Az Astoria utcái

Az autó nem megy túl gyorsan, valószínűleg nem akarnak feltűnést kelteni. A furgon hátsó részében három számítógép monitort látsz felszerelve a falra, hátul vannak a gépek egy kis asztallal és székkel előtte. A három monitoron a házad környékét látod, egy a bejárati ajtót mutatja, egy a kocsifeljárót, egy pedig az előtte lévő utcának egy részét.
A kérdésedre összenéznek ketten, majd ismét feléd fordulnak.
-Itt mi tesszük fel a kérdéseket. Ki a franc vagy, és miért akartál betörni abba a házba? Abrams küldött?
-A helyedben gyorsan válaszolnék, különben durva darabolás következik, és neked rengeteg levágható ujjad van - teszi hozzá az ismerős hang.
Ezzel a mondattal végképp beugrik minden, pontosan emlékszel, hogy egy régi spec ops-os társad volt az, aki mindig a "durva darabolással" fenyegetőzött, ha szóra akart bírni valakit. A neve Henry Jackson, és most éppen fegyvert tart a fejedhez. Talán több is volt annak idején, mint társ, azon kevesek közé tartozott, akire inkább tekinthettél barátként, mint partnerként.

Henry hatalmas elkerekedett szemekkel néz rád, majd a társára, megrázza a fejét, és újra feléd fordul, a társa pedig kulcscsonton vág a puskatussal.
-Nem tudom, honnan tudod mindezt, de te nem vagy Adam Taylor. Először is neki határozottan kevesebb keze volt, másodszor fehér, harmadszor pedig halott. Szóval a helyedben valami sokkal jobb mesét találnék ki, különben a társam keze hamar eljár, és legközelebb nem lesz ilyen finom és nőies.
Henry hangján hallani a meglepettséget, és a bizonytalanságot, ám úgy tűnik, egyelőre inkább a szemének hisz, mint a fülének, és lássuk be, ez a test eléggé különbözik attól, amit egy hete bemutattak a tévében, mint elhunyt személyt.

-Mi ez? Egy rohadt helikopter? - Kérdi Bobby, miközben a berregő hangra az eget kémleli, és valóban, helikopter zaját lehet hallani, a reflektor pedig az utakat pásztázza.
Butch csak zavartan rázza a fejét, valószínűleg nem New Yorki, a válaszod után Henry viszont egyetértően bólogat.
-Úgy van, ha van olyan hely, ahol elbújhatunk, az a konyha, keresni fognak, de előbb bukkannak tíz sorozatgyilkos nyomára, mint a miénkre.
-A JÓ KURV... - Szólal meg Sofőr Bobby, ahogy éles szögben bekanyarodtok egy utcára. Ahogy előrepillantasz, már láthatod, mi az, ami miatt kétségbe volt esve. Az utca le van zárva, három rendőrautó áll keresztbe, előttük húsz méterrel pedig szöges csapda van felállítva.
Bobby fékez, és próbál egy szűk keresztutcába bekanyarodni, de már túl késő, a nagy sebesség miatt a furgon megcsúszik, a baloldalon mindkét kereke hatalmas durranással adja meg magát, aztán az egész jármű a baloldalára fordul, és úgy csúszik tovább. Szerencsétek, hogy nem pördül tovább a furgon, a rendőrök szerencsétlensége viszont az, hogy a húsz méter nem elég, hogy megálljon a furgon. A kocsi belecsapódik a rendőrautókba, a zsaruk pedig próbálnak félreugrani több-kevesebb sikerrel.
Te először furgon jobb oldalának csapódsz, és a válladdal betöröd az egyik monitort, majd a a bal oldalára esel, szerencsédre az egyik székre, ami nagyjából megfog, de a sérült karod azért fáj egy kicsit. A füled cseng, és üzemanyag szagát érzed. Ahogy körülnézel, nem találod Bobbyt a kocsiban, és az első szélvédő is hiányzik. Butchra rácsúszott az asztal, a szájából fér folydogál, eszméletlen. Te és Henry úsztátok meg a legjobban, neki is csak néhány horzsolása lett. Köhögve áll fel a furgonban, és megpróbálja kinyitni a hátsó ajtót, az azonban beragadt, valószínűleg deformálódott a borulásnál.
-Adam, segíts! Beragadt ez a szar! - Nekifeszül minden erejével, de egyelőre nem mozdul az ajtó.
Odakint kétségbeesett kiabálást hallani, sikolyokat, de rendőri felszólítás egyelőre nem érkezik.

A rendőrök épp lassan közelítenek a furgon felé, mikor annak ajtaja szinte kirobban, még szokatlan neked, de kétszer annyi karod van, és a tömeged is nagyobb, eléggé megerősödtél.
A rendőrök hátraugranak, ti pedig azonnal tüzelni kezdtek rájuk. Az utcán sikoltozást hallani, a helikopteren pedig nincs fegyver, így amikor tűz alá veszed, emeli a magasságot, és egy ház takarásába repül.
Henry eközben a rendőrautók felé megy, hiszen a szélvédő akkor tört ki, amikor annak nekicsapódtatok. Te ezalatt sorban szeded le a fedezéket kereső rendőröket, civileket nem is látsz már az utcán. Butchért visszafordulsz, mostanra még erősebben érzed a benzinszagot. Ahogy jobban megnézed, a srác alsó teste teljesen ki van csavarodva, valószínűleg medencecsont törése van, azaz él, de nem nagyon mozgatható komoly következmények nélkül.
Henry irányából is lövéseket hallasz, majd Henry felkiált. Mire odanézel, látod, hogy néhány rendőr a felborult kocsijukat használta fedezéknek. Henry ugyan leszedte őket, de őt is találat érte. A felborult rendőrautó mellett pedig ott fekszik Bobby. Láthatóan nincs olyan állapotban, hogy elmeneküljön, nyílt törése van a bal lábán, a bal karja pedig beszorult a felborult autó alá, egy, maximum két perce lehet még hátra.
-Had... Köhh... Hadnagy! - Szól neked Henry, akit az oldalán ért a lövés, és magához int téged. Mivel nem maradt rendőr az utcán, könnyen odatudsz menni hozzá.
-Ez rohadt jó buli volt... Azért mentünk, mert azt hittük, elpatkoltál, és Abrams rácsap majd páncélra. Erre Abrams helyett téged találunk... És mi patkolunk el. Hát nem rohadtul ironikus? - Kérdi nevetve a földön fekvő Bobby, majd a nevetés köhögésbe megy át, és némi vért köp.
- Csak egy karcolás - közli Henry, miközben a sebére tapasztja a kezét, és feltápászkodik. - Húzzunk innen, már nincs messze a konyha! - Majd Bobbyra néz. - Jó utat... Köhh... Cimbora!
-Jó utat! - Válaszol görcsösen nevetve Bobby, és zsebéből egy szál cigarettát vesz elő. - Rohadtul jó utat!