Tűz és sötétség

A Kalakar Hat egykor egy Birodalmi hold volt, mielőtt a nagy részét a vulkanikus aktivitás tönkre nem tette. A Dromund Kalakor 6 .holdja ez, egykor még a gázóriás körül egy hajóépítő dokk is megtalálható volt. A holdon egy sötét oldali Nexus is található. Manapság nagjyából csak egy régen elhagyott kastély és egy kihalt település található.
Ha a feltételezések igazak, a kastélyba pár éve beköltözött a Rhand varázslói nevű szervezet és nem túl régen a Köztáraság Végzete is csatlakozott. A rendszer és így a hold is a 6. szektorban található nem messze a Birodalmi határtól.

---

Kaland címe: Tűz és sötétség
Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: A Kalakar Hat felszíne
Cél / Feladat: Utána járni a KV és Rhand varázslóinak
Karakterek: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron | Edric Kane

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Holokron és Rhand Varázslói után kutatni
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


- Rossz előérzetem van, Kölyök!- szólalt meg Max a pilótaülésből, amire Edric halkan felkacagott.
- Neked mikor nincs?!- kérdezett vissza Edric, miközben a hipertérből kiléptek és meglátták a Kalakart és a Hatos számú holdját. A planéta már így, az űrből is pont olyan képet festett, amire a volt jedi számított, hogy a sötét oldal hívői választanak maguknak. Sosem értette, miért kellett nekik mindig ennyire lehangoló helyeken lenni, de nem is volt épp Sith, szóval jobb is, ha nem értette. Az atmoszférán át is fénylettek a különféle lávafolyók, melyek szinte az egész golyót átcikázták, akár a vérerek az emberi testben. Edric egy pillanatra behunyta a szemét, hogy az Erőre hangolódjon, s pontosan azt érezte, amire számított: sötétséget. Nem volt olyannyira intenzív, mint egy-két korábbi hely, ahol járt, de az aura vitathatatlanul nem a kellemes fajták közé tartozott. Egy hümmögést adott ki magából, mire Max ismét megszólalt.
- Jelez a radarod?
- Fogd be, vénember. Az Erő nem radar különben, de amúgy nem jelzett semmi említésre méltót, csak azt, amit a szemed is lát: ez nem egy wellness üdülőközpont- mondta egy vigyorral Max felé, aki megforgatta a szemeit. Edric tudta jól, hogy az idősebbnek a hátán futkosott a szőr a lávától, bár ezt a fajta fóbiáját nem igazán fejtette még ki kalandozásuk alatt. Amennyire Edric sejtette, talán egy korábbi melója balul sült el valami hasonló helyen, és, szó szerint, megégette magát.
A Kalakar Hatról Rhys jelzett nem sokkal korábban neki, miszerint talált pár nyomot ami ide vezetette és talán az egyik holokronhoz is talált utalást Benuwia ereklyéi közül, így nyilván nem ártott közelebbről megnézni a helyet, ha már meg akarták a parányi tárgyak rossz kezekbe kerülését. Az üzenete alapján Rhand Varázslóiba is belebotlothattak ha nem vigyáztak, így csak óvatosan járhattak el, bármire is bukkantak a lávafolyamok partjain.
Az YT hajó viszonylag hamar átszaggatta az atmoszférát, de Edric jelzett Maxnek, hogy jobb, ha lelassít kissé és a lehető legalacsonyabban repül, nehogy bárki észlelje őket a bolygón. Rhys koordinátáit a navigációs rendszerbe még indulás előtt betáplálták, így ők is kikerülték a rázósabb útvonalat és viszonlyag problémamentes utuk volt a Birodalom határán fekvő helyre. Pedig Max aggódott is a Birodalom miatt, és szinte végig olyan erővel tartotta kézben a botkormányt az autópilóta ellenére, amit Edric ritkán látott tőle.
- Te jó ég, mostmár nem csak az előérzetem a rossz. Máris utálom ezt a helyet, kösz, hogy elhoztál- dörmögött tovább Max. A fejvadásszal ugyanakkor megbeszélték előre, hogy ő inkább a gépen marad Crystaliaval együtt. Egyfelől nem akarta, hogy bármi baja essen, és jobbnak látta, hogy ha Rhand Varázslói tényleg erre jártak, akkor inkább csak ő és Rhys legyen ott, elvégre sem Crystalia, sem Max nem volt erőérzékeny és elég könnyű prédák lettek volna nekik, amivel Edricet is manipulálhatták volna megadásra. Egy szó, mint száz, gyengepontok voltak és a helyzetből adódóan Edric inkább elkerülte volna a komplikációkat.
A hold egyetlen települése végül feltűnt a látóhatáron, a hajó pedig le is lassított, majd egy egészen jól fedett helyet találva Max letette a gépet.
- Maradjatok itt és csak akkor mozduljatok, ha gáz van és szólok kommlinken. Ne csináljatok semmi hülyeséget!- adta ki a parancsokat Edric, amire Max széttárta a kezeit.
- Hé, én vagyok a rangidős itt, úgyhogy te nekem ne szövegelj. Ha fizetnél, akkor sem tenném ki a lábam a kellemes kis hajóból- válaszolt szokásos stílusában Max, miközben Edric már magához vette a hátizsákját némi élelemmel és folyadékkal, majd ellenőrizte, hogy nála volt-e a fénykardja és pisztolya és elindult le a rámpán. A kézi terminálján gyors megnézte, milyen messze is lehetett Rhys koordinátái, bár szerencsére csak pár száz métert kellett gyalogolnia.
A hajóról kiérve megcsapta orrát a kén záptojás bűze, noha a szagok kevésbé voltak erősek, mint várta, azért elsőre még hányingert is érezni kezdett. Teste aztán mégis alkalmazkodott, bár a hőség máris kiült a homlokában némi verejték formájában. Végül irányba fordult és elindult Rhys koordinátái felé, követve az egyik lávafolyamot. Az Erőbe kinyúlt és próbálta érezni a jelenlétét, habár erre szinte szükség sem volt, ugyanis alig pár perc múlva megpillantotta egy X-szárnyú gép mellett, méghozzá az ismerős BB-4 droiddal a lábánál. Ahogyan közelebb ért, egy mosollyal üdvözölte.
- Üdv! Nagyon jó érzéked van találkozási helyeket választani. Igazi nyugalom szigete ez a hold is!- mondta szarkasztikus hangsúllyal, hogy még véletlen se vegye őt a nő komolyan, miközben a BB egységnek is intett egyet, s kissé körülnézett. A hegyek kopárak voltak, a felhők sötétek, mint az űr maga, a lávafolyamok pedig csak az extra feltétként szolgáltak.
- Szóval, mivel állunk szemben?- tette még hozzá a kérdést.

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Holokron és Rhand Varázslói után kutatni
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


Így közelebb érve látta csak meg Edric, hogy kissé alulöltözhetett, ugyanis ő maga ismét a szokásos gönceiben jelent meg a bulin, míg Rhys a sith stílust részesítette előnyben, legalábbis elsőre annak tűnt a ruhája a volt jedinek. Jó ideje nem találkoztak személyesen, és elég egyértelművé vált Edric számára az is, hogy a nő immáron tényleges anya lett és nem a szíve alatt hordozta a babákat, ami azért elnézve a terepet nyilván nem volt hátrány. Nem tudta, mennyire érdemes ezt a témát felhozni, elvégre legutóbb is csak hülyét csinált magából, szóval egyelőre úgy volt vele, jobb lesz mellőzni a dolgot.
A BB-4-es viszonozta az üdvözlést, ami sokkal barátságosabb volt, mint az első alkalommal a rakghoulos helyen, így Edric szemében a droid máris létrát ugrott az eddigi legjobb droidhaver szintjére, ugyanis legtöbbször nem volt szerencséje a gépekkel. Például a Takodanan. Vagy épp előtte, amikor Max egy IG egységgel kapta el, egyszóval inkább kerülte a droidokat, ha lehetett, de legalább egyikük nem akarta kinyírni, az is haladás volt.
Rhys egy kecses mozdulat kíséretében pattant ki az X-szárnyújából, elsőként viszont inkább a droidhoz szólt, hogy maradjon az űrhajóval, hogy ha baj történne, elég gyorsan el tudjanak tűnni. Edric javasolni akarta, hogy ha bármi zűr éri őket, Max és Crystalia fel tudja mindkettejüket venni, de belegondolva könnyen odajutottak a felderítés során, hogy külön kellett válniuk, bár ezt inkább elkerülte volna Edric, ha lehetett. Rhys megszabadult a sisakjától, s a stih páncéljának kapucniját is helyére igazította, mielőtt reagált a férfi szavaira, miszerint talán kevésbé zavarta volna a hely “varázsa”, ha nem lenne ennyire a világos oldalra billenve.
- A sötétség nem zavar, inkább csak a hely… bája- tette hozzá, kissé keresve a megfelelő szavakat. Ugyan a nexust érezte, szerencséjére ezúttal sokkal könnyebben kordában tudta tartani saját érzéseit. Talán a Je mesterrel töltött idő miatt, de mintha kissé jobban fel lett volna töltődve önmagával és némi jókedvvel, hónapok őrlődése után. Rájött, hogy hiába akarta volna sürgetni a családja ügyét, a nyomok hidegek voltak és emiatt az egész sokkal lassabban haladt, mint azt a Dantooine után várta. Türelmesnek kellett maradnia, elvégre az Erő huszonpár évig nem is vezette erre az útra, talán okkal. Még most is kételkedett benne, hogy készen állna mindarra, amit Benuwia holokronja tartogatott még számára, de egyelőre bíznia kellett magában. És ezúttal nem is volt egyedül, elvégre Rhys is vele volt, aki, férfiasan bevallva, sokkal több tapasztalattal bírt ebben az egészben, mint ő maga. Kissé tartott attól, hogy emiatt inkább teherként tekintett rá a nő, de végülis ő hívta ide, így talán, csak talán, valamennyi kompetenciát láthatott Edricben.
Amíg ő ezen morfondírozott, utolsó gondolatában szőtt illúzióját Rhys hamar ketté is törte, amikor a szemére hányta, hogy bizony ideje lett volna megtanulnia végre az Erőben is elrejtenie magát. Edric egy sóhajtás után széttárta karjait és vállat vont, arca pedig csak annyit közölt a szemben lévő nővel: sajnos ez van. Bár Je Mestert kérte, a szintén korábbi jedi szerint arra a tudásra még Edric nem állt készen, s mivel a mester maga is el volt vágva önkéntesen az Erőtől, így letesztelni sem igazán tudták volna.
Az apró kitérő után Rhys végül a tárgyra tért, s elmagyarázta, hogy a Rhand Varázslói és a KV valószínűleg a közeli kastélyban lehettek, mivel a sötét oldal is sokkal intenzívebb arrafelé. A csatornára vonatkozó megjegyzésre akaratlanul is mosolyra húzódott a szája, elvégre tényleg inkább nem próbálta volna ki, milyen is volt a lávában gázolni. Talán egy IG droid páncélja még ki is bírta volna, de kételkedett benne, hogy a bőrbakancsát ilyesmire tervezték, a saját bőrét és csontjait nem is említve. A terv persze elég vázlatos volt, hiszen nem sokat tudtak a helyről, ahogyan az várható is volt.
- Ha hátsó bejáratot nem is, mivel itt minden vulkanikus, talán egy kihűlt kürtőben is bejuthatunk- ötletelt még tovább egy pillanatra, miközben Rhys már ki is adta az ukázt, hogy induljanak. Edricnek közben eszébe jutott, hogy azt azonban nem igazán tárgyalták meg, mit is kellene tenniük, ha bejutottak. Ha el akartak kapni egyet a varázslók közül, az elég jó információforrást jelentett volna, de a férfi le merte volna fogadni, hogy könnyedén, maguktól, biztos nem beszéltek volna. Ahogyan Rhys lopakodva, nesztelenül vezette az utat, Edric szorosan követte és inkább az Erőt segítségül hívva kezdett kommunikálni vele, ha már ennyire közel jártak.
~ Amúgy... ha bejutottunk, tudjuk mit akarunk tenni?~ kérdezte, de azért, hogy ne tűnjön totális tökkelütöttnek, azért hozzátette~ Gondolom jó lenne egyet fogva ejteni és egy ketrecbe dobni...

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


Szóval mégis elég nagy problémát jelentett, hogy Edric úgy világított az Erőben, mint egy hajtómű lángcsóvája az űrben, és kissé engedte is magának, hogy némi frusztrációt érezzen emiatt. Je Mester tarthatatlan volt amikor erről a képességről faggatta és kérlelte, mondván egyrészt nem volt rá kész, másfelől pedig voltak más módok is arra, hogy kezelje a rázós helyzeteket, amelyek az elrejtőzést kívánták volna. Elsőre Rhys még nagyobb óvatosságra is intette a sötét oldali nexus közelségének apropójából, Edric pedig sejtette, hogy legalább olyasmivel fog szembesülni, mint a Dantooine-on a barlangban. A sötét oldal csábítása olykor nem is volt egyértelmű, csak egy szép desszerttál, amit ha valaki megkóstolt és behabzsolt, egyből igazi függővé vált. A férfi nyilván ezt igyekezett volna elkerülni, és az sem volt megnyugtató, hogy Rhys láthatóan aggódott a képességeinek határai miatt. Hát, ez van. Ha már idáig elutazott, most aztán biztosan nem fog visszafordulni, és büszkesége is azt diktálta, hogy csakazaértis meg kell mutatnia, hogy ilyen akadállyal is képes volt megbirkózni.
Láthatóan Rhysnek is kissé át kellett terveznie a dolgokat az új információk fényében, így előbbi óvaintését is hamar visszavonta, és pont az ellentétét kérte Edrictől, ha már egy sötét oldali nexus környékén nem volt képes magát elrejteni az Erőben. Nevezetesen pedig engednie kellett kissé a nexusnak, illetve a lehető legjobban megtalálnia az egyensúlyt a sötétség és fény között, hogy ne lehessen könnyedén kiszúrni. Mindezt olyan egyszerűséggel mondta Rhys, mintha csak egy sima szorzási feladatot adott volna fel a férfinak, aki azért elsőre még kételkedett, hogy ez is menne neki, de aztán rájött, hogy pont azt kellett tennie, amit a templomi szökése után tett, azaz kissé háttérbe szorítani jedi énjét és kihozni azt a valamit, ami néha előtört belőle, de mindig ignorált.
Ahogyan elindultak, ballagás közben az Erőre koncentrált, igyekezett a nexusra figyelni, annak hívogatását meghallani. A “frekvenciára” hangolta magát, mint egy rádió, de igyekezett figyelni arra, hogy a kapcsolat csak egyirányú maradjon, azaz a nexus sötétsége lepje körbe akár egy köpeny, ám testén belül maradjon ő az úr, ezzel együtt érzéseit is a saját kontrollja alatt tartsa és ne engedjen a nexus püfölésének a bejáraton. Elsőre ezt azonban könnyebb volt elépkelznie, mint kiviteleznie, ugyanis amint erősebben koncentrált a sötét oldalra, az szinte rögtön előidézett pár kellemetlen emléket, s az egyik lávafolyam mellett mintha a jedi időkből volt mesterét is látta volna, ahogy ítélkező szemekkel követi útjukat a kastély felé. Két nagyobb pislogás után már el is tűnt és helyette csak a hangja maradt, ahogy nyomasztóan mondogatta neki, hogy el fog bukni és nem csak itt, de az egész küldetésében, hogy megtalálja családja maradékát és megakadályozza a holokron rossz kezekbe kerülését. Miközben egyre jobban körülölelte a sötétség, már érezte bordái között a frusztráltság szikráját átcsapni a harag lángjává. Furcsa mód ekkor jutott eszébe egy ketrecharca, amint tizenévesen feküdt a küzdőtér közepén, szájában a vér vasszerű ízével, s a kilátástalanság ellenére mégis feltápászkodott, mégis tovább küzdött a fizikai fájdalom, és a diszorientáltság ellenére. Ez egy csapásra erőt adott neki, hogy tudja, képes bármit legyőzni, ha nem adta fel és ha nem adja fel addig, amíg lélegzett és szíve kalapált. Ahogyan ezek eszébe jutottak, egy mély levegővel kiszorította lelkéből a sötét oldalt, s immár nem engedte beljebb, hagyta, hogy csak átjárja és maradjon az útmutatója és semmi több. Nézte a tányért és szagolta, de nem evett a desszertből egy apró falatnál többet.
A terep szerencsére nem volt túl nehéz, így egész könnyedén haladták, bár Edric határozottan elviselt volna lengébb öltözetet, ugyanis a forróság kezdett meglehetősen kényelmetlen lenni. Minden méter után egyre jobban izzadt, bár talán nem csak a fizikai, de a mentális terhelés miatt is. A planéta levegője is talán ritkább volt, mint a megszokott, bár ehhez azért elég edzettnek gondolta magát, így talán nem jelentett nagy kockázatot. Egy idő után végül Rhys megállt, ahol a férfi kissé körül is nézett. Egy lávafolyam fölött ácsorogtak, amit pont egy hídnek tűnő építmény ívelt át előttük, a kastély pedig olyan távolságban volt, hogy elég jól rá lehetett már látni a helyre, ha épp valaki kinézett egy apró ablakon a két idegen irányába. Miközben mindketten a terepet mérték fel és a lehetséges utakon morfondíroztak, Edric arra is megkapta a választ, Rhysnek milyen terve volt. Ezek szerint ő inkább elsődlegesen terminálokban bízott és az azokon lévő információkon, ami lényegesen egyszerűbbnek is hangzott, mint Edric fogoly-verziója. Mindamellett azért a BB droidot ehhez talán érdemes lett volna magukkal hozniuk, így csak reménykedhettek, hogy nem volt komoly biztonsági védelem a gépeken, elvégre ki lenne az az őrült, aki megpróbálna a Rhand Varázlsói és KV bázisára betörni. Ezek szerint pont Edric. És a Köztársaság egyik hőse, akit egy ősi sith varázslónő szemelt ki reinkarnálódni. Nagyon jó esélyek, gondolta magában Edric. Egy biztos, bárhogy is volt, Edric bízott benne, hogy mindketten úgy látták, minden információt érdemes egymással megosztani. Talán megint csak a nexus beszélt belőle, de valahol azért tartott tőle, hogy Rhys a gyengébb képességei miatt talán elhallgatna válaszokat tőle, hogy feleslegesen megóvja vagy hasonló badarságok.
A vázlatos terveken kívül felmerült az is, hogy merre is haladjanak tovább, elvégre a hídon keresztülmenni egyet jelentett az azonnali lebukással. Vagy talán mégsem?
~ Elsőre próbáljunk meg keresni egy alternatív útvonalat a lávafolyam mentén. Ha esetleg nem találunk semmit, még mindig ott az opció, hogy besétálok a főkapun és elterelem a figyelmüket, amíg te besurransz~ üzente vissza az Erőben, majd el is indult a láva folyásának irányával megegyezően ezúttal ő vezetve párosukat, hátha találtak egy természetes hidat kissé lejjebb.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan



A főbejáraton bejutni kecsegtető opció lett volna, de Edric úgy volt vele, hogy nem tudhatták, mire is számíthattak. Rhys szerencsére belement, hogy próbálkozzanak egy alternatív útvonallal, bár azért hozzátette, hogy szerinte neki több esélye lett volna a bentlakók figyelmét elterelni, ugyanis Edricet valószínűleg kérdés nélkül helyben megölték volna. Jól mutatta ez is, hogy a férfi mennyire hirtelen csöppent az egész ügybe, bár tény, hogy a varázslók szempontjából teljesen jelentéktelen volt, és inkább egy idegesítő bogár, mint egy komoly ellenség. Edric ugyanakkor úgy volt vele, hogy még ha csak kis borsot is tört az orruk alá vagy keresztbe tett kissé terveiknek, az már apró győzelemnek számított az ő könyvében. Nem igazán tudta eldönteni azt sem, hogy amit érzett az egész küldetéssel kapcsolatban, az pontosan mi volt. Egyfajta félelem, de nem is attól, hogy talán megsérül vagy rosszabb, hanem az újabb igazságoktól. Az előbbi furcsa hallucinációját sem értette volt mesteréről, bár annyiban reménykedett, hogy csak a sötét oldal játszadozott vele és nem is jelentett semmi komolyabbat. Lényegesen erősebb ellenféllel állt itt szemben, ő maga pedig valószínűleg nem volt készen, legalábbis az Erőt nem tudta olyannyira irányítani, mint például Rhys, a fizikai erő pedig varázslók és sithek ellen aligha ért sokat. Tartott tőle, hogy csak felesleges teher lesz a nő hátán egy váratlan pillanatban, azt meg nehezen tudta volna elviselni, ha netalántán pont miatta történik valami a másikkal. Az meg megint más kérdés volt, hogy ebben az esetben garantáltan a férjei listájára is felkerülne, mint ellenség, amit inkább elkerült volna az eddig hallottak alapján. Fejében egy másik hang azért csillapította, hogy kissé túlgondolja a dolgokat és jó lett volna végre ejteni a személyes drámát és odafigyelni az előtte álló feladatra, meg mondjuk nem elveszni a gondolataiban percről percre. A sötét oldali nexus közelségével nem tudott mit kezdeni, a képességeivel pedig rövid távon nem tudott mit tenni, így az egészen rugózni csak felesleges energiapazarlás volt.
Ehhez mérten inkább arra figyelt, hogy Rhys mit válaszolt a felvetésére, miszerint próbáljanak elsőre egy másik bejáratot találni és ha nem lesz semmi használható hely, mondjuk valamilyen szellőző vagy épp szemétledobó, amiből sajnos egy fejvadászat során már akadt része Edricnek, akkor még mindig visszatérhettek a főbejárathoz megpróbálni belógni.
A katonai jelzésből értett a férfi, s ő is körbenézett egy másik utat kutatva, de Rhys szinte azonnal kiszúrta a helyes ösvényt, amelyen el is indult. Edric nagyobb léptekkel követni kezdte, közben pedig szemlélte a környezetet és egyben a hangokra is ügyelt, esetleg volt-e a közelben bármilyen őr vagy akár éppenséggel bármilyen élőlény. Bár a lávafolyamokkal tarkított bolygó nem volt épp egy luxus ökoszisztéma tele táplálékkal állatok számára, a férfi már észrevette, hogy az élet sokszor ott is utat tört magának, ahol aztán tényleg nem várta volna az ember. Fejvadászként sok sztorit hallottak Maxel együtt a különféle kantinokban, a csempészek kalandjaiba persze néha inkább az alkohol vagy egyéb tudatmódosító szerek vitték be a színes részeket, mint a valóság.
Rhys eközben bevárta az úton, majd még üzent is neki az Erőben, hogy talán körbe is tudják érni a kastélyt és előbb-utóbb csak lehet valahol egy mellékkapu. Kétfelé is meg tudták vizsgálni a dolgokat, az egyik ösvény közelebb vezetett a falakhoz, míg a másik távolabb vitte őket, de ugyanúgy körülölelte az épületet, mint a másik. Rhys láthatóan Edrictől várta ismét a döntést, a férfinak pedig még az is megfordult a fejében, hogy némileg tesztelik is ezzel. A közeli úttal volt pár problémája, főleg, hogy túlságosan is közel húzódott az épülethez, így könnyedén ki lehetett volna őket szúrni odabentről. A távolabbival fennállt a veszélye, hogy a kisebb, de használható járatokat nem fogják kiszúrni, de Edric miatt egy apró szellőző valószínűleg így sem lett volna elég. Fejjel így a távolabbi út felé biccentett, majd ezúttal ő indult el előre. Amennyire tudta, igyekezett a földrajzi adottságait a helynek kihasználni és úgy mozogni, hogy lehetőleg takarásban legyenek. Továbbra is fülelt, hogy hall-e bármi olyan hangot, ami ellenségre utalhatott, nehogy váratlan meglepetés érje őket. Ettől függetlenül kezét közel tartotta fénykardjához, s az Erő sötét oldalát is maga körül tartotta, hogy ha esetleg arra kerülne a sor, gyorsan tudjon reagálni.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan




Úgy látszott Rhys is érezni kezdte Edric kételyeit saját maga képességeiben, ugyanis szinte rögtön érkezett egy üzenet tőle, hogy végre szedje össze magát. Az instrukciótól eszébe jutottak a Jedi Templom falain belül hallott hasonló parancsok Warrick Mestertől, ahogyan párbajozás gyakorlása közben is elkalandozott olykor-olykor. Nem is olyan rég pedig Je Mester is hasonlóra intette egy figyelmetlen pillanatában, bár pont ezt is gyakorolta a korábbi jedivel. Azt az ottani bolygón is megértette, valójában az évek az Erőtől távol komoly sebet ejtettek azzal való kapcsolatával, és még tanulmányai is megfakultak annyira, hogy néhányat újra fel kelljen eleveníteni és ismételni amennyire csak lehetett. 16 évesen hagyta ott a Rendet, mások abban a korban már a padawan-létük végefelé jártak és a próbáikra készültek, ahogyan Edric maga is. Az Erőről eleget tudott, de gyakorlatban hasznosítani is kellett, a hirtelen szökéssel pedig valójában akaratlanul is elvágta magát valamennyire és hátat fordított nemcsak a Rendnek, de az Erőnek is. A jedi tanítások ott voltak valahol az elméjében, de meglehetősen sokat a háttérbe szorított a fejvadászat során szerzett tapasztalatok javára. Mindezeket újra a felszínre hozni időbe telt, amire a legtöbbet koncentrált Je Mesterrel az elmúlt időszakban, de így is frusztráló volt, hogy mennyit felejtett.
Azonban a sors furcsa humorérzékének hála ismét rátalált, méghozzá olyasmivel, ami rendes célt adott az életének, mely korábban úgy hiányzott neki, mint egy pohár víz Tatooine száraz sivatagjaiban. Abban még azonban nem volt túl biztos, hogy ez a pohár víz nem volt-e inkább méreg, mint életmentő ital.
A vulkanikus terep elegendő takarást biztosított a könnyű mozgáshoz, útközben pedig egészen különleges geológiai képződményeket láttak, amelyek leginkább szilánkokra emlékeztettek. Edric egy pillanatra el is töprengett rajta, hogyan alakulhattak ki, de ez is egyike lehetett az elfelejtett jedi leckéknek, úgyhogy inkább továbbállt. A sziklák falaiban még fosszíliákat is észrevett itt-ott, de az út mellett még különféle állatok maradványai is éktelenkedtek, ahogy megannyi droid megmaradt alkatrésze. Az egész helyet átjárta ennek mérten a halál furcsa ködje, de a csontok, roncsok elég réginek tűntek ahhoz, hogy ne kelljen különösebben aggódniuk miattuk azon túl, hogy dekorálták útjukat. Edric látott már ennél rosszabbat, így igazából különösebb reakciót nem váltott ki belőle a dolog. A különféle ereklyék azonban annyit elárultak, hogy a vulkanikus planéta nem volt mindig ennyire zord, egy időben talán sokkal hívogatóbb és zöldebb lehetett, mint jelen formájában. A férfi agyán még az a gondolat is átfutott, hogy megannyi bolygó juthatott már erre a sorsa és még talán fog is a jövőben. Csak remélni tudta, hogy legalább a Dantooine nem jár hasonlóan egyhamar.
Az út hosszúnak tűnt és nagyjából semmi használható bejáratot nem találtak, aztán végül egy kisebb emelkedőt kellett megmászniuk. Annak tetején aztán végül meglátták az első élőlényeket is magukon kívül, nevezetesen hat őrt egy tákolt őrtorony körül és annak platformján. Edric behúzódott fedezékbe, miközben megkapta Rhys üzenetét. A rejtekhelyéről kikukucskálva mérte fel a területet kissé, ekkor látta meg, hogy mind a hatan fegyveres katonák lehettek, azonban az nem volt világos, hogy melyik frakció tagjai lehettek, vagy épp erőérzékenyek voltak-e. Ha igen, akkor könnyen meggyűlhetett a bajuk velük, ha nem, akkor talán volt esélyük elsurranni mellettük.
~ Próbáljunk meg közelebb jutni. Megpróbálok óvatosan felfedni magam az Erőben, ha észreveszik, megvan a válasz a kérdésedre~ jelezte Rhys felé, közben kissé minimálisan, de igyekezett a sötét oldalt, amivel körülvette magát kissé halványabbra venni és engedni, hogy a fénye csak apró gyertyaként égjen.
~ Elég rozogának tűnik a torony, úgyhogy talán még össze is tudnád döntetni, ha minden borul~ üzente Rhys felé a másodlagos tervet, közben igyekezett felmérni, reagáltak-e a katonák, illetve, hogy mennyire tudtak volna takarásban közelebb jutni.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


Ezek szerint Rhys nem csak a divat miatt választotta a ruháját, a láthatóan különleges gúnya ugyanis szinte tökéletesen elrejtette viselőjét abban a félhomályban, amibe éppen behúzódtak rejtőzködni. Olyannyira jól ment a dolog, hogy talán Edric sem feltétlen szúrta volna ki a nőt, hogyha nem tudta volna, hogy ténylegesen ott állt mellette, azt a kevés fényt is úgy elnyelte, mint a legnagyobb fekete lyukak az űrben, miközben pont annyira vissza is verte, hogy ne legyen épp csak egy paca árnyék. Edric nem tudta eldönteni miért is, de kissé a hideg futkosott a hátán a látványtól. Talán pusztán a tény, hogy ez is egy sith dolog volt, vagy mert őt is át lehetett volna talán könnyedén verni ilyesmivel, ha nem figyelt oda. Mindenesetre örült volna, ha a saját ruhatárában is talált volna hasonlót, néha igazán nagy hasznát tudta volna venni, elvégre nem volt neki épp testhezálló feladat a lopakodás. Ennek mérten nem is lepődött meg túlzottan, amikor Rhys felvázolta neki a tervét, miszerint ő maga megpróbál az őrtorony közelébe sétálni különösebb erőfeszítés nélkül, Edric pedig mindez alatt fedezze, ha esetleg mégis kiszúrnák Rhyst, ami határozottan a rosszabb szcenárió volt, de akkor is legalább így biztosítani lehetett, hogy nem esik bántódása. Mielőtt elindult, a semmiből Edric tenyerébe nyomta az E-11-es fegyverét, amire a férfi akaratlanul is elmosolyodott, miközben próbálgatni kezdte a fegyver súlyát a kezében. A saját DH-17-eséhez képest ez már egy rendes lézerfegyver volt, habár Edric jobban szerette fénykardját ex-jedihez hűen, ebben a helyzetben egyértelműen kellett egy normális távolsági fegyver. Még éppen látta, ahogyan Rhys is kissé átpakolta saját fénykardmarkolatait, majd az Erőben némi változást is érzett. Alkalmi társa láthatóan teljesen uralta mind az érzéseit, mind ennek köszönhetően az Erőt magát is. Edric biccentett felé, amikor ismét ránézett, hogy ő maga is felkészült az akciójukra, majd a fedezékből célba vette az őrtornyot, elsőre csak a környéket, nem konkrét személyt, várva Rhys pontos utasításait. Szeme sarkából látta az árnyékot mozogni, ami igazából Rhys volt, bár ezt alig tudta elhinni. Egy volt a bolygó sötét foltjaival, vagyis inkább a levegővel, vagyis még szavakat sem igazán talált rá, hogyan tudta volna leírni a látványt, egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző. Ennek ellenére maradt a célpontokon és nem engedte magának, hogy elterelje a lényegről, így amikor Rhys az Erőn keresztül üzent neki, gondolkodás nélkül célba vette a két fenti katonát, elsőnek a tőle balra esőt, majd meghúzta a ravaszt. Társa egyből mozdult a támadás után, de egy kis korrigálással őt is célba vette és újra meghúzta a ravaszt. Mire a lent elhelyezkedő katonák felé vitte volna a fegyver csövét, Rhys már deaktiválta is a fénykardját, körülötte pedig az őrök különféle testrészei puffantak halkan.
~ Wow~ üzente elismerően a nőnek.Körbenézett és lassan, lehetőleg lopakodva közelítette meg a másikat, fedezékből-fedezékbe mozogva. Sosem lehetett tudni, esetleg volt-e a közelben egy épp őrjáratról visszatérő társ, nem lett volna szerencsés, ha pont most lelepleződtek volna.
Ha nem történt semmi, az őrtoronyhoz érve a katonák tetemeihez lépett és megpróbálta átkutatni őket, hátha találtak valami használhatót. Ezen kívül a fegyvereket is szemügyre vette, talán használhatóbb volt valamelyik, mint pisztolya.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan



Négy test különféle részei fölött lépett át Edric, hogy az őrök felszerelését át tudja kutatni. Kettő feje szinte arrébb gurult a támadás helyszínétől, míg a társaik szinte egyben maradtak, csak az izzó levegő és a rengeteg némi vér sugallta, hogy deréktól lefelé már nem egy egységet alkottak. Égett és vasszerű bűz ütötte meg Edric orrát, amelyet a férfi nem különösebben kedvelt, de a szakma része volt és már megszokta az évek alatt. Különben is, jobb volt mások felől érezni ezt a szagot, mint a saját szájában a rozsdás vért ízlelni. Ettől függetlenül egy pillanatra eltakarta alkarjával az arcát, ahogy az egyik félbevágott katona mellé térdelt átkutatni a zsebeit. Szeme sarkából látta, miközben Rhys felment a toronyba, hasonló céllal, mint amit ő is épp csinált.
Az első fickónál nem talált szinte semmi használhatót a kommlinkjét kivéve, a fegyvere a mellette lévő vértócsában hevert, így inkább nem vette magához, hanem arrébb ment a következő delikvenshez. Nála már akadt egy tőr is a kommlink mellé, amit Edric felszorított az övére, majd a mellette lévő fegyverre pillantott, de csak megvonta a vállát arra gondolva, hogy a DH-17-ese és fénykardja eddig nem hagyta cserben, és ismét tovább állt a következőhöz. Neki már csak a feje hiányzott a testéről, bár az egy elég fontos szervnek számított és a kommlink-tőr-fegyver kombináción túl itt sem jutott. Mire ide jutott, Rhys is befejezte odafent a fosztogatást, és Edricet kissé meg is lepve hangosan szólalt meg, leltározva a talált tárgyakat. Az mindenképp jó hír volt, hogy a közelben nem látott és érzett újabb érkező egységeket, bár Edricben volt némi aggodalom, hogy ezen a helyen bőven lehettek olyan csatlósai is mindkét szervezetnek, akik értettek az észrevétlen mozgáshoz legalább annyira, mint a nő és váratlan meglepetésként szolgálhattak. Fent a két őrnél még talált egy pár tőrt Rhys, amelyek hasonlónak tűntek ahhoz, amit Edric is levett az egyik tetemről, illetve még két kód cilindert is, akár kulcsok is lehettek a bázishoz, ha minden jól ment. Az egyenruhára vonatkozó kérdésre Edric matatása egy pillanatra megdermedt, mert erre a lehetőségre ő még épp nem is gondolt, pedig zseniális ötlet volt. Rhys felé fordult egy elismerő bólintással, majd felegyenesedve nézett végig a halottakon. Közülük csak a még át nem kutatott, fej nélküli fickó még hasonló termetű is volt, mint Edric maga, talán pár centivel alacsonyabb és azért vékonyabb, de egy próbát megért. A nő a kérdés után szinte azonnal visszakövetelte saját E-11-es fegyverét, amire Edric vissza is nyújtotta a sugárpisztolyt.
- Nekem ez amúgy is túl csicsás- tette hozzá komolytalanul, és remélte, hogy Rhys sem fog megsértődni a kommenten, majd végül az utolsó őr teteme felé bökött állával- Az ott egész közel lehet a méretemhez, úgyhogy egy próbát megér!- tette hozzá, majd ledobta magáról a hátizsákot a földre.
Nem volt különösebben szégyenlős, így szinte rögtön lehámozta magáról a felsőt és a nadrágját, az sem zavarta, ha épp Rhys is látta. Csupasz testének még kissé jól is esett a bolygón uralkodó forróságban némileg megszabadulni a göncöktől erre a pár percre, ettől függetlenül azért nem tétlenkedett sokáig. Lehámozta az egyenruhát az élettelen testről óvatosan, majd egyesével magára vette a ruhadarabokat, habár itt-ott elég szűknek érezte és kissé korlátozónak is a mozgást illetően, azért végignézve önmagán nem volt túl vészes a dolog. Az álcát ténylegesen eladandó a fénykardja markolatát mélyen a zsebébe rejtette ezúttal, s végül mégis magához vette az egyik őr fegyverét, a saját DH-17-esét pedig a hátizsákjába rejtette. Amint kész lett, magára vette a táskát, majd Rhys felé fordult.
- Hogy festek?- kérdezte egy bárgyú vigyorral a társától. Közelebb lépett a nőhöz, amihez ismét át kellett navigálnia a hallottak között- Mondanám, hogy próbáljunk meg besétálni a főbejáraton, téged rabként beállítani, de nem tudhatjuk, mennyire tartják számon a határőröket, így talán túl rizikós lehet. Mit gondolsz?- magyarázta, közben pedig ujjal még maga mögé mutatott a négy pórul járt flótásra. Hiába, valahol azért sajnálta őket, elvégre csak a munkájukat végezték. Szerte a csillagködben megannyi ilyen alak volt, akikkel elhitettek egy mantrát és annak túlságosan is átadták az életüket. Így utólag a jedik sem voltak sokkal különbek, csak talán a tényleges tanításaik voltak jobbak egy fokkal.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan




Valahogyan az egyenruha hatására Edric talán még jobban ki is húzta magát, bár volt ez inkább amiatt, mert itt-ott szűkösebb volt a kelleténél, mintsem büszkeségből. Ettől függetlenül Rhys válasza, miszerint egy elég keresett terroristának is elmenne, kicsalt belőle egy újabb mosolyt és megvonta rá a vállát.
- Igazából ez csak a személyes varázsom- fűzte hozzá a dolgot, miközben a nő láthatóan elmerengett a feldobott tervet illetően, méghozzá egészen mélyen ugyanis furcsán kezdte bámulni Edricet. A férfinak persze fogalma sem volt arról, mi járhatott a másik fejében, de láthatóan tervet kezdett el szőni, amit csak remélni tudott, hogy megosztott a végén vele is részletesen, ugyanakkor attól sem lepődött volna meg túlságosan, ha épp elneveti magát a hölgy mert akkora ostobaságnak tartotta az ötletet. Edric kezdte úgy érezni magát, mint aki épp vizsgázott és minden lépése, mozzanata felett ítélkeztek. Utoljára nem is olyan régen, még Je Mesterrel töltött idő alatt érzett hasonlót, de legalább a volt jedi mester őszintén ki is oktatta minden egyes hibája után a fejvadászt. Igazi szigorú tanár volt, de Edric úgy volt vele, arra az időre igenis komoly szüksége volt az Ithor dzsungelében. Jelenlegi társa ugyanakkor nyilván lényegesen több katonai tapasztalattal rendelkezett, mint ő, így a hadnagy véleménye mégis komolyabb súllyal bírt, mint a saját kósza ötletei, amelyek néha inkább voltak improvizációk, mint átgondolt stratégiai lépések. Valamiért az egészben mégis az volt a tüske a szemében, hogy egyre inkább rájött, mennyire haszontalannak tudott bizonyulni a meglévő képességeivel és valójában mennyire könnyedén vége lehetett a dalnak. Maxel való kalandozásai során mindig ő volt előnyben másokkal szemben, elvégre nem sok vérdíjas volt éppenséggel erőhasználó, nem beszélve a konkurens fevadászokról. A jedi tanok ugyan kitértek mindenfélére a harcokat illetően, beleértve a stratégiát, Edric inkább tartotta magát a terv végrehajtójának általában, mintsem kiötlőjének. Vagy legalábbis ezzel próbálta magát nyugtatni.
Végül Rhys abbahagyta a töprengést és el is mondta, hogy az alapötlettel egyetértett, de a megvalósításhoz lett volna egy-két javaslata, kissé pont Edric kárára is. Miközben a hadnagy részletesen felvázolta a tervét, miszerint muszáj lett volna eltorzítania pár ütéssel a férfi arcát, majd ő magát pedig elkábította volna Edric és ezután kihívta volna a többi őrt az egyik kommlink segítségével, a fejvadász egy pillanatra megtapintotta orrát, és annak kissé zúzott és göröngyös vonalát. Nem is egyszer volt már eltörve a ketrecharcok idejében, de azért ez is olyasvalami volt, amihez az ember inkább nem akart hozzászokni, ha elkerülhette. Szájában és orrában a pavlovi reflex egyszerre éreztette vele a rozsdás ízt és szagot, amit az orrából ömlő és szivárgó vér hozhatott majd magával. A terv második része szerint azonban Rhys sem járt volna túl jól a kábítással, bár Edricnek ezzel kapcsolatban lettek volna fenntartásai.
- Na jó, bár az orrom szépségdíjas, de a jó ügy érdekében bármit!- bólintott a dologra, majd közelebb is lépett Rhyshez. Egy pillanatra még újra megtapogatta orrát, majd szippantott egy jó nagyot a levegőből. Végül újra megszólalt, egyrészt mert kissé talán így tudta késleltetni az ütéseket, másrészt pedig tényleg fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kábítást kissé veszélyesebbnek érezte a kelleténél.
- Ami azt illeti, az elkábítást lehet jobb lenne, ha csak tettednéd. Ha már el tudod rejteni magad jól az Erőben, talán jobb, ha nem eszméletlenül cipelnek vissza, és azt se felejtsd el, hogy míg Te valószínűleg egy zárkába kerülnél jó esetben, addig engem aggódva cipelnének a gyengélkedőre. Már ha ilyesmi van errefelé és nem csak fejbe lőnek, mert kissé túljátszom a sokkos állapotot- hadarta el, közben a ruháitól megszabadított őrre pillantott.
- Neki meg meg kell kapnia a ruháimat és el kell rejteni, ha meg is találják, talán kissé összezavarodnak és azt hiszik egy másik pórul járt kalandor- mondta, majd közelebb is lépett a férfihoz és ráaggatta saját ruháit. Amint a művelettel kész volt, a vállára vette a testet és keresett pár olyan sziklát, amelyek alá úgy befért, hogy ne látszódjon egyáltalán, még ha közelről is vizsgálták a környéket, vele együtt pedig kénytelen volt a hátizsákját is itt hagyni. Amint megvolt, visszakocogott Rhyshez, majd vett egy mély levegőt és várta az öklöket.
Ha Rhys megtette, amit megkövetelt a kitervelt stratégiájuk, a két ütés után ösztönösen kapott az arcához és káromkodott folyamatosan legalább öt másodpercig a tőle telhető leghalkabban, aztán megrázta a fejét és próbálta máris dagadó egyik szemét inkább nem mozgatni, miközben egyik kézfejével megtörölte a vérző orrát, amit néhány másodpercenként ismételt is. Másik kezével a hüvelykujját felfelé mutatva jelezte, hogy amúgy minden rendben volt és valószínűleg megtette a hatását a dolog.
- Szó’al mé’ mindi’ jól né’ek ki?- kérdezte kissé orrhangon, majd attól függően, a hadnagy hogyan döntött a kábításról, vagy elkábította, és utána, vagy épp rögtön kommlinkhez nyúlt és egy torokköszörülés után aktiválta a szerkezetet, majd pánikszerűen kiabált bele.
- MEGTÁMADTÁK AZ ŐRTORNYOT! KÜLDJENEK VALAKIT! ÚRISTEN, MIND HALOTTAK!- ordibált hisztérikusan a készülékbe, majd ki is kapcsolta és még némi hamut, földet is magára dobott a még szebb jelemz érdekében.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan



Hiába, némi bűntudat azért csak elérte Edricet, amikor Rhyst a kábító lövéssel eltalálta, s a nő bénultan terült el a földön. Elméjében az a gondolat is átszaladt, hogy hibát követnek el, de immáron nem volt visszaút, az eseményekre mostantól improvizálniuk kellett. Neki pedig jól színészkedni és nem mondani marhaságokat. Semmi feszkó. Saját arcán mintha lokálisan égett volna két ponton egy-egy nagy tűz, első a szeme körül, a másik pedig az orrában. Noha utóbbi egyszerre jéghideg is volt, legalábbis a vér, ami még mindig elég rendesen csordogált belőle, egyben hűtő hatású is volt. Alig pár másodperc alatt sikerült összevéreznie az újonnan lopott egyenruhát a teljes bal kezét beleértve, de legalább így könnyebben el tudta adni a szerepet is. A produkcióhoz vett néhány nagyobb levegőt, hogy némi hiperventilálást is beindítson a tüdejében. Miután belekiabált a kommlinkbe, a válasz alig néhány pillanat után már meg is érkezett és koordinátákat kért a diszpécser, vagy akárki, ezt aligha tudhatta pontosan. Edric hangtalanul küldte el a tartózkodási helyét, jobb híján utána pedig leült a földre, lábait pedig felhúzta magához, ahogy egy szorongó, kissé sokkos embertől elvárható lehetett, majd a látszat kedvéért még enyhén dőlöngélni is kezdett meredten előre. Az egész nem volt más, mint némi játék az érkező felmentőseregnek.
Nem is kellett sokat várniuk, ugyanis néhány perc után hat állig beöltözött, a hely báját és stílusát utánozva koromfekete páncélos katona megjelent, méghozzá szép nagy fegyverekkel is. Edric direkt még meredt pár pillanatig maga elé, arcából valószínűleg már sok nem látszott a hatalmas púpnál az arcán, na meg a vér különféle csatornáin az orra alatt. Miközben felnézett a többi katonára, sokkos állapotot tetteve suttogott maga elé.
- Mind… mind… mind megölte- bökte ki dadogva- A semmiből jött, mintha nem is láttuk volna… aztán csak a kiáltások és a vér… majd az árnyék… reflexből lőttem- hebegett egy sort, miközben kezével megtörölte az orrát és szippantott egyet saját vérébe. Szörnyen utálta a skarlátvörös folyadék fura rozsdás ízét, de ennyit még kibírt. A kis játék közben azért a még ép szemével igyekezett felmérni milyen fegyvereik is voltak és mennyire lett volna esélyük egy B tervre, ha nem sikerült túl jól elhitetni a sokkos szerencsétlen őr karakterét.
- Csak azt sajnálom, hogy kábítóra volt állítva a fegyverem- tette még hozzá némi haraggal a hangjában, hogy azért túlságosan gyengének se mutassa magát, ami már túl gyanús lett volna a sötét alkalmi társaknak.

FELSZERELÉS:

7.000. reag \ o /

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan



A még ép szemével Edric figyelt az újonnan érkező katonákra és azok testtartására. Láthatóan mind készültségben maradt egy esetleges váratlan támadástól, habár páran biccentettek Edricnek érkezéskor, a férfi tovább játszotta a kissé sokkos őrt és úgy tett, mintha észre sem venné ezeket az apró mozdulatokat. Rhys bénán terült el továbbra is a földön, ám a csapat mindegyik tagja rá szegezte a fegyvert. Edric szíve egy pár dobbanást ki is hagyott a mozdulatokat látván, aztán lassan ki tudta fújni a levegőt észrevétlenül, amikor egyikük letérdelt a nőhöz és átmotozta. Megtalálták a fénykardjait és a puskáját is, na meg a késeket, amiket az itteni őröktől vett még el. A dolog velejárója volt, de ennek ellenére azért így sem volt kellemes látvány, és Edricben megfordult, hogy felajánlja a másik katonának, hogy cipeli e terheket, de egyelőre nem tűnt épp karakterbe illőnek, így inkább későbbre tartogatta a gondolatot.
Az osztag parancsnoka végül előrébb lépett, mitől a többiek lépésnyi távolságról tartották már csak a fegyverüket Rhysen. Úgy tűnt a mesét bevették, legalábbis egyikük sem gyanakodott Edricre ha már a puskák csövei közül egyik sem felé tartott. Ennek ellenére a férfi nem érezte magát száz százalékosan biztonságban, s érzékeit résen tartotta, ha esetleg valami hirtelen mozdulat elindul egyikőjük felől, arra időben tudjon reagálni.
Eközben a parancsnok kis méregetés után leguggolt Rhys mellé és lehámozta róla a sisakot, melyet pár méterre el is gurított, pont Edric felé, aki lábával állította meg halkan a fejfedő gurulását. Ekkor a katona megragadta a nő hosszú vörös haját és fejét szinte feltépte, hogy arcát jobban szemügyre is vegye. Ugyan az arcán nem látszott a bénulás miatt, Edric azonban tudta a tekintetéből, hogy irtó fájdalmas lehetett az egész Rhys számára és kissé örült, hogy neki csak az orrából ömlött a vér, na meg egy jókora monoklija volt.
Ekkor fordult Edric felé a vezér, s mondta el, hogy még szerencse is, hogy elkábította csak a nőt, ugyanis egy bizonyos Lady Seena Ne Dago, a Rhand Varázslóinak vezetője élve akarta, habár pont a KV inkább preferálta volna az élettelen Rhyst. Kissé furcsa is volt, hogy két ennyire különböző célú szervezet mégis együtt tudott működni, bár a látottak alapján a Rhandé volt a nagyobb hatalom, ha már a KV-nak le kellett nyelnie, hogy bizony élve kellett Rhys. Nyilván nem volt túl nagy meglepetés, tekintve, hogy a varázslók céljai kissé ősibb gonoszságból eredtek, mint a KV valószínűleg valaha is álmodott volna.
Az ütéskor Edric nyelt egy óvatosat, és csak remélte, hogy Rhys nem volt túl dühös az egész helyzet miatt. Ugyan tudtak volna az Erőn keresztül kommunikálni, Edric inkább óvatos maradt és nem próbálkozott még ennyivel sem, miközben tétlenül és tehetetlenül nézte végig, ahogyan az osztag vezetője puskájával még egy újabb ütést mért Rhysre, amitől immár eszméletlenné is vált. Szerepét magára erőltetve húzott egy gonosz vigyort arcára, bár szájának mozgatása fájdalmas húzódást okozott arca oldalán, ahol a monokli már felduzzadt. Felvette a földről Rhys sisakját, majd egy óvatos lépéssel a parancsnokhoz lépett.
- Uram, engedélyt szeretnék kérni az elkobzott fegyverek szállítására- mondta katonásan és közben igyekezte úgy játszani, hogy küzdött a sokk hatásai ellen, ami azt jelentette, hogy még csak a földet tudta bámulni, a parancsnok szemébe nem tudott nézni.
- Remélem Lady Seena sok szenvedést tartogat neki, ugye?- kérdezte még biccentve az immár eszméletlen Rhys felé, még mindig a bosszúvágyot játszva.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan



Arca nagy része továbbra is lüktetett a fájdalomtól, bár a testét átjáró adrenalin valamelyest csökkentette annak zavaró mivoltát. Ettől függetlenül Edric nem igazán engedhette meg magának, hogy ne figyeljen a legapróbb mozdulatra sem a többi katonától, mindezt ráadásul egy ép szemen keresztül, anélkül, hogy bármit is észrevennének ebből. Mindezek tetejében Rhys sem volt immár eszméleténél, szóval bármi is történt, azt saját magának köszönhette Edric. Meg kellett tartania a hidegvérét, a Je Mesterrel eltöltött időnek hála pedig könnyebben tudta ezt elérni, mint előtte. A sokkos állapotot játszva továbbra is színlelte a hiperventillálás, de nagyon lassan, apránként igyekezett úgy tenni, mintha egyre inkább kordában tartaná a pánikot. Még eszébe is jutott, hogy a ketrecharcok során olykor szükség volt a tömeg szórakoztatására némi színészettel, habár az egészen másfajta színészet volt és valamennyivel Edric is jobban élvezte mint ezt a jelenlegit.
Kérdésére a parancsnok felé fordult, legalábbis sisakjának két “szeme” egyenesen Edric arca felé pillantott. Másodpercek teltek el, némi szellő süvített végig a tájon, és Edricnek már kedve támadt megköszörülnie a torkát, de tartotta magát és jó alább rendelt katonához méltón kerülte a farkasszemezést az egy szemével. A csapat parancsnoka a szokásosnál is tovább maradt néma és méregette Edricet, aki azért igyekezett még jobban figyelni még apró rezdülésekre is, na meg gondolatban némi tervet formálni, hogy hogyan is tudta volna mind a hatot elintézni, fél szemmel. Mivel egyikük sem volt sokkal kisebb mint ő maga, így még fizikai erőben sem igazán tudott volna felülkerekedni, egy tűzpárbaj esetén pedig nyilván ő húzta volna a rövidebbet, Rhys pedig, hát kellemetlen ébredésben lett volna része, ha egyáltalán felébredt volna egy ilyen eseménysor után. Végül Edric kiereszthetett némi bent tartott levegőt, amikor a parancsnok ismét megszólalt, méghozzá azzal, hogy bizony neki maximum a gyengélkedőben volt keresnivalója és felejtse el a fegyverek szállítását, azt majd a csapat elintézi. Edric udvariasan bólintott jelezve, hogy megértette az érvelést és a végkifejletet, de amikor hallotta, hogy Rhyst fel akarták áldozni, azért úja ugrott egyet a szíve. Kezdett kissé aggódni, hogy a küldetésük egészen rossz oldalra is fordulhatott, ha nem maradt résen gyakorlatilag folyamatosan. Egyenként megindult az osztag, egyikük felpakolta a lefoglalt fegyvereket, egy még Edricnél is magasabb és szélesebb katona pedig Rhyst kapta fel úgy, mintha csak egy párna lett volna, majd a vállára vetette az eszméletlen nőt és úgy indult el. Edric csatlakozott a sorba, némi enyhe bicegést is tettetni kezdett a maximális élethűség jegyében, mint akinek a bordái is sérültek. Némán haladtak abba az irányba, ahonnan a hatos érkezett, az út pedig távolabb kanyarodott a kastélytól, ami nem igazán tetszett elsőre a volt fejvadásznak, ám hamarosan már egy fémalagútban mentek, amit elsőre Edric észre sem vett. Nyilvánvalóan álcázott volt, talán másképp ő és Rhys ki sem szúrta volna ezt a járatot. Irányuk a járatban változott, Edric fejben tudta követni, hogy visszafordultak a kastély felé, és ha érzékei nem csaltak, akkor valóban besétáltak tulajdonképp az épületbe, csak épp hosszabb úton, mint eredetileg eltervezték. Persze az is igaz, hogy a körülmények sem nekik kedveztek, de egyelőre örült, hogy valamivel közelebb jutottak a céljaikhoz. Már kívülről sem volt épp hívogató a látványa, belülről csak még erősebb volt a nyomasztó érzés, amit a kastély sugárzott magából. Helyenként fém keveredett bele a hely természetes kőzeteibe, mintha egyszerre vájták és építették is volna a helyet, pióca módjára kiszipolyozva a vulkanikus képződmények eredeti formáját. Edric igyekezett inkább csak szemmel nézelődni, nehogy a csodálkozása feltűnjön bármelyik katonának is, miközben haladtak befelé. Egy kereszteződéshez értek a folyosókon, mire a parancsnok kissé lemaradt és Edricnek kiadta a másik irányt, mint haladási útvonalat a gyengélkedőhöz. Választ sem várt és követte a társait, akik már vitték is Rhyst a kastély mélyére. Rhys miatt egyre jobban aggódott Edric, de logikusan kellett gondolkodnia, a jelenlegi helyzetben nem igazán tudott volna könnyen segíteni neki, a gyengélkedő felé pedig talán talál egy terminált, ahonnan információkat tudott másolni. Kezei ökölbe szorultak, ahogyan vacillált a dolgon, de a végén a gyengélkedő irányába indult. Remélte, hogy a jó döntést hozta meg, Rhys érdekében is.
Az út alatt nyitva tartotta a szemét, hátha talált olyan terminált, amit használhatott.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


Folyosók kanyarogtak össze-vissza a helyen, kész labirintust alkotva, miközben Edric a gyengélkedő felé vette az irányt. Emlékezetében igyekezett eltárolni támpontokat, és próbált valamiféle térképet kirajzolni magában a kastélyról, hogy ne tévedjen el, ami nem csak a saját, de Rhys szempontjából sem lett volna épp szerencsés. Egy kereszteződés előtt közeledő léptek hangjára lett figyelmes, így lelassította lépteit, hátha nem vették észre és csak tovább mentek. Két őr sétált keresztbe, felszerelésük nagyjából ugyanaz volt, mint a kísérői, egyikük pedig elfordította a fejét és megpillantotta Edricet, majd meg is torpant, társával együtt, akinek egy lépést még hátrébb kellett jönnie, hogy újra egy vonalban legyenek. A volt jedi nyelt egyet, habár arcán továbbra sem mutatott érzelmet, talán azért is, mert a púpja immár lassan a teljes bal oldalát beborította.
- Mi történt magával?- kérdezte az egyik őr, s ahogyan a korábbi csapat vezetője, mintha ez is méregette volna a sisak alatt.
- Odakint elfogtam egy betolakodót. De kissé vadabb volt, mint vártam- mondta egy álcázott vigyorral a száján, ami sajnos húzta annyira a bőrét, hogy fájdalmas is legyen- Merre is van a gyengélkedő?- válaszolt és egyben terelte is tovább a szót, amire az őr társa kinyújtotta karját és két legyintéssel letudta a választ. A férfi erre bólintott egyet köszönetképp, mire a másik kettő biccentett és szó nélkül továbbálltak. A fejvadász újra kiengedte a bordái közül a levegőt, majd meglódult ismételten, a kereszteződésben még a két őr után is pillantott, nehogy eszükbe jusson valami, amit nem kérdeztek meg tőle. Például egy azonosítás.
Nem tartott innen sokáig útja a gyengélkedő felé, habár a bejáratnál ismét lelassított és azért előre bepillantott, mire is számítson. Egy sor bacta tank, néhány ágy, és készenlétben egy orvos droid várta a pácienseket, ami épp egy terminál fölött matatott. Abból, amit látott, úgy tűnt csak egy fickó volt az egyik bacta tankban. Kopasz volt, arcát és felsőtestét egyaránt megannyi sebhely tarkította, égési sérülések, karomnyomok. Ennek ellenére még talán Edricnél is méretesebb ember volt, kissé talán természetellenesen is hatalmas izomzattal, bár nem tudta eldönteni a volt jedi, hogy a tank üvegfala torzított, vagy valójában ennyire termetes egyénről volt szó.
Végül besétált az alig megvilágított folyosóról, mire a droid szinte azonnal észrevette és egyből előtte termett.
- Miben segíthetek?- kérdezte gépies hangon, majd a szkennere leolvasta az egyenruhán szereplő kódot, amiből azonosította Edricet- Zech Silas, T-246-os?
A képernyőn megjelent egy fénykép az immár elhunyt Zech Silasról, aki jó tíz évvel lehetett idősebb Edricnél a ráncok alapján, de volt annyi hasonlóság köztük, hogy ne tűnjön fel a dolog még a droidnak sem a monoklinak hála. Edric csak az arcára mutatott, amire a gép beljebb tessékelte az egyik ágyhoz, majd le is fektette Edricet és egy sor kenőcsöt pakolt az arcára, illetve rögzítette az orrát is.
- Meg kell írnom a jelentésem- mondta Edric, mire a droid leállt egy pillanatra és mereven bambult rá- Csak adjon egy datapadot ami kapcsolódik a kastély rendszerére és megoldom- mondta, mire a droid engedelmeskedett is. Mire végzett, a fél feje ezúttal azért nem volt jól felismerhető, mert kötések és kenőcsök takarták. Utóbbiak alatt bőre szinte égett egy idő után, habár inkább volt ez kellemes melegség, mint fájdalmas. Datapaddal a kezében felült az ágyon, majd a bacta tankban lebegő fickóra pillantott.
~ Csak te ne ébredj pont most fel~ gondolta magában végigmérve ismét az általa csak Szörnynek elnevezett férfit, majd bekapcsolta a kezében lévő készüléket. A medikus droid visszatért a saját termináljához közben, így viszonylagos biztonságban érezhette magát Edric ahhoz, hogy kissé felfedezze a belső rendszereket és ha bármi érdekeset találta, az le is mentse. Első körben egy térképet keresett, amin hamar meg is találta épp aktuális pozícióját a gyengélkedő ábrájával, majd Zech Silas szobáját is felkutatta, bár valójában többekkel együtt aludt egy elég szűk szobácskában a rajz szerint. Ezután memorizálni igyekezett az útvonalakat, majd megkereste a fogdákat is, bár volt egyszerre több is, majdnem minden végében a kastélynak. Visszakereste a helyet, ahol beértek az őrökkel, s megnézte, melyek voltak legközelebb onnan. Talán a keleti, vagy épp a déli, nagyjából egyforma irányba és távolságba is voltak attól a ponttól. Elsőnek így talán arra kellett volna tennie egy kört, ha meg akarta találni Rhyst. Ám előbb információkat kellett még gyűjtenie, így amit csak tudott, elkezdett egy memóriachipre tölteni.

FELSZERELÉS: