan pontos információkat adott meg, mintha az egész, egy színjáték lenne.
A speederrel elég hamar el tudtuk érni a fővárost, még úgy is, hogy nem az utakat követtük a birodalmi járőrözést elkerülendő. A kikötőt is elég hamar megtaláltuk és már épp azt akartam elkezdeni figyelni, hogy melyik lenne a legalkalmasabb jármű, vagy pilóta ahhoz, hogy megszabaduljunk ettől a helytől, amikor ismerős jelenlétet éreztem meg az erőben.
- Erre. - fogtam meg Rhys kezét és jeleztem a droidjának, hogy kövessen, majd elindultam a jelenlét forrásának irányába. Egy kisebb teherszállítóhoz vezetett az érzés, aminek az oldalához egy tetőtől talpig bebugyolált férfi állt várakozva.
- Mester. - szólaltam meg, mikor elég közel értünk. Szinte biztos voltam abban is, hogy valahol az anyagok alatt a férfi arcán széles mosoly terült el. Csupán bólintott egyet, majd a jármű ajtaja irányába mutatott és azt is jelezte, hogy siessünk. A beszállást követően pillanatokon belül már el is hagytuk a bolygót és néhány óra múlva már köztársasági űrben voltunk. Itt némiképp kaptam egy kis fejmosást azért, hogy elfelejtettem jelentést adni, hiszen azt a lelkemre kötötték volt, hogy tegyek jelentést időnként a küldetés alatt, de végül is sikeresnek ítélték, így olyan nagyot nem is hibáztam.

Epilógus:

Az elkövetkező néhány hétben Rhyssának közel sem voltak jó napjai. Az életkötelék miatt, ami közte és Lord Xeth között volt a nap minden percében úgy érezte, mintha minden árnyékból  gyilkosok vagy szörnyetegek figyelnék őt. Ezen az se segített, ha meditációval vagy koncentrációval akart többet megtudni arról, hogy a sötét nagyúr mire is készül, hiszen ezzel csak annyit ért el, hogy ezek az érzések erősödtek, valamint hogy a férfi valami grandiózusra készül, aminek nagy hatása lesz a jövő történelmére. Ezek az érzések az álmaiban sem hagyták nyugodni, hiszen minden alkalommal, amikor álomra hajtotta a fejét ugyan azt látta, ahogy egy kis vulptex, egy állatka a Crait bolygóról, folyamatosan menekül valami elől. Közbe-közbe harcba száll vele, de sérülés csak rajta jelenik meg.
Aztán a következő egy-két hétre mindez eltűnt teljesen, mintha minden rendben lenne. Se az érzés napközben, sem pedig a rémálmok nem jelentkeztek. Amikor pedig az életköteléket használva akart a férfi után kémkedni a nő, akkor csak a mindennapokba láthatott bele, semmi különösebb információval, annyit leszámítva, hogy most már a nagyúr igenis tisztában volt a százados jelenlétével minden alkalommal.
Ezt követően egy hatalmas és ősi rituálé vette kezdetét. Négy teljes napig tartott, ami alatt Dromund Kaasra még nagyobb sötétség borult a viharfelhők miatt, és magák a viharok is sokkalta erősebbek és veszélyesebbek lettek. Végül bármi is történt Xeth nagyúr privát termében az hatalmas zavart hozott létre az erőben, amit a Sötét Tanács tagjai és a Jedi Tanács tagjai is megéreztek. A legnagyobb hatást mégis Rhyssán fejtette ki...

//Ez a kaland ezennel véget ért. jár a 2 pont és a 10.000 kredit Rhyssának, Aeyajnak pedig csupán a 2 pont, lévén jedi. 4 hónapnyi bővítést kell írni. //