Silhana és Edric (MU 4.)

Silhana Lolaes'ra és Edric Kane játéka.

---

---

Már kívülről is fényűző volt az Örök Sárkány Palotája, de belül még impozánsabbnak bizonyult a piramis formákat igencsak előnyben részesítő dizájn. Edric elismerően füttyentett egyet, amint a főbejáraton átsétált. Ha pedig már pont arra járt egy droid némi pezsgővel, rögvest le is emelt egy pohárkával. Elvégre mégiscsak kikapcsolódni jött, még ha öltözéke kivételesen saját magához képest meglehetősen szokatlan is volt.
Nem volt komolyabban híve az öltönyöknek, a tükör előtt elsétálva mégis önbizalommal konstatálta, hogy igenis jól áll neki a formális öltözet is. Az “öltöny” inkább volt egy kicsit túlcsicsázott tunika, na és persze az egész kölcsönzött volt: egy sötétkék felső, fehér ing, és egy nyakkendő, amit úgy vágott hozzá a boltban a hölgy, hogy márpedig egy úriember nyaka körül igenis szükség van ilyesmire. Edric viszont inkább csak azt érezte, hogy az ádámcsutkájába vág bele és alig kap tőle rendesen levegőt.
- Ha ma nem fulladok meg, akkor nem tudom mikor. Lőj le, ha hörögni kezdek- említette meg Maxnek, aki már le is húzta az első italát egyben. A fejvadász is hasonlóan kicsípte magát, de ő a nyakkendőt inkább kihagyta.
- Lehet egy wookie méreteit kellett volna megadnod a szabónak inkább- mondta egy vigyorral a képén.

A hatalmas lépcsőkön elindultak a bálterem felé, közben lassan kortyolgatta a kellemes itókát. Fogalma sem volt mit ivott, de íze kellemesen száraz volt, mintha valamilyen gyümölcsből készült volna. Út közben itt-ott megálltak körbenézni esetleges ismerősök után, noha nem igazán hitte, hogy bárkivel is találkoznának. Max az egész előtt csak annyit mondott, hogy a csillagköd apraja nagyja összejöhetett itt, így könnyedén belebotlothattak valami új munkaadóba, vagy valami más jótékony ürgébe. Ráadásul ez a gazdagok szórakozási formája volt leginkább, amihez még egyiküknek sem volt túl sok tapasztalata, ha nem azzal végződött, hogy kergettek egy fickót a vérdíj reményében. A gondolaton Edric elmosolyodott, aztán a lépcsőforduló korlátjához lépett, hogy lenézzen.

Alig egy emelettel feljebb jártak, a bejárat már csak apró ajtónak tűnt, rajta mindeféle lények jöttek-mentek. A hely grandiózus mivoltja még mindig lenyűgöző volt, általában nem ilyesmihez volt hozzászokva. A galaxis lassan minden szegletébe eljutott, de csak néhány hely tudta felvenni a versenyt a palotával, a legtöbb nem túl gazdag planétán a parktikum volt előnyben a külsőségek helyett. Ez jelenthetett egyaránt jót és rosszat is. Emberekről sem lehetett pusztán a külsőből megállapítani, mi is jár a fejükben, milyen céljaik, álmaik vagy félelmeik vannak. Az Erő persze adott útmutatást az olyan szerencséseknek, mint Edric, azonban ez némi csalásként is elkönyvelhető volt.

Útjukat folytatták ismét, a pohár pedig hamar kiürült és a következő droidnál gyorsan egy telire is cserélte. Pont ekkor léptek a bálterembe is, aminek legalább akkora volt az ajtaja, mint a bejárati.
- Ezek a gazdagok, meg a nyílászáróik…- mondta Maxnek, aki csak morgott rajta egyet. A terem központjában persze a táncparkett állt, ahol mindenki kulturáltan táncolt a meglehetősen halknak tűnő zenére. Egy-két egyént leszámítva, akik láthatóan már legalább egy tálcányit benyomhattak fejenként az italból. Edric egy pillanatra a sajátjára is nézett, de még nem érezte az első hatását sem túlzottan, úgyhogy csak vállat vont és Maxet követve elindultak körbe. Szinte minden második lépésénél beleütközött valaki másba, így nem győzött elnézést kérni. A tömeg nagy volt, manőverezni pedig nem volt egyszerű, de végül kiértek egy kissé levegősebb részre a teraszhoz közel.

Ekkor akadt meg a szeme egy twi’lek hölgyön, aki fehér estélyiben nézelődött. Bőre rózsaszín volt, szemei pedig kékek. Egy kicsit elveszettnek tűnt a tömegben valamiért, mintha várt volna valakire.
- Ismerősnek tűnik, nem?- kérdezte Maxet, majd a lány felé bökött. A fejvadász egy hosszabb pillantást vetett rá, majd vállat vont és Edric felé fordult.
- Hát, van egy fejvadász nőci aki elég komoly hírnevű, de valószínűleg így is vár valakire, szóval...- mondta a másik irányba indulva, de ekkor vette észre, hogy Edric már odébb állt és a twi’lek felé sétált.
- Ez sose nő fel, hiába akkora mint egy hegy- mondta maga elé Max halkan, aztán lehúzta a harmadik italát, s még kissé távolabbról szemlélte, mi lesz ennek a vége.

Edric a twi’lek mellé lépett óvatosan.
- Üdv!- mondta- Úgy érzem ismernem kellene magát, mégsem tudok rájönni, honnan. Ki tudna segíteni egy fejvadász kollégát? A nevem Edric Kane- mutatkozott be egy mosollyal.

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

A twi’leket persze váratlanul érte kissé a leszólítás, valószínűleg nem pont Edricre várt, de a férfi egy bárgyú vigyort még hozzátett a bemutatkozásához, na nem mintha ez segített volna a helyzetén.
Valójában örült, hogy volt más is errefelé a fejvadász szakmából és nem kellett egész este Max részeg poénjait hallgatnia, na meg támogatnia amikor már a székből is alig tudott felkelni. Az évek alatt egyre jobban kiismerték egymást, Edric pedig fel is nézett rá, mint valamiféle példaképre, de ezt persze sosem vallotta be volna neki. Ennek ellenére egymás idegeire is tudtak könnyedén menni, főleg ha valamelyikük pont bal lábbal kelt fel. Max ugyanakkor sokkal kevésbé érezte ezt az impozáns helyet szórakozásnak, neki jobban bejöttek a lepukkant bárok a különféle kikötőkben, de a fiatal Edric azért néha szeretett volna újat is kipróbálni és mondjuk nem mindig gyomorforgató bűzben kortyolni az italokat. Persze egy jó kocsmai verekedésre mindig vevő volt, de a palotában kételkedett benne, hogy ilyesmire alkalma lenne.

A hölgy maga is igazán talpraesett volt és le is ütötte a magas labdát, amit Edric szervált. Pontosan tudta, mennyire elnyűtt és unalomra járatott megszólítással próbálkozott, de a hölgy úgy tűnt mégis valamennyire nyitott volt egy beszélgetésre, még ha nem is épp rá várt. Első körben persze jól felmérte Edricet, amit nagyjából el is volt várható amúgy egy fejvadásztól is, már csak arra is, mekkora veszélyt jelenthetett.
- Oh, meg lenne lepődve mennyire. A klasszikus kliséknek van némi bája, tudja? És szerintem azzal sem lettem volna beljebb, ha egy szimpla “hogy s mint?” kérdéssel jövök. De igazából komolyan ismerős- tette még hozzá és kortyolt egyet az italába, miközben a hölgy bemutatkozott.

A nevére Edric elismerően bólintott egyet a tisztelete jeléül. Hallott már Silhanaról, ez nem is volt kérdés, szinte celebnek számított fejvadász berkekben, főleg amióta egy Sithet is eltett láb alól. Persze a tett óta keringtek már ilyen-olyan legendák, a csillagköd népe bizony szerette a hősöket túlmisztifikálni és Edric egyre többször látta, hogy a valóság általában sokkal… reálisabb, mint amit néhány történet eladni próbált. A hősök koránt sem annyira voltak tökéletesek, mindannyiuk pont olyan halandó ember, mint ő, vagy az a részeg fickó a tánctér közepén, aki épp egy hölggyel akart volna lassúzni, ha nem fogta volna kézre két nagydarab biztonsági és vezetik el. Az élet apró drámái, ugyebár. Edricnek is kijutott belőlük bőven, s biztos volt benne, hogy Silhana életútja sem volt olyan rózsaszín, mint amit a bőre vagy épp kedves arca sejtetett.
- Na jó, akkor már értem, miért volt ismerős- válaszolta ismét egy mosollyal Silhana bemutatkozására. Láthatóan a twi’lek kényelmetlenül érezte kicsit magát, Edric pedig elkönyvelte magában, hogy nem kellene egyáltalán celebként kezelnie. Ha elkezdett áradozni hazudozva, hogy csodálatos volt, ahogy XY-t eltette láb alól, és amúgy nagy rajongója a módszereinek, valószínűleg hamarabb ballaghatott volna vissza a kezdő alkoholos befolyás alatt álló Maxhez, mint, hogy el tudott volna köszönni. Az emberek nagy része pont ugyanazt akarta: hagyják őt békén és csak akkor zavarják, ha tényleg kíváncsiak rá.

Silhana ettől függetlenül udvariasan még azért megkérdezte, mit is csinál Edric a palotában. A ‘magunkfajta’ szóra kacagott is egy kicsit a férfi, mielőtt egy újabb korty kíséretében válaszolt.
- Miért, csak lepukkant helyeken verhetem el sabaccon az összes kreditemet? Mondanám, hogy egy szerződés miatt vagyok itt, de hazudnék. Ki tudja, talán magának is van valami vastag vérdíj a fején és épp egy több ezres vagy millió kredites zsákmánnyal fecsegek- mondta- Nem. Szimplán hátra akartam dőlni egy kicsit. Az elmúlt hetekben történt egy-két dolog, ami kicsit hosszabb munkának ígérkezik és inkább feltöltődöm előtte, ráadásul személyes ügy, úgyhogy extra sok alkoholon gondolkozom- fejezte be végül.
- És maga? Kissé úgy érzem, mintha megzavartam volna? Vár valakire?- kérdezett vissza, miközben az Erőt is figyelte, vajon mit észlel a nő felől. Ki tudja, talán Silhana valójában nem szórakozni, hanem dolgozni jött a palotába.

Max eközben tisztes távolságból figyelte, ahogyan nagy meglepetésére Edricet mégsem küldi el az első mondat után a nő a fenébe. Kissé morogva kortyolt a saját italába, aztán vállat vont és elfordult, majd belevetette magát a tömegbe, igyekezve a bárpult felé lökdösődni.

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

Edric ugyan sosem volt egy szorongós típus, most azért mégis örült, hogy a poén leesett a másik félnek a megszólításról és nem kell további kínos magyarázatot hozzátennie. Silhana egyáltalán nem tűnt első blikkre fejvadásznak, főleg nem olyasvalakinek, aki nem volt a szakmában. A bálteremből egyáltalán nem lógott ki, viszont az apró mozdulatok, pillantások mind arra utaltak, hogy a terepet akaratlanul is kémlelhette és fejében talán kalkulálta a veszélyforrásokat.
Mindezt csak abból feltételezte a férfi, hogy valamiért saját magát is hasonlón kapta. Az előbbi kidobott férfit már a biztonságiak cselekedete előtt is kiszúrta és szeme sarkából követte, na meg egyből megszámolta, hány lehetséges kijárat is volt és kb. mennyi idő alatt tudott elérni a legközelebbihez. Hiába, mind a Jedi, mind a fejvadász ösztönök belévésődtek, s igazán lazítani különösen nagy tömegben szinte lehetetlennek tűnt. Mint amikor robotpilótával repült, de a kezét mégis a botkormányon tartotta, biztos, ami biztos.

Egy kissé hitetlenkedve vonta fel a szemöldökét arra, miszerint Silhana hallott a legutóbbi munkájáról, de végül inkább nem kérdezett rá a pontos részletekre, hogy letesztelje a dolgot. Ehelyett kissé más stratégiát választott.
- Ezek szerint híresebb vagyok, mint gondoltam! Talán van valami ingyen pia ilyesmiért?- kérdezte tovább folytatva a komolytalankodást válaszként. Valahol persze az egója kapott egy újabb lapát üzemanyagot, ami már így is néha túlfőtt, legalábbis Max számtalanszor hajtogatta, hogy a nagy szája lesz egyszer a veszte. Persze az őszinteség még mindig jobb volt, mint a jedik megkötözött szája és gondolkodása, úgyhogy Edric régóta azt vallotta, kifizetődőbb egyenesnek maradni másokkal. Néha egy kis ferdítés belefért a dologba mondjuk.

A twi’lek hölgy ugyanakkor láthatóan annyira nem örült a hírnévnek, a Sith ügyét pedig inkább tehernek érezhette már a szavaiból ítélve. Edric egy kissé meglepődött ezen, mint amikor valaki amiatt csalódott, hogy győzött egy maratonon. Az érzést azonban nem engedte a saját arcán kirajzolódni, de sokat elmondott neki Silhana jelleméről. Hiába a nagy hírnév, a nő inkább azt preferálta volna, ha az emberek túllépnek a tettein. Egy fejvadásznak nem mindig jött jól a az ismertség ezt tény és való volt, ám ez kapukat is kinyitott komolyabb megbízások felé. Ugyan a férfi pont emiatt nem is akarta túlságosan elnyújtani ezt a témát, ezért még némi biztatásként azért hozzátette:
- Adjon neki kis időt, majd jön a következő fincsi téma az ebeknek és elfelejtik egyik napról a másikra- mondta egy újabb korttyal és mosollyal megtoldva.

A kaszinó említése felkeltette érdeklődését, noha Max még az este előtt figyelmeztette, hogy jó lenne spórolni a pénzzel mondjuk új fegyverekre, vagy más, a munkához hasznos eszközökre, de hirtelen tényleg úgy érezte, hogy némi kreditet elverhet a zsebéből. Rég játszott egy jó sabaccot, és hát a pókerarccal nem volt gondja, úgyhogy valamennyire biztos volt benne, hogy talán le tudna húzni pár újgazdag fazont vastagon. Talán utána vehetett volna magának egy saját yachtot, legénységgel együtt.
Silhana vérdíjra tett válaszán kicsit elkacarászott még, aztán a hölgy még elmesélte, hogy várt valakire, méghozzá a párjára aki még elvileg órák múlva ért csak oda. Edric kissé furának érezte a dolgot, bár úgy volt vele, hogy Max részeg történetei helyett felüdülés volt valaki mással eltölteni némi időt egy, a számára ennyire szokatlan helyen. Silhana még egy kérdéssel megtoldotta mondandóját, amire Edric újabb mosollyal válaszolt.
- Ennyire látszik, hogy tök idegen nekem a hely?- kérdezte- Valóban nem jártam még itt, úgyhogy némi kulturális sokk ért, de legalább ha bajban vagyok remélem maga kiment- magyarázta, aztán az elhaladó droid tálcájára letette üressé vált poharát.
- Ami pedig a vérdíjat illeti, sosem lehet tudni kinek lehet az ember a bögyében. És sajnos túl sok kollégát láttam már feladni a saját erkölcseit egy jobb fizetésért, mint ami normális volna. Ha pedig már kredit, mit szólna némi szerencsejátékhoz? Úgy érzem ma végre gazdag lehetek!- mondta, aztán a rulett asztal felé biccentett, mely felől épp búslakodó hangok érkeztek, talán valaki épp most vesztette el a teljes vagyonát.

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

Túlságosan nem lepte meg Edricet, hogy a twi’lek nem hallott róla és csak udvariasságból mondott valami erre utalót. Valahol persze egy fejvadász számára az jobb hír volt, ha nem ismerték, így legalább a leendő elfogandó bűnözők sem tudják kiszúrni, ha esetleg követi őket. Mégis, azért valahol minden ember vágyott az elismerésre, főleg szakmabeliektől, de a galaxis nagy hely volt, és fejvadászokból sem volt éppen munkaerőhiány. Akikkel útjai során összefutott, azok is csak néhány más fejvadászt ismertek, hasonló körökben mozogtak és hasonló prédákat preferáltak. Mint minden szakmában, itt is voltak kezdők, haladók és profik, noha Edric magát és Maxet inkább a profikhoz kategorizálta volna be, azért bőven belátta, hogy volt mit tanulniuk még. Silhana nyilván komoly képességekkel rendelkezett a Sith ügy alapján, de mivel nem akart róla a lány beszélni, nem is akarta kifaggatni róla. Ugyanakkor ex-jediként egészen érdekesnek tartotta az egész történetet, hiszen a Rend a növendékeket óvta a sötét oldal és minden azzal kapcsolatos téma elől, mintha azok ignorálása megoldotta volna a problémákat. Edricnek volt dolga ugyan sötét jedikkel korábban, a Sithek mégis más szint voltak. A korábbi analógia alapján ők voltak a profik, míg a sötét jedik inkább csak mitugrász haladók.
Edric elismerően bólogatott egyet Silhana szavaira, miszerint még virágokat és leveleket is kapott a Sith ellenségeitől. Kissé olyasminek hangzott, mint amikor híres sztárok rajongói küldenek különféle ajándékokat. Hízelgő de egyben valószínűleg roppant frusztráló is volt. Az ilyen akciók ráadásul csak magasabbra teszik a lécet, amit az ember kijelöl magának. Elvégre mi lehetne nagyobb érdem, mint egy jóval erősebb ellenfél kiiktatása?

Lord Organa említésére egy pillanatra visszaemlékezett még a bejáratra, ahol tényleg volt egy elég puccos cuccban pompázó díszes kakas. Legalábbis Maxnek valahogy így hívta egy gyors poénban, miután elballagtak mellette. A fickóról sütött a gazdagság és az, hogy mennyire élvezte a figyelmet.
- Nehéz volt nem észrevenni, az tény- fűzte még hozzá a kommentet.

Silhana még elmondta, hogy ő nem látott még sok fejvadászt elcsábulni az orgyilkosok közé. Edric és Max jártak sajnos pont elég helyen, ahol ezek megtörténtek, főleg a közös munka elején, amikor a Huttok markaiból igyekeztek kiszabadulni a tartozásuk kiegyenlítésével. Nehéz idők voltak, ráadásul Max szerint egy Hutt nem felejtette a személyét ért sértést, így Edric jobban tette, ha mindig a válla fölött hátra-hátra pillantott, elvégre sosem lehetett tudni, mikor döntött úgy a maffia, hogy ők komolyabb kamattal gondolták a visszafizetést. Az a kamat pedig nem is kredit, hanem az élete.
- Ami azt illeti nekem is dolgoznom kellett a Huttoknak. Fiatal voltam és hülye, de nem épp saját akaratból ment a dolog. Tartoztam nekik, rámküldtek egy fejvadászt, aki azóta a társam lett és felkarolt. Pedig elég mély gödörben jártam épp- mondta, de inkább nem mondott többet, noha valahol még jól is esett volna végre kidumálni a Jedi Rendet olyasvalakivel, aki nem Max volt.

A szerencsejátékhoz viszont úgy tűnt annyira nem értett a másik fejvadász, ami ugyan kissé meglepte Edricet, de felcsillant a szeme, hogy kicsit fényezheti magát.
- Oh, nem egy bonyolult dolog. Csak a pénzt kell szórni, aztán a többi már fortuna vagy épp az Erő dolga- mondta kacsintva egyet- Ráadásul a kezdőknek mindig szerencséjük is van. Szóval, szerintem melegítsünk be egy egyszerű rulettel- tette még hozzá, aztán elindult a rulett felé, utat törve a megannyi bámészkodó között Silhana számára. Az asztalhoz érve intett a bankosnak, hogy dealelje be, majd megvárta, míg Silhana is odaért.
- Gondolom hallott már a rulettről… ha nem az sem gond. Csak meg kell tippelni, hol fog landolni abban a kerek izében a golyó, melyik és milyen színű számon landol amikor lelassul a forgás. Az asztalra csak le kell tenni a zsetonokat amire fogad, lehet simán csak szín is, vagy épp a nullás. Van még pár szabály, de szerintem kezdetnek ennyi. Szóval, mire tegyük az első 10 kreditet?- kérdezte, közben a zsetonokat az ujjai között látványosan forgatta, mintegy felvágva az asztal közönségé és Silhana előtt.

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

Edric nem szerette túlságosan kiteregetni a múlt szennyesét, ugyanakkor nem is óvta minden áron, honnan is jutott a fejvadász körbe, de Silhana történetét még nem ismerte. Persze hallott pletykákat a sith megölése apropóján, sokan ismerték már az előzményeket is, az mindenesetre mégis meglepte, hogy mennyire nehéz évei voltak fiatalon. Egy pillanatra el is merengett, hogy ő vajon hol kötött volna ki, ha nincs a Rend, vajon családja- és apja- felnevelte-e volna? Vagy némileg valószínűbbnek tűnt, hogy az utcán cseperedett és 18 éves korában is jellemző ketrecharcokon kereste volna meg a kenyerét. Hirtelen nem jutott eszébe, milyen effektusnak is nevezik, de csupán egy apró változás, egy jobbra vett kanyar bal helyett is hatalmas különbségeket teremthetett egy ember életében. Edric nem volt rest befordulni bármelyik irányba, de később megbánni sem akart semmit.
Silhana tehát gyakorlatilag rabszolga volt, és valójában ezt az életet nem feltétlen akarta magáénak. Edric eltűnödött, hogy a twi’lek lány vajon milyen álmokat tudhatott magáénak a kiképzése előtt, volt-e bármi, amit sokkal szívesebben csinált volna. Immár felnőtt volt, és igazából ez már bőven elég lehetett volna, hogy a saját kezébe vegye a sorsa irányítását, ezt a döntést viszont mások nem hozhatták meg helyette. Edricben is érlelődött szinte évekig a Rend elhagyása, szépen a sok esőcsepp összegyűlt a tálkában annyira, hogy már túlcsorduljon és kiboruljon.
- Az tény, hogy hatalmas szerencsém volt Maxel. Előtte azonban én is egy elég… sötét helyre kerültem. És csinálna mást? Ha mondjuk nem képezték volna ki, tudja…, akkor milyen karriert tudna magának elképzelni?- kérdezett még rá, mert tényleg érdekelte.

A rulett asztalhoz haladva a twi’lek még elmondta, hogy nem nagy híve a szerencsejátéknak, de Edric tudta, hogy bárkit elkaphat a gépszíj, ha épp nyerő estéje van. Az Erő pedig vele volt ugyan, de csalni nem igazán akart. Annál is inkább, mert szinte biztos volt benne, hogy egy ilyen helyen erre fokozottan ügyeltek és egyelőre nem volt elég részeg ahhoz, hogy kirugassa magát. Maxről ugyanezt persze nem tudta elmondani, de mentora gyakorlatilag felszívódott a tömegben. Nem igazán bánta, hogy végre elszakadtak egymástól és talán ma este az öreg is kicsit jobban kirúgott a hámból.

A 10 kredites tét persze nevetséges volt, de pont ez is volt a célja a férfinak és a magas labdát le is csapta Silhana, ahogy várta is.
- Nincs olyan jó a fizetés, amikor osztozni kell egy öreg fejvadásszal, úgyhogy minden cent ki van számolva- jegyezte meg Edric mosolyogva, habár már tudta, hogy a következő körben komolyabb tétet fog feltenni. Silhana végül a pirosra, azaz párosra tett és a dealer be is húzta az asztalon a helyére a krediteket.
- Kiváló stratégia!- jegyezte meg egy kissé túljátszott elismeréssel a poén kedvéért.
A golyó ugrált egy ideig a rulettben, az asztal körül pedig a játékosok némán figyelték, vagy épp a plafont bámulták, miközben jókora kortyot húztak az italukból. Utóbbiak valószínűleg már az utolsó kreditüket tették fel egy mindent eldöntő menetre, legalábbis ábrázatukból Edric ezt olvasta le. Végül megállapodott a 12-es számon, így Silhana nyert és a 10 kreditből rögtön 20 is lett. Edric tapsolt egyet a végeredményen, aztán magához vette a krediteket, 10-et átadott a hölgynek jutalmul, és kissé töprengett, hogy is tegye vissza a másik 10-est.
- Na jó, akkor most próbáljuk meg a páratlant is, aztán ha elég jól megy talán átmerészkedhetünk komolyabb tétekre. De csak óvatosan!- mondta, majd letette a feketét jelző mezőre a krediteket.

Pörgetés:

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

A szerencse úgy tűnt kissé elpártolt Edric mellől, legalábbis rögtön az első tétjét behúzta a bank. Egy szomorú bólintással nyugtázta a dolgot. Habár tudott volna trükközni az Erővel a jobb eredmény érdekében, inkább úgy volt vele, hogy ezúttal kissé tényleg a szerencsére bízza a dolgot, kivéve mondjuk ha közel járna a saját maga lenullázáshoz. A kezdőknél egy első veszteség elég hamar eltántorító hatású is lehetett, bár Edric ha jól rémlett neki első rulett élménye egészen pozitív volt. Az azt követő órákról viszont csak foltokban maradt emléke, a töménytelen alkohol és a sorban már kit tudja mennyi győzelem mámorának köszönhetően.
Az előbbi kérdésére még válaszolt Silhana, ezek szerint nem is igazán gondolkodott valójában milyen hivatást is képzelt volna el magának, ha épp nem nyeli el a szakma. Láthatóan elmerengett ezen, amit Edric érdekesnek talált, hiszen az emberek többségének voltak álmaik, némely elérhető közelségben, mások pedig olyannyira szürreálisak, hogy a csillagköd összes krediete se lett volna elég azok megvalósítására. Silhana rövid töprengés után feladta, bár azért pár ötlete így is támadt, eszerint talán a családi üzletet vitte volna tovább, vagy mérnöknek tanult volna.
- Megértem, a gépek egyszerűbbek, mint az emberek- kommentálta a dolgot egy korty kíséretében, majd kissé félrenyelt, amikor Silhana visszakérdezett, hogy ő mi akart volna lenni, ha épp nem fejvadász. Ami azt illeti a jedi évei alatt, különösen gyerekként minden vágya az volt, hogy mesterré váljon. Mindez aztán megváltozott és csak élvezni akarta az életet és mindazt, amit a csillagköd kínált. A kalandok éltették és azok a nagyon nagyon hülye poénok, amiket egy-egy utazás vagy meló során Maxel egymásnak ellőttek. Ami az álmokat illette, szinte azt élte, noha voltak napok, amikor elmerengett, mit is akart valójában az élettől és hol akart végül kikötni. Mi lett volna pedig, ha nem fejvadász? Evidens válasz lett volna a jedi, de az sem lett, így ha azt is kivenné a lényéből, tulajdonképp senkivé válna.
- Jedi voltam, ha nem hagyom ott a Rendet akkor az lennék, ha az sem lett volna az életem része… nos, talán utcai bohóc?- találgatott elkacagva a dolgot. A valóság valószínűleg sokkal árnyaltabb lett volna, az emberek nagy részét kevés választotta el egy mély szakadéktól. Ha mondjuk mestere nem viszi el a jedik kötelékébe, talán az utcán kellett volna felnőjön és ma már valami bűnbanda tagja lett volna.

A játék közben nem állt meg, Silhana pedig a tétjei mennyiségére utalva még azt is felvetette, hogy talán ideje volt komolyabb munkákat bevállalni.
- Olyan ez mint a szamárlétra, ahhoz jó kapcsolatok kellenek. És valakinek el kell végeznie a piszkos munkát is. Bár tény, hogy egy hajóra már rég fáj a fogam, úgyhogy jó lenne összeszedni rá némi pénzt- magyarázta, majd figyelte, ahogy ezúttal Silhana tesz tétet, azonban ezúttal tőle pártolt el a szerencse.
- Hát, ez eddig nem túl nyerő este azért- tette hozzá, majd immár kemény 50 kreditet előkotorva tett újabb tétet, méghozzá a 13-24-es sávra.

Pörgetés.

Random number (0,36) : 21

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

Miközben az újabb pörgetés végét várták, hazárdírozó társa a rulett asztalnál láthatóan nem fogadta annyira jól a hírt, hogy jedi volt. Még meg is jegyezte, hogy élete legjobb döntését hozta azzal, hogy otthagyta a Rendet. Habár ezzel ő is teljesen egyetértett jelenleg, azért érdekesnek tartotta a twi’lek reakcióját a jedik említésére. Tény, hogy a jedik és fejvadászok nem voltak épp puszi pajtik, de az egymás mellett megférés kimondatlan szabályaival eléldegéltek.
- Dehogy bánt meg, tényleg jó döntés volt. Tudja mennyi szabály van ott? Még arra is kell egy tanácsot összehívni a Rendben, hogy milyen pizsit osszanak ki az újoncoknak- mondta, aztán kissé eltorzítva a hangját egy jedit imitált- “Igen, Silhana Mester, bár én úgy gondolom a szürke túlságosan közel áll a sötét oldalhoz, jobb lesz a vajszín, az még a függönyökhöz is jobban passzol amiről a másik Tanács már döntött”- utánzott még grimaszt is vágva hozzá, aztán a végét már ő maga is kissé elnevette.
- Valójában azért elég sokat köszönhetek nekik, de tény, hogy nem az a fajta vagyok, aki tud ennyi szabállyal együtt élni- tette még hozzá a kacagás közben, aztán még elgondolkodott Silhana mondatán, miszerint neki is volt családja a jedik előtt. Valószínűleg volt, de nem ismerte őket, és felnőtt fejjel abban sem volt egészen biztos, hogy tudni akar-e bármit is róluk. Úgy érezte a családfával együtt egyfajta bélyeg is az emberre került, mint az “Apja fia” és hasonló közhelyek. Ő a maga embere volt, legalábbis ezt remélte.
- Nem ismertem őket, a Rendbe kerültem már csecsemőként. Elvileg valami lakásba találtak Corsucanton. Csak a nevem maradt meg tőlük, de talán jobb is ez így. Lehet, hogy valami elképesztően gazdag és jóképű család sarja vagyok, akik itt ütik el az időt és kreditet minden héten, csak nem tudok róla. De én, mint sznob pojáca? Ugyan… kizárt- kacsintott egyet, aztán kortyolt egyet a pezsgőből egy nemes mozdulatát imitálva. A kör közben véget ért, a twi’lek fejvadász mellől pedig elpártolt épp a szerencse. Edric vállat vont.
- Majd a következő kör!- biztatta a hölgyet tovább, miközben még ő elmondta, hogy szívesen bemutatta pár embernek, akikkel talán könnyebben össze tudtak volna kaparni Maxel akár egy hajóra valót. Az ajánlat hízelgő volt, és Edric tényleg rég vágyott már egy saját hajóra, de valahol mindig is úgy akart oda jutni, hogy a saját erejének gyümölcse legyen, és nem mindenféle rövidített útvonalon akarta ezt a célt elérni. Bár tudta, hogyha Max épp a rulettasztalnál lett volna, már rég jegyzetelné a neveket.
- Nagyon hálás vagyok az ajánlatért, de úgy érzem nem fogadhatom el. Jobbnak látom, ha a munkám miatt figyelnek fel rám, ha nem gond. Túl sok kolléga jut előre mert a megfelelő embereket ismerik, noha teljesen inkompetensek néhányan. Ki tudja, lehet én is az vagyok csak itt prédikálok- magyarázta egy újabb korttyal leöblítve saját szavait.
Végre a saját köre következett, s a golyó megállt a 21-es csapdájában.
- Na végre!- ujjongott egyet Edric látva, hogy a 13-24-es tétje bevált, és az 50 kreditjéből immár 150 lett a bank fizetése után. Fülig érő szájjal vette tudomásul mindezt, szinte olyan volt ez, mintha épp a csillagköd legjobb hírét kapta volna meg. Bár való igaz, még elképesztően messze volt egy hajó árától, de az apró örömök is örömök voltak és ki kellett ezt élvezni.
- Lassan meg tudom hívni a legolcsóbb koktélre a bárban!- lelkendezett Silhananak, aztán ismét 50 kreditet véve ezúttal a 25-36-os sávhoz tette le a zsetonokat.
- Mondja csak, a jedikre való reakciója alapján van egy jó kis története velük kapcsolatban? Persze csak ha nem veszi tolakodásnak- kérdezte még, mert egészen kíváncsi volt rá, miért is dermedt meg a fénykardosok említésére a hölgy.



Pörgetés.

Random number (0,36) : 14

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

Volt egy mondás, amit Edric elképesztően utált, valahogy a helyzetére épp pontos volt. Ahogy jött a szerencse, úgy el is ment, az előbbi győztes kör után most újra a banké lett a feltett kredit. Kezdte úgy érezni, hogy talán mégis érdemes lett volna megkockáztatni egy apróbb csalást az Erővel és telekinézissel, aztán inkább elhessegette a gondolatot. Így is pluszban volt, a “zsebpénz” pedig ennyi szórakozást megengedett. Miközben az újabb kör véget ért, Silhana is kedvesen kiemelte, hogy bizony még várnia kellett, amíg meghívhatja egy olcsó koktélre ezek alapján. Edric vállat vont, aztán újra a twi’lek hölgy felé fordult, aki pontosította a szavait, miszerint bemutatná pár embernek. Tény, hogy igencsak jól jött volna némi előrejutás, de a helyzetet Edric ennek ellenére sem akarta kihasználni. Nyilván tudta jól, a legtöbb fejvadász a teljesítményének fényében kapta a megbízásokat, de a kiadott vérdíjakat nagyban befolyásolták nüansznyi dolgok. Max és Edric legtöbbször a kisebb ügyeket vállalta, mert az inkább volt fekete és fehér. Valaik megölt valakit, vagy megkárosított és ennyi. A komolyabb rétegben nem egy furcsa ügyről keringtek pletykák a galaxisban, a politikusok pedig a sok kis játszmájukkal néha direkt a cápák, illetve ez esetben a fejvadászok elé dobták vokális kritikusaikat.
- Na jó, talán elkélne egy kis frissítés a névjegyzékembe, ezt nem tagadom- válaszolt mosolyogva- Habár nincsenek nagy igényeim. Egy szép kis villa, néhány yacht méretű hajó, tudja, a szokásos- tréfálkozott tovább, aztán újra kortyolt egyet.
Silhana annyira láthatóan nem örült a kérdésnek, hogy milyen tapasztalatai is vannak a jediknek, de végül csak belekezdett. Eszerint a párja, akire órákat vár ezen a sznob helyen egy mandalori klán vezetője volt. Persze ebből egyenes ágon Edric következetett, hogy valamennyire a párja miatt sem kedvelte a jediket a hölgy, bár ez nem volt mindig ennyire egyszerű, s mint kiderült, ebben az esetben sem volt az. Ahogy Silhana elmesélte, pont a sithes sztoriját is a jediknek köszönhette, bár az csak az egyike volt az egészen sok kellemetlen tapasztalatnak. Elmondása kissé meglepte Edricet, ugyanis nem hitte volna, hogy a Rend ennyire inkompetens erőhasználókat is kinevelt. Az első esetben ugyanis egy küldetésen hagyta őket az ellenség keresztüzében egy korábbi “testvére”, míg a Silhanat manipuláló jedi olyan sithet öletett meg a twi’lekkel, aki egy jedi apja is volt. Itt már Edric is kezdett belekavarodni és próbálta a fejében lekövetni a dolgokat, bár a képlet vége ugyanaz lett: minden oka megvolt fejvadász társának, hogy legyen némi előítélete a Rend tagjaival szemben. A végén még fel is tette a kérdést, hogy vajon mind egy szálig ilyenek voltak-e, s Edric egy pillanatra el is kellett, hogy gondolkodjon a válaszon. Egyfelől volt nem egy olyan jedi, akit példaképként tisztelhetett bárki, azonban nagyobb részük, és ezt saját bőrén is tapasztalta, manapság önelégült volt és minden felett állónak hitték magukat.
- Nem mind, de a többség biztos- válaszolta végül- Azért remélem én nem tűnök ennyire tökkel ütöttnek, mint a többiek. Jó oka van, hogy elhúztam onnan és többek között olyasmi is, amit maga is említett. De a kaja is elég rossz volt a menzán- mondta, aztán figyelte, amint Silhana ismét veszített némi kreditet.
- Talán mégis peche van velem is- imitált csalódott arcot, aztán a saját kreditjeiből 20-at tolt az utolsó oszlopra, a 19-36 közötti számokra és remélte, hogy ezúttal jobban sikerült a dolog.
- És milyen egy mandalorival együtt élni?- kérdezte utána.



Pörgetés.

Random number (0,36) : 22

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

A Toruga említésére eszébe jutott néhány kép, amit a bolyóról látott már a holoneten, és annak tényleges trópusi mivolta. Az igaz, hogy még sokáig akart dolgozni, azért ennek ellenére bőven el tudta magát képzelni, ahogy sütteti magát a napon egy kis szabadság alatt. Nyilván erre meg kellett volna keresni a szükséges krediteket is, elvégre már egy hajó sem ártott volna sem neki, sem Maxnek. Így is össze voltak zárva a nap nagy részében, egy hajón pedig legalább el lehetett néha vonulni a másik elől némi privátszférát imitálva. A trópusi pálmafák gondolatán jót mosolygott, mint egy igazi jóllakott ovis.
- Talán odajutok tényleg a nyugdíjas éveimre- bizakodott realistán- Bár tény, hogy nem egyszer inkább az olyan munka mellett döntünk, ami inkább segíti a megbízót, mint a mi zsebünket. Ez már csak ilyen furcsa dolog. Van épp elég mocsok a galaxisban, de legalább mi segítünk takarítani néhány foltot.
Saját szavaira egy pillanatra elmerengett, mintha mérlegelné életét, hogy miért is döntött a gyengébbek megsegítése mellett, amikor képességeiből adódóan bőven kereshetne rengeteg pénzt akár zsoldosként, akár a Silhana által is említett bérgyilkosként. Érdekes módon ugyan a felelősség nem volt barátja, azt saját magától sem nyelte le, ha mások kárán ő nyerészkedett.
A jedik témája is pont emiatt volt érdekes. Ott megtanulta becsülni az összes élőlényt a materiális javak helyett, noha azért a szórakozást sosem tagadta meg magától, nem hajszolta olyannyira, mint jónéhány ember a világon. Már ez az egész bál is inkább a felsőbb rétegek bulija volt, mintsem az övé, ettől függetlenül azért el tudta engedni magát. Ebben mondjuk Silhana is segített, aki tulajdonképp megakadályozta, hogy egy sarokban álldogálva bámulja a táncolókat, némi ingyenpiát szürcsölgetve. Annak kifejezetten örült, hogy a jedi múltja ellenére a másik fejvadász egész korrektnek tartotta, noha azt látta rajta, hogy amióta ez az információ napvilágot látott, kissé másképp beszélt.
- Nem igazán volt gyerekként választásom. De amint lett, hát… itt vagyok- tette még hozzá- A magam ura akartam lenni. És a Templom túl steril. Az igazi galaxis sokkal színesebb és bonyolultabb. Az emberek az életben maradásért küzdenek és segítségért kiáltanak, miközben a Rend meg vitázik hány fát ültessenek egy parkba- fakadt ki kissé jobban a kelleténél, aztán urrá lett magán és elhallgatott- Elnézést, elragadtattam kicsit magam- tette azért még hozzá a végén.
Közben pedig a rulett belepattogott a 22-es számba, így ismét le tudott gombolni a banktól némi lóvét. Ha így folytatta, talán tényleg lett pénze pár koktélra is, amit kedvesen Silhana is megjegyzett.
A twi’lek közben még válaszolt Edric kérdésére is a mandaloriaival kapcsolatban, miszerint még nem éltek együtt, de pont ez lenne a ma este apropója. Hirtelen Edric kissé úgy érezte, hogy betolakodott némi magánügybe, bár Silhana nem zárta a rövidre a dolgot, inkább elmagyarázta, hogy mint minden fejvadász, neki is sokat kellett utaznia, de azért a párja kultúrája még így is meglepetésként érte. Edric is hallott a mandaloriaiakról, mint mindenki a galaxisban. Híres és hírhedt nép is voltak egyben, rendkívül fegyelmezett és egytől egyig kiváló harcos. A Jedi Rend is tudott volna tanulni tőlük egyet s mást, bár a történelem során nem egyszer összeakasztották a bajszukat. Az egész apropója azonban mégis az volt, hogy Silhana maga is a mandaloriai páncélt akarta kiérdemelni és a próbákat teljesíteni, ami igazán komoly kihívás volt, már amennyire Edric tudta.
- Hát, elég komoly képessége van minden mandalorinak, ahogy én hallottam. Szerintem magának könnyen menni fognak a próbák, úgy érzem nincs mitől tartania- próbálta kicsit bátorítani, aztán újra kortyolt egyet. Kissé érezte már az alkohol hatását, noha ez inkább csak annyiban nyilvánult meg, hogy mosolya nem igazán akart lejönni az arcáról.
Ezúttal úgy döntött, hogy a körből inkább kimarad, aztán ismét Silhanatól kérdezett.
- És a próbákról mit tud, hogy néznek ki? Tudja én még azok előtt eljöttem a Jedi Rendből, bár volt előtt egy ügy ami szerintem felért egynek, de… sosem lettem teljes jogú tag.

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink

---

---

Ahogyan a fejvadász társa is emlegette a nyugdíjas éveket, Edric is kissé megerőltette magát elképzelni, hogy milyen lesz öregen. Egyrészt abban biztos maradt, hogy jóképűsége tovább fog tündökölni az ősz évek alatt is, a hajának fakulása pedig inkább lesz sárm, mintsem szimplán az öregedés jele. Az egóját kissé csillapítandó azért elgondolkodott, hogy valójában hasonlóan érzett, nehezen tudta elképzelni magát letelepedve, noha valahol vágyott is erre. Kissé kusza volt az egész, talán ez is jól mutatta, hogy mégsem ismerte önmagát teljes mértékben, ahogyan a szökése óta hitegette saját elméjét. Valahogyan a nyugdíj és a Jedi Rend témák párhuzamos felvetődése vezethetett oda, hogy mestere is eszébe jutott, illetve, hogy mennyit segített neki a tanításaival amíg fiatalabb volt. Aztán ott volt Max, aki szintén mentora volt éveken át, miközben próbálta ténylegesen elsajátítani a fejvadászat egyedi jellemzőit a jedi tudása mellé. Mindkét férfire felnézett és úgy érezte, talán hasonló szerep pont megfelelt volna a számára is: továbbadni a tudását valakinek, akinek hasznára válhat és segíthetett megtalálnia az útját. A gond persze az volt, hogy Edric még önmaga sem tudta a saját ösvényét kivájni a galaxis csillagai között, bár az igyekezete talán egyszer beért.
A Nar Shaddaa említésére kissé szélesebbre húzta a mosolyát, emlékezve korábbi melókra a bolygón. Igazi koszfészeknek lehetett nevezni a planétát, bár tény, hogy volt egyfajta bája annak a káosznak ami valahogyan mégis renddé formálódott. A forgalom ott nem volt annyira kötött, mint a többi bolygón, a hajók a sávokat csak papíron tartották, mindenki arra ment, amerre látott, a kürtök használatától pedig zengett az összes szint ahol járókelők sétáltak.
- Oh, megvan a maga szépsége annak is- válaszolta Silhana szavaira- Mondhatni könnyű pénz a magunk fajtának, elvégre a galaxis összes mocskát összefújja a szél oda.
Más kérdés volt, hogy a nyomozások meglehetősen komplikáltak voltak a Huttok által uralt holdon, ráadásul a saját fejvadászaik nem túlzottan kedvelték a legitim konkurenciát, mint amilyen Edric és Max is volt.
Aztán ismét előtérbe kerültek a jedik, de Edric már inkább lenyelte a választ. Sok mindenben egyet kellett értsen Silhanaval, ugyanakkor abban nem volt biztos, hogy az összes elszakítás annyira rossz életet jelentett a gyermekeknek. Néhányuknak ez volt a kiút egy olyan életből, amely sokkal keserűbb lehetett volna. Még Edric maga sem tudta elképzelni, mi lett volna belőle a Rend nélkül. Gyerekként is szerette a bajt keresni, így abban sem volt biztos, hogy megélte volna azt a 25 standard évet amit már kitaposott magának.
Végül a twi’lek fejvadász elmesélte, hogy a mandaloriai próbák alatt mi is várt rá. Ahogy Edric hallgatta, a lovagi próbák is eszébe jutottak, illetve, hogy meg sem kísérelte őket és már eljött a Rendből, pedig viszonylag közel lehetett, legalábbis remélte. Silhana ezek szerint egy veszélyes bolygón kellett, hogy feladatokat teljesítsen, amire nem igazán tudott felkészülni azok titkos mivolta miatt. Majd még további próbák következtek a páncélja megszerzése után, hogy a nép befogadja maga közé. Érdekes egy kultúra volt, az már biztos, ráadásul Edric hirtelen nem is emlékezett, hogy twi’lek mandaloriait látott-e már valaha. A válasz szinte biztos nem volt, bár ezt nem akarta Silhananak megemlíteni. A beszédéből viszont érezte, hogy olyasvalamiről volt szó, ami számára kiemelten fontos.
Kérdése a jedi kiképzést illetően kissé meglepte és egy pár pillanatig pislogott. Ami azt illeti a fénykard volt mindig is az elsődleges fegyvere, bár tényleg csak akkor használta, amikor nem igazán volt egyszerűbb megoldás.
- Van egy megbízható pisztolyom, de a jedi tanítások alatt több fegyver is megfordult a kezemben. Az Erő persze mindegyikkel segít, bár a fénykard olyan, mintha a lényem része lenne. Nehéz ezt elmagyarázni szavakkal, de talán így lehetne legjobban körülírni- válaszolt, majd egy utolsó korty után ismét az üres poharat letette egy elhaladó pincér üres tálcájára.

---

Felszerelés:
- sötétkék tunika öltöny
- kommlink