Pantfelin

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

A kérése után Lance megkapta a leírást Tristan-ról, mert csak egy főről tudtak adni neki ezt. Ez a leírás egyezett azzal, amit a nőtől kapott képen, ez a férfi volt. Furcsa mód a másikról, az öregemberről nem kapott semmit, ellenben ezt mondták itt neki, hogy jelenleg egy testben van a férfival – Tristannal – és képes az alakváltásra, ami nem könnyíti meg a keresést. Ez furcsa volt, mert ilyesmiről nem szóltak neki, főleg nem, hogy egy testben lenne a két személy.

Ezek után úgy döntött, hogy elindul a kincstárba, ami egy szinttel volt lejjebb ehhez a felső részhez képest a nemesi negyedben befúrva a domboldalba, mélyen a föld alatt, azt tudhatta a „teste” emlékeiből, hogy a kincstárat lezárták mágikusan még az ostrom elején, mert ott őrizték a lakosság vagyonát. A tárgyról semmit sem tudott, amikor a feladat megkapásakor rákérdezett – ha megtette – akkor azt a választ kapta, hogy ez nem tartozik rá, neki azzal nincs semmi dolga, nem a tárgy a feladata.

Mivel ki kellett jutnia a negyedből, ami nem lesz egyszerű, tekintve a szökevények miatt lezárták az egészet elindult a kapu felé. Odáig még eljutott, de a kapu le volt zárva és megállították. Amikor a paranccsal érvelt, akkor a lepecsételt iratot kérték – ami szabvány eljárás volt vészhelyzetben – tőle azelőtt, hogy kiengedik innen. A kapuban legalább tíz őr volt legalább és odakint a nemesi negyedben is legalább két tucatot látott a közelben, ahogyan kinézett a rácsos kapun keresztül a nemesi negyed főútjára.

---

Tristan már nem tudott körbenézni a városfalon, amíg Niteris nézelődött addig ő csak feküdt az eget bámulta. Így később tudta megnézni őket, amikor már a szimbionta visszamászott a testére és lent az utcákon távolabb látta őket. Ott ugyanazt látta, mint másik is, mire pedig engedélyt adott már azt vehette észre, hogy régen lent vannak a falról az utcán és az engedélye előtt ismét átvette az irányítást felette a szimbionta.

Niteris feltudta venni a katonák egyenruhájának külsejét, ezt itt minden gond nélkül megtudta tenni, hála annak, hogy ezek egyszerűbbek voltak, ahogyan a kiborg szemet is eltudta takarni egy szemfedővel. Azt pedig sajnos hiába remélte, hogy kisebb létszámú katonai csoportba fog érkezni, ilyen nem volt. Békeidőben bizonyosan így lett volna, de most nem volt az, még mindig ostromolták a várost igencsak erősen. Többször a páros feje felett is elszállt egy-egy lövedék, hogy aztán valamelyik épületbe, vagy épp nem látható pajzsba/védőmezőbe csapódjon.

A szimbionta a kiborg gazdatestével tudott olyan úton haladni, ahol nem találkozott senkivel, el lehetett kerülni az őrjáratokat is. így ennek köszönhetően időnként be is lehetett látni némelyik házba, ahol éppen nem volt elreteszelve az ablak, akkor letakart bútorokat lehetett látni. Ez pedig nem csak egy házra volt jellemző, hanem az összes ilyenre. Ez magyarázatot adhatott arra is, hogy miért nem volt sehol egyetlen civil sem, vagy miért nem működtek az ipari dolgok lejjebb.

Ahhoz a helyhez, ahova menni akart a felső szintre vezető hatalmas kapu előtti széles utcán is át kellett mennie. Itt viszont nem lehetett úgy átmenni, hogy ne vegyék észre. így most tőle függött, hogy miként is megy tovább. Kimegy-e a nagy útra, ahol nagyon sokan fogják látni, mert a kapuban is voltak őrök, vagy pedig valamilyen más módot keres, hogy elérje az épületet. Az előtt levő út nagyjából húsz-huszonöt méter széles volt, szóval nagyon nagy és hallani is lehetett, hogy több tucat személy lehet ott.

Mivel ez eléggé eltér attól, amit felvázoltál, azért vágtam itt félbe, mert itt nem egy-két személlyel futnál össze, hanem több tucat katonával és nem akartam írni, hogy kimész, mert lehet, hogy nem tenné meg a karakter.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Lance úgy döntött, hogy felfedi magát, csak azt a tényt felejtette el, hogy valakinek a külsejét kapta meg, nem pedig egy újonnan kreált személyét. Az emlékekből meg tudhatta, hogy az érintett delikvenst megölték, hogy ő átvehesse a helyét. Ez akkor ugrott be neki, amikor ezt mondta – legalább is a gyilkosság – a másik részt tudta, hiszen máshogyan hogyan kaphatta volna meg a férfi emlékeit?

- A SHIELD nem így dolgozik, volt már velük dolgunk! – mondta a kapitány, aki ott volt. – Amikor jönnek sem álruhában, nem a MI emberünk képében, és mindig az MI:13-al érkeznek, vagy a Britannia Hadtesttel nem magányosan! Nélkülük a világunkba se tudnának jönni! Hol van az igazi Tadhg Mullen és mit csinált vele?! Azokkal van, akik megtámadtak minket?!

Közben mindenki, aki itt volt fegyvert rántott, jellemzően kardokat és lándzsákat, illetve páran íjat és számszeríjat is. Ennek köszönhetően éppen hat kardos és négy lándzsás állta körbe rászegezett fegyverrel, a falról pedig további öt íjász célozta be, ebből három sima íjjal, kettő számszeríjjal. Az MI:13 és a Britannia Hadtest semmit sem mondott Lance-nek, hogy mik ezek, vagy milyen csoportok lehetnek.

- Tegyen le minden felszerelést, a talizmánt is. A mágusok megvizsgálják, ha biztonságos, utána visszakaphatja! – hangzott a parancs.

---

Niteris furmányos módon úgy döntött, hogy lejjebb halad, amíg tud, hogy minél kevesebb őr legyen az át menetelhez. Úgy nagyjából négy-ötháznyit tudott csak lejjebb menni, mert ha tovább próbált volna, akkor ott őrökbe ütközött volna ismét, ahogyan egy főút menti házat őriztek az egyik mellékutcában, ami merőlegesen futott azzal az utcával, ahol ő haladt. Azaz pont mellettük kellett volna elmenni.

Azonban szerencsére tényleg történt a kapunál valami – amiről Niterisnek ugyan fogalma sincs, hogy mi volt – de kapóra jött, mert az őrök többsége elindult oda, vagy éppen arra fordult. Amennyire látta a szimbionta mindenki, így gyorsan áttudott sunnyogni a másik oldalára a széles utcának anélkül, hogy bárki is észrevette volna. Ott most jelenleg az utca mellett volt közvetlen az egyik épület oldalához lapulva várakozott.

Innen, ha benézett az épületek felé és az utcákra, amik itt voltak láthatóan pontosan hasonló elrendezésű volt ez a fele is a negyednek, mint a másik. Két-három ház után utca, vagy sikátor, vízszintesen és párhuzamosan is. Innen most őrök nem látszottak, de ki tudja, hogy beljebb hol vannak, vagy mikor fogják itt az utcán folytatni a járőrözést…

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Lance ugyan nem tudta, de egyre jobban és jobban vágta maga alatt a fát. Ugyanis arról nem tudhatott, hogy a SHIELD-nek itt semmilyen fennhatósága sincs és egy titkos nyomozást sem hagyna jóvá sem az MI:13, sem pedig a Britannia Hadtest, mert nekik is megvannak a saját embereik. Hirtelen a semmiből erős fájdalom hasított a fejébe, ami néhány pillanatig tartott.

- Megölték – hallatszott egy női hang hátulról. – Nem ő, neki köze sem volt hozzá. A mágia bűzlik Morgan LeFay-től… ez csak egy szerencsét…

Itt tépték le a talizmánt róla, így a folytatást nem értette, hogy mi volt az. Csak annyit érzett, hogy valamilyen láthatatlan erő hátrakényszerítette a karjait a háta mögé és bilincsbe fogta azt. Noha nem érzett semmit sem, ami tartotta volna a karját, mégsem tudta normál emberi erővel mozgatni azt. Hogy erősebben tudja-e, jó kérdés.

A felszerelését elvették és valaki a vállánál fogva fordította meg befelé a negyed közepe felé és lökött rajta egyet jelezve ezzel, hogy induljon meg. Így megfordulva egy vöröses-szőke hajú tündér nőt láthatott meg, aki eddig nem volt itt, ő varázsolhatott az előbb. Ő is intett a fejével, hogy Lance induljon.

---

Niteris továbbra is próbált arra a helyre eljutni, ahol az épület falát kellett csak megmásznia ahhoz, hogy elérje a célt. Ezt sikerült is megtennie, bár az őröket azért igencsak kerülgetnie kellett. De itt a falnál, hogyha visszavette a fal kinézetét, akkor ismét távolról szinte teljesen észrevétlenül tudott haladni. Mindez tökéletesen ment addig a pontig, amíg el nem érte a fallal való egy magasságot.

Ahogyan innen haladt volna feljebb hirtelen olyasvalami történt, aminek nem igazán lett volna szabad. Niteris ugyanis valószínűleg Venomból készítették, vagy valamelyik belőle készült laborban létrehozott szimbionta utóda volt, mert képes volt bármilyen falon, felületen megtapadni. Most azonban minderre képtelen volt, egyik pillanatról a másikra a tapadása eltűnt.

Itt pedig be is következett, aminek ilyenkor történnie kell – kivéve a rajzfilmekben, ahol még van ideje lenézni, vagy felnézni értetlenül az adott rajzfilmfigurának – azaz jó tizenöt-húsz méter magasságból zuhanni kezdett Tristan testével lefelé, egyesen a macskaköves útra. Mindent képes tenni, ha szeretne, csápokat lőni, az külseje még mindig a fallal volt egyforma, csak valamiért nem tudott megtapadni a falon…

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Niteris a falban nem tudott megkapaszkodni, azonban a csápokkal való haladás az sikeresebbnek volt mondható, addig a pontig, amíg hirtelen meg nem állt a levegőben. Ha próbálkozott szabadulni, akkor észrevehette, hogy egy gömb alakú energiamezőben van, ami áttetsző, ennek fényében olyan volt ez, mintha lebegett volna a levegőben. Nem messze a falon maguktól a nőt láthatta meg, akit korábban már ő és Tristan is kiszúrtak a toronynál, akit hívtak, hogy találják meg őket.

A szerencse azonban a hármas pártján volt, sokkal rosszabbul is végezhették volna a dolgokat, de nem így történt. Mind Lance-t, mind pedig a Niteris/Tristan párost egy helyre vitték. Itt Lance megismerhette, hogy tényleg a férfi volt az, akit keresett, bár az idős öregember sehol sem volt, akiről még beszélt neki a nő. A kis társaság először, amikor a föld alá mentek hihették, hogy valamilyen börtönbe, vagy pedig kínzóhelységbe viszik őket, de szerencsére nem ez történt, köze sem volt ennek. Az történt, amit a Niteris/Tristan párosnak mondtak korábban.

Egy biztos, hogy az itteni katonák és őrség arcán nem látszott olyan érzelem, ami kellemes lett volna az irányukba. A helység, ahova vitték őket egy olyan terem volt, ahol számtalan térkapu látszott fenntartva. Az egyik felé lökték a társaságot, majd át a kapun őket. Az átérkezés után erős napsütés fogadta őket, majd még néhány tárgy – Lance dolgai – is a földre estek a mágikus nyakéket leszámítva. Egy utcán voltak, sétálóutcában egészen pontosan, körülöttük pedig németül beszéltek, az épületek is határozottan németnek néztek ki.

A Niteris/Tristan páros felismerhette a környéket, ez az a hely volt, ahonnan elindultak korábban. Végeredményben Lance teljesítette a feladatot, amit kiadtak neki, hazahozta azt/azokat, akiket kellett. Niteris és Tristan azonban nem tudták teljesíteni a parancsot, ami részben ugyan az ő hibájuk volt, részben a megbízóé és azé, akinek harmadikként velük kellett volna tartania, de még csak a térkapun sem ment át, nemhogy máshol segített volna.

A kulcs ugyan nem lett meg, de Morgan úgy számolt vele, hogy a tárgyat nem vitték el, így később még lehet próbálkozni. Sikertelen, félsikerű akció ide, vagy oda a most is esedékes egymillió dollárt így is kifizették mindhárom személy részére.

Vége a tizenkettedik résznek.

---

Azt ugyan homály övezte, hogy a Kree Sztelláris Birodalom megszerezte-e, amit akart, vagy sem, de az bizonyos volt, hogy Avalonban elég nagy ellenállásba ütköztek, olyanba, amit nem vártak, főleg nem egy középkori szinten levő társadalomtól. Az egész végén több hajót is vesztettek és kénytelenek voltak visszavonulni és elhagyni a dimenziót. A mágiával ezúttal ők sem vehették fel a versenyt. Avalon felszabadult, a kree-k visszavonultak, egyetlen egy személy sem maradt hátra abban a vad és zabolátlan dimenzióban.

Hogy ezek után mik lehettek a terveik a kree-knek, főleg, hogy nem sikerült kideríteni azt, hogy miért is árulta el őket a tábornokuk nem derült ki. Lehet, hogy a túl lassú folyamat miatt, a mi a bolygón zajlott támadni készültek, hogy meggyorsítsák, de ekkor történt valami, amiért Layla Laskowsky volt a felelős. Ugyanis ő ébresztette fel a lezuhant hajót, ami kiküldte Annihilus flottájának a Föld koordinátáit. A kree-k pedig érzékelték azt, hogy a teljes sereg pontosan errefelé tart és napokon belül megérkeznek a Plútó vonalához.

Amint pedig megérkeznek egy teljesen új játszma fogja kezdetét venni, valami, amire egyelőre senki sem számított, így megjósolni sem lehet, hogy mi lesz a következménye mindennek…

Vége.