Pantfelin

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Prológus:
Hónapok teltek el azóta, hogy a kree-k ultimátumot adtak a Földnek és az visszautasította a gyors pusztulást. Azóta sok minden történt, többek között extra gyorsan sikerült egy wakandában levő férfi véréből kifejleszteni a „kree vírus” – ami nem kapott jobb nevet ennél – ellenszerét, így az embereknek is elkezdték beadni. Ennek köszönhetően legalább az agresszív hajlam csökkent, amit a vírus okozott. Azonban arra, hogy a vírus a természetben is hatalmas károkat okozott nem volt megoldás, sem ellenszer.

Az emberek már jól voltak, de a bolygó haldoklott és ez ellen a bolygó legjobb tudósai, élükön Reed Richard-sal tehetetlenek voltak egyelőre. Az állatok tovább hulltak, a növényzet tovább pusztult, egyre több és több helyen ütötte fel a fejét az éhínség. Az AIM hiába fejlesztett ki évekkel korábban olyan növényeket, amik tízszeres hozamot hoznak, nem volt annyi magjuk, palántájuk egyelőre, hogy a teljes bolygót ellássák élelemmel, hiába tettek meg mindent, tömegek kezdtek éhezni.

Ezen szörnyű időszakban a kree-k sem tétlenkedtek, mert ugyan a Földet nem támadták meg, de a volt valami Avalonban, amire a kree császárnak szüksége volt, így ez a Földhöz tartozó dimenzió volt az első, amit megtámadtak…

---

A feladatra, ahova menni kellett Németország egy kevésbé közismert települése volt. A megbeszélt időpontra egyelőre három személy érkezett meg. Mind a hárman a Hydra tagjai, így egyelőre úgy nézett ki, hogy házon belül fogja a társaság intézni mindezt. Niteris és Tristan már ismerte egymást, és olvashattak Chaos-ról is aktákat, őt pár éve szervezte be a Hydra, az USA-ban él és dolgozik, kutató, és robot gyártó cége van. A Hydra-nak is van természetesen titokban megrendelése tőle.

A találkozó egy hangulatos bajor pubban volt tartva, ami az esemény idejére zárva is volt. Az ajtóra is ki volt írva, hogy zártkörű rendezvény miatt zárva vannak. Nem sűrűn fordult elő, hogy a Hydra tagjai valamelyik fejjel találkoznak, most azonban ez egy ilyen alkalom volt. Ugyanis mire a társaság megérkezett – lehet, hogy egyszerre, lehet, hogy külön-külön – a pub nem volt üres.

Az „istennő” ugyanis már ott várakozott, igencsak provokatív megjelenéssel az egyik asztal szélén ücsörgött és a pubba nem túlságosan illően egy pohár bort kortyolgatott. Amíg mindenki meg nem érkezik maximum egy-egy biccentést engedett meg magának, csak akkor szólalt meg, amint mindenki megérkezett. De rövid volt, igazából nem mondott sokkalt többet, mint ami benne volt az aktában is, hogy egy kulcsot kell megtalálni. Igaz Morgan már elmondta, hogy nem kifejezetten kulcs az.

Egy képet is mutatott a „kulcsról”, hogy ez az, amit a város központi épületében tartanak, a legnagyobban a domb tetején. Még egy varázslatot is mondott a társaságra, hogyha belépnek az épületbe, akkor érezni fogják, hogy hol van a kő a könnyebb megtalálás miatt. Bemennek, kihozzák és visszajönnek ide. Ehhez pedig egy teleportkaput nyitott a nő, ami a tengerpartra viszi a társaságot. Egészen addig nyitva marad, amíg a közelében lesznek, ha távolabb mennek záródik, de a közelebb menésre újra kinyílik, amíg vissza nem térnek.

Ha esetleg volt valakinek kérdése, akkor arra válaszolt az indulás előtt, utána pedig már mehettek is. Ha az felmerült kérdésnek, hogy Asgardhoz hasonlóan itt sem működik a technológia, akkor a nő megnyugtatta a kérdezőket, hogy de, Avalonban ezek működtek.

Mint mindig felszereléslistát kérlek írjatok.
A hozzátok tartozó header, használjátok nyugodtan, ha szeretnétek a reag elején

Kód:

<center>[img]https://i.imgur.com/WjUMtNZ.png[/img]</center>

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

- Hail Hydra! – felelte a nő is a két férfi szavaira.

Niterisnek ezúttal nem volt kérdése, ellenben Tristannak igen. A nő arcára egy pillanatra meglepetés ült ki a kérdés után, de utána elégedetten bólintott arra, hogy a férfi ilyen téren is járatos és feltud tenni egy ilyen kérdést. Valószínűleg a legtöbben, akik megszólítják azoknak fogalmuk sem lehet erről, bár a Hydra kötelékében esélyes, hogy ennél azért jobb az arány.

- Ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor én sétálnék be a kőért és jönnék ki – mondta. - De sajnos nem ilyen egyszerű. A város határán ellenbűbáj van, azonnal megszüntet minden álcázó varázslatot, és a városba éppen emiatt teleportálni sem lehetséges.

Ennek fényében elég egyértelmű lehetett, hogy miért is volt a nőnek szüksége arra, hogy más végezze ezt a fontos munkát, ne pedig ő. Így ezért is nem ajánlotta fel azt, hogy láthatatlanná teszi a társaságot. Bár megjegyezte, ha szeretnék, hogy a városig így rejtetten tudjanak haladni, akkor megteszi mindezt, de bent erre a segítségre már nem számíthatnak. Ezek után pedig, ha tényleg nem volt kérdés át is mehettek a portálon.

Az átérkezés után rögtön a tengerparton találták magukat, nagyjából egy-két kilométerre lehetettek a várostól, ami jelenleg is ostrom alatt volt. A város teljes mértékben fantasy beütésű, azonban a levegőben sci-fibe illő kree vadászgépek repkedtek, amikkel sárkányok igyekeztek felvenni a harcot. Távolról kree ostromgépekkel lőtték a várost a tenger felől, ami körül egyelőre mágikus pajzs állt.

A tengerpart, ahova a társaság érkezett szerencsére kihalt volt, földi erőket nem is igazán lehetett látni egyik oldalról sem. Így akár észrevétlenül tényleg el lehet jutni a városig.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Azt Nitris és Tristan is tudhatta, hogy Cromwell nem katona volt, ha olvastak aktákat, abban benne volt, hogy tiszteletben álló civil, szövetséges, akinek robotkészítő gyára van és emiatt roppant megbecsült tagja a Hydra-nak, mert nem kevés robotot, és technológiát vásároltak tőle. Így tulajdonképpen sem Niteris, sem pedig Tristan nem volt a feletesse a férfinak, maximum tanácsokat adhattak neki, de parancsot nem, ahhoz mind a ketten túl alacsony rangúak voltak.

Végül ezen esetben, mivel úgysem volt túl tartós a láthatatlanság nem kérték a férfiak és át is mentek a kapun. Itt egyelőre elsőre még az tűnhetett fel a közlegényezés után, hogy akinek feltették a kérdést nem tartott velük. Mr. Cromwell még nem jött át. Így nélküle kellett, hogy elinduljanak a város felé. Mivel végül is nem kérték a láthatatlanná tevést, így teljes valójukban tették, ennek köszönhetően igencsak érdekes párost nyújtottak.

Tristan, aki inkább a kree-kre hasonlított a felszerelésekkel és a ruhájával – köszönhetően annak, hogy túl modern volt ide – és Niteri, aki pedig helyi középkorias viseletnek megfelelő álruhában volt. Egy ideig teljesen nyugodtan tudtak a tengerparton haladni, semmi sem akadályozta őket, sem a helyiek, sem pedig a kree-k. Amikor nagyjából olyan négyszáz-ötszáz méterre lehettek a városfaltól akkor kezdődtek a gondok.

Itt ugyanis a városfalon levő őrök, katonák kiszúrták őket. Látni lehetett, hogy tanakodnak valamin, miközben a párosra mutogattak többször is. Ilyen távolságból jó szemekkel, vagy épp műszemekkel ez tökéletesen látszott. Végül azonban a párosnak nem volt szerencséje és ki is lehetett találni, hogy min morfondírozhattak a falon, mert legalább harminc-negyven nyílvessző tartott feléjük a következő másodpercben.

@Chaos Cromwell ha ír, akkor be tud csatlakozni és akár utol is érheti majd a többieket.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Igazából valószínűleg már régebben látszottak, csak most értek olyan közel, hogy lőni lehessen rájuk, mert azért az íjak hatótávolsága sem volt véges. Az első nyilak elkerülték őket, de ezek után Niteris úgy döntött, hogy kiabálva elindul mégis, hátha sikerül valamit elérnie. Azonban nem volt túl sikeres, még úgysem, hogy Tristan felemelte a kezét.

Niteris haladt közelebb és közelebb, az ellenfeleik ismét rájuk lőttek. Tristan-t itt az mentette meg, hogy nem mozdult, azonban Niteris-nek nem volt olyan szerencséje, mint legutóbb, egy nyílvessző eltalálta a jobb vállán, és át is fúródott rajta. A nagy ereje ledöntötte őt a földről és a homokba szögezte. A fájdalom váratlan és erős volt, nem is beszélve az esésről, mire földet ért el is vesztette az eszméletét. Tristan ebben a pillanatban homokcsikorgást hallott a háta mögül, de mire megfordulhatott volna, egy erős ütést érkezett a tarkóján és minden elsötétült.

Amikor magukhoz tértek, akkor egy szobában feküdtek, mármint feküdt Tristan, friss ágyban, betakarva, valamilyen középkorias hófehér nadrág és ing kombóban. A társát sehol sem látta, aki jelen pillanatban pontosan ugyanazt látta, amit Tristan, az ő szemén keresztül. Niteris olyan érezhetett, amit halála óta nem. Újra szimbionta volt és a társának testében volt, amit egyelőre Tristan irányított. Az ajtó ekkor kinyílt és egy szürke bőrű tünde, vagy tündér nő jött be.

a hölgy:

- Üdv mindkettőtöknek, a nevem Rhiannon. Először is, elárulnátok, hogy ostrom kellős közepén, ha nem a kree-kkel vagytok valamilyen hátsó bejáratot keresnétek ahelyett, hogy a főkapun próbáltatok volna bejönni? Vagy ha már a parton, akkor egy fehér zászlót is lengethettetek volna. akkor nem néztünk volna ellenségnek titeket.

- Ami a démont illeti, megszabadítottuk a démoni befolyástól és mindkettőtökről leszedtük az átkot, ami rajtatok volt. Így a démon újra olyan furcsa lény lett, aminek szüksége volt egy gazdatestre, hogy túlélje, így most benned van. A felszereléseteket illeti, mindent megsemmisíttettünk, mert azokon is démoni befolyás volt és romlott mágia, illetve technológia, amit a kree támadás fényében nem tolerálhatunk a városban.

- Mivel épp támadás folyik, így megkérnélek titeket, hogy maradjatok itt a biztonságotok érdekében, amíg nem tudunk térkaput nyitni vissza a Földre. Van szükségetek valamire? – kérdezte még az ajtóból, mert nem jött beljebb.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Miután a nő elmondta, amit akart Tristan tette fel a kérdéseit, ezalatt pedig Niteris folyamatosan megállás nélkül beszélt, amit a férfi nem a fülein át, hanem egyenesen az elméjében hallott, ez abban volt rosszabb, hogy egyrészt nem tudta elhallgattatni fenyegetéssel, sem pedig befogni a fülét, így kénytelen volt tovább hallgatni a fejében a roppant lelkes és boldog szimbiontát.

A kérdése után Tristan meg is kapta a választ, egyrészt, hogy ő lett Niteris ideiglenes gazdateste, plusz még hallhatta azt is, hogy a szimbionta tényleg remekül érzi magát, talán túlságosan is jól, hogy újara önmaga lett. Közben a férfi további kérdéseket tett fel a tündérnek, aki készségesen válaszolt is ezekre.

- Nem, itt annyira nem vészes a helyzet. Ezen a kontinensen nincs semmi, semmi átjáró, semmi érdekesség, így itt csak azaz egy fémszerkezet van az égen, ami látszik. A fő kontinensen rosszabb a helyzet. Így megnyugodhattok, itt tökéletes biztonságban lesztek – mondta megnyugtatóan.

Azt Tristan jól sejtette, hogy az elhangzottak alapján valószínűleg már csak a saját biztonságuk érdekében sem engednék ki őket, így köpenyt sem valószínű, hogy kaphat. Szerencsére egy egyszerűbbet Niteris is képes volt alkotni magából, ha majd erre lenne szükségük, hogy meg akarnak szökni.

- Rendben, akkor maradjatok itt a saját biztonságotok érdekében. Hamarosan felhoznak ételt és ivóvizet, hogy ne nélkülözzetek semmit sem – mosolyodott el. – Ha valamilyen különleges kívánságotok lenne, a szolgálónak szóljatok és igyekszik segíteni. Amikor a portál kész lesz, én jövök majd szólni és elviszlek oda titeket.

Így ezzel, ha már a párosnak nem volt kérdése, akkor meg is fordult, majd becsukta maga mögött az ajtót, a páros pedig egyedül maradt, miközben odakint tovább folytatódott a háború.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Tristan máris szabadult volna ideiglenes szimbionta társától, aki emiatt nem volt olyan lelkes. Nagyjából öt-tíz percet kellett várniuk, mire kintről lépteket lehetett hallani, ami kicsit furcsa volt, annak fényében, hogy kőpadló volt a talajon, ennek pedig nem kellett volna hangot adnia. Az ajtó kinyílt és érthető is lett, hogy mi volt ez a hang.

Az ajtón ugyanis nem egy tündér, vagy ember lépett be. Hanem egy közel két méter magas, tömör kőtündér. A kezében egy nagy tálcát tartott, amin zöldségek, sült hús, kenyérlepény és egy kancsó bor volt megtalálható. Mivel ez középkori állapotú hely, így az emberek nem nagyon ittak vizet, hanem bort helyette, mert az jobb minőségű volt.

- Én vagyok a szolgáló és egyben a testőrötök – mondta.

Az ételt a páros, vagyis Tristan felé nyújtotta, ha átvette tőle, akkor odaadta, ha azonban nem, akkor közelebb lépett és letette az ágyra azt. Bármelyik eset is áll fenn, ezek után odaállt az ajtóba, kicsit mellé, de kellően úgy, hogy ne nagyon lehessen kiférni mellette. A mozgása alapján látni és hallani lehetett, hogy tömör szikla volt, nem csak a bőre ilyen.

- Ha szeretnéd, akkor odakint állok meg, ha pedig szükséged van valamire, csak szólj ki – ajánlotta fel.

Direkt nem írtam semmit arra, hogy megérinti Tristan és próbálkozik Niteris, mert a leírtak fényében nem vagyok teljesen biztos benne, hogy megpróbálja, meg még nem is beszéltetek vele semmit.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

A páros tovább beszélgetett egymással, illetve Tristan gondolkodott, amit jelen pillanatban Niteris is tökéletesen hallott, köszönhetően, hogy egy testen osztoztak, emiatt minden érzését, ellenérzését és rosszallását is pontosan ismerte a másiknak. A legkisebb gondolatot, érzést is érezte, tudta. De továbbra is el kellett viselniük egymást. Végül megérkezett az kőszerű nő is, akivel Tristan beszédbe is keveredett. A tálcát át tudta venni, kicsit nehézkes – révén tömör fa volt – de semmi olyan, amit a férfi nem bírt volna el.

- Nem igazán értem a kérdést – válaszolta a nő. – Elementál vagyok. kőből alkottak, addig tudok mozogni, beszélni, amíg szükség van rám.

Az okkultizmusban ezt leginkább a gólemhez lehetett hasonlítani, mágiával felruházott tárgy, ami ideiglenesen van életre keltve, ezt Tristan és Niteris is tudhatta. Nincs agya, nincs keringése, csontjai, idegei, ettől kezdve egy szimbionta sem volt képes irányítani őt. Viszont mivel mágikus, így pótolható, valószínűleg épp emiatt volt olyan feladatkörben, amiben. Volt bent szék is, amíg Tristan beszélt az elemnetál odament az ajtóhoz és megállt.

- Testőri feladatokkal ruháztak fel, nem vagyok katona. Elementál vagyok, ebből kifolyólag ülésre sincs szükségem, de nem is valószínű, hogy bármi elbírná a súlyomat. Miről akarsz tudni? – kérdezte.

Érzelme nem volt túl sok, de mivel kőből volt, nem is lehetett nagyon gépiesnek mondani, inkább olyan, mint a fantasy filmekben, amikor az entek, vagy valamilyen nem túl emberi, nem sok érzelemmel rendelkező lény beszélt. Közben az ablakon a nap is besütött a helységbe, rá az ágyra, épp semmi sem takarta el azt.

Kree Invázió 12 – Avalon Ostroma – A világok kulcsa





Pantfelin, Avalon

---

Az ablak nyitható volt, csak picit erősebben kellett elforgatni rajta az ablakkilincset és kinyitni, mert elég nehéz volt, de Trsitannak az ereje miatt sem volt túl nehéz. Odakint érezni lehetett a tenger sós illatát, és ami azonnal látszott így, hogy kissé „odébb” ott volt a főépület, ahova menniük kell. Így már azt tudták, hogy nem abban az épületben vannak. Ami még látszott, hogy magasan vannak, jó huszonöt-harminc méter – ez olyan 10 emeletes panel teteje – magasan lehetnek, valamilyen épületben.

Egészen pontosan toronyban, mert nem volt nehéz visszaemlékezni a város kinézetére, amit lentről láttak, amíg a parton haladtak. E szerint nagyjából a város szélén lehettek a kikötőhöz közel. Magaslaton voltak, a nemesi negyedben voltak valószínűleg, mert alattuk lent kövezett út volt, nem messze tőlük széles fal – ez is jócskán alattuk – amin őrség is sétált, és láthatóan harckészültségben voltak.
Amíg ezt nézegette Tristan és valószínűleg vele együtt Niteris is, addig a testőrük is válaszol a nem sokkal korábban feltett kérdésekre.

- Igen mágiával, nem, nem Rhiannon parancsnok készített, ő a városőrség parancsnoka. Nem tudok róla sokat. Ahogyan másról sem, a tudásom a harcra, védelemre és a készítőm által kapott parancsok teljesítésére irányul. Jelen pillanatban a Magányosok tornyában vagyunk, ez a fehérház, itt látják el a sérülteket, betegeket, mindez pedig a nemesi negyedben található.

A harcokra innen azonban nem lehetett rálátni, az pont a másik oldalon, a tenger felől zajlott. Ami pedig a falat illette, egyenletes márvány volt, azonban ha Niteris is nézelődött, szimbiontaként mindez neki játszi könnyedség volt, hogy ezen a falon akár Tristannal együtt is lemásszon, hála a képességének, ahogyan ezt meg is jegyezte a férfinak.