Summers utcai bérház

Az épület hat emeletes minden emeleten hat szobával. A tulaj a földszinten lakó Mr. Harlem.

A fickó is beszáll mellém. Tényleg elég fáradtnak tűnik. Nem is zavarom az út alatt. Amúgy is van min rágódnom. Vajon a támadás a bár ellen kapcsolatban van Sheppard nyomozásával? Esetleg teljesen másról van szó? Mindenesetre elég szervezettnek tűnik az egész. Gyors autós rajtaütés felbérelt balekok alkalmazása végrehajtóknak. Nem is tudom. Rossz érzésem van. A srácok tudtak címet és nevet is. Csapda is lehet az egész. Felhergelnek a támadással, hogy aztán elcsaljanak és a saját területükön kapjanak el. Majd meglátjuk, ki kap el kit.
A Summers utca eléggé lepusztult környéken van. Házszámot nem tudok, de talán találok valakit, aki ismeri ezt a Harlem nevű fazont. Mr. Harlem Bronxban. Mint egy rossz vicc. A taxis morgolódva áll meg. Majdnem elcsap két kocsi elé kilépő fickót. Részeg hajléktalanoknak tűnnek. Tapasztalatom szerint a környékbeli csövesek mindenhol a legjobb információforrások között vannak.
Kipattanok a kocsiból.
- Elnézést, uraim. Feltennék pár kérdést.

John arra ébred fel, hogy megállt a kocsi. Látja, hogy a vele utazott fickó már ki is szállt. Ezek szerint megjöttek.
- Én is kiszállok. Menjek csak a dolgára. - szól oda a taxisnak és a maga oldalán szál ki. Megvárja, hogy elmenjen a taxis, közben figyeli, hogy mit is csinál ez a fickó.

Útitársam is felriad és kiszáll a taxiból. A sofőr nem reklamál a fuvardíjért, olyan gyorsan pucol el, ahogy csak bír. Nem bánom igazán. De mit kezdjek a fickóval? Most rá is vigyázhatok.
A részeget tényleg hajléktalanok lehetnek. Büdösek és valószínűleg idősebbnek tűnnek a valós koruknál az önsanyargató életvitel miatt.
- Egy Harlem nevű férfit keresek. Úgy tudom, itt találhatom meg, a Summers utcában.
Előveszek egy tízdollárost.
- A magáé, ha tud segíteni.

John elnyom egy nagy ásítást. Hiába, fáradt. Maga sem érti miért szállt ki a taxiból. Főleg ezen a környéken. Soha nem járt itt, talán most sem kellett volna. De ha már itt van, kihasználja az alkalmat, hogy jobban megismerje Bronxot. Lassan elkezd sétálni a környéken, épp csak annyira eltávolodva, hogy még hallja és lássa Savat és a két részeget. Szemléli a házakat, az utcát, annak mocskával egyetemben. Hogy lát-e érdekes helybélieket vagy más kreatúrákat. Mint tudós vizsgálja környezetét, még ha nem is ez a szakterülete.

A pénz igazán felkelti a részeg fickó érdeklődését és azonnal megered a nyelve. A házat is megmutatja és beazonosítja nekem Harlemet, mint a Vadászt. Ezek szerint jó nyomon járok. Hagyom, hogy kivegye a kezemből a tízest. Oda sem figyelek. Már a Vadász háza felé tartok. Rácsozott ablak, nem túl magasan. Megnézem a bejáratot. A kaputelefonon szerepel Harlem neve. Már körvonalazódott is a fejemben egy terv.
Visszamegyek az álmos pasashoz, aki, úgy néz ki, alkalmi társam lesz az éjszaka.
- Nézze, tényleg nem akarom ebbe belekeverni, de lekötelezne, ha még egy kicsit segítene. Tudnia kell, hogy valószínűleg az abban az ablakban éppen telefonáló férfi rendezte meg a támadást a bárom ellen. El akarom kapni, de el kell terelnie a figyelmét. A fickó valószínűleg veszélyes, de csak annyit kérek, hogy csöngessen be hozzá. A neve Harlem. Tartsa szóval a kaputelefonnál, amíg én bejutok az ablakon.
Ha igent mond, odalopakodom az ablak alá. Először csak hallgatózom. Ha a társam becsönget, akcióba lépek és a párkányra kapaszkodva annyi savat lövellek a számból a rácsokra, hogy a lehető leggyorsabban átmarja. Ha ez megvan. a szétmart rácsozattal betöröm az ablakot és beugrom a szobába.

Kissé nehezen tudja követni Sav mondandóját, de igyekszik úgy tenni, mintha megértette volna.
- Rendben. Én is tudni akarom, hogy ki akart bemártani. - válaszolja és már megy is a házhoz.
- Na, hogy is működik a kaputelefon? - vakarja meg zavartan állát, de végül csak megnyomja a megfelelő gombot. Aztán vár a válaszra.

Minden a terv szerint halad. A rács rossz állapota és alkalmi társam is segít. Sajnos arra nincs lehetőségem, hogy csendben jussak be, de a meglepetés ereje így is mellettem áll. Harlem a másik szobából vaktában megereszt egy lövést. Megúszom, de éppen csak. Azonnal leguggolok és a férfi pisztolyt tartó keze felé lövellek egy adag savat. Jó lenne a kézfejét eltalálni, de elég kis célpont. Talán elég lesz, ha bárhol eltalálom a karját és a fájdalomtól elejti majd a fegyverét. Ha így történik, felé iramodok és megpróbálom ledönteni a lábáról. Ha nem ejti el a fegyvert, akkor a szoba belseje felé vetődöm, hogy ne találhasson el, ha még egyszer belő a szoba ajtaján.

Felveszik, s mielőtt bármit is szólhatna jól lekiabálják. Elönti a méreg, de a lövés hangjától megretten.
- Mi a franc! - szólja el magát, miközben elereszti a gombot.
- Megöli a fickót! Segítenem kell! - fogja el a lelkesedés és szépen összezsugorodik magasságának tizedére. Ilyen folytán ha fekve is, de csótány módjára be tud bújni az ajtók alatt.
Bent visszanő eredeti méretére és sietve keresi az ominózus szobát. Zajok és lövések segíthetik útján. Ott ismét összezsugorodva bújik át az ajtó alatt, ha csak közben tárva nyitva nem találja az ajtót.

Ellentámadásom jobban sikerül, mint terveztem. Harlem fegyvere a kezében robban fel leszaggatva az ujjait. Nem érzek fájdalmat, úgyhogy valószínűleg én nem sérültem meg. Talán nem lesz szükség több erőszakra. Mindenesetre óvatosan közelítem meg földre került ellenfelem. Ismét a sebesült megfélemlítésére játszom, mint a bárra támadó suhanc esetében.
- Jó estét, Mr. Harlem. Maga a báromat vágta haza, én meg magát. Azt hiszem, van mit megbeszélnünk. Azonnal kihívom a mentőket, amint elcsacsogja, hogy mégis mi a franc oka volt rá, hogy támadást szervezzen a Roby’s ellen.
Leguggolok a férfi mellé.
- Nem ajánlom, hogy makacskodjon, mert nem vagyok jó kedvemben. Egy kézfeje, még maradt. Ne akarja azt is elveszíteni.
Megragadom az ép kezét, mintha készülnék elolvasztani a savammal. Ezzel egyben biztosítom, hogy ne üthessen felém.
- Nem fogok háromig számolni.

Nem túlzottan biztonságos csótány méretűnek lenni, de gyakorta hasznos. Mint most is. Szerencsére bent nem volt senki, így lebukás nélkül visszanyerhette méretét John. Kissé tanácstalanul igazgatja szemüvegét, hogy most merre tovább. Fényt lát kiszűrődni az egyik ajtó alól, de bárki lakhat ott bent. Nem kell azonban sokáig tanácstalankodnia, hamarost kirobban az ajtó.
- Ez lesz az. - vélekedik John és óvatosan beindul a lakásba. Felismeri Sav hangját, így meg is találja a sérült kezű Harlemmel együtt.
- Öhm... ennek a fickónak az emberei akartak bemártani? - méri végig kérdőn a vert helyzetben lévő alakot.
- Azért ez nem túlzás? - mutat kezével Harlem megcsonkult karjára. John nem egy szadista bosszúálló, még ha álmos tompultságában koránt sem rökönyödik meg Sav agresszív, maffiózó szerű viselkedésén.

Alkalmi társam is feltűnik a lakásban. Fogalmam sincs, hogyan jutott be.
- Igen, ez a mocsok rendezte meg a támadást.
Harlem arcon köp. Majdnem megütöm, de visszafogom magam. A fickó erősen vérzik, könnyen megölhetném, márpedig nem terveztem most elkezdeni a gyilkolást.
Szerencsére a fickó megtörik a fájdalomtól és kitálal.
Szóval Hellstorm áll az egész mögött. Tipikus „fizess, vagy megszívatunk” maffia mentalitás. De legalább kiderült az is, hogy Frank nincs benne a dologban. Ellenáll ezeknek a szarháziaknak.
Aztán nem igazán sikerül lepleznem a döbbenetemet, amikor szóba hozza a SHIELD-et. Hiszen csak pár órája keresett meg Sheppard. Fenébe. Talán ki kellene nyírnom Harlermet, hogy elhallgatassam. Talán nyerek vele némi időt. Nem. Nem éri meg. Holnapra a helyére állítanak valakit. Hellstormot kell elkapnom. Különben Frank és a családja sohasem lesznek biztonságban.
- Engem ugyan fenyegethetsz, rohadék. Nincs veszteni valóm. De a barátomat kevertétek veszélybe és ezt nem tűröm el. Egy módon úszhatod meg élve. Hol találom Hellstormot?

Lassan jutnak el értelméhez a szavak. Koránt sincs agyi kapacitásának csúcspontján. Még is kezd megérteni dolgokat. Hogy ez a fickó bérelte fel a suhancokat is.
- Védelmi pénz... a nem jóját... - motyogja félhangosan. Megértette, hogy mibe is keveredett. Valahogy még sem kezd el reszketni. Biztos a fáradtság.
- Shield? Az meg mi a manó? - kérdezi. A tapasztaltak alapján valamilyen maffia szervezetre asszociál, de ebben nem biztos. Mint ahogy abban sem, hogy jól gondolja.
Szemmel tarja Davidet. Nem akar gyilkosságban tettes társ lenni. Így is már erősen kérdéses, hogy bűntárs-e már vagy csak tanú.

A fenyegetés beválik. De hiába. A fickó túl kis hal ahhoz, hogy lényeges információja legyen Hellstormról. Tehát nem juthatok el közvetlenül hozzá.
- Telefonálj. Hívd fel a megbízódat. Mond el, hogy eljöttem hozzád. Mond el neki, hogy lelőttél és segítségre van szükséged a hullám eltűntetéséhez, mert a vérem szétmar mindent. Értetted? Telefonálj!
Azt tervezem, hogy az ideküldött fickókat is elkapom. Akkora kárt okozok Hellstormnak, amekkorát csak bírok, hátha magamhoz csalogathatom Őgengszterségét.
Alkalmi társamhoz fordulok és kezet nyújtok neki.
- Köszönöm a segítséget. A nevem David. Tényleg nem kell ebben részt vennie tovább. Veszélyes lesz. Amúgy hogy jutott be a házba? A külső ajtó zárva volt, megnéztem.

Meglepetten konstatálja, hogy mi is az a Shield.
- Erre nem is gondoltam... - igazgatja meg zavarában szemüvegét.
- Ezek szerint a kormány is benne van ebben az összeesküvésben, amibe belekevertek... - mereng tovább, különös és abszurd következtetést vonva le.
Alkalmi bajtársa végre némi baráti hangnemmel is megjutalmazza:
- Üdvözletem, David. John vagyok. - mutatkozik be, ha még nem tette volna meg.
- Tudja nagyon zavart, hogy rossz hírbe hoztak. Nem szeretem az ilyesmit. - jegyzi meg némi ellenszenvvel.
- A házba?... Hm... Varázslattal! - vigyorodik el John.
- Amúgy az a fickó... az a Hellstrom... mennyire veszélyes alak? - faggatózik tovább. Nem igazán érzi a félelmet, talán a fáradtság az ami megbénítja, még is kíváncsi, hogy vajon kiről van szó. Alvilági körökben ugyanis nem túlzottan járatos.

Harlem kész. Sajnos ez a fickó zsákutcának bizonyul. Azt se tudja, kit kellene hívnia, ha baj van a megbízással, mert a megbízója elérhetetlen. A fáradtság és a tehetetlenség kezd kiborítani. Jól bírom a stresszt, hiszen betörésből éltem még egy éve is. de az előre megtervezett akciókhoz vagyok szokva. Gondos előkészületek, információgyűjtés. Mminden pontos forgatókönyv szerint zajlik. Nem vagyok én nyomozó. Bűnöző vagyok.
- A Vadász mi?
Elfintorodom. Csak egy szánalmas közvetítő, aki még rendes gengszternek sem jó. Csak utcai punkok ugráltatásához ért, miközben baromi nagy királynak képzeli magát. Sok ilyet ismertem. Mindet gyűlöltem.
- Sajnálom. Ha nem érhetem el a főnöködet, üzenetet kell hagynom neki. Egy elég világos üzenetet. Add át neki, ha legközelebb felkeres.
Ezzel rátérdelek a mellkasára, hogy ne ficánkolhasson. Az ép kezét, amit eddig fogva tartottam, most leszorítom a padlóra. Másik kezemmel az arcát markolom meg, és a fejét szorítom le.
- Nyugodtan üvölts. Fájni fog. Nagyon.
Ezzel elég savat lövellek a számból leszorított kézfejére, hogy az salakká olvadjon. Közben a tenyeremből, amivel a fejét tartom lent, gyengébb savat szivárogtatok az arcára örökre belemarva a lenyomatát a bőrébe.
- Add át neki, hogy ezt tartogatom neki is. Ha elég férfi, eljön érte. Add át neki.
Leszállok róla és hagyom a földön fetrengeni. Felveszem a padlóról a mobilját és zsebre vágom. Nem nézek többet rá. Nem élvezem, hogy így megkínoztam, de én csak ezt az utat ismerem. Ilyen világban értem férfivá. Ez vagyok. Sav, amely billogot mar a világ arcára.
Johnhoz fordulok. Nem tudok a szemébe nézni.
- Lépjünk le, John. Még ezen a tré környéken is kihívhatják a zsarukat erre a zajongásra. Engem is „kivarázsol” az ajtón, vagy menjünk az ablakon át?

Harlem válaszában Hellstrom elővigyázatosságát fedezi fel. Hiába, aki maffiavezér, annak óvatosnak kell lennie. Ellenben mikor David veszi kezelésbe az amúgy is már problémás állapotban lévő fickót, John elfordítja arcát. Az üvöltéstől fájdalmas ábrázatot vág. Nincs örömére az, hogy így kínozza a másikat. Jó, bűnöző, de akkor is... A rendőrség lecsukhatta volna... Bár ha így akarja Hellstromot előcsalogatni, akkor van esze. Mégsem örül, de nem teszi szóvá. Kissé kezd tartani David savas képességétől. Talán ezért sem árulta el, hogy miféle varázstrükkel is jutott be.
- Igen, a zsaruk... - rázza meg fejét, felriadva gondolataiból.
- Öhm... menjünk az ablakon... Az a biztos... - válaszol. Nem akarja felfedni "varázstrükkjét" ha van egyszerűbb megoldás is. Ha David is egyezik, úgy John máris kifele mászik a lassan hajnalodó utcára.

//Lesz folytatás, vagy előbb egy kis szünet? Vagy új kaland?//