Éden (Galaxis központja)

ZOE SALEROY

Sehogy sem akartam hinni a szememnek, és ezen a professzor tanácstalansága sem segített. Mielőtt még kiszálltam a székemből megbizonyosodtam arról, hogy odakint van belélegezhető levegő és megfelelő nyomás, majd a droidot magammal víve egyenesen a felszerelésemhez siettem. Felvettem a sisakomat és a fegyvereimet, majd folytattam az utamat kifelé. Meg akartam nézni közelebbről azokat a hajókat, természetesen azért elővigyázatosan, hiszen még mindig nem akartam elhinni, hogy ez több lenne, mint egyszerű szemfényvesztés vagy álcázás. Természetesen az elővigyázatosság azt is jelenti, hogy kibiztosított fegyverrel a kezemben.
- Ezek nem ugyan úgy néznek ki. Ezek mind az én űrhajóm. - ezt még magam sem akartam elhinni miután megvizsgáltam a gépeket, pedig a saját szememmel láttam és magam mondtam ki a szavakat. A világ legnagyobb ostobaságának tartottam, hogy ez egyáltalán lehetséges lenne, most mégis itt volt a szemeim előtt.
- Menjünk tovább. Valami nagyon is bűzlik ezen a helyen és szeretném tudni, hogy mi is az. - határoztam el magam miután visszarángattam amgamat a földre és egyenesen a kijárat felé indultam el. Tudni akartam, hogy mi is folyik itt egyáltalán, és minél hamarabb rájövünk, annál jobb lesz.

Egy kaland: Az Elveszett Expedíció





Éden

---

Lin nagyon meglepődött, amikor Zoe megjegyezte, hogy ezek nem csak úgy néznek ki, mint az ő hajója, hanem pontosan azok.
- Ha ezek azok a hajók… hol vagyunk mi?! - kérdezte a tudós.
Azzal pedig ő is egyetértett, hogy valami nagyon nincs rendben és jó lett volna tudni, hogy mi ez az egész. Így nekilátott követni Zoe-t. A páros könnyedén elérkezhetett az ajtóhoz, ami ki is nyílt előttük. Egy hosszú folyosó következett, amin semmi sem volt, néhány kábel lelógott a plafonról, de semmi több. A fények elég erősek voltak, bár időnként egy-egy pillanatra villództak. Ami azt illette maga a folyosó itt roppant széles volt, vagyis annak kellett volna lennie, a kint látott dolgok alapján. Hat méter volt ez a hely, ahol voltak, de legalább tízszer, vagy hússzor ekkorának kellett volna lennie. Csak a folyosó végén úgy száz méterre volt ajtó. Ezt a távot nagyon könnyedén és gyorsan megtudják tenni, ha haladnak.

Amit érezhettek, hogy a levegő optimális volt, talán még soha sem lélegeztek be ennyire jó levegőt, a gravitáció pontosan olyan, amihez szoktak, a hőmérséklet pedig ideális. Nem volt melegük és nem is fáztak. Itt ezen a folyosón látszott, hogy nem voltak nyomok, sem por. Kint minden romosnak és réginek tűnt, ez a hely a fentebb említett kábeleket kivéve olyan, mintha nemrég adták volna át.

Ahogyan elértek az ajtóhoz az egyből ki is nyílt előttük, ez széles kétszárnyú volt, ami középen nyílt szét és húzódott be a falba mind a két oldalon. Mögötte pedig nem mindennapi látvány fogadta a két hölgyet:

ZOE SALEROY

Jól begyakorolt mozdulatokkal és mozgással haladtam a folyosón, ami előttünk állt. Nem igazán nézett ki biztonságosnak a hely, ezért mint ahogy jó katonához és vezetőhöz illik én mentem elől. Különben is a páncélom fel kellett tudjon fogni kellő mennyiségű támadást addig, amíg a professzor biztonságba nem kerül és még a pajzs is ott volt védelemnek. Viszont erre nem volt szükség, hiszen senki sem ugrott a nyakunkba vagy támadt ránk. A következő folyosó viszont csak növelte a gyanakvásomat és a paranoiámat.
- Hát ezt meg hogy? - dünnyögtem miközben próbáltam felmérni, hogy bármi olyat találok-e ami esetleg arra adhat okot, hogy ne higgyem valósnak azt, amit érzek és amit látok. Viszont arra egyáltalán nem számítottam amit a következő ajtó mögött láttam. Csak álltam az ajtóba és leesett állal néztem azt, amit nem akartam elhinni.
- Remélem ezt ön is látja és van valami elmélete, mert kezdem úgy érezni, hogy elvesztem az eszemet... - beszéltem egyenesen a professzorhoz, de a figyelmemet nem fordítottam el, hogyha esetleges támadás lenne vagy hasonló, akkor tudjak védekezni és biztonságban tudni a másik nőt. Amennyiben az elkövetkezendő pár másodpercben sem történik ilyesmi és a nő másképp nem akarja, akkor elindulok további felderítésre ezen a helyen. Most már igazán akarom tudni, hogy mi van itt.

Egy kaland: Az Elveszett Expedíció





Éden

---

A folyosón minden teljesen valósnak tűnt, nem volt olyan, amire Zoe azt mondta volna, hogy csak képzelődik. Amikor megérkeztek az ajtón túlra és a nő a tudósra nézett, akkor láthatta, hogy ő is pontosan ugyanúgy néz, hogyan saját maga. Nem nagyon akarta elhinni azt, ami itt volt a szemük előtt. A kérdésre Lin megrázta a fejét.
- Halvány fogalmam sincs, hogy mi lehet ez… és miért - mondta.
Így nem igen maradt más lehetőségük mintsem elindulni befelé, hogy megnézzék mi is lehet az egész. Minden teljesen csöndes volt, néha madarak hangját lehetet hallani és mesterséges szél is volt itt, de semmi egyéb. Egy idő után a középen levő térnél, mintha valamiket láttak volna feküdni a földön, de még elég messze voltak, nem lehetett kivenni. Ha odamennek, akkor élőlényt nem láttak, csak tetemeket. Egyrészt saját maguk testét megtalálták a tetemek szélén, már eléggé össze voltak aszódva és szagok sem voltak, így hónap óta itt lehetettek, mert eléggé múmiásodtak már. A többi tetem azonban eléggé frissnek volt mondható. Három különböző faj tagjait lehetett elkülöníteni, egyikhez hasonlót sem látott még a két nő.

Az első faj furcsa szájú és furcsa patásszerű igencsak masszív lényeknek tűntek, széles felső testtel és nagyon furcsa fejalakkal. Szarvszerű valami volt a fejűkön, izmos végtagok és ormótlan ujjak. De ettől függetlenül határozottan üvöltött róluk, hogy harcos nép, a két katona felismerhette őket.

A második faj sokkal inkább humanoid volt, sápadt bőrrel, hegyes fülekkel és olyanok voltak, mintha nem lenne orruk. Felépítésben nagyon hasonlítottak az Édenen élőkhöz, végtagok, alkat tekintetében. A páncéljuk mintha bioorganikus lett volna, technológia nem is nagyon volt náluk.

A harmadik faj úgyszintén humanoid, de furcsa, túlságosan nagy fejjel és a fejen két oldalra kiálló szemekkel. Ezeken is volt páncél, mint a többieken. Ők viszont régi mondákból ismerősek lehettek, hogy az őseik mielőtt ide jöttek láttak hasonló lényeket szobrokon. Mivel a múlttal nagyon foglalkoztak a visszajutás miatt részben, így ezért is maradhatott ez fenn.

- Ön is úgy véli, hogy ők hárman… ezek a fajok jönnek most az Édenhez? - kérdezte Lin miközben a tetemeket nézegette.

ZOE SALEROY

Reméltem, hogy valamit majd tud mondani a nő, de ő is ugyan olyan szinten volt összezavarodva, mint én. Egy nagyot sóhajtottam, egyrészt ezzel engedve ki a pillanatnyi feszültséget, majd mély levegőt vettem és készen tartott fegyverrel indultam el a további felderítésre. Igyekeztem megfigyelni a környezetet bármilyen jel után kutatva, ami élőlényt jelölhet, vagy azt, hogy jártak itt élőlények. Hamarosan mintha testeket láttam volna, így jeleztem, ösztönösen, kézjellel a professzornak, hogy állj, majd, hogy a testek irányába induljunk. Minél közelebb értünk annál zavaróbb lett a dolog, hiszen a testek szélén a sajátjaink voltak?
- Mi a...?! - kérdeztem zavartan mikor már ott voltunk a saját tetemeinknél és féltérdre ereszkedve vizsgáltam meg a sajátomat bármennyire is furcsa és zavaró volt mindez. Érdekelt, hogy miképp halhatott meg és, hogy tényleg én vagyok-e az. A többi testet csak azután figyeltem meg, hogy ezen már túl jutottam. Furcsábbnál furcsábbak voltak.
- Nem tudom, nem zárnám ki a lehetőségét. Ahogy elnézem még elég frissek, úgyhogy lehetséges, hogy a társaik is itt vannak. Kellene keressünk valami vezérlő félét, egy terminált, vagy bármit. - szólaltam meg végül közben arra figyelve, hogy úgy-e nem kerülnek delikvensek, akik meg akarnának támadni, esetleg azt okozni velünk, amit azokkal a hozzánk nagyban hasonlító holtestekkel tették.

Egy kaland: Az Elveszett Expedíció





Éden

---

Úgy tűnt, hogy Lin egyelőre a saját testeiket nem vette észre, mert őt magát a másik három faj tagjainak teteme kötötte le. Zoe-t azonban a sajátjuk, így le is térdelt a sajátja mellé. határozottan olyan vonásai voltak a másiknak, mint neki, cask összeaszódva. Ennek ellenére a vonásai, a haja mérete, állása, az ajkai, a szemöldöke, esetleges anyajegyek mind-mind pont olyanok voltak, mint saját magának. A ruházata pontosan ugyanaz és ugyanazokat a felszereléseket találta meg, ami saját magánál volt. Még a droid is ott volt a tetem hátán, csak éppen teljesen lemerült és megsérült egy kissé, ahogyan a halott Zoe ráesett. Ha megnézte, akkor ugyanez volt igaz Lin testére is, ugyanaz a nő, ugyanazok a felszerelések, még az öve is pontosan ugyanúgy olyan ügyetlenül volt bekapcsolva, mint azon, aki épp a testeket figyelte pár méterre.

Zoe szavai után vette csak észre a másik két testet, azaz magukat Lin, amint meglátta, az előző testeket ugyan lelkesen vizsgálgatta, de saját maguk láttán elhányta magát és kellett egy-két perc, hogy összeszedje magát annyira, hogy reagálni tudjon a másik nő szaviara.

- Oké - mondta nagy nehezen. - És merre akarunk kezdeni?

Tette még hozzá a kérdést. Ami azt illette elég sok felé lehetett innen menni, már itt a közelben is voltak házak, emeletesek, elég sok. Ezen kívül, a fejük felett is rengeteg épület volt, ahogyan az egész hely két oldalán. Abból, amit kint láttak ezen a lakórészen felül kellett további folyosóknak és hasonló helyeknek lennie, mert az egész hatalmas volt és ez csak egy kis blokk volt belőle.

De az nem látszott, hogy merre is lehet arrafelé vezető ajtó, vagy hasonló. Ami az ellenséget illette egyelőre egy darab sem bukkant fel semerről. Teljesen néma csönd volt, ami annak fényében, hogy itt egy viszonylag nagy mészárlás volt nem sejttetett semmilyen jót.

- Valahogy nagyon rossz érzésem kezd lenni ezzel az egésszel kapcsolatban - mondta Linn.

ZOE SALEROY

Amíg a nő kiadta a gyomra tartalmát, amitől csupán az tartott még vissza, hogy valamennyire el tudtam választani magamban a testet saját személyemtől, legalábbis addig, amíg még páncél volt rajta, igyekeztem azt megfordítani, hogy a droidból ha maradt valami használható, akkor azt tudjam kivenni, vagy esetleg ha lehetséges le is tölteni. Közben igyekeztem a fegyverét is megfigyelni a testnek, hogy mennyire volt használva, egyáltalán használta-e vagy valami olyasmi okozta a halálát, amit nem vett észre, ezért nem is harcolhatott ellene.
- Egy irányítót, egy terminált, vagy bármi olyat kéne találnunk ami információval láthat el minket erről a helyről. Megengedi? - léptem oda a nőhöz miután befejeztem az átkutatást, ami hogyha sikertelen volt, akkor elég hamar megvolt, és amennyiben nem ellenkezik, úgy megigazítom a hanyagul összekapcsolt övét. Nem dúrván, vagy vádló módon, hanem kedvesen és amennyire csak lehetséges gyorsan.
- Igazából arra is kíváncsi lennék, hogy kik vagy mik lakhatnak itt. Túlságosan kihalt ez az egész hely ahhoz képes, hogy mennyi épület van. Miközben takarásban haladunk be kellene néznünk egy-két ablakon, esetleg olyan ajtón ami nyitva van, hogy hátha találunk valamit, ami előrébb visz minket ezzel a hellyel kapcsolatban. - szólaltam meg ismét a ruharendezést követően, majd jól begyakorolt mozdulattal és tüzelésre kész fegyverrel indultam el a legszűkebbnek tűnő utcán, amennyiben lehetséges volt fedezékből-fedezékbe mozogva, közben figyelve a környezetet és amint felvetettem az ablakokon is belesve, helyenként megpróbálva, hogy vannak-e nyitott ajtók ilyesmik. A rendszert is kerestem, hogy látszik-e, hogy esetleg merre lehet valami céges vagy kormányzati épület esetleg komplexus, szimpla rendfenntartói szrv, vagy bármilyen állomás, ahonnan információt szerezhetünk.

Egy kaland: Az Elveszett Expedíció





Éden

---

Zoe széttudta szedni a droidot - a másikat - és kivenni a „fekete-dobozát”, vagy inkább memóriaközpontját. Ezt itt nem fogja tudni lejátszani, vagy kinyerni az adatokat, ehhez legalább a hajó, vagy egy központi terem kellett, amit egyébként is keresni akart most Zoe. Kissé meglepődött Lin, amikor közelebb lépett a másik nő, hogy igent mondani, vagy épp ellenkezni sem tudott, hanem hagyta, hogy a másik nő megigazítsa az övét.
- Köszönöm! - mondta végül.
Lin bólogatott, hogy egyetért azzal, amit Zoe javasolt, így e szerint tudtak tovább is indulni. Szerencsére voltak olyan épületek is, amiknek voltak földszinti ablakaik, így be tudtak nézni rajta, hogy kik, vagy mik élhetnek itt. Talán meglepetésszerű volt, de benézve a házakba olyan berendezések és stílus fogadta őket, ami Édenen is megszokott, hétköznapi volt. annak nem volt nyoma, hogy bárki is élne itt, sokkal inkább olyan volt minden, mintha arra vártak volna, hogy valaki beköltözzön ide. Minden ablak, amin be lehetett nézni ilyen volt, standard Édenen fellelhető lakás.

Semmi olyan nem volt itt, ami utalt volna a három másik fajra, hogy azok itt laknának, vagy hogyan kerültek ide. Ahogyan haladt a páros előre, végül még itt ezen a részen jó pár perc séta után egy, a többitől igencsak különleges épületet vehetett észre a két nő. Leginkább azért tűnt ki a többi épület közül - noha azoknál is sok zöld és növényzet - mert ez nem olyan stílusú volt, mint ami Édenen megszokott, míg minden más arra emlékeztetett.

- Azt hiszem, hogy ezt keressük - mondta ki valószínűleg a nyilvánvalót Lin.

ZOE SALEROY

A köszönetre csak bólintottam. Már csak azért is csináltam az egészet, hogy az agyamat kicsit megnyugtassam, hogy ha valami apróságot is teszek, akkor némiképp változik az, hogy talán nem a saját jövőnket láttuk előre a testekben. A hely felmérését követve a házak roppant furcsák voltak. Mind olyan volt, mint bármelyik hétköznapi ház Édenről, mintha valaki lemásolná az egészet, vagy át akarná költöztetni az egész bolygót ide, de fogalmam sincs arról, hogy egyáltalán ki akarhat ilyet, vagy tenne.
- Kellően különös, igen. - válaszoltam a nőnek, majd kicsit gyorsított léptekkel indultam el az épület felé. Reménykedtem benne, hogy majd valamiféle terminál vagy akár egy szimpla információs panel lesz itt, esetleg valami, amivel a droid  memóriaközpontját meg tudom nézni. A hajómon biztos képes lennék erre, de az túl messze lenne és csak visszafele haladnánk, nem pedig előre.
- Ha bármi furcsát, vagy különöset észlelne, érezne vagy bármi, azonnal szóljon. - mondtam még a professzornak, de csak megszokásból, hiszen biztos voltam benne, hogy így tenne a n, de sohasem lehet elég biztos az ember.

Egy kaland: Az Elveszett Expedíció





Éden

---

- Szólni fogok - ígérte meg a Lin a kérésre.
Így a páros el is indult az épület irányába, a távot könnyedén megtudták tenni, nem zavarta meg őket semmi sem. Ahogyan eddig minden itt is nyílt az ajtó a páros előtt, nem kellett semmit se manuálisan kinyitni, minden működött magától. Beérve az épületbe egy gyönyörű kerttel díszített előcsarnok fogadta a két nőt, illetve még benti mesterséges tó is volt odabent. Minden növény friss, jól gondozott, mintha most is lett volna, aki gondozza ezeket.
- Az ott fura? - szólalt meg Lin és a kezével valamire mutatott. - Vagy ezt itt vegyük átlagosnak?
Tette még fel a kérdést, ha Zoe is arra fordult, akkor láthatta a következő párost, akik ők maguk voltak, de halottak. Ezek most mások voltak, mint a korábbiak. Ezeknek a felszerelését elvitték és régebbiek is voltak, már lényegében csontvázak.

Még mielőtt bármit tehettek volna, vagy elindulhattak volna, hogy körülnézzenek, hirtelen egy női droidhang köszöntötte, vagyis szólította meg őket a hátuk mögül.

- Üdvözlöm önöket az első megfigyelő állomáson, öröm számomra, hogy végre élő állapotban találkozhatunk - mondta.

Ha megfordultak, akkor egy igencsak érdekes konstrukciójú droid volt az üdvözlőjük. Nem hasonlított az egyik általuk ismert fajtára sem.

A droid hangja pont olyan, mint az mmo-ban SCORPIO-é.

statisztika:

Egy kaland: Az Elveszett Expedíció





Éden

---

A furcsa külsejű droidnak egyelőre nem felelt a két nő semmit sem, arra, amit mondott, pedig eléggé furcsa és egyedi volt, amit mondott. A szerint ugyanis már a droid is látta a halott alteregókat és talán még tudhat is valamit. Az egy ideig még figyelte őket, szemlélte, hogy milyen reakciókat kap, közben pedig közelebb sétált a pároshoz. Mivel nem kapott választ továbbra sem, így körbejárta a kettőst, Lin pedig zavartan forgolódott, hogy ne engedje a saját háta mögé a határozottan őket vizsgáló droidot. Linnek nem tetszett, amit a másik mondott, de túlságosan meg volt illetődve, vagy inkább zavarodva és még félt is ahhoz, hogy meg merjen szólalni. A félelme rettegéssé fajult és felüvöltött, amikor a droid hirtelen mozdult és egyszerűen, ahogyan megütötte Zoe mellkasát átlyukasztotta azt a karjával. Néhány pillanatra teljesen lefagyott, majd futni próbált, menekülni innen, de addigra a droid már előtte volt és karját Lin gyomrába mártotta, majd ott a beleket, szerveket zúzta össze. A fájdalomtól sikoltani sem tudott, csak összecsuklott és utána már mozdulni sem volt képes, csak nyöszörögve figyelni, ahogyan a gyomrából a vére folyik.
- A következő, a kettes fázis indítása folyamatban! – mondta a droid.
Ezek után megfordult és magára hagyta a haldokló nőt, akinek társnőjével ellentétben nem gyors és viszonylag fájdalommentes, hanem lassú és kínszenvedésekkel teli halált halt. Legalább két óra kellett, hogy a sokkba és a vérveszteségbe Lin belehaljon.
És arról már sem ő, sem pedig Zoe sem tudott, hogy újra megérkeztek az űrállomásra, a frissen érkező páros pedig arról ne m tudott semmit, hogy immáron nagyon sokadszor érkeztek meg ide…

Akkor most itt vége, ha lesz időd, akkor majd az újonnan érkezőkkel folytatjuk.

statisztika: