Egy leves rendel!

---

Hiuval Dorat, a Császár Hangja, a Sötét Tanács tagja, a Rejtélyek szférájának nagyura, a Császár közeli barátja, a Sötét Nagyúr és Csápfej – köszönhetően egy kis mitugrász szürke jedinek, aki mostanra a Nagoon Testvériség Nagymestere lett. Hosszú ideje volt már a Birodalom második embere, anzatija egészen pontosan, így időnként ráfért a lazítás. Amikor olyan lehetett, mint egykor, egy mezei anzati orgyilkos. Néha hiányolta azokat az időket, amikor ez így volt, amikor még nem volt a Császár tanítványa, majd a mesetere utasítására nem ölte meg azt a Sötét Tanácstagot, aki visszaszólt neki, amikor benyújtotta igényét az egyik szféra nagyúri címére. Ez a nap most más volt, kivételesen nem Dromund Kaas-on a Nexus Room-ban a privát részlegben iszogatott Lord Kalen Organa-val és Lord Xeth E’ron-nal, hanem a Csillagköd szinte másik végén, a hutt űrben volt az egyik hutt tulajdonában levő kaszinó és hotel űrállomáson. Egy sima fejvadászkodáson volt túl, néha neki is ki kellett kapcsolódnia és élvezte a vadászatot, így most ennek örömére, mielőtt visszaindult volna a Birodalomba, Ziost-ra, megállt pihenni egy kicsit és játszani. Ahogyan azt a rendes emberek szokták. Roppantul imádta azt, amikor egyszerű embernek adhatta ki magát. igencsak nagy varázsa volt mindennek. Amikor úgy lehetett emberek között, hogy azok nem rettegtek és féltek tőle. éppen ezért tudott remekül szerencsejátékozni is, ahol szépen megkopasztott másokat a nagy tapasztalatának hála.
Most pedig a bárpultnál ücsörgött és éppen egy korsó sört iszogatott, miközben a tömeget figyelte. Noha mióta a császár végrehajtotta a rituálét rajta nem lett volna szüksége arra, hogy táplálkozzon, de a sok száz éves megszokás, nem is beszélve arról, hogy a vadászat mennyire jó volt számára, ahogyan az is, ahogyan a másik levesét elfogyasztotta és annak az életereje az ő testébe áramlott. Így számára mindez már nem szükséglet, hanem sokkalta inkább élvezet volt. És most is vadászott, illetve igyekezte jól érezni magát. mind a szemeivel, mind pedig az Erőn át vizsgálta azokat, akik itt voltak, illetve csak elhaladtak a bárban, tovább álltak. A legtöbben érdektelenek voltak, nem voltak Erőérzékenyek, sem használók, vagy ha igen, akkor túlságosan gyengék voltak ahhoz, hogy élvezetet nyújtsanak, vagy akár a legkisebb kihívást. Egyelőre úgy tűnt a számára, hogy semmilyen érdekesség nem lesz ezen a helyen, maximum a sör, amit iszik, meg a nyeremény, amit elnyer mindenki mástól.
Bár még korai volt a nap, ki tudja, hogy a későbbiek mit is tartogattak a sötét nagyúrnak…

felszerelés/egyebek:

---

Hiuval békésen iszogatott és az itt lévőket mustráta diszkréten meg kellett állapítania, hogy bármennyire is jó a hely, ahol most volt a Nexus Room katnina sokkalta jobb volt Kaas City-ben, mint ez a hely. Ott ugyanis ő, Xeth és Organa külön VIP helységet tartottak fenn. Mivel gyakran előfordult, hogy álruhában mentek és olyan helyen, ahol más nem látta őket, így még a tulajdonos sem tudta, hogy kiknek adta ki örökös időre a VIP helységet. Ott szoktak elég gyakran lenni, már amikor mind a hárman Dromund Kaas-on szoktak lenni. Saját maga volt az, aki a legritkábban van ott jelen, hiszen saját magának Ziost-ra is kellett felügyelnie. De most ez nem a Birodalom volt, hanem egy másik hely és végül egy igencsak érdekes személy érkezett meg a helységbe. Noha elég széleskörűen voltak itt emberek, egyéb lények, nem sokkal később egy igencsak feltűnő jelenség sétált be a helységbe. Már most tudta, hogy Xeth mit meg nem adott volna, hogyha itt lehetett volna és elkaphatja azt a nőt. Lehet, hogy éppen más alakban volt, mint amin a körözése volt kiadva, de az Erőmintázata alapján a férfi megismerte. Hogy hol is látta őt korábban? Az maradjon meg a Rejtélyek szféra nagyurának saját rejtélyének. A lényeg az volt, hogy pontosan tudta, hogy Heiwanna Miin Klodov érkezett meg a helységbe. Egyelőre nem mozdult, csak várakozott, hogy a másik mit is fog tenni. egyelőre úgy tűnt a férfi számára, hogy a másik csak egy italt rendelt, így amikor kivitték neki, akkor magához intette a felszolgáló droidot.
- Még egyszer ugyanazt a hölgynek, amit rendelt – mondta.
A droid csak bólintott és visszament a pulthoz, alig fél perccel később a droid az itallal oda is lépett Miin-nek és letette elé a teli poharat. Majd a férfi felé mutatott.
- Az úr rendelte önnek – mondta.
Ekkor már Hiuval arrafelé pillantott, ha elkapta Miin tekintetét, mert a nő arra nézett, akkor kicsit megemelte a kalapját üdvözlésképpen.
- Egy ilyen szép hölgynek nem kéne egy ilyen helyen egyedül iszogatnia, veszélyes lehet. Gammel Velesar, szolgálatára. Megengedi, hogy csatlakozzam önhöz és vigyázzak önre, amíg itt van? – kérdezte és egy lekenyerező, profi mosolyt is megengedett magának a nő irányába.
Mivel nem tudta, hogy mit fog mondani a másik, főleg, hogy nem mászott bele Erővel sem a fejébe, így egyelőre türelmesen a saját italába belekortyolva várta, hogy a nő mit is fog mondani a szavaira. Bár, ha az akták nem csalnak, akkor közvetlen, barátságos, így jó esélye van arra, hogy elfogadja a felajánlást.

felszerelés/egyebek:

---

A férfi némileg elegánsabb, ám mégis laza ruhát viselt. Egy hosszú vörös kabátot, alatta zakót, inget, ehhez nyakkendőt. Az ing hófehér, a zakó fekete, ahogyan a nadrág rész is, meg a bakancsa, a nyakkendő is vörös. Valószínűleg az érdekes színösszeállítás mókásnak kellett volna, hogy hasson, de rajta jól állt. Egy vörös lencsés napszemüveget is hordott, amin keresztül nem látszott a szeme, Miin csak saját magát láthatta az üvegen. A kalapja is ugyanolyan vörös, mint amilyen a kabát, és a kalap alól pedig még vállig sem érő fekete haj kandikált elő. A bőre kissé világos, de nem túlságosan, ezeken felül hófehér kesztyűt is viselt még. A nadrágja övében két westar látszott, hagyományos fegyver, amit nagyon sokan használnak, sima átlagemberek, fejvadászok, mandaloriaiak, és lehetne még órákig sorolni. Igazából a sok faj és sok öltözetviselet mellett annyira nem volt kirívó a férfi, inkább átlagosnak lehetett mondani. Ahogyan a nő engedte, hogy csatlakozzon, akkor magához vette a saját italát és azzal ült közelebb.
- Ez a hely, ez a környék veszélyes lehet egyedül – mondta. - Hallani pletykákat, hogy mi történik az egyedül utazókkal a kalózok és egyéb haramiák miatt.
Mondta némileg aggódva, noha Miin nem mutatta ki, hogy gondok lennének, de mivel a férfi Erőhasználó volt, pontosan érezte mindezt és emiatt könnyedén áttudott látni az álcán. Ahogyan Miin bemutatkozott a férfi arcára meglepetés ült ki – természetesen nem volt meglepett, hogy csak remekül eljátszotta mindezt – és még halkan füttyentett is egyet, amikor felfogta, hogy kihez is ült oda.
- Heiwanna Klodov? Mármint Heiwanna Miin Klodov? Olvastam minden könyvét! – mondta. - Nem ismertem meg az új alakjában… ezek szerint nem csak tehetséges írónő, hanem tehetséges alakváltó is. Micsoda szerencsés párosítás!
Hiuval is belekortyolt a saját italába, a koréliai sörbe, ő inkább ezt preferálta, mintsem a sima italokat, az Erőn keresztül úgyis ügyel arra, hogy biztosan ne rúgjon be. Kevés olyan személy létezett a Csillagködben, akinek a társaságában megtenné mindezt, de az a másik kettő jelenleg nem volt jelen. Esetleg még Leyla lehetett volna a harmadik, de még nem volt rá példa.
- Hazafelé az FRK területére, dolgozni voltam errefelé, fejvadász vagyok, a Crimson Novánál – mondta.
Ebben semmi hazugság nem volt, a Gammel Velesar álcája tényleg a Crimson Nova fejvadász ház alkalmazásában dolgozott, ennél testhezállóbb házat nem is találhatott volna, hiszen a Crimson Nova erőhasználókra szakosodott, neki pedig ezek a személyek még csemegét is jelentettek. Ennél jobb hobbit nem is találhatott volna, amikor éppen nem egy Birodalmat kellett vezetnie.
- Éppen a foglalkozásom miatt sem viselném jó néven, ha egy magányos hölgynek baja esne. Az új könyvén dolgozik errefelé? – érdeklődött.

felszerelés/egyebek:

---

Igen, abban határozottan biztos volt Hiuval, hogy voltak jobb alakváltók is a nőnél, de azért ő sem panaszkodhatott. Az alakváltás nagyon ritka képesség volt, még a csillagköd fajain belül is, csak bizonyos fajok és néhány aiper volt minderre képes. A Császártól hallotta ugyan, hogy odakint az ő fajának ősellenséges faja volt az, akik tökéletes alakváltók voltak, fájdalom nélkül akár állatok alakját is felvették, de itt ilyen nem volt. Nem kérdezett rá soha sem, hogy ez a nő is abba a fajba tartozik-e, de arról volt tudomása évek óta, hogy a nő tényleg alakváltó volt. Nem mintha olyan sokat segített volna rajta, hogyha nem tudja magát elrejteni az Erőben, plusz az Erőmintázata sem változik, így maradt olyan, amilyen volt. Miin észrevételre, kérdésére csak legyintett egyet.
- Bárki csatlakozhat a fejvadász céhhez, vagy annak a házaihoz, ha megfelel a kritériumoknak, vagy érdeklődik valamelyik módszer iránt, ahogyan dolgoznak. És nem utolsó sorban, ha fizeti a havi tagdíjat – mondta és elvigyorodott.
Most sem hazudott, már régen túl volt rajta, hogy hazugsággal nyerje el valaki bizalmát, az igazságot tudta úgy csűrni, facsarni, hogy neki jó legyen. Persze tényleg voltak olyan házak, ahova csak exkluzív meghívóval lehetett bejutni, de ez nem volt jellemző. Jókor volt jó helyen, szóval csempész volt, másoknak nem szokott ilyen munka bejönni. Igaz itt a hutt űrben erről teljesen nyugodtan lehet beszélni és a Köztársaság is gyakran szokott csempészeket felbérelni, erről tudott, mert a háború során is használták őket. De akkor is merésznek találta, hogy egy vadidegennek csak így és ennyit fecseg. Csak egyszer kellett rossz embernek elmondania ezeket és máris vége lett volna, mert elintézik, elfogják. Csupán egyetlen pillanatra érzett késztetést, hogy beavassa a nőt abba, hogy mit is tett Xeth a volt rabszolgatartójával és talán ex szeretőjével azok után, hogy a cathar(?) ez nem rémlett neki, de nem is érdekelte, szóval az már nem volt a hasznára.
- Alakváltó, gondolom nem túl nehéz olyan alakot felvenni, ami nem csak pehelysúlyt tud emelni – felelte kedvesen. - A szavaiból az derül ki, hogy csempész… a támogatói hogy fogadták ezt? Úgy pletykálják a Főkancellárral jó kapcsolatot ápol…
Direkt olyan hangsúlyban mondta, hogy hallani lehetett a kétkedést, hogy nem igazán hiszi el ezen a pletykákat, nem mintha nem tudott volna róla pontosan, hiszen a legmagasabb körökből is kaptak folyamatosan jelentéseket. A szabadkozásra kedvesen legyintett.
- A legtöbben akkor beszélnek ennyit, ha idegesek… ön is az lenne valami miatt? – érdeklődött.
Arcára kérdő tekintetet varázsolt, noha a szemei még mindig nem látszottak a szemüvege miatt. A hobbit érintő kérdésnél elvigyorodott.
- Már maga a vadászat is az, hogy becserkészni, megtalálni a célszemélyt és elfogni, az értesülései jók, a legtöbbünknek ez a hobbija is. De ezeken felül szeretek egzotikus tájakra is eljutni, illetve egzotikus, különleges személyekkel megismerkedni – tette még hozzá egy vigyor kíséretében. - És önnek? Az írás, vagy a csempészkedés a hobbija?

felszerelés/egyebek:

---

Hiuvalnak szépen lassanként állt össze a másik jelleme, elég sok volt a nőben, aminek egy sötét oldali erőhasználó is hasznát veszi. Noha igyekezett leplezni a másik, vagy éppen fel sem tűnt neki, de olyan szintű önteltség, beképzeltség és felsőbbrendűség áradt belőle, hogy azt még talán páran a Sötét Tanácsból is megirigyelhették volna. A férfinak kellett jó pár másodperc, hogy eldöntse, hogy a nő ennyire jó árnyjátékos, hogy ezt így adja elő, vagy pedig ennyire naiv és buta. A naiv és buta mellett döntött. A hatalom az hatalom volt, ostobaság volt úgy gondolni, hogy hatalommal és erővel nem lehet elérni, amit akar valamit, vagy a szavakkal többet lehet. A férfi erre megvonta a vállát.
- Nem tudhatom, nem az a dolgom, hogy társalgási vitát nyissak a levadászandó személlyel, hanem, hogy elfogjam – mondta. - Ehhez pedig tudás és erő kell.
Mivel éppen csak fejvadász volt, nem akart arra utalni, hogy ettől függetlenül simán lehet más az árúban, vagy átverhető valaki, főleg egy olyan személy, mint ő és könnyedén csempészeten érhetik, miközben azt hiszi, hogy legálisan dolgozik. Aki nem cégnek, hanem saját szakállára dolgozik és valószínűleg nem adózik belőle, csak elvállal megbízásokat az továbbra is a csempészet leírása volt, hiszen a másik fél is megússza az adózást. Mennyire egyszerű lett volna a nőt így csapdába csalni és hosszú, nagyon hosszú időre kivonni a forgalomból. De túlságosan is könnyű, semmi kihívás nem lett volna benne a férfi számára.
- Szóval, akkor ha legközelebb valamit szállítatnék milyen néven keressem a szállítmányozó cégét? – kérdezte egy ártatlan, kisfiús vigyorral.
Végül csak odaszúrt, bár nem biztos, hogy a másik venni fogja a lapot ezzel kapcsolatban. Ha nem is a főkancellár, de akkor a Fekete Nap vezetője bizonyosan, mert saját maguk, főleg Xeth remek aktákat kapott a nőről, a legmagasabb körökből. Hiuval nem szólt bele a Fekete Napos ügybe, amit Lady Stradd intézett, mert egyelőre az alvilági szervezet a hasznukra volt.
- Tekintve, hogy nem sokan érkeznek a Csillagködön kívülről… még mindig sok helyen mennek csoda számba – felelte a férfi, majd kissé félénken, kisfiúsan tette hozzá. – Esetleg kaphatnék egy autogramot is?
Amivel nagyon, de nagyon sok mindent lehetett kezdeni, mondjuk megkaphatja Xeth szülinapi ajándéknak. Az anzati azt az arckifejezést varázsolta magára, amikor a nő felé nézett a kapcsolatokat ecsetelve, hogy túl sok információ egyszerre és nem tudja hova tenni őket, illetve ezek bizonyosan nem tartoznak rá, így a zavart mosolyt azzal igyekezett leplezni, hogy beleivott az italába. Persze egyáltalán nem gondolta így, neki csak jó volt, ha a másik beszélt és beszélt, ezzel tud meg minél több információt, de a fejvadászt zavarta.
- De azért, mint híresség gondolom nehéz lekaparnia magáról az udvarlókat – mondta.
Ha éppen a sötét nagyúrként lett volna jelen, akkor nem fogalmazott volna ilyen obszcén módon, hanem sokkalta illendőbben, de az egy fejvadásztól elég gyanús lenne, így maradt ez. Az idegen fajokban a saját véleménye szerint az volt a jó, hogy le lehetet igázni őket és rabszolgaságba hajtani, mivel csakis a Birodalom nyert, meg persze jó volt kideríteni, hogy kikre érdemes a levesük miatt vadászni.
- Ez szerintem dög unalom, remélem nem bántom meg vele, de a legjobb egy korsó sör mellett ismerkedni – vigyorodott el. - A fejvadászatban ez is jó, hogy az összes illemtani dolgot ki lehet dobni és nem kell bájologni, sem megjátszani magunkat.
A mostani részt tökéletesen értette, de mivel a csillagködben a kree szót nem sokan ismerték, ő maga is csak onnan, hogy a császár nagyon sokat mesélt neki arról, hogy mi van odakint, ezer év alatt bőven volt idejük ilyesmiről is társalogni. Éppen emiatt olyan arckifejezést öltött, hogy teljesen elvesztette a fonalat és fogalma sincs, hogy a nő miről beszél.
- A gree-re gondol, nem? Azokra a csápos fura lényekre, amik a legendás droidokat gyártották? – kérdezte. - Ha nem, akkor mi az a kree?
Az utolsó kérdésen határozottan rázta meg a fejét, de a kalapja semmit sem mozdult meg a fején, mintha oda lett volna ragasztva.
- Nem, egyáltalán nem untat, ne aggódjon – igyekezett nyugtatni a nőt.

felszerelés/egyebek: