Johanne és Tao (2030.)

A nagy visszatérésem napja: ez az első olyan alkalom évek óta, hogy nagyobb nyilvánosság előtt jelenek meg, méghozzá az AIM-mel és Johanne-al összefüggésben. Mindenképpen izgalmas este, de legalább ennyire ijesztő is. Hiába teltek el évek azóta, hogy Apokalipszis elrabolt, és hiába tudja mindenki, hogy az agymosás mivel jár... Az emberek szemében akkor is ott van, amikor rám néznek: tudják, hogy mit tettem. Egy gyilkossal, mi több, tömeggyilkossal vannak egy szobában, koccintgatnak, halk jazzt hallgatnak, nevetgélnek. Egyikük vagy másikuk idővel megelégeli, és talán jelenetet rendez.
A borongós gondolatok közül Johanne ránt ki. A kérdésére elmosolyodom, és átkarolom a derekát.
-Hiába próbálsz lerázni, ma nem fogsz tudni a titkos hódolóiddal enyelegni - válaszolom gúnyolódva. - És még Jamest is belerángatni ebbe... Szép mondhatom - teszem hozzá szélesen mosolyogva.
Viccet félretéve persze megértem Johanne aggodalmát, de nem élhetek örökké remeteként, egyszerűen nem ilyen a természetem. Az önsajnálatnak is megvan a lejárati dátuma, és az enyém már rég megromlott. Ideje kiállni az emberek elé, és megmutatni, hogy milyen az igazi Jet Tao.
-Remekül vagyok, ami azt illeti nagyon élveztem a nyitóbeszédedet - jegyzem meg, és közben átveszem a pezsgőt.
-Ó, ilyen illusztris társaságban remek érzés saját magamra inni - válaszolok nevetve a köszöntőre, koccintok, és belekortyolok az italba.
-Apropó, illusztris társaság! Gondolom itt van az AIM színe-java, és még egy csomó fontos ember, akikkel évek óta nem találkoztam, vagy jobb esetben még soha. Szerinted hogyan fogják fogadni, hogy visszatérek a céghez? Persze nem a régi munkámat végezném, azt hiszem a PR nem lenne az erősségem ezzel az image-dzsel. De mit gondolsz, nem lesz rossz hatással a megítélésedre, hogy többet mutatkozunk együtt?
Érzem magamon, hogy úgy beszélek, mint egy politikus, népszerűség és image, mintha ez forgatná a világot! Hol vannak már azok az évek a hátsó kerttel és az edzésekkel? Jó mélyen eltemetve a múlt alá.

Elhúzom a szám Johanne megjegyzésére azokról az időkről, amikor polgármester voltam. Akárhogy is próbálok túllendülni azokon az időkön, és a dolgokon amik utána következtek, mindig rossz szájízt érzek. Egész egyszerűen bűntudatom van a dolgok miatt, még akkor is, ha nem tehetek ezekről.
-Polgári perre?! - Nevetek fel a javaslaton. - Hát persze, képzelem, ahogy egy ügyész kézbesíti az idézést, aztán ott állnuk a bíróságon öltönyben, és az ügyvédeink kialkudják a méltányos összeget.
A gondolat is elképzelhetetlen, és hogy gyorsan eltűntessem a túl széles mosolyt az arcomról, lehúzom a maradék pezsgőt a pohárból.
-Komolyra fordítva a szót: a minisztereink felvilágosultak, és a vezetők megértik ezt az egészet, ahogy az államoktól is amnesztiát kaptam. A kérdés inkább az emberekre vonatkozott: az hétköznapi emberekre, akik nem látnak bele ezekbe a dolgokba olyan mélységig, mint a vezetők. Számukra az egyik nap Lovasként szerepeltem a hírekben, máskor meg már az AIM egyik vezetőjeként. Te is tudod, hogy miket írnak időnként rólam...
Az üres poharamat leteszem az egyik asztalra, és büféasztal felé indulok, továbbra is átkarolva a feleségemet. Elég ideges voltam egész nap, így nem sokat ettem még, és máris érzem, hogy a pezsgő (meg ami még követi) nem fog jót tenni, ha nem ágyazok meg neki.
-Félre ne érts, nem arra akarok kilyukadni, hogy jobb lenne visszabújni a barlangomba, így is épp elég időt töltöttem már ott. Épp ellenkezőleg: valami olyat akarok csinálni, amivel megmutathatom az embereknek, hogy ki vagyok valójában, agymosás nélkül. Talán senki nem várja tőlem, hogy bizonyítsak, de én elvárom magamtól.
Ez már a kapuzárási pánik lenne nálam? Végülis nem vagyok már fiatal, és megéltem egyet és mást, az biztos. Most mégis úgy érzem, nem akarok átadni semmiféle stafétát, helyette felkészülnék egy újabb maratonra.

A büféasztalhoz érve elveszek egy tányért, és végignézek a választékon, miközben figyelek Johanne szavaira. Továbbra is arról akar meggyőzni, hogy az emberek javarészt nem emlékeznek már arra, hogy mit követtem el, ahogy elfelejtették azt is, hogy az AIM hogyan jött létre - mármint a birodalom, és az új cég. Talán tényleg van ebben igazság, és az emberek nagy részét nem érdekli, vagy nem is emlékeznek erre. De ha egyszer valakinek kényelmetlenséget okozok, rögtön lesz mit előrángatnia a múltamból, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzom, és magyarázkodnom kelljen.
-Hogy hogyan szeretném csinálni? - Kérdezek vissza színpadiasan, miközben egy kaszinótojást teszek a tányéromra. - Remek kérdés, doktor Watson! - Viccelem el a helyzetet, de csak azért, hogy leplezzem a tétovázásomat. - És a válasz: fogalmam sincs! Na jó, persze van néhány ötletem, de a probléma az, hogy itt állok majdnem negyven évesen, és alig értek valamihez. Az elmúlt pár évben szereztem némi tapasztalatot vállalati körökben, kiismerem magam már ezen a területen, de ezen kívül jóformán csak a harcművészetekhez értek, meg ahhoz, hogy hogyan keverjem magam óriási slamasztikába hősködés címszó alatt.
A kaszinótojás mellé szedek a tányérra egy kis franciasalátát is, és egy kevés zöldbabot.
-Szóval ha valami látványosabbat akarok csinálni, mint az AIM igazgatásában való részvétel, akkor mi marad nekem? Öltsek szuperhős gúnyát? Nyitott vagyok javaslatokra.
Ezzel megragadok egy villát, és hozzálátok a falatozáshoz.

Miközben a franciasalátát pusztítom, bólogatva figyelem Johanne-t, és azon gondolkodom, vajon most találta-e ki mindezt, vagy már egy ideje tervezte esetleg felhozni a dolgot, és véletlenül tapintottam csak rá én is erre a témára. Persze fel sem merül, hogy ő ültette el bennem a gondolatot, még ennél jóval fontosabb dolgok miatt sem nyúlna a fejembe.
-Valami azt súgja, hogy nem most először gondolkodtál a témán - jegyzem meg, miután befejezi, és elmosolyodom a felvetésen, hogy Jamest már elkezdhetném edzeni. Végülis bár nagyjából abban a korban van, amikor érdemes foglalkozni ezzel.
-A sportolás népszerűsítése, az egészséges életmód reklámozása, a harcművészetek promózása... Ez nem rossz, ez azt hiszem, menne nekem. Eseményeket tartani, ahol nem csak harcművészbemutatókat láthatnak, hanem az emberek kipróbálhatják a sportokat, híres sportolókkal találkozhatnak, és kicsődítenénk egy csomó szakembert: táplálkozási tanácsadókat, egészséges kajákat lehetne venni, ingyenes vérnyomás meg koleszterinszint mérések lennének. Aztán ha elég jól megy, talán meggyőzhetünk néhány jóképű BA tagot, hogy jöjjenek el, és beszéljenek arról, milyen fontos a mindennapos mozgás és egészséges életmód még a legnagyobbak számára is. Ez nem hangzik rosszul!
Egészen fellelkesültem a végére, ahogy egymás után ugranak be az ötletek, amivel meg lehetne még toldani egy ilyen rendezvényt.
-Lehetne rendezni kisebb versenyeket is a sportokból, és egy rakás szponzort lehetne találni a táplálékkiegészítős cégektől kezdve a sportszergyártókig. Még jövedelmező is lehet... Szerinted Stark tényleg támogatná a dolgot? - Kérdezek rá kicsit kételkedve. Egyrészről van egy rakás pénze, szóval nyilván meg se kottyanna neki, másrészt viszont nem tudom, mennyire érdekli ez a filantróp vonal meg az egészséges életmód és a sport.