Jalea Fiwi Fry - helyzetjáték

”Az anyák és apák (...) egy életre nyomot hagynak bennünk, és nem számít, hogy egész életünkben voltak velünk, vagy csak egy napig.”
- Nalini Singh

***
Fiwi az általános üzleti dolgokkal foglakozott, az utóbbi időben ugyanis jócskán megszaporodtak a teendői. Főleg azóta, hogy immáron három bolygón is volt üzlete, cége és leányvállalata. A legnagyobb és a központ még mindig a Tund volt, de emellett már megtalálható volt a Malachor V-n és a Felucia-n is, nem utolsó sorban a HoloNet-en is lehetett rendeléseket leadni neki és Nar Shaddaa-n is volt irodája. Gondolkodott, hogy Coruscanton is kellene egyet nyitni, bár örült annak, hogy a jediktől távol tudja magát tartani, de az üzlet az üzlet. És akkor már jó lett volna a Mandaloriaiak és a Birodalom közelében is egyet-egyet, meg talán nem csak irodát fenntartani Nar Shaddaa-n. Igaz Nar Shaddaa-n a csempészek olcsóbbak voltak, így az iroda elég oda és egy másik bolygó akkor, ahol üzlethelységet. Szóval nem volt gond azzal, hogy a fiatal nőnek ne lettek volna ambíciói, mert voltak. Viszont ezek és amiatt, hogy az üzlet is remekül ment már nem bírta ő és Arrik a munkát, mert ketten kevesek voltak a fogadott bátyjával. Így kellett felvennie alkalmazottakat és droidot is vásárolnia, hogy ezekkel boldoguljon. Igazából még örült is neki, hogy így van, mert ez tényleg azt jelentette a számára, hogy jól megy az üzlet. Azonban voltak hátulütői is a dolognak, egyre több olyan személy jelent meg a múltjából, akikkel ugyan találkozott annak idején, de csak rövid, futó ismeretségi kapcsolata volt velük, és évek óta nem is beszéltek. Most viszont, hogy látták mennyire jól megy a lánynak és milyen jól megszegte magát, hogy nem használt, hanem vadonat új hajókat vásárol, embereket vesz fel, cégeket alapít, hirtelen eszükbe jutott, hogy Fiwi létezik és azonnal előkerültek. Pénzt akartak, munkát, vagy mindkettőt, meg emlékeztették, hogy mennyire jó barátok és mennyit segítettek a lánynak annak idején. Ez persze hazugság volt, akik segítettek azt Fiwi nem hagyta el, hanem még mindig tartotta a kapcsolatot, ilyen volt Arrik is, akivel azóta úgy voltak, mintha testvérek lennének, meg aztán akik még segítettek neki ténylegesen az Jonathan és Drexer voltak. Mindenki más inkább csak lehúzni próbálta és hasznot húzni az akkor még nagyon fiatal és naiv kamaszlányon. Szóval most rendszeresen tiltogatta le a régi „jóakarókat”, akik a semmiért is hasznot akartak. Akik persze segítették azoknak most ő is segített, hogy felvette őket, ha pedig tisztességesen dolgoztak is, azt megfelelően honorálta, tekintve, hogy nem volt rossz főnök és szeretett segíteni másoknak is. Az egyik nap azonban egy minden korábbinál szürreálisabb és furcsább hívása érkezett a céghez, egy Imafei Fry nevű férfi hagyott üzenetet, hogy szeretne Fiwi-vel beszélni és még azt is hozzátette, hogy ő az édesapja, persze számít rá, hogy a lány hallani sem akar róla, így nem fogja újra keresni, hogyha mégsem válaszolna minderre.

***
Igazából számított már erre, így váratlanul nem érte, mégis nagyon meglepődött rajta. Várta, hogy ez megfog történni, bár azt nem tudta soha sem, hogy a nevét a Jedik megváltoztatták-e, vagy az maradt, amivel született. E szerint maradt. Nem nagyon tudta, hogy mire számítson, jó eséllyel szegények a szülei, akik azért keresték, hogy pénzt kapjanak, vagy nyerészkedjenek azon, hogy ő maga hova jutott. Bár az szimpatikusnak tűnt neki, hogyha nem akarja felvenni a kapcsolatot velük, akkor sem fogják elvileg zavarni tovább. Szíve szerint el is felejtette volna ezt az egészet, de nem az a fajta volt, aki megtudta tenni. Annyit tudott, hogy a Mirial bolygón született, ami akkor még a Köztársaság része volt, mára pedig az FRK területén helyezkedik el a Csillagköd „keleti” peremvidékén. Mivel ez nyugtalanította és ez feltűnt Arrik számára is, így kikérte a bátyja véletményét, hogy mit tegyen, találkozzon-e, vagyis csak felvegye-e a kapcsolatot a vérszerinti szüleivel. A férfi határozottan azon volt, hogy igen, végtére is lehet, hogy nem kényszerből adták oda a jediknek, hanem, mert megtiszteltetésnek érezték azt, hogy Jedi lehet a lányuk, végtére is nem sokakkal adatik meg mindez, hogy bekerülhessen oda. Ettől a választól nem lett könnyebb a helyzete, mert saját maga nem lépett volna kapcsolatba velük, így egy-egy volt az állás. Emiatt is úgy döntött, hogy megkérdezi a legjobb barátait, Jonathant és Drexer-t, persze Ragnos-t most sem tudta elérni sehol sem, mert még mindig folyamatosan távol volt a legnagyobb bánatára. Khun nagymestert nem akarta ilyesmivel zavarni. Elmondta Jonathannak, hogy Arrik mit is javasolt neki, a fiatal szürke jedi pedig teljes mértékben egyetértett a mirialan férfival, hogy szerinte is kellene egy esélyt adnia a családjának, hátha nem amiatt keresik, amit Fiwi feltételez. Mivel két harmaddal leszavazták és ismerte Drexer-t is annyira, hogy nagyjából ugyanazt mondja, amit a másik két férfi, így döntöttek helyette. Nem mondhatta, hogy nem volt ideges, mert nagyon is az volt, nem tudta, hogy mire számítson, és noha igyekezett a legjobbat feltételezni általában, ő maga is előítéletes volt. A szakmájában muszáj volt ilyennek lennie, ha nem lett volna, akkor mindenki átveri és nagyon hamar csődbe ment volna. szóval alaposan át kellett mindent gondolnia, de nem túl óvatosan. Nehéz szakma volt a logisztika és szállítmányozás. De mivel a fiúk meggyőzték, hogy vegye fel a kapcsolatot az apjával néhány nap múlva végül is rászánta magát arra, hogy felhívja a férfit, a dolgok ettől kezdve igencsak felgyorsultak.

***
Néhány nappal később már úton volt a Mirial bolygóra. Nem sokat beszélt a férfival, mert ő saját magát régimódinak tartotta és jobban szerette a személyes beszélgetéseket, mintsem a holoadáson keresztül. Mivel Fiwi nem érzett ellenségességet a másik felől és az Erő sem súgta azt, hogy bármiféle gond lehet, így belement abba, hogy akkor elutazik a bolygóra. A férfi nagyon boldog volt ennek hallatán, a koordinátákat átküldte, hogy ide érkezzen. Ezek után indult útnak, a biztonság kedvéért vitte magával Cutie-t és K-2SO-t is. Amíg utazott nem lehetett elmondani, hogy túlságosan is sokat aludt vagy pihent volna, mert nem. Ideges volt, nem tudta, hogy a szülei eddig is keresték-e, vagy halottnak hitték, vagy azt, hogy Jedi lett-e. Csalódottak, hogy nem, vagy éppen örültek annak, hogy nem és így újra láthatják, van-e testvére, testvérei. A feje tele volt gondolatokkal, de ott motoszkált benne, hogy miért is akarnak vele beszélni. Valahogy nem mert csak arra gondolni, hogy mert a lányuk volt, ennél sokkalta könyörtelenebb volt a világ, legalább is az a fele, amit ő maga megélt. Szóval az aggódott, bár talán a félt jobb szó lett volna, márpedig nem lett volna szabad félnie, mert egykor Jedinek tanult, pontosan tudta, hogy milyen következményei lehetnek, de annyira nem ment neki az Erővel való dolgok, hogy ez volt a legkisebb, amitől aggódott, hogy átbukik. Nem igazán értette, hogy miként ment át az alapvizsgákon sem, hogy tanonc legyen. De az már a múlt, a jelennel kellett foglalkoznia. Próbált meditálni, hogy megnyugodjon, ennyire még képes volt, ezt az egy dolgot elég jól megtanulta, így az út nagy részét meditálva és nyugtató zenét hallgatva töltötte. Végül Cutie pityegésére nyitotta ki a szemét, aki jelezte, hogy kiléptek a hipertérből, mintha ezt ő maga nem érezte volna. így előre ment és saját maga vette át a hajó irányítását a droidjától. Amikor megérkezett a bolygó közelébe, akkor a szokásos azonosítás is megtörtént, illetve a koordinátákat is bemondta, hogy hova megy. Itt érkezett az első meglepetés, hogy átirányítják a központi irányításból, és az Alkirály emberei, személyzete veszi át az egészet. Alkirály?! Ez nem kicsit érte váratlanul, de hamarosan be is jelentkeztek annak az irányítónak az emberei és ők mondták, hogy hova is menjen, mert ott már elhagyja a központi irányítás légterét és személyesbe érkezik be. A fővárostól kellett nyugatra mennie legalább kétszáz kilométert, itt számtalan hatalmas nemesi birtok felett repült el, míg végül az egyik legnagyobb légterébe érkezett, itt két vadászgép csatlakozott hozzá és kísérték el a leszállópályáig. Ott már egy droid várta, hogy az alkirály és a férje már várják, és had kísérje be őt. Fiwi kezdte magát kissé rosszul érezni, mert nem ilyen előkelő ruhában érkezett, hanem sima nadrág, ingszerűség, azon egy zakó és csizma. A droidjait a hajónál hagyta és követte a protokolldroidot. Odabent a palotában még nagyobb pompa fogadta, amitől csak egyre és egyre nyomorultabbul érezte magát. Azt hitte, hogy pénzt akarnak tőle, erre amit itt látott csak abból nevetve vásárolhatnák meg az ő cégeit, az előítéletével kissé túl messzire ment ezúttal. Egy hatalmas díszes csarnokba mentek, ahol már látta a korábban is látott Imafei Fry-t, akivel beszélt is, illetve egy méltóságteljes idős hölgyet.

***
- Asszonyom, uram! Igazán szólhattak volna, hogy megfelelő dresscode-ban érkezzem ide – mondta zavartan a köszönés és meghajlás után.
- Nem kell szégyenkezned amiatt, hogy milyen ruhában vagy Jalea – mondta kedvesen a nő.
A végén még megkérdezte, hogy megölelheti-e a lányt, aki végül is kissé zavarban, de megengedte, soha sem volt sem anya, sem apafigura az életében, így ez eléggé szokatlan volt a számára, de egyszerre kellemes érzés is. A bemutatkozáson is hamar túlestek, kiderült, hogy Lady Tira Fry volt Fiwi anyukájának a neve, és a lány mondta, hogy ő nem használja a Jalea nevet, a Fiwi az, amin mindig is szólították. Először hagyta, hogy a szülei kérdezzenek, így szóba került, hogy miért nem Jedi többek között. Nem volt túl kellemes téma, hogy kibukott, mert nem volt elég jó, kissé aggódott – nem is értette, hogy miért számára idegenek előtt – hogy mit is fognak gondolni emiatt, hogy csalódást okozott, így elmondta, hogy a Naboo-ra került a mezőgazdasági programba, amit aztán a sith-ek támadták meg, súlyosan megsérült és ott mentette meg őt a Nagoon egyik mestere és tanítványa, így került a Tundra. Egy ideig csempészkednie kellett, de végül a Nagoon Testvériség és a fogadott bátyja segítségével be tudta indítani a Fry szállítmányozást, a többi már közismert. Ezek után ő kérdezett elég sok mindent. Kiderült, hogy volt két testvére, egy ikerpár, egy fiú és egy lány, ők nem voltak erő érzékenyek, így meglepetés volt, hogy Fiwi igen és megtiszteltetésnek érezték, hogy jedi lehet, bár később már megbánták, hogy elengedték. Később próbáltak tájékozódni róla, de a Jedik nem mondtak semmit róla, nem tudták, hogy mi lehet a lánnyal, így azt sem tudták, hogy kikerült a rendtől, nagy meglepetés volt számukra, amikor a HoloNeten az egyik reklámnál szembejött a hirdetése, ezek után hónapokig fontolgatták, hogy üzenjenek-e neki, van-e joguk közeledni felé azok után, hogy egykor lemondtak róla. Szóba került Fiwi két testvére, a bátyja a köztárasági hadseregben szolgált, Vezai Fry, a Havoc Squad egyik pilótája volt, aki a Rhen Var ostrománál vesztette életét a feleségével együtt, két csecsemőt hagyva hátra. Fiwi nővére Meksh Fry volt, aki úgyszintén a Háború Végnapjai során özvegyült meg, majd alig egy évvel ezelőtt a Köztársaság Végzete egyik itteni FRK-ban történt merénylete során halt meg, neki egy gyermeke volt. Így most Fiwi szülei nevelték a három unokájukat. Kifejtették, hogy végtelenül büszkék arra, amit Fiwi elért teljesen egyedül, nem is lehetnének büszkébbek, és örülnek, hogy annak ellenére, hogy nem velük nőtt fel, annak ellenére is ennyire meglátszik benne a Fry vér. A családjaik évszázadok óta voltak nemesek, korábban számtalan szenátort adtak a Köztáraságnak, most pedig az FRK parlamentjének, ezért is viselte Tira az alkirályi címet. Ezeken felül a család mindkét ágának több cége is van. Az apai, azaz a Fry ág droid és gépgyártással foglalkozott, nem hadászati, hanem ipari és mezőgazdasági ágazatban, az anyai ág pedig bankárok voltak. Itt Fiwi mosolyogva jegyezte meg, hogy akkor tényleg érti, hogy honnan örökölte az adottságot mindehhez. Kíváncsi volt a testvéreire is, még akkor is, ha már nem élnek, a szüleire, igazából mindenre, még az unokaöccseire és unokahúgára is. A szülei roppant kellemes csalódás voltak a számára, nem így képzelte őket, csak azt volt rossz látni, hogy hibáztatják magukat arról, hogy lemondtak róla. Próbálta mondani, hogy ne tegyék, most már itt van, végül is ez volt a legfontosabb, hogy egészséges, él, és megtalálták egymást. Azt ugyan nem tudta megígérni, hogy anyának és apának fogja őket hívni, vagy tegezni rövid időn belül, de ezt szerencsére a szülei is megértették, nem akartak semmit erőltetni, már tényleg annak is örültek, hogy most itt volt Fiwi. Azonban szerencsére Fiwi megkönnyebbült, hogy nem ajánlottak fel semmi segítséget, mert nem voltak még olyan kapcsolatban csak azt, hogy bármikor eljöhet, vagy felhívatja őket, ha beszélgetni, vagy pihenni szeretne, szeretnék, ha egyszer otthonának érezné ezt a helyet, idővel persze. A következő pár napot Fiwi itt töltötte a Fry kastélyban, megismerte a gyerekeket is, akikkel azonnal megtalálta a közös hangot és a gyerekek is imádták nagynénjüket, öt-hat évesek voltak csak és ők voltak a legnagyobb érv amellett, hogy Fiwi azt mondta, hogy visszafog jönni. De már csak amiatt is, mert a szüleit szimpatikusnak találta – és viszont is – és szívesen megismerték volna a felek egymást a későbbiekben.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.