Tűz és sötétség

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan



Nyilvánvalóan ellenük dolgozott az idő, így a másolás lassúsága egy sor furcsa tünetet okozott Edricben. Egyfelől a pulzusa kissé felgyorsult, amire még a medikus droid is felfigyelt egy pillanatra, másrészt egy sóhajt is ki kellett engednie magából. Az egés egyre bosszantóbbá vált Edric számára. A gyengélkedőben csend volt, csupán a droid matatásának gépies hangjai, illetve a bacta tankok üzemelését fenntartó generátorok halk morajlása törték meg az idillt. Úgy nézett ki a kastélyt leginkább a KV használta, legalábbis a legtöbb információ a terrorszervezetről volt az adatbázisokban. Korábbi támadások aktái, egy-két esetleges terv, illetve egy sor név a tagokról, akik mind gyűlölték a Köztársaságot valami egyedi ok alapján. Edric elmerengett, hogy az ellopott férfi neve mögött milyen történet szerepelt, habár az aktából sokkal több nem derült ki az életkoránál és hogy mikor csatlakozott a szervezethez, illetve milyen akciókban vett részt korábban aminek hála végül ott kötött ki a kastélyon kívül egy őrtorony mellett. Egy sor esemény, amiben talán ha egyetlen egy tényező is változott volna, talán Silas üldögélt volna itt ténylegesen és nem Edric.
Néhány buborék szállt fel Szörnyeteg bacta tankjából, amire még Edric is felkapta a fejét, de nem történt semmi. Az átvitel hamarosan befejeződött, így a chipet egyik zsebébe csúsztatta, majd fel akart kelni az ágyból. Ekkor azonban a droid gyorsabban ott termett, mint amit kinézett volna a gépből, s komoly erővel tartotta vissza.
- Agyrázkódás veszélye miatt a tanácsom, hogy maradjon bent megfigyelésre- dörmögte szinte dadogva a robot, amire Edric lesöpörte magáról a fémes kezet. Nem szívlelte túlzottan az efféle droidokat, így jobban szerette, ha távol maradnak tőle.
- Saját felelősségre távoznék- vetette oda, amire már elengedte és fel tudott végre kelni. Egy pillanatra megszédült a hirtelen változástól, de nem tartott az egész egy pillanatnál tovább. Ekkor újabb buborékok szálltak fel a bactaból, ezúttal pedig Szörnyeteg szemei is felpattantak. Ahogy ezt meglátta Edric a szeme sarkából, rögtön elindult kifelé, de pont nem vette észre a droidot, így abba ütközve a gyors távozás kissé lelassult, pont annyira, hogy a kopasz fickó ki tudja tépni a lélegeztetőt és felússzon a tartály kijáratába. Mielőtt Edric ki tudott lépni a folyosóra, egy természetellenesen mély hang szólt rá lihegve.
- Hé, Te!
A fejvadász ex-jedi megtorpant és összeszorította fogait egy sóhajtást megelőzően.
~ A francba!~
Lassan fordult meg, majd kissé a hülyét játszva körbenézett és magára mutatott.
- Én?
A Szörnyeteg még teljesen át volt ázva a bacta folyadékában, így amikor bólintott, egy jókora adag lecsorgott kopasz fejéről még. Arca alapján nem volt jó kedvében sem.
- Ki a fene vagy? Mi történt velem? És hol vannak a ruháim?!- szegezte Edricnek a kérdéseket, aki tovább játszva a semmit sem tudó szegény áldozatot széttárta a karjait és habogsát, dadogást szimulált.
- Én… én nem is tudom, nemrég kerültem én is ide- mondta. Ekkor a droid is csatlakozott a beszélgetéshez.
- Zech Silas pontosan tizenhét perce érkezett enyhe sérülésekkel, orrtöréssel és agyrázkódás gyanújával- hadarta el a droid, mintha csak egy iskolában felelt volna, amire Edric kissé árnyaltan még a szemeit is megforgatta. Szörnyeteg úr eközben sűrűn pislogni kezdett a droidra, majd végigmérte Edricet alaposan. A fejvadász már érezte is az Erőben a feltörekvő dühöt a másik felől, de arcára is rá volt írva, hogy mi fog következni.
- TE NEM ZECH VAGY!- ordította, majd alig egy lépés után termett előtte és suhintott jókora öklével, ami elől Edric egy hátrafelé tett lépéssel tért ki. A droid közben pánikolni kezdett és közéjük vetette magát, de a Szörnyeteg tulajdonképp egy ütéssel leválasztotta a fejegységet a gép többi részéről. Lépteibe szinte beremegett a föld, de Edric nem akart túl sokat bíbelődni a harccal, így inkább a lenyúlt fegyvert kábítóra téve még iramában lelőtte a Szörnyeteget, aki teljes súllyal terült ki elé, egy mini-földrengést indítva a gyengélkedőben.
- Edric, te idióta!- suttogta maga elé, majd egy újabb sóhaj után letette a közeli pultra a fegyvert. Letérdelt a Szörnyeteg mellé, aztán a hóna alá nyúlt és visszahúzta a bacta tankhoz. Súlyos egy ember volt, az egyszer biztos, majd amint a tartályhoz ért, a hátára vetette és úgy igyekezett bedobni vissza a helyére. A testedzés után még a gépekkel beállított neki jókora adag altatót, amitől talán egy nexu is kidőlt volna, majd a droid maradványait is betuszkolta az egyik tároló szekrénybe. Amint végzett, végre tényleg lelépett a gyengélkedőből és elsőként a déli fogda felé vette az irányt, remélve, hogy Rhys ott lesz.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan



Valahogyan nevetni támadt volna kedve a gyengélkedőn történtek miatt, de uralkodott magán és csak egy mosolyra húzódott pár pillanatra a szája, miközben a folyosón haladt arra a pontra, ahol beérkeztek a kastélyba. Út közben ezúttal minden egyes kereszteződésnél lelassított és benézett a sarkokon, hogy megbizonyosodjon, nem lesz újabb váratlan társasága. Ennek ellenére azért viszonylag jól haladt, és úgy újabb tizenöt perc telhetett el, mire visszajutott eredeti kiindulási helyére. A hely építészetéről lépten-nyomon az jutott eszébe, hogy ezeknek a terrorszervezeteknek és sötét alakoknak nem igazán volt egyénisége, elvégre szinte mindig monoton és lehangolóra, vagy épp félelmetesre sikerült tervezni a bázisukat. Ez sem volt különb, és Edric már a bolygót magát is utálta, nemhogy ezt az egész kastélyt.
Egy fél percig ácsorgott, miközben fejben felelevenítette a hely térképét, bár tudta pontosan, melyik járaton indultak el Rhyssel az őrök, a következő elágazásnál figyelnie kellett, hogy jófelé forduljon. Nem habozott tovább, gyors léptekkel folytatta az útját és haladt a déli fogda felé, csak remélve, hogy ott fogja találni a nőt. Nyilván egyszerűbb lett volna kinyúlnia az Erőben, ám ez elég kockázatos lett volna amiatt, hogy így is koncentrálnia kellett, hogy fenntartsa a sötét oldal álcáját maga körül a hely nexusának hála. Ezúttal a fejvadász ösztöneire kellett bíznia magát, na meg a színészi képességeire, ha megint belebotlana valakibe.
Természetesen ez a következő kanyar után el is jött, a hat fős osztag személyében. A parancsnok egy kézzel állította meg az egész csapat menetét, fejét pedig oldalra biccentette.
- Maga meg mi járatban, nem a gyengélkedőben a helye?!- kérdezte, hangjából pedig Edric akaratlanul is gyanakvást hallott, bár könnyen lehetett, hogy csak képzelődött. Arcát kissé eltorzította némi frusztrációval.
- Már megjártam. Semmi komoly és minél távolabb szeretném magam tudni attól a béna kis droidtól- válaszolt kissé folytatva a kamuzást, remélve, hogy a droid lenézése tényleg annyira általános jellemvonás volt az itteni gazfickók körében, mint ahogy a csillagköd nagy részében. Az egyik jó két méteres tagja az osztagnak mintha kiengedett volna magából egy kacajt, amire a parancsnok még sisakon keresztül is egy gyilkos pillantást vetett rá. Viszont Edric jó jelnek vette, hogy ebből az irányból jöttek, talán jó fogdát választott elsőre.
- És mi járatban erre?- kérdezett ismét a parancsnok, Edric pedig sóhajtott egyet és vállat vont.
- Ami azt illeti, pont magukat kerestem. Csak meg akartam köszönni a segítséget odakint azzal a… - mutatott egy ujjal a háta mögé. A másik csak meredt rá a sisak mögül, Edric pedig kezdett egyre feszültebbé válni miatta, így eljátszotta, hogy végre az “igazat” mondja.
- Látni akarom a foglyot. A szenvedését!- bökte ki végül, hangszínéhez pedig olyan hidegséget párosított, ami talán elég hitelesnek bizonyult. Továbbra is csak a bámulás maradt a parancsnok részéről, aztán az egyik embere megköszörülte a torkát.
- Uram, a jelentés…- mondta, mire a főnök csak bólintott és intett a többieknek. Mindenféle válasz vagy szó nélkül sétáltak el Edric mellett. Kissé furcsállta ugyan a dolgot, de megvárta, míg látótávon kívülre értek, csak utána indult el ismét.
A fogda ajtaja elé érve hevesebben kezdett kalapálni a szíve, ahogy a nyílászáró konzoljához lépett és felnyitotta azt. Minden porcikájában reménykedett, hogy a jó helyre jött.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


Amint belépett, egy dolgot nagyon könnyedén meg tudott állapítani: rossz fogdát válaszott, ugyanis nem hogy Rhysnek, de még egy rabnak sem volt semmi nyoma az üres és teljesen inaktív fogdában. Magában elmormolt egy hosszas és cifra káromkodást, miközben a fejét rázta a saját hülyeségén. Ennek ellenére nem akarta, hogy akár esélye is legyen eltévedni, így a közeli irányító konzolhoz ment és nézegetni kezdte a térképet, hol is volt a másik fogda, amerre menni akart. Amint az irányokat memorizálta, egy ötlet jutott eszébe, hogy hátha volt kamera a másik fogdában is. Ha pedig voltak, akkor kellett lennie élő képnek is a rendszerben. Böngészni kezdte az adatbázist kameraképek után, pár perc után talált is, csak éppen többet, mint várta. Az azonosítók alapján próbálta megsaccolni, melyek is voltak a fogdákhoz tartozó darabok. Több sikertelen teszt után végül saját magát látta a monitorokon, ahogyan a konzol felett babrál. Egy gombnyomással ki is kapcsolta inkább az itteni kameráknak a képét, majd az azonosító kezdőbetűi alapján keresett rá a többi, hasonló minta alapján elnevezett élő videókra. Újabb két teljesen más fogda után végül nagy nehezen megtalálta a képét annak a szobának, ahol Rhyst is fogva tartották. Három páncélos sétált be a képbe, talán pont azok, akikkel a folyosón is találkozott korábban, mindenesetre úgy tűnt, készültek valamire, így jobb volt minél hamarabb indulnia. Még megbizonyosodott az útvonalban, majd sietős léptekkel az ajtó felé indult, ami a semmiből feltárult és egy állig páncélban lévő katona lépett be rajta, egyenesen rá szegezve a fegyvert.
- Elég furcsán viselkedik, katona. Csak nem gondolta, hogy ezzel a színjátékkal mindenkit átverhet?!- mondta, miközben fegyverével beljebb tessékelte Edricet, aki kezeit a magasba emelte. Feltűnt neki, hogy a parancsnok ezúttal egyedül volt, habár legalább akkora darab ember volt, mint ő maga, azért egy az egy ellen még talán volt esélye jól kijönnie a dologból. Nem teketóriázhatott túl sokáig, elvégre el kellett jutnia Rhyshez, mielőtt a nővel bármi is történt volna, így egy váratlan mozdulattal aktiválta a fénykardját és szökkent a parancsnok felé, aki szinte azonnal tüzet nyitott. Az első lövéseket még tudta reflexből hárítani Edric, de az egyik súrolta bal vállát mielőtt pont odaért volna a parancsnokhoz, szúrós és forró fájdalom nyilallt a sérülés helyébe és Edric kénytelen volt egy kézzel használni fénykardját. Ellenfele egy ugrással kitért Edric csapása elől, majd ismét tüzet akart nyitni, ám a volt jedi még időben megpördült a tengelye körül és egy rúgással hátára küldte a katonát, akinek a fegyvere kiesett a kezéből a becsapódáskor, s pár méterre arrébb csúszott.. Két lépés után a levegőbe szökkent Edric, hogy a végső csapással lesújtson, de a parancsnok még időben gurult jobbjára, majd egy gáncsolással Edricet is a földre küldte. A fejvadász tüdejéből kipréselődött a levegő a padlóval való találkozáskor, s ismét fájni kezdett eddig összeszedett összes sérülése, mintha a fájdalomcsillapító, amit a gyengélkedőn kapott elillant volna a csapástól. A parancsnok kissé kapkodva négykézláb próbálta elérni a fegyverét, de Edric egy mozdulattal két lábra pattant, majd lábánál fogva ragadta meg a katonát és próbálta visszahúzni. Az cserébe másik lábával egy rúgást irányított a férfi feje felé, aminek útját Edric a fénykardjával állta. A penge áthatolt a húson és csonton, felnyársalta ellenfelének talpát, szinte ketté metszve teljes sípcsontját. Hatalmas ordítás visszhangzott a fogdában, de Edric felpattant és egy döféssel véget vetett a küzdelemnek. Szinte zihált az adrenalintól, miközben tudva, hogy nincs sok ideje, deaktiválta a fénykardját és sietős léptekkel indult el a másik fogda felé. Nem állt meg senkinek, csak menetelt előre és igyekezett minél hamarabb a másik helyre érkezni.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


Csak idő kérdése volt, hogy mikor találtak rá az eszméletlen parancsnokra, így Edric szinte már futott a járatokon, hogy minél hamarabb a másik fogdába érhessen. Néhány saroknál lassított, hogy körbenézzen, nem jött-e senki, de útja egészen magányosnak bizonyult ezúttal. Alig pár kanyarra lehetett már, amikor is megszólalt a kastély riadó rendszere. A folyosón néhány fénycső immár a korábbi fehér helyett vörösen izzott, s villogással adták az emberek tudtára, hogy baj történt. Bakancsok hangját hallotta egy maga mögött hagyott járaton, ahogyan azok egyre sűrűbben kopogtak a fémes talajon, miközben ő maga a szapora lépteket szintén inkább rendes futásra váltotta. Egyik kezével zsebei mélyére nyúlt, s némi kutatás után találta meg a hosszabb távú kommlinket, amivel tudott beszélni Maxel és Crystaliaval az YT hajón. Csak reménykedni tudta, hogy a kastély nem árnyékolta le túlságosan a jelet, de mindenképp meg kellett próbálkoznia vele.
- Max, Crystalia, szálljatok fel, amint tudtok és emelkedjetek a magasba, hogy minél hamarabb fel tudjatok venni. Kissé rázós lesz a távozás, ha minden igaz- hadarta el lihegve, de meg sem várta a választ vagy a készülék visszajelzését, hogy el sikerült-e küldeni az üzenetet.
Újabb sarkon fordult be, a memorizált térkép alapján már jó folyosón járt, hamar pedig meg is pillantotta a fogda ajtaját. Már csak pár méterre volt, mikor megcélozta a konzolt, hogy hamar ki tudja nyitni, de az ajtó ekkor magától is feltárult, és egy sötét alak lépett ki rajta, sugárpisztollyal a kezében. A ruházatáról azonnal felismerte Rhyst, aki előtt éppen, hogy le tudott fékezni annyira, hogy ne lökje fel.
- Bocs… a… késésért!- szabadkozott kissé levegő után kapkodva- Sikerült letöltenem pár dolgot, de még nem tudom pontosan mit. Ha kijutott innen az adás, a társaim egy hajóval várnak odakint. Veled minden rendben?- hadarta el még, közben válla fölött átnézett, nehogy meglepetés érje őt egy osztag formájában. Még épp időben tette, ugyanis léptek újabb zaja hallatszott, a szűk járat elején pedig újabb négy sisakos katona tűnt fel, akik egyből tüzet is nyitottak mindenféle kérdés nélkül. Mivel már úgy is mindegy volt az álcának, Edric fénykardját a lövedékek előtt aktiválta és azzal kezdett védekezni, ezzel együtt lehetőséget adva Rhysnek, hogy viszonozza a tüzet vagy épp elmeneküljön.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan




Nyilván reflexből, de alkalmi társa egy kibiztosított E-11-essel fogadta az ajtónál, amit Edric egy ujjal szépen el is tolt magától, mielőtt a nő maga is leeresztette a fegyvert. Azt látta rajta, hogy elég morcosan fogadta az információszerzés kissé felszínes formáját, melynek a nő még hangot is adott és mintha még le is szidta volna a férfit, mint egy igazi nagyfőnök. Edric csak megrázta a fejét rá egy frusztrált sóhajt elengedve, elvégre körülbelül a teljes adatbázisukat lementette arra a hordozható memóriachipre, ami épp a zsebe mélyén lapult. Lehet, hogy nem volt rajta sok információ, lehet, hogy az összes titkukat megszerezték, ezt majd kiderítették, ha itt végeztek. Az idő nem épp az ő oldalukon állt egy ilyen akcióban és Edric úgy volt vele, hogy akármennyire is meg tudta védeni magát Rhys, azért bármikor történhetett olyan váratlan dolog, ami miatt jó, ha volt egy plusz szövetséges a környéken. És ha ez nem volt elég, akkor lehet nem őt kellett volna magával rángatnia a nőnek. Jobban belegondolva valójában Edric sem tudta, mit is várt az egész küldetéstől, mert egyelőre csak több és több kérdést kapott az eddigi utak során, mint valódi válaszokat. Családi hagyatékának köszönhette ezt az egészet, pedig milyen jól eléldegélt apja feltűnése előtt a saját kis világában! Egyszerre hátat akart fordítani az egésznek, meg nem is. Kíváncsi volt, milyen szerepet is szánt neki az Erő, és arra is, vajon egyáltalán képes lesz-e helytállni, mert Je Mester tanítása előtt, de még talán most is, önbizalma nem volt olyan hatalmas, mint a családi titok kiderülése előtt. Másrészt pedig ott érezte vállán mindennek a súlyát, olyan felelősséget, amelyet egész életében sem, vagyis talán csak jedi padawanként érezhetett korábban. Fejvadászként az épp aktuális prédára tudott koncentrálni, nagyjából látta is, kiket szolgált azzal, ha elfogta a gazfickót. Segíteni akart, mert ez benne volt a vérében, de volt benne egy érzés, amit nem tudott még egészen hova tenni. Talán félt?
Alig kapcsolta be a fénykardját a védekezéshez, Rhys újabb kioktatást intézett felé, amit a helyzet tükrében ismét inkább csak lenyelt Edric, miközben megforgatta szemeit, bár magában elkönyvelte, hogy kezdett kissé az agyára menni a folyamatos szekálás. Maxtől az ilyesmit félig sem vette volna már komolyan, de Rhys alapból olyan hangnemben mondta, mint egy parancsnok aki lehordja az egyik gyalogost. Nyilván ez sem volt véletlen a katonai múltjának köszönhetően, és Edric is tudta mi is egy parancs ex-jediként, ettől függetlenül így is szúrta a szemét, hogy ennyire nem tudott bízni a férfi képességeiben és inkább bébicsőszködött felette. Persze a nőnek igaza is volt, az Erő tényleg nem volt jelen valahogy a járaton. A hely szűkössége miatt amúgy sem akart túlságosan ugrálni, így inkább helyből igyekezett reflexből hárítani egy-két lövést és kitérni előlük, s közben hátráltak mindketten a folyosón, arra ügyelve, hogy egymást ne akadályozzák. Ahogyan a helyzet kezdett ismét szorosabbá válni, Rhys újabb parancsot adott ki, méghozzá, hogy Edric fusson.
- Ez komoly?!- szaladt ki Edricből a költői kérdés, hangjában pedig ott volt a frusztráció, de egy újabb sóhajtás után látta, amint Rhys fegyverét a vállára tette, majd kezei között apró villámok jelennek meg, ahogyan koncentrál.
~ Utálom ezt!~ dörmögött még magában, aztán futásnak eredt a kijárat irányába, miután deaktiválta a fénykardot. Még hallotta, amint az őrök kiabálnak a fájdalomtól, a folyosón a fények pedig először csak pislákolni kezdtek, aztán némelyik egyre fényesebben világított, majd ki is robbant a helyéről, szilánkokat lőve a járatba. Edric egyik karjával védte arcát az éles repeszek ellen, miközben tovább szaladt és arra gondolt, talán jobb is, hogy végül tényleg eljött. Egy ismerős helyre ért, pont ahol be is jöttek korábban. Itt megállt és hátrafordult, várva Rhys érkezését. Szapora légzését hallotta és a riadó idegesítő vinnyogását. Alig vette észre, hogy a kommlinkje is csipogott. Max volt az.
- Kölyök, milyen buliból hagytál már ki?- kérdezte. A vonal recsegett, nem volt teljesen tökéletes, de legalább tudta, hogy az üzenete kijutott.
- Csak a szokásos. Legyetek készen, ha szólok fel kell vennetek reptében minket- mondta bele, majd megszakította a vonalat és tovább várt Rhysre.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan



Nem igazán tudta eldönteni, hogy a léptek zaja, amit hallott, a valóság volt vagy csupán a képzeletének a szüleménye. A riadó hangos vinnyogása már kezdett irritáló lenni, mint egy mászó bogár a hátán, már lassan a feje is kezdett fájni tőle. Kissé közelebb ment a falhoz amolyan biztos ami biztos alapon félig-meddig fedezékbe húzódni, ha esetleg előbb értek ide újabb őrök, ne legyen túl könnyű préda a vadászok számára. Aztán zajt hallott a folyosó felől, ahonnan jött, reményei szerint Rhys követte, bár kezeit egyik oldalon ott tartotta az alkalmi sugárfegyver, illetve fénykardja mellett, hogy elég gyorsan változtasson, ha a helyzet úgy kívánta. Szerencséjére nem kellett egyiket sem használni, a nő tűnt fel a járat végén a kiszélesített “teremben”, noha arcát immár ismét takarta a sisakja.
- Erre hoztak be- mutatott hátra, majd biccentett is, hogy kövesse a másik- Nagyjából megjegyeztem a kastély alaprajzát. Nem egy kis helyről van szó a föld alatt- jegyezte meg menet közben, s szaporává tette a lépteit, amitől Rhys valószínűleg már kocogni volt kénytelen, de az idő nem nekik dolgozott. Mögöttük immár nem csak képzelődve hallotta a lépteket, melyek egyre közelebb értek. Vállán hátra-hátrasandított, de még nem látott senkit Rhysen kívül, csak a kanyarodó folyosó falait. Az ismerős fémből kiépített alagútba értek, ami azt súgta a férfinak, hogy már nem lehettek messze attól a kijárattól, amin bejöttek még az eszméletlen Rhyssel.
- Mindjárt ott vagyunk!- suttogta hátra, miközben a kommlinkjét is aktiválta- Max, ereszkedjetek le, de csak lassan. Még öt perc- mondta nekik, a sistergős vonalból pedig annyit még kihallott, hogy fejvadász mentore egy “Vettem!” választ küldött. Ekkor feje fölött becsapódott egy lézernyaláb a plafonba, amitől reflexből behúzta nyakát, majd a falhoz csapta magát és remélte Rhyst sem találta el semmi. Az alagút távolabbi végében, úgy ötven méterre feltűnt egy újabb osztag KV katona, egyikük szeméhez tartotta fegyverét és tüzelt, fedezéket nyújtva a többinek, akik közeledtek. Fedezék híján a legtöbb, amit tehettek, hogy tovább futottak, így a férfi is nekiiramodott. Már látta a járat végét, miközben mellette és Rhys mellett is jópár nyaláb elrepült.
Aztán a sötét plafont felváltotta a sötét, szürke felhőkkel tarkított égbolt, talpuk alatt a fémes padló helyett már a sötét, murvás talaj volt. Edric azonban egyből lefékezett, odakint ugyanis a kijáratot ugyanolyan sisakos katonák állták körbe, mint akikkel eddig is dolguk volt. Legalább egy tucat volt belőlük, ráadásul társaik lemaradva ugyan, de érkeztek mögöttük. Maxnek és Crystalianak az YT-vel még nyoma sem volt, de még csak a hajó hajtóműveit sem hallotta Edric.
~ A francba!~ morgolódott magában, miközben egy sanda pillantást vetett Rhys felé. Bekerítették őket, innen nem igazán volt menekvés. Ha a nőt még élve is akarták, ő maximum felesleges teher volt, akit jobb volt gyorsan kivégezni.
- Hol a fenében vagy, Max?!- suttogta vicsorgó fogakkal, miközben idegei pattanásig feszültek.
A semmiből aztán egy ismerős morajlás ütötte meg a fülét. Az YT hajó kitört a felhők közül, majd éles lassítással állt meg alig 10 méterrel fölöttük, jókor port az arcukba kavarva. Edric köpködni kezdte a koszt és kavicsot az arcából, miközben hunyorogva kereste a rámpát. Amint megvolt, Rhysnek is jelzett, hogy ugorjon, majd ha a nő már fent volt, ő maga is megtámogatta az Erővel ugrását, hogy eltűnjenek.
Alig, hogy a fedélzetre ért, már kiabált is a pilótafülkébe.
- Szálljatok fel azonnal!

Ha kissé végre kifújta magát, beletúrt a zsebébe és elővette a memóriachipet, majd Rhysnek adta át.
- Rajta a teljes adatbázisuk. Remélhetőleg valami használhatóval- mondta egy mosollyal, aztán ha a nő elvette, ő már el is kezdte levenni magáról az egyenruhát. Már szinte viszketett benne egész teste, mintha az a sötétség, ami az egész szektát átjárta volna beleivódott volna már a ruhába is.

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


Nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan Edric elsőre elképzelte, de ez nem is volt akkora gond, sőt. Ugyan az YT hajtóművének hangját már hallani lehetett, azért tenyere izzadni kezdett a katonák láttán és eszébe jutott, hogy elszámolta magát egy kicsit. Egyszerre szinte lángolni kezdett az arca, bár nem igazán tudta eldönteni, hogy a nem túl hosszú futástól, vagy épp az idegességtől. Fénykardjának markolatát szinte tenyerében érezte az Erőn keresztül, de egyelőre nem mozdult, csak várta, mit léptek az ellenfelek. Átgondolva az egész küldetés sikere azon múlt, hogy ő maga mit rontott el vagy épp mennyire volt szerencsés. Ahogyan rögtön az elején, úgy itt a végén is úgy érezte, hogy valójában felesleges teher volt a nőnek, noha tényleg nem értette, akkor egyáltalán miért is bízott annyira benne, hogy szóljon neki erről a helyről. Na persze a szerencséjének is pont a menekülés közben kellett kifogynia, hiába járt az YT közel, ha nem ért Max és Crystalia ide pár másodperc múltán, valószínűleg már késő volt. Bármennyire is volt kiváló harcos Rhys, vagy épp átlagos Edric, azért a túlerő ezúttal hamar ellátta volna a bajukat és nem sok maradt volna belőlük. Volt benne egy gondolat, hogy megpróbálja valahogy elterelni a katonák figyelmét és alkalmat adni Rhysnek a menekülésre, de tudta, hogy valószínűleg amúgy is jobban kellett nekik a másik, mint a férfi. Jelentéktelen volt, de talán pont ez is válhatott előnyére a Rhand Varázslói elleni küzdelemben és bátyja utáni nyomozásban. Rhyst elég sokan ismerték, és szinte celeb volt az itteni körökben, egy “trófea” amit körülbelül mindenki meg akart kaparintani. Szörnyű érzés lehetett, legalábbis Edric már a gondolatot is utálta.
Azonnal libabőrössé vált egész testében, elsőre csak jeges ujjakat érzett a bőrén végigfutkosni, ahogyan megérezte az Erőn át mindazt, amely épp Rhysből tört elő, mint egy gejzír. Annak lökéshullámai szökőárként indultak el láthatatlanul a környéken, elsőként Edricet elérve és próbálva magával rántani. Félelmet érzett magában, és egy pillanatra még a nőre is meredt, ám látta, ahogyan mindez egyre komolyabb hatást ért el az üldözőik között. Edric megpróbálta csupán elengedni ezt a zsigeri érzést, a vadállati ösztöneinek egyik legrosszabb formáját és igyekezett a Fényben maradni. Nem volt könnyű már csak a korábbi gondolatai miatt sem, de visszaemlékezett Dantooine békés oldalára, ami valamelyest segített neki. A fegyveresek ezzel szemben pánikolni kezdtek, nem értették, mi történik velük, majd az első után az összes többi is elmenekült a helyszínről, már nem is látták őket. Edric elismerő arccal bólintott Rhys felé.
- Meg kéne tanítanod ezt- mondta komolytalanul, miközben Max és Crystalia is megérkezett a közelbe, jókora port felkavarva a finom vulkanikus talajról. Hiába hívta azonban Rhyst, ő inkább a saját hajójához akart visszamenni. Edric sóhajtott a dologra, elvégre simán megoldhattak volna egy dokkolást a bolygó körüli űrben “Picúrral”, de az eddigi rövid idő alatt is megtanulta, hogy inkább ne mondjon ellent a nőnek. Ettől függetlenül a zsebébe nyúlt és átadta az adathordozót, végső soron őt illette a dolog.
- Ebben az esetben legalább várd meg, míg szólunk, hogy tiszta az út. És engem is érdekelne, mit sikerült ellopni innen, úgyhogy, ha találsz valamit, remélem megosztod, de ezt rád bízom- magyarázta, majd még kézfogásra nyújtotta a kezét egy vigyorral- Az Erő legyen veled!- köszönt el még egy biccentéssel, majd a rámpára ugrott.
A hajón lenni olyan volt, mintha hazatért volna, bár végső soron nem is a saját járműve volt, azért valamelyest mindig hasonló érzés töltötte el, amikor ismét látta a folyosót a pilótafülke felé. Odaérve Crystalia és Max mindketten felvont szemöldökkel néztek rá, amire Edric csak legyintett.
- Hosszú sztori, később elmesélem. Gyorsan nézzük meg, tiszta-e a terep a leszállóhelyünk felé utána pedig tűnjünk innen!

FELSZERELÉS:

Idő: Ismeretlen idő, 61.5 MU
Helyszín: Kalakar Hat
Cél / Feladat: Információt szerezni a KV és Rhand Vaárszlóiról
Játékostárs: Rhyssa Edaara Quillan


Egy mosolyt még kicsalt Edricből, hogy Rhys nem csak elvette az ellopott adatokat és megtartotta magának, de egyből meg is akarta osztani azokat, méghozzá Coruscanton. A férfi rábólintott a dologra, bár amint felszálltak a magasabb atmoszférába az YT-vel és megkapták a kódokat is Rhystől, kiengedett magából egy sóhajt. Több mint egy évtizede nem járt azon a planétán, amióta megszökött a Jedi Rendből, valahogy pedig furának érezte a visszatérés ürügyét. Nem igazán tudta megfogalmazni, miért, talán csak azt várta, hogy akkor téved ismét oda, ha a Renddel volt újra dolga. De a csillagköd és galaxis ennél nagyobb volt, és nyilván nem körülötte forgott minden, bármennyire is ezt súgta volna bárki egoja. Kíváncsi lett volna mennyit változott a Templom maga, de mint dezertőr, valószínűleg a közelébe sem jutott volna. Ha pedig mégis, el tudta képzelni, hogy a jedik rögtön be is záratják árulóként megbélyegezve őt. Valójában teljes joggal megtehették volna vele, de Edricnek azért lett volna pár keresetlen szava mindezek ellen, hiszen az egész onnan eredt, hogy a Tanács mennyire öntelt és önző maradt olyan konfliktusok kérdésében, amelyek milliók életét tették tönkre. Az Erő akarata pedig ürügynek nem volt megbocsátható Edric szemében. Mindig volt megoldás, még ha azért a mocsárban is kellett gázolni nyakig elmerülve.
Ahogyan gondolataiba révedt, észre sem vette, hogy Max és Crystalia is bámulják kérdőn. Az YT közben már bolygó körüli pályára állt, és épp a számításokat végezte a hipertérugráshoz Coruscantra, mire Edric felocsúdott saját elméjéből.
- Mi az?- kérdezte a többieket, akik egymásra néztek majd ismét a férfira. Max az egyik szeméhez mutatott, amire leesett a volt jedinek is, mi volt annyira érdekes rajta.
- Elvileg csak egy monokli és semmi komoly. Az egyenruha pedig a beépüléshez kellett. Bár látnotok kellett volna milyen katonák voltak a helyen. Még nálam is túlméretezettebb hústornyok…
- Már Te is elég természetellenesnek tűnsz, Kölyök- jegyezte meg Max egy vigyorral, amire Edric csak legyintett- Bár gondolom ezek a fajták nem rettennek el némi génmódosítástól sem- tette még hozzá az öregebb egy vállrándítással. A hajó közben egy csipogással jelezte, hogy kész volt a kalkulációval, így a hajót fénysebességre is kapcsolták.
Út közben Edric elmesélte részletesen a történteket, itt-ott egy-két részletet inkább kihagyva, vagy kiszínezve, de végső soron őszintén lefestette a küldetés kissé furcsa és kacskaringós eseményfonalát.
Amint kiléptek a hipertérből, eléjük tárult Coruscant nyüzsgő forgataga már az űrben is. Hajók ezrei igyekeztek épp belépni az atmoszférába, vagy a fordított irányban menekülni a gravitációs vonzásától a planétának. Max és Edric szinte egyszerre sóhajtottak fel a bolygó láttán, amire Crystalia furcsán is nézett a két férfira.
- Mindkettőnknek van némi puttonya erről a helyről- mondta Max, egyben válaszolva is a levegőben lévő kérdésre. Edric annyit tudott a másik Coruscanthoz köthető bajáról, hogy egy munka miatt járt már az alsóbb szinteken, valahol az 1300-as alatt. Részletekről nem tudott, de elvileg örült neki, hogy ép bőrrel megúszta és azóta ő sem tette be a lábát ide. Érdekes módon alig két évvel azelőtt történt mindez, hogy Edric is elszökött volna. Az Erő és a kifürkészhetetlen útjai, ugyebár.
A hajóval végül leereszkedtek a felhőkarcolók közé, és a navigációs computert követve haladtak a 62-es katonai kikötőhöz, ahová a találka meg lett beszélve. Edric az ablakon át figyelte az elsuhanó épületeket, egy nagyobb épület mögül pedig feltűnt a Jedi Templom sziluettje is a távolban. Szíve kissé hevesebben kezdett verni és a torka is kiszáradt, amint meglátta az épületet. Azonban, innen a távolból is egyre biztosabban tudta, érezte, hogy sosem tartozott oda. Olyan volt látni most, mintha egy árvaház lett volna, felnőttként inkább csak egy intézményként látta már, mint valódi otthonnak. Ami azt illeti, neki sosem volt otthona, hiába gondolta naivan egykoron, hogy a Templom az. Vajon a Tanács érzi a jelenlétét? Tudják, hogy visszatért? Nyilvánvalóan nem. Még csak azt sem tudják, vagyis nem is érdekli őket, hogy létezett. Fejét elfordította a Templomtól és inkább a többi felhőkarcolót figyelte elsuhanni mellettük, melyeket anno gyerekként az éjszakai “kirándulásai” alatt oly sokszor látott fényleni a sötétségben.
Mikör a kikötő közelébe érkeztek, elküldték a kódot, amint kapcsolatba lépett valaki velük, majd az utasításokat követve szálltak le. Edric küldött egy üzenetet Rhysnek szinte rögtön, hogy pontosan hol szálltak le, és várta a választ. Ha minden igaz, nem sokkal később indult el, mint ők, így talán nem kellett túl sokat várni.

FELSZERELÉS: