Dagobah

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

A Dagobah bolygó évek óta a legnagyobb forgalmat most bonyolította le. Az elmúlt években összesen nem jártak annyian, mint ezen a napon. Ellen-t Lady Werda kereste fel, hogy csatlakozzon hozzá egy érdekes és elhagyatott templom felfedezésének ügyében. Megnyugtatta a lányt, hogy  Rhand varázslói nincsenek ott és jó muri lesz az egész. Siqsa a mestere parancsára érkezett a helyszínre, hogy megerősítse vagy épp megcáfolja mesterének gyanakvásait. Rhys az álmait követte. Hajtotta a kíváncsiság, de a tettei miatt érett bűntudat nehéz kőként nehezedett a vállaira. Őt nagyon is önös érdek vezette ide. A három csapat, talán pont az Erő akarta így, egyszerre érkezett a templom bejáratához. Siqsa arca érzelemmentes volt, Werdáé inkább durcás, mintsem dühös.
- Hát ez igazán pech. Megkérdezném mit keres a két nagyúr tanítványa itt, de attól tartok erre aligha válaszolnának. Javaslom mindenki intézze a maga dolgát, senki nem üti az orrát a másikéba és mindenki engem követ a felderítés során, mivel az ősi csapdák az én felségterületem. A másik opciójuk, hogy ezt a helyet kinevezem az Ősi tudás szférájának az ásatásává és leghamarabb is hetek múlva tudnak bármit is tenni itt legálisan.- a szavai közben csípőre tette a kezét teátrálisan.
A két nőnek jelen esetben valóban ez a két lehetősége volt. Mindkettőnek fontos volt a feladata és mindkettőt nagyban visszavethette volna ha az urdrarr hölgy beváltja a szavait.
Ha beleegyeznek a feltételekbe, akkor Werda vállat von és nekilát megkeresni a zárszerkezetet. Ez nagyjából mindössze öt percig tart, mert annyi idő alatt nem találja meg, így egyszerűen telekinetikával löki be a méretes kő ajtót. Bent ennek hatására por száll fel és a nehéz kőajtó alatt csontok törnek apró darabokra. Valószínűleg korábbi látogatók.
- Akkor előre! - indul meg befelé a nő, intve Ellennek, hogy kövesse, mintha a korábbi kis közjáték meg se történt volna. Siqsa továbbra is faarccal viseltetett mindez iránt, bár belül kissé zavarta, hogy ő minderre még nem képes, de illedelmesen előre engedte Rhyst, ha a nő nem indul meg, akkor pedig maga megy előre.
A hölgyek egy fél napot bolyonganak benn. Végig erős éhségérzetet éreztek, mintha néhány napja lenne, hogy utoljára ettek valamit, mindenfele üres termek és folyosók voltak, jó néhány csapdával, amit Werda még időben hatástalanított. A falak is üresek voltak, semmi forma, semmi mintázat vagy akár csak egy szimbólum sem volt, mint ahogy más templomokban szoktak lenni. Végül egy nagy kör alakú teremnél álltak meg, aminek a közepét elérve minden kijárat bezáródott és a padló pillanatok alatt beszakadt.
Rhyst Werda kapta el, aki bele tudott kapaszkodni egy kiálló vasba, velük szemben pedig Siqsa ragadta meg Ellen karját és kapaszkodott meg, hogy ne zuhanjanak le. Mikor az egész helyzet lenyugodott a négy hölgy a levegőben lógott, alattuk feketeség, felfele semmi kapaszkodó.

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

~ Mindig engedd meg magadnak a gyanakvás lehetőségét. Lehet, hogy Lord Xeth-é a két gyerek, de másé is lehet.~ Werda nyugodtan válaszolt a társának, ahogy Siqsa arcán is egy gyors mosoly jelent meg és biccentett Ellen felé a köszönésre.
Ami azt illeti bent Ellen észrevehette a társnőjén, hogy egyre jobban élvezi, ahogy Lord Xeth tanítványát idegesítheti a cselekedeteivel, ahgoyan azt is, mint a jelenlévők közül egyetlen, aki valaha is dolgozott vele, hogy nem úgy "dolgozik" itt, mint az ásatásokon szokott. A csüngés közben és a hiszti hallgatás alatt pedig azt is megláthatta, hogy Werdának háromszor is megfordult a fejében, hogy jobb lenne, ha elengedné a nőt.
A droidja ugyan azt mutatta, mint az érzékelők, hogy lefelé nagyon hosszú az út, és csak helyenként vannak nagyobb sziklák és gyökerek. Az Erőben való kinyúlás sem segített, ahogyan Rhys sem azt találta, amire várt és amit hangoztatott. Hiába tapogatta le az Erőn keresztül a templomot, abban semmi sem volt, nem hogy Benuwiától, de még egy jött-ment urdrarrtól sem. Ezen pedig az sem segített, hogy sötét oldali energiát bocsájtott ki, attól csak az eddig is érzett éhségérzet erősödött csak fel benne, semmi más.
- Ha nem tudnám milyen terhesnek lenni, akkor azt mondanám ez az oka, de ezek szerint csak annyi a helyzet, hogy a gyermekei az ön eszét örökölték, mert a fejében semmi sem maradt. A kinn eltöltött öt perc alatt önnek is lett volna ideje arra, hogy rájöjjön, ahogyna én is tettem, hogy ez a templom egy dísz. Kincsvadászoknak és sírrablóknak, az egész hely nem öregebb olyan tíz-tizenöt évnél. Olyannyira el volt azzal, hogy ez a "maga" vaultja és "ön" építette, hogy fel sem tűnt az igazság. De ha ez megnyugtatja, én nagyon élveztem. - Werda az egészet érzelemmentes arccal és hanghordozással mondta el, Ezután behunyta a szemét, egy kicsit megremegett az épület, de nem veszélyeztetve őket, majd alattuk nem sokkal egy vastagabb gyökér húzódott ki a falból létrehozva egy biztos hidat a szakadék fölött. Ekkor engedte el Werda Rhyst,a ki így egyenesen a gyökéren landolhatott.
-Szólj, ha kész vagy, és elengedlek. - szólalt meg ezután Siqsa Ellennek szánva a szavait, és amikor ő jelzett, akkor elengedte, remélhetőleg nem a végtelennek tűnő semmibe. Természetesen nem volt olyan nagy a táv, vagy olyan kicsi a cél, hogy Ellen eltévessze a landolást. Miután landolt, akkor Siqsa is megérkezett melléje.
- Fényt! - Siqsa utasítását a hátáról halk csipogás követte, majd a droidja egy kis fényszórót aktivált amivel a nők már jobban láthatták egymást a lassan sötétedő helyen, de ahhoz ez sem volt elegendő, hogy néhány méternél lejjebb lássanak a sötétben.
- Ideje lenne felvilágosítania erről az "én építettem a vaultot" dologról. - fordult Rhyshez Werda miután utolsóként ő is landolt, illetve lelebegtette magát telekinetikával.
- Keress még vastagabb gyökereket, nagyobb sziklákat a falban. - szólt még oda Ellennek, feltehetőleg az út folytatása érdekében.

"A nagyúr úgy gázolt be a mocsárba, mintha csak az élete múlt volna rajta, pedig az élete volt az, ami miatt a legkevésbé kellett aggódnia. Ami azt illeti most cseppet sem érezte magát olyan nagy úrnak, inkább ijedt kisfiúnak. Dühös volt saját magára és Kethre. Egyrészt hagyták, hogy ez legyen, másrészt Keth bedőlt egy ilyen olcsó dolognak. Mérgezés?! Komolyan?!
- Rhys! - üvöltötte a férfi, a hangja pedig minden fa törzséről visszhangzott szinte a végtelenségig. Válasz viszont nem érkezett rá. A férfi vállai fel-le mozogtak a dühtől, majd egy pillanatra megállt, hallgatózott, és futva indult el az egyik irányba.
Ahol korábban állt egy ember alak, egy nő emelkedett ki a mocsárvízből, pontos mása annak, akit a nagyúr keresett. Lassan felemlte a kezét abba az irányba, ahová a férfi futott, mintha csak meg akarná érinteni.
- Már nagyon rég óta várok rád... - még a hangja is pontosan olyan volt, mint a keresett nőé. Rhyssa Edaara Quillan-E’ron-é. Ezután nevetni kezdett, mintha csak eg yjáték lenne számára az egész. Végül a mocsárból felemelkedő ködben tűnt el mindkét alak."

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

~ Normál esetben igen, de most a hírszerzési szféra nagyúráról és tanítványáról van szó. Egy ennyivel aligha találsz rajtuk fogást.~ Werda gyors és lényegre törő volt, és nem is állt olyan messze az igazságtól, hiszen az is igaz volt, hogy minden, amit ő maga Lord Xethről tud, csupán pletykák és feltételezések, és az előbbit nagyon könnyedén befolyásolja a hírszerzés propaganda munkája.
~ Majd ha olyan a kedvem elmesélem a sztorit... ~ a válasz pontosan olyan volt, mint amilyen Werda. Egyedül Siqsa állt ott, mint akinek halvány lilája nincs, hogy mi is folyik itt, mert se azt nem értette, és nem is akarta különösebben, amit Rhyssa mondott, sem pedig Werda szavait. Nem jelentette azt, hogy nem figyelt rá, csupán nem kereste az értelmét.
Rhyssa szavai után pedig a sith nő lassan elkezdett tapsolni. Nem sokat, olyan hármat vagy ötöt, de nem igazán lehetett eldönteni, hogy gúnyolódásképpen-e vagy sem.
- Ideje volt, hogy kezdjen valami hasznosat is mondani. Ez már kellő információ ami alapján elindulhatunk valamerre. Folytathatja azzal, hogy elmondja mire is számítsunk ebben a vaultban. Miket látott? - Werda nyugodtan és lassan beszélt miközben Ellen mellé lépett és mindig, mikor a nő jelzett neki, hogy hol van nagyobb szikla vagy gyökér, akkor kinyúlt az Erőbe és kimozdította azokat a falból, szépen lassan létrehozva egy lejáratot kisebb-nagyobb távolságokban. Siqsa eléggé haszontalannak érezte magát, így leginkább arra figyelt, hogy fentről semmi meglepetés ne érje a csapatot. Ellen droidja viszont kijáratot nem talált, csupán hosszú lefelé vezető út végén egy járatot, ami átmenet volt természetes kőzet és külső, értelmes lény behatásának. Valamikor feltehetőleg energiával ellátott hely lehetett, viszont ennek nyoma most nem volt.
- Mozgás. - szólalt meg ekkor Werda és elsőként indult el lefelé gyorsan és elegánsan ugrálva egyik "platformról" a másikra. Siqsa megvárta míg a két nő előre megy és maradt ő hátvédnek, hogy hátulról biztosítsa a helyet és a fényt a többieknek.
Lefelé az út elég eseménytelen volt, leszámítva azt az egy-két instabilabb sziklát vagy gyökeret, ami kicsit felvitte a rajta landolók vérnyomását, de semmi olyasmi nem volt, amit egy erőérzékeny ne tudott volna megoldani, ha viszont egy katona is lett volna itt, az valószínűleg már nem lett volna ilyen szerencsés. Rhys ha azután, hogy leértek és kinyúlt az Erbe, akkor érezhette, hogy a járat már az általa keresett vaulthoz tartozik, ám ez nem igazán volt olyan, mint a korábbi, amivel találkozott. Nem egészen úgy működött, leginkább olyan volt, mintha valaki lekapcsolta volna a lámpát és elvágta volna az áramellátást. Persze ez azt is jelenthette, hogy a csapdák sem lépnek működésbe, de ezt nem lehetett biztosan megmondani.
- Ez most már az, amit keresett, nem? Mire kell számítsunk? - Werda Rhyssa felé fordult, egyelőre maga a vault perifériáján kívül maradt, de olyan pontossággal, mintha annak a puszta határait képes lett volna érzékelni. Persze ez közel sem volt így, csupán a több éves tapasztalat következtében kialakult reflex volt. Siqsa fejben nagyon reménykedett abban, hogy lehetőleg ez a bizonyos régi Benuwia, akiről az új Benuwia beszélt, nem gyártott hobbiból monolithot a temploma pincéjébe, mint egy bizonyos sith, akivel nem is olyan régen volt szerencséje találkozni.

"Csak percek óta bolyoghatott a ködös mocsárban a fák között, nem egyszer megcsúszva a nem túl emberbarát talajon, viszont neki már óráknak tűnt az egész, és egyszerre látott ellenséget minden fatörzs mögött, és feleségének a haját egy másik mögött. Aztán az egyik forduló után, mikor már azt hitte, hogy körbe-körbe rohangál, egy tisztáson meglátta azt amit keresett. A páncél és a vörös haj is ismerős volt számára, ahogy a felesége háttal állt neki.
- Rhys! - rohant oda boldogan és ahogy átölelte a nőt egy pillanatra úgy érezte, hogy minden rendben van, és most már semmi baj nem lehet, a következő pillanatban viszont azon találta magát, hogy az üres levegőt tartja a kezeiben. A meglepettséget a düh követte az arcán. Hiszen itt volt a karjai között, érezte a testet, az illatot, a melegségét, erre most eltűnt. Aztán újra megérezte a jelenlétét, most a háta mögül.
- Nem vagyok már gyermek. - jelentette ki a nő és ahogyan a tenyerét a felé forduló férfi mellkasa felé emelte az út röppent el a nővel ellentétes irányba, mintha csak egy kis kődarab lenne, amit elhajítottak. A fák közé, ahonnan jött.
- Jól hallod, amit mondok, Xeth?! Nem kell folyton megvédj minden árnyéktól vagy rossz tekintettől! - a nő hangja dühös volt, úgy ordította a férfi után a szavakat és előbb sétálva, majd egyre gyorsabban indult meg arra, amerre a nagyurat ellökte, közben pedig a fénykardját is aktiválta."

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

Erda nem lepődött meg az ifjú tanítvány kérdésére csupán a fejét ingatta, ahogyan azt a másik tetteaz ő korábbi válaszára.
~Mint láthatod lehetséges. Bizonyos kritériumoknak teljesülnie kell, de nem Benuwia lenne az első és utolsó sem, aki a halhatatlanságot és reinkarnációt kutatta volna bármikor is.~ ezt Ellen is tudhatta, hogy a Birodalom történelmében nem egy sith volt, aki logikus vagy erősen emocionális okokból kutatta az örök élet vagy feltámadás lehetőségét, de nem igazán voltak, akik ténylegesen el is érték mindezt.
Odalenn Ellen útjára indíthatta a droidot, ami egy elég hosszú folyosón haladt. A legutolsó ajtó kivételével a többi járat be volt omolva, vagy gyökerek fonták szorosan körbe az ajtókat. Viszont az utolsó ajtó sem nyílt ki a droid jelenlétére, vagyis ha valamikor volt is mozgásérzékelő, akkor az most már aligha működött.
Rhys dolgát lehet, hogy Benuwia ellenállása nehezítette meg, de lehetett pusztán nagyon régi emlék is, amit el akart érni, vagyis csak szükségesnek bizonyult a kinyúlás a Nexus irányába, ám ezt oylan hatás követte, amire biztosan nem számított. Saját magának a pontos, terhesség előtti, mása jelent meg előtte, de csak egy annyira, hogy egy pofont keverjen le neki úgy, mintha a sisakja rajta se lenne. Ennek a hangja a járatokban visszhangzott is. Sőt, ez a pofon azért is volt különös, mert nem csak Rhys érezte azt fizikálisan és mentálisan is, de a benne "élő" Benuwiának is jutott belőle hasonló intenzitással., és végeredményben az Erőben való kinyúlást is megszakította ezzel.
A többiek a hasonmást nem látták, csupán a pofon csattanásának hangját hallották. Ez azért is volt furcsa, mert Benuwián egyértelműen sisak volt, de a hang mégis olyan volt, mintha a pofoncsapás az arcát érte volna. Siqsa értetlenül nézte előbb a nőt, majd pedig Ellent, hogy a másik lány is hallotta-e amit ő. Nem sok sith harcossal volt eddig kapcsolata, de azt nem hitte volna, hogy ilyesmiket tettek volna.
- Ez mi volt? Pofonvágta saját magát?- Werda arcán is meglepettség ült ki, erre még ő se számított. Arra viszont igen, hogy ha a szavait követően a nő esetleg rátámadna, akkor védekezni tudjon annak megfelelően, vagy kitérni. Ami azt illeti arra még számított volna, hogy rá támad, de hogy saját magát vegye célba, azt elég nagy furcsaságnak tartotta.

"- Te nem Rhyssa vagy!- vágta oda az üres levegőnek a férfi, miután az őt támadó nő ismét eltűnt a ködben. A nagyúr fénykardját is aktiválta már egy ideje, de bárki is viselte a felesége alakját nagyon jól forgatta a fénykardot, mert többször is sarokba szorította és amikor úgy tűnt, hogy lehetősége lenne, hogy megsebezze, egyszerűen eltűnt.
- Nem számít, hogy ki vagyok. A te tetteid számítanak, ó Sötét Nagyúr. -a nő a férfi látómezején kívül jelent meg és a fénykardjával hosszú vágást ejtett annak mellkasán. A páncél, mintha nem is lenne fénykard ellenálló, hasadt ketté a penge nyomán és olvadtak meg a szélei. A férfi felüvöltött fájdalmában. Sérülés nem jelent meg a testén, viszont a fájdalom ettől függetlenül valós volt. A nő egy ugrással kerülte el a felé induló ellenvágást.
- Gondolod, hogy mindentől meg kell védened? Ez a mániád, igaz? Minden úgy történjen, ahogy te akarod, nem? Pedig a feleséged igenis képes dolgokra. Megtalált téged szökésed és árulásod után, nem kis katonai pálya van a háta mögött, két világban él, több értelemben is, mégis úgy viselkedsz, mintha üvegből lenne. A pokolba is, az én erőmet is akarta használni. -minden egyes mondat után újabb fájdalmas vágást ejtett a férfi mellkasán, a nagyúr védekezni sem tudott ellenük. Az utolsó mondat előtt az alakja megremegett és egy pillanatra Xeth egy rakatát láthatott maga előtt. Ez legalább olyan kényelmetlen érzés volt, mint legutóbb a Szellemholdon. Fel is ébresztette benne azokat az emlékeket.
- Áruld el hol van és mit csináltál vele? - hiába szokta meg a nagyúr, hogy Rhyssen kívül általában senki se mond ellent neki, ez a hamis Rhyst egyáltalán nem érdekelte. Rohanni kezdett abba az irányba, amerre a feleségét vélte.
- Nem érdekel a feleséged cseppet sem. Most te vagy itt a sztár. - a nő úgy jelent emg a férfi előtt, mintha mindig is ott állt volna, és egy gyors felfelé tartó vágást indított felé."

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

Lévén a kérdésére nem kapott választ, így feltételezte hogy vagy beletrafált a dologba, vagy pedig valami olyasmivel próbálkozott a nő, aminek ez volt a visszaütője, már ha egyáltalán sikerült neki a dolog.
- Akkor mi addig előre megyünk.- jelzett a lányoknak, miközben Rhys újra próbálkozott azzal, hogy betekintést nyerjen Benuwia emlékeibe. Lehet a fenyegetés miatt, vagy talán a korábbi pofon miatt, de most kevesebb volt az ellenállás, nem sokkal, de annyival, hogy megszerezhesse azt, amit akart. A felvillanó képekben láthatta, hogy valamikor volt egy lejárat egyenesen a felszínről, azt, hogy a közvetlenül előttük levő nagyobb termen kívül még elég sok kisebb volt, folyosókkal és hasonló járatokkal. Több csapda is kellett legyen, amiket Ellen droidja is aktiválhatott volna, viszont mindhez energia kellett, egyik sem volt analóg, így nem meglepő, hogy most egyik sem lépett működésbe. Ha az emlékek valósak voltak, akkor amit keresett, az közvetlenül előttük kellett, hogy legyen, az ajtó mögött, amit a droid talált, viszont a szarkofág ténylegesen utólag kerülhetett be.
Werda közben egy intéssel jelezte Siqsának, hogy menjen előre, lévén ő rendelkezett az egyetlen jelentősebb fényforrással. A folyosó pontosan úgy nézett ki, ahogyan azt Ellen a droid által feltérképezte. Időnként Werda meg-meg állt a bejáratoknál amik be voltak omolva, vagy a növényzet gátolta a bejutást és kicsit vizsgálgatta őket. Mindenesetre mire a csapat elérte az ajtót, addigra Rhys is gond nélkül beérhette őket. Amikor pedig fénykarddal áll neki ajtót nyitni, akkor Werda is aktiválja az egyik fénykardját és a másik a másik irányból segít, hogy az erre fordított idő reredukálódjon. Végül Rhysnek nem is kell olyan nagyot löknie a "bejáraton", hogy az szabad bejutást eredményezzen, azonban ezt követően mindenki sokkal nagyobb éhségérzetet érzett, mint korábban, még a gyomruk is megkordult. Olyan vol, mintha legalább egész nap semmit se ettek volna. Az első dolog amit meghallhattak az halk hümmögő hang volt a terem másik feléből. Abból az irányból gyenge kékes fény is jött, ami ahhoz nem volt elegendő, hogy kivilágítsa a termet.
- Gondolom az a szarkofág, amiről beszélt. - mutatott Siqsa egyenesen abba az irányba, amerről a fény és a hang jött, viszont a többiek egyelőre semmit sem láttak a dologból egészen addig, amíg be nem léptek és immár a két droid fényt nem biztosított számukra. A terem elég ijesztően hatott, nem a kevés fény, vagy a szarkofág miatt, hanem elég sok emberszerű szobor volt mindenfelé, amelyek leginkább arra hasonlítottak, mint, ami azokkal történik, akik egy vulkánkitörés után maradnak. Olyanok voltak, mintha csapdába estek volna a kőzetben. Csak humanoid alakok voltak, nem lehetett kivenni, hogy milyen fajú, életkorú vagy neműek lehettek. Mindezek mellett különböző ereklyék voltak mindenfelé, már amelyik épségben volt, mert elég nagy része törött vagy sérült volt.
- Nézzünk csak körbe! - jelent meg Werda arcán egy széles vigyor és bele is vetette magát abba, hogy körülnézzen. Siqsa előbb Ellenre, majd Rhyssára nézett, és ha ők is hasonlóképp tettek, akkor maga is elindult körülnézni, bár nem igazán tudta, hogy mégis mit kellene keresnie, mi lehet az, amit a mestere akart innen. Rhyssa rátelálhatott arra, amit "keresett", hiszen az egyik polcon egy kis fém láda volt, rajta egy furcsa rúnaszerűséggel, ami egy tört ábrázolt. A legfurcsább mégis az volt, amit ő és Siqsa is éreztek. Siqsa úgy érezte, mintha a terem hátsó felében levő szarkofág vonzaná a kezét. Rhyssa ennél sokkal furcsábbat érzett, bár nála is hasonlóképp jelentkezett, de ő nem egészen úgy érezte, mintha őt vonzaná, hanem sokkal inkább, mintha a hasában növekedő magzatokat vonzaná a szarkofág, mégis a tenyere viszketett attól, hogy a szarkofághoz érhessen.
Ha valaki közelebb ment a szarkofághoz, akkor hamar nyilvánvalóvá válhatott, hogy miért is nincs áram a vaultba, ugyanis a szarkofág, mintegy tumorként, csatlakozott rá az elektromos rendszerekre és szívta el az energiát belőlük. Maga a szarkofág ébenfekete volt, különböző fájdalmas arckifejezéssel rendelkező arcok voltak ráfaragva, mintha folyamatosan szenvednének, valamint a tetején mindkét oldalán egy-egy pár kéznyom. A furcsa érzés amit Siqsa és Rhys érzett csupán akkor csillapodott, ha a kezüket az egyik ilyen kéznyomba helyezték.

"Keth Rhys hálószobájának ágyán ülve próbált ráhangolódni vagy Rhysre, hogy megtalálja, vagy pedig Xethre, hogy hátha megtudhatja, hogy mégis mire jutott eddig a másik fele. Azonban a meditálásból egy jármű hangja zavarta fel. Egyből kisietett, hogy megnézze ki lehet, azonban későn vette észre azt, hogy gond van és a párkány szélén találta magát, ahol korlátnak kellett volna lennie. Sehol egyetlen jármű sem volt. Ekkor érezte az ismerős kezek érintését a hátán, azonban az sem olyan, volt mint eddig, hiszen erős lökést érzett a részükről és zuhanni kezdett lefelé.
Kétségbe esetten próbált kapaszkodót találni, vagy az Erőn keresztül lassítani az esésén, de egyik sem működött, csak zuhant emeletről emeletre lefelé egyre gyorsabban."

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

Lévén a kérdésére nem kapott választ, így feltételezte hogy vagy beletrafált a dologba, vagy pedig valami olyasmivel próbálkozott a nő, aminek ez volt a visszaütője, már ha egyáltalán sikerült neki a dolog.
- Ha tudnám, hogy bármi haszna is van, azt mondanám, nézesse meg magát egy agyturkásszal, de a problémájára csak egy permanens megoldást ismerek, azt meg nem vállalná be.- apró mosoly kíséretében mondta mindezt Werda Rhysnek, miután a nő végigmondta, amit megtudott Benuwiától.
- Az életerőnket nem szívja semmi. Amit mindenki érez, az csupán annak a valakinek vagy valaminek az érzéseinek visszhangja az erőben, ami vagy aki a szarkofágban van.- a csillogás, ami Werda szemében látható volt és a hangjában történt apró változás mások számára kellemetlenséget vethet fel, míg Ellen pontosan tudhatta, hogy mit jelent ez a nőnél. A vágyat, ami olyankor jelenik meg a nőben, amikor igazán érdekes dolgot talál, és azt tette amit ilyenkor mindig szokott, bármilyen előzetes dolog nélkül egyszerűen lótuszülésbe huppant le és lehunyva a szemét teljes némaságba borult.
A többiek nyugodtan körbenézhettek. Ellen tudott holofelvételeket készíteni a szobrokról és a tárgyakról is, amik itt voltak. Azt is megfigyelhette, hogy egyes tárgyak régebbiek, mint a többi. A szarkofágon látszott, hogy sith kéz alkotta, de nem hagyományos birodalmi technológia volt, viszont egyértelműen nagy mennyiségű energiát fogyasztott.
Rhys megtalálta a dobozt, amit magához is lebegtetett. Érezhette, hogy benne van, amit keres, de kinyitni már nem volt könnyű, jelenleg nem is lehetett. Ahhoz meditálásra, a rejtett rejtvényes zárak kinyitására és természetesen Benuwia biológiai lenyomatára volt szükség. Ehhez az egyhez képest a többi dolog idebenn mind kacatnak tűnt. Egy részéről elmondható volt, hogy Benuwia idejéből maradt meg, de jelentőséggel egyik sem bírt.
- Mit csinál?! - hallatszott Siqsa dühös és meglepett hangja. Miután ő is átvizsgálta a helyet, akkor a kíváncsiság a szarkofághoz vezette. Werda akkor jelent meg mellette, amikor a bal kezét felette tartotta és egyenesen az egyik kéznyomba nyomta. A lány próbált kiszabadulni, de az urdrarr nő túl erősnek bizonyult. Werda ekkor Rhys kérdését követve a vörös felé fordult és szabad kezét felé emelte. Rhys érezte amint telekinézissel megragadják és hamar azon találta magát, hogy a szarkofágnál van és Werda, ahogyan Siqsával is tette, az ő egyik kezét is a megmaradt kézlenyomatba nyomta.
- Eléggé nem természetes. Ezért is ez a kísérlet.-engedte el mindkettejüket, de már nem is kellett a kezüket ott tartani, hisz míg ott voltak mindkét nyom kéken felizzott és a két tanítvány apró szúrást érezhetett a tenyerében, azonban mikor elvették a kezüket semmi sem volt ott.
Néhány hosszú pillanatig csend volt, aztán a szarkofágból alkatrészek mozgása hallatszott. Végül a kellős közepén hosszan egy kék csík jelent meg és a tetején a fedő ketté vált, szétcsúszott és az oldalán lefordult. Fehér füstszerű dolog gomolygott ki belőle szétterülve a földön, lehűtve kissé a termet, és egy eléggé ráncos és aszottnak tűnő, női test volt benne. Ami viszont ennél sokkal kelemetlenebb volt az érzés volt, ami betöltött mindent. Ha az eddigi éhségérzet rossz volt, a mostani csak rontott ezen, olynnyira erős volt, hogy a kósza gondolat is megjelent a fejekben, hogy milyen ízletes lehet a többiek húsa. Szerencsére mindez nem tartott sokáig és hamar el tuták ynomni magukban. Ekkor azonban mind érezhették a sötét oldali energiát, ami körbevette őket, mintha csak most ébredt volna fel, és apró kis, szemmel is látható, fekete gömbökbe összpontosult, amik a szobrokba repültek bele. A csendet pedig repedések hangja töltötte be, amik jól láthatóak voltak a szobrokon.

"Keth élete talán legvadabb pillanatát élte át, ahogy elérve a talaj szintet nem loccsant szét emberi pacaként, hanem mintha csak papírból lett volna zuhant át rajta. És nem egyszer történ meg ez vele, viszont nem ez volt a legkellemetlenebb dolog benne, hanem minden egyes ilyen átzuhanást követve egy másik és másik olyan jelenetben találta magát, ahol feleségét láthatta olyan helyzetekben, amikor sarokba szorították, harcolt, vagy kihívás, nehézség előtt állt és győzedelmesen jött ki belőle. Mindeniket lassított felvételként láthatta amin átzuhant és feldolgozni sem tudta, mert jött a következő és a következő és a következő..."

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

Ellennek igaza volt abban, hogy ez egy nagyon de nagyon rossz ötlet, de már amúgy sem volt mit tenni, ami történt megtörtént. Amikor pedig felgyorsultak az események mindenki nagyon lassúnak élte meg a dolgot, mintha maga az idő a többszörösére növekedett volna és ezzel lelassított volna mindent. Ellen úgy érezte mintha a kijárat és az ő helyzete közti távolság legalább a tízszeresére nőtt volna és valaki súlyokat aggatott volna a lábaira. Minden egyes lépést úgy élt meg, mintha közben percek teltek volna el. Siqsa is ugyan ezt élte meg miközben a koporsótól próbált elhátrálni, és mindketten észrevehették ugyan azt a szomorú tényt is, hogy annál jóval gyorsabban, mint ahogy ők haladnak a kijárat felé egy méretes kőlap éppen elzárja azt. Feltehetőleg azért, hogy ami bent van, az benn is maradjon.
Rhyssa is lassítva élte meg a dolgokat. Szinte minden egyes betű megformálását érezte, amiket kiejtett. Ahogyan azt is, ahogy a különböző izmok megmozdulnak a karjaiban, amint a fénykardja után nyúl, majd pedig a szarkofág felé emeli azt. Amennyiben a fejében biztatta magát, hogy még időben sikerüljön a mozdulat és ne vétse el, az egész olyannak tűnt, mintha több százszor vagy ezerszer kéne elmondania mindezt azért, hogy csak egy millimétert is mozduljanak a végtagjai. Viszont azt kell észrevegye, hogy amíg az ő ujja nagyon keveset mozog a fegyver aktiváló gombjának irányába, addig a szarkofágban levő személy szemhéjai gyorsabban mozdulnak és a nő hamarabb fog felébredni. Már épp be tudná nyomni a gombot, amikor az idő egyszerre gyorsul fel mindenki számára, ahogy az aszott test szemhéjai felpattannak. Mind a négyen ugyan annak lesznek a tanúi, először annak, ahogyan azt érzik, hogy a lábuk elemelkedik a talajtól, majd pedig, ezután a fallal való találkozást. Egészen pontosan Siqsa és Ellen annak a kőlapnak csapódnak, ami a kijáratot zárta el, Rhyssa azok a limlomok melletti falnak, ahol azt a fénykardot találta, amit keresett, Werda pedig az ezzel szemben levő falnak. A páncélzatuknak köszönhetően nem szereznek nagyobb sérülést, mindössze azok horpadnak be némileg, és a tüdejükből ürül ki az összes levegő, de komolyabb sérülést nem szenvednek el. Siqsa droidja csipog a nemtetszését kifejezve leginkább.
Amikor felnéznek akkor egy teljesen más helyzetet látnak, mint korábban. Ahol a szobrok voltak, most férfiak és nők állnak, tetőtől talpig fekete anyagba burkolva, olyasmik, mintha múmiák lennének, valamint az aszott test felülve van a szarkofágba. A "múmiák" egyszerre aktiválják a fénykardjaikat és ugranak a szarkofág felé, azonban a nő testéből sötét lila színű csápok indultak el ezek a személyek felé, viszont mindenki érezhette, hogy ezek nem tényleges csápok, hanem erős sötét oldali technikáról lehet szó, és így is volt, hiszen a következő pillanatban a múmiák egyszerűen porrá váltak, a markolatok pedig egymás után zuhantak a földre. Eközben Werda is összeszedte magát és aktiválta a fénykardjait, azonban nem volt esélye használni, hiszen egy pillanat alatt rögvest az orra előtt termett a nő, a többiek, akik láthatták az egészet igazán különös és szürreális volt, ahogyan az egyik pillanatban még a szarkofágban állt lábra, a következőben pedig már a sith nő előtt állt, szimplán kihagyva a kettejük közti távolságot. Az ajkait pedig egyenesen a rejtélyek szféra tagjának ajkaira nyomta, aki le is fagyott, majd nagyon nagy gyorsasággal kezdett el öregedni, mintha valaki nagyon felpörgette volna számára az időt. Siqsa ebben a pillanatban aktiválta a saját fénykardját és ugrott volna a nőnek, aki azonban odafigyelés nélkül nyújtotta az irányába a kezét és az onnan kicsapó erővillámok telibe találták a kék bőrszínű nőt, aki a találkozás következtében felsikoltott, majd pedig a szarkofágnak csapódott. A ruhája az energia egy részét elvezette, de csak egy részét, ugyanis a páncélból gomolygó füst jelezte, hogy a rendszer kisült, és apró égési sebek is láthatóak voltak az arcán. Egyelőre nem igen tuott mozogni, mindössze csak annyira, amikor az apró rángások, amik az elektromosság utóhatásai voltak. Amennyiben Ellen is támadni akarna hasonló ellátásban részesül, viszont számára sokkal kellemetlenebb a dolog, hiszen az ő páncéljában nem található elektromosságot elvezető rendszer, így ő több és komolyabb égési sérülést is szenved, viszont halálos érülést nem.
Rhyssa ha erővillámot akar alkalmazni, akkor az csak a nő hűlt helyét és azt a por és anyagkupacot találhatja el, ami egykoron Werda lehetett. A n ugyanis most már egy egész más ponton volt a nő, majd pedig a további villámcsapásokkal is ugyan ezt játszotta. Egyszóval minden egyes villámcsapás elől a tér egy másik pontjára "ugrott" egészen addig, amíg Rhyssa fenn bírta tartani a támadást. A két másik lány viszont nem volt ennyire szerencsés, hiszen a korábbi erővillámnak köszönhetően nem állt módjukban megmozdulni sem, így ők Rhyssa villámaiból is kaptak, amik nem igazán törődtek azzal, hogy barátnak vagy ellenségnek vegyék-e őket. Vagyis a villámok hangja és az ő sikolyuk töltötte be a helyet.
- Remélem, hogy befejezted. Nem szeretnék sérülést okozni az unokahúgaimnak. - szólalt meg a nő miután az erővillámok abba maradtak annak köszönhetően, hogy Rhyssa számára elfogyott az ehhez szükséges üzemanyag, vagyis a düh. Azonban a néhány méterrel előtte álló nő csupán ruháiba hasonlított arra, aki korábban a szarkofágban volt, hiszen most egy nagyjából húszas-harmincas éveiben levő, hamu szőke nő állt előtte. A szájánál s a szemeinél levő sötét apró erek, valamint a sárga szempár eléggé egyértelmű jele volt annak, hogy melyik oldalon is áll.
- Megelőzve a fölösleges kérdést. A férjed nővére vagyok, fogalma sincs, hogy ez így van, ő mindössze csak úgy ismer engem, hogy Lady Zilriel a Biotikus Tudományok Szférájának egykori nagyasszonya. Elhiheted, hogy ez utóbbit furcsa úgy kimondani, hogy most már tudom, a saját ostoba és semmire se jó tanítványom lépett a helyembe. - a hangja kissé még rekedtes volt, de ez hamar javulni látszott, feltehetőleg annak volt betudható, hogy elég rég beszélt utoljára. Amikor pedig Siqsa apjáról beszélt, akkor megvetés ült ki az arcára, de inkább amolyan, mint amikor valaki egy rossz festményt lát a sok jó között. Siqsa hangos nyögést hallatott erre, hiszen másra nem igazán telt tőle, hiszen ahogy Ellen, úgy ő is magánál volt, de a fájdalom és a villámok miatt nem igazán együttműködő teste másra nem adott lehetőséget.

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

A nő a felkérésre egy pillanatra felemelte a szemöldökét és meglepett arcot vágott. Ez nagyon rövid ideig tartott, mert hamarosan nevetni kezdett, egyáltalán nem gúnyosan, hanem úgy, mintha valami rettenetesen jó viccet hallott volna, még a hasát is fogta kicsit a nevetéstől, ezzel is jelezve, hogy mennyire jól esik neki a dolog.
- Mindig is hasznosnak tartottam a katonák egyszerűségét. Őszintén, volt már olyan, hogy ez használt bárkinél is, főleg egy sithnél? - szólalt meg azt követve, hogy Rhyssa ismét rászólt, de közbe-közbe egy-egy kacagás még így is becsúszott, azonban amikor a nő telekinetikát alkalmazott rajta az Erőn keresztül, akkor meglepettség ült ki az arcára, ahogyan elemelkedett egy kicsit a talajtól és nagy sebességgel tartott a fal irányába. Az utolsó pillanatban azonban elmaradt a várva várt puffanás, vagy placcsanás és a nő ismét Rhyssa előtt volt, ugyan ott, ahonnan indult. Ezúttal az ő keze mozdult, Rhys pedig elemelkedett a földtől és a levegőben volt stabilan tartva, néhány centire a földtől, mozogni nem igazán tudott, de fájdalmat nem okoztak neki, csupán ott volt tartva.
- Tisztázzunk néhány dolgot, rendben? Ha esetleg nem lett volna elég nyilvánvaló korábban, akkor ismét elmondom, húsz évvel ezelőtt a Sötét Tanács tagja voltam. Egyszóval ilyen cselekkel aligha tudnál sérülést, vagy egyáltalán meglepetést okozni nekem. Másrészről a Biotikus Szféra úrnője voltam, biztosíthatlak arról is, hogy rengeteg eszköz van az arzenálomban ahhoz, hogy úgy okozzak sérülést, hogy azt ne tudd elmondani senkinek és a gyerekeid se szenvedjenek tőle. - most komoly és hűvös volt a hangja. Semmilyen érzelem nem volt érezhető belőle, de az igen, hogy egyáltalán nem hazudott, hanem teljesen őszintén mondott mindent. Viszont semmit se tett amivel egyelőre beigazolta volna, vagyis nem okozott sérülést, vagy kárt.
- A másik dolog, soha sem árultam el a Birodalmat, se az elzárásom előtt, sem pedig az után. Ami az illeti, igazából meg akartak ölni, de a tanítványom egy elég ostoba kis lény, aki azt gondolta, hogy azzal, hogy a saját találmányomat használja fel az elzárásomra, azzal örökre megszabadulhat tőlem. Természetesen ez sem a saját ötlete volt, mint ahogy azóta semmi sem. Igazán szeretem a szerencsejátékokat, és ez az egész is ennek tudható be. Ha kedved tartja kiszámolhatod, hogy mekkora az esélye annak, hogy Srax és Keth, vagy valamelyik leszármazottjuk keresse fel a szarkofágot és még piszkálja is. - a hangja újra normálisra váltott, illetve kicsit olyanra, mintha tanárként magyarázná a leckét a diákoknak. A végén pedig befejezte az Erőalkalmazást, aminek köszönhetően Rhyssát szépen visszatette a talajra, és újra képes volt mozogni. Ami viszont meglepő volt az a név, amit használt a Hírszerzési Szféra nagyurára. Ez több szempontból is meglepő volt, egyrészt mindenki Lord Xethként ismerte, másrészt nagyon kevesen tudták a Birodalomban, hogy jediként Keth Tye E'ron nevet viselte, és az bizonyos volt, hogy olyasvalaki nem tudhatta, aki az elmúlt húsz éveben nem volt jelen egyik oldalon sem.
- Ami az öcsémet illeti, nem tudom észre vetted-e, de itt van a bolygón, nem is olyan messze. - szólalt meg végül olyannyira hétköznapian közölve, mintha épp az időjárásról vagy bármilyen hétköznapi dologról lett volna szó. Amennyiben Rhyssa megpróbál kinyúlni az Erőben és érzékelni, hogy a férje valóban itt van-e, akkor azt tapasztalja, hogy valóban képes érzékelni, és ténylegesen nincs messze. Ha hozzávetőlegesen kellene bemérni, akkor valahol a templom előtti részen tartózkodhat, viszont üzenetet küldeni számára, vagy tőle fogadni jelenleg nem lehetséges.
Siqsa miközben hallgatta mindazt amit mondtak elég nagy erőfeszítést tett azért, hogy mozogni tudjon, azonban gyakran a görcs, amit az elektromosság, vagy a fájdalom, amit az égési sérülések okoztak ezt akadályozták, ugyan ezt tapasztalhatta Ellen is. Azt láthatta Ellen, hogy Siqsa próbál legalább négykézlábra feltápászkodni, ez pedig elég megterhelő volt fizikailag. Az arcán látszott a fájdalom, amit átél és elég szaporán is vette a levegőt. Ami Werda maradványait illette a ruhája és a fénykardjai nem olyan messze feküdtek a földön. A korábbi közjáték is látható volt a két lány számára, ahogyan azt is tisztán hallották, amiket a nő mondott. A két fiatal azonban nem tudott kinyúlni az Erőbe, a görcsök és az égési sebek okozta fájdalom túlságosan elvonta ahhoz a figyelmüket, hogy megfelelően tudjanak koncentrálni erre. Viszont az egykori tanácstag szavai is eléggé sok zavart tudtak okozni, főleg, hogy egyikük sem tudott semmit a Biotikus Tudományok Szféra előző nagyúráról, vagyis jelen esetben nagyasszonyáról.

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

Meglepő nyugalommal hallgatta a nő végig Rhyssa szavait, ha érzett is valamit az egyelőre sem az arcán, sem pedig a tekintetében nem tükröződött. Egyedül akkor szaladt ki a száján egy halk kuncogás, amikor a vörös hajú nő azt mondta, hogy nem fél a haláltól, viszont ezt is hamar elnyomta.
- Naív lány vagy még akkor, ha így gondolod. A Sötét Tanácsban is sithek vannak, a maguk szándékaival és céljaival. Persze, hogy a nagy része a többieket nem akarja ott látni. Ha lehetőségem volt magam is tettem arról, hogy egyesek elveszítsék az ott betöltött pozíciójukat. Sőt, ha a tanítványomnak egy kicsivel több esze lett volna, akkor megöl, nem pedig segít nekem. - a hangja közönyös volt, valamint érezhetően zavarta, hogy ilyen hétköznapi dolgot kell elmagyarázzon. Természetesen azt ő is tudta, hogy voltak a Sötét Tanácsban elérhetetlen személyek, mint Lord Hiuval, vagy amivé az öccse is vált, de a többi ha nem lenne aki rendet tartson könnyedén egymás nyakának esne alkalmakként.
- Butuska vagy, hogy ilyen kérdést teszel fel. Lévén az öcsémről van szó, én még azelőtt ismertem, hogy Lord Xeth vált volna belőle. Habár erről valószínűleg ő maga sem tud. Viszont neked is csak egy apró morzsát hagyok, hadd gondolkozz el, ha már úgyis a sógornőm vagy. A telje nevem Zilriel E'ron. - némi szánalmat lehetett kihallani a hangjából, azzal pedig már nem nagyon törődött, amikor Rhyssa a sisakját magához reptette és a kijutáson próbálkozott, helyette a lányokhoz sétált.
- Mit csinál? - hallotta Ellen maga mellől Siqa hangját akinek a teste elemelkedett a földtől, ahogyan hamarosan ő is érezte, hogy felemelkedik. Mindez viszont meglepő módon nem ártó szándékkal tette, hiszen mindketten csak úgy lebegtek. Ezután Ellen láthatta amint Werda földi maradványai, a ruhája és a fénykardjai, emelkednek fel a földről és a fénykardok a ruhába csavarodtak bele, majd egyenesen Ellenhez közel repültek, annyira, hogy könnyedén elérhette őket.
- Meg fogom ölni! - szitkozódott Siqsa és próbált szabadulni, de nem sok sikerrel közben pedig Elindultak így lebegve a nő előtt azon a lyukon keresztül, amit Rhyssának sikerült még korábban vágnia.
- Ahhoz egyszer a pelenkát kell kinődd. Az már haladás volt, hogy az apádat ott hagytad, de még sokat kell fejlődnöd. Kezeld az indulataidat, használd fel őket és tanulj. A kis társnőd jobban csinálja pedig a barátnője rosszkor volt rossz helyen. - most inkább volt kioktató, meg talán kicsit szórakozott is. Feltehetőleg Lady Zilriel élvezte, hogy hosszú idő után valaki máris azzal fenyegeti, hogy megöli, bár ez is furcsa a maga nemében. Ezután már elég hamar be tudták érni Rhyssát is, aki időközben eljutott oda, ahol majdnem lezuhantak, most viszont a kihúzott gyökerek és sziklák megfelelő feljáratot biztosítottak. Rhyssa pedig gyorabban felérhetett a hiányzó padlóval rendelkező, de lezárt terembe. Viszont az ajtóval már itt is meggyűlhetett a baja, hiszen telekinetikát használni ostobaság és veszélye lett volna, mivel strukturálisan nem bírta volna azt meg az épület. Ha meg is próbálta ezt gyorsan tapasztalhatta, ugyanis az egész vészesen megremegett azzal fenyegetve, hogy beomlik.
- Werda sok mindent nem osztott meg veled, igaz? - miközben lassan haladtak felfele a "platformokon" a még mindig szabadulni próbáló Siqsával, Zilriel egyenesen Ellennek intézte a szavait. Az látszott rajta, hogy nem igazán érdekli, hogy ezekkel milyen hatást vált ki.

A JEDI VISSZATÉR VOL. 3

- Ha szeretnéd, elmondhatok bármit vele kapcsolatban, amit szeretnél. Mármint annak fényében, hogy a Biroalomnak és az öcsémnek milyen szándékai vannak velem. - őszintén válaszolt Zilriel Ellennek, habár arról fogalma sem volt, hogy mennyire fogja elfogadni ezt az ajánlatot a nő, vagy egyáltalán meghallja-e a szavait.
Ekkor remegett meg először a föld körülöttük, ami annak volt köszönhető, hogy Rhyssa, mivel nem kapott választ az üzeneteire, ezért telekinetikával próbálkozott. Zilriel plusz mozdulatokat kellett beiktasson annak érdekében, hogy a két lánnyal együtt ne zuhanjon a mélybe ennek hatására. Már épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor a föld ismét megremegett, sokkal intenzívebben, mint korábban és dübörgés is hallatszott. Ezt Rhyssa is hallhatta miközben a lebegés és fénykard kombóval próbált utat nyitni magának.
- Ez nem lesz túl kellemes... - sóhajtott fel Zilriel, igyekezve túlharsogni a dübörgést, ami egyértelműen a falakból érkezett és a növekv hangerőből ítélve egyre közelebb jött, bármi is volt az.
A föld és kőréteg robbanásszerűen nyílt ki három részen, egy-egy ember méretű kristályt lökve ki magából, amik meg sem álltak addig, amíg pontosan azt a helyet el nem foglalták, amit a három nő. Ez pedig azt jelentette, hogy Zilriel, Ellen és Siqsa is a belselyébe került egy-egy ilyen kristálynak. Levegő és minimális mozgási hely volt bennük, tehát felállni és maximum megfordulni tudott bennük mindenki, de bárhogy is estek ennek fogságába kijutni már nem lehetett, mintha négy fal közé kerültek volna. Ha fénykardal próbálkoztak, akkor szomorúan kellett tapasztalniuk, hogy a kőzet ellenállt annak, és nagyon elegendő hely sem volt ahhoz, hogy effektíven használni tudják a fegyvert. Rhyssa is hasonlóan járt, viszont az őt foglyuk ejtő kristály azon a lezárt ajtón keresztül tört utat magának, ahol ő ki akart jutni, majd elindult vele a kijárat irányába. Zilriel, Ellen és Siqsa viszont a földalatt,a kövek és gyökerek közöt halattak teljes sötétségben, bár a "jármű" amit használtak elegendő védelmet biztoított számukra.
A négy kristály egyidőben érkezett meg a templom előtti területre, ahol korábban a találkozás volt legelőször. Rhyssa láthatta, ahogy a három másik kristály előbúlyik a földből, amit pedig mind a négyen láthattak, az egy ötödik kritály volt, amiben mindössze kétszemély számára volt ismerős alak. Xeth volt benne, a ruhája és páncélja darabokban, viszont más sérülés nem volt rajta. Viszont ami furcsa volt, hogy mozulatlanul állt, inaktív fénykardokkal a kezében, mintha csak az ürességbe nézett volna.
Rhyssa ha megpróbált kapcsolatba lépni vele, akkor a telepatikus üzenet továbbra se működött, ahogy a verbális beszére vagy üvöltésre se mozult a férfi. Ha oldalra nézett, akkor arra is rájöhetett, hogy miért, mert bár láthatta, hogy Zilriel szája mozog őt nézve, tehát valamit mondani próbál neki, de semmit sem hall belőle, ahogyan a nem sok sikerrel kijutni próbáló Siqsa szavaiból sem.
Ekkor mind a négyen hangokat kezdhettek el hallani. Először olyan volt az egész, mintha apró bogarak mászkálnának és ennek a hangja lenne többszörösére felerősítve, mad mindebbe rovarok szárnycsapásainak hangja vegyült, végül pedig suttogások. Finoman szólva sem volt kellemes minez a fejnek és elég hamar kezdett minenki apró, szúró fejfájást tapasztalni. A szemük előtt pedig egy másik zavarbaejtő jelenséget tapasztalhattak. Előbb a föld és a mocsár vize mozdult meg és nem sokkal a kristályok előtt egy élőlény vázához hasonló ologgá álltak össze, amin aztán felgyorsított felhételhez hasonlóan jelentek meg az izmok, szervek és végül a külső borítás mígnem egy különö kinézetű lényt láthattak maguk előtt.
- Az ostobaságod és a gőgösséged igazán meglepő. Először is eljössz erre a bolygóra anélkül, hogy felkészülnél arra, hogy mit is találhatsz itt. Az nem lep meg, hogy a benned lakó másik erő nem ismer engem, hiszen ő régen elhagyta ezt a bolygót, amikor én megszülettem. Ha viszont a  Birodalom és a Köztársaság se ismeri ezt a helyet, akkor az ostobaágotok csak még nagyobb méretű, mint gondoltam. - a lény hangját mindenki hallotta, bár olyan volt, mintha valaki a korábban hallott zavaró hangokra beszélt volna rá.
- De ha ennyire fontos ez a férfi számodra, hát akkor hagyom, had ismerd meg jobban.- a lény egyenesen Rhyssának beszélt, a többieket figyelmen kívül hagyta, e Rhysa szavaira se válaszolt, bármit is akart mondani neki, maj felemelte az egyik karját és lassan elhúzta mindenki előtt, és akin áthaladt, azok elvesztették az eszméletüket. Először Zilriel, majd Siqsa, Ellen, Rhyssa és végül Xeth.
Rhyssa egy ismeretlen bolygón tért magához. A feje eléggé zavaros volt, mintha valaki elég rendesen fejbekólintotta volna, vagy az előző este egy elég görbe partit csapott volna. A bolygón sötét volt, este lehetett valószínűleg, és furcsa, vörös színű hold volt az égen. A tisztást, amin feküdt Rhyssa erdők vették körül három oldalt, a negyediken pedig egy kastélyszerű épület volt, magas falakkal és valahonnan a távolabbik feléből dobok hangja hallatszott.
Ellen és Siqsa ugyan azon a helyen ébredt. Egyikük számára sem lehetett ismeretlen a hely, habár személyesen valószínűleg egyikük sem járt még itt. A Sötét Tanács termében jártak. Mind a tizenkét trónszéket láthatták itt, de jelenleg mindenik üres volt. A tulajdonosaik nem voltak itt, vagy legalábbis még nem voltak itt. Becsületőr sem volt a teremben, csupán a két lány.
- Ez meg mi volt? - tápászkodott fel Siqsa, és ő is észrevehette azt, amit Ellen is, hogy oylan volt, mintha a korábban szerzett sérüléseik eltűntek volna, vagy nem is léteztek volna.
- Nem szabadna itt lennünk. - jegyezte meg végül Siqsa, miután körbenézett a teremben és amilyen gyorsan csak lehetett tekintetével meg is kereste a kivezető ajtót.