Nalah / Tish Vizsla - helyzetjáték

”A második gyerek érkezése nem hoz akkora változást a családban. Továbbra is az első gyereken van a fókusz, csak ott van közben a második is.”
- Sterczer Hilda

***
A takodanai események után, hogy kiszabadította a még életben levő foglyokat Nalah naivan Ophi nénivel tartott, mert azt hitte, hogy a néni vissza fogja vinni őt Yaskia-hoz és Liamea-hoz. De nem ez történt, nem arrafelé vették az irányt, ahova kellett, hanem valamerre az űrbe. A kislány az elején hibába próbálta kiszedni a másikból, hogy hova is tartanak, végül Shayla megunta és megmondta, hogy a Zanbar-ra mennek, a többit pedig tegye össze Nalah magától. Nem is volt nehéz, mert olvasott mandaloriai történelmet, így a hold nevét is megismerte, hogy melyik is. A Vizsla klán területe volt az a hold a mandaloriai űrben. Mindig is szeretett volna odamenni, amióta tudta, hogy kicsoda, de nem iylen hirtelen. Még annyi mindent el kellett volna otthon intéznie, ki fog így gondoskodni Paciról, vagy a faluról? Nem is beszélve a barátairól, akik nem tudják, hogy mi lett vele. Nekik pont tud üzenni, de az otthoniaknak nem és ők nagyon fognak aggódni, mert nem is tudták soha, hogy Nalah elmegy a bolygóról. Mindig azt mondta, hogy az erdőbe megy meditálni és követni a Papa útját, de így mit fog tenni? nem szeretett nekik hazudni, de nem mindenki értette volna meg, hogy miért is szeretne a csillagok közé menni. Hogy ott nem istenek, hanem más világok vannak és sok féle lény. Ez érthetetlen lett volna egy olyan közösségnek, akik a bolygó másik felét sem ismerik. Szinte biztosan azt fogják hinni, hogy történt vele valami, aggódni fognak és keresni, ahol pedig bajuk eshet. Máskor szinte soha sem állt be a szája, most pedig csöndben gubbasztott a hajó hátsó részében a földön, a sisakja és a fegyverei mellette, csak a fénykardja volt rejtve továbbra is. persze izgatott volt, mert várta, hogy találkozzon a nővérével, mégis végtelenül szomorú volt az otthon maradottak miatt. Ekkora kalandra, ami lehet, hogy hetekig, hónapokig, vagy évekig tart egyáltalán nem vágyott és vállalkozott, csak olyanokra, amik pár naposak. Vagy legalább mondhatott volna nekik valamit. A mindig vidám kislánynak legszívesebben sírni támadt volna kedve, most Ophi néni sem volt kedves, csak undok és rideg. Egyelőre nem üzent Yaskia-nak és Liamea-nak, mert nem tudta, hogy hiperűrből is lehetséges-e mindez, meg nem is tudta, hogy tudja-e Ophi néni, hogy van-e nála ilyen, mert lehet, hogy elvenné. Főleg hogy nem is ismerte, eddig kedvesnek gondolta, most pedig már hárpiának. Hamarosan megérezte azt, hogy kiléptek a hipertérből, ekkor állt fel és nézett ki a hajó ablakán, ahol egy gázóriást pillantott meg és körülötte több nagyobb holdat. Az egyik látszott lakhatónak, mert hatalmas felhők tarkították a légkört. És valóban arrafelé is haladtak, ez nagyon gyorsan kiderült. A látványt, ami a szeme elé tárult azt lenyűgözőnek tartotta, jobban, mint ami otthon van. Ophi néni végül a hajót egy fennsíkon tette ki a kislányt a hajóból. Csak annyit mondott, hogy merre kell mennie, mert egy napnyi járásra arrafelé van a Vizsla klánnak egy katonai bázisa. Ezzel pedig ott is hagyta a bolygót és távozott a hajójával teljesen magára hagyva a kislányt az éjszakában, hogy jusson el a bázisra. Nalah-nak fogalma sem volt róla, hogy bárki érzékelte-e azt, hogy megérkeztek, vagy sem. De sötét volt és hideg, a páncélja nem volt a legjobb ilyen szempontból és jellemzően csak gátolta, meg nem is volt hozzászokva, hogy abban ilyen sokat legyen. Egyébként már régen levette volna és szinte biztosan már aludna a hosszú nap után. Most azonban itt volt egy ismeretlen bolygón, amiről semmit sem tudott. Hogy milyen állatok, növények vannak rajta, mi akarhatja megenni. Így nem sok választása volt, mintsem elindulni a magas fűben és sziklás részen arrafelé, amerre Ophi néni mondta, hogy mennie kell. Azonban ez a kis kirándulás nagyon nem tartott sokáig a kislánynak. Alig fél óra után vak sötét lett, mert az egész égboltot belepték a felhők és vihar készült. Ő maga igyekezett a teljesen ismeretlen terepen fedezéket találni, de az egyik részen a kövek megindultak a lába alatt és hiába volt vele az Erő egy kicsit elvesztette az egyensúlyát. Egy kisebb szakadékba esett és elég csúnyán összetörte magát, a fejét is beverte, aminek köszönhetően – hiába volt rajta sisak, ami egyébként valószínűleg az életét mentette meg – elvesztette az eszméletét.

***
Amikor kezdett magához térni, akkor elsőre azt érezte, hogy olyan, mintha víz alatt lenne, de mégis tudott lélegezni. Amikor kinyitotta a szemét, akkor valóban látta, hogy víz alatt van, valamilyen tartályban. Ilyesmit nem igazán látott, így eléggé megijedt és próbált. A csöveket, amik a kezében volt kitépkedte, ahogyan a maszk, amin át lélegzett is lekerült róla, próbálta ütni az üveget, hogy szabaduljon, de nem volt haszna és még a tető is le volt fedve, nem tudott kiszabadulni. Az utolsó, amire emlékezett még, hogy a riadó bekapcsol, a tüdeje szét akar robbanni attól, hogy fuldoklás közben vizet nyelt, majd újra elvesztette az eszméletét. Másodjára, amikor magához kezdett térni, már egy kényelmes ágyban feküdt, egy fehér helységben. Most nem érzett már sehol sem fájdalmat, csak a torkában egy kicsit, mintha korábban valamilyen cső lett volna ott. Emiatt kapart is a torka és köhögnie kellett. Ahogyan körbenézett egy kórteremszerűségben feküdt, azzal a különbséggel, hogy rácsok is voltak. Gyengélkedő lehetett, odakint a folyosón Vizsla klán szimbólummal ellátott páncélosok mászkáltak időnként. Egyelőre nem úgy tűnt, hogy bárki is észrevette volna, hogy ébren van, csak egy droid volt benn, ami pedig ki volt kapcsolva. Nem próbált meg felkelni, mert meg volt némileg ijedve, az azonban feltűnt neki, hogy többen be-be néznek, az Erőn át pedig érezte, hogy kíváncsisággal szemlélik többen és érdeklődést is érzett ezen személyek felől, de senki se jött be. Egy idő után elunta az üldögélést és felült az ágyban, hogy jobban körülnézzen. Határozottan gyengélkedő, katonai gyengélkedő lehetett, bár ezt a kislány nem tudta megmondani, hiszen nem látott effélét. Az ágya mellett egy asztal volt, azon egy pohár és hozzá kancsó víz. Abból töltött magának egy pohárral, mert szomjas volt. Miközben éppen ivott ketten haladtak odakint és az üvegablakon, üvegfalon át látta őket és épp hallotta, hogy szerintük nagyon hasonlít az Aliit'alor-ra, a másik kontrázott, hogy pontosan úgy néz ki, mint Assirri tette ennyi idősen. Néhány perccel később egy páncélos, de sisak nélküli fiatal nő jött be a helységbe egy orvosdroiddal együtt. Eddig csak képen látta a nővérét, de így élőben tényleg neki is feltűnt a hasonlóság. A nő a droidra pillantott, aki csak bólintott neki, majd Assirri odalépett az ágyhoz és megölelte Nalah-t. A kislány meglepődött, hiszen nem várt ennyire szívélyes fogadtatást, de örömmel ölelte vissza a soha sem látott nővérét.
- El sem hiszem, hogy életben vagy, amikor Shayla mondta, hogy találkozott veled a Port Nowhere-n, alig akartam elhinni, hogy nem haltál meg akkor a szüleinkkel. Vagyis, hogy egyáltalán megszülethettél – mondta kedvesen. - A bátyánk is örülni fog annak, hogy itt vagy.
- Shayla? Én Ophi nénit ismerek… bátyánk? Én csak rólad hallottam – mondta kissé bizonytalanul.
- Az álneve, egyébként Shayla Kelborn. Igen, van egy ikertestvérem, Rhonil – magyarázta. – A szüleink is túlélték annak idején azt, amit te? Láttam a hátadat, hogy folyton felszakad, ahogyan nősz és nem kaptál hozzá rendes ellátást.
A kérdésre kicsit szomorúan rázta meg a fejét, persze nem a szülei hiánya miatt, hiszen soha sem ismerte őket, leginkább amiatt, hogy nem ismerhette őket.
- Nem, csak az én mentőkabinom jutott le a bolygóra, ahol aztán a helyiek találtak meg – magyarázta.
- A vizsgálatok alapján erőérzékeny vagy, de olyan elhanyagolható szinten, hogy ezzel lényegében erőhasználó sem lehetnél, szerencsére. De volt nálad egy fénykard… – mondta.
- Az a papáé volt, a Papa volt az, aki megtalált, megmentett és felnevelt. A datacron is az övé volt, abból tanultam sok mindent az eltűnése után a Csillagködről és a mandaloriai szokásokról is és a nyelvet is. Ami a fénykardot illeti, a Mandalore-nak is van és tudja is használni! – kérte ki magának.
Ezen Assirri kénytelen volt megenyhülni és nagyon kicsit, röviden felnevetni.
- Láttam a hátadon levő sebhelyet, azt a születésed után kaptad? A droid szerint folyamatosan felszakad… – mondta kissé aggódva a nő.
- Igen, ha növök felhasad, vérzik és fáj, de már megszoktam. Nem akadályoz semmiben. Mesélnél a szüleinkről? – kérdezte.
Ezek után angyali ártatlan tekintettel nézett a nővérére, aki végül is beadta a derekát.

***
Néhány órával később, miután elég sokat beszélgettek Nalah elaludt. Elég sokat megtudott arról, hogy milyenek voltak a szülei, milyen is Assirri, illetve a bátyjuk, meg a család többi része. Természetesen ő is válaszolt a nővérének arra, hogy hol élt, kikkel, hogyan a barátairól is, hogy miként találkozott velük, hogyan vitték el őt más bolygókra, de mindig hazavitték. Pacit is felhozta, hogy most ott van egyedül, a falusiak sem tudják, hogy hol lehet, mi van vele. Látszott rajta, hogy tényleg aggódik ezek miatt és szomorú. Ezért Assirri megígért neki, hogy elmennek a dolgaiért a bolygójára és elhozzák ide mindazt, ami az övé és szólnak a falusiaknak. Később, ha jobban lesz és teljesen felépül, akkor majd el is mehet oda, hogy saját maga is beszéljen velük, de addig is Paci itt lesz vele, hogy ne kelljen egymást nélkülözniük. A nő pedig azt is megengedte neki, hogy megtartsa a fénykardot, de lehetőség szerint ne nagyon mutogassa majd érthető okokból. Ezeknek köszönhetően Nalah boldogan és jókedvűen aludt el, még gyenge volt a sérülések miatt, így kellett neki a pihenés. Miután Assirri kilépett a gyengélkedő szobájából egy férfi lépett oda hozzá teljese páncélban.
- Aranyos kislány, megtartjuk?
- Ő a húgom Khomo, nem egy kisállat! – kérte ki magának a nő.
A férfi védekezően emelte fel a kezét, hogy egyáltalán nem úgy gondolta.
- Tudod, hogy imádom a gyerekeket és szeretnék is végre néhányat Assirri – mondta.
Erre roppant szúrós tekintettel nézett a klánvezér rá.
- Tudom, ha elég időnk lesz és kevesebb a munka visszatérünk rá… de velünk marad?
- Igen, velünk marad, ezzel kapcsolatban, szedj össze egy csapatot és menjetek el a bolygóra, amit megadott. Hozzátok el minden holmiját, a lovát is, és biztosítsátok a falut, ahol lakik, hogy jól van. És forgassatok fel mindent, hogy a nevelőapjának a dolgait megtaláljátok.
- Tudja, hogy ki nevelte fel?
- Nem, fogalma sincs, hogy az a jedi volt, aki a jediket vezette a népünk ellen. De ha még él, megfizet érte. az, hogy megmentette Tish-t és felnevelte nem teszi jóvá a népünk ellen elkövettek bűneit!
- Értettem Aliit'alor, mindent megteszünk, amit kell.
- Khomo! Egyben gyertek haza!
- Mint mindig drága feleségem! – felelte a férfi.
Ugyan nem látszott a sisak miatt az arca, de Assirri tudta, hogy vigyorgott a sisak alatt. Ezzel a férfi kisietett a támaszpontról, a nő pedig visszatért az alvó húgához, hogy vigyázza az álmád mindaddig, amíg a bátyjuk, Rhonil is meg nem érkezik.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”Ne engedjük, hogy félelmeink, vagy mások elvárásai végzetünk útjába álljanak. A végzetünket nem változtathatjuk meg, viszont próbára tehetjük.”
- NCIS c. film

***
Nalah első másfél, de inkább két hónapja azzal telt, hogy megismerkedjen a családjával, klánjával és kultúrájával. Ironikus módon a legjobb kapcsolatot Khomo Fett-el, a nővére férjével alakított ki és a férfi is oda volt a lányért, számára olyan volt mindez, mintha végre kapott volna egy gyereket, akivel foglalkozhat, ha már a sajátjai úgyis meghaltak a háború során és Nalah pont olyan idős volt, mint ők lettek volna. Közben Pacit is visszakapta és saját szobát is kapott Assirri lakhelyén, ami egyben a klánvezér rezidenciája is volt. Amióta itt volt a nyelvet is megtudta tanulni és elég sokat gyakorolt, edzett Khomo-val is minden téren, hogy ne legyen hátrányban, amikor elkezdődnek a próbái. Az előzetes felmérés alapján szinte pár nappal azok után, hogy rendbe jött letudta a verd’gotent, pár év késéssel ugyan, de immáron nagykorú Mandaloriai állampolgárnak minősült, aki a próbák előtt áll, hogy megszerezze a páncélviselésnek a jogát. Ez a próba azért is volt egyszerű, mert az alapvető túlélési feladatokat kellett elvégezni itt, ami a kislánynak már csak amiatt is ment, mert olyan helyről jött, ahol a technológia nem állt a rendelkezésükre. Szerencsére harcban sem volt elmaradva, az egyedüli, ami gondot okozott neki és nem tudott korábban gyakorolni, az a háti rakétás volt, így Khomo főleg ezt gyakoroltatta vele azelőtt mielőtt el lett küldve arra az egyszerre jég és óceánbolygóra, ahol a kiképzés volt. Egészen pontosan nem is bolygó volt, csak egy hold, egy nagyobb hold a Vizsla klán területén található gázóriás egyik holdja és ezen volt a Vizsla klán egyik kiképző helye. Igazából Nalah-t bárhova küldhették volna, mert semelyik helyet nem ismerte köszönhetően annak, hogy nem is itt nőtt fel. Időközben egy névváltoztatást is elintéztek neki, így a Nalah is bekerült a hivatalos nevei közé és Nalah Tish Vizsla lett. Az egyetlen dolog, amit sajnált ezzel az egész képzéssel kapcsolatban, hogy Pacit hátra kellett hagynia főleg azok után, hogy végre ő is ott volt vele. Silhana-val ellentétben Nalah egészen máshogyan élte meg a dolgot, a kiképzést és a vizsgákat.

***
Számára már az első perc örömteli volt, hogy végre valahára saját magával egykorú fiatalokkal lehet, akik nem valamilyen földöntúli lényként kezelik és bánnak vele felnőttként, hanem csupán egy volt közöttük. Persze kissé népszerű volt amiatt, hogy ő az „elveszett hercegnő”, aki hazatért és így Assirri és Rhonil húga, révén mindkettejük neve közismert volt. Assirri volt a klánvezér, míg Rhonil a fegyverkovács. Azonban ezt leszámítva semmilyen egyéb extra nyomás nem volt rajta, tekintve csak a család tagja, nem fenyegette, hogy egykor a Aliit'alor lesz, vagy épp annak a házastársa, így nem is volt extra elvárás felé. A két testvére és Khomo is biztosította, hogy akkor is helye lesz a családban, ha esetleg nem sikerül elvégeznie a vizsgákat és a kiképzést. Azonban Nalah nem az a fajta kislány, lassanként kamaszlány volt, aki feladta volna a dolgokat a fiatal kora ellenére. Valószínűleg olyan dolgokban volt része, amikben a helyi vele egy időseknek nem. Mivel pár hete múlt csak tizennégy, így tényleg olyanokkal volt együtt, akik többségében mindig is mandaloriai területen laktak, de voltak más kultúrából bekerültek is, bár ők jócskán kevesebben voltak. Két dolog volt csak, ami furcsa és negatív volt neki, az egyik, hogy soha sem volt olyan hideg helyen, mint ez, a másik, hogy hiányzott neki Skarim és az otthoniak, akiket ekkor már hónapok óta nem látott, azóta, hogy elment a Takodana-ra. szerencsére itt is remekül jött a jelleme és hamar megszerették a társai és az oktatói is. Mivel saját maga más kultúrában nőtt fel és nem volt meg benne, hogy márpedig görcsösen harcos akar lenni, így sokkal felhőtlenebb tudott lenni és nem is idegeskedett, mert neki nem mondták, hogy márpedig muszáj átmennie. A fénykardját ide ugyan nem hozhatta, így ez furcsa volt a számára, de kapott más fegyvereket. Itt volt vele a két Westarja, az energiaíja és emellé kapott két rendes tőrt és egy modern vibrolándzsát is, mert a kardokkal ellentétben a lány a lándzsákat ismerte. Az íja eléggé nem szokványos fegyver volt, így a köré nagy csoportosulás gyűlt, hogy miért ilyennel tanult harcolni. Elmesélte, hogy nem is ezen, hanem sima archaikus fegyverekkel tanult harcolni, mert olyan bolygón nőtt fel. Mivel fiatalokkal volt egy csapatban, hiába minősültek már nagykorúnak kíváncsiak voltak Nalah vadregényes életére, aki kihagyta azt a részt, hogy a Papa egy jedi volt – azt meg főleg, hogy az ő vezetésével irtották ki a mando-kat a háború vége felé, főleg, hogy ezt még mindig nem is tudta – de a többiek akkor is érdeklődve hallgatták a történeteit. Hogy milyen ott az élet, hogy ott már a gyerekek is felnőtt munkát végeznek, hogy ők miként tanulnak harcolni, ami eléggé eltért attól, ami a mando megszokott. Természetesen mindenki látni akarta Nalah hátát rajta a Vizsla szimbólummal, amit még csecsemőként égettek oda, amikor le akartak számolni a klánukkal a Háború Végnapjai során, csak épp nem sikerült végül. Szóval ennek köszönhetően mindenkivel jóban lett, akik itt voltak a kiképzésen, az egy tucat másik vele egykorú a Vizsla klán alá tartozó személy.

***
Nalah számára hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy nem tőle várták el a parancsolgatást, feladat kiosztást, mint odahaza, bár hamar kiderült, hogy emiatt parancsnoklásban van tehetséges, ösztönös tehetsége, karizmatikus és jó vezető volt. A csapattársai is előszeretettel hallgattak rá, akik egyébként tizenketten voltak a kislányon felül. Szóval lényegében egy őrjáratnyi tanuló volt. Kora reggel keltek gyakorlatoztak, bemelegítéssel kezdve, a tanítás hol magányosan, hol csoportosan zajlott. Először mindenkinél felmérték, hogy mire alkalmas, felderítőnek, vagy normál harcosnak, akik közepes páncélt viselhetnek. Nalah mivel gyengébb volt fizikailag – révén a fénykardvívást tanult főleg, amihez meg nem kell nagyobb fizikai erő – de kitartónak kitartó, így felderítői képzésre szánták. Ennek fényében főleg a távolsági küzdelem, amire tanították, közelharci másodlagos volt, de azért ez is fontos, illetve gépek kezelése. Szerencsére azokkal a tudásokkal, amiket a Papától tanult és muszáj volt magától, vagy az idősebbektől megtanulnia odahaza azokkal is remekül helytállt és nem volt lemaradva a többiektől, sőt volt olyan hely is, ahol előrébb járt, annak ellenére, hogy alacsony fejlettségű bolygón élt nem sokkal ezelőttig. Szerencsére a hátirakétával való mozgás és harc sem okozott neki különösebben nehézséget, mert gyorsan tanult és Khomo is megmutatta neki, hogy ezt miként kell használni. neki nagyon könnyedén ment az, hogy másokkal dolgozzon együtt és kövesse a parancsokat, sőt kifejezetten élvezte, hogy ezeken nem neki kell gondolkodni és kiadni őket. Azt azonban sajnálta, hogy két bajtársától meg kellett válni az első próba után, mert semmilyen módon sem tudtak a többiekkel együtt dolgozni, az egyikőjük mindig megkérdőjelezte a parancsnokot, mert más módon közelítette volna meg a dolgot – az már soha sem derült ki, hogy helyesen-e – a másik, egy fiatal lány pedig egyszerűen nem bírta a megterhelést, kiderült a gyakorlatok alatt, hogy gond van a szívével és kishíján majdnem meg is halt a terheléstől, így nekik haza kellett menniük és csupán civilként folytathatták az életüket. A lányt Nia Styr-nek hívták és meg is beszélték Nalah-val, hogy tartani fogják a kapcsolatot annak ellenére is, hogy nem lesz belőle harcos. A fiút egyébként beképzeltnek tartotta, aki elégé bomlasztotta a társaságot, ha ki ha nem ő stílusával, így az ő távozását nem bánta. Ez meglepő is volt, mert nem sűrűn küldenek a két év lejárta előtt haza senkit, bár Nalah nem tudta meg, hogy csak áthelyezték-e máshova. Az első próbájuk egyébként az volt, hogy a holdon egy templomot kellett elfoglalni, ahol droidok voltak és azokat kiiktatni. Volt néhány sérültjük ugyan a feladat végrehajtásánál, de senkinek sem esett komolyabb baja, Nalah pedig sértetlen is maradt, így még dicséretet is kaptak azok, akik tovább „jutottak” és mehettek a következő vizsgára. Saját maga mozgását harcait segítette, hogy annyira azért volt erőérzékeny, hogy az Erő segítse, de semmi különösebb módon nem, ha ennél érzékenyebb lett volna, valószínűleg a sithekhez küldik, de így nem.

***
Ezek után következett főleg a harci oktatás, ahol már nem csak az alakzatban való mozgás, parancsok teljesítése volt soron és erőnléti, hanem ténylegesen a harciak, mert az előző már a korábbi vizsga alapján ment nekik. Nalah főleg a sugárpisztolyokkal és az energiaíjával harcolt és ezekre gyakorolt, ezeken felül tőr és kardhasználat, meg a lándzsa. Most tényleg hiányolta a fénykardját, bár arra dicséretet kapott, hogy milyen remekül ösztönösen keresi és használja ki a különböző helyek előnyeit és tompítja a hátrányokat. Nem mondta, hogy a Papa tanította a fénykardvívásnál ezeket és innen volt járatos benne. Mikor ezt tanulták és a rakétás harcot, akkor a nővére és Khomo is meglátogatta, annak álcázva, hogy jöttek megnézni a növendékeket. Lelkesen mesélte mindkettejüknek, hogy milyen jól halad és a képzői is jókat mondtak a klán vezérnek és férjének a lányról. A következő vizsga egy túszejtős mentőakció volt, ahol mind a közelharci, mind pedig a távolharci feladatokat vizsgáztatták a fiatalokkal. Ha lehet azt mondani, akkor a csapat fele elvérzett ezen a feladaton, senki sem tudta, de Nalah itt előnyben indult, mert az Erőnek hála valamivel könnyebben ment az emberismeret neki, így ő maga kitudta szúrni azt, hogy ki volt a túszok közül beöltöztetve túszejtőnek és ki volt az, aki meglapult a túszok között. A feladat az volt, hogy be kellett hatolni egy épületbe és kiszabadítani a túszokat. Megkapták a megfelelő fegyvereket is a fiatalok, csak épp nem volt tudomásuk róla, hogy azzal nem lehet halálos sérülést kiosztani, sem pedig a bentiek nem tudnak, a feladat ugyanis az volt, hogy a civileket, akik a Vizsla klán területén laknak ki kell menteni. Rendes színészeket kértek fel a feladatra, illetve más mentorok, oktatók voltak a túszejtők. Röviden megrendezett jelenet, amiről azt hitték a vizsgázók, hogy valós. Ha élesben ment volna, akkor a túszok mind ott haltak volna meg, mert a csapat fele elbukott, egy részük át sem jutott a túszejtőkön, vagy az épületben elhelyezett csapdákon, vagy pedig megölték a túszokat, esetleg a túszok közé rejtőzött túszejtők szerelték le őket és „ölték meg”. Itt négyes csapatokban mentek, csak Nalah csapata végzett teljes sikerrel, minden túszejtőt megöltek, a túszokat pedig maradéktalanul hozták ki bentről. Itt egyszerre kellett használniuk a közel- és távolharci tudásukat is, így egyszerre minősült mind a két vizsgának. A másik négy és három fős csapatból csak a három fős volt, akik még nagyjából megoldották a feladatot, a többieknek nem sikerült, így nekik majd a későbbiekben további képzések után majd újra próbálkozniuk kellett a vizsgával, ami ezek után már nem ilyen átverős lesz bizonyosan. Heten maradtak az indulásnál levő tizenhárom főből, akiknek nem kellett vizsgát ismételnie, hanem egyenesen haladhattak tovább. De a tizenegy fő ennek ellenére ezek után is tovább edzett és gyakorlatozott.

***
Az utolsó vizsgának maradt hátra a háti rakétás küzdelem, már ami Nalah-t illette. Ez pedig olyan küzdelem és harc volt, ami nem volt betervezve egyelőre. Mire eddig eljutottak nagyjából négy hónap telt el azóta, hogy elkezdték az oktatást és már volt Nalah-nak egy udvarlója is Zaerr Ryre személyében. Nem nagyon tudta a lány hova tenni a nála egy évvel idősebb fiú közeledését, akit még Khomo is figyelmeztetett, hogy rajta fogja tartani a szemét. A vizsga, igazából senki sem volt felkészülve rá és nem jelentkezett, az egyik éjszaka történt, amikor mindenki aludt. Valaki megtámadta a kiképzőhelyet. A bolygó és annak holdjai a Mandaloriai birodalom peremén voltak, a következő rendszer már nem is tartozott a birodalomhoz, így valaki nagyon félrenézhette, amikor megtámadta a helyet. Mindenkinek azonnal páncélba kellett bújnia és hadba vonulni, jobb híján annak minősült ez. A támadók csak ekkor realizálták, hogy kit is sikerült megtámadni, bár ki tudja lehet, hogy remélték, hogy könnyű dolguk lehet, mert nem voltak olyan sokan a bázison és főleg fiatalok. Azonban tévedtek. A küzdelem jó száz kilométerrel odébb ért véget, addig űzték el a rakétás mandaloriaik az rabszolga-kereskedőket, mert ott landoltak a hajójukkal. Ez a próba volt a legfájdalmasabb a számára és a többieknek is. Eddig maximum sérültjük volt, de itt haláleset is történt a fiatalok között. Az egyik itt a birodalomban született bith fajú fiú volt az, aki elhunyt. A háti rakétája a levegőben hibásodott meg és zuhanni kezdett, Nalah még sikeresen elkapta és megmentette ekkor az életét, de végül mind a ketten a jégen és hóban kötöttek ki. Fentről pedig lőttek rájuk, a kislány repült volna újra fel, csak még biztonságba akarta helyezni a társát, amikor egy rakéta csapódott be mellettük, a közelükben és a jég szétnyílt. Saját maga ösztönösen repült feljebb és próbálta elkapni a fiút is, hogy kihúzza, de a jég beszakadt alatta és belezuhant a fagyos óceánba. Olyan hideg volt, hogy szinte azonnal újra befagyott a jég teteje és még egy újabb robbanás miatt egy nagyobb, vastagabb jégfelület rá is tolódott arra a részre, ha itt lett volna a fénykardja, akkor talán tudott volna lyukat vágni, hogy kihúzza a fiút, de így nem tehetett semmit. Ugyan győztek és ezen a vizsgán mindenki átment, de Nalah napokig vigasztalhatatlan volt, magát hibáztatta, hogy a társa meghalt, nem tudta senki sem jobb belátásra bírni ez ügyben. Leginkább Zaerr és komvonalon át Nia igyekezett vigasztalni őt.

***
Néhány nappal később pár átalvatlan éjszaka után jött érte Khomo és Assirri, hogy hazavigyék, miután a kicsivel több, mint négy hónap után sikeresen elvégezte a Verd’gotent és ezzel kivívta azt, hogy mandaloriai páncélt hordhasson, most már nem csak másolatot, mint amit alig fél éve tette, hanem rendesen olyat, amit a bátyja készít majd el neki. Miután hazatértek végre személyesen is találkozhatott Nia-val, aki éppen kórházban volt, ami sokat javított mindkét lány hangulatán. Otthon pedig végre ott volt neki Assirri és Khomo, meg időnként Rhonil is. Úgy nagyjából két-három héttel később pedig Khomo még el is vitte a kislányt a Bakura-i vadászatra, hogy megmutathassa élesben is a lány neki, hogy mit tanult az elmúlt hónapok során. Remélte, hogy valamikor majd Ophi nénivel, vagyis Shayla nénivel is találkozhat, hogy elújságolja, hogy mit ért el. Persze üzenetet küldött Liamea és Yaskia részére is, akikkel továbbra is tartotta a kapcsolatot, hogy sikeresen levizsgázott és örülne annak is, ha eljönnének valamikor hozzá, mert olyan régen látta őket és örülne nekik.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.