Rhys és Edric (MU 4.)

Rhyssa Edaara Qullan-E'ron és Edric Kane játéka.

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan


A hívás váratlanul érte Edricet. Mint amikor az ember épp elmélyedt gondolataiban, de egy fura, csörgő hang kiszakította, már-már ijesztő hirtelenséggel és erővel. Arra pedig végképp nem számított, hogy ki is fogja hívni és valójában azt hitte, a Köztársaság hőse már el is felejtette őt. A takodanai küldetésen futottak össze Rhyssaval, s ugyan maga a misszió nem is volt olyan rég, Edric mégsem számolt azzal, hogy hamarabb felkeresi az őrnagy, mint a férfi őt Coruscanton. Ezek szerint tényleg ugyanazt érezhette a közelében, amit a Dantooine-on is Crystalia és Max társaságában. Nem volt abban sem egészen biztos, hogy jó ötlet volt egyedül eljönnie a megbeszélt találkozó helyszínére, Max sorozatos győzködése ellenére. A fejvadász mentora kissé mintha meg is sértődött volna, de Edric úgy volt vele, hogy Rhys csak rá számított és csak tovább bonyolította volna a helyzetet Max feltűnése. Persze az öregebb el tudott volna vegyülni valahol és a távolból figyelni kettőjüket biztos ami biztos, ám Edric tudta, hogy ex-jediként megtudta magát védeni és nem feltétlen jelentett túl sokat egy plusz pisztoly néhány száz méterre. Erre persze Max kissé megsértődött, s így utólag Edric is érezte, hogy talán túl lekicsinylően bánt társával. Nem baj, majd az itteni beszélgetés után meghívja egy kocsmázásra és elisszák a bajokat, vagy épp kiengedik a gőzt némi verekedéssel. Utóbbi nagy ritkán megesett, bár míg az első években Max tapasztalaból sokszor győzött, ma már Edric fizikai erejével kivétel nélkül felül tudott kerekedni. Volt ugyan egy alkalom, amit Edric inkább nem számolt bele az állásba, mert sokkal részegebb volt társánál és nem tartotta fairnek. Tulajdonképp egy ütéstől kiterült, bár inkább volt az az alkohol hatása, mint Max öklének, de azért teste elgémberedve és tehetetlenül dőlt el hátra, jókora csattanást okozva a bárban. Legalábbis Max szerint, mert Edricnek erről már semmilyen emléke nem maradt.
Hiába, ez ténylegesen az ő ügye volt, és valahogy helyesnek érezte egyedül intézni. Persze a történteket nem fogja elhallgatni társa elől, mert így is bele lett rángatva már ebbe a feneketlen gödörbe, ami a Kane család körül éktelenkedett, és nem is csinált ebből túlságosan nagy tantrumot sosem Max. Edric fejében az is megfordult, hogy viszonozni mindezt a segítséget aligha tudta volna, hiába volt meg benne a szándék.
A THORN bázison landolt végül, s alig lépett ki a hajóból ami idehozta, máris beadtak neki egy ellenszert a rakghoul fertőzést megelőzendő. Nyilván jobb volt ezt tényleg itt a dokkokban elintézni és nem kockáztatni, de azért kissé meglepő is volt az ezzel kapcsolatos szigor. A komfortérzete persze nem volt teljes, elvégre mégis csak a Chiss territóriumán járt, nem pedig a Köztársaságén. Ha valaki kérdezte, nyilvánvalóan munka miatt járt a helyen. A bázis igazából nem hatotta meg túlságosan, egyfelől a helyszín inkább volt csupán eszköz, másfelől látott már elég hasonlót ahhoz, hogy ne váltson ki belőle tulajdonképpen semmilyen érzelmet. Alig jutott át a megannyi ellenőrzésen, mind biztonságin, mind egészségügyin, kommlinkje rezgésére lett figyelmes a zsebében. Megtorpant és kutatni kezdett a zsebében, közben pedig hátulról egy fickó is belement, mert nem vette észre, hogy egy helyben állt a melák. Edric ugyan nem billent ki az egyensúlyából, de a férfi igen, így sűrű elnézéstkérés közepette állt tovább az ex-jedi, miközben az idegen pár szitokszóval jutalmazta. Amint hallótávolságon kívülre ért, kissé félre húzódott a falakhoz, ahol nem hömpölygött az emberek és mindenféle lények tömege, majd ismét a zsebébe nyúlt és elolvasta az üzenetet. Rhys küldte, méghozzá a pontos helyszínnel, ahol várta, méghozzá egy bérelt szobában a bázison. Edric felhozta a holoprojectorán a térképet, majd némi tanulmányozás után máris tudta, merre kellett mennie. Egy pillanatra még elgondolkodott, hogy talán az egész egy csapda is lehetett, de már nem akart visszafordulni és még egy csapda is szolgálhatott több információval.
Út közben ismét átgondolta a Dantooine-on tapasztaltakat, majd a takodanai kis kitérőjét Skrexel. A szürke jedit biztosan érdekelte volna ez a kis találkozó, de Edric még a családja körüli rejtélyeket sem osztotta meg vele, elvégre annyira nem ismerte jól Jonathant egészen a közös küldetésükig. Ahogy közeledett a szállóhoz, egy apró zavart érzett az Erőben, de amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt. Ezúttal azonban inkább ignorálta.
A helyszínre érve még bejelentkezett ő maga is egy szobába, elvégre ki tudja, meddig tartott ez az egész, aztán megkereste Rhys szobaszámát a megannyi ajtó labirintusában, majd bekopogott. Ha esetleg erre nem jött válasz, még a csengőt is használta.

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan



A folyosók meglehetősen szűköseknek tűntek a szálláson, már-már klausztrofóbiásan érezte magát Edric, miközben haladt Rhys szobája felé. Szokatlan találkozóhely volt, ő maga inkább a publikus helyeket preferálta, ahol a tömegben valamennyire el lehetett veszni. Igaz, ő maga ezt ritkán tudta megtenni, de egy kantinban vagy kocsmában ritkábban érdekelte a többi embert, ki, miért tartózkodott ott. Persze itt a helyzet egészen más volt, egy köztársasági hős kereste meg, aki ráadásul elvileg még be is épült a sithek közé kémkedni. Szinte megtiszteltetés volt az egész, hogy egy mezei fejvadászként találkozhatott vele. Na jó, a ‘mezei’ talán erős kifejezés volt, elvégre mégiscsak tagja volt éveken keresztül a Jedi Rendnek. Edric maga is egy időben hősként képzelte el magát, ám rájött, hogy ez nem feltétlen pozitív dolog. Jediként neki nem az volt a dolga, hogy ünnepeltesse magát, hanem, hogy tegye a dolgát és megtalálja a legjobb megoldásokat, a lehető legkevesebb kárral és áldozattal. A probléma az volt, hogy úgy érezte, ezt a jedik teljesen elfelejtették. Ő maga is forrófejű volt és sokszor a fejjel ment a falnak, ami nem egy problémát is okozott. Nem tudta, hogy ezt valaha is kinőheti-e. Egykori mestere mindig is azt hajtogatta neki, hogy a tettei mutattják meg, milyen ember is igazán, illetve hogy azokat később ő maga hogyan értékelte. Warrick Mester tanításai nem egyszer hiányoztak neki, s ahányszor eszébe jutott, az ő arcát is látta, majd újra érezte a robbanást a Nageon dokkjában, ahogy a törmelék, a por elnyeli mesterét, mint a futóhomok. Az ott, illetve közvetlen utána történtek okozták mindazt a csalódást, ami végül arra késztette, hogy elszökjön a jediktől és a saját útját járja. Akkor érezte magát a legmagányosabban, amit Max mentorálása enyhített évek óta, ám ha igazán őszinte volt, ez a magány sosem hagyta el. Mintha az lett volna az új mestere, ő pedig örökké csak a tanítvány maradt.
Rhyssel a takodanai találkozás óta eltelt némi idő, s Edricnek csak ekkor jutott eszébe, hogy az őrnagy már akkor is terhes volt. Leendő anyaként valószínűleg kissé nagyobb veszélyt vállalt be a kelleténél a férfi szerint, de ebbe nyilván semmilyen beleszólása nem lehetett. Még az is megfordult a fejében, hogy neki egyáltalán lesz-e valaha saját családja, gyerekei, vagy élete végéig igyekszik tisztítani a galaxist a söpredéktől, mellette pedig valahogy kideríteni az ősei és családjának titkait. Hirtelen nem tudta elképzelni magát apaként, bár ebbe nyilván az is közrejátszott, hogy nem igazán volt elég komoly a feladatra a saját meglátása szerint. Max nem véletlen ugratta mindig a Kölyök becenévvel, noha a fejvadász esetében ez inkább volt egy szarkasztikus utalás a méretére, de azért sokszor a viselkedésére is applikálható volt.
Ahogy sétált célja felé, azon kapta magát, hogy szíve kissé hevesebben ver, tenyerei mintha pedig izzadnának. Vett egy mély levegőt, hogy kitisztítsa elméjét a kusza gondolatoktól, elvégre nem akarta, hogy az őrnagy is észlelje a saját kételyeit. A meditációra újra rászokott egy jó évnyi kihagyás után, s azóta kissé könnyebben is tudta elméjét kontrollálni. Persz nem tudta, mire számítson, és azt sem, hogy a válaszok hogyan fognak hatni rá, de legalább sokkal befogadóképesebben állított be Rhyshez, mint a kis tisztítás nélkül.
Végül az ajtó előtt megállt és kopogott, majd csengetett is. Amíg várt, egy közeli szobából újra érezte a korábbi zavart az Erőben, méghozzá sötét oldalit. A folyosón elnézett abba az irányba, s egyik szemöldökét is felvonta kérdőn. Az egyik lámpa arrafelé csak pislákolt, mintha az is érezte volna a zavart. Ahogy enyhült, a lámpa ismét teljes fényében világított, az ajtó mögül pedig Edric lépteket hallott, majd a zár kattanására már visszafordította fejét, pont mire az kinyílt. Rhys ismét sith ruhában volt, s terhessége sokkal láthatóbbá is vált az első találkozásuk óta. Így még komolyabb tiszteletetet érzett a nő iránt, bár kezdett aggódni, hogy lehet ennyi stressz nem tett jót a két életnek a szíve alatt.
- Üdv, én köszönöm, hogy felvette a kapcsolatot- köszönt, majd az invitálásra beljebb lépett a szobába. Igazi szállodai szoba volt, a legalapabb felszerelésekkel, ennél többre nem is igazán volt szükség. Csak ekkor látta meg a BB droidot, aki odabent volt és csipogva köszöntötte Edricet is. A férfi intett a droidnak, miközben Rhys már bezárta az ajtót mögötte és rögtön a tárgyra térve egy kérdést is vágott hozzá, amire Edric hirtelen csak pislogni tudott egy pár másodpercig.
- Pontosítok, azt mondtam, hogy talán tudunk egymáson segíteni- kezdte, de nem akarta egyből felhúzni a nőt. A Benuwia név számára nem mondott semmit, noha a dantooine-i barlangban volt jónéhány ábrázolás egy sith nőről, azt nem tudhatta, hogy ugyanarról volt-e szó, de gyorsan azért válaszolt is- Sosem hallottam még erről a Benuwiaról sajnos. Viszont az Erő mintázat amit éreztem a Takodanan, a Dantooine-on éreztem hasonlót, egy barlangban. Ott volt jónéhány szobor és ábrázolás egy sith úrnőről. Talán az lett volna ez a… Benuwia?- kérdezett vissza, aztán még kissé elgondolkodott, mennyit is lenne érdemes elárulnia. Rhys köztársasági volt, de a hős mivolta ellenére személyesen nem ismerte, viszont idejük sem lehetett túl sok, legalábbis a nő láthatóan igyekezett volna minél többet megtudni a lehető legrövidebb idő alatt. Némi morfondírozás után végül Edric csak kibökte, amit tudott.
- Nézze őrnagy, nemrég cseppentem én magam is az egészbe. A családom generációk óta egy sith holocront rejteget, de én erről életem nagy részében nem tudtam és most próbálom a kirakós darabjait összerakni. Annyit tudok, hogy a holocron abból a barlangból származik a Dantooine-on és valakik nagyon meg akarják találni- hadarta el, jópár részletet kihagyva- Erről a holocronról esetleg tud valamit, vagy hogy kik kereshetik?- kérdezett még vissza.

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan



Csak később derülhetett ki, hogy az az utazás tényleg jó ötlet volt-e, bár Edric már a Dantooine-on is úgy volt vele, hogy kevesebb választ tudott, mint kérdést, így bármilyen plusz információ jól jött neki a rejtélyek felgöngyölítésében. Az idő persze nem az ő kezére játszott, s ez zavarta inkább jobban. Mintha egy homokóra folyamatosan ott lett volna a füle mellett, szüntelenül fordulgatva percek után, emlékeztetve, hogy talán lekési a válaszokat a Kinosson vagy azon a rejtélyes bolygón. A takodanai küldetés legalább hozott némi jutalékot a konyhára, ráadásul még Rhyssel is összefutott, ami csak hab volt a tortán. Azokra a gondolatokra már merészkedni sem mert, hogy mennyire véletlen egybeesés, hogy pont találkoztak, ráadásul, ha Jonathant nem rángatja el arra a kis kitérőre az ösvényükről, talán most nem is beszélhetnének itt. Az Erő útjai kifürkészhetetlenek, tartotta a klisés, ám úgy tűnik annál igazabb jedi mondás, amit szüntelenül hajtogatott Warrick Mester is egykoron egy ifjabb és tapasztalatlan Edric fejébe. Éveken keresztül úgy érezte, mintha az Erő cserben hagyta volna, az utóbbi hetek, hónapok alatt azonban életében ismét szinte a legfontosabb szereplővé lépett elő, mint egy rég elveszett rokon, akivel azonban ugyanolyan könnyedén el tudott beszélgetni, mint egykoron. Furcsa érzés volt, amit egy nem erőhasználónak aligha tudott elmagyarázni, pedig Max szüntelenül kérdezgette. Az öreget emiatt kissé sajnálta is, az Erőt megtapasztalni ajándék volt, a fejvadászra pedig ráfért volna némi öröm, hiszen mint mondta, mindig Edric melák hátsóját kellett kimenekítenie szorult helyzetekből és szebben is el tudta volna képzelni a közelgő nyugdíjas éveket.
Ahogyan Edric belekezdett gyors hadarásába, közben azért igyekezett figyelni Rhyss arcára is. Csupán apróságokból, a test szinte kontrollálhatatlan jeleiből sejthette, hogy nem egészen arra számított a nő, amiket mondott. Mintha kissé frusztrálta volna is Edric tudatlansága, bár ebben a férfi nem volt biztos, az Erő alig súgott neki valami, csak az a furcsa zavart érezte újra és újra egy közeli szobából. Ennek ellenére igenis végighallgatta mindenféle közbeszólás vagy épp kirohanás nélkül. Láthatóan tudta, hogyan kell bánnia a saját érzelmeivel, Edric pedig valamennyire irigyelte is emiatt, bár pont az ilyen érzelemmentes maszk miatt érezte a jedi tanokat kissé túlzásnak. Nincs érzelem, béke van, szólt a kódex egyik legfontosabb mondása, ami néha ugyan jól jött, azért a legtöbb esetben az érzelmek nélkül az emberek, élőlények nem voltak mások, mint organikus droidok Edric szemében.
Rhys elmélyedt gondolataiban a szavaira, majd a férfi újra érezni kezdte belőle a sötét oldalt, talán erősebben, mint a Takodanan, a mintázat pedig egyértelműen felismerhető volt. Egy pillanatra nem igazán tudta, mit tegyen, Rhys mintha egészen máshol járt volna, aztán a nő a fejéhez kapott és kissé tántorogva az ágyához közelített. Edric tett egy lépést, hátha kellett neki némi segítség, de látta, hogy Rhys meg tudta oldani és inkább visszakozott. Kissé aggódott a történtek miatt, ez pedig valószínűleg arcára is kiült, bár Rhysnek pont elég volt a saját baja, minthogy Edriccel foglalkozzon. Halántékát dörzsölte, talán a feje fájhatott, ezt a férfi nem tudhatta. Ahogyan ismét megszólalt, hangjából a fájdalom szinte azonnal érezhető volt, Edric pedig kissé már bánta is, hogy beleegyezett a találkozóba. Nyilvánvalóan nem volt kellemes az egész Rhysnek, ráadásul terhesen hatványozottan veszélyes is lehetett.
Szavaira Edric szemöldökei szinte azonnal felszaladtak. Nem értette, hogy emlékezhetett a nő a dantooine-i barlangra, azonban tudta, hogy a női alakok kik voltak a szobrokon. Ezek szerint egyikük tényleg Benûwia volt, ám a másik ikertestvére, Ireria, a történet, amit a művészi alkotások akartak elmondani, pedig elég hátborzongató volt, ugyanis a két lány a túlvilágra zárták apjukat, egy bizonyos Lord Rhandot. Ahogyan Rhys mesélt, Edric előtt újra felderengtek a freskók és szobrok, s ezúttal mintha életre keltek volna a mozdulatlan kőből faragott figurák, mintha bábszínház lett volna. Rhys még azt is tudta, hogy az öt holocron, amit a családok rejtegettek, mire volt jó. Ezt a tudást rejtették, ezt az igazi sötét tudást, hogy miként lehetett valakit végleg kizárni az élők sorából ám mégsem megadni neki a halál kegyelmét, csak az örök szenvedést. A családi titok immár sokkal komolyabb fenyegetéssé vált a galaxisra nézve, mint azt Edric eddig gondolhatta. Nyilvánvaló volt, hogy egy holocronban komoly tudás lehetett a sithektől, ám a lehetséges szörnyűségek közül ilyesmi pont nem jutott eszébe a férfinak.
A terhes nő még azt is tudta, hogy kik is kereshetik, kinek dolgozhatott Grux és mestere amikor rájuk törtek és apját halálosan megsebesítették. Rhys mondatai között volt még valami, ami még inkább meglepte, s kezdte úgy érezni, hogy lassan több sokk nem érheti öt percen belül, azonban Rhysnek így is sikerült. Ugyanis Benûwia fel akart támadni, méghozzá benne. A nyilvánvaló kérdésre már nyílt volna a szája, ám az ágyon ülő másik fél még nem fejezte be, és elébe menve a kérdésnek még elmagyarázta, hogy az Úrnő az örökélet titkát kutatta, méghozzá a vérvonalon történő reinkarnációt felhasználva. Edric hallott mende mondákat a Templom falaiban sithekről, akik a halhatatlanságot keresték, de a természetüknél fogva általában mindig elbuktak. Mindig volt egy áruló köztük, aki magának akarta a hatalmat.
Rhys szerint a reinkarnáció nem feltétlen benne kellett volna megtörténjen, ám valamiért a sith őt választotta, és ha terve sikerült, akkor ő maga valószínűleg nem fogja túlélni a dolgot.
Ahogyan beszéde végére ért, Edric a falhoz lépett, majd háttal neki dőlt. Elsőre csak annyit tudott kinyögni, hogy:
- Wow…
Ebben ugyanakkor minden benne volt. Egyrészt az elképesztő részletek a holocronok titkának, másrészt pedig a szörnyűlködés Benûwia tervén. Mint újabban oly sokszor, ismét válaszúthoz érkezett, nevezetesen, hogy mit kezdett mindazzal, amit megtudott. Apja kérése ott motoszkált a fejében, de Rhys története kicsit megkavarta még azt is.
- A bátyámat valószínűleg az egyik holocron miatt üldözik. Azt nem tudhatom, hogy ez a Lord Xeth, vagy Rhand varázslói, valamelyikük azonban felelős az apám haláláért is. Meg kell találnom, mielőtt túl késő lenne… a családom generációk óta őrizte a holocront. Én valahogyan kiestem az egészből, amikor jedinek adtak és csak nemrég cseppentem bele- magyarázta, de igazából rájött, hogy saját története aligha nyomott sokat a latba.
- De azt sem szeretném, ha egy ősi sith, ráadásul ezzel a tudással feltámadjon. Van bármi, amivel meg lehet akadályozni?- kérdezte, bár még bátortalanul hozzátette- Nyilván nem a legnyilvánvalóbb, de annál barbárabb megoldásra gondolok, mert az kicsit drasztikus lenne... de ha tudok, segíteni akarok.

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan




Sokkal több volt a történet mögött, mint Edric valaha is képzelte. Egyszerre belecsöppent olyasmibe, ami talán az egész csillagködre is hatással lehetett, mint egy futófűz. Izgalmasnak kellett volna lennie a dolognak, ám most először a családja titkának teljes súlyát igazán érezte, s mintha az a földbe döngölte volna, a bolygó magjának mélyéig. Bárkinek sok lett volna mindez, bár Edric igyekezett nem túlságosan belegondolni a jelentőségbe. Önmaga kellett maradjon és nem hagyhatta, hogy összeroppanjon. Lépésről lépésre kellett haladnia ebben a történetben, lassítania és egyszerre csak az előtte lévő célra figyelni, nem pedig a távolira amiről még most sem tudott szinte semmit sem. Rhys szavai is messziről jöttek, ahogy megkérdezte, hogy hallani akarta-e Edric a látomását, így visszarángatta gondolatait a szobába és a rá figyelt ismét. Csupán egy érintés, ennyi kellett ahhoz, hogy egy sith lelke ismét megjelenjen a világban, méghozzá pont az őrnagyban egy furcsa esemény után. A férfi bólintott szótlanul csupán, hogy igenis hallani akarja a történetet mellé. Edric nem akart ugyan tiszteletlen lenni, ennek ellenére mégis kinyúlt az Erőben és megpróbálta megérezni mindazt, amit Rhys a felidézés közben átélhetett. Fel kellett készülnie rá úgy tűnt, ugyanis egy mély levegőt még vett Edric bólointása után, csak utána kezdett bele, először azért pár szóban megbizonyosodva arról, hogy a férfi is elég háttértudással rendelkezett a ciklusról, ami végbemegy 15 ezer évenként a csillagködben egy misztikus lángmadárnak köszönhetően.
- Nem lógtam a történelem órákat a Jedi Rendben, ha erre gondol- tette hozzá egy bátortalan vigyorral, aztán inkább jobb belátásra tért és befogta a száját.
Nem várt igazából túl pozitív elbeszélést, a nyitány azonban máris meglehetősen borúlátónak hatott. Káosz, azzal nyilvánvalóan szenvedés és halál, majd minden a nagy Ürességbe hull. Olyasminek hangzott, amit Edric hajléktalanok motyogásaként szokott meg egy-két koszfészek planétán, azonban most egy olyan ember mondta, aki nála sokkal többet tudott az egész helyzetről. A férfi remélte, hogy Rhys ettől a tudástól még azért nem tört meg. Nehezen tudta elképzelni magát a helyzetébe, ráadásul most is kockázatot vállalt azzal, hogy terhesen ezt megossza Edric-el. Bátor volt, talán kissé túlságosan is vakmerő, Max valószínűleg még le is bolondozta volna, így jobb is, hogy nem jött ide.
Edric behunyta a szemét, ahogyan Rhys mesélni kezdett, s képzeletében igyekezett saját magának is lefesteni a képeket. Először sötétség, mély feketség, pont ahogyan a szemhéjai eltakarták a világ összes fényét. Csillagok lassan megjelentek, aztán Edric már az egész Csillagködöt elképzelte maga előtt, ahogyan a térképeken, holoképeken látta már oly sokszor élete során. A képbe beúszott a lángoló madár, először csupán életlen formával, aztán ahogy Rhys egyre többet mondott róla, úgy rajzolódtak ki a részletek. Szárnyai körvanalán futkostak a kék lángcsóvák, mintha táncoltak volna rajta. Csőrét Edric képzeletében kitárta, hangja pedig megremegette az egész csillagködöt. A madár szárnyai átölelték a mindenséget, de nem óvó ölelésnek tűnt ez, hanem inkább támadónak. Lángok helyett Edric már az auráját képzelte oda, ahogyan az Erő kavargott körülötte és ezzel a teljes csillagköd körül is. A kép aztán újabb fordulatot vett, a madár ragyogása enyhült, támadások érték több irányból, s mint minden lény, ő is egyre gyengébben állta ki a sorozatos csapásokat. Ahogy Rhys elmondta, hogy nem tartott sokáig a harc, Edric már látta, ahogy a tűzmadár egy utolsót kiállt, majd mintha darabjaira tört volna egyszer csak szertefoszlott, a csillagködre pedig szinte esőként hullottak alá a maradványai.
Edric újra kinyitotta szemeit, a furcsa képsor pont elég is volt, de Rhys még ekkor sem ért a végére, sőt, a valódi látomás még csak ezek után kezdődött ezek szerint. A madár eltűnése után az Erő újjászülethetett, ám ezzel együtt ismeretlen és furcsa hajók támadták meg a bolygókat, kitört egy újabb háború, további szenvedést okozva. A látomásából nem tudta megállapítani, milyen lények voltak ezek, de több ezer helyen irthattak ki minden élőlényt. Aztán ezek a lények tulajdonképp urai is lettek a csillagködnek, Rhys látomásában pedig látott másokat is, akik a galaxis másik felét uralhatták. Zavarosnak hangzott az egész, és olyasminek, ami miatt Edric egyre jelentéktelenebbnek és aprónak kezdte érezni magát, a családi ügyével, a furcsa életpályájával együtt. Mit is tehetett volna pont ő, egy ex-jedi, aki azt sem tudta igazán ki is valójában egy galaxist átívelő káosszal és fenyegetéssel szemben? Mindez ellen egyedül aligha tudott tenni, egy porszem volt csupán.
A végén a háború lángjai lassan csillapodtak, de ezzel együtt a csillagköd lámpásai is, míg minden teljes sötétségbe borult.

Ahogy a történet véget ért, Edric kifújta az egész sokáig benntartott levegőt a tüdejéből egy halk füttyentés keretében. Még Rhys is hozzátette, hogy bizony ehhez az egészhez valószínűleg túl apróak voltak ők ketten és csak bábként fognak mozogni ebben a hatalmas dejarik játékben. Ennek megfelelően arra sem maradt válasza, hogy mindez kihez kapcsolódott igazán, noha Edricnek volt egy meglehetősen erős meggyőződése, hogy nem a családja lesz a dolgok nyitja, ők csupán ugyanolyan apró kirakódarabok, mint Rhys vagy ő maga. Legalábbis a férfi így látta, és egyre inkább dühítőnek érezte, hogy hiába gondolta, voltak saját döntései, az Erő, az univerzum, vagy akármi mégis erre az útra vitte, hogy mindezt megtudja és valamennyi szerepe legyen az egészben, még ha apró is, már maga a tudás bőven elég volt ahhoz, hogy a mai este rosszabbul aludjon majd. Akaratlanul is ökölbe szorult a keze, mintha bilincsek csattantak volna a csuklóján. Nem volt valójában szabad és bármit tett, sosem lehetett igazán az. Rhys a semmiből bocsánatot kért Edric apja halála miatt, ami a férfi értetlenül nézett.
- Az nem maga miatt történt, de köszönöm- mondta, s tényleg nem tudott haragudni a nőre. Valahogyan neki is sikerült úgy belecsöppennie az egészbe, mint Edricnek, nyilván a részletek különböztek, de a végeredmény az volt, hogy sithek akartak a halálból ismét csak visszatérni, vagy épp kijátszani azt, lassan már ebben sem volt biztos a férfi. Nem igazán érezte késznek magát ilyesmire, de Warrick Mester szavai eszébe jutottak, miszerint a legtöbb próba nem jelentette be magát előre és pont azért voltak próbák. A lényeg, hogy az ember szembenézzen velük és ne adja fel már rögtön azelőtt, hogy ténylegesen elkezdődött volna. Edric azon kapta magát, hogy egyre többször idézi fel a jedi tanításait, bár ennek jelentőségét sem igazán tudta megállapítani egyelőre.
A holocronnal kapcsolatos kérdés jogos volt, bár ez inkább volt a tudatlanság következménye, mint a szándék hiánya.
- Amennyire tudom, akkoriban nem tudták, hogyan lehetne biztonságosan megsemmisíteni, így az őseim úgy döntöttek, hogy elrejtik. Öt másik családdal együtt. Ráadásul félő, hogy már csak az én családom holocronja van még meg. A többieket ugyanis már rég nem lehetett elérni- mondott immár kissé többet Edric is. Meg kellett találnia Edwint, ez nem is volt kérdés.
- Abban egyetértünk, hogy meg kell semmisíteni a tudást. A kérdés az, elég-e, ha csak az egyik holocron tűnik el örökre? Ha a másik négyből ki lehet következtetni a tudást, az pont olyan probléma. Azt viszont fel merném tenni fogadáson, hogy még nincs minden veszve. Elvégre nem rohangálnak még ősi sithek körülöttünk, nemde?- kérdezte egy mosolyt erőltetve.

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan


Ugyan Edric próbálta az Erőn át is érezni, min ment keresztül Rhys, nem talált semmit csak ürességet, ami nem is vákuum volt, inkább egyhangú, szinte közömbösség. Nyilvánvaló volt, hogy jól kontrollálta magát az őrnagy és elrejtette a valódi érzéseit, bár Edric kissé furcsának találta, hogy még csak a veszélyét sem akarta vállalni, hogy valaki egy kissé gyengébb oldaláról látta volna. A férfi úgy volt vele, hogy az ilyen függönyöket legfeljebb azok előtt kellett elhúzni, akik inkább ellenségek voltak, mint szövetségesek. Emlékeztetnie kellett magát, hogy ez nem az ő döntése, és igenis joga van a hölgynek azt engednie az életébe, akit akart, még ha Edric maga ezzel szemben teljesen olyan volt, mint egy nyitott könyv. Mindenesetre ez talán azt is mutathatta, hogy Rhys nem bízott meg benne teljesen, ami végső soron nem volt túl váratlan, elvégre az ex-jedi már nem volt a Rend tagja és inkább renegát kalandorként a csillagködben gyakorlatilag bárki lehetett. Fordított helyzetben talán így ő is hasonlóképp tett volna, bár ismerve önmagát, az ilyesfajta elővigyázatosság úgy kimaradt neki általában, mint egy pohár víz amikor egy bárban járt.
Amikor visszautalt a jedi órákra a történelemről, Rhys még megemlítette, hogy számára a jedi tanok ismeretlenek voltak és maximum a férjétől hallhatott volna róluk, elvégre ő is a Rend tagja volt.
- Nem vesztett sokat, elég egyhangú volt az összes. Bár pont a történelemből tanultam szerintem a legtöbbet. És ki tudja, talán a férjével is egy órán ültünk- tette még hozzá ő is vállat rándítva.
Edric nehezen tudta elképzelni, hogy valaha is összefutott a másikkal, bár az Erő kifürkészhetetlen, ugye. És tényleg, napjában már többször is megfordult a fejében ez a klisés mondás, noha ahogyan egyre többet és többet tárt fel a családi ügyéről, úgy valahogy egyre jobban illett a helyzetekre. Minden kavargott és zavaros volt, csak egy nagy massza, amiből legfeljebb csak az építtető látott végül egy remekművet előre. Neki az egész egyelőre nem volt más, mint egy hatalmas tábla a falon, mindenféle képekkel, cetliket és vagy’ egy kilométernyi cérna, ami össze-vissza, kuszán szelte át az egészet és próbált vázat adni mindennek. A kirakós, amit egyelőre több ezer darabból állt, s csupán a sarkai voltak meg, méghozzá csak kettő szembenálló. Rhys is hasonlóan érezhetett, újra elmondta, hogy felelősnek érzi magát mindazért, ami Edric családjával történt és történik, közben pedig probléma támadt a személyes névmásokkal is, ami kissé furcsa volt, de a helyzetben valamennyire érthető. Edric nem akart a témán lovagolni, egyáltalán nem érezte, hogy Rhysnek bármilyen felelőssége is lenne apja halálában, vagy épp az egész kialakult helyzetben. Az ember nem választhatta meg hova vagy épp kinek született, csak remélte a legjobbakat. A stigmát és megbélyegzést amit egy-egy család múltja okozhatott persze sokan kerülni próbálták. Edric és a hozzá hasonló jedi növendékek ebből azonban kikerültek, helyette olyan elvárásokat támasztottak velük szembe a jövőjüket illetően saját maguk helyett, amelyek pont olyan problémákhoz vezethettek, melyek miatt Edric is inkább a saját ösvényére tért. Vajon ha nem hagyja ott a Rendet, apja akkor is megtalálja? Talán akkor is ide vezetett volna az útja, csak épp egy talárban és palástban álldogálna Rhyssel szemben a kissé kopott bőrmellény és felső helyett? Vagy talán apja még mindig élne. Nehezen tudta elképzelni, miért adták a szülei a Rend kötelékébe, ha egyszer egy ennyire komoly titkot őriztek. Az emlékek újra ellepték, ahogy a sötét jediktől apja megmentette őt és Maxet, gyakorlatilag feláldozva magát fiáért, akit nem is ismert, nem tudta, hogy milyen ember. Talán már figyelte, követte őt egy ideje, ezt nem tudhatta, de ott, helyben elképesztő szégyenérzete támadt Edricnek. A felelősséget sokszor elkerülte, élvezte az életet, és kételkedett benne, hogy apja minderre büszke lehetett volna.
- Ismerős érzés- mondta még Rhys zavart szavaira, és ez valóban igaz is volt, ugyanis ő sem tudta még mindig eldönteni, ki is volt. Ezért is kellett ennek az egésznek a végére járnia, mintha ez jelentette volna hirtelen életének valódi értelmét. Eddig nem cipelhette a titok terhét sem, de itt volt az ideje. Már csak Edwin nyomára kellett volna rábukkanni és segíteni rajta. Ha persze még nem volt túl késő…
A holocron elpusztításának kérdése érdekes volt. Neki is elsőre ez ugrott be, amikor megismerkedtek Crystaliaval, aki szerint akkoriban nem tudták, hogyan is lehetett volna mindezt úgy kivitelezni, hogy közben ne legyen belőle aránytalanul nagy áldozat. Persze a tudás mégiscsak tudás volt, így Edric fejében az is megfordult, hogy az öt család valamennyire profitálni is akart a dologból. Remélte, hogy ez nem így volt, de látott pont elég hasonló alakot a galaxisban, hogy a nagy számok törvénye miatt valamelyik generáció a családfákon is hasonlóvá váljon. Rhys ötlete, miszerint egy csillag, vagy épp feketelyuk elintézné a dolgokat, Edric kacagott egy jót halkan.
- Ezzel nehéz vitatkozni. Ígérem, ha megtalálom a bátyámat, ezzel megpróbálkozunk, ha egy nagy kalapács nem lenne elég- válaszolt rá egy komolytalan tervvel és mosollyal. A pillanatnyi jókedv pont csak annyi volt, egy fuvallat, ami már tovább is ment. Mintha a napfény egy pillanatra előbukkant volna a gomolyfelhő mögül, hogy aztán ismét a búvóhely mögé lapuljon és újra az árnyaké legyen minden. A nő ismét elkomorodott, s hangosan gondolkodott, szerinte ugyanis a többi családra valószínűleg Rhand varázslói támadhattak, akik épp a rosszabbik forgatóköny volt. Nyilván túl egyszerű lett volna, ha a Birodalom megoldotta volna az összes problémájukat. Edric fura megjegyzésére, miszerint nem rohangálnak ősi sithek, Rhys láthatóan elsőre megfagyott, aztán kissé már legyőzötten javította ki a férfit, hogy igenis már jártak, méghozzá nem is kevesen. Edric arcáról szépen lassan lefagyott a mosoly, s úgy kezdett bólogatni, mint egy játékdroid.
- Naná…- tárta szét karjait- Én meg az a nagy szám- dörmögte magában, miközben fel-le kezdett járkálni a szobában. Nem volt jó hír nyilvánvalóan, de aligha tudott vele mit kezdeni, főleg, hogy neki éppenséggel más dolga volt. Annyi esélyük volt, hogy az az egy holocron, ami talán még Edwinnél volt, kulcs lehetett a feltámadáshoz és annak hiánya igencsak visszavetné a sithek ördögi terveit, legalábbis Rhys pár évtizedet látott nyerni ezzel. Évtizedek segítettek, de a problémát még nem feltétlen oldották meg, ha utána mégis feltámadt Rhand és ugyanúgy milliók szenvedtek és haltak el. Minden létező egyensúlyt felrótt volna, az Erő balanszon kívül pedig nem volt épp kellemes élmény a teljes csillagködnek.
- Rendben, lépjünk vissza egy jó nagyot. Meg kell találnom a bátyámat és elpusztítani a holocront. Én egyelőre erre koncentrálnék. Ha ez megvolt, utána meg kell valahogy oldanunk a Rhand kérdést is, de mindent a maga idejében- hadarta el, saját magát is meglepve.Jedis szöveg volt ugyanis mindez, hogy a jelenre kellett koncentrálni. Mintha még Warrick mester mosolyát is látta volna maga előtt. Aztán eszébe jutott ismét a Dantooine, illetve, hogy mit láttak még ott Maxel és Crystaliaval együtt.
- A barlangban… volt egy térkép a csillagködről, ami kivetített nekünk egy fejlett bolygóról. Illetve a Chiss területén is felvillant egy pillanatra valami, de arról sem igazán tudtunk meg többet, ahogy erről a fura planétáról sem. A mai térképek nem mutatnak azon a területen semmit csak a nagy ürességet- tette még hozzá, remélve, hogy Rhysnek mindez többet mondott.

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan


Az őrnagy még kijavította, hogy a férje igazából lényegesen idősebb Edricnél és valószínűleg maximum taníthatta volna, csak épp nem Coruscanton. Igazából nem is volt túlságosan lényeges a kérdés, de némileg legalább oldotta a túlságosan is komor hangulatot a szobában. A körülmények és a helyzet mind olyan volt, mintha épp dögrováson lettek volna és csak várták a sorukat a mészárszéken. Mindketten érezték a helyzet súlyát saját magukra és a csillagködre nézve is, ráadásul Rhys még terhes is volt, amihez nyilvánvalóan nem kellett volna még ez az extra stressz. Bár nem mutatott semmi jelet gyengeségre, mint egy igazi katona. Edric még el is gondolkodott milyen érzés lehetett neki ebben a szituációban a gyermeki áldás, különösen, hogy ennyi szenvedést látott az Erőnek hála és nem lehetett biztos benne, hogy a csöppség egy olyan csillagködben nőhetett fel, ami biztonságban van. Az pedig, hogy ezek után Edric akart-e családot, azt nem igazán tudta eldönteni, mint oly sok mindent. A vér szerinti család fogalma új volt számára, csupán egy szó.
Rhys a furcsa látomások alapján csak az Erő tudhatta, mi várt a különféle csillagrendszerek oly sokszínű lakóira. Mindez túl nagy volt, olyannyira, hogy Edric talán felnőtt életében most először, de szörnyen aprónak érezte magát és védtelennek. A kozmikus szint olyan távol állt tőle, mint a fekete lyuk a galaxis közepén, ráadásul folyton folyvást rácsodálkozott, hogy pont ő is egyike azoknak, akik az egészről tudhattak, mintha egy titkos társaság tagja lett volna. Kissé hencegő gondolat volt, ám mégis tetszetős számára.
A ciklus persze nem állhatott meg, az élet körforgása volt az elmúlás és újjászületés, a béke és háború, a szenvedés és öröm. Az univerzum mindehhez adta a vásznat, a színeket pedig a benne létező és elmúló anyagok és élőlények. Utóbbiak pedig bármennyire is aprók voltak, élénk színeik a teljes festmény képét formálták, még a grandiózus csillagok és planéták kontúrja között is. Szédítő érzés volt mindebbe belegondolni, az Erőn keresztül pedig ezt a festményt maga Edric is láthatta, ám nem volt mersze hozzá. Mintha a tudás olyasvalamit adott volna, amitől a jediket óva intették: félelmet, ami utána egyenes úton vezetett a többi felé. Minél inkább a saját színét ráerőltetni a vászonra, nagy ecset nyomot hagyni, a hatalmon keresztül pedig az összes többit elnyomni. Viszont ez csupán egy paca lett volna, nem pedig egy tájkép.

Nem, neki egyszerűbb sorsa volt, és ezt már sejtette. A hatalom aligha érdekelte, és életében először tudta is mit kell tennie. A feladat adott volt, ám mégis nehezére esett ténylegesen elindulni az úton. Tartott talán valamitől, vagy csupán továbbra sem volt képes igazán szembenézni a kötelességével, igazából lényegtelen. Rhys még a segítségét is felajánlotta, noha Edric kezdte egyre inkább úgy érezni, hogy sokkal többet segít rajta a nő, mint ő rajta. Ennek ellenére a SIS kontaktok nem kevés nyomozói munkától szabadíthatták meg, illetve rengeteg időt is nyerhetett volna, ami a bátyja, Edwin szempontjából sem volt mindegy. Talán ha időben kapcsolt Edric, még az apját sem kellett volna eltemetnie a Dantooine-on.
- Szaván fogom, ha nem bánja, és nagyon köszönöm- mondta válaszul a felvetésre, aztán kissé a távolba révedve folytatta- Tudja jediként a legközelebbi családunk a Rend, amiben én nem éreztem magamat valódi tagnak. Kissé mindig kilógtam a sorból, aztán rájöttem, hogy nem nekem való és otthagytam. Aztán apám belecsöppent az életembe és végre tudom, ki is lehetek és mi is lesz a célom ebben a furcsa kozmoszban- mondta egy mosollyal a végén- Bár azért egész jó bunyós is voltam. Na meg azért fejvadásznak sem vagyok utolsó nyilván!

A Dantooine-on látottakról sajnos nem tudott többet, de Edricnek már így is sokkal többet mondott, mint amit elvárt Rhystől. A férfi fejében azért ott motoszkált, ha meg is találta Edwint, utána mihez kezdenek. Örökké nem fognak tudni menekülni és valami azt súgta neki, hogy ha el is pusztítják a holocront, a veszély még mindig fennáll az ősi sithek további feltamádására.
- Szerintem meg kellene próbálnunk állítani Rhand varázslóit. És tudom, bénának tűnök ahhoz, elvégre mégis hatalmas sithekről meg ki tudja kikről beszélünk, de nem hinném, hogy ölbe tett kézzel várni a csillagköd végét a legjobb megoldás. És nem is "a jedi út".

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan



Nehezen akarta elengedni a bátyja gondolata Edricet, és akaratlanul is elkalandozott kissé. Csak találgatni tudott arról, hogy milyen élete lehetett korábban, azt feltételezte, hogy apjuk nevelte, ám ennél sokkal többet nem tudhatott. Ha a Dantooine-on nőtt fel, Edric még irigyelte is volna. A rövid idő, amit a planétán Maxel eltöltöttek, egészen mély nyomot hagyott benne, mint egy képeslap ami után nap mint nap vágyakozhatott az ember. Persze a sith barlang emléke nem volt éppenséggel kellemes, ám a füves lankák, az emberek segítőkészsége és reménye mindent más megvilágításba helyezett. Edric világát leginkább a Koréliához hasonló helyek tették egészen addig ki, s így inkább látta a csillagköd reménytelenebb, minden nap éppen éppen elboldoguló embereinek a sorsát, mint olyanokat, akik elégedettek voltak az életükkel és a természetben éltek harmóniában. A Jedi Rend kötelékében persze mindenfélét látott, a Dantooine azonban mégis valamiért különlegessé vált a számára. Mint egy otthon, ahonnan réges rég el kellett jönnie, ám volt esély a visszatérésre talán egy napon amikor ennek az egésznek vége volt.
Edwin remélhetőleg sokkal inkább felkészült a holocron titkára, mint Edric vagy épp Crystalia, aki hasonló cipőben járt, mint Edric maga, noha a titokról többet tudott, mint a férfi egészen huszonéves koráig. Ami pedig a bátyját illette, Edwin ebbe nőtt fel, és ezek alapján talán mégis volt esély arra, hogy elboldogult egészen idáig és ott volt valahol a csillagködben. Már csak a morzsáit kellett volna megtalálnia Edricnek, ami eddig sokkal keményebb diónak mutakozott, mint elsőre gondolta. Hiába igyekezett nyomozni több szálon is, itt-ott korábbi szívességeket behajtani különféle alvilági és legális kapcsolataikon keresztül Maxel, egyelőre olyan jeges volt a nyom, hogy már el is csúszott rajta párszor. Az SIS újabb reményt adhatott, bár még volt egy plusz lehetőség a zsebében, nevezetesen apja koordinátái az üzenetéből és a dantooine-i barlangban látott bolygók is.
Ahogyan elkalandozott, Rhys még megjegyezte, hogy igen jól ismeri a jedi szokásokat a férjének hála. Na igen, a Rend tiltott mindenféle gyengéd kapcsolatot, bár ez nem is egy jedi kilépését is magával hozta már. Edric sem volt ezen túlságosan meglepődve, hiába a folyamatos tanulás az érzelmekről és azok elengedéséről, létezett olyan érzés, ami még az Erő hatalmánál is nagyobbnak bizonyult és mindent felül tudott írni. Igazából ő maga is érzett már hasonlót, csak épp ott, a pillanatban ezt fel sem fogta. Amikor a Nageont lerohanta a Birodalom, padawanként találkozott Kieraval, aki menekültkéne és felkelőként harcolt az elnyomók ellen. Sosem tudta, mi történt utána a lánnyal, de még mindig emlékezett poros arcára, ahogy a támadásban a könnyei két csíkban megtisztították. A Rendből megszökve pedig inkább a hedonista életmód mellett tette le a voksát, bár az utóbbi időben egyre kevésbé volt rá erre a pár évre büszke és kezdte úgy érezni, hogy hibák sorát vétette. Az Erő majd eldönti.
Az őrnagy közben még egy kéréssel is előállt Edric felé, méghozzá, ha már fejvadász volt a férfi, talán a SIS kontaktokért cserébe talán Rhys is használhatta volna a szakmabeli és további kontakjait. Tényleg volt néhány, ráadásul akadt pár zsoldos, csempész, kalóz de még néhány rendes vállalkozó is a fejvadászos évek során. Talán néhány bunyós haverja is hasznos lehetett, ki tudja.
- Természetesen, szívesen megosztom én is őket- válaszolta gyorsan egy biccentéssel.
Rhand varázslói megállításáról egyhangúlag értettek egyet, Edric pedig elkönyvelte, hogy tulajdonképp bárki a tagjuk lehetett, még olyanok is, akik nem voltak a klasszikus értelemben Erőhasználók, illetve csak olyan hatalmuk volt, ami nagyon hasonlított a maguk fajtára. Kissé kusza volt az egész, de ebből is látszott, hogy mennyire komoly bajba kerülhettek. Nem is ő lett volna, ha nem ekkor jutott volna eszébe néhány beszólás aminek lényege az lett volna, hogy ideje lett volna végre legurítani néhány itókát ezek után, de igazából újabban igyekezte kontrollálni magát és nem elszavalni ezeket mindenféle gondolkodás nélkül. A humorát nem akarta elveszteni ugyan, de a helyzetben nem lett volna szerencsés a nagy poénkodás.
Rhys terhessége azonban azt is jelentette, hogy neki jobb lett volna, ha a háttérben maradt és igyekezett az elsődleges feladatával foglalkozni, nevezetesen anyának lenni.
- Ne értse félre, de a gyermekei miatt szerintem jobb, ha igyekszik kiszállni a dologból. Nem akarom megmondani mit tegyen, csak egy tanács. Én nem ismertem a szüleimet… és elég érdekes is lett a vége, mint láthatja- mutatott végén magán, hangsúlyával érzékeltetve, hogy azért kissé szarkasztikus a megjegyzés.

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan



A kapcsolatok cseréje mindkettejüknek kapóra jöhetett, Edric pedig némi reménysugarat kezdett érezni, hogy talán mégis meg fogja találni hamarosan a bátyját. A találkozásról már volt pár lehetséges szcenárió a fejében, aminek legtöbbje nem volt épp kényelmes gondolat. Szinte biztosra vette, hogy mindketten komoly zavarban lesznek ha először találkoznak. A jedi társak elvileg a testvérei voltak felnövése alatt, mesterén kívül azonban nem igazán volt barátja vagy olyasvalaki az egész coruscanti Templomban, akit hasonlónak gondolt. Edwin ezzel szemben vér szerinti rokona és ugyebár az ősrégi mondás szerint a vér kötelez. Újabban túlságosan jól tudta, mit is jelentett ez a fura szófordulat.
Ha pedig már család, az őrnagyé láthatóan nem is olyan soká bővült tovább, s ugyan tényleg nem volt sok közé hozzá, azért Edric a józan eszét kissé kidobva az ablakon még meg is jegyezte, hogy talán Rhysnek jobb lenne lassan a háttérbe húzódnia és a gyermekeire koncentrálni. Korántsem mondta mindezt azért, mert gyengének tartotta volna a nőt, épp ellenkezőleg, de pont a katona mivoltja miatt tudta azt is, hogy sokkal nehezebben fog a csillagköd felé lévő kötelességétől megszabadulni, mint azt talán az őrnagy magának is belátta. Ami ezután következett, az teljesen váratlanul érte, és még egy lépést is hátrált. Mintha a szobából egy csapásra eltűnt volna a fény, a levegő szinte megfagyott, mintha minden az ellentétes oldalára fordult volna. Az Erőn keresztül érezte a dühöt, ami hirtelen szinte égett Rhysben, a lángnyelvek pedig körülölelték a lelkét a semmiből. Edric ekkor látta meg, hogy a nő kezei is ökölbe rándultak, körülöttük lilás villámok táncoltak, mintha csak szikrái lennének a közeledő robbanásnak. Rhys emellett szinte kiabálni kezdett vele, méghozzá, hogy pont eleget hallotta már az Edric tanácsához hasonló szövegeket és igen igen unta már a kioktatást arról, hogy mi lenne a legjobb a gyerekeinek. A férfi tett egy lépést ismét hátra, majd kezeit feljebb hozva jelezte, hogy ő igazán nem akart bajt, csak remélte, hogy elfogad egy tanácsot az őrnagy. Ha nem, az az ő döntése volt.
Ahogyan a kifakadás csillapodni látszott, Edric még pár pillanatig csak pislogott, a dolgon, közben fejében próbálta megérteni az egészet. Nem igazán látott hasonlót, s valami azt súgta neki, nem egészen volt normális a dolog. Ráadásul ez a mérhetetlen düh, mintha a nő lába már félúton a sötét oldalnál lett volna. Nyilván a terhesség hatott az emberre, de arról Edricnek fogalma sem volt a hormonok mennyire játszhattak közre az előbbiben, ráadásul a kéz körüli kis szikrák inkább azt a teóriát erősítettek, hogy itt többről volt szó mint holmi vegyületekről a szervezetben.
- Wow, na ez… látványos volt. Igazából semmi közöm hozzá, de pont az eféle dologról beszéltem- okoskodott még egy mondatot, de egy torokköszörülés után azért próbált javítani a helyzeten- De igen, sejtem, hogy mindenkitől ezt hallgatja, úgyhogy inkább befogom- hadarta még el- És elnézést!
Nem igazán akarta megtudni, milyen érzés volt, amikor Erővillámmal találta telibe valaki, így a nagy száját gyorsan becsukta, habár a baj már megtörtént. Mindez azt is jól mutatta ugyanakkor, hogy Rhys mennyire erős volt az Erőben, bár ha Edric jól sejtette a csemeték is csak felerősíthették kapcsolatát vele.
Mintha mi sem történt volna, végül a nő visszatért a csevegős hangnemébe, s ezúttal a szülőkről mondott pár szót, s derült ki, hogy bizony neki is egy elég diszfunkcionális családja volt, akik élete nagy részét végighazudták. Edric csak együttérzően megrázta a fejét, aztán:
- Akkor talán itt az ideje megmutatni az öregeinknek, hogy mi nem követjük el az ő hibájukat, nemde?

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan


Kellett volna már egy ital. Edric fejében átszaladt ez a gondolat, miután Rhys ismét lassan lenyugodott. Nyilván az őrnagynak ilyesmi nem jöhetett szóba, de a férfinak igenis jól esett volna némi alkohol a feszültséget kissé oldandó és talán felejtésre is. Egy ideje, de leginkább a Dantooine óta sokkal inkább volt ideges mint saját magától megszokta. Ezzel pedig Maxet is többször az őrületbe kergette a kissé paranoiába forduló óvatosságával, amikor régen pont ő volt az, aki sosem gondolt bele tettei következményeibe és inkább volt fenegyerek, mint körültekintő. Na persze a Takodanan azért így is tett egy-két meggondolatlan dolgot, de legalább megismerte Rhyst és máris előrébb járt a saját ügyében, mint valószínűleg a saját nyomozásából jutott volna. Mindegy, remélhetőleg csak épp rossz bőrben volt, hiába tartott a dolog már hónapok óta. Az Erővel való kapcsolata is sokkal erősebbé vált az utóbbi időben, s mintha büntetésből még az is kellemetlen álmokkal bombázta volna.
Mindemellett ugyanakkor a nő kis epizódja némi aggályt ébresztett a fejvadászban, főleg ami a sötét oldalt illette. Nem tudta pontosan, mi lehetett a háttérben, de volt egy olyan érzése, hogy a kis kommentje inkább szikra volt a puskaporos hordók raktárába bedobva, mint maga a puskapor. Mindegy, ki tudta állni az ütéseket ha akarta, de erre nyilván nem volt szükség. Az kissé problémás volt, hogy Rhys ennyire közel volt a sötét oldalhoz, és Edric fejében meg is fordult, hogy ez az egész már inkább Benuwia hatása. Ha nem is közvetlen, de közvetett, a puszta tudat is nyomasztó lehetett, hogy egy ősi sith az ember testére vadászik. Ebből a perspektívából Rhys dolga sokkal nehezebb volt Edricnél és a férfi még át is számolta, hogy egy komolyabb terhet kellett a másiknak cipelnie méghozzá nagyobb távolságokon. Innen nézve Edric gondja igazából egészen semmisnek tűnt és átlagosnak. Egy sóhajtást kiengedett magából, ahogyan az újabb tanácsot elmormolta Rhysnek, aki szúrós tekintettel válaszolt először. Ha a szemek tudtak volna lézert lőni, Edric már kénytelen lett volna fedezékbe húzódni, ugyanis az őrnagy láthatóan továbbra sem vette jó néven a dolgot és egy újabb adag kissé ideges mondatok hangoztak el tőle, ezúttal arról győzködve a férfit, hogy szerinte nem annyira jó ötlet tétlenül várni, hogy a problémája megoldódjon. Azt már Edric is érezte, hogy immár nem a haragból beszélt, inkább a keserűség fújta ki már azt a lángot. Látta rajta, hogy az egészbe már belefáradt Rhys és sajnálta, hogy nem lehetett nagyobb segítség neki. Nem volt jó látni semmilyen formában szenvedést, de néha sajnos tovább kellett sétálnia, mert voltak, akiken nem lehetett segíteni. Nem azért mert Edric nem akart, hanem mert tiszteletben tartotta, hogy maguk akarták megoldani. Talán neki sem ártott volna ezen elgondolkodni, jutott eszébe.
Néhány pillanatig csend volt, de Rhys újra megszólalt, ezúttal ő kért elnézést, amiért az érzelmek felülkerekedtek rajta. Edric elmosolyodott megértően, közben a fejében átfutott a Jedi Kódex sora az érzelmekről és békéről. Egyszerű mondat volt, de az emberi lét legalapvetőbb része voltak az érzelmek az ösztönökkel együtt. Ha nem élte meg őket valaki, csak sovár maradt a lelke egy idő után, mint egy termőföld, amit nem öntöztek rendesen. Valamennyit termelni fog, de a valódi gondoskodás nélkül csak pont elég lett a bőség helyett.
A beszélgetés végül visszakanyarodott Edric ügyére, méghozzá a bátyjára. Rhys megkérdezte a fejvadászt, hogy van-e esetleg bármilyen képe a testvéréről, amit átadhatott volna a SIS-nek, azonban még azt sem tudta Edric, hogyan nézhetett ki, így leszegve megrázta a fejét.
- Sajnos nincs. Ha apámból és magamból indulok ki, hasonló magas és testalkatú lehet. A neve van meg, Edwin. Idősebb nálam, talán kissé viharvertebb is, ha már menekül. Nyilván álnevet fog használni, de mivel ő sem kisdarab, nem hinném, hogy könnyen elvegyül tömegekben- magyarázta, közben próbálta elképzelni maga előtt Edwint, de valamiért mindig vagy a saját, vagy épp apja ráncoktól tépázott arcát.

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan





Még így is elismerésre méltó volt, hogy Rhys mennyire tartotta magát a fény oldalán, hiába volt ott árnyékként fölötte Benuwia még puszta gondolata is. Edric is el kellett, hogy töprengjen, hogy ő mégis pontosan hol is volt ebben az egészben? Jedi már nem volt, de úgy képzelte, hogy eléggé a világos oldal felé billent esetében a mérleg, noha Jonathan Skrex a Takodanan megmutatta, hogy a Renden kívül igenis voltak más hasonló szervezetek, amelyek a jót szolgálták, csak kissé szabadabb szemlélettel a szabályokról. Szürke jedikként ismerte őket a köznyelv, ami elvileg azt is jelentette, hogy egyensúlyban vannak a két oldal között. Edric nem vetette meg a saját haragját, főleg a ketrecharcok idejéből emlékezett, hogy fiatalon mennyire fel tudott dühödni egy-egy bekapott jobb egyenesen, ami után persze olyan elvakult vadállatként is viselkedett, hogy úgy kellett őt leszednie több emebrnek az ellenfeléről. A sötét oldalhoz talán azokban az időkben járt a legközelebb, csupán néhány lépést tett azon a furcsa talajon, de mindig megégette a talpát. Elsőre mámorító és felszabadító volt az egész, aztán amint tett egy lépést az árnyékból ismét a fénybe, a tettek súlya is ugyanúgy került a vállára. Az előbbi emléket tovább játszva fejében szinte újra látta maga előtt ellenfele szinte felismerhetetlenségig összeroncsolt arcát, amit annyira vörösre festett a vér egyrészt Edric ökléből, másrészt számtalan sebéből, hogy már eredeti bőrszínét sem lehetett látni. Az volt az első alkalom, amikor igazán megijedt saját erejétől, ráadásul még kamaszként. Nem sokkal később szedte ki a gödörből Max, és Edric hirtelen rádöbbent, hogy ha ott maradt volna, talán a sötétség egy-egy lökete egy idő után igazi függőséggé tört volna át. A jelenben persze minden más volt, de tudta, hogy benne is ott volt a fenevad és a családi kötelékektől nem véletlen ódzkodtak a jedik. Egy igen törékeny talaj volt ez, amit Edric súlya könnyen beomlaszthatott. A legfurább az egészben mégis az volt, hogy Edricet ez nem érdekelte. Kíváncsi volt és a helyes dolognak tűnt segítenie a bátyján… és közvetve talán az egész csillagköd is nyerhetett vele. Csak ekkor vette észre, hogy kezei ökölbe szorultak, így kissé ellazulva tért vissza a szobába ismét, s kanyarította vissza gondolatát Edwinre.
Nehéz volt arcot képzelni bátyjához, talán tényleg egyfajta keveréke volt saját képének és apjáénak, vagy épp szöges ellentéte. Edric apja kiköpött mása volt fiatalabb gyermekének, csak a ráncok, őszhajszálak és a borosta meg szakáll közötti arcszőrzet volt komoly különbség. Na meg mondjuk pocakméretben, bár Edric tudta, hogy nem igazán hanyagolhatja el az edzéseket a következő években, ha ezt így is akarta tartani.
Ennyi erővel persze könnyen előfordulhatott az is, hogy Edwin alig örökölt valamit édesapjuktól és inkább anyjukra hasonlított. Anyjukra, akiről Edric még azt sem tudta, hogy hívták vagy épp hogyan nézhetett ki. Az egész furcsa volt, jediként nem értette a családi kötelékeket túl jól, de anyja gondolata mégis valami elemit hozott fel benne. Megtörhetetlen kapcsolat talán, vagy csak inkább valamilyen képzelgés amit a Renden kívüli élet tapasztott rá? Bárhogy is volt, aligha számított a végkifejlet fényében. Apja valószínűleg mondta volna neki, ha még életben volt a másik szülő, de ő csak Edwinről figyelmeztette.
Egy pillanat alatt átlőtte agyát egy emlék a Dantooine-ról, s romos házukból. A családi kép, melyet ott látott. Elsőre még azt hitte, talán elég lett volna az is kiindulási alapnak, ám közben rájött, hogy maga a kép nem volt már több körvonalaknál, az arcvonások, részletek elvesztek az időben mint egy őszi falevél. Egy sóhajtást kiengedett magából, de azért felhozta egy kézi holovetítőn a képről készített digitális másolatot.
- Ennyi, bár ez nem sok- mutatta Rhys felé, s a nő láthatta, hogy valójában egy talán tizenéves gyermek és két felnőtt körvonalán túl nem igazán lehetett többet kivenni az elázott, kiszáradt, napszívta papírból. Max azt mondta rá, hogy ugyan tudott pár zsenit, akik közel nulla képből ki tudtak hozni valami részletgazdag másolatot, még a sokat látott fejvadász szerint is lehetetlen lett volna ez a feladat nekik a szakiknak.
- Úgyhogy tényleg ki kell érdemelniük a pénzüket, azt hiszem!- tette még hozzá csalódottan, de azért átküldte Rhysnek a képet, amolyan sose lehet tudni alapon, mielőtt kikapcsolta a vetítőt. Talán az SIS számára sokkal korszerűbb berendezés állt rendelkezésre, mint akiket Max vagy Edric ismert meg a fejvadász világból.
Ahogyan az újabb témát kipipálták, Rhys még rákérdezett, hogy volt-e még valami, amit Edric még talán nem mondott el. A férfi megvakarta a tarkóját kicsit gondolkodva, emlékezete albumát lapozgatva, Crystalian ugyan átugrott, de úgy volt vele, jobb ha a lányt nem kavarja bele a dologba, aztán vállat rándított. Az elhallgatás nem volt igazán hazugság, inkább csak a lányt akarta védeni vele és nem volt biztos benne.
- Nem igazán. De jobban örülnék, ha valahogyan kapcsolatban tudnánk maradni ha esetleg gond adódik bármelyikünk oldalán. Ha netán szüksége lenne egy ex-jedi, fejvadász melákra valamikor- mondta még egy kurta vigyort eleresztve.

Felszerelés:

Idő: Ismeretlen idő; 244.4 MU
Helyszín: T.H.O.R.N. bázis, Ezaen
Cél / Feladat: Információ szerzése
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan




Valószínűleg Rhys tudhatta, vagy legalábbis érezte, min gondolkodhatott Edric néhány pillanattal korábban, mert a téma éles váltással elterelődött a sötét oldalra. A férfi nem rejtette el érzéseit, úgy volt vele, hogy az őszinteséghez hozzá tartozott, ha valakiben megbízott, akkor nem rejteget semmit a másikkal szemben. Agyában persze ott volt, hogy nem is tanulta meg a dolgot padawanként, így tulajdonképpen talán csak saját magának hazudott ezzel és hitegette hogy ez így rendben volt. Anno a Takodanan is így találkoztak, a nő egyszerűen megérezte az ő és Jonathan Skrex jelenlétét, ahogyan ki akarták figyelni, mit is ügyködött az ezredessel együtt a félreeső bolygón, ami messziről érintetlen paradicsomnak tűnt, közelről azonban úgy tűnt, legalább annyi titkot takartak az erdők, mint Edric családja. Az átvilágítás ellen így igazából nem is volt értelme ellenkeznie. Az őrnagy közben azért kifejtette, hogy a fény és sötétség között nem olyan fekete és fehér a különbség, mint amit a Rend az ifjoncok fejébe vert. Szinte átokként kezelték a sötét oldalt, mindenféle említésre szigorú szemek és fejcsóválásokkal válaszoltak, tulajdonképp tudomást sem akartak venni a létezéséről. A gyermeki kíváncsiság mindezt azonban inkább izgalmasnak találta, egy újabb felfedezetlen és elzárt terület, amire talán nem volt szabad merészkedniük, de a felnőttek úgysem tudhatták jobban. Aztán kilenc éves korában átszakította a kerítést és az egészből csak zűrzavar keletkezett. Grux elleni párbajakor érezte először azt a haragot, amit utána a ketrecharcokban is újra előjött. Szinte vadállati ösztön volt ez, ami csak annyit diktált teste izmainak, hogy ellenfelén felül kellett kerekednie és ezzel együtt szinte megaláznia. A zabrak fiatal ifjonc egy jókora búbbal távozott a csatából, Edric pedig több mestertől is olyan tekinteteket kapott, amelyek egy életre megbélyegezték a jedik közösségében. Még most is minden szavát visszhangozva fel tudta idézni Stemar Mesternek, aki utána elmagyarázta, miért volt jedi növendékként elfogadhatatlan, amit tett. Még most, majd’ egy fél élet elteltével is érzett valami furcsa égető érzést a szegycsontja közelében, amikor visszaemlékezett a dialógusra.
Rhys is ezt hozta fel első körben, hogy a jedik szemében a legapróbb szikrája is a sötétségnek egy kiűzendő démon volt, de ennél sokkal több volt az egészben. Az őrnagy többre is használta a sötét oldalt, ismerte annak fajtáit és veszélyeit, ezzel együtt pedig megtanulta kordában tartani a szüntelen csábítást, amit Edric is érzett oly sokszor életében, de inkább csak ignorált, mint a kéregetőket a Nar Shaddaan. Nem mindenki vált egyből szörnyeteggé csak attól, hogy jártak a kerítés túlodalán, mert egyszerűen nem maradtak ott, ahogy Rhys is csak néha merészkedett oda, hogy a saját felgyülemlett démonait engedje el.
Ekkor Rhys újra kinyúlt az Erőben, Edric is érezte, hogy kezébe parancsolta a lelkéből a negatív érzelmeket, amelyek egy fényes gömbként mutatkoztak meg, mely körül ismét apró szikrák táncoltak, mintha maga a harag szikrái lettek volna, melyek azonban már nem gyújthattak lángot. A gömb hamar szertefoszlott, Rhys pedig láthatóan megkönnyebbült és a maradék sötétséget, amit Edric is érzett, felváltott egyfajta harmónia, egy elfogadás. Az őrnagy ismét felhozta a jediket, hogy nekik már ennyi is elég lett volna egy boszorkányüldözéshez és égetéshez, de tudni akarta azt is, a fejvadász mit gondolt. A férfi már lassan egy évtizede kilépett a Jedi Rend kapuin, pont amiatt, mert hite nem volt elég erős ahhoz, hogy továbbra is elfogadja mindazt, amit a jedik prédikáltak. A csillagköd nem volt fekete fehér, mindenütt volt szürke, az emberek loptak, csaltak, hazudtak, de legtöbbjük csak azért, hogy önmaguk, vagy épp családjuk boldoguljon a mocsokban. Hogyan is tudta volna szörnyetegnek gondolni Rhyst, amikor pont azt mutatta meg neki, hogy az egész nem volt más, mint egy döntés?
- Nem vagyok már jedi- szólalt meg, kissé talán ingerültebben is, mint tervezte, inkább csak hangsúlyozva a dolgot- Bár ők neveltek fel, nem fogadtam el mindenüket megrendíthetetlen szentírásként. Maga nem szörnyeteg, ahogy senki sem lesz az csak úgy- magyarázta, aztán elmosolyodva felderengett neki Max nagy bölcsességeinek egyike az egészről, amiben benne volt a szakmába vágó vérdíj és annak nagysága.
- Viszont…- kezdett bele újra bátortalanul- A saját sötét oldalam még számomra is rejtély. Elzártam egy jó ideje magam tőle, nem akarok tudomást venni róla. Egyszer talán még megütöm a bokám miatta, de ez azt hiszem, olyan ösvény, amit az embernek magának kell felfedeznie- tette még hozzá, a beszélgetés azonban kíváncsivá tette. Feljegyezte magának, hogy ideje lett volna meditálnia és ápolnia jobban az Erővel való kapcsolatát, különösen az adott helyzetben.
Ami pedig az egész ügyüket illette, kissé pártatlan volt a dologban. Bár maga a Birodalom nem volt épp a szíve csücske az eddigi tapasztalatai alapján, de a kötelező rosszként tekintett rá egy egyébként meglehetősen komplex helyzetben.
- Valóban érdekes lesz, de ideje új dolgokat kipróbálni.

Felszerelés: