Az őrült(?) professzor

---

Ez most nem egy hagyományos feladat volt, általában olyanokat kellett levadászni, akik gyilkosok voltak, rablók, megkeresni valakit, aki eltűnt, akit elraboltak, vagy ehhez hasonlót. Ez volt az első olyan feladatom, amikor egy őrült tudóst kellett megtalálni, aki több tízezer, vagy százezer ember haláláért felelős. Az ember férfi neve Evir Volsh volt. Igazából professzor, mert kivételesen nem egy háborús bűnösről beszélünk, hanem egy tudósról. Aki állítólag valamilyen ellenszeren dolgozott, ami nos nem sikerült, helyette a páciensek meghaltak, és ezt az érintett bolygó nem különösebben díjazta. Mivel elég nagy vérdíj volt a férfi fején, így több fejvadász ház is bejelentkezett az illetőért, többek között az enyém is, a Renliss ház, aminek még mindig tagja voltam és még ennél is több, hiába voltam már a Cadera klán teljes értékű tagja, és így akár a Mandaloriai fejvadász céhbe is mehettem volna. De én szerettem a Renliss házat. Visszatérve az ügyhöz, nem csak én házam volt, aki erre a férfira vadászott, a házak között megláttam az egyik olyat is, amelyikben egy ismerősöm is dolgozott. Úgy voltam vele, hogy lehet, hogy egyébként is felbukkanna itt valaki a férfira vadászik, és nem volt kedvem versengeni főleg egy ilyen veszélyesnek ítélt bolygón, szóval úgy döntöttem, hogy én magam ajánlom fel Sogan számára, hogy lenne-e kedve újra velem vadászni egyet. Természetesen átküldtem neki minden adatot a célszemélyről és a bolygóról is, ahol éppen rejtőzik az adatok alapján.
Mondanom sem kell a bolygó nem volt a legkellemesebb, éppen csak nem volt még karanténvilág, de így is sűrű dzsungel és mocsár borította, telis tele olyan lényekkel, aminek mindegyike halálos, a légkör sem volt lélegezhető. Még szerencse, hogy a páncélomban volt erre megfelelő kütyü, mert különben még külön oxigénmaszkot kellett volna hoznom, vagy olyat, ami kiszűri a levegőből a káros anyagokat. Sikerült egy nagyobb tisztást találnom nem is olyan messze attól a helytől, ahol jelenleg Volsh laborja volt, így itt tettem le a gépet, majd ezt a pontosított koordinátát is elküldtem Sogannak, hogy lehetőség szerint ne a bolygó másik oldalán próbáljon landolni. Szóval most nem volt más dolgom, mintsem megvárni, hogy megérkezzen és addig is, ha máshogy nem, de a páncélom érzékelőivel igyekszem a környéket felmérni. Nem lett volna szerencsés, hogyha valaki, vagy valami meglepne, vagy megtámadna itt, amíg várakozom.

felszerelés/egyebek:

---

Nem is kellett olyan sokáig várnom, mert hamarosan feltűnt a gép az égen, ami valószínűleg Sogan-é lehetet, majd a léptek zaját is hallani lehetett. Korábban nem hiszem, hogy feltűnt volna mindez, de amióta felderítőnek képeztek a Cadera klánnál már minden ilyesmi is feltűnik. Muszáj volt, ha nem vagy észnél azokon a képzéseken, akkor soha sem leszel mandaloriai, vagy belehalsz. Ha nem lett volna harci tapasztalatom, hanem ott kellett volna gyerekként elindulnom, akkor nem tudom, hogy sikerült volna. szerencsére a szél is fújt, a fák levelei zörögtek egymáson, illetve mindenféle vadállat és növény hangja is hallatszott, így valakinek, aki nem felderítő, valószínűleg fel sem tűnt volna az, hogy valaki közeledik. Nem is beszélve arról, hogy a páncélom is jelezte, hogy közeledik és pontosan tudtam azt is, hogy merre milyen állat, vagy épp mozgó gyilkos növény tartózkodik. Reméltem, hogy nem lepem meg Sogant nagyon, hogy ezúttal teljes mandaloriai páncélban vagyok, hiszen legutóbb még a fejvadász felszerelésemben voltam a Takodana-n, amikor először találkoztunk.
- Szia! – köszöntöttem. – Egyelőre bent van a saját kis bázisán, nagyjából fél kilométerre előre fele. Nem mozdult. Az adatok alapján nem harcos, de veszélyes, révén tudós. Meg valaminek kell lennie még a háttérben, amit nem osztottak meg, mert egy sima harcképtelen személyre 20.000 credites vérdíj túlságosan sok. Még akkor is, ha tömeggyilkos.
Fejtettem ki a gondolataimat és „aggodalmamat” ezzel kapcsolatban, mert tényleg úgy éreztem, hogy valaminek kell lennie még a háttérben, amit a megbízók nem mondtak el, és nem tettek be megbízatásba. Imádtam az ilyen ügyfeleket egyszerűen. A vadászgépemet lezártam és a droidra bíztam, hogy vigyázzon rá, ha gond van és védenie kell a hajót, akkor úgyis elmegy innen, aztán majd visszajön, vagy összeszed máshol.
- A helyig, ahova megyünk, legalább négy nagyobb testű élőlényt érzékel a szenzorom, a legrövidebb úton, de akár kerülhetünk is. csapdát nem tudom, hogy vannak-e. Ha kész vagy, akkor szólj és indulhatunk – mondtam még.

//Itt nem kell különösebben feltételesben írnod, hiszen mind a ketten mesélünk és visszük előre a sztorit //

felszerelés/egyebek: