Dagobah
X-Men Reneszánsz :: Little SW / Lil'SW :: Little SW :: Mélyűr és egyéb területek :: Űr és egyéb nem túl fontos bolygók
1 / 1 oldal • Megosztás
Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
A Dagobah bolygó évek óta a legnagyobb forgalmat most bonyolította le. Az elmúlt években összesen nem jártak annyian, mint ezen a napon. Ellen-t Lady Werda kereste fel, hogy csatlakozzon hozzá egy érdekes és elhagyatott templom felfedezésének ügyében. Megnyugtatta a lányt, hogy Rhand varázslói nincsenek ott és jó muri lesz az egész. Siqsa a mestere parancsára érkezett a helyszínre, hogy megerősítse vagy épp megcáfolja mesterének gyanakvásait. Rhys az álmait követte. Hajtotta a kíváncsiság, de a tettei miatt érett bűntudat nehéz kőként nehezedett a vállaira. Őt nagyon is önös érdek vezette ide. A három csapat, talán pont az Erő akarta így, egyszerre érkezett a templom bejáratához. Siqsa arca érzelemmentes volt, Werdáé inkább durcás, mintsem dühös.
- Hát ez igazán pech. Megkérdezném mit keres a két nagyúr tanítványa itt, de attól tartok erre aligha válaszolnának. Javaslom mindenki intézze a maga dolgát, senki nem üti az orrát a másikéba és mindenki engem követ a felderítés során, mivel az ősi csapdák az én felségterületem. A másik opciójuk, hogy ezt a helyet kinevezem az Ősi tudás szférájának az ásatásává és leghamarabb is hetek múlva tudnak bármit is tenni itt legálisan.- a szavai közben csípőre tette a kezét teátrálisan.
A két nőnek jelen esetben valóban ez a két lehetősége volt. Mindkettőnek fontos volt a feladata és mindkettőt nagyban visszavethette volna ha az urdrarr hölgy beváltja a szavait.
Ha beleegyeznek a feltételekbe, akkor Werda vállat von és nekilát megkeresni a zárszerkezetet. Ez nagyjából mindössze öt percig tart, mert annyi idő alatt nem találja meg, így egyszerűen telekinetikával löki be a méretes kő ajtót. Bent ennek hatására por száll fel és a nehéz kőajtó alatt csontok törnek apró darabokra. Valószínűleg korábbi látogatók.
- Akkor előre! - indul meg befelé a nő, intve Ellennek, hogy kövesse, mintha a korábbi kis közjáték meg se történt volna. Siqsa továbbra is faarccal viseltetett mindez iránt, bár belül kissé zavarta, hogy ő minderre még nem képes, de illedelmesen előre engedte Rhyst, ha a nő nem indul meg, akkor pedig maga megy előre.
A hölgyek egy fél napot bolyonganak benn. Végig erős éhségérzetet éreztek, mintha néhány napja lenne, hogy utoljára ettek valamit, mindenfele üres termek és folyosók voltak, jó néhány csapdával, amit Werda még időben hatástalanított. A falak is üresek voltak, semmi forma, semmi mintázat vagy akár csak egy szimbólum sem volt, mint ahogy más templomokban szoktak lenni. Végül egy nagy kör alakú teremnél álltak meg, aminek a közepét elérve minden kijárat bezáródott és a padló pillanatok alatt beszakadt.
Rhyst Werda kapta el, aki bele tudott kapaszkodni egy kiálló vasba, velük szemben pedig Siqsa ragadta meg Ellen karját és kapaszkodott meg, hogy ne zuhanjanak le. Mikor az egész helyzet lenyugodott a négy hölgy a levegőben lógott, alattuk feketeség, felfele semmi kapaszkodó.
- Hát ez igazán pech. Megkérdezném mit keres a két nagyúr tanítványa itt, de attól tartok erre aligha válaszolnának. Javaslom mindenki intézze a maga dolgát, senki nem üti az orrát a másikéba és mindenki engem követ a felderítés során, mivel az ősi csapdák az én felségterületem. A másik opciójuk, hogy ezt a helyet kinevezem az Ősi tudás szférájának az ásatásává és leghamarabb is hetek múlva tudnak bármit is tenni itt legálisan.- a szavai közben csípőre tette a kezét teátrálisan.
A két nőnek jelen esetben valóban ez a két lehetősége volt. Mindkettőnek fontos volt a feladata és mindkettőt nagyban visszavethette volna ha az urdrarr hölgy beváltja a szavait.
Ha beleegyeznek a feltételekbe, akkor Werda vállat von és nekilát megkeresni a zárszerkezetet. Ez nagyjából mindössze öt percig tart, mert annyi idő alatt nem találja meg, így egyszerűen telekinetikával löki be a méretes kő ajtót. Bent ennek hatására por száll fel és a nehéz kőajtó alatt csontok törnek apró darabokra. Valószínűleg korábbi látogatók.
- Akkor előre! - indul meg befelé a nő, intve Ellennek, hogy kövesse, mintha a korábbi kis közjáték meg se történt volna. Siqsa továbbra is faarccal viseltetett mindez iránt, bár belül kissé zavarta, hogy ő minderre még nem képes, de illedelmesen előre engedte Rhyst, ha a nő nem indul meg, akkor pedig maga megy előre.
A hölgyek egy fél napot bolyonganak benn. Végig erős éhségérzetet éreztek, mintha néhány napja lenne, hogy utoljára ettek valamit, mindenfele üres termek és folyosók voltak, jó néhány csapdával, amit Werda még időben hatástalanított. A falak is üresek voltak, semmi forma, semmi mintázat vagy akár csak egy szimbólum sem volt, mint ahogy más templomokban szoktak lenni. Végül egy nagy kör alakú teremnél álltak meg, aminek a közepét elérve minden kijárat bezáródott és a padló pillanatok alatt beszakadt.
Rhyst Werda kapta el, aki bele tudott kapaszkodni egy kiálló vasba, velük szemben pedig Siqsa ragadta meg Ellen karját és kapaszkodott meg, hogy ne zuhanjanak le. Mikor az egész helyzet lenyugodott a négy hölgy a levegőben lógott, alattuk feketeség, felfele semmi kapaszkodó.
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
Ellen meglehetősen furcsán nézett Werdára, amikor mondta, hogy hova is fognak menni és miért. Annál már morcos volt, amikor a másik felhozta a Rhand varázslóit is, hogy nem lesznek ott. Szíve szerint egyesével vadászta volna azokat a rohadékokat, akik miatt majdnem egész életére béna lett. Igaz valamivel több mint egy éve esett ki emiatt, de most már mennyire sokra vihette volna az Erőben, ha nem úgy jár, ahogyan. De így ugyanott tart, mint akkor, amikor Allen tanítványa lett, helyette csak befolyása van és egy bázisa, ami nagyon szépen fejlődik. Remélte, hogy lesz ideje. Útközben, amíg a bolygóra értek meditált, vagy pedig Werdával beszélgetett. A legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor megérkeztek oda, ahova a társnője vezette és két másik nő is feltűnt. Mivel mind a ketten egy-egy tanács tag tanítványai voltak, így megismerte őket, még akkor is, ha Lady Benûwia páncélt is viselt, azonban nála még egy furcsaságot vett észre, a nő terhes volt, az Erőn keresztül pedig úgy érződött, hogy ikrekkel várandós. Nem hitte volna, hogy azok a pletykák igazak, amiket hallott, azt hitte, hogy csak Lord Xeth befeketítésére találta ki az egészet Lady Vadrin. E szerint mégsem.
~ Azt hittem, hogy csak pletykák, hogy ő és Lord Xeth… ~ üzente Werdának. ~
- Lady Siqsa, örülök, hogy újra láthatom! Lady Benûwia! – biccentett a két nő felé.
Saját maga természetesen hagyta, hogy Werda irányítsa az akciót, nem volt kifogása ellene, végtére is a nő volt a tapasztaltabb, számára pedig jó tereplecke lehet ez az egész. A következő pár percben várakoztak arra, hogy bejussanak, amit végül társnője eléggé barbár módon oldott meg. másodikként indult be, nem törődve azzal, hogy a többiek miként jönnek. A falakat és mindent vizsgált ő maga is odabent, a kutaszdroidot egyelőre maga mellett tartotta. Valami azonban nem stimmelt, sokkal hamarabb kezdett fáradni, mint kellett volna és éhes is volt, pedig nemrég evett. Semmi sem utalt arra, hogy kié volt ez a hely, vagy mi célt szolgált. Végül egy kör alakú terembe értek, ahol sikeresen bele is futottak egy csapdába. Igyekezett volna valami felé kapni, amikor a talaj kifutott alóluk, szerencsére Siqsa megtartotta őt. nem tudta, hogy a nő meddig tudja megtartani, így igyekezett az érzékeit kiélesíteni úgy, hogy kinyúlt az Erőbe és annak segítségével. Próbált körbenézni, hogy hol láthat kapaszkodót, hol lehet bármi itt, hogy ne függjön a másik nőtől.
- Nézz körbe, hogy hol tudnánk kijutni! – utasította a repkedő droidot.
Ha az még itt volt, akkor elindult körbepásztázni a területet miközben Ellen a sisakja szenzorjaival is próbálja pásztázni a helyet, hátha valamit meglát, érzékel.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
Rhys-nek már abban a pillanatban bűntudata volt, amikor kitalálta, hogy meg fogja tenni, hogy „engedelmeskedik” a hívásnak. Nem tudott otthon ülni már, mert lassanként felőrölte a tétlenség. Fogalma sem volt róla, hogy miként tudta elrejteni ezt Keth elől, de sikerült. Még akkor is, amikor a szíve szakadt meg, hogy a férje megitta azt a pohár üdítőt, amit ő maga megmérgezett és saját maga végignézte a jelenetet. Szerencsére a férfinak nem lesz baja tőle és kivételesen kialudja magát, de akkor is saját maga szenvedett…
~ Coruscanton ~
Mikor Keth nem kelt fel megszokottan hajnalban, akkor BB-4 nem várt tovább, a csipogás nem hatott, így kénytelen volt kissé megrázni a férfit, hogy felébredjen az altató hatásából. Amikor megtörtént, akkor aggodalmaskodva csipogva „mondta” el a férfinak, hogy Rhys elment és nincs itt, hogy aggódik érte és hagyott a nő egy üzenetet. Amit azonnal neki is látott lejátszani, ha Keth kérte. A holofelvételen Rhys jelent meg, arcán fájdalom a bűntudattól, amit már lassan két hete cipelt.
”Mikor megkapod ezt az üzenetet már messze járok, ne haragudj, kénytelen voltam ehhez folyamodni, mert sem te, sem Xeth nem vettetek komolyan. Azaz álom napról napra rosszabb, felemészt, ahogyan az egész Benûwia-s ügy is. Tudom, hogy ti mindent megtesztek azért, hogy ne ébredhessen fel, de ez kevés. Én nem tudok tovább itt ülni és várni, hogy sikerrel járjatok, muszáj tennem valamit. Nem akartam, hogy idáig jusson, de muszáj volt eljönnöm. Tudom, hogy elmondod Xeth-nek, hogy hova mentem, de remélem az a néhány óra előny, amim van elég lesz arra, hogy találjak valamit. Én tudom, hogy hova kell mennem, ti nem. Kérlek bocsáss meg ezért, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni, sem megmérgezni az altatóval. Tudod, hogy mit érzek, ti is végigmentetek rajta… de ettől nem óvhattok meg, nem lehettek örökre mindketten mellettem.
Fogalma sem volt róla, hogy miként fogadhatta mindezt otthon a férje. A bűntudat ettől függetlenül szinte fizikai fájdalommal járt, a terhesség és a hormonok miatt pedig végigbőgte az utat a bérelt hajóján, amivel a Dagobah-ra ment. Annak ellenére, hogy elrejtette magát az Erőben, biztos volt benne, hogyha a helyzetét nem is tudják megmondani a férjei a fájdalmát bizonyosan érzik, ha nem is nagyon, de azt igen, hogy ő maga szenved. Megint. Pedig haza szándékozott menni. Miután megérkezett a bolygóra keresett egy stabilabb pontot és ott tette le a gépet. Hiába volt rajta a páncélja az álcagenerátort is magához vette a holografikus álcázóval egyetemben és így indult el a saját maga „sírboltja” nyomába. Tudni akarta, hogy mi van itt és miért akarta Benûwia, vagy az Erő, hogy idejöjjön. Hamarosan pedig meg is érkezett oda, ahol volt a vault. Azonban nem egyedül volt, hanem három másik nő is megjelent itt. Egyszerűen nem akarta elhinni ezt! Pont most?! A hármasból az egyiket ismerte csak fel, őt is akkor mutatták be az udvarba, mint saját magát, Lord Farrirr tanítványa volt az, a másik kettőről azonban nem volt tudomása, nem látta korábban őket, ami a saját helyzetében annyira nem volt meglepő. Az urdrarr nő azonban felismerte őket, valószínűleg a másik is. A nő szavaira csak elvicsorodott a sisak alatt, de az érzelmeit jelenleg visszafogta, hogy ne érződjenek. Bár az sem lett volna gond, ha érzik, az álcája része volt, hogy sith harcosnak vélték és nem pedig varázslónak. Szerette volna, hogyha lett volna arra ideje, hogy megpróbálja felidézni magában ennek a helynek a térképét, hogy mik vannak itt, miket épített ide Benûwia és hogyan tudják kinyitni. Azonban erre nem maradt ideje, mert a másik nő bezúzta az ajtót.
- Magának elment az esze?! – kérdezte dühösen.
Még folytatta volna, hogy mit és hogyan kellene tenniük, de a másik nő nem hagyta szóhoz jutni és elindultak. A következő fél napban folyamatosan bolyongtak, volt egy olyan érzése, hogy legalább több tucatszor járták körbe a helyet, többször próbálta felhozni, hogy mit kéne tenni, de az urdrarr nő egyszer sem hagyta. Végül beértek egy terembe, ahol most már megállt dühösen és dacosan. Már csak azért is, mert éhes volt, ő maga nem tulajdonított ennek különösebb figyelmet, révén terhes volt, folyamatosan éhes volt az ikrek miatt az utóbbi hetekben, két-három hónapban.
- Magánál amatőrebb kincsvadászt még nem láttam, fogalma sincs, hogy mit csinál, vagy…
Nem tudta folytatni, mert beszakadt alattuk a padló. Saját maga azonnal igyekezett telekinetikához nyúlni, hogy lassítsa az esését, vagy megtartsa magát lebegve ott, ahol jelenleg vannak. Azonban a másik nő elkapta, így nem esett le és nem is tudott semmihez folyamodni.
- Látom magának fogalma sincs erről a helyről, ha odakint hagyott volna öt rohadt percet, akkor centiről centire megtudtam volna mondani, hogy mi hol van, milyen csapda hol van ebben az átokverte vaultban de nem! A császár szottyadt golyóira maga egy rohadt pökhendi és beképzelt p*csa, aki betört a saját magam által épített vaultba és mindent tönkretesz! Öt, vagy tíz perc kellett volna ahhoz, hogy a hely felismerje, hogy az építője jött vissza és minden rendszer aktiválódjon, a csapdák kikapcsolódjanak, de nem! Maga betör és tör, zúz, mint a legostobább barbár! – kiabált az őt tartó nővel dühösen.
Vett néhány mélyebb levegőt, hogy némileg megnyugodjon, nem szabad idegesnek és dühösnek lennie a gyerekek miatt.
- Akkor most tartson meg, amíg megpróbálom feléleszteni a helyet és rájöjjön arra a vault, hogy itt van Lady Benûwia – mondta már nyugodtabban.
Ha a nő megtartja, akkor igyekszik kinyúlni az Erőbe és ott kiterjeszteni a hatalmát benne próbálva lefedni a vaultot, ha kell, akkor sötét oldali erőket is kibocsátva, hogy a hely megérezze az Erőmintázatát, még akkor is, ha ezzel Xeth és Keth is megérezhetik egy kis időre. A korábbi hely, ami Benûwia-é volt, olyan volt, hogy felismerte azt, hogy ő maga Benûwia, illetve egy leszármazottja és így nem ellenségesen fogadta őt. remélte, hogy ez a hely is ilyen és ezzel kimászhatnak abból a csávából, ahova az idióta urdrarr nő sodorta őket, aki láthatóan még nála is meggondolatlanabb és felelőtlenebb.
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
~ Mindig engedd meg magadnak a gyanakvás lehetőségét. Lehet, hogy Lord Xeth-é a két gyerek, de másé is lehet.~ Werda nyugodtan válaszolt a társának, ahogy Siqsa arcán is egy gyors mosoly jelent meg és biccentett Ellen felé a köszönésre.
Ami azt illeti bent Ellen észrevehette a társnőjén, hogy egyre jobban élvezi, ahogy Lord Xeth tanítványát idegesítheti a cselekedeteivel, ahgoyan azt is, mint a jelenlévők közül egyetlen, aki valaha is dolgozott vele, hogy nem úgy "dolgozik" itt, mint az ásatásokon szokott. A csüngés közben és a hiszti hallgatás alatt pedig azt is megláthatta, hogy Werdának háromszor is megfordult a fejében, hogy jobb lenne, ha elengedné a nőt.
A droidja ugyan azt mutatta, mint az érzékelők, hogy lefelé nagyon hosszú az út, és csak helyenként vannak nagyobb sziklák és gyökerek. Az Erőben való kinyúlás sem segített, ahogyan Rhys sem azt találta, amire várt és amit hangoztatott. Hiába tapogatta le az Erőn keresztül a templomot, abban semmi sem volt, nem hogy Benuwiától, de még egy jött-ment urdrarrtól sem. Ezen pedig az sem segített, hogy sötét oldali energiát bocsájtott ki, attól csak az eddig is érzett éhségérzet erősödött csak fel benne, semmi más.
- Ha nem tudnám milyen terhesnek lenni, akkor azt mondanám ez az oka, de ezek szerint csak annyi a helyzet, hogy a gyermekei az ön eszét örökölték, mert a fejében semmi sem maradt. A kinn eltöltött öt perc alatt önnek is lett volna ideje arra, hogy rájöjjön, ahogyna én is tettem, hogy ez a templom egy dísz. Kincsvadászoknak és sírrablóknak, az egész hely nem öregebb olyan tíz-tizenöt évnél. Olyannyira el volt azzal, hogy ez a "maga" vaultja és "ön" építette, hogy fel sem tűnt az igazság. De ha ez megnyugtatja, én nagyon élveztem. - Werda az egészet érzelemmentes arccal és hanghordozással mondta el, Ezután behunyta a szemét, egy kicsit megremegett az épület, de nem veszélyeztetve őket, majd alattuk nem sokkal egy vastagabb gyökér húzódott ki a falból létrehozva egy biztos hidat a szakadék fölött. Ekkor engedte el Werda Rhyst,a ki így egyenesen a gyökéren landolhatott.
-Szólj, ha kész vagy, és elengedlek. - szólalt meg ezután Siqsa Ellennek szánva a szavait, és amikor ő jelzett, akkor elengedte, remélhetőleg nem a végtelennek tűnő semmibe. Természetesen nem volt olyan nagy a táv, vagy olyan kicsi a cél, hogy Ellen eltévessze a landolást. Miután landolt, akkor Siqsa is megérkezett melléje.
- Fényt! - Siqsa utasítását a hátáról halk csipogás követte, majd a droidja egy kis fényszórót aktivált amivel a nők már jobban láthatták egymást a lassan sötétedő helyen, de ahhoz ez sem volt elegendő, hogy néhány méternél lejjebb lássanak a sötétben.
- Ideje lenne felvilágosítania erről az "én építettem a vaultot" dologról. - fordult Rhyshez Werda miután utolsóként ő is landolt, illetve lelebegtette magát telekinetikával.
- Keress még vastagabb gyökereket, nagyobb sziklákat a falban. - szólt még oda Ellennek, feltehetőleg az út folytatása érdekében.
"A nagyúr úgy gázolt be a mocsárba, mintha csak az élete múlt volna rajta, pedig az élete volt az, ami miatt a legkevésbé kellett aggódnia. Ami azt illeti most cseppet sem érezte magát olyan nagy úrnak, inkább ijedt kisfiúnak. Dühös volt saját magára és Kethre. Egyrészt hagyták, hogy ez legyen, másrészt Keth bedőlt egy ilyen olcsó dolognak. Mérgezés?! Komolyan?!
- Rhys! - üvöltötte a férfi, a hangja pedig minden fa törzséről visszhangzott szinte a végtelenségig. Válasz viszont nem érkezett rá. A férfi vállai fel-le mozogtak a dühtől, majd egy pillanatra megállt, hallgatózott, és futva indult el az egyik irányba.
Ahol korábban állt egy ember alak, egy nő emelkedett ki a mocsárvízből, pontos mása annak, akit a nagyúr keresett. Lassan felemlte a kezét abba az irányba, ahová a férfi futott, mintha csak meg akarná érinteni.
- Már nagyon rég óta várok rád... - még a hangja is pontosan olyan volt, mint a keresett nőé. Rhyssa Edaara Quillan-E’ron-é. Ezután nevetni kezdett, mintha csak eg yjáték lenne számára az egész. Végül a mocsárból felemelkedő ködben tűnt el mindkét alak."
Ami azt illeti bent Ellen észrevehette a társnőjén, hogy egyre jobban élvezi, ahogy Lord Xeth tanítványát idegesítheti a cselekedeteivel, ahgoyan azt is, mint a jelenlévők közül egyetlen, aki valaha is dolgozott vele, hogy nem úgy "dolgozik" itt, mint az ásatásokon szokott. A csüngés közben és a hiszti hallgatás alatt pedig azt is megláthatta, hogy Werdának háromszor is megfordult a fejében, hogy jobb lenne, ha elengedné a nőt.
A droidja ugyan azt mutatta, mint az érzékelők, hogy lefelé nagyon hosszú az út, és csak helyenként vannak nagyobb sziklák és gyökerek. Az Erőben való kinyúlás sem segített, ahogyan Rhys sem azt találta, amire várt és amit hangoztatott. Hiába tapogatta le az Erőn keresztül a templomot, abban semmi sem volt, nem hogy Benuwiától, de még egy jött-ment urdrarrtól sem. Ezen pedig az sem segített, hogy sötét oldali energiát bocsájtott ki, attól csak az eddig is érzett éhségérzet erősödött csak fel benne, semmi más.
- Ha nem tudnám milyen terhesnek lenni, akkor azt mondanám ez az oka, de ezek szerint csak annyi a helyzet, hogy a gyermekei az ön eszét örökölték, mert a fejében semmi sem maradt. A kinn eltöltött öt perc alatt önnek is lett volna ideje arra, hogy rájöjjön, ahogyna én is tettem, hogy ez a templom egy dísz. Kincsvadászoknak és sírrablóknak, az egész hely nem öregebb olyan tíz-tizenöt évnél. Olyannyira el volt azzal, hogy ez a "maga" vaultja és "ön" építette, hogy fel sem tűnt az igazság. De ha ez megnyugtatja, én nagyon élveztem. - Werda az egészet érzelemmentes arccal és hanghordozással mondta el, Ezután behunyta a szemét, egy kicsit megremegett az épület, de nem veszélyeztetve őket, majd alattuk nem sokkal egy vastagabb gyökér húzódott ki a falból létrehozva egy biztos hidat a szakadék fölött. Ekkor engedte el Werda Rhyst,a ki így egyenesen a gyökéren landolhatott.
-Szólj, ha kész vagy, és elengedlek. - szólalt meg ezután Siqsa Ellennek szánva a szavait, és amikor ő jelzett, akkor elengedte, remélhetőleg nem a végtelennek tűnő semmibe. Természetesen nem volt olyan nagy a táv, vagy olyan kicsi a cél, hogy Ellen eltévessze a landolást. Miután landolt, akkor Siqsa is megérkezett melléje.
- Fényt! - Siqsa utasítását a hátáról halk csipogás követte, majd a droidja egy kis fényszórót aktivált amivel a nők már jobban láthatták egymást a lassan sötétedő helyen, de ahhoz ez sem volt elegendő, hogy néhány méternél lejjebb lássanak a sötétben.
- Ideje lenne felvilágosítania erről az "én építettem a vaultot" dologról. - fordult Rhyshez Werda miután utolsóként ő is landolt, illetve lelebegtette magát telekinetikával.
- Keress még vastagabb gyökereket, nagyobb sziklákat a falban. - szólt még oda Ellennek, feltehetőleg az út folytatása érdekében.
"A nagyúr úgy gázolt be a mocsárba, mintha csak az élete múlt volna rajta, pedig az élete volt az, ami miatt a legkevésbé kellett aggódnia. Ami azt illeti most cseppet sem érezte magát olyan nagy úrnak, inkább ijedt kisfiúnak. Dühös volt saját magára és Kethre. Egyrészt hagyták, hogy ez legyen, másrészt Keth bedőlt egy ilyen olcsó dolognak. Mérgezés?! Komolyan?!
- Rhys! - üvöltötte a férfi, a hangja pedig minden fa törzséről visszhangzott szinte a végtelenségig. Válasz viszont nem érkezett rá. A férfi vállai fel-le mozogtak a dühtől, majd egy pillanatra megállt, hallgatózott, és futva indult el az egyik irányba.
Ahol korábban állt egy ember alak, egy nő emelkedett ki a mocsárvízből, pontos mása annak, akit a nagyúr keresett. Lassan felemlte a kezét abba az irányba, ahová a férfi futott, mintha csak meg akarná érinteni.
- Már nagyon rég óta várok rád... - még a hangja is pontosan olyan volt, mint a keresett nőé. Rhyssa Edaara Quillan-E’ron-é. Ezután nevetni kezdett, mintha csak eg yjáték lenne számára az egész. Végül a mocsárból felemelkedő ködben tűnt el mindkét alak."
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
~ De abban meg semmi izgalom nincs… ebből szép kis botrány lehet és nem kis sebezhető felületet ad mindkettőnek ~ fejtette ki a véleményét. ~
Ellen nem rajongott különösebbképpen a sith harcosokért, mert képtelenek az érzelmeiket úgy uralni, mint a varázslók, ez most is remekül látszott Lord Xeth tanítványán. Nem igazán értette, hogy a férfi miért pont egy… mert azzal a bizonyos testrésszel „gondolkodott”. Viszont egy harcos nem illik a hírszerzés élére, de ez már a saját bajuk. Vagyis a Birodalomé lesz idővel… Amíg haladtak látta, hogy Werda nagyon élvezi, hogy szívhatja a vérét Lady Benûwia-nak és teljesen máshogy viselkedett, mint szokott. Egyrészt meg sem volt hajlandó hallgatni, azon felül nem úgy tett, ahogyan szokott. Valami nagyon nem stimmelt itt, azonban még nem kérdezett rá a másiktól, hogy micsoda. Immáron a lógás közben nem volt nehéz felfedeznie azt, hogy Werdának háromszor is legalább megfordult a fejében, hogy elengedi a terhes nőt és még itt is tovább veszekedtek, vagyis itt kezdték el igazán. Nem csak a helyzet, de az egész miatt megfordult a fejében, hogy otthon kellett volna maradnia és nem pedig eljönni. És inkább Rhand varázslóit vállalta volna be, mint ezt az egészet. Volt a nőnek gyereke?! Erről nem is tudott pedig már jó ideje ismerték egymást, igaz soha sem kérdezett effélét.
~ Mi ez az egész? Mi folyik itt Werda? ~ igyekezett kérdezni a társnőjét. ~
Sem a droidja, sem pedig az érzékelők nem mutattak semmit sem, de ettől még nem szándékozott feladni. Maximum elveszti a droidot és kell majd egy újat vennie. Azonban még Werda is lépett, így most már volt hova leesniük. Mielőtt megszólalt volna kinyúlt az Erőbe, hogy majd telekinetikát alkalmazva könnyebben landoljon.
- Engedhetsz! – mondta.
Ha Siqsa elengedi, akkor tényleg ezzel tompítja az esést, közben pedig Werda és Benûwia tovább perlekedtek és vitatkoztak.
- Dark-eye! Menj le egészen a hely legaljáig az egyik fal mellett, a másiknál vissza, keress olyan helyet, ahol járat van, amin keresztül ki lehet menni innen! – utasította a droidot.
Remélte, hogy a droid találhat valamit, közben még egy érdekes dolog is felmerült, mire azért ő maga is kíváncsi volt.
- Már megy is a kutasz keresni ilyet, meg kijáratot – felelte Werdának.
Ha a droid talált valamit, akkor jelzi a többieknek, közben pedig nekilátott annak, hogy a közelben keressen beugrókat, kiállókat és gyökereket, ha pedig talál, akkor még ő maga is megpróbálkozik telekinetikával maguk alatt kijjebb húzni azokat, hogy tudjanak lefele haladni majd.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
Rhys gyűlölte, hogyha úgy szórakoznak vele, vagy semmibe veszik, ahogyan Werda tette azt az elmúlt fél nap során és nagyon kezdte unni ezt az egészet. Nem érzett semmit sem a lógás közben, ami a helyet Benûwia-hoz kötötte volna, pedig tudta, hogy az övé, részben emlékezett rá, hogy így van, hogy itt épült a hely és Benûwia érzéseit is érezte, amikor ez próbált az eszébe jutni. Semmi sem járt sikerrel, amit akart, csak a bűntudata maradt meg, ahogyan eszébe jutott, hogy lehet, hogy Xeth már itt van a bolygón és épp őket keresi. Amit tett annak az eredménye pedig az lett, hogy még éhesebb lett, de az itt töltött ennyi idő után nem csodálkozott ezen. Máskor is tapasztalta, ha sokat tanult, gyakorolt, vagy Erőt használt, akkor éhesebb lett. Így továbbra sem fordított ennek nagyobb figyelmet. A másik nő szavaira csak vicsorgott a sisakja alatt és végül sziszegve szólalt meg.
- Maga pedig olyan baromi okos akar lenni olyanban, amihez semmi köze sincs és amiről semmit sem tud… itt van az a hely, tudom, emlékszem rá! És nem lesz a maga szférájáé, Lord Xeth és Lord Hiuval még azelőtt elpusztítják!
Azonban végre volt mire leugrani, mert az urdrarr nő csinált egy hidat. Amikor a másik elengedte, akkor ösztönösen nyúlt ki az Erőbe, hogy tompítsa az esést. Továbbra is dühös volt, mardosta a bűntudat, de kinyúlt az Erőbe, hogy lenyugtassa magát, nem maga miatt, ha magán múlna, akkor tombolna, a lányok miatt, hogy ők ne legyenek veszélyben. Nem akart csalódást okozni Xeth-nek, nem akarta újra elveszteni a gyermeküket, gyermekeiket jelen esetben. Werda szavaira a nőre pillantott.
- Nézze meg az Erőmintázatomat és rájön. Ha pedig rákérdez, hogy melyikre, a válaszom az, hogy pontosan! – felelte.
Ha más is megnézte, akkor láthatta, hogy kettővel rendelkezik és a kettő nagyon hasonlít egymásra, bár az egyik gyengébb volt, mégis az tűnt ősréginek, a másik pedig a ténylegesen sajátja volt. már tudta egy ideje, hogy ezzel nagyon egyedi mintázata van, nem tudta, hogy vajon Benûwia eltudná-e rejteni magát, vagy sem, de most ez nem volt fontos.
- A másik azé, akinek a nevét viselem, Lady Benûwiáé, rendelkezem az élete ezer évéből számtalan emlékkel és az utóbbi hetekben folyamatos látomásaim voltak a helyről. Többek között egy szarkofágtól, aminek nem kéne itt lennie, egy csarnokról, ahol van egy-két olyan dolog, amit azelőtt kell megtalálnom, hogy Lord Hiuval és Lord Xeth el nem pusztítják amiatt, hogy Benûwia ne reinkarnálódhasson és ne térhessen vissza az életbe. A szarkofágnak nem kéne ott lennie, ezt tudom. Ez az egész egy elterelés igen, elrejti a tényleges sírt, mert itt van, benne a szarkofággal, ami utólag került oda, mert emlékszem rá, hogy az nem volt itt tízezer éve, amikor a sír le lett zárva. Hülyének nézhet, nem érdekel, de ez az igazság!
Ezzel elfordul a nőtől és saját maga is próbál a falakon olyan helyet keresni, amivel lejjebb juthatnak mielőtt esetlegesen a fejük felett is bekapcsol valamilyen védelmi rendszer. Ki akart innen jutni és megtalálni tényleges sírt, ami itt volt valahol, még akkor, ha idiótának nézik és egyetlen egy szavát sem hiszik el.
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
~ Normál esetben igen, de most a hírszerzési szféra nagyúráról és tanítványáról van szó. Egy ennyivel aligha találsz rajtuk fogást.~ Werda gyors és lényegre törő volt, és nem is állt olyan messze az igazságtól, hiszen az is igaz volt, hogy minden, amit ő maga Lord Xethről tud, csupán pletykák és feltételezések, és az előbbit nagyon könnyedén befolyásolja a hírszerzés propaganda munkája.
~ Majd ha olyan a kedvem elmesélem a sztorit... ~ a válasz pontosan olyan volt, mint amilyen Werda. Egyedül Siqsa állt ott, mint akinek halvány lilája nincs, hogy mi is folyik itt, mert se azt nem értette, és nem is akarta különösebben, amit Rhyssa mondott, sem pedig Werda szavait. Nem jelentette azt, hogy nem figyelt rá, csupán nem kereste az értelmét.
Rhyssa szavai után pedig a sith nő lassan elkezdett tapsolni. Nem sokat, olyan hármat vagy ötöt, de nem igazán lehetett eldönteni, hogy gúnyolódásképpen-e vagy sem.
- Ideje volt, hogy kezdjen valami hasznosat is mondani. Ez már kellő információ ami alapján elindulhatunk valamerre. Folytathatja azzal, hogy elmondja mire is számítsunk ebben a vaultban. Miket látott? - Werda nyugodtan és lassan beszélt miközben Ellen mellé lépett és mindig, mikor a nő jelzett neki, hogy hol van nagyobb szikla vagy gyökér, akkor kinyúlt az Erőbe és kimozdította azokat a falból, szépen lassan létrehozva egy lejáratot kisebb-nagyobb távolságokban. Siqsa eléggé haszontalannak érezte magát, így leginkább arra figyelt, hogy fentről semmi meglepetés ne érje a csapatot. Ellen droidja viszont kijáratot nem talált, csupán hosszú lefelé vezető út végén egy járatot, ami átmenet volt természetes kőzet és külső, értelmes lény behatásának. Valamikor feltehetőleg energiával ellátott hely lehetett, viszont ennek nyoma most nem volt.
- Mozgás. - szólalt meg ekkor Werda és elsőként indult el lefelé gyorsan és elegánsan ugrálva egyik "platformról" a másikra. Siqsa megvárta míg a két nő előre megy és maradt ő hátvédnek, hogy hátulról biztosítsa a helyet és a fényt a többieknek.
Lefelé az út elég eseménytelen volt, leszámítva azt az egy-két instabilabb sziklát vagy gyökeret, ami kicsit felvitte a rajta landolók vérnyomását, de semmi olyasmi nem volt, amit egy erőérzékeny ne tudott volna megoldani, ha viszont egy katona is lett volna itt, az valószínűleg már nem lett volna ilyen szerencsés. Rhys ha azután, hogy leértek és kinyúlt az Erbe, akkor érezhette, hogy a járat már az általa keresett vaulthoz tartozik, ám ez nem igazán volt olyan, mint a korábbi, amivel találkozott. Nem egészen úgy működött, leginkább olyan volt, mintha valaki lekapcsolta volna a lámpát és elvágta volna az áramellátást. Persze ez azt is jelenthette, hogy a csapdák sem lépnek működésbe, de ezt nem lehetett biztosan megmondani.
- Ez most már az, amit keresett, nem? Mire kell számítsunk? - Werda Rhyssa felé fordult, egyelőre maga a vault perifériáján kívül maradt, de olyan pontossággal, mintha annak a puszta határait képes lett volna érzékelni. Persze ez közel sem volt így, csupán a több éves tapasztalat következtében kialakult reflex volt. Siqsa fejben nagyon reménykedett abban, hogy lehetőleg ez a bizonyos régi Benuwia, akiről az új Benuwia beszélt, nem gyártott hobbiból monolithot a temploma pincéjébe, mint egy bizonyos sith, akivel nem is olyan régen volt szerencséje találkozni.
"Csak percek óta bolyoghatott a ködös mocsárban a fák között, nem egyszer megcsúszva a nem túl emberbarát talajon, viszont neki már óráknak tűnt az egész, és egyszerre látott ellenséget minden fatörzs mögött, és feleségének a haját egy másik mögött. Aztán az egyik forduló után, mikor már azt hitte, hogy körbe-körbe rohangál, egy tisztáson meglátta azt amit keresett. A páncél és a vörös haj is ismerős volt számára, ahogy a felesége háttal állt neki.
- Rhys! - rohant oda boldogan és ahogy átölelte a nőt egy pillanatra úgy érezte, hogy minden rendben van, és most már semmi baj nem lehet, a következő pillanatban viszont azon találta magát, hogy az üres levegőt tartja a kezeiben. A meglepettséget a düh követte az arcán. Hiszen itt volt a karjai között, érezte a testet, az illatot, a melegségét, erre most eltűnt. Aztán újra megérezte a jelenlétét, most a háta mögül.
- Nem vagyok már gyermek. - jelentette ki a nő és ahogyan a tenyerét a felé forduló férfi mellkasa felé emelte az út röppent el a nővel ellentétes irányba, mintha csak egy kis kődarab lenne, amit elhajítottak. A fák közé, ahonnan jött.
- Jól hallod, amit mondok, Xeth?! Nem kell folyton megvédj minden árnyéktól vagy rossz tekintettől! - a nő hangja dühös volt, úgy ordította a férfi után a szavakat és előbb sétálva, majd egyre gyorsabban indult meg arra, amerre a nagyurat ellökte, közben pedig a fénykardját is aktiválta."
~ Majd ha olyan a kedvem elmesélem a sztorit... ~ a válasz pontosan olyan volt, mint amilyen Werda. Egyedül Siqsa állt ott, mint akinek halvány lilája nincs, hogy mi is folyik itt, mert se azt nem értette, és nem is akarta különösebben, amit Rhyssa mondott, sem pedig Werda szavait. Nem jelentette azt, hogy nem figyelt rá, csupán nem kereste az értelmét.
Rhyssa szavai után pedig a sith nő lassan elkezdett tapsolni. Nem sokat, olyan hármat vagy ötöt, de nem igazán lehetett eldönteni, hogy gúnyolódásképpen-e vagy sem.
- Ideje volt, hogy kezdjen valami hasznosat is mondani. Ez már kellő információ ami alapján elindulhatunk valamerre. Folytathatja azzal, hogy elmondja mire is számítsunk ebben a vaultban. Miket látott? - Werda nyugodtan és lassan beszélt miközben Ellen mellé lépett és mindig, mikor a nő jelzett neki, hogy hol van nagyobb szikla vagy gyökér, akkor kinyúlt az Erőbe és kimozdította azokat a falból, szépen lassan létrehozva egy lejáratot kisebb-nagyobb távolságokban. Siqsa eléggé haszontalannak érezte magát, így leginkább arra figyelt, hogy fentről semmi meglepetés ne érje a csapatot. Ellen droidja viszont kijáratot nem talált, csupán hosszú lefelé vezető út végén egy járatot, ami átmenet volt természetes kőzet és külső, értelmes lény behatásának. Valamikor feltehetőleg energiával ellátott hely lehetett, viszont ennek nyoma most nem volt.
- Mozgás. - szólalt meg ekkor Werda és elsőként indult el lefelé gyorsan és elegánsan ugrálva egyik "platformról" a másikra. Siqsa megvárta míg a két nő előre megy és maradt ő hátvédnek, hogy hátulról biztosítsa a helyet és a fényt a többieknek.
Lefelé az út elég eseménytelen volt, leszámítva azt az egy-két instabilabb sziklát vagy gyökeret, ami kicsit felvitte a rajta landolók vérnyomását, de semmi olyasmi nem volt, amit egy erőérzékeny ne tudott volna megoldani, ha viszont egy katona is lett volna itt, az valószínűleg már nem lett volna ilyen szerencsés. Rhys ha azután, hogy leértek és kinyúlt az Erbe, akkor érezhette, hogy a járat már az általa keresett vaulthoz tartozik, ám ez nem igazán volt olyan, mint a korábbi, amivel találkozott. Nem egészen úgy működött, leginkább olyan volt, mintha valaki lekapcsolta volna a lámpát és elvágta volna az áramellátást. Persze ez azt is jelenthette, hogy a csapdák sem lépnek működésbe, de ezt nem lehetett biztosan megmondani.
- Ez most már az, amit keresett, nem? Mire kell számítsunk? - Werda Rhyssa felé fordult, egyelőre maga a vault perifériáján kívül maradt, de olyan pontossággal, mintha annak a puszta határait képes lett volna érzékelni. Persze ez közel sem volt így, csupán a több éves tapasztalat következtében kialakult reflex volt. Siqsa fejben nagyon reménykedett abban, hogy lehetőleg ez a bizonyos régi Benuwia, akiről az új Benuwia beszélt, nem gyártott hobbiból monolithot a temploma pincéjébe, mint egy bizonyos sith, akivel nem is olyan régen volt szerencséje találkozni.
"Csak percek óta bolyoghatott a ködös mocsárban a fák között, nem egyszer megcsúszva a nem túl emberbarát talajon, viszont neki már óráknak tűnt az egész, és egyszerre látott ellenséget minden fatörzs mögött, és feleségének a haját egy másik mögött. Aztán az egyik forduló után, mikor már azt hitte, hogy körbe-körbe rohangál, egy tisztáson meglátta azt amit keresett. A páncél és a vörös haj is ismerős volt számára, ahogy a felesége háttal állt neki.
- Rhys! - rohant oda boldogan és ahogy átölelte a nőt egy pillanatra úgy érezte, hogy minden rendben van, és most már semmi baj nem lehet, a következő pillanatban viszont azon találta magát, hogy az üres levegőt tartja a kezeiben. A meglepettséget a düh követte az arcán. Hiszen itt volt a karjai között, érezte a testet, az illatot, a melegségét, erre most eltűnt. Aztán újra megérezte a jelenlétét, most a háta mögül.
- Nem vagyok már gyermek. - jelentette ki a nő és ahogyan a tenyerét a felé forduló férfi mellkasa felé emelte az út röppent el a nővel ellentétes irányba, mintha csak egy kis kődarab lenne, amit elhajítottak. A fák közé, ahonnan jött.
- Jól hallod, amit mondok, Xeth?! Nem kell folyton megvédj minden árnyéktól vagy rossz tekintettől! - a nő hangja dühös volt, úgy ordította a férfi után a szavakat és előbb sétálva, majd egyre gyorsabban indult meg arra, amerre a nagyurat ellökte, közben pedig a fénykardját is aktiválta."
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
~ Azt hallottam Allen-től, hogy többen betegesnek gondolják a kapcsolatukat a legfelsőbb körökben… lehet, hogy csak változnak az idők ~ üzente vissza. ~
Annak a fényében, amin a Köztársaság végzete miatt átment saját maga is kissé máshogy látta a dolgokat. Régen halogatott volna olyan dolgokat, amik világiak, nem hiába a mestere küldte el, hogy szórakozzon is időnként és legyenek hobbijai. Azóta, hogy majdnem meghalt és realizálta, hogy miből maradhatna ki, ha hagyja, hogy minden elszalad mellette már inkább úgy volt, hogy talán hagynia kell magának is azt, hogy szórakozzon egy kicsit. Csak annyira, hogy ne menjen a tanulás és ehhez hasonlók rovására. Arra, hogy Werda nem mondta el, hogy mi folyik itt, azon csak elmosolyodott a sisakja alatt és nagyon kicsit megcsóválta a fejét. Ez pontosan olyan válasz volt, amit megszokhatott már a nőtől azóta, hogy ismeri őt.
~ Javíthatatlan vagy! ~ felelte. ~
Ellen is figyelmesen hallgatta Lady Benûwia szavait, hogy mit mond. Fel is vonta ismét a szemöldökét, ez eléggé érdekesen hangzott. Így emiatt ki is nyúlt az Erőbe, hogy megnézze a másik nő erőmintázatát. Most valami olyasmit látott, amit még korábban nem, csak olvasott róla, amikor egy erőszellem megszáll valakit, akkor lehet ilyen és végül csak az egyik marad meg, mert a másikat legyőzik és megsemmisül. Itt viszont két elég erőteljes mintázatot látott, amik nagyon hasonlóak voltak egymáshoz. Mintha egymás másolatai lettek volna, ilyenről nem olvasott és sehol sem látott. A leírások alapján még az ikreké is teljesen más, éppen azért lehet megkülönböztetni. De ez…
~ Ez, amit mondott, hogy lehetséges? Még a legtitkosabb könyvekben sem olvastam hasonlót azzal kapcsolatban, hogy két ennyire hasonló Erőmintázata legyen bárkinek is ~ mondta meglepetten Werdának címezve. ~
Amikor Werda lefelé utat csinált nekik, akkor kivárta, hogy megtehesse ezt a másik nő és addig a droidot is utasította, hogy maradjon és ne menjen lejjebb, csak ha már megvolt az út. Végül aztán lent talált egy járatot, mert más nem volt itt csak az, de ott végre volt valamilyen más út, egy rendes járat. Így végül el is indulhattak lefelé, végig az Erőbe kinyúlva haladt, hagyta, hogy az Erő vezesse a lépteit és ugrásait. Szerencsére már magabiztos volt, így nem aggódott, hogy lezuhanna. Aztán pedig csak leértek és végre ott is körülnézhetett. Egyelőre nem küldte be előre a kutaszdroidját még Lady Benûwia-ra nézett, hogy mond-e valamit.
- Remélem senki se bánja, ha közben előreküldöm a droidot is – mondta. – A falakat is nézd, hátha lesznek ott útmutatások.
Amennyiben nem volt kifogás, akkor megtette, és amíg válaszra, vagy egyéb másra vártak, addig figyelte a konzolt, amire érkezik a droid kameráján át a felvétel.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
Rhys és Werda továbbra is marták egymást, a nő az urdrarr szavai után ismét elvicsorodott a sisakja alatt, nagy volt a késztetés, hogy megüsse és lelökje innen csak pusztán azért, mert roppant kielégítő és örömteli lett volna a számára. Már csak amiatt a stílus miatt, amit a másik nő megengedett magának vele szemben. Már tudta, hogy miként szoktak a sithek viselkedni, de saját maga akkor is a köztársaságihoz volt hozzászokva, hogy a katonáktól megkapja a tiszteletet és másoktól is, akik felismerik. Nem várta el, de jól esett neki, ellenben ezzel a beszéddel.
- Pedig én eddig úgy tudtam, hogy a Rejtélyek szférájának a dolga, hogy ilyeneket tudjon és nem pedig a hírszerzésé – felelte a nyugodt szavakra némi éllel és csöpögő gúnnyal.
Néhány pillanatig elgondolkodott azon, hogy ne feleljen egyáltalán a nő kérdésére, végtére is miért kéne neki segítenie a három sithet, de aztán kényetlen volt beismerni, hogy nélkülük nem igen fog semmire sem jutni, ha más miatt sem, akkor azért, mert könnyedén akadályozhatják a munkáját. Nagyon is, azt pedig nem akarta kockáztatni, tudni akarta, hogy miért van itt, mi a köze van a gyermekeinek ehhez a helyhez. Leginkább ez volt az, ami aggasztotta jelen pillanatban.
- Néhány folyosót, a szarkofágot, azt, hogy a gyermekeim itt játszanak a vaultban és a külső részén. Nem, nem a régi perszóna gyerekei, hanem a sajátjaim. Az egyik itt hagyott fénykardomat. Ha lent vagyunk próbálok majd jobban visszaemlékezni arra, hogy pontosan mi hol van, de nem akarok a migrén miatt innen leszédülni – mondta.
A szavai közben a keze ösztönösen a hasához ért védekezően, mintha óvni próbálná a lányokat. Ahogyan a járatok megvoltak lefelé, akkor elkezdett ő maga is ugrálni, az Erőt használva, ha kell, akkor az egyensúlya megmaradjon, nem is beszélve arról, ha valamiért lezuhanna, akkor telekinetikával próbálja meg megakadályozni az esést, vagy azzal érkezzen le a következő kiszedett padkára. Mikor megérkeztek, akkor odalent tényleg most már jó alaposan igyekezett körülnézni. látszott, hogy valaki, vagy valakik nagyon, de nagyon megrongálták ezt a helyet. A bejáratot megismerte azt látta a látomásban és talán azért érezte nagyon, de nagyon ismerősnek. Most állt neki koncentrálni és kinyúlni az Erőbe, hogy feltérképezze a környéket és hátha innen tényleg megismeri a hely, de a helyet tényleg tönkretették és mindent lekapcsoltak benne. Elfintorodott, semmi sem akarta megkönnyíteni a helyzetét. Mondjuk már egy ideje tudta, hogy mások is jártak itt előttük, hiszen a szarkofág az bekerült ide valamikor, valószínűleg akkor, amit az urdrarr nő mondott, amikor a felső részt is építették. A kérdésre a másik nőre pillantott, miközben ő maga egy-két lépésnyire igyekszik belépni a vaultba és végighúzni a kezét a falon.
- Engem nem zavar, ha beküldi, és igen, ez a bejárat, ezt láttam a látomásban. De a rendszereket kikapcsolták, amikor a szarkofág bekerült és valószínűleg, amikor ezt itt felette is építették. Így esélyes, hogy a csapdák is ki vannak már, vagy belesétáltak az előző látogatók. De kérek pár percet és pontos tervrajzzal tudok szolgálni. Addig menjen a kutasz előre… – mondta.
Amennyiben most volt ideje végre egy kicsi, akkor leguggolt odabent és a hátát a falnak támasztotta. Csak a biztonság kedvéért, ha rohamot kapna, vagy megint olyan erős migrénje lenne, hogy nem tud megállni a lábán, akkor minél kisebbet zuhanjon. Nem maga miatt, a lányok miatt, nem szerette volna őket még ilyen veszélynek sem kitenni, hogy egy összeesés miatt. Nem is beszélve arról, hogyha itt beindulna egy ilyen miatt a szülés, vagy a vetélés, soha sem jutna el időben orvoshoz és amennyire lelkes és boldog volt Xeth a lányok miatt biztosan összetörne, nem beszélve arról, hogy ő maga egészen biztosan nem bírna ki még egyet. Nagyon nem szerette azt, ami következik, kinyúlt az Erőbe, hogy a régi, elfeledett emlékeket felidézhesse, konkrétan jelen pillanatban azokat az eredeti Benûwia emlékeiből, amik erre a helyre vonatkoznak. A Dantooine-i vaultnál nagyon szépen az erős migrén kíséretében beugrott a hely pontos régi kinézete, ahogyan Benûwia látta, amikor utoljára ott volt. Remélte, hogy itt is így lesz, ha szükséges volt, mert nagyon régi emlék, akkor erőteljesen szándékozik az Erőt és a helyi Nexust is megragadni és abból extra erőt nyerni, ahogyan Keth nexusát is használta, hogy a császárra sújthasson le Xeth védelmében. Ha sikerül felidéznie az emléket, akkor próbálja a lehető legtöbb részletet előkaparni az elméje és Benûwia elméjének mélyéből.
Ha pedig sikerült bármit is, akkor mondja Werdának, hogy mit látott, amint sikerül az esetleges fájdalmon felülkerekednie…
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
Erda nem lepődött meg az ifjú tanítvány kérdésére csupán a fejét ingatta, ahogyan azt a másik tetteaz ő korábbi válaszára.
~Mint láthatod lehetséges. Bizonyos kritériumoknak teljesülnie kell, de nem Benuwia lenne az első és utolsó sem, aki a halhatatlanságot és reinkarnációt kutatta volna bármikor is.~ ezt Ellen is tudhatta, hogy a Birodalom történelmében nem egy sith volt, aki logikus vagy erősen emocionális okokból kutatta az örök élet vagy feltámadás lehetőségét, de nem igazán voltak, akik ténylegesen el is érték mindezt.
Odalenn Ellen útjára indíthatta a droidot, ami egy elég hosszú folyosón haladt. A legutolsó ajtó kivételével a többi járat be volt omolva, vagy gyökerek fonták szorosan körbe az ajtókat. Viszont az utolsó ajtó sem nyílt ki a droid jelenlétére, vagyis ha valamikor volt is mozgásérzékelő, akkor az most már aligha működött.
Rhys dolgát lehet, hogy Benuwia ellenállása nehezítette meg, de lehetett pusztán nagyon régi emlék is, amit el akart érni, vagyis csak szükségesnek bizonyult a kinyúlás a Nexus irányába, ám ezt oylan hatás követte, amire biztosan nem számított. Saját magának a pontos, terhesség előtti, mása jelent meg előtte, de csak egy annyira, hogy egy pofont keverjen le neki úgy, mintha a sisakja rajta se lenne. Ennek a hangja a járatokban visszhangzott is. Sőt, ez a pofon azért is volt különös, mert nem csak Rhys érezte azt fizikálisan és mentálisan is, de a benne "élő" Benuwiának is jutott belőle hasonló intenzitással., és végeredményben az Erőben való kinyúlást is megszakította ezzel.
A többiek a hasonmást nem látták, csupán a pofon csattanásának hangját hallották. Ez azért is volt furcsa, mert Benuwián egyértelműen sisak volt, de a hang mégis olyan volt, mintha a pofoncsapás az arcát érte volna. Siqsa értetlenül nézte előbb a nőt, majd pedig Ellent, hogy a másik lány is hallotta-e amit ő. Nem sok sith harcossal volt eddig kapcsolata, de azt nem hitte volna, hogy ilyesmiket tettek volna.
- Ez mi volt? Pofonvágta saját magát?- Werda arcán is meglepettség ült ki, erre még ő se számított. Arra viszont igen, hogy ha a szavait követően a nő esetleg rátámadna, akkor védekezni tudjon annak megfelelően, vagy kitérni. Ami azt illeti arra még számított volna, hogy rá támad, de hogy saját magát vegye célba, azt elég nagy furcsaságnak tartotta.
"- Te nem Rhyssa vagy!- vágta oda az üres levegőnek a férfi, miután az őt támadó nő ismét eltűnt a ködben. A nagyúr fénykardját is aktiválta már egy ideje, de bárki is viselte a felesége alakját nagyon jól forgatta a fénykardot, mert többször is sarokba szorította és amikor úgy tűnt, hogy lehetősége lenne, hogy megsebezze, egyszerűen eltűnt.
- Nem számít, hogy ki vagyok. A te tetteid számítanak, ó Sötét Nagyúr. -a nő a férfi látómezején kívül jelent meg és a fénykardjával hosszú vágást ejtett annak mellkasán. A páncél, mintha nem is lenne fénykard ellenálló, hasadt ketté a penge nyomán és olvadtak meg a szélei. A férfi felüvöltött fájdalmában. Sérülés nem jelent meg a testén, viszont a fájdalom ettől függetlenül valós volt. A nő egy ugrással kerülte el a felé induló ellenvágást.
- Gondolod, hogy mindentől meg kell védened? Ez a mániád, igaz? Minden úgy történjen, ahogy te akarod, nem? Pedig a feleséged igenis képes dolgokra. Megtalált téged szökésed és árulásod után, nem kis katonai pálya van a háta mögött, két világban él, több értelemben is, mégis úgy viselkedsz, mintha üvegből lenne. A pokolba is, az én erőmet is akarta használni. -minden egyes mondat után újabb fájdalmas vágást ejtett a férfi mellkasán, a nagyúr védekezni sem tudott ellenük. Az utolsó mondat előtt az alakja megremegett és egy pillanatra Xeth egy rakatát láthatott maga előtt. Ez legalább olyan kényelmetlen érzés volt, mint legutóbb a Szellemholdon. Fel is ébresztette benne azokat az emlékeket.
- Áruld el hol van és mit csináltál vele? - hiába szokta meg a nagyúr, hogy Rhyssen kívül általában senki se mond ellent neki, ez a hamis Rhyst egyáltalán nem érdekelte. Rohanni kezdett abba az irányba, amerre a feleségét vélte.
- Nem érdekel a feleséged cseppet sem. Most te vagy itt a sztár. - a nő úgy jelent emg a férfi előtt, mintha mindig is ott állt volna, és egy gyors felfelé tartó vágást indított felé."
~Mint láthatod lehetséges. Bizonyos kritériumoknak teljesülnie kell, de nem Benuwia lenne az első és utolsó sem, aki a halhatatlanságot és reinkarnációt kutatta volna bármikor is.~ ezt Ellen is tudhatta, hogy a Birodalom történelmében nem egy sith volt, aki logikus vagy erősen emocionális okokból kutatta az örök élet vagy feltámadás lehetőségét, de nem igazán voltak, akik ténylegesen el is érték mindezt.
Odalenn Ellen útjára indíthatta a droidot, ami egy elég hosszú folyosón haladt. A legutolsó ajtó kivételével a többi járat be volt omolva, vagy gyökerek fonták szorosan körbe az ajtókat. Viszont az utolsó ajtó sem nyílt ki a droid jelenlétére, vagyis ha valamikor volt is mozgásérzékelő, akkor az most már aligha működött.
Rhys dolgát lehet, hogy Benuwia ellenállása nehezítette meg, de lehetett pusztán nagyon régi emlék is, amit el akart érni, vagyis csak szükségesnek bizonyult a kinyúlás a Nexus irányába, ám ezt oylan hatás követte, amire biztosan nem számított. Saját magának a pontos, terhesség előtti, mása jelent meg előtte, de csak egy annyira, hogy egy pofont keverjen le neki úgy, mintha a sisakja rajta se lenne. Ennek a hangja a járatokban visszhangzott is. Sőt, ez a pofon azért is volt különös, mert nem csak Rhys érezte azt fizikálisan és mentálisan is, de a benne "élő" Benuwiának is jutott belőle hasonló intenzitással., és végeredményben az Erőben való kinyúlást is megszakította ezzel.
A többiek a hasonmást nem látták, csupán a pofon csattanásának hangját hallották. Ez azért is volt furcsa, mert Benuwián egyértelműen sisak volt, de a hang mégis olyan volt, mintha a pofoncsapás az arcát érte volna. Siqsa értetlenül nézte előbb a nőt, majd pedig Ellent, hogy a másik lány is hallotta-e amit ő. Nem sok sith harcossal volt eddig kapcsolata, de azt nem hitte volna, hogy ilyesmiket tettek volna.
- Ez mi volt? Pofonvágta saját magát?- Werda arcán is meglepettség ült ki, erre még ő se számított. Arra viszont igen, hogy ha a szavait követően a nő esetleg rátámadna, akkor védekezni tudjon annak megfelelően, vagy kitérni. Ami azt illeti arra még számított volna, hogy rá támad, de hogy saját magát vegye célba, azt elég nagy furcsaságnak tartotta.
"- Te nem Rhyssa vagy!- vágta oda az üres levegőnek a férfi, miután az őt támadó nő ismét eltűnt a ködben. A nagyúr fénykardját is aktiválta már egy ideje, de bárki is viselte a felesége alakját nagyon jól forgatta a fénykardot, mert többször is sarokba szorította és amikor úgy tűnt, hogy lehetősége lenne, hogy megsebezze, egyszerűen eltűnt.
- Nem számít, hogy ki vagyok. A te tetteid számítanak, ó Sötét Nagyúr. -a nő a férfi látómezején kívül jelent meg és a fénykardjával hosszú vágást ejtett annak mellkasán. A páncél, mintha nem is lenne fénykard ellenálló, hasadt ketté a penge nyomán és olvadtak meg a szélei. A férfi felüvöltött fájdalmában. Sérülés nem jelent meg a testén, viszont a fájdalom ettől függetlenül valós volt. A nő egy ugrással kerülte el a felé induló ellenvágást.
- Gondolod, hogy mindentől meg kell védened? Ez a mániád, igaz? Minden úgy történjen, ahogy te akarod, nem? Pedig a feleséged igenis képes dolgokra. Megtalált téged szökésed és árulásod után, nem kis katonai pálya van a háta mögött, két világban él, több értelemben is, mégis úgy viselkedsz, mintha üvegből lenne. A pokolba is, az én erőmet is akarta használni. -minden egyes mondat után újabb fájdalmas vágást ejtett a férfi mellkasán, a nagyúr védekezni sem tudott ellenük. Az utolsó mondat előtt az alakja megremegett és egy pillanatra Xeth egy rakatát láthatott maga előtt. Ez legalább olyan kényelmetlen érzés volt, mint legutóbb a Szellemholdon. Fel is ébresztette benne azokat az emlékeket.
- Áruld el hol van és mit csináltál vele? - hiába szokta meg a nagyúr, hogy Rhyssen kívül általában senki se mond ellent neki, ez a hamis Rhyst egyáltalán nem érdekelte. Rohanni kezdett abba az irányba, amerre a feleségét vélte.
- Nem érdekel a feleséged cseppet sem. Most te vagy itt a sztár. - a nő úgy jelent emg a férfi előtt, mintha mindig is ott állt volna, és egy gyors felfelé tartó vágást indított felé."
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
Ellen alig észrevehetően bólintott arra, amit Werda válaszolt neki. Még mindig nagyon furcsának találta. Azt tényleg tudta, hogy mindig is kísérleteztek effélével a magasabb rangú és erőseb urak és úrnők, de akkor sem látott még ilyet, nem is olvasott ilyesmiről. Igazából szívesen beszélt volna erről Lord Xeth tanítványával majd később, bár nem nagyon hitte, hogy válaszokat kapna a másiktól, már csak azért sem, mert iszonyúan vadnak tűnt a nő. Saját maga pedig nem érzett magában annyi erőt, hogy sith harcosokkal próbáljon közös nevezőre jutni, ahhoz nem volt meg a türelmük. Saját maga pedig inkább megkérdezi a mesterét majd ezzel kapcsolatban, gyorsabb és egyszerűbb. Közben figyelte a droidja útját és sikeresen feltérképezte a vault elejét, ahol több beomlott járat is várta, illetve növények gyökerei. Az ajtó pedig zárva volt, és nem nyílt ki a droidnak. Valószínűnek tartotta, hogy nincs energia a helységben, de akár az is lehet, hogy csak élőlényeket enged be és a droidot nem érzékeli. Ez az egész romkutatás a Kranti ügyére emlékeztette a fiatal nőt, amikor először volt Werdával közös küldetésen.
- Az egész hely romos, a járatok be vannak omolva, a folyosó végén zárt ajtó van, ami a droid közeledésére nem reagál – mondta.
Amíg ezzel foglalkozott, akkor tűnt fel neki a hatalmas csattanás, mintha valakinek egy óriási pofont kevertek volna le. Értetlenül kapta fel a fejét, noha a sisak miatt nem látszott az arca, de az Erőn keresztül bizonyosan érezni lehetett a meglepettségét. Ő maga is hol Siqsa-ra, hol Werdára, hol pedig Benûwia-ra pillantott, hogy ez mégis mi volt. Ahogyan látta nem csak őt lepte meg mindez, még Werda arcán is értetlenség volt. Már csak emiatt sem kérdezett rá arra, hogy ez mi volt, révén senki sem tudta. Neki sem volt tudomása arról, hogy egy harcos képes-e ilyesmire, de úgy vélte, hogy nem. Egyelőre pedig inkább várakozott, hogy mit is fognak tenni a többiek. Ha úgy döntenek, hogy bemennek, akkor követni fogja őket, hiszen végtére is azért jöttek, hogy azt megtudják, hogy mi is van odabenn. Közben mivel a droid nem tudott beljebb jutni, így most addig is utasította arra, hogy a falakat nézze meg, ha pedig lát rajtuk jeleket, rúnákat, akkor azokat vegye fel.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
Akkor most végre volt ideje kifújnia magát és megtenni, amit már elég régóta meg akart tenni. Azonban „lélektársa” ma makacsabb volt az átlagosnál és abban sem akart semmilyen segítségére lenni Rhys-nek, hogy emlékekhez férjen hozzá. Lehetségesnek találta, hogy a múltkori, amikor átvette felette az irányítást, akkor az eléggé legyengíthette. De ezek csak feltételezések voltak. Így pedig nem nagyon maradt más lehetősége, mintsem tényleg a Nexus-hoz nyúljon és annak a segítségét vegye igénybe ahhoz, hogy kellően sok energiát tudjon használni az Erőből. Azonban itt olyan dolog történt, amire nem számított. Saját magát látta meg maga előtt manifesztálódni és látta, hogy saját képmásának a keze lendül felé. Meglepettségében amúgy is felkapta a fejét, mert nem tudta, hogy ilyen lehetséges-e, majd elsőre a csattanást hallotta és végül megérezte azt, hogy ég az arca, mintha pofon csapta volna szó szerint saját maga. Ezt úgy, hogy a sisak is rajta volt és mégis annak a valakinek mintha az nem létezett volna. érezte magában, hogy még Benûwia is pontosan érezte mindezt, mintha ő maga is fizikailag lett volna jelen és ez a „lakótársának” sem nyerte el különösebben a tetszését. Ezzel meg is szakadt az, hogy kinyúlva volt az Erőbe. Látta az urdrarr nő arcán is a meglepetést, saját maga pedig a sisakhoz nyúlt, hogy az megsérült-e, vagy sem, de sértetlen volt. Örült, hogy az rajta volt, mert különben a meglepetés és meglepettség, ahogyan az értetlenség rajta is látszódott volna, ahogyan azt a többiek felől is érzékelte, vagy éppen látta az arcokon. Nem nagyon tudta hova tenni ezt az egészet, nem értette, hogy mi történt. A Nexus lett volna? Nem igazán tudta, hogy mire kellene számítania, hogy mire is képes egy Nexus, vagy ilyesmire képes-e. Saját magát bizonyosan nem vágta pofon úgy, hogy azt még Benûwia is megérezze. Werda kérdésére nem felelt, csak elvicsorodott a sisakja alatt. A legszívesebben hozzávágott volna egy erővillámot a másikhoz, de végül nem tette meg, mert beugrott egy ötlet neki. Nem tudta, hogy mennyire fog beválni, vagy mennyire nem, de egy próbát megért.
~ Akkor most játsszunk egyet, te megmutatod az emlékeket erről a helyről, ha nem, akkor ismét megkóstoltatlak saját magunk hasonmásával! Érzem, hogy neked sem volt kellemes, valószínűleg a következő ennyire sem lesz az… szóval rajtad áll! ~ gondolta saját magában. ~
Remélte, hogy Benûwia nem fog olyan nagyon makacskodni, hanem ezek után már segítőkészebb lesz. Ha nem, akkor még egyszer megpróbálta azt, hogy előhívja ezeket az emlékeket, de most azt a részt kihagyja belőle, hogy kinyúl a Nexus felé. Ha szükséges, akkor azonban ráijeszt Benûwia-ra, hogy megtenné. Mármint ő maga tényleg megteszi, ha szükséges, akár a saját egészségét kockáztatva is, ezt érezhette a ”lelki társa” is. Ha így sikeresen előtudja hívni az emlékeket, akkor majd elmondja a többieknek, hogy mi merre van. Ha azonban nem, akkor felkel a földről, előveszi a fénykardját és azzal igyekszik végigmenni a folyosón, majd ha elér a folyosó végéhez, akkor a pengével egyszerűen egy nagyobb ajtót próbál vágni magának és a többieknek is, majd az Erőbe kinyúlva telekintikával próbálja belökni a vault belseje felé azt, hogy végre tovább haladhassanak. Még ha meg is kapja az emlékeket, akkor is valószínűleg a bejutás ez lesz, mert nincs energia, de a lényeg majd utána lesz, hogy mennyire kell vakon haladniuk odabent, vagy éppen nem, annak fényében, hogy megvannak-e az emlékei a helyről, vagy csak a droidra támaszkodhatnak, hogy az fedezi fel előttük a terepet.
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
Lévén a kérdésére nem kapott választ, így feltételezte hogy vagy beletrafált a dologba, vagy pedig valami olyasmivel próbálkozott a nő, aminek ez volt a visszaütője, már ha egyáltalán sikerült neki a dolog.
- Akkor mi addig előre megyünk.- jelzett a lányoknak, miközben Rhys újra próbálkozott azzal, hogy betekintést nyerjen Benuwia emlékeibe. Lehet a fenyegetés miatt, vagy talán a korábbi pofon miatt, de most kevesebb volt az ellenállás, nem sokkal, de annyival, hogy megszerezhesse azt, amit akart. A felvillanó képekben láthatta, hogy valamikor volt egy lejárat egyenesen a felszínről, azt, hogy a közvetlenül előttük levő nagyobb termen kívül még elég sok kisebb volt, folyosókkal és hasonló járatokkal. Több csapda is kellett legyen, amiket Ellen droidja is aktiválhatott volna, viszont mindhez energia kellett, egyik sem volt analóg, így nem meglepő, hogy most egyik sem lépett működésbe. Ha az emlékek valósak voltak, akkor amit keresett, az közvetlenül előttük kellett, hogy legyen, az ajtó mögött, amit a droid talált, viszont a szarkofág ténylegesen utólag kerülhetett be.
Werda közben egy intéssel jelezte Siqsának, hogy menjen előre, lévén ő rendelkezett az egyetlen jelentősebb fényforrással. A folyosó pontosan úgy nézett ki, ahogyan azt Ellen a droid által feltérképezte. Időnként Werda meg-meg állt a bejáratoknál amik be voltak omolva, vagy a növényzet gátolta a bejutást és kicsit vizsgálgatta őket. Mindenesetre mire a csapat elérte az ajtót, addigra Rhys is gond nélkül beérhette őket. Amikor pedig fénykarddal áll neki ajtót nyitni, akkor Werda is aktiválja az egyik fénykardját és a másik a másik irányból segít, hogy az erre fordított idő reredukálódjon. Végül Rhysnek nem is kell olyan nagyot löknie a "bejáraton", hogy az szabad bejutást eredményezzen, azonban ezt követően mindenki sokkal nagyobb éhségérzetet érzett, mint korábban, még a gyomruk is megkordult. Olyan vol, mintha legalább egész nap semmit se ettek volna. Az első dolog amit meghallhattak az halk hümmögő hang volt a terem másik feléből. Abból az irányból gyenge kékes fény is jött, ami ahhoz nem volt elegendő, hogy kivilágítsa a termet.
- Gondolom az a szarkofág, amiről beszélt. - mutatott Siqsa egyenesen abba az irányba, amerről a fény és a hang jött, viszont a többiek egyelőre semmit sem láttak a dologból egészen addig, amíg be nem léptek és immár a két droid fényt nem biztosított számukra. A terem elég ijesztően hatott, nem a kevés fény, vagy a szarkofág miatt, hanem elég sok emberszerű szobor volt mindenfelé, amelyek leginkább arra hasonlítottak, mint, ami azokkal történik, akik egy vulkánkitörés után maradnak. Olyanok voltak, mintha csapdába estek volna a kőzetben. Csak humanoid alakok voltak, nem lehetett kivenni, hogy milyen fajú, életkorú vagy neműek lehettek. Mindezek mellett különböző ereklyék voltak mindenfelé, már amelyik épségben volt, mert elég nagy része törött vagy sérült volt.
- Nézzünk csak körbe! - jelent meg Werda arcán egy széles vigyor és bele is vetette magát abba, hogy körülnézzen. Siqsa előbb Ellenre, majd Rhyssára nézett, és ha ők is hasonlóképp tettek, akkor maga is elindult körülnézni, bár nem igazán tudta, hogy mégis mit kellene keresnie, mi lehet az, amit a mestere akart innen. Rhyssa rátelálhatott arra, amit "keresett", hiszen az egyik polcon egy kis fém láda volt, rajta egy furcsa rúnaszerűséggel, ami egy tört ábrázolt. A legfurcsább mégis az volt, amit ő és Siqsa is éreztek. Siqsa úgy érezte, mintha a terem hátsó felében levő szarkofág vonzaná a kezét. Rhyssa ennél sokkal furcsábbat érzett, bár nála is hasonlóképp jelentkezett, de ő nem egészen úgy érezte, mintha őt vonzaná, hanem sokkal inkább, mintha a hasában növekedő magzatokat vonzaná a szarkofág, mégis a tenyere viszketett attól, hogy a szarkofághoz érhessen.
Ha valaki közelebb ment a szarkofághoz, akkor hamar nyilvánvalóvá válhatott, hogy miért is nincs áram a vaultba, ugyanis a szarkofág, mintegy tumorként, csatlakozott rá az elektromos rendszerekre és szívta el az energiát belőlük. Maga a szarkofág ébenfekete volt, különböző fájdalmas arckifejezéssel rendelkező arcok voltak ráfaragva, mintha folyamatosan szenvednének, valamint a tetején mindkét oldalán egy-egy pár kéznyom. A furcsa érzés amit Siqsa és Rhys érzett csupán akkor csillapodott, ha a kezüket az egyik ilyen kéznyomba helyezték.
"Keth Rhys hálószobájának ágyán ülve próbált ráhangolódni vagy Rhysre, hogy megtalálja, vagy pedig Xethre, hogy hátha megtudhatja, hogy mégis mire jutott eddig a másik fele. Azonban a meditálásból egy jármű hangja zavarta fel. Egyből kisietett, hogy megnézze ki lehet, azonban későn vette észre azt, hogy gond van és a párkány szélén találta magát, ahol korlátnak kellett volna lennie. Sehol egyetlen jármű sem volt. Ekkor érezte az ismerős kezek érintését a hátán, azonban az sem olyan, volt mint eddig, hiszen erős lökést érzett a részükről és zuhanni kezdett lefelé.
Kétségbe esetten próbált kapaszkodót találni, vagy az Erőn keresztül lassítani az esésén, de egyik sem működött, csak zuhant emeletről emeletre lefelé egyre gyorsabban."
- Akkor mi addig előre megyünk.- jelzett a lányoknak, miközben Rhys újra próbálkozott azzal, hogy betekintést nyerjen Benuwia emlékeibe. Lehet a fenyegetés miatt, vagy talán a korábbi pofon miatt, de most kevesebb volt az ellenállás, nem sokkal, de annyival, hogy megszerezhesse azt, amit akart. A felvillanó képekben láthatta, hogy valamikor volt egy lejárat egyenesen a felszínről, azt, hogy a közvetlenül előttük levő nagyobb termen kívül még elég sok kisebb volt, folyosókkal és hasonló járatokkal. Több csapda is kellett legyen, amiket Ellen droidja is aktiválhatott volna, viszont mindhez energia kellett, egyik sem volt analóg, így nem meglepő, hogy most egyik sem lépett működésbe. Ha az emlékek valósak voltak, akkor amit keresett, az közvetlenül előttük kellett, hogy legyen, az ajtó mögött, amit a droid talált, viszont a szarkofág ténylegesen utólag kerülhetett be.
Werda közben egy intéssel jelezte Siqsának, hogy menjen előre, lévén ő rendelkezett az egyetlen jelentősebb fényforrással. A folyosó pontosan úgy nézett ki, ahogyan azt Ellen a droid által feltérképezte. Időnként Werda meg-meg állt a bejáratoknál amik be voltak omolva, vagy a növényzet gátolta a bejutást és kicsit vizsgálgatta őket. Mindenesetre mire a csapat elérte az ajtót, addigra Rhys is gond nélkül beérhette őket. Amikor pedig fénykarddal áll neki ajtót nyitni, akkor Werda is aktiválja az egyik fénykardját és a másik a másik irányból segít, hogy az erre fordított idő reredukálódjon. Végül Rhysnek nem is kell olyan nagyot löknie a "bejáraton", hogy az szabad bejutást eredményezzen, azonban ezt követően mindenki sokkal nagyobb éhségérzetet érzett, mint korábban, még a gyomruk is megkordult. Olyan vol, mintha legalább egész nap semmit se ettek volna. Az első dolog amit meghallhattak az halk hümmögő hang volt a terem másik feléből. Abból az irányból gyenge kékes fény is jött, ami ahhoz nem volt elegendő, hogy kivilágítsa a termet.
- Gondolom az a szarkofág, amiről beszélt. - mutatott Siqsa egyenesen abba az irányba, amerről a fény és a hang jött, viszont a többiek egyelőre semmit sem láttak a dologból egészen addig, amíg be nem léptek és immár a két droid fényt nem biztosított számukra. A terem elég ijesztően hatott, nem a kevés fény, vagy a szarkofág miatt, hanem elég sok emberszerű szobor volt mindenfelé, amelyek leginkább arra hasonlítottak, mint, ami azokkal történik, akik egy vulkánkitörés után maradnak. Olyanok voltak, mintha csapdába estek volna a kőzetben. Csak humanoid alakok voltak, nem lehetett kivenni, hogy milyen fajú, életkorú vagy neműek lehettek. Mindezek mellett különböző ereklyék voltak mindenfelé, már amelyik épségben volt, mert elég nagy része törött vagy sérült volt.
- Nézzünk csak körbe! - jelent meg Werda arcán egy széles vigyor és bele is vetette magát abba, hogy körülnézzen. Siqsa előbb Ellenre, majd Rhyssára nézett, és ha ők is hasonlóképp tettek, akkor maga is elindult körülnézni, bár nem igazán tudta, hogy mégis mit kellene keresnie, mi lehet az, amit a mestere akart innen. Rhyssa rátelálhatott arra, amit "keresett", hiszen az egyik polcon egy kis fém láda volt, rajta egy furcsa rúnaszerűséggel, ami egy tört ábrázolt. A legfurcsább mégis az volt, amit ő és Siqsa is éreztek. Siqsa úgy érezte, mintha a terem hátsó felében levő szarkofág vonzaná a kezét. Rhyssa ennél sokkal furcsábbat érzett, bár nála is hasonlóképp jelentkezett, de ő nem egészen úgy érezte, mintha őt vonzaná, hanem sokkal inkább, mintha a hasában növekedő magzatokat vonzaná a szarkofág, mégis a tenyere viszketett attól, hogy a szarkofághoz érhessen.
Ha valaki közelebb ment a szarkofághoz, akkor hamar nyilvánvalóvá válhatott, hogy miért is nincs áram a vaultba, ugyanis a szarkofág, mintegy tumorként, csatlakozott rá az elektromos rendszerekre és szívta el az energiát belőlük. Maga a szarkofág ébenfekete volt, különböző fájdalmas arckifejezéssel rendelkező arcok voltak ráfaragva, mintha folyamatosan szenvednének, valamint a tetején mindkét oldalán egy-egy pár kéznyom. A furcsa érzés amit Siqsa és Rhys érzett csupán akkor csillapodott, ha a kezüket az egyik ilyen kéznyomba helyezték.
"Keth Rhys hálószobájának ágyán ülve próbált ráhangolódni vagy Rhysre, hogy megtalálja, vagy pedig Xethre, hogy hátha megtudhatja, hogy mégis mire jutott eddig a másik fele. Azonban a meditálásból egy jármű hangja zavarta fel. Egyből kisietett, hogy megnézze ki lehet, azonban későn vette észre azt, hogy gond van és a párkány szélén találta magát, ahol korlátnak kellett volna lennie. Sehol egyetlen jármű sem volt. Ekkor érezte az ismerős kezek érintését a hátán, azonban az sem olyan, volt mint eddig, hiszen erős lökést érzett a részükről és zuhanni kezdett lefelé.
Kétségbe esetten próbált kapaszkodót találni, vagy az Erőn keresztül lassítani az esésén, de egyik sem működött, csak zuhant emeletről emeletre lefelé egyre gyorsabban."
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
Nem kaptak választ Werda kérdésére, de ettől még az egész egyre furcsább és furcsább volt Ellen számára. Azonban, amikor a társnője mondta, hogy induljanak, akkor megtette, a droidokat követve. Addig is figyelte a falakat, hogy lát-e rajtuk valami értelmest. Még csak fél távon voltak, amikor a harcos átcsörtetett mellettük, mintha egy rancor lenne, aztán fénykarddal esett neki az ajtónak. Soha sem értette a sith harcosokat, még kész csoda, hogy nem sodorták a Birodalmat a pusztulás szélére a viselkedésükkel. Akkor pedig már a fejét is fogta volna, amikor Werda is nekilátott annak, hogy fénykarddal vágja át az ajtót. Ami azt illeti érdekesnek találta Lady Benûwia fénykardjának színét, ilyesfajta lilát még nem látott korábban, látott már mesterséges kristályút, de nem annak tűnt a számára. Érdekes. Egyelőre azonban csak várta, hogy bejussanak, amint a kört kivágta a két nő, a harcos telekinetikával lökte be. Amit ekkor érzett meg azon azonnal megborzongott és érezte a gyomrában a fájdalmat is, ahogyan még éhesebb lett. Most már határozottan biztos volt abban, hogy ez nem természetes eredetű és valami az életerejüket eheti.
- Milyen szörnyek vannak itt, amik az életerőnket eszik mióta beléptünk? – kérdezte.
Odabent a teremben elég sötét volt, de szerencsére a két droid hamar beérkezett és már volt fény. Szoborszerűségeket látott, amik eléggé ijesztőek… vagyis inkább groteszkek. Közben ő maga is igyekezett körbenézni, már amennyire lehetett, a leleteket, a falakat, illetve még a holoprojectorával le is szándékozott szkennelni a „szobrokat”, hogy legyen róluk holografikus felvétele. Közben tovább is nézelődött a tárgyak között. Ami a szarkofágot illette egyelőre nem akart közelebb menni, így inkább csak a páncélja érzékelőivel. Ha minden igaz, akkor érzékeli, hogy a szarkofág nyel el minden energiát, ami itt van, vagy volt.
- A szarkofág miatt nincs energia – mondta.
Óvatosan ment közelebb, hogy megnézze ekkor látta az arcokat is, az egész bizarr volt és morbid. Próbálta meghatározni, hogy miféle technológia lehet, sith-e, vagy esetleg valami más. Ha nem sith, akkor tanulmányai alapján próbálja meghatározni, bár a nem sith technológiákban nem túl járatos. Ha nem sikerül rájönnie, hogy mi lehet, akkor a sérült, vagy további leleteket igyekszik jobban megnézni, hátha talál valami értelmes dolgot is, ami még használható.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
Most másodjára már sikerrel járt és megkapta, amiket akart. Közben felnyögött a fájdalomtól, ahogyan a fejébe hasított a migrén. Ezt a részét gyűlölte ennek, de most muszáj volt. Többet ennél jobban nem akart, mert a közelmúltban Benûwia úgyis átvette felette az irányítást, most nem akarta ezt kockáztatni. A képekben látta a helyet eredeti formájában, ami igazán lenyűgöző és impresszív volt, ha valamije volt Benûwia-nak, ami saját maga is elismert az a szép- és esztétikai érzéke. Látta a folyosókat eredeti formájában, ahogyan azt a helyet is, ami itt volt korábban. Az alapján valaki átkozottul sokat foglalkozott azzal, hogy a hely közel se nézzen ki úgy, ahogyan régen tette. Az ajtón túl egy csarnoknak kellett lennie és annak, amit látott az Erőlátomásokban, álmában azoknak is ott kellett lennie, az egyik a fénykard volt, a másik pedig a szarkofág. Szerencsére odaért a többiekhez és az ajtónál segítsége is volt. amíg azt vágták át
- Megvan a térkép és az, hogy mi hol van itt ezen a helyen – mondta. - A fenti részt utólag építették hozzá, egy hosszú egyenes lépcső vezetett le ide, ahhoz a részhez, ahova leérkeztünk. Sok kisebb folyosó és járat is van, ha szükséges, akkor mutatom majd pontosan hol. A vault összes csapdája energia alapú és legalább négyen jöttünk át ezen a kis folyosón. Ha visszajön az energia, akkor az egész egy halálcsapda. Azonban jó hír, hogy annak idején semmilyen analóg csapdát nem építettem bele… karabast! Nem én, hanem ő…
És megint előjött, amire igyekezett figyelni és már a férjeinek is feltűnt korábban, hogy a ragozás időnként nem úgy sikerül, ahogyan akarta. Hogy gyakran úgy beszél Benûwia-ról, mintha saját maga lenne. Mindezt teljesen akaratlanul, van, hogy fel sem tűnik neki. Végül telekinetikával lökte be az ajtót, noha Siqsa ment előre, követte és amikor a droidok is ott voltak, végre valahára rendes fény is volt. Az ajtó feltárultával még éhesebb lett és ez neki a gyerekek miatt már fizikai fájdalommal járt, ahogyan az éhség mardosta. Remélte, hogy a lányokra nem lesz hatással.
- Semmilyen állat nincs itt, akármi okozza a szarkofágban kell, hogy legyen – mondta a páncélos nő szavaira.
Bármi is okozta nem akarta tudni, hogy mi ez, a „szobrokra” pedig remélte, hogy nem élőlények voltak egykor, hanem tényleg csak szobrok, amiket azok tettek ide, akik a szarkofágot behozták, mert a saját emlékei között ezek nem voltak ott. Ő maga is igyekezett körülnézni, megismerni a tárgyakat, amik itt voltak, bármit, ami segíthet neki abban, hogy megszabaduljon Benûwia-tól. Közben megtalálta azt is, amit a látomásban látott, a fénykardot a dobozban. Telekinetikával igyekezett oda lebegtetni azt magához, ha pedig ott volt, akkor igyekezett kinyitni azt, hogy megnézhesse a fegyvert, ami benne volt. Hogy tényleg az-e amit látott az emlékekben és látomásokban. A rúna ismerős volt neki, tudta, hogy saját maga még soha sem látta, de Benûwia igen. Ha tényleg benne volt a fegyver, akkor azt az övére akasztja, egyelőre nem volt itt az ideje annak, hogy kipróbálja. Inkább igyekezett nézelődni tovább, hátha még talál valamit, aminek a hasznát veheti, vagy csak eltudja tenni, mert érez iránta valami kötődést. Amíg ezzel volt elfoglalva az tűnt fel neki, hogy a szarkofág elkezdte vonzani és hívni, nem is igazából őt magát, hanem a lányait és érezte, hogy a gyermekek oda akarnak menni és saját maga mintha az ő érzésüket érezné. Noha érezte, hogy menni akar, a józan esze azt súgta, hogy ne tegye meg és esze ágában sem volt egyelőre. Ösztönösen kapta a hasára a kezét és lépett távolabb.
- Az mennyire normális, ha a fél éves magzataim próbálnak az Erőn át manipulálni, hogy oda menjek… vagy egyáltalán az, hogy ennyi idősen Erőt használjanak?! – kérdezte és hallotta a hangján, hogy a félelemtől legalább egy oktávval magasabb a hangja.
Ez volt az a pillanat, amikor tényleg Xeth és Keth közelségében akart volna lenni, remélve, hogy ők választ tudnak adni a kérdésére és megnyugtassák. Most már nem volt abban sem biztos, hogy az Erő volt az, ami idehozta, hanem lehet, hogy a lányai mutatták az egészet, mert ez az egész őket hívta és csak rávették őt, hogy jöjjön ide? Egyáltalán lehetséges volt ez?! Ha nem érezte volna az előbb, akkor azt mondja, hogy nem, de így már ebben sem volt biztos. Ha eddig nem is kellett és mehetett az érzelmeivel vakon előre, akkor most volt itt az ideje, hogy teljesen lenyugodjon, még akkor is, ha ezzel rájönnek, hogy nem is sith harcos, hanem jó eséllyel varázsló. Szóval megpróbálta magát teljesen megnyugtatni és kontrollálni az érzelmeit, ezzel együtt elnyomni és elfojtani azt is, amit a lányok felől érzett, hogy közelebb menjen és próbálta leküzdeni azt is, hogy oda kelljen mennie, józan ésszel akart távol maradni attól a szarkofágtól…
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
Lévén a kérdésére nem kapott választ, így feltételezte hogy vagy beletrafált a dologba, vagy pedig valami olyasmivel próbálkozott a nő, aminek ez volt a visszaütője, már ha egyáltalán sikerült neki a dolog.
- Ha tudnám, hogy bármi haszna is van, azt mondanám, nézesse meg magát egy agyturkásszal, de a problémájára csak egy permanens megoldást ismerek, azt meg nem vállalná be.- apró mosoly kíséretében mondta mindezt Werda Rhysnek, miután a nő végigmondta, amit megtudott Benuwiától.
- Az életerőnket nem szívja semmi. Amit mindenki érez, az csupán annak a valakinek vagy valaminek az érzéseinek visszhangja az erőben, ami vagy aki a szarkofágban van.- a csillogás, ami Werda szemében látható volt és a hangjában történt apró változás mások számára kellemetlenséget vethet fel, míg Ellen pontosan tudhatta, hogy mit jelent ez a nőnél. A vágyat, ami olyankor jelenik meg a nőben, amikor igazán érdekes dolgot talál, és azt tette amit ilyenkor mindig szokott, bármilyen előzetes dolog nélkül egyszerűen lótuszülésbe huppant le és lehunyva a szemét teljes némaságba borult.
A többiek nyugodtan körbenézhettek. Ellen tudott holofelvételeket készíteni a szobrokról és a tárgyakról is, amik itt voltak. Azt is megfigyelhette, hogy egyes tárgyak régebbiek, mint a többi. A szarkofágon látszott, hogy sith kéz alkotta, de nem hagyományos birodalmi technológia volt, viszont egyértelműen nagy mennyiségű energiát fogyasztott.
Rhys megtalálta a dobozt, amit magához is lebegtetett. Érezhette, hogy benne van, amit keres, de kinyitni már nem volt könnyű, jelenleg nem is lehetett. Ahhoz meditálásra, a rejtett rejtvényes zárak kinyitására és természetesen Benuwia biológiai lenyomatára volt szükség. Ehhez az egyhez képest a többi dolog idebenn mind kacatnak tűnt. Egy részéről elmondható volt, hogy Benuwia idejéből maradt meg, de jelentőséggel egyik sem bírt.
- Mit csinál?! - hallatszott Siqsa dühös és meglepett hangja. Miután ő is átvizsgálta a helyet, akkor a kíváncsiság a szarkofághoz vezette. Werda akkor jelent meg mellette, amikor a bal kezét felette tartotta és egyenesen az egyik kéznyomba nyomta. A lány próbált kiszabadulni, de az urdrarr nő túl erősnek bizonyult. Werda ekkor Rhys kérdését követve a vörös felé fordult és szabad kezét felé emelte. Rhys érezte amint telekinézissel megragadják és hamar azon találta magát, hogy a szarkofágnál van és Werda, ahogyan Siqsával is tette, az ő egyik kezét is a megmaradt kézlenyomatba nyomta.
- Eléggé nem természetes. Ezért is ez a kísérlet.-engedte el mindkettejüket, de már nem is kellett a kezüket ott tartani, hisz míg ott voltak mindkét nyom kéken felizzott és a két tanítvány apró szúrást érezhetett a tenyerében, azonban mikor elvették a kezüket semmi sem volt ott.
Néhány hosszú pillanatig csend volt, aztán a szarkofágból alkatrészek mozgása hallatszott. Végül a kellős közepén hosszan egy kék csík jelent meg és a tetején a fedő ketté vált, szétcsúszott és az oldalán lefordult. Fehér füstszerű dolog gomolygott ki belőle szétterülve a földön, lehűtve kissé a termet, és egy eléggé ráncos és aszottnak tűnő, női test volt benne. Ami viszont ennél sokkal kelemetlenebb volt az érzés volt, ami betöltött mindent. Ha az eddigi éhségérzet rossz volt, a mostani csak rontott ezen, olynnyira erős volt, hogy a kósza gondolat is megjelent a fejekben, hogy milyen ízletes lehet a többiek húsa. Szerencsére mindez nem tartott sokáig és hamar el tuták ynomni magukban. Ekkor azonban mind érezhették a sötét oldali energiát, ami körbevette őket, mintha csak most ébredt volna fel, és apró kis, szemmel is látható, fekete gömbökbe összpontosult, amik a szobrokba repültek bele. A csendet pedig repedések hangja töltötte be, amik jól láthatóak voltak a szobrokon.
"Keth élete talán legvadabb pillanatát élte át, ahogy elérve a talaj szintet nem loccsant szét emberi pacaként, hanem mintha csak papírból lett volna zuhant át rajta. És nem egyszer történ meg ez vele, viszont nem ez volt a legkellemetlenebb dolog benne, hanem minden egyes ilyen átzuhanást követve egy másik és másik olyan jelenetben találta magát, ahol feleségét láthatta olyan helyzetekben, amikor sarokba szorították, harcolt, vagy kihívás, nehézség előtt állt és győzedelmesen jött ki belőle. Mindeniket lassított felvételként láthatta amin átzuhant és feldolgozni sem tudta, mert jött a következő és a következő és a következő..."
- Ha tudnám, hogy bármi haszna is van, azt mondanám, nézesse meg magát egy agyturkásszal, de a problémájára csak egy permanens megoldást ismerek, azt meg nem vállalná be.- apró mosoly kíséretében mondta mindezt Werda Rhysnek, miután a nő végigmondta, amit megtudott Benuwiától.
- Az életerőnket nem szívja semmi. Amit mindenki érez, az csupán annak a valakinek vagy valaminek az érzéseinek visszhangja az erőben, ami vagy aki a szarkofágban van.- a csillogás, ami Werda szemében látható volt és a hangjában történt apró változás mások számára kellemetlenséget vethet fel, míg Ellen pontosan tudhatta, hogy mit jelent ez a nőnél. A vágyat, ami olyankor jelenik meg a nőben, amikor igazán érdekes dolgot talál, és azt tette amit ilyenkor mindig szokott, bármilyen előzetes dolog nélkül egyszerűen lótuszülésbe huppant le és lehunyva a szemét teljes némaságba borult.
A többiek nyugodtan körbenézhettek. Ellen tudott holofelvételeket készíteni a szobrokról és a tárgyakról is, amik itt voltak. Azt is megfigyelhette, hogy egyes tárgyak régebbiek, mint a többi. A szarkofágon látszott, hogy sith kéz alkotta, de nem hagyományos birodalmi technológia volt, viszont egyértelműen nagy mennyiségű energiát fogyasztott.
Rhys megtalálta a dobozt, amit magához is lebegtetett. Érezhette, hogy benne van, amit keres, de kinyitni már nem volt könnyű, jelenleg nem is lehetett. Ahhoz meditálásra, a rejtett rejtvényes zárak kinyitására és természetesen Benuwia biológiai lenyomatára volt szükség. Ehhez az egyhez képest a többi dolog idebenn mind kacatnak tűnt. Egy részéről elmondható volt, hogy Benuwia idejéből maradt meg, de jelentőséggel egyik sem bírt.
- Mit csinál?! - hallatszott Siqsa dühös és meglepett hangja. Miután ő is átvizsgálta a helyet, akkor a kíváncsiság a szarkofághoz vezette. Werda akkor jelent meg mellette, amikor a bal kezét felette tartotta és egyenesen az egyik kéznyomba nyomta. A lány próbált kiszabadulni, de az urdrarr nő túl erősnek bizonyult. Werda ekkor Rhys kérdését követve a vörös felé fordult és szabad kezét felé emelte. Rhys érezte amint telekinézissel megragadják és hamar azon találta magát, hogy a szarkofágnál van és Werda, ahogyan Siqsával is tette, az ő egyik kezét is a megmaradt kézlenyomatba nyomta.
- Eléggé nem természetes. Ezért is ez a kísérlet.-engedte el mindkettejüket, de már nem is kellett a kezüket ott tartani, hisz míg ott voltak mindkét nyom kéken felizzott és a két tanítvány apró szúrást érezhetett a tenyerében, azonban mikor elvették a kezüket semmi sem volt ott.
Néhány hosszú pillanatig csend volt, aztán a szarkofágból alkatrészek mozgása hallatszott. Végül a kellős közepén hosszan egy kék csík jelent meg és a tetején a fedő ketté vált, szétcsúszott és az oldalán lefordult. Fehér füstszerű dolog gomolygott ki belőle szétterülve a földön, lehűtve kissé a termet, és egy eléggé ráncos és aszottnak tűnő, női test volt benne. Ami viszont ennél sokkal kelemetlenebb volt az érzés volt, ami betöltött mindent. Ha az eddigi éhségérzet rossz volt, a mostani csak rontott ezen, olynnyira erős volt, hogy a kósza gondolat is megjelent a fejekben, hogy milyen ízletes lehet a többiek húsa. Szerencsére mindez nem tartott sokáig és hamar el tuták ynomni magukban. Ekkor azonban mind érezhették a sötét oldali energiát, ami körbevette őket, mintha csak most ébredt volna fel, és apró kis, szemmel is látható, fekete gömbökbe összpontosult, amik a szobrokba repültek bele. A csendet pedig repedések hangja töltötte be, amik jól láthatóak voltak a szobrokon.
"Keth élete talán legvadabb pillanatát élte át, ahogy elérve a talaj szintet nem loccsant szét emberi pacaként, hanem mintha csak papírból lett volna zuhant át rajta. És nem egyszer történ meg ez vele, viszont nem ez volt a legkellemetlenebb dolog benne, hanem minden egyes ilyen átzuhanást követve egy másik és másik olyan jelenetben találta magát, ahol feleségét láthatta olyan helyzetekben, amikor sarokba szorították, harcolt, vagy kihívás, nehézség előtt állt és győzedelmesen jött ki belőle. Mindeniket lassított felvételként láthatta amin átzuhant és feldolgozni sem tudta, mert jött a következő és a következő és a következő..."
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
Ellen figyelmesen hallgatta végig azt, amit Benûwia mondott, hogy milyen is ez a hely. nagyszerű, akkor, amíg nincs energiájuk, addig nem lesz semmilyen baj. Addig is megcsinálta a felvételeket arról, amiről akart, később még lehet majd ezeket elemezni. Aminek azonban nem biztos, hogy feltétlenül örült, hogy Werda ennyire belelkesült, főleg, hogy olyan személyek voltak itt most akik és semmit sem tudtak a helyről. Egy visszhang?! Soha sem hallott még efféléről, de emiatt máris megérte ide jönni, hogy ezt megtudja, hogy ilyen is lehetséges. Szóval annak az éhségét érezték, aki odabent volt a szarkofágban. Legalább már biztos, hogy életben van. ezalatt megnézte a szarkofágot és arról is cisnált képeket. Sith technológiának tűnt, de ilyet nem látott korábban. Amíg Werda a meditációval volt elfoglalva, addig saját maga is felvette a dolgokat és meglepődött azon, amit Benûwia mondott. A gyerekek voltak azok, akik manipulálták? Már kérdezte volna ő maga is, hogy ez mennyire természetes, mert nem hallott ilyenről, amikor Werda akcióba lépett. Igazából ettől tartott, elsőre a nő Siqsa kezét nyomta rá a kézlenyomatra, majd telekinetikával következett a másik is. Ellen itt sóhajtott fel, noha aggódott is a másik nő miatt. Ha a pletykák igazak, akkor Lord Xeth ezért meg fogja ölni Werdát.
- Ezt nem tartom jó ötletnek Werda… – mondta.
De eddigre késő volt, a kézlenyomatok felizzottak kéken, majd a szarkofág felnyúlt és némileg lehűtötte a helyet, a szarkofágban pedig egy összeaszott test látszott, a sötét oldal ereje pedig még erősebb lett. Az nem zavarta, csak az, amit láttak. Hirtelen pedig megérezte a másik éhségét és egy pillanatra felmerült benne, hogy a többieket kellene megenni és milyen lehet az emberi és egyéb hús. A rosszullét fogta el, de szerencsére ez volt az, ami ki is zökkentette ebből az érzésből. A Sötét oldal ereje pedig szinte fizikai formát öltött és a szobrokba csapódott, amik megrepedtek. Nem volt egy félős alak, de kételkedett abban, hogy elég erősek lennének ahhoz, hogy ezt az ébredező személyt elintézzék még azelőtt, hogy az a nő felfalja őket és elszívja az összes életerejüket.
- Tűnjünk el innen, most! – mondta.
Bár tartott tőle, hogy már így is késő volt, de saját maga elindul kifelé, hátrálva, remélve, hogy a többiek is csatlakoznak hozzá. Ha kell, akkor az ajtóban bevárja őket, egyedül nem fog elrohanni, csak ha a többiek is jönnek.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
Rhys dühösen vicsorodott el a sisakja alatt, legszívesebben tényleg bemosott volna egy hatalmasat ennek a nőnek, vagy csak egyszerűen agyonlőtte volna. Ha olyan egyszerű lett volna ez az egész, akkor már régen megszabadultak volna Benûwia-tól és nem beszélne úgy róla, mintha saját maga lenne. Tudta, hogy a férjeinek sem tetszett és aggódtak érte, hogy így van, de saját magának sem volt a legkellemesebb az, hogyha belenézett a tükörbe, akkor volt, hogy egy sith úrnő nézett vissza rá, vörös bőrrel. Igen a permanens megoldás a halála lett volna, már ha Benûwia hagyta volna meghalni, vagy pedig az, hogy átengedi neki ténylegesen az irányítást. De ez sem szerepelt éppen azon tervek között, amit akart.
- Ha nem fejezi be, kizsarolom, hogy a maga testébe költözzön be! – vicsorgott.
Azt pedig egyszerűen „mesésnek” találta, hogy a szarkofágban lakó valaki, vagy valami miatt érzik ezt az éhséget. Pluszban azon felül, hogy saját maga egyébként is folyamatosan éhes volt. ez az egész sem segített. Amíg a nő meditált, addig saját maga is körbenézett és megtalálta a valószínűleg fénykardot rejtő szelencét. Azonban hamar rá kellett jönnie, hogy nem fogja tudni csak úgy kinyitni. Azt szerencsésnek vette, hogy Benûwia szerette a genetikai zárakat, hogy nagyon sok mindent csak a vérvonalának szánt, így ezt ki fogja tudni nyitni Rhys, ha lesz ideje egy kicsit meditálni majd. De ennek nem volt itt az ideje, így még nézelődött. Nem sokkal később, amikor már rányomta Werda Siqsa-t, ő maga ekkor ébredt rá, hogy a gyerekek akarnak odamenni és nem is ő valójában. Amikor megkérdezte az lett a válasz, hogy telekinetikával odareptette, miközben közölte, hogy nem az és kell a kísérlet. Valószínűleg mire sikerült volna telekinetikával védekeznie, már megérkezett és rászorította a nő a kezét a kézlenyomatra.
- Ezért garantáltan meg fog dögleni, csak szabaduljak ki innen! – mondta dühösen.
Határozottan nem volt kedve kivárni azt, hogy Xeth, vagy Keth tegye meg helyette, nem, ő maga fogja. Felszisszent, amikor szúrást érzett a tenyerében és elkapta a kezét, de eddigre már túlságosan is késő volt, a gép kéken izzott fel. Lekapta a kesztyűjét, de nem volt semmilyen nyoma annak, hogy megsérült volna. Idegesen lépett hátrébb, amikor a szarkofág igyekezett kinyílni, ahogyan pedig a még erősebb éhség rájuk tört, amikor megpillantotta az összeaszott nőt kénytelen volt lekapni a sisakját és oldalra fordulva elhányta magát, ahogyan az jutott eszébe, hogy milyen lehet a többiek húsának íze. Az egésztől felfordult a gyomra, ami ugyanolyan kellemetlen volt, mint amikor végighányta a terhessége első harmadát és még utána is egy kicsit. Ha eddig nem lett volna elég, amit a férjeitől kapni fog, hogy eljött, hát még azért mit kap majd, hogy a többiek látták az arcát. Ha Ellen megtudott szólalni, akkor az ő szavai rántják vissza a valóságba, ha nem, akkor a szobrok törése és az erősödő Sötét oldal.
- Nem érdekel, hogy ki ez, nem érdekel a további kísérlete, ennek itt most véget vetek! – jelentette ki.
Ezzel igyekezett odalépni, vagyis visszalépni a koporsóhoz, miközben két kézre fogta a fénykardja markolatát, majd bent fekvő test fölé helyezni és aktiválni, hogy pontosan mellkas közepén tudja leszúrni a bent fekvőt, majd egy mozdulattal félbevágni mielőtt még teljes mértékben felébred, vagy kiszívja az összes életerejüket…
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
Ellennek igaza volt abban, hogy ez egy nagyon de nagyon rossz ötlet, de már amúgy sem volt mit tenni, ami történt megtörtént. Amikor pedig felgyorsultak az események mindenki nagyon lassúnak élte meg a dolgot, mintha maga az idő a többszörösére növekedett volna és ezzel lelassított volna mindent. Ellen úgy érezte mintha a kijárat és az ő helyzete közti távolság legalább a tízszeresére nőtt volna és valaki súlyokat aggatott volna a lábaira. Minden egyes lépést úgy élt meg, mintha közben percek teltek volna el. Siqsa is ugyan ezt élte meg miközben a koporsótól próbált elhátrálni, és mindketten észrevehették ugyan azt a szomorú tényt is, hogy annál jóval gyorsabban, mint ahogy ők haladnak a kijárat felé egy méretes kőlap éppen elzárja azt. Feltehetőleg azért, hogy ami bent van, az benn is maradjon.
Rhyssa is lassítva élte meg a dolgokat. Szinte minden egyes betű megformálását érezte, amiket kiejtett. Ahogyan azt is, ahogy a különböző izmok megmozdulnak a karjaiban, amint a fénykardja után nyúl, majd pedig a szarkofág felé emeli azt. Amennyiben a fejében biztatta magát, hogy még időben sikerüljön a mozdulat és ne vétse el, az egész olyannak tűnt, mintha több százszor vagy ezerszer kéne elmondania mindezt azért, hogy csak egy millimétert is mozduljanak a végtagjai. Viszont azt kell észrevegye, hogy amíg az ő ujja nagyon keveset mozog a fegyver aktiváló gombjának irányába, addig a szarkofágban levő személy szemhéjai gyorsabban mozdulnak és a nő hamarabb fog felébredni. Már épp be tudná nyomni a gombot, amikor az idő egyszerre gyorsul fel mindenki számára, ahogy az aszott test szemhéjai felpattannak. Mind a négyen ugyan annak lesznek a tanúi, először annak, ahogyan azt érzik, hogy a lábuk elemelkedik a talajtól, majd pedig, ezután a fallal való találkozást. Egészen pontosan Siqsa és Ellen annak a kőlapnak csapódnak, ami a kijáratot zárta el, Rhyssa azok a limlomok melletti falnak, ahol azt a fénykardot találta, amit keresett, Werda pedig az ezzel szemben levő falnak. A páncélzatuknak köszönhetően nem szereznek nagyobb sérülést, mindössze azok horpadnak be némileg, és a tüdejükből ürül ki az összes levegő, de komolyabb sérülést nem szenvednek el. Siqsa droidja csipog a nemtetszését kifejezve leginkább.
Amikor felnéznek akkor egy teljesen más helyzetet látnak, mint korábban. Ahol a szobrok voltak, most férfiak és nők állnak, tetőtől talpig fekete anyagba burkolva, olyasmik, mintha múmiák lennének, valamint az aszott test felülve van a szarkofágba. A "múmiák" egyszerre aktiválják a fénykardjaikat és ugranak a szarkofág felé, azonban a nő testéből sötét lila színű csápok indultak el ezek a személyek felé, viszont mindenki érezhette, hogy ezek nem tényleges csápok, hanem erős sötét oldali technikáról lehet szó, és így is volt, hiszen a következő pillanatban a múmiák egyszerűen porrá váltak, a markolatok pedig egymás után zuhantak a földre. Eközben Werda is összeszedte magát és aktiválta a fénykardjait, azonban nem volt esélye használni, hiszen egy pillanat alatt rögvest az orra előtt termett a nő, a többiek, akik láthatták az egészet igazán különös és szürreális volt, ahogyan az egyik pillanatban még a szarkofágban állt lábra, a következőben pedig már a sith nő előtt állt, szimplán kihagyva a kettejük közti távolságot. Az ajkait pedig egyenesen a rejtélyek szféra tagjának ajkaira nyomta, aki le is fagyott, majd nagyon nagy gyorsasággal kezdett el öregedni, mintha valaki nagyon felpörgette volna számára az időt. Siqsa ebben a pillanatban aktiválta a saját fénykardját és ugrott volna a nőnek, aki azonban odafigyelés nélkül nyújtotta az irányába a kezét és az onnan kicsapó erővillámok telibe találták a kék bőrszínű nőt, aki a találkozás következtében felsikoltott, majd pedig a szarkofágnak csapódott. A ruhája az energia egy részét elvezette, de csak egy részét, ugyanis a páncélból gomolygó füst jelezte, hogy a rendszer kisült, és apró égési sebek is láthatóak voltak az arcán. Egyelőre nem igen tuott mozogni, mindössze csak annyira, amikor az apró rángások, amik az elektromosság utóhatásai voltak. Amennyiben Ellen is támadni akarna hasonló ellátásban részesül, viszont számára sokkal kellemetlenebb a dolog, hiszen az ő páncéljában nem található elektromosságot elvezető rendszer, így ő több és komolyabb égési sérülést is szenved, viszont halálos érülést nem.
Rhyssa ha erővillámot akar alkalmazni, akkor az csak a nő hűlt helyét és azt a por és anyagkupacot találhatja el, ami egykoron Werda lehetett. A n ugyanis most már egy egész más ponton volt a nő, majd pedig a további villámcsapásokkal is ugyan ezt játszotta. Egyszóval minden egyes villámcsapás elől a tér egy másik pontjára "ugrott" egészen addig, amíg Rhyssa fenn bírta tartani a támadást. A két másik lány viszont nem volt ennyire szerencsés, hiszen a korábbi erővillámnak köszönhetően nem állt módjukban megmozdulni sem, így ők Rhyssa villámaiból is kaptak, amik nem igazán törődtek azzal, hogy barátnak vagy ellenségnek vegyék-e őket. Vagyis a villámok hangja és az ő sikolyuk töltötte be a helyet.
- Remélem, hogy befejezted. Nem szeretnék sérülést okozni az unokahúgaimnak. - szólalt meg a nő miután az erővillámok abba maradtak annak köszönhetően, hogy Rhyssa számára elfogyott az ehhez szükséges üzemanyag, vagyis a düh. Azonban a néhány méterrel előtte álló nő csupán ruháiba hasonlított arra, aki korábban a szarkofágban volt, hiszen most egy nagyjából húszas-harmincas éveiben levő, hamu szőke nő állt előtte. A szájánál s a szemeinél levő sötét apró erek, valamint a sárga szempár eléggé egyértelmű jele volt annak, hogy melyik oldalon is áll.
- Megelőzve a fölösleges kérdést. A férjed nővére vagyok, fogalma sincs, hogy ez így van, ő mindössze csak úgy ismer engem, hogy Lady Zilriel a Biotikus Tudományok Szférájának egykori nagyasszonya. Elhiheted, hogy ez utóbbit furcsa úgy kimondani, hogy most már tudom, a saját ostoba és semmire se jó tanítványom lépett a helyembe. - a hangja kissé még rekedtes volt, de ez hamar javulni látszott, feltehetőleg annak volt betudható, hogy elég rég beszélt utoljára. Amikor pedig Siqsa apjáról beszélt, akkor megvetés ült ki az arcára, de inkább amolyan, mint amikor valaki egy rossz festményt lát a sok jó között. Siqsa hangos nyögést hallatott erre, hiszen másra nem igazán telt tőle, hiszen ahogy Ellen, úgy ő is magánál volt, de a fájdalom és a villámok miatt nem igazán együttműködő teste másra nem adott lehetőséget.
Rhyssa is lassítva élte meg a dolgokat. Szinte minden egyes betű megformálását érezte, amiket kiejtett. Ahogyan azt is, ahogy a különböző izmok megmozdulnak a karjaiban, amint a fénykardja után nyúl, majd pedig a szarkofág felé emeli azt. Amennyiben a fejében biztatta magát, hogy még időben sikerüljön a mozdulat és ne vétse el, az egész olyannak tűnt, mintha több százszor vagy ezerszer kéne elmondania mindezt azért, hogy csak egy millimétert is mozduljanak a végtagjai. Viszont azt kell észrevegye, hogy amíg az ő ujja nagyon keveset mozog a fegyver aktiváló gombjának irányába, addig a szarkofágban levő személy szemhéjai gyorsabban mozdulnak és a nő hamarabb fog felébredni. Már épp be tudná nyomni a gombot, amikor az idő egyszerre gyorsul fel mindenki számára, ahogy az aszott test szemhéjai felpattannak. Mind a négyen ugyan annak lesznek a tanúi, először annak, ahogyan azt érzik, hogy a lábuk elemelkedik a talajtól, majd pedig, ezután a fallal való találkozást. Egészen pontosan Siqsa és Ellen annak a kőlapnak csapódnak, ami a kijáratot zárta el, Rhyssa azok a limlomok melletti falnak, ahol azt a fénykardot találta, amit keresett, Werda pedig az ezzel szemben levő falnak. A páncélzatuknak köszönhetően nem szereznek nagyobb sérülést, mindössze azok horpadnak be némileg, és a tüdejükből ürül ki az összes levegő, de komolyabb sérülést nem szenvednek el. Siqsa droidja csipog a nemtetszését kifejezve leginkább.
Amikor felnéznek akkor egy teljesen más helyzetet látnak, mint korábban. Ahol a szobrok voltak, most férfiak és nők állnak, tetőtől talpig fekete anyagba burkolva, olyasmik, mintha múmiák lennének, valamint az aszott test felülve van a szarkofágba. A "múmiák" egyszerre aktiválják a fénykardjaikat és ugranak a szarkofág felé, azonban a nő testéből sötét lila színű csápok indultak el ezek a személyek felé, viszont mindenki érezhette, hogy ezek nem tényleges csápok, hanem erős sötét oldali technikáról lehet szó, és így is volt, hiszen a következő pillanatban a múmiák egyszerűen porrá váltak, a markolatok pedig egymás után zuhantak a földre. Eközben Werda is összeszedte magát és aktiválta a fénykardjait, azonban nem volt esélye használni, hiszen egy pillanat alatt rögvest az orra előtt termett a nő, a többiek, akik láthatták az egészet igazán különös és szürreális volt, ahogyan az egyik pillanatban még a szarkofágban állt lábra, a következőben pedig már a sith nő előtt állt, szimplán kihagyva a kettejük közti távolságot. Az ajkait pedig egyenesen a rejtélyek szféra tagjának ajkaira nyomta, aki le is fagyott, majd nagyon nagy gyorsasággal kezdett el öregedni, mintha valaki nagyon felpörgette volna számára az időt. Siqsa ebben a pillanatban aktiválta a saját fénykardját és ugrott volna a nőnek, aki azonban odafigyelés nélkül nyújtotta az irányába a kezét és az onnan kicsapó erővillámok telibe találták a kék bőrszínű nőt, aki a találkozás következtében felsikoltott, majd pedig a szarkofágnak csapódott. A ruhája az energia egy részét elvezette, de csak egy részét, ugyanis a páncélból gomolygó füst jelezte, hogy a rendszer kisült, és apró égési sebek is láthatóak voltak az arcán. Egyelőre nem igen tuott mozogni, mindössze csak annyira, amikor az apró rángások, amik az elektromosság utóhatásai voltak. Amennyiben Ellen is támadni akarna hasonló ellátásban részesül, viszont számára sokkal kellemetlenebb a dolog, hiszen az ő páncéljában nem található elektromosságot elvezető rendszer, így ő több és komolyabb égési sérülést is szenved, viszont halálos érülést nem.
Rhyssa ha erővillámot akar alkalmazni, akkor az csak a nő hűlt helyét és azt a por és anyagkupacot találhatja el, ami egykoron Werda lehetett. A n ugyanis most már egy egész más ponton volt a nő, majd pedig a további villámcsapásokkal is ugyan ezt játszotta. Egyszóval minden egyes villámcsapás elől a tér egy másik pontjára "ugrott" egészen addig, amíg Rhyssa fenn bírta tartani a támadást. A két másik lány viszont nem volt ennyire szerencsés, hiszen a korábbi erővillámnak köszönhetően nem állt módjukban megmozdulni sem, így ők Rhyssa villámaiból is kaptak, amik nem igazán törődtek azzal, hogy barátnak vagy ellenségnek vegyék-e őket. Vagyis a villámok hangja és az ő sikolyuk töltötte be a helyet.
- Remélem, hogy befejezted. Nem szeretnék sérülést okozni az unokahúgaimnak. - szólalt meg a nő miután az erővillámok abba maradtak annak köszönhetően, hogy Rhyssa számára elfogyott az ehhez szükséges üzemanyag, vagyis a düh. Azonban a néhány méterrel előtte álló nő csupán ruháiba hasonlított arra, aki korábban a szarkofágban volt, hiszen most egy nagyjából húszas-harmincas éveiben levő, hamu szőke nő állt előtte. A szájánál s a szemeinél levő sötét apró erek, valamint a sárga szempár eléggé egyértelmű jele volt annak, hogy melyik oldalon is áll.
- Megelőzve a fölösleges kérdést. A férjed nővére vagyok, fogalma sincs, hogy ez így van, ő mindössze csak úgy ismer engem, hogy Lady Zilriel a Biotikus Tudományok Szférájának egykori nagyasszonya. Elhiheted, hogy ez utóbbit furcsa úgy kimondani, hogy most már tudom, a saját ostoba és semmire se jó tanítványom lépett a helyembe. - a hangja kissé még rekedtes volt, de ez hamar javulni látszott, feltehetőleg annak volt betudható, hogy elég rég beszélt utoljára. Amikor pedig Siqsa apjáról beszélt, akkor megvetés ült ki az arcára, de inkább amolyan, mint amikor valaki egy rossz festményt lát a sok jó között. Siqsa hangos nyögést hallatott erre, hiszen másra nem igazán telt tőle, hiszen ahogy Ellen, úgy ő is magánál volt, de a fájdalom és a villámok miatt nem igazán együttműködő teste másra nem adott lehetőséget.
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
Ellen nem igazán volt oda azért, amikor igaza van, főleg nem ilyen helyzetekben, mint ez is volt. Hiába kiáltott rá a többiekre, és hiába próbált indulni kifelé, az egész olyan érzés volt, mintha minden lelassult volna. Ahogyan a kijárat felé haladt és szerencsére Siqsa-nak is volt annyi esze, hogy így tegyen, azonban látta, hogy nem fog tudni fénykard nélkül kijutni innen, mert az az ajtó, amin át bejöttek, most le volt zárva egy hatalmas kőlappal. Noha minden nagyon lassú volt, ennek ellenére próbált a fénykardjáért nyúlni, hogy majd kivághassa magát. Ám ebben a pillanatban felemelkedett a talajtól és a következőben az ajtót elzáró hatalmas kőnek csapódott. Ilyenkor örült annak, hogy páncélban van, mert az szinte mindent felfogott, de ettől függetlenül sem volt túlságosan kellemes a becsapódás. Úgy tűnt, hogy tévedett a szobrokkal kapcsolatban, azok nem voltak holtak, hanem élő személyek, akik most keltek életre és támadtak volna arra a nőre, aki kikelni készült a koporsóból. Az azonnal nyilvánvaló lett, hogy eléggé járatos a nő az Erőben, mert a rátámadni készülőket könnyedén végezte ki. A következőnél viszont még ő maga is meglepődött, még úgyis, hogy felismerte azt az Erőalkalmazást, amit a nő használt – valami haszna csak volt a dolgoknak, hogy hónapokig mozogni nem tudott, és mindent elolvasott, amit csak lehetett – hogy odajusson Werda elé. Soha sem hallott még olyanról, aki ezt ismerte volna, de ez a nő, bárki is volt, megtudta tenni. elkerekedett szemmel figyelte, hogy a másik mit művel a mentorával, barátjával.
- WERDAAAA! – sikoltotta.
Abban a pillanatban mozdult, amikor Siqsa is, ő maga is fénykarddal, aminek a következménye az lett, hogy néhány szívdobbanásnyi idővel később újra a falon csattant, ezúttal erővillámoknak hála. Ha ez még nem lett volna elég, akkor a harcos, az idegesítő nő roppant kellemetlen meglepetéssel állt elő. Ami azt jelentette, hogy a nő egyáltalán nem is volt harcos, sőt! Egy jól képzett varázsló volt, a villámoktól, amiket Benûwia támadásából kapott felsikoltott többször is, csak a szerencsének köszönhette, hogy a végén még túl is élte az egészet. A nő felől egészen meglepő szavakat hallott, bár egyelőre nem volt ereje, hogy reagáljon, valószínűleg a gyűlölet és harag miatt, amit érzett Werda halála miatt nem vesztette el az eszméletét, ez még jobban fájt neki, mint amikor nem tudott mozogni, mert lebénult. Érezte, hogy a könnyek is végigcsorognak az arcán. Az égési sebek okozta fájdalommal nem tudott mit kezdeni, de a görcsökkel tudott, azt megtanulta a bénulás alatt, mert akkor is csomót görcsölt, még ha mozogni nem is tudott, de megtanulta kezelni, így most is ezt próbálta használni, hogy elmúljon a görcs annyira, hogy fel tudjon állni, saját maga akart puszta kézzel azzal a nővel végezni, mert megölte Werdát.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
Rhys azonnal érezte, hogy valami nincs rendben, nagyon nincs, amikor a gondolatai ugyan cikáztak, de a mozdulatai messze nem akartak olyan gyorsak lenni. Teljesen nyugodtan, csak némi dühvel, igyekezett az egész dolognak véget vetni, azonban nagyon lassúnak tűntek a mozdulatok, ahogyan emelte. Végre valahára a test fölé ért, ekkor aktiválta volna a fegyvert, ám a bent fekvő nő szemei felpattanta, ő pedig a következő pillanatban a falnak csapódott. A többiekkel ellentétben neki nem volt elég védett a páncélja, csak bizonyos részeken volt megerősítve – rendes páncélba így terhesen bele sem fért volna – ennek köszönhetően nagyon sok zúzódást szedett össze, a hátán, majd a hasára esett, amikor földet ért. Erre felnyögött, mert fájdalmas volt és még a fejéből is csorogni kezdett a vér, ahogyan felsértette, bár nem mondta volna meg, hogy mibe verte be azt. Próbált felnézni, először homályosan látta,a hogyan a „szobrok” támadtak, majd elemésztődtek, ekkor látta meg a nőt, ahogyan már Werda előtt állt, majd megölte az urdrarr nőt. Az egy dolog, hogy idegesítő volt a másik, de attól még nem fogja hagyni, hogy valami idegen személy csak úgy megölje a társaságot, még akkor sem, hogyha sithek. Saját maga nem volt sötét oldali, hogy hagyja, hogy fiatal lányok is meghaljanak, vagy éppen egyedül harcoljanak. A feje ugyan lüktetett, de most már tényleg igazán dühös volt. bármennyire is elrejtette magát az Erőben, hogy a férjei ne találják meg, most ennek az utolsó maradékát is el kellett engednie, mert különben nem tudja az erővillámokat teljes erőből használni. Kinyúlt az Erőbe és érezte, ahogyan a sötét oldali erők gyűlnek körülötte, majd ezeket villámba kényszerítette az Erőn keresztül az akaratával. Az energiáknak hála, még ő maga is a levegőbe emelkedett, a villámok mindenfelé cikáztak, a két fiatal lány visszarepült arra, amerről indultak, azt pedig már nem is látta, hogy eltalálja a másik kettőt, csak a hangokat hallotta tompán, mert a villámlás zaja elnyomta azt. Azonban, mivel nem volt a sötét oldalon, nem tudta a végtelenségig folytatni, csak amíg minden dühét ki nem adta, hogy nehogy átbukjon a sötét oldalra. A végén a nő szavaira elvicsorodott, hogy azt egyetlen villám se találta el, vagy ha igen, sem érdekelte különösebben az előbb kiszipolyozott, azonban a szavainak végére meglepettség ült ki az arcára. Unokahúgai? Xeth-nek nem volt, vagy voltak testvérei, csak Keth, de az teljesen más dolog volt. A nő szavai teljesen összezavarták, de nem akarta, hogy látszódjon ez rajta, így inkább úgy döntött, hogy a katonás megoldást választja, ami a lehető legközelebb állt hozzá, és ahhoz még színészkednie sem kellett.
- Nem akartam kérdezni, csak fogja be a pofáját! Maga a Birodalom árulója, fegyvert eldobni és arccal a föld felé feküdjön a földre, MOST! – parancsolta katonásan ridegen, ellentmondást nem tűrően.
Ezt még eljátszania sem kellett, ez teljesen ösztönös volt a sok-sok év katonáskodás után, bár az egész az E-11-ével hatásosabb lett volna, mint vérző fejjel, fénykarddal a kezében. Az eleje nem volt igaz, számtalan kérdése lett volna, de nem ehhez a micsodához, hanem a férjéhez. Azt megtanulta, hogy egyetlen szavát se higgye el egy sith-nek, így nem is szándékozott, csak azt, hogy ex Sötét Tanács tag. Márpedig, ha valakit megfosztanak és bezárnak, az a Birodalom árulója, és talán nagyobb büntetés is az, mintsem megölik. Így az árulóra ebből következtetett, a többi pedig adta magát. Igazából nem tudta, hogy mit lehetne egy ilyen erős nővel kezdeni, főleg úgy, hogy pillanatnyilag még jól érezte magát, a zúzódásait sem érezte, de ez csak átmeneti, tudta, hogy amint kiürül a szervezetéből az adrenalin az előző becsapódás miatt nagyon, de nagyon rosszul lesz, a fejéről nem is beszélve. Gyorsan igyekezett a teremben körbenézni, hogy van-e olyan dolog itt bent, amivel meglehetne a nőt kötözni, de nem igazán reménykedett.
- Nem mondom még egyszer! – mondta, ezúttal is csak fagyos, és parancsoló volt a hangja, mint aki hozzá van a katonai parancsok adásához szokva, és tényleg hozzá volt, éppen ezért nem volt üh sem a h
Azonban, ha a nő nem hajlandó azt tenni, amit mondott neki, akkor igyekszik kinyúlni az Erőbe, azt a nő köré koncentrálni, majd telepatikus erejével ezúttal ő próbálja meg a másikat falhoz vágni. Mivel éppen katonásan viselkedett, így emiatt nem is szólt vissza, pedig nagyon szívesen mondta volna, hogy próbálja meg a másik, hogy bántja őt, vagy a gyerekeket, ha Xeth ideér és megtalálja, akkor azt is megbánná, hogy megszületett és inkább kívánkozna vissza a sírba, már csak amiatt is, hogy kezet emelt a Császár Akaratának tanítványára. Egyébként amiatt, hogy őt bántaná, egy pillanatra sem félt, ahogyan a haláltól sem, katona volt, ez benne volt a pakliban. Egyelőre ő maga támadni nem akart, mert ha egykori sötét tanács tag volt a nő, akkora valószínűleg a fénykarddal is remekül bánt, saját magánál jobban, abban meg kételkedett, hogy sikerülne ebben az állapotban egy jobb, vagy bal horoggal kiütnie.
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
A nő a felkérésre egy pillanatra felemelte a szemöldökét és meglepett arcot vágott. Ez nagyon rövid ideig tartott, mert hamarosan nevetni kezdett, egyáltalán nem gúnyosan, hanem úgy, mintha valami rettenetesen jó viccet hallott volna, még a hasát is fogta kicsit a nevetéstől, ezzel is jelezve, hogy mennyire jól esik neki a dolog.
- Mindig is hasznosnak tartottam a katonák egyszerűségét. Őszintén, volt már olyan, hogy ez használt bárkinél is, főleg egy sithnél? - szólalt meg azt követve, hogy Rhyssa ismét rászólt, de közbe-közbe egy-egy kacagás még így is becsúszott, azonban amikor a nő telekinetikát alkalmazott rajta az Erőn keresztül, akkor meglepettség ült ki az arcára, ahogyan elemelkedett egy kicsit a talajtól és nagy sebességgel tartott a fal irányába. Az utolsó pillanatban azonban elmaradt a várva várt puffanás, vagy placcsanás és a nő ismét Rhyssa előtt volt, ugyan ott, ahonnan indult. Ezúttal az ő keze mozdult, Rhys pedig elemelkedett a földtől és a levegőben volt stabilan tartva, néhány centire a földtől, mozogni nem igazán tudott, de fájdalmat nem okoztak neki, csupán ott volt tartva.
- Tisztázzunk néhány dolgot, rendben? Ha esetleg nem lett volna elég nyilvánvaló korábban, akkor ismét elmondom, húsz évvel ezelőtt a Sötét Tanács tagja voltam. Egyszóval ilyen cselekkel aligha tudnál sérülést, vagy egyáltalán meglepetést okozni nekem. Másrészről a Biotikus Szféra úrnője voltam, biztosíthatlak arról is, hogy rengeteg eszköz van az arzenálomban ahhoz, hogy úgy okozzak sérülést, hogy azt ne tudd elmondani senkinek és a gyerekeid se szenvedjenek tőle. - most komoly és hűvös volt a hangja. Semmilyen érzelem nem volt érezhető belőle, de az igen, hogy egyáltalán nem hazudott, hanem teljesen őszintén mondott mindent. Viszont semmit se tett amivel egyelőre beigazolta volna, vagyis nem okozott sérülést, vagy kárt.
- A másik dolog, soha sem árultam el a Birodalmat, se az elzárásom előtt, sem pedig az után. Ami az illeti, igazából meg akartak ölni, de a tanítványom egy elég ostoba kis lény, aki azt gondolta, hogy azzal, hogy a saját találmányomat használja fel az elzárásomra, azzal örökre megszabadulhat tőlem. Természetesen ez sem a saját ötlete volt, mint ahogy azóta semmi sem. Igazán szeretem a szerencsejátékokat, és ez az egész is ennek tudható be. Ha kedved tartja kiszámolhatod, hogy mekkora az esélye annak, hogy Srax és Keth, vagy valamelyik leszármazottjuk keresse fel a szarkofágot és még piszkálja is. - a hangja újra normálisra váltott, illetve kicsit olyanra, mintha tanárként magyarázná a leckét a diákoknak. A végén pedig befejezte az Erőalkalmazást, aminek köszönhetően Rhyssát szépen visszatette a talajra, és újra képes volt mozogni. Ami viszont meglepő volt az a név, amit használt a Hírszerzési Szféra nagyurára. Ez több szempontból is meglepő volt, egyrészt mindenki Lord Xethként ismerte, másrészt nagyon kevesen tudták a Birodalomban, hogy jediként Keth Tye E'ron nevet viselte, és az bizonyos volt, hogy olyasvalaki nem tudhatta, aki az elmúlt húsz éveben nem volt jelen egyik oldalon sem.
- Ami az öcsémet illeti, nem tudom észre vetted-e, de itt van a bolygón, nem is olyan messze. - szólalt meg végül olyannyira hétköznapian közölve, mintha épp az időjárásról vagy bármilyen hétköznapi dologról lett volna szó. Amennyiben Rhyssa megpróbál kinyúlni az Erőben és érzékelni, hogy a férje valóban itt van-e, akkor azt tapasztalja, hogy valóban képes érzékelni, és ténylegesen nincs messze. Ha hozzávetőlegesen kellene bemérni, akkor valahol a templom előtti részen tartózkodhat, viszont üzenetet küldeni számára, vagy tőle fogadni jelenleg nem lehetséges.
Siqsa miközben hallgatta mindazt amit mondtak elég nagy erőfeszítést tett azért, hogy mozogni tudjon, azonban gyakran a görcs, amit az elektromosság, vagy a fájdalom, amit az égési sérülések okoztak ezt akadályozták, ugyan ezt tapasztalhatta Ellen is. Azt láthatta Ellen, hogy Siqsa próbál legalább négykézlábra feltápászkodni, ez pedig elég megterhelő volt fizikailag. Az arcán látszott a fájdalom, amit átél és elég szaporán is vette a levegőt. Ami Werda maradványait illette a ruhája és a fénykardjai nem olyan messze feküdtek a földön. A korábbi közjáték is látható volt a két lány számára, ahogyan azt is tisztán hallották, amiket a nő mondott. A két fiatal azonban nem tudott kinyúlni az Erőbe, a görcsök és az égési sebek okozta fájdalom túlságosan elvonta ahhoz a figyelmüket, hogy megfelelően tudjanak koncentrálni erre. Viszont az egykori tanácstag szavai is eléggé sok zavart tudtak okozni, főleg, hogy egyikük sem tudott semmit a Biotikus Tudományok Szféra előző nagyúráról, vagyis jelen esetben nagyasszonyáról.
- Mindig is hasznosnak tartottam a katonák egyszerűségét. Őszintén, volt már olyan, hogy ez használt bárkinél is, főleg egy sithnél? - szólalt meg azt követve, hogy Rhyssa ismét rászólt, de közbe-közbe egy-egy kacagás még így is becsúszott, azonban amikor a nő telekinetikát alkalmazott rajta az Erőn keresztül, akkor meglepettség ült ki az arcára, ahogyan elemelkedett egy kicsit a talajtól és nagy sebességgel tartott a fal irányába. Az utolsó pillanatban azonban elmaradt a várva várt puffanás, vagy placcsanás és a nő ismét Rhyssa előtt volt, ugyan ott, ahonnan indult. Ezúttal az ő keze mozdult, Rhys pedig elemelkedett a földtől és a levegőben volt stabilan tartva, néhány centire a földtől, mozogni nem igazán tudott, de fájdalmat nem okoztak neki, csupán ott volt tartva.
- Tisztázzunk néhány dolgot, rendben? Ha esetleg nem lett volna elég nyilvánvaló korábban, akkor ismét elmondom, húsz évvel ezelőtt a Sötét Tanács tagja voltam. Egyszóval ilyen cselekkel aligha tudnál sérülést, vagy egyáltalán meglepetést okozni nekem. Másrészről a Biotikus Szféra úrnője voltam, biztosíthatlak arról is, hogy rengeteg eszköz van az arzenálomban ahhoz, hogy úgy okozzak sérülést, hogy azt ne tudd elmondani senkinek és a gyerekeid se szenvedjenek tőle. - most komoly és hűvös volt a hangja. Semmilyen érzelem nem volt érezhető belőle, de az igen, hogy egyáltalán nem hazudott, hanem teljesen őszintén mondott mindent. Viszont semmit se tett amivel egyelőre beigazolta volna, vagyis nem okozott sérülést, vagy kárt.
- A másik dolog, soha sem árultam el a Birodalmat, se az elzárásom előtt, sem pedig az után. Ami az illeti, igazából meg akartak ölni, de a tanítványom egy elég ostoba kis lény, aki azt gondolta, hogy azzal, hogy a saját találmányomat használja fel az elzárásomra, azzal örökre megszabadulhat tőlem. Természetesen ez sem a saját ötlete volt, mint ahogy azóta semmi sem. Igazán szeretem a szerencsejátékokat, és ez az egész is ennek tudható be. Ha kedved tartja kiszámolhatod, hogy mekkora az esélye annak, hogy Srax és Keth, vagy valamelyik leszármazottjuk keresse fel a szarkofágot és még piszkálja is. - a hangja újra normálisra váltott, illetve kicsit olyanra, mintha tanárként magyarázná a leckét a diákoknak. A végén pedig befejezte az Erőalkalmazást, aminek köszönhetően Rhyssát szépen visszatette a talajra, és újra képes volt mozogni. Ami viszont meglepő volt az a név, amit használt a Hírszerzési Szféra nagyurára. Ez több szempontból is meglepő volt, egyrészt mindenki Lord Xethként ismerte, másrészt nagyon kevesen tudták a Birodalomban, hogy jediként Keth Tye E'ron nevet viselte, és az bizonyos volt, hogy olyasvalaki nem tudhatta, aki az elmúlt húsz éveben nem volt jelen egyik oldalon sem.
- Ami az öcsémet illeti, nem tudom észre vetted-e, de itt van a bolygón, nem is olyan messze. - szólalt meg végül olyannyira hétköznapian közölve, mintha épp az időjárásról vagy bármilyen hétköznapi dologról lett volna szó. Amennyiben Rhyssa megpróbál kinyúlni az Erőben és érzékelni, hogy a férje valóban itt van-e, akkor azt tapasztalja, hogy valóban képes érzékelni, és ténylegesen nincs messze. Ha hozzávetőlegesen kellene bemérni, akkor valahol a templom előtti részen tartózkodhat, viszont üzenetet küldeni számára, vagy tőle fogadni jelenleg nem lehetséges.
Siqsa miközben hallgatta mindazt amit mondtak elég nagy erőfeszítést tett azért, hogy mozogni tudjon, azonban gyakran a görcs, amit az elektromosság, vagy a fájdalom, amit az égési sérülések okoztak ezt akadályozták, ugyan ezt tapasztalhatta Ellen is. Azt láthatta Ellen, hogy Siqsa próbál legalább négykézlábra feltápászkodni, ez pedig elég megterhelő volt fizikailag. Az arcán látszott a fájdalom, amit átél és elég szaporán is vette a levegőt. Ami Werda maradványait illette a ruhája és a fénykardjai nem olyan messze feküdtek a földön. A korábbi közjáték is látható volt a két lány számára, ahogyan azt is tisztán hallották, amiket a nő mondott. A két fiatal azonban nem tudott kinyúlni az Erőbe, a görcsök és az égési sebek okozta fájdalom túlságosan elvonta ahhoz a figyelmüket, hogy megfelelően tudjanak koncentrálni erre. Viszont az egykori tanácstag szavai is eléggé sok zavart tudtak okozni, főleg, hogy egyikük sem tudott semmit a Biotikus Tudományok Szféra előző nagyúráról, vagyis jelen esetben nagyasszonyáról.
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
Ellen a korábbi sérüléséből tudta, hogy a legjobb, hogyha most nem mozog, és nem próbálja erőltetni a dolgokat, amíg a fájdalom nem hagy alább, mert csak jobban rásérülhet a sérülésre. Azt látta, ahogyan Siqsa próbált mozogni, de neki sem sikerül nagyon. Továbbra is azzal volt elfoglalva a fiatal vörös, hogy legalább az izmait a korábban tanult módon elengedje, ellazítsa, hogy a görcsök nehezebben álljanak bele az izmaiba. Az a fájdalom csak kellemetlen volt, az égési sebek rosszabbak voltak. A görcsöket korábban is könnyebben szokta meg, mint az égésit, ami akkor a robbanásnál volt. Szíve szerint üvöltött volna, de nem a fizikai fájdalomtól, hanem a lelkitől. De nem tette meg, méltatlan lett volna egy varázslóhoz, így inkább csak csöndben tűrte a fájdalmat és időnként nyögött fel, amikor megmozdult. Ő nem próbálta erőltetni a dolgot, mint a másik lány, inkább várta, amikor jobban lesz és majd akkor, nagyobb az esélye, mintha már most próbálkozna. A beszélgetést látta és hallotta, nagyon remélte, hogy a „meglepetés hercegnő” elfogja tudni intézni azt a némbert, aki megölte Werdát, de egyelőre sajnos nagyon nem úgy nézett ki, hogy ez össze fog jönni. A némbert szánalmasnak érezte, hogy csak azzal tud kérkedni, hogy ki volt, remélte, hogy a nagyszájú Benûwia valamilyen jó kis válasszal teszi helyre a csípős nyelvével, mint, amit korábban is használt, de majd saját maga talál megoldást arra, hogy megölje ezt a nőt. Még a gondolatai sem voltak teljesen összefüggők a fájdalom miatt. Abban biztos volt, hogy a másik hazudik és biztosan áruló, mi másért zárta volna be ide két nagyúr? Remélte, ha ők maguk nem is tudják megölni, akkor majd a Sötét Tanács nem fog újra hibázni. Most pedig egyelőre várakozott, továbbra is próbálta lazítani az izmait, hogy legalább a görcsökkel megbirkózzon, ha már az égésiekkel sokkalta nehezebb mindez. Ha ez sikerül neki, akkor fog majd csak további mozgással próbálkozni és felmérni, hogy azt miként tudja megtenni, hogy az égési sebei ne húzódjanak jobban a kelleténél.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Werda
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
Rhys nem mutatta jelét annak, hogy dühítette a nő nevetése, pedig szívesen elvicsorodott volna, de ennek nem volt itt a helye. Ezt a luxust a harctéren sem engedte magának. Azonban valószínűleg egy roppant kellemetlen meglepetést fog a másik nőnek okozni a válaszával.
- Az első néhánynál nem vált be, de azok után, hogy agyonlőttük őket, ennek a híre elterjedt, attól kezdve a Háború Végnapjaiban még a sithek is megadták magukat a Havoc Squad-nak – jelentette ki továbbra is rideg, katonásan.
A tekintetéből látszott, hogy nem hazudott, nem túlzott, végtére is, ahogyan a Mandaloriai Szuperkommandót, és a Birodalmi Halálosztagosokat, a Köztársasági Havoc Squad-ot is kiképezték arra, hogy nem erőhasználóként képesek legyenek erőhasználókat ölni és nem azzal, hogy többen vannak, akár egy az egy ellen is, ha nagyon muszáj. Mivel az újbóli felszólításra sem adta meg a nő magát, így Rhys igyekezett a falhoz vágni, azonban a nő ismét előtte jelent meg. mivel az előbb nem látta mindezt, csak most, így ez meglepte, fogalma sem volt róla, hogy ez milyen képesség, vagy Erőképesség lehet, erről nem igen beszélt a két férje neki. Most ő emelkedett fel, a nő szavai közben már készült, hogy erővillámmal, vagy más módon, telekinetikával lökje el a másikat, megszakítva ezt az állapotot, de a szavai után a másik nő leengedte. Rhys csak ezek után válaszolt, nem szakította meg a másikat, akinek bizonyára könnyedén feltűnhetett, hogy a szavaival nem sikerült semmilyen félelmet kiváltania a másikban, de más érzelmet sem nagyon. Most Rhys tökéletesen uralta az érzelmeit és nem hagyta, hogy elhatalmasodjanak rajta.
- Lehet bárki, nem tud úgy sérülést okozni nekem, hogy a gyermekeim ne éreznék, vagy a férjem. A legapróbb és legkisebb sérülést is pontosan tudni fogja, érezni fogja, mintha őt magát kínozná. Valóban van magában annyi kurázsi, hogy megmerje kockáztatni azt, hogy a Császár Akaratát kínozza meg? – kérdezte teljesen rideg hangon.
Az egész végén felnevetett, egyenesen bele a másik képébe, a némileg gúnyos nevetése nem emlékeztette a saját nevetésére, sokkalta inkább volt ez Lady Benûwia nevetése, mint a sajátja. De ebben a pillanatban ideje, sem ereje sem volt arra, hogy ezzel törődjön, már csak azért sem, mert a másik nőt roppant viccesnek találta. A leghalványabb félelemnek sem volt jele benne a másik felé, a fenyegetés után sem.
- Akkor a maga stílusával, tisztázzuk a következőket, nem félek magától. Teszek magasról arra, hogy a Sötét Tanács tagja volt, a mostaniaktól sem félek, semennyire. Hogy fájdalmat okozna? Komolyan azt hiszi, hogy némi fájdalomtól meg kéne ijednem? Nem is olyan régen a császárt rúgtam seggbe, mert azt hittem, hogy éppen ártani akar Xeth-nek! Tud nekem olyan Sith-et mondani, aki kezet mert emelni rá? A fájdalmat illetően… nem tud rosszabbat okozni, mint amit átéltem, sem nagyobbat okozni. Hogy esetleg megölne? A haláltól sem félek! Az pedig, hogy azzal pedálozik, hogy ki volt egykor szánalmas, a legutolsó akolitusnál is az lenne, nemhogy magánál… – mondta.
Azt a részt kihagyta, hogy a császár „seggberúgása” után majd egy hétig kómában volt, mert azt nem tette zsebre, amit az életköteléken át „visszakézből” kapott a Császártól, még akkor is, ha az a Xeth-el való életkötelékén át érkezett. A nő érezhette, hogy tényleg semmilyen félelem nincs benne, nem félt attól, hogy esetleg megkínozza, vagy megöli a nő. Nem csak amiatt, mert tudta, hogy Xeth és Keth is úgyis megtorolnák ezt. Egyszerűen katona volt, az élete volt a halál, egy találat az űrben és vége. Minden nap a halállal dacolt és a képébe nevetett. Ha megkínozzák, a fizikai fájdalom mulandó, ha a nő a lelkét akarná összezúzni, azzal elkésett, nem volt hova tovább. Az egyetlen, vagyis két dolog, amit elveszthetett, és amivel fájdalmat lehetett volna okozni neki, az pedig rajta felül állt és a férjei voltak, akiket pedig nem kellett féltenie. A nő következő szavaira ismét felnevetett.
- Mert a Sötét Tanács csak úgy hagyná, hogy egy kamasz fiú és egy tanítvány a beleegyezésük nélkül, a megtorlásuk nélkül csak úgy elzárjon valakit. Pontosan ismerem a működésüket. Az 50%-nál több nem akarta magát ott látni, és javítson ki, ha tévedek nem sűrűn van, hogy valakit ilyen módon likvidálnának maguk közül. Szóval, de… áruló volt. – tette hozzá.
Arra a részre, amikor a nő Xeth-et Keth-nek hívta, akkor láthatóan elkerekedtek Rhys szemei. Erről nem lehetett volna tudnia, hiszen ez Xeth álneve volt csak, amit a Köztársaságban használt. Erről csak Lyra, Kalen és Hiuval tudott, mások nem. Amikor korábban a névválasztásra rákérdezett, mindkét férfi azt mondta, mert ismerős volt és tetszett Xeth-nek, azért választotta a Keth Tye E’ron-t.
- Honnan ismeri azt a nevet?! – kérdezte megint dühösen.
Hiába volt jócskán gyengébb a férjeinél, ahogyan a két férfi meg akarta őt védeni, saját maga is őket, az élete árán is. A korábban emlegetett fájdalomra és a védelemre beugrott ahogyan akár egymaga kész lett volna szembeszállni az orgyilkosokkal, ahogyan behódolt Xeth-nek, hogy Keth-t védje, amikor a rakata fénykardjába is beleugrott, pedig akkor is nem is tudta még, hogy Xeth a férje. Az nem érte meglepetésként, hogy Xeth itt van, pontosan tudta, hogy jönni fog, ami meglepetés volt, hogy még csak most, és nem korábban. Kinyúlt az Erőbe és tényleg itt volt a közelben, odafent.
- Tudom, versenyfutás volt, hogy előbb végzek-e itt, mint ahogyan ő ideér – vonta meg a vállát.
Azonban valami nem volt rendben, ezt azonnal érezte, amikor nem volt képes neki telepatikus üzenetet küldeni az életköteléken keresztül sem. Egészen eddig semmi félelem, vagy ijedtség nem volt érezhető benne, de most hirtelen elöntötte az aggodalom, pedig az orvosok is figyelmeztették, hogy teljes nyugalomra van szüksége, mert veszélyeztetett terhes. Ekkor, ha tudta, akkor telekinetikával magához igyekszik reptetni a sisakját, ha nem megy, akkor fizikailag veszi fel és így áll neki, annak, amit akar. A kijárat felé indult volna, de egy hatalmas kő zárta el azt. Mivel korábban látta Benûwia miatt, hogy miként is néz ki a vault, így a szikla elmozdításával, vagy azzal, hogy fénykarddal átvágja magát nem is próbálkozott, valószínűleg ellenállt annak, ha már egy fénykardokkal – az orgyilkosok révén – teli terem lezárására használták. Így inkább az emlékeket felhasználva az ajtó mellett a falban próbált lyukat vágni, hogy úgy jusson ki a folyosóra, akár úgy, hogy egy kicsit előre halad, majd a megfelelő irányba fordulva vágja ki magát a folyosóra. Utána pedig – ha a csapdák aktiválódtak – a csapdákat kerülve, ha erre nem volt szükség, mert még mindig nem volt energia sehol, akkor csak megállás nélkül rohan, hogy eljusson Xeth-hez. Ha emlékezett valamilyen hátsó kijáratra, akkor azt igyekszik használatba venni, ha nem, akkor telekinetikát használva lesz kénytelen felugrálni azon a helyen, ahol lejöttek.
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
Meglepő nyugalommal hallgatta a nő végig Rhyssa szavait, ha érzett is valamit az egyelőre sem az arcán, sem pedig a tekintetében nem tükröződött. Egyedül akkor szaladt ki a száján egy halk kuncogás, amikor a vörös hajú nő azt mondta, hogy nem fél a haláltól, viszont ezt is hamar elnyomta.
- Naív lány vagy még akkor, ha így gondolod. A Sötét Tanácsban is sithek vannak, a maguk szándékaival és céljaival. Persze, hogy a nagy része a többieket nem akarja ott látni. Ha lehetőségem volt magam is tettem arról, hogy egyesek elveszítsék az ott betöltött pozíciójukat. Sőt, ha a tanítványomnak egy kicsivel több esze lett volna, akkor megöl, nem pedig segít nekem. - a hangja közönyös volt, valamint érezhetően zavarta, hogy ilyen hétköznapi dolgot kell elmagyarázzon. Természetesen azt ő is tudta, hogy voltak a Sötét Tanácsban elérhetetlen személyek, mint Lord Hiuval, vagy amivé az öccse is vált, de a többi ha nem lenne aki rendet tartson könnyedén egymás nyakának esne alkalmakként.
- Butuska vagy, hogy ilyen kérdést teszel fel. Lévén az öcsémről van szó, én még azelőtt ismertem, hogy Lord Xeth vált volna belőle. Habár erről valószínűleg ő maga sem tud. Viszont neked is csak egy apró morzsát hagyok, hadd gondolkozz el, ha már úgyis a sógornőm vagy. A telje nevem Zilriel E'ron. - némi szánalmat lehetett kihallani a hangjából, azzal pedig már nem nagyon törődött, amikor Rhyssa a sisakját magához reptette és a kijutáson próbálkozott, helyette a lányokhoz sétált.
- Mit csinál? - hallotta Ellen maga mellől Siqa hangját akinek a teste elemelkedett a földtől, ahogyan hamarosan ő is érezte, hogy felemelkedik. Mindez viszont meglepő módon nem ártó szándékkal tette, hiszen mindketten csak úgy lebegtek. Ezután Ellen láthatta amint Werda földi maradványai, a ruhája és a fénykardjai, emelkednek fel a földről és a fénykardok a ruhába csavarodtak bele, majd egyenesen Ellenhez közel repültek, annyira, hogy könnyedén elérhette őket.
- Meg fogom ölni! - szitkozódott Siqsa és próbált szabadulni, de nem sok sikerrel közben pedig Elindultak így lebegve a nő előtt azon a lyukon keresztül, amit Rhyssának sikerült még korábban vágnia.
- Ahhoz egyszer a pelenkát kell kinődd. Az már haladás volt, hogy az apádat ott hagytad, de még sokat kell fejlődnöd. Kezeld az indulataidat, használd fel őket és tanulj. A kis társnőd jobban csinálja pedig a barátnője rosszkor volt rossz helyen. - most inkább volt kioktató, meg talán kicsit szórakozott is. Feltehetőleg Lady Zilriel élvezte, hogy hosszú idő után valaki máris azzal fenyegeti, hogy megöli, bár ez is furcsa a maga nemében. Ezután már elég hamar be tudták érni Rhyssát is, aki időközben eljutott oda, ahol majdnem lezuhantak, most viszont a kihúzott gyökerek és sziklák megfelelő feljáratot biztosítottak. Rhyssa pedig gyorabban felérhetett a hiányzó padlóval rendelkező, de lezárt terembe. Viszont az ajtóval már itt is meggyűlhetett a baja, hiszen telekinetikát használni ostobaság és veszélye lett volna, mivel strukturálisan nem bírta volna azt meg az épület. Ha meg is próbálta ezt gyorsan tapasztalhatta, ugyanis az egész vészesen megremegett azzal fenyegetve, hogy beomlik.
- Werda sok mindent nem osztott meg veled, igaz? - miközben lassan haladtak felfele a "platformokon" a még mindig szabadulni próbáló Siqsával, Zilriel egyenesen Ellennek intézte a szavait. Az látszott rajta, hogy nem igazán érdekli, hogy ezekkel milyen hatást vált ki.
- Naív lány vagy még akkor, ha így gondolod. A Sötét Tanácsban is sithek vannak, a maguk szándékaival és céljaival. Persze, hogy a nagy része a többieket nem akarja ott látni. Ha lehetőségem volt magam is tettem arról, hogy egyesek elveszítsék az ott betöltött pozíciójukat. Sőt, ha a tanítványomnak egy kicsivel több esze lett volna, akkor megöl, nem pedig segít nekem. - a hangja közönyös volt, valamint érezhetően zavarta, hogy ilyen hétköznapi dolgot kell elmagyarázzon. Természetesen azt ő is tudta, hogy voltak a Sötét Tanácsban elérhetetlen személyek, mint Lord Hiuval, vagy amivé az öccse is vált, de a többi ha nem lenne aki rendet tartson könnyedén egymás nyakának esne alkalmakként.
- Butuska vagy, hogy ilyen kérdést teszel fel. Lévén az öcsémről van szó, én még azelőtt ismertem, hogy Lord Xeth vált volna belőle. Habár erről valószínűleg ő maga sem tud. Viszont neked is csak egy apró morzsát hagyok, hadd gondolkozz el, ha már úgyis a sógornőm vagy. A telje nevem Zilriel E'ron. - némi szánalmat lehetett kihallani a hangjából, azzal pedig már nem nagyon törődött, amikor Rhyssa a sisakját magához reptette és a kijutáson próbálkozott, helyette a lányokhoz sétált.
- Mit csinál? - hallotta Ellen maga mellől Siqa hangját akinek a teste elemelkedett a földtől, ahogyan hamarosan ő is érezte, hogy felemelkedik. Mindez viszont meglepő módon nem ártó szándékkal tette, hiszen mindketten csak úgy lebegtek. Ezután Ellen láthatta amint Werda földi maradványai, a ruhája és a fénykardjai, emelkednek fel a földről és a fénykardok a ruhába csavarodtak bele, majd egyenesen Ellenhez közel repültek, annyira, hogy könnyedén elérhette őket.
- Meg fogom ölni! - szitkozódott Siqsa és próbált szabadulni, de nem sok sikerrel közben pedig Elindultak így lebegve a nő előtt azon a lyukon keresztül, amit Rhyssának sikerült még korábban vágnia.
- Ahhoz egyszer a pelenkát kell kinődd. Az már haladás volt, hogy az apádat ott hagytad, de még sokat kell fejlődnöd. Kezeld az indulataidat, használd fel őket és tanulj. A kis társnőd jobban csinálja pedig a barátnője rosszkor volt rossz helyen. - most inkább volt kioktató, meg talán kicsit szórakozott is. Feltehetőleg Lady Zilriel élvezte, hogy hosszú idő után valaki máris azzal fenyegeti, hogy megöli, bár ez is furcsa a maga nemében. Ezután már elég hamar be tudták érni Rhyssát is, aki időközben eljutott oda, ahol majdnem lezuhantak, most viszont a kihúzott gyökerek és sziklák megfelelő feljáratot biztosítottak. Rhyssa pedig gyorabban felérhetett a hiányzó padlóval rendelkező, de lezárt terembe. Viszont az ajtóval már itt is meggyűlhetett a baja, hiszen telekinetikát használni ostobaság és veszélye lett volna, mivel strukturálisan nem bírta volna azt meg az épület. Ha meg is próbálta ezt gyorsan tapasztalhatta, ugyanis az egész vészesen megremegett azzal fenyegetve, hogy beomlik.
- Werda sok mindent nem osztott meg veled, igaz? - miközben lassan haladtak felfele a "platformokon" a még mindig szabadulni próbáló Siqsával, Zilriel egyenesen Ellennek intézte a szavait. Az látszott rajta, hogy nem igazán érdekli, hogy ezekkel milyen hatást vált ki.
_________________
Re: Dagobah
Lady Lairorellen Verenwar / Rix
Sith/Urdrarr tanítvány, Krant úrnője, a Rix klán tagja
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Templom feltárása
Többiek: Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Ellenségek: -
Épp nincs
Az igazság az volt, hogy Ellen nem igazán érdeklődött az iránt, amit a másik vörös és a r*banc beszélt egymással a családi ügyekről. Szíve szerint egyébként ő maga is hozzávágta volna a másik nőhöz azt, amit Siqsa is tett, vele mélységesen együtt érzett és támogatta volna, HA! Volt egy átkozott nagy HA a történetben. Többek között az, hogy ilyen állapotban és gyengén ilyesmivel fenyegetőzni felesleges volt, úgysem tudtak mit csinálni. Ha a másik nő, aki láthatóan jócskán erősebb volt náluk ilyen csúnyán alul maradt a nővel szemben, akkor ők ketten hol lettek volna? Ha minden igaz valamivel kezdett jobban lenni és a görcsök is, szóval, majd ha egyszer erős lesz, akkor saját maga is kifogja nyírni ezt a nőt, de nem ma, még nem volt erős hozzá. A másik szavaira csak hangosan igyekezett vicsorogni, főleg, amikor felemelte őket a földről telekinetikával. Saját magában több volt abból, ami a varázslókra volt jellemző, nem próbálta kitépni magát dühösen, inkább elfojtotta azt, magában dühöngött. Tűnjön csak gyengének, hogy aztán majd kellemetlen meglepetéseket okozhasson, amikor eljön az ideje. Ha lebecsülik, és nem nézik erősnek, hibáznak ellene, saját maga pedig ezt fogja, tudja majd kihasználni. Éppen emiatt inkább azt figyelte, hogy mi is lehet a másik gyenge pontja. A kioktató hangnemre – ahogyan Siqsa-val beszélt – és ahogyan Werdáról beszélt a fogát csikorgatta, akkor sem fog megszólalni és beleüvölteni a másik képébe, pedig mindennél jobban vágyott volna arra, hogy ezt tegye. Amikor Werda fénykardjai odarepültek hozzá, akkor azokat, ha már tudta, akkor megfogta azokat, ezek után pedig el is indultak kifelé. Ő és Siqsa lebegve, ameddig ez tartott, addig is próbálta teljesen leküzdeni a testében levő görcsöket, hogy jobban legyen valamivel. Ha sima fájdalom lett volna azt megszokta, de a görcsöt mindennél jobban gyűlölte azóta, hogy egyszer már átélte, amikor a sötét oldal erejével megtanult újra járni és mozogni. A nő kérdésére elvicsorodott ismét, de igyekezett a lehető legridegebben válaszolni, hogy a lehető legkevésbé mutassa ki a dühét és haragját.
- Én se vele. A kapcsolatunk leginkább szakmai jellegű volt – mondta.
Ez valóság volt, nem beszélgettek a családjaikról, maximum arról, hogy ki mit szeret csinálni a szabadidejében, vagy ehhez hasonló általánosságokról. Közben remélte, hogy a némber hamarosan leteszi őket és végre képes lesz a saját lábán közlekedni, mert ez így megalázó volt.
- felszerelés/egyebek:
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron / Lady Benûwia
Az Alkony különítmény parancsnoka, őrnagy (Havoc Squad); A Halálosztag főparancsnoka, sith sorcerer, assassin
Játékostárs(ak) neve: @Xeth E'ron
Idő: Délután helyi idő szerint; 262.4 MU
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
Helyszín: Lady Benûwia vaultja, Dagobah
Cél / Feladat: Megfejteni az álmot/látomást
Többiek: Lairorellen Verenwar | Siqsa Povoxa | Werda'cuw'eghoo
- Egyéb információk:
- Épp nincs
A kioktatás egy pillanatra sem érdekelte, csak akkor akadt meg egy pillanatra, amikor a nő a teljes nevét kimondta, hogy E’ron. Így minden korábbi értelmet nyert azzal kapcsolatban, hogy miért választotta azt a nevet Xeth, amit, amikor a köztársaságban ment. Hiszen természetesen megkérdezte már csak kíváncsiságból is azok után, hogy kiderült, hogy ketten vannak, hogy miért pont a Keth Tye E’ron nevet választotta a férje magának. Azt mondta, amit saját maga akkor, amikor rákérdezett, hogy miért pont a Lady Benûwia-t választotta, mert egyszerűen ismerős volt, sajátjának érezte azt. Csak itt más miatt, Rhys amiatt, mert az a szipirtyó a felmenője volt és benne készült reinkarnálódni, Xeth pedig azért, mert egykor így hívták! A nő szavaiból kiderült, hogy most is egy ostoba gyereknek nézte Xeth-et, azt pedig ezek után esze ágában sem volt, hogy ezt a másik tudtára hozza. Legszívesebben odaköpött volna a nő elé, csak azért nem tette meg, mert nem lett volna túl nőies mozdulat. Ezt is Benûwia-nak köszönhette, ha ő nem lett volna rá hatással – a férjei szerint a jó tulajdonságokat vette csak át eddig a felmenőjétől – akkor megtette volna, de most már nem. Így inkább csak megfordult és elrohant. Sikerült hamar visszaérnie arra a részre, amit Werda emelt és most, hogy tudta, hogy mi hol van, el is kezdett telekinetikával felfelé ugrálni. Ha még mindig nagyon sötét volt, akkor a fénykardját is bekapcsolta, hogy lásson valamit. Hamarosan pedig fent volt a beszakadt teremnél. Nagyon aggódott és félt, hogy valami történt a másikkal, hogy az nem válaszolt neki a telepatikus üzenetekre, amiket próbált küldeni. Még az is felmerült benne, hogy azért nem, hogy így büntesse, mert eljött, mert a férfi haragszik. Ezt a lehetőséget próbálta elvetni, mert a lányokat nem kockáztatta volna és tudta, hogy Rhyss-nek otthon kéne nyugalomban feküdnie és nem pedig idegeskednie. Ebből pedig az következett, hogy tényleg valami gond van, amitől csak még idegesebb lett és még jobban félt, hogy mi lehet mégis az, ami Xeth-et képes így elintézni úgy, hogy saját maga nem is érzett belőle semmit?!
~ Válaszolj kérlek, Xeth, ne csináld ezt velem! Xeth? Xeth! XEEEETH! ~ a végén már sikoltott a telepatikus kapcsolaton keresztül félelemmel és aggodalommal, hogy észhez térítse a másikat, vagy elérje, hogy válaszoljon.
Ezek után, ha tovvábbra sem válaszolt a férfi, akkor Rhys igyekezett Keth-nek üzenni.
~ Valami törént Xeth-el, itt vagyunk alig száz méterre egymástól, érzem őt, de nem tudom elérni Erőn... hátha neked sikerül! ~ a "hangja" most is tele volt félelemmel és aggódással.
Ha őt sem sikerült elérnie, akkor csakis a Nexus okozhatta mindezt, így most neki szándékozott üzenetet küldeni azzal, hogy ismét kinyúl az Erőbe, most számatott a pofonra, vagy bármi ilyesmire, így erre igyekezett készülni, ha szükséges volt - és feltett szándéka is - teljes erőből behúzni a Nexus-nak ha képes volt rá és újra megjelenik.
~ ENGED EL ŐKET! HAGYD BÉKÉN MIND A KETTEJÜKET! Vagy gondoskodom arról, hogy ezt a rohadt mocsarat vagy a Birodalmi, vagy a Köztársasági flotta lője darabokra elpusztítva veled együtt! ~ fenyegezőtött, de teljesesn komolyan gondolta, hogy elmenne idáig, így nem csak üres fenyegetőzésnek gondolta.
Ahogyan felért a lezárt teremhez, elsőre tényleg telekinetikával próbálkozott, hogy lebontsa a falat, de minden megremegett, ha így folytatja, akkor minden rá fog omlani és belehal azelőtt, hogy kijutna. Mivel a telekinetika nem volt jó megoldás, akkor jobb híján azt igyekezett felmérni, hogy oda tudna-e ugrani a falhoz, amerre ki akar menni, esetleg tudná-e magát előtte lebegtetni telekinetikával, amíg azt át nem vágja fénykarddal. Ha bármelyikre is látott esélyt, akkor igyekezett kivitelezni mindezt, most jelen pillanatban úgy, hogy azt sem bánta, ha saját maga megüti magát, vagy még jobban megsérül, mint eddig. Persze annyira nem, hogy a gyerekeket kockáztassa, de nagyon félt és aggódott Xeth miatt, így azért több kockázatot vállalt és nagyobb őrültségre is kész volt, mint egyébként tette volna terhesen.
- felszerelés/egyebek:
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Dagobah
A JEDI VISSZATÉR VOL. 3
|
- Ha szeretnéd, elmondhatok bármit vele kapcsolatban, amit szeretnél. Mármint annak fényében, hogy a Biroalomnak és az öcsémnek milyen szándékai vannak velem. - őszintén válaszolt Zilriel Ellennek, habár arról fogalma sem volt, hogy mennyire fogja elfogadni ezt az ajánlatot a nő, vagy egyáltalán meghallja-e a szavait.
Ekkor remegett meg először a föld körülöttük, ami annak volt köszönhető, hogy Rhyssa, mivel nem kapott választ az üzeneteire, ezért telekinetikával próbálkozott. Zilriel plusz mozdulatokat kellett beiktasson annak érdekében, hogy a két lánnyal együtt ne zuhanjon a mélybe ennek hatására. Már épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor a föld ismét megremegett, sokkal intenzívebben, mint korábban és dübörgés is hallatszott. Ezt Rhyssa is hallhatta miközben a lebegés és fénykard kombóval próbált utat nyitni magának.
- Ez nem lesz túl kellemes... - sóhajtott fel Zilriel, igyekezve túlharsogni a dübörgést, ami egyértelműen a falakból érkezett és a növekv hangerőből ítélve egyre közelebb jött, bármi is volt az.
A föld és kőréteg robbanásszerűen nyílt ki három részen, egy-egy ember méretű kristályt lökve ki magából, amik meg sem álltak addig, amíg pontosan azt a helyet el nem foglalták, amit a három nő. Ez pedig azt jelentette, hogy Zilriel, Ellen és Siqsa is a belselyébe került egy-egy ilyen kristálynak. Levegő és minimális mozgási hely volt bennük, tehát felállni és maximum megfordulni tudott bennük mindenki, de bárhogy is estek ennek fogságába kijutni már nem lehetett, mintha négy fal közé kerültek volna. Ha fénykardal próbálkoztak, akkor szomorúan kellett tapasztalniuk, hogy a kőzet ellenállt annak, és nagyon elegendő hely sem volt ahhoz, hogy effektíven használni tudják a fegyvert. Rhyssa is hasonlóan járt, viszont az őt foglyuk ejtő kristály azon a lezárt ajtón keresztül tört utat magának, ahol ő ki akart jutni, majd elindult vele a kijárat irányába. Zilriel, Ellen és Siqsa viszont a földalatt,a kövek és gyökerek közöt halattak teljes sötétségben, bár a "jármű" amit használtak elegendő védelmet biztoított számukra.
A négy kristály egyidőben érkezett meg a templom előtti területre, ahol korábban a találkozás volt legelőször. Rhyssa láthatta, ahogy a három másik kristály előbúlyik a földből, amit pedig mind a négyen láthattak, az egy ötödik kritály volt, amiben mindössze kétszemély számára volt ismerős alak. Xeth volt benne, a ruhája és páncélja darabokban, viszont más sérülés nem volt rajta. Viszont ami furcsa volt, hogy mozulatlanul állt, inaktív fénykardokkal a kezében, mintha csak az ürességbe nézett volna.
Rhyssa ha megpróbált kapcsolatba lépni vele, akkor a telepatikus üzenet továbbra se működött, ahogy a verbális beszére vagy üvöltésre se mozult a férfi. Ha oldalra nézett, akkor arra is rájöhetett, hogy miért, mert bár láthatta, hogy Zilriel szája mozog őt nézve, tehát valamit mondani próbál neki, de semmit sem hall belőle, ahogyan a nem sok sikerrel kijutni próbáló Siqsa szavaiból sem.
Ekkor mind a négyen hangokat kezdhettek el hallani. Először olyan volt az egész, mintha apró bogarak mászkálnának és ennek a hangja lenne többszörösére felerősítve, mad mindebbe rovarok szárnycsapásainak hangja vegyült, végül pedig suttogások. Finoman szólva sem volt kellemes minez a fejnek és elég hamar kezdett minenki apró, szúró fejfájást tapasztalni. A szemük előtt pedig egy másik zavarbaejtő jelenséget tapasztalhattak. Előbb a föld és a mocsár vize mozdult meg és nem sokkal a kristályok előtt egy élőlény vázához hasonló ologgá álltak össze, amin aztán felgyorsított felhételhez hasonlóan jelentek meg az izmok, szervek és végül a külső borítás mígnem egy különö kinézetű lényt láthattak maguk előtt.
- Az ostobaságod és a gőgösséged igazán meglepő. Először is eljössz erre a bolygóra anélkül, hogy felkészülnél arra, hogy mit is találhatsz itt. Az nem lep meg, hogy a benned lakó másik erő nem ismer engem, hiszen ő régen elhagyta ezt a bolygót, amikor én megszülettem. Ha viszont a Birodalom és a Köztársaság se ismeri ezt a helyet, akkor az ostobaágotok csak még nagyobb méretű, mint gondoltam. - a lény hangját mindenki hallotta, bár olyan volt, mintha valaki a korábban hallott zavaró hangokra beszélt volna rá.
- De ha ennyire fontos ez a férfi számodra, hát akkor hagyom, had ismerd meg jobban.- a lény egyenesen Rhyssának beszélt, a többieket figyelmen kívül hagyta, e Rhysa szavaira se válaszolt, bármit is akart mondani neki, maj felemelte az egyik karját és lassan elhúzta mindenki előtt, és akin áthaladt, azok elvesztették az eszméletüket. Először Zilriel, majd Siqsa, Ellen, Rhyssa és végül Xeth.
Rhyssa egy ismeretlen bolygón tért magához. A feje eléggé zavaros volt, mintha valaki elég rendesen fejbekólintotta volna, vagy az előző este egy elég görbe partit csapott volna. A bolygón sötét volt, este lehetett valószínűleg, és furcsa, vörös színű hold volt az égen. A tisztást, amin feküdt Rhyssa erdők vették körül három oldalt, a negyediken pedig egy kastélyszerű épület volt, magas falakkal és valahonnan a távolabbik feléből dobok hangja hallatszott.
Ellen és Siqsa ugyan azon a helyen ébredt. Egyikük számára sem lehetett ismeretlen a hely, habár személyesen valószínűleg egyikük sem járt még itt. A Sötét Tanács termében jártak. Mind a tizenkét trónszéket láthatták itt, de jelenleg mindenik üres volt. A tulajdonosaik nem voltak itt, vagy legalábbis még nem voltak itt. Becsületőr sem volt a teremben, csupán a két lány.
- Ez meg mi volt? - tápászkodott fel Siqsa, és ő is észrevehette azt, amit Ellen is, hogy oylan volt, mintha a korábban szerzett sérüléseik eltűntek volna, vagy nem is léteztek volna.
- Nem szabadna itt lennünk. - jegyezte meg végül Siqsa, miután körbenézett a teremben és amilyen gyorsan csak lehetett tekintetével meg is kereste a kivezető ajtót.
_________________
Thorhalla likes this post
X-Men Reneszánsz :: Little SW / Lil'SW :: Little SW :: Mélyűr és egyéb területek :: Űr és egyéb nem túl fontos bolygók
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|