Terraria HQ

A Terraria nevű cég központja volt itt, egy kutatólaboratóriumként működtek, akik a többek között a Határt is vizsgálták a Birodalom megbízásából. A kataklizma napján ez a hely is szinte teljesen elpusztult, a HQ körül levő tó, vagy tenger is teljesen eltűnt.

Idő: 15:00 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak




Úgy jött, mint egy elsöprő szökőár. Jelek és figyelmeztetés nélkül, apróbb rezdülések voltak csupán, ahogyan a víz visszaszorult, hogy hatalmas hullámmal lecsapjon. Edric épp meditálni vonult, amikor a cunami megérkezett, az Erő olyan hirtelen és intenzitással csapott le, ami teljesen letaglózta. Szinte fájdalmas volt. Üvöltött, miközben szemei felpattantak a meditációból, a kabinján kívülről pedig hallotta a dörömbölést Maxtől, aki csak a kiabálást hallotta, semmi mást. Edric feje fájt, a fejvadász mentorának hangja távoli rádióhullám volt csupán, gyenge és recsegő, ahogyan a kabin ajtajának túloldalán próbált megbizonyosodni róla, hogy az ex-jedivel nem volt komolyabb baj. Halántékát kezdte dörzsölni Edric, hogy enyhítse a fájdalmat, miközben kissé tétován jutott el az ajtóhoz és nyitotta ki azt.
- Nincs semmi vész, csak az Erő… ilyesmi utoljára Dantooine előtt történt, de ez sokkal rosszabb- bökte ki, miközben kitántorgott a kabinjából, némileg diszorientáltan. Max láthatóan nem igazán nyugodott meg a fiatalabb kijelentésétől, ám Edric azonnal elindult a pilótafülke felé. Fejében továbbra sem volt valami rendben, de az Erő közben súgott neki, hogy merre is kellett mennie. Ismét még csak sejtése sem volt, mit akarhatott tőle a mindent körüllengő misztikum, de az eddigiek alapján már teljesen felkészült arra, hogy vakon kövesse, s talán rendes nyomokra bukkanjon. Crystalia épp a pilótafülkében üldögélt, így kissé meg is ijesztette a lányt, ahogy egy jókora lépéssel a navigációs computer mellett termett, s koordinátákat kezdett keresni. Nem tudta, mit is üt be pontosan, kezeit az Erő vezérelte. Végül leült a lány melletti székbe, majd gyors gombnyomások után egy szó nélkül a hipertérbe ugratta a hajót.
- Hova lesz a menet, Kölyök?- érkezett meg Max, miközben Edric tovább dörzsölte a homlokát. Nem igazán tudta, mit is kellene válaszolnia azon kívül, hogy bíznia kellett volna már az öregnek benne, így inkább csak megrándította a vállát. Szeme sarkából látta, hogy a másik két társa kissé aggódva összenézett, de nem igazán volt ideje elmagyarázni, hogy az Erő milyen hangosan hívogatta egy bizonyos helyre a csillagköd határán. Kék fény leple hullott a pilótafülkére, ahogyan a hipetérben száguldott az YT hajó, a csendet csupán a hajtóművek mély moraja törte meg. Hármasukból Crystalia és Max egymásra pillantgattak, miközben Edric ismét behunyta szemeit és próbálta némileg lecsillapítani magában az Erő hatásait. A hívogatást ugyanolyan intenzíven érezte, ugyanakkor a Dantooine-hoz képest mintha sürgetőbb lett volna az üzenet. Talán mindez annak volt köszönhető, hogy kapcsolata az Erővel sokat javult az elmúlt hónapok alatt, vagy netán olyasvalami történt, ami egyszerűen nem várhatott.
- Nyugi, nem őrültem meg- mondta Edric hirtelen. Két társához közelebb eső szemét nyitotta fel és húzta vigyorra az arcát- Csak bízzatok bennem, kérlek.
A hajó még órákon át a hipertérben volt, Edric pedig a pilótafülkében meditált, s úgy látta maga előtt az Erő által kiszabott utat, mint a navigációs rendszerekben a tervezett útvonalak pályáit. Egy kisebb rántással a hajó kilépett a hipertérből, s a semmiből egy jókora bolygó töltötte be a szélvédő nagy részét.
- Samorah- suttogta maga elé Max, aki leolvasta a navigációs rendszerről a bolygó nevét. Edric ekkor tért vissza meditációjából és nyitotta ki szemeit. A látvány kissé furcsa volt. Nem volt semmi életre utaló jel a planétán, növényzet helyett kopár, sárgásnak tűnt a felszín, ami viszont valóban aggodalomra adott okot, az az Erő hiánya volt. Mikor próbált lényeket, állatokat érzékelni, vagy esetleg bármit, még egy nexust is, semmi sem volt a helyén, csak rideg üresség, mintha az Erő direkt elkerülte volna a helyet, akár egy fekete lyuk legmélyebb bugyrait.
~ Akkor miért hozott ide?~ tette fel magában a kérdést, a hideg, ami az érzéshez párosult pedig végigfutkosott a hátán és a legapróbb szőrszálait is felállította a tarkóján. Eközben a hajó már az atmoszférában járt, Edric pedig magához vette az irányítást, hogy arra a helyre vezérelje a gépet, ahonnan a hívogatást érezte.
- Néha igazán elvihetne az Erőd egy trópusi bolygóra is némi wellness szállodával- jegyezte meg Max dörmögve, amire sem Edric, sem Crystalia nem reagált inkább.
Amikor kiértek a felhők tömbjéből, szemük elé tárult a felszín. Edric már tudta, mire számítson, ám a látvány így is némileg elkeserítő volt. Kiszáradt tómedrek, folyók, vándorló homokbuckák temették be itt-ott az egykori civilizáció maradék nyomait, miközben sem növényzetnek, sem állatok, sőt még víznek se volt bármilyen nyoma. Az élet mintha csak feladta volna ezen a helyen és nem is akart újrapróbálkozni. Bármi is történt, az aligha lehetett természetes Edric elmélkedése alapján, de most nem volt idő túl sokáig ezen töprengeni.
Az Erő egy domb tetejére vitte kezével a hajót, ahol már messziről is látta, hogy egy épület maradványai voltak, itt-ott félig eltakarva a homoktól vagy hamutól, ezt a magasból még elsőre nem tudta megállapítani. Ahogyan közelebb értek, csak akkor vette észre, hogy épp egy másik hajó is ugyanoda szállt le.
- Nem vagyunk egyedül- jegyezte meg Edric, amire Max csak hümmögött egyet, miközben az YT hajójuk végre talajt fogott. Edric érezte, hogy voltak páran a másik hajón, noha egyikből sem vélt ártó szándékot. Felpattant a székből és elindult hátra pakolni, miközben a szomszéd kapitány próbált kapcsolatot létesíteni velük.
- Hé, Kölyök, hívnak minket!- szólt hátra Max, de Edric épp a felszereléssel bíbelődött.
- Akkor köszönj!- szólt vissza némi kacajt hozzátéve, majd az utolsó dolgokat is a hátizsákba pakolva kisétált a hajóból. A szél egész erős volt a dombtetőn, s a homokot felkavarta. Karját az arca elé tette, hogy így védje magát, végül a nyaka körüli kendőt is felhúzta az orráig, hogy ne legyen gond. Ahogyan kiért az YT árnyéka alól, a másik hajó felé két feltett kézzel jelzett, hogy ő sem akart rosszat, ha a túloldaliak sem.

FELSZERELÉS:

Idő: 15:05 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak


Hunyorogni tudott csupán Edric a poros, homokos szélben, a másik hajóból is csupán körvonalakat látott valódi részletek helyett, mintha távolabb lett volna mint valójában. Egy pillanatra kirázta a hideg, miközben elfordult a romok irányába, ahonnan az Erő hívogatását érezte, annak fényében pedig, hogy a teljes bolygón ez volt az egyetlen dolog, ami az Erővel volt kapcsolatos, egy apró hang óvatosságra intette elméjében. Szemével végignézte a romokat, amelyek valószínűleg tanúi lehettek a planéta teljes pusztulásának, mint néma cinkosok egy gyilkosságban. Elképzelni sem tudta, mi okozhatott ilyen méretű pusztulást és az élet teljes felszívódását, ráadásul úgy, hogy a civilizáció nyomai, a korábban élők munkái itt maradtak a véletlen ide tévedőket emlékeztetni, hogy valaha nem volt ennyire nagy a csend a helyen és nem fütyült ilyen könnyedén a szél hangja. Az Erő hívogatáson kívül semmit nem éreztetett, elhagyta teljesen az élőlényekkel együtt a planétát és teljesen hátat fordított neki. Kissé eltöprengett, hogy talán túl nagy falat lenne neki megoldania ezeket a rejtélyeket, de hát okkal került ide elvileg és ezek szerint talán köze volt a családjának is a helyhez valamilyen úton-módon. Vagy épp semennyire, korai volt még ezt a konklúziót kimondani.
Feljebb húzta arcába a kendőt, miközben szeme sarkából egy alakot pillantott meg a másik hajóból kiszállni, aki vissza is intett neki és szinte azonnal a romok felé vette az irányt. Talán nem csak ő volt az egyetlen, akit ide hozott az Erő erre a félreeső dombra a csillagköd legvégében? Mindenesetre a másik fickó nem lehetett túl társasági alak, ha már szó nélkül előre ment, de Edric csak megvonta a vállát. Természetesen a következő pillanatban egy homokszem utat talált a jobb szemébe, így sűrűn pislogni kényszerült, ám ennyi nem volt elég és ki kellett szinte vájnia is a látószervét utána. Mintha apró tűvel szurkálta volna valaki, ahogyan minden szemhéj-mozdulat után mozdult egyet az apró idegesítő pordarab. Már kicsordult a könnye is, amikor lépteket hallott az YT platójáról.
- Nem kell sírnod Kölyök, jövök én is!- szólalt meg egy hang a háta mögül, amire egy nagy sóhajtás volt az első válasza. Maxet jobban szerette volna a hajón tudni, legalább nem keveredett bajba és nem kellett volna rá is figyelnie, de nyilván a fejvadász mást gondolt. Amikor megfordult látta, hogy az idősebbnek volt annyi esze, hogy egy szemüveget is magára vett a kendőn felül, így arcából túl sok nem látszott.
- Legalább a képed nem kell látnom így- jegyezte meg válaszul, közben ujjával a szemüveg felé bökött, aztán ismét vakarni kezdte a szemét, noha úgy tűnt kezdett javulni a helyzet, ugyanis a tűszúrás érzését felváltotta a lángoló forróság. Valószínűleg legalább olyan vörössé vált a fehérje, mint a sötét jedik skarlát fénykardja, de Max egyelőre nem tette szóvá.
- Huh, cudar egy idő- jegyezte meg Max- Merre indulunk?
Edric oldalra billentette a fejét és összeráncolta a homlokát.
- Hogy Mi merre indulunk? Biztos, hogy jó ötlet neked is jönni? Nem tudom, mi vár ránk- mondta. Amióta Maxet kirángatta némi slamasztikából nem túl rég, egészen megváltozott kettejük dinamikája. Noha azóta úgy-ahogy megbeszélték a dolgot, ami inkább jelentett sok alkoholt majd egy nem túl hosszú kétkezes küzdelmet, amiben Max elég hamar alulmaradt, a korábbi felhőtlen kapcsolatban azért ott lebegett némi tüske mindkét fél részéről. Edricnél az, hogy Max mennyire öngyilkos hajlamú volt az utóbbi időben, míg Maxnél talán a büszkeségén és egoján esett csorba miatt amiért megmentésre szorult Ferlan csapdájából.
- Nem kell féltened. És mondtam, hogy segítek. Ráadásul előre törlesztetted is a tartozást, amiért...
- Ne, csak most ne beszéljünk róla!- vágott a szavába Edric kissé hevesebben, mint elsőre akarta, aztán csak vett egy mély levegőt. Max a földre nézett egy pillanatra és láthatóan ő is sóhajtott egyet.
- Jó, rendben. De tarts nyitva a szemed. Ha már te nyitva tudod tartani ebben a káoszban- dörmögte Edric, miközben újra a romok felé fordult. A másik hajóról leszállt férfi már szinte nem is volt látható, talán a felkavart homok, talán csak amiatt, mert már az egykori épületek között járt. Edric biccentett egyet Maxnek, amire mindketten meglódultak a cél felé. Az ex-jedi igyekezett pontosabban ráhangolódni az Erő hívogatására, hogy ne csak vakon vándoroljanak az omladozó falak között, hanem talán célirányosan mozoghassanak.  

FELSZERELÉS:

Idő: 15:10 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak



Ugyan átfújta az erős szél Edric ruháját, a hűvös fuvallat helyett igazi kellemes meleg levegő volt csupán, ami pont jól esett a felfelé vezető úton. Nem is emiatt rázta ki hirtelen a hideg, hanem attól, amit az Erőre hangolódástól érzett. Mintha valaki egész testét egy jeges tóba hajította volna, tetőtől talpig ellepte a fagy markáns karja, végigsöpörte mint egy hurrikán, aztán a következő fuvallat újra visszahozta a fényt, a melegséget amelyet a bolygó napja szolgáltatott. Még sosem tapasztalt egész életében hasonlót.
Újabb lépések után az emelkedőn ugyan kezdte érezni az izzadság apró cseppjeit homlokán gyöngyözni egy-egy pillanatnyi szélcsendben, a következő szellő szerencsére azonnal meg is szárította őket. Hiába, a gravitáció csak jobban hatott rá ilyen helyzetben, mint a nála jó harminc kilóval könnyebb Maxre, az egyre meredekebb mászástól pedig jobban kalapált a szíve, mint egy sima sétától. Ugyan jó kondiban tartotta magát, azért elkönyvelte egy gondolatban, hogy kicsit talán többet kellett volna kardiovaszkuláris gyakorlatokat végeznie, habár erre az YT-n nem volt túl sok hely, főleg az ő magasságát és szélességét figyelembe véve. Lassan Max is felzárkózott mellé, majd le is hagyta, és még egy gúnyos vigyorral hátra is nézett a válla fölött, amitől Edric is küldött felé egy gyilkos pillantást és egy morgást. Az egész persze nem volt több, mint ártatlan szekálás, ettől függetlenül egy ideje azért egymás begyében voltak a kelleténél jobban. Azonban Max még mindig vele tartott és segíteni akart, annak ellenére is, hogy Edric tartozása bőven nagyobb volt felé, mint fordítva. Talán sosem lesz ez letörlesztve, noha az idősebb valószínűleg nem így látta.
Max hamarosan a másik fickót is utolérte, aki épp a magaslat egyik szűkülésénél mintha be is várta őket. Egy mozdulattal a vállára tette a fegyverét, amire Max is láthatóan megrezdült, de mire Edric is odaért szerencsére semmi probléma nem történt és még béke volt. Már elvileg letárgyalták a két hajón, hogy nem akartak ártani egymásnak, Edric pedig az Erőben sem érzett semmilyen ártó szándékot a másiktól. Aki mellesleg szinte azonnal bemutatkozott, amint a némi légszomjban szenvedő Edric odaért közéjük. Egy bizonyos Alt’or T’orak volt, és még ki is mondta, hogy nem nagyon akart lyukakat aggatni sem Edricbe, sem Maxbe.
- Miből gondolod, hogy ment volna?- válaszolt Max a saját kissé erőltetett vigyorával, amire Edric csak megforgatta a szemeit. Az újdonsült barátjuk még elhadarta, hogy őt is az Erő hozta ide, amire Edric és Max váltott egy sokatmondó pillantást. Alt’or szünetében Edric közelebb lépett és kinyújtotta neki jobbját.
- Edric Kane. Ő itt Max Daxer- biccentett az öregebb felé, aki bólintott egyet köszönésképp- Ami azt illeti, engem is az Erő hozott ide, Max pedig… hát, nehéz levakarni- tette még hozzá egy mosollyal, amire ezúttal Max forgatta meg a szemeit, miközben immár háromfős csapatuk ismét elindult felfelé, immár libasorban. Edric ezúttal Max elé vágott, bár az öregebb azért suttogott neki az első pár méteren.
- Hé, Kölyök, biztos bízhatunk ebben a fickóban?- kérdezte alig hallhatóan, a szél fütyülésétől még Edric maga is úgy kellett fejben összerakja a kirakós darabjait.
- Ne aggódj már mindig- mondta vissza fojtott hangon. Az Erőben pontosan jól érezte, hogy Alt’or őszinte volt velük, ráadásul elég sokat is beszélt és nem csak idegességből úgy tűnt. Mire felértek, szemük elé tárult egy újabb adag gyaloglás, ezúttal Edric legnagyobb örömére azonban lefelé. Az épület belseje helyén nem volt más, csak egy kráterszerűség, mintha kibelezték volna a helyet, viszont nem tűnt robbanásnak, legalábbis Edric nem látott erre utaló nyomokat. Furcsa módon lefelé vezettek lépcsők is, szemközt pedig egy túlságosan is a tájba vágó bejárat tűnt fel. Edric érezte, hogy az Erő oda akarja vinni őt és ezek szerint Alt’ort is. Vajon tudott a holocronokról és mindarról, ami a csillagködre várt? Ezek szerint bárhová is hozta őket az Erő, a domb, vagy a föld alá kellet menniük. Alt’or kérdésére Max válaszolt csupán, Edric közben pedig a tájat kémlelte és próbálta a nyomok alapján értelmezni, mi is történhetett.
- Nem tudom, de remélem nem mostanában fog megismétlődni a történelem- mondta a fejvadász.
Mintha a semmiből egy daru húzta volna fel, Edric szemei elől eltűnt a kráter, a helyét pedig felváltotta valami más, de mégis ismerős. Rögtön tudta, hogy még mindig a bolygón járt, ám nem a jelenben. Az élet még javában tartott, emberek, állatok, növények, az egész olyannak tűnt, mint egy igazi paradicsom, mielőtt minden megváltozott volna. Az idilli képek azonban nem tartottak sokáig, a múltból kirántva immár a jövőben találta magát, s olyasmit látszott lejátszódni, amit máris remélt, hogy a valóságban nem fog: lángokban állt az egész ismert világ, minden rendszert a csillagködben vörös és kék tüzek nyaldasták, egy óriás madár sikoltozásába pedig beleremegett minden. Mintha az egész egy vörös és kék lepel alatt lett volna, melynek alakja is hasonlított egy madárra. A villanások végén Edric mintha a Sith Császár alakját látta volna, aztán ismét a kietlen Samorahn találta magát, arcán verejték csepegett, ahogy a látomásnak vége volt. Mellette Max térdre rogyott és a szemeit dörzsölte.
- Ez meg mi a fene volt, Kölyök?!- kérdezte, hangjában pedig Edric talán először hallott igazi félelmet. Mentora azonban nem volt Erőérzékeny, akkor mégis hogy láthatta azt, amit ő? Talán nem is az Erő okozta?
- Azt… nem tudom pontosan, de... aggasztó- válaszolta.
- Viccelsz velem? Már látomásaim is vannak, lehet már megőrültem?- folytatta a nyavajgást Max, amire Edric csak legyintett.
- Sosem voltál százas, nyugi.
Ettől függetlenül a dolog igencsak elgondolkodtatta a férfit. Több lehetett ebben a helyben, mint elsőre látszódott. Talán figyelmeztetés volt, vagy teljesen más. Az Erő azonban továbbra is hívogatta Edricet a bejárat felől, így inkább elindult lefelé és a többieket is erre biztatta egy intéssel.

FELSZERELÉS:

Idő: 15:15 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak



Ahogyan Edric lassan elindult leereszkedni, elméjét nem hagyta nyugodni az előbb látott pár képsor és annak lehetséges jelentése. Visszaemlékezett egy beszélgetésére Rhyssel még az Ezaen nevű bolygón, ahol épp rakghoul járvány miatt tudtak viszonylagos biztonságban találkozni. Abban egészen biztos volt, hogy a látomás az Erő 15 ezer éves ciklusához tartozott és a lángmadár feltámadása és újbóli pusztulása volt a jövőben, ezt alátámasztotta a Császár jelenléte is, akit a nő is látott saját víziójában a Felinxen és a birodalmiak vezére pedig szembe is szállt a kozmikus entitással. Végül abban a látomásban a madár elpusztult és új ciklus is kezdődött, viszont szinte rögtön háborúval is indult Rhys szerint. Hogy Edric ebből most saját maga is látott részletet, az némi kellemetlen szájízt hagyott maga után és furcsállta is, hogy még Maxnek is lejátszódott mindez. Ha pedig a jövő a ciklusokhoz tartozott, talán a múltbeli látomás is. Mi van, ha ez a bolygó pont az előző ciklus végén vált ennyire kietlen tájjá, mindenféle élet nélkül? A kérdés ott lebegett agyában, de inkább elhessegette ezeket a gondolatokat egy későbbi meditálásra, ezúttal jobban érdekelte az Erő csalogatása ami épp előtte volt és nem a múltban, vagy a jövőben. Már megint úgy kezdett gondolkodni, mint egy jedi, pedig már nem is volt az.
Az ereszkedést ugyan várt a férfi az emelkedő “megpróbáltatásai” után, ennek ellenére mégsem volt teljesen egyszerű a dolog, a lépcsőket helyenként süppedős homok takarta, így a puha homokszemcséknek hála bőven előfordulhatott, hogy tett egy rossz lépést és kificamítja a saját bokáját vagy egyéb ízületét, szerencsére azonban mindenféle gond nélkül leért és a többiek is, majd hármasban barangoltak el a hatalmas bejárati ajtóhoz. Míg haladtak, Alt’or még megjegyezte, hogy talán nem is az Erő okozta a látomást, hanem valami más, ha már Max is láthatta. Edric összeráncolta a homlokát és egy pillanatra visszafordult a másik felé. Igazából az sem tudta, miféle szerzettel hozta össze őket a sors, de mindenesetre egész jó ötlete volt.
- Akkor vajon mi?- tette fel ő is a költői kérdést, bár választ nyilván nem várt rá, de Max meg is törte a csendet.
- Aha, tök jó, detektív urak, de ezzel engem még nem nyugtattál meg, öcskös- fordult Alt’or felé- Jobb szeretem, ha az agyam a sajátom és a gondolataimat nem hackeli meg senki!- tette még hozzá tovább játszva az eszét, amire Edric megint csak megforgatta a szemeit. Kezdte úgy gondolni, talán mégsem kellett volna engednie, hogy csatlakozzon ezúttal, de már késő volt.
- Csak te foglalkozol továbbra is vele- mondta Edric egy gúnyos vigyorral, majd folytatta az utat a bejárat felé, mire még Max dörmögött egy káromkodást magában és követte.
Közelebb érve jobban szemügyre tudták venni az ajtót, ami elment egy hangár kapujának is a méretei alapján, a magasba nyúlt, hogy nagyobb gépek is beférjenek rajta, ehhez mérten pedig vastagsága sem lehetett elhanyagolható, hogy biztonságos is legyen, na meg kibírta eddig is az időjárási viszontagságokat a bolygó megváltozott klímájában. Talajszinten viszont volt egy oda nem illő lyuk rajta, nagyjából két méter sugárban egy eléggé sietős módszerrel, láthatóan mesterségesen vájt járat. A fém még ekkor is izzott kissé, Edric pedig a forróságot is érezte, ahogy kezét közelebb tette a peremhez. Alt’orral egyre gondoltak, újdonsült társuk pedig ki is mondta, hogy fénykard csinálta a lyukat, méghozzá nem is olyan régen. Edric hallotta még Maxet sóhajtani egyet, miközben Alt’or óvatosan, de elindult befelé.
- Tartsd nyitva a szemed!- jegyezte meg Edric Maxnek, aki csak bólintott rá és kivételesen nem volt semmilyen heccelő megjegyzése. A fénykard erőhasználókat jelenthetett és nem feltétlen a jobbik fajtát, így érthető volt az óvatosság a fejvadász részéről is. Edric Alt’ort követve óvatosan indult el befelé, egyik kezét saját fénykardja mellett tartotta, hogy ha szükség lenne rá, azonnal tudja esetleg használni. Odabent csupán halvány fények látszódtak a bejárattól, így ráadásul szinte vakon kellett belépniük, míg szemük hozzá nem szokott a fény változásához.

FELSZERELÉS:

Idő: 15:20 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak



Pár másodpercbe telt, mire Edric szeme hozzászokott a fények változásához, elsőre csupán nem látott odabent többet, mint a fekete semmit, néhány pislákoló fénnyel a távolban, mintha csak az univerzum hajnalán járt volna pár csillaggal az ég sötét vásznán. Kissé aggasztotta egy újabb erőhasználó jelenléte, s mivel nem tudta magát elrejteni az Erőben, talán már rég ki is szúrta őket a magának ajtót vájó idegen. Mindennek tetejében abban is egészen biztos lehetett, hogy Alt’or sem volt annyira jártas ebben a képességben, legalábbis a jelenlétét így mellette elég könnyedén tudta érezni. Hányszor is jött volna már jól, de Je Mester túlságosan makacs volt, hogy segítsen neki megtanulni! Talán ezután az egész rejtély után végre a saját kezébe kellett volna vennie az irányítást és kitalálni, hogy is működik az egész. Túlságosan nehéz csak nem lehetett. Végső soron lényegében már most lebuktak és megjelenésük valószínűleg egyáltalán nem lett volna meglepetés a bent ólálkodó idegennek, innentől kezdve pedig nekik sokkal jobban résen is kellett lenniük, elvégre könnyű prédák is lehettek így a bejáratnál.
Talán emiatt is, de Edric a fénykardja mellett tartotta a kezét, szeme sarkából pedig Max lépéseire is figyelt. A fejvadász sebezhetőbb volt mint ő vagy Alt’or, így könnyen lehetett, hogy egy ellenséges sötét jedi például elsőnek őt szemelte volna ki, bármennyire is kellemetlen volt ezt bevallani. Nyilvánvalóan nem segítette volna a helyzetet sem, ha ezt tolmácsolja is az öregnek, így inkább csak ügyelt rá, ne történjen baja.

Miközben szeme kezdte megszokni a kevés fényt, egy sor konténert kezdett kivenni, nagy részüket már rég ette a rozsda, talán strukturálisan sem voltak már teljesen százasak, mindenesetre jól látszott, hogy nem mostanában lett elhagyva a hely. Mellettük egy jó adag polcsor, néhány már csak a padlóra dőlt, a tartóelemek elhajoltak és megroggyanttak a rakomány súlyától az idők során. Az egészről egy pillanatra a takodanai droid gyár jutott Edric eszébe, ahol hasonló elhagyatottságot találtak anno. Az idő láthatóan semmit sem kímélt és pont úgy habzsolt fel mindent, mintha egy ragadozó szörnyeteg lenne. Edric azon is morfondírozott, vajon a bolygón élők közül volt-e bárkinek fogalma, hogy mi várt rájuk és esetleg volt-e esélyük elmenekülni a kataklizmájuk elől. Vagy pont úgy falta fel őket, mint az idő és rozsda a szétdőlt polcokat.

Csak innen vette azt is észre, hogy a fények, amelyek kívülről halványan látszódtak, zöldes égők voltak, ráadásul némileg mozogtak is gépiesen, így első tippre talán drónok lehettek. A hármas csapatuk lépésről lépésre haladt, mindenki igyekezett a legkevesebb zajjal tenni mindezt, mintha csak üvegszilánkokon járnának. Elhaladtak pár roncs mellett is, a kerekeiken gumikkal, melyek pont annyira eresztettek le, mintha már durrdefektesek lettek volna, pedig szintén csak az idő harapott az összesbe.

A semmiből egy robbanás lökéshulláma, majd szinte rögtön utána a hangja is elérte őket, amire Edric és Max ösztönösen oldalra lépett a járművek fedezéke felé, ám nem jutottak oda.
Ismét látomás jelent meg Edric elméjében, a való világ gyorsan eltűnt, helyét pedig egy ismeretlen hely vette fel. Nem volt a testében, mintha csak lebegett volna a helyiség közepén. Sith rúnák és ősi szimbólumok borítottak mindent, néhány mintha hasonlított volna a dantooine-i barlangban látottakra, vagy csak szimplán hasonló írás voltak, Edric nem tudta eldönteni. A falakon fáklyák narancssárga fénye, vagyis inkább skarlátvöröses fénye táncoltak, miközben az egész terem központja egy oltár volt, előtte egy alakkal, akiben Edric könnyedén felismerte a Sith Császárt. Az oltárra pillantott, melyen néhány sith holocron sorakozott, a rájuk vetülő fénysugár pedig mintha életre keltette volna a belsejüket. Mellettük egy tőr is pihent az oltáron, láthatóan valamiféle rituáléra készült a Császár. Egy újabb alak lépett be a terembe, öltözéke Edricnek ismerős volt, ám elsőre nem tudta hova tenni, egészen addig amíg a császár meg nem szólalt, és kiderült, hogy Lord Xethről volt szó. Egyből eszébe jutott Rhys és mindaz, amit a rakghoul sújtotta helyen beszéltek a holocronokról. A Császár elmondta, hogy immár Xeth a Császár Akaratává vált, és az egész rituáléra emiatt készült.
Természetesen pont, ahogy érdekesebbé vált volna a dolog, az egész látomás véget ért, és újra visszatértek a sötétségbe.

Edric kissé tántorogva került ismét a fedezékbe, elvégre a robbanás egészen közelinek tűnt.
- Kölyök, ez nagyon nincs rendjén, csinálj valamit!- mondta fojtott hangon Max, amire Edric csak vállat vont.
- Ez nem így működik- válaszolt suttogva, miközben Alt’or is hozzátett a dologhoz, méghozzá kiemelve azt, amire Edric is pont gondolt: a látomás várhatott, most kissé, szó szerint, égetőbb probléma előtt álltak.
- Egyetértek. Közelebb kell mennünk, nincs választásunk. Alt’or, számíts rá, hogy erőhasználóval lesz dolgunk, s mint ilyen, valószínűleg már tudja, hogy itt vagyunk. Ugyanakkor, ha minket is mindannyiunkat elér ez a látomás, talán őt is- suttogta, bár a fickóval igazából az Erőn keresztül is kommunikálhatott volna, ám azt Max nem feltétlen vette volna jó néven. Így elindultak befelé, minél közelebb a robbanás helyszínéhez.

FELSZERELÉS:

Idő: 15:25 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak



Nem sokat változott befelé a helyzetük az első pár lépés után, legalábbis a terem ugyanolyan kihalt és sötét maradt, Edric pedig kitartott az óvatosság mellett, hiszen még abban sem lehettek biztosak, hogy akit követtek a helyre az egyedül kóricált. A hideg futkosott a hátán, miközben a megannyi rozsdás eszköz vagy konténer némi nyikorgással állt ellen a parányi lyukból érkező huzatnak, csak tovább tetézve a szellemjárta ház furcsa asszociációját, ami Edric fejében épp ekkor megfordult.
Nem igazán tetszett neki Max viselkedése, s így utólag kezdte megbánni, hogy engedte neki, hogy vele tartson. Be kellett látnia, hogy a valószínűsíthetően erőhasználó jelenléte szinte rögtön felesleges teherré tette mentorát, aki ugyan igazán jó fejvadász és harcos volt, Edric egy esetleges harcban mégis kénytelen lett volna fél szemét rajta tartania, ami csak további problémákat okozhatott. Azt is nagyon jól tudta, feleslegesen könyörgött volna neki, hogy menjen vissza a hajóra Crystaliahoz, amióta arról az aszteroidáról kimenekítette a szokásosnál is jobban segíteni akart. Csak épp Edric érezte kissé soknak az egészet. Nyilvánvalóan nem könnyítette az sem a helyzetet, hogy a látomások Maxet is elérték, aki az Erőt sem igazán tudta megérteni. Hogyan is lehetett volna leírni olyasvalamit, amit szavakba nem lehetett önteni és át kellett élni? Edric lénye volt mindig is az Erő, nem is emlékezett olyan napra, hogy ne lett volna körülötte, így aztán Max helyébe sem tudta teljesen beleképzelni magát. Ahogyan ez a másiktól sem volt elvárható. Egy pillanatra hátra is sandított az öregebbre, aki fegyverét maga előtt tartva nézelődött a sötétben, talán abban a reményben, hogy hátha elkap egy mozdulatot vagy nem odaillő alakot.
De ilyesmi nem történt, csak a huzat zajai maradtak és az egyre közelgő drón zöldes fényei, melyek csak tetézték a kissé túlvilági hangulatot, ugyan legalább végre nem szinte tapogatózva haladtak, nehogy felboruljanak egy, az útban felejtett dobozban. Mielőtt teljesen a drón alá értek volna, Edric már látta a robbanás nyomait a szemközti falban. Egyik szemöldöke rögtön elindult felfelé, a detonáció nyomai ugyanis nem egyeztek azzal, amit körülbelül elvárt. Odáig rendben volt, hogy egy újabb ajtót robbantott az előttük járó betolakodó, csak épp befelé. Edric ráadásul azt sem igazán értette, hogy miért volt szükség robbanóanyagra, ha már a főbejáraton bejutott fénykarddal. Az újabb járat ráadásul ugyanúgy sötétségbe borult, mint a hely többi része a drón hatókörén kívül.
Alt’or intett neki, hogy menjen a nyílás másik oldalára, így Edric megindult arra, miközben Max lemaradt és egyenesen a drón fényének közepébe sétált. Mintha csak egy riasztót indítottak volna el, a semmiből egy hatalmas kígyószerű szörnyeteg tűnt fel a kirobbantott ajtóból. Alig volt idő komolyabban szemügyre venni, de Edric rögtön látta, hogy hárman is eltörpültek mellette, talán a fogaival tudtak vetekedni méretben, amelyeket fel is villantott a ragadozó. A sötét oldal is úgy érkezett, ahogyan a kígyó, mint egy kötöttpályás expressz vonat, a forrása pedig az állat maga volt.
Edric képzeletének egyik legrosszabb forgatókönyve játszódott le, ugyanis a fenevad támadt, méghozzá kipécézte magának Maxet, aki még mindig csak ámult a bestia méretein és alig vette észre annak ártó szándékát. Amikor mégis feleszmélt, magasba emelte a fegyverét, és próbált tüzet nyitni. Edric gondolatai gyakorlatilag megszűntek ekkor, mintha nem lett volna semmi az egész univerzumban rajta és a kígyószerű lényen kívül. Az idő lelassult körülötte, szívverése csupán távoli puffanó hang maradt, ahogyan látta szemeivel a lény fejének gyors mozgását Max felé. Kinyúlt az Erőben, majd térdét behajlítva lendületet vett és egy ugrással próbálta Maxet még azelőtt elsodorni, hogy a fenevad elérte volna.

FELSZERELÉS:

Idő: 15:30 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak



Habár minden alig pár másodperc alatt történt, Edric felfogásában mintha percek teltek volna el, mire odajutott Max közelébe. Amint érintő távolságba került, már nyújtotta is a karját, hogy egy rendes leterelést bemutatva sodorja el magával. Nyilvánvalóan volt arra is esély, hogy ezzel a manőverrel saját magát tegye a kígyó figyelmének középpontjába, de ezzel mit sem törődött. Szerencséjére a terv bevált, mielőtt Max még mozdult volna pont elérte, és a puszta súlykülönbség elég volt arra, hogy kissé arrébb lökje miközben mindketten a földre zúgtak. Maga mögött érezte az állat becsapódását a földbe, így amint tudott, a válla fölött felé pillantott. Látta, amint a kígyó pár dühös szisszenés után fordulni kezdett ismét feléjük, ám ekkor Alt’or lövései elérték annak testét. Edric csak pislogott párat a látottakon, ugyanis a nyalábok egyszerűen visszapattantak a pikkelyszerű bőréről, mintha csak egy vastag és ellenálló páncél lett volna.
- Kösz, Kölyök!- jegyezte megy gyorsan Max. Igaz, nem az első eset volt, hogy kimentette szorult helyzetből, Edric ezt nem igazán tartotta számon és csak egy bólintással jelezte, hogy nincs mit. Próbáltak közben mindketten igyekeztek feltápászkodni, elvégre immár látták jól, hogy a szörnyeteg ismét támadáshoz készülődött. Edric egy karral maga mögé akarta utasítani Maxet, de mire emelte volna jobbját, újra látomás furakodott agyába.
Ezúttal az egész olyan volt, mintha deja vuje lett volna: ismét csak a sötétség vászna tűnt fel, majd lassan a csillagok lámpásai gyúltak fel és festették itt-ott kékes fénnyel a feketeséget. A főnixmadár újra megjelent a semmiből, lángoló szárnyai ugyanúgy kéken izzottak, mint maguk a csillagok, egyfajta furcsa harmóniát hozva a képhez. Sikolyába a teljes csillagköd szinte megremegett a félelemtől, a semmiből Edric maga is érezte ugyanazt a félelmet, amit talán mindenki más is az egész csillagködben. Aztán kitárta a szárnyait, a halandók pedig fellázadtak ellenére, maga a Császárral együtt. Edric mintha már látta volna már az egészet, vagyis… igazából hallotta a történetet leírva és ő maga is hasonlóan képzelte el. Végül a különféle kozmikus erők ismét legyőzték a lényt, majd újra jöttek a furcsa hajók és a végtelennek tűnő háború, amiben csak halál volt s semmi más. A végén a teljes galaxist látta, amint két oldal osztozkodott annak felügyeletén, egyikük a hajókból leereszkedő lények, akik a csillagködöt is immár uralták, a másikat pedig még inkább idegennek ható élőlények, ám egyikük sem nyugodott és a konfliktus szinte folyamatos volt. Az idő felgyorsult, a harcok elcsendesültek, végül a teljes galaxis lassan kihalt, majd a csillagok is hasonló sorsra jutottak. Nem maradt semmi, csak a sötétség, amiből indult az egész.
Az újabb látomás végén Edric rögtön visszaemlékezett a T.H.O.R.N bázison hallottakra Ryhstől, aki pontosan ugyanezt a történetet mesélte el. Nem igazán tudta eldönteni, mit jelentett az egész, mégis hirtelen egészen kellemetlen érzés fogta el, és, hogy hiba volt erre a helyre jönniük. Ezt csak tetézte az, hogy a kígyóval is még mindig foglalkozniuk kellett, de láthatóan a szörny is összezavarodott, ezek szerint talán minden élőlény látta a képeket. De ha nem az Erő közvetítette, akkor mégis mi? És miért? Figyelmeztetés? Vagy valami több? Egyelőre megannyi kérdés kavargott benne, de nem igazán tudott vele foglalkozni, ugyanis aktuális ellenfelük is kezdett magához térni.
Alt’or javasolta, hogy használja a fénykardot, s noha Edric az előbbi nyaláb hatása alapján kételkedett benne, hogy komoly kárt tudna benni a szörnyben, nem igazán volt választása, mint megpróbálni.
- Próbálj nem a szeme elé kerülni!- szólt Maxnek, aki egy morgással együtt bólintott.
- Nyugi, eszem ágában sincs!- válaszolt gyorsan az öregebb, majd Edric a fénykardját kezébe véve aktiválta a pengét és várta a lény mit fog lépni. Ha támadt, megpróbált az Erővel kitérni előle, majd ugyanabban a pillanatban két pikkely közé igyekezett volna szúrni, hátha ott gyengébb volt a páncélja.

FELSZERELÉS:

Idő: 15:35 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak


Kissé jobban meglepte a szörny támadása Edricet, mint azt előre számította volna, és reflexei is lassabban mozdították testét, bár szerencséjére még bőven időben ki tudott térni és bemutatni egy kissé ügyetlen bukfencet közben. Ennek köszönhetően a bestia feje ezúttal is csak a padlót érte, így a férfinak is volt ideje terve kivitelezésére. Vagyis inkább valamilyen formában valami hasonlót kiötleni a másodperc tört része alatt, hiszen a pikkelyek egészen aprók voltak ahhoz, hogy közéjük lehessen szúrni. Időt nem pazarolva Edric jobb híján végigszántotta az izzó pengét a vadállat bőrén, s kissé meglepődve látta, amint a fénykard bőven áthatolt egészen a húsáig is. Támadásának eredménye nem maradt tehát el, a lény testén immár egy jókora sebet vágott a fénykard, abból pedig egyfelől véres valami kezdett csorogni, másrészt ellenfelük pedig még a következő támadás előtt elterült a földön, első látásra teljesen eszméletlenül. Edric csendben állt a sebtől nem messze, és aktív fénykarddal figyelte az állatot, esetleg csupán egy trükkről volt-e szó. Átpillantott nem túl messze tőle Maxre, aki fegyverét az állat szeme irányába tartotta, bár az előbbi malőr miatt már sokkal biztonságosabb távolságból, mint előtte. Másodpercek teltek, Edric szinte visszafojtotta a lélegzetét és továbbra is megfeszítette izmait, hogy ha mozdulni kellett, reflexei ne hagyják újra cserben, de nem történt semmi. Sőt, feltűnt neki, hogy még csak lélegezni sem lélegzett a kígyó, így pár újabb pillanat csend után deaktiválta fegyverét és újra övére csatolta a markolatot.
- Fú, ez kissé közelebb volt, mint szeretem!- törölte meg homlokát Max felé szólva, aki csak megrázta a fejét, miközben saját fegyverét is leeresztette és elindult a fiatalabb felé.
- Te meg a villogó kaszkadőr-megoldásaid...- vonta meg a vállát a fejvadász, miközben a seb mellett haladt el. Némi köhögéssel adta tudomásul Edricnek, hogy onnan bizony iszonyatos bűz áramlott, mint minden döglött tetemből.
Edricnek csak ekkor tűnt fel egy komoly változás a helyen, méghozzá közelebb is hozzájuk, mint azt várta volna. Alt’or felől zavart érzett az Erőben, mintha a sötét oldal elérte volna gondolatait és épp vívódott saját érzelmeivel. Felé pillantott, de arca szinte teljesen le volt fagyva, az egész harc valójában a férfin belül zajlott, de az Erőnek hála szinte úgy látta az egészet Edric, mintha előtte vívott volna két egyforma fickó, az egyik teljesen fekete ruhában, a másik fehér öltözékben. Érzett már hasonlót, nem is egyszer, de neki általában könnyebben ment elnémítani a sötét hangokat, legalábbis amióta Je Mester újra segített megtalálni az Erőben a helyét. Ennek ellenére Edric még mindig úgy hitte, a sötét gondolatok alapvetően a részei lehettek, a kérdés csupán az volt, mikor és miért engedett azok csábításának. Ha jól csinálta a dolgokat, az előnyére is válhattak, ha nem, nos… inkább nem akarta megtudni. Maxnek is feltűnhetett, hogy Edric kissé bámul a mereven álldogáló Alt’orra, s szókimondóhoz híven is kérdezett.
- Ezt meg mi lelte?
Szerencsére nem hangosan tette, így Edric egy fejrázással le tudta állítani a mentorát, aki erre ismételten csak vállat vont. Dolgoztak elég ideje egymással ahhoz, hogy tudják, néha nem kellett a témát túlságosan meglovagolni. Edric egy ideig várt és figyelte újdonsült társukat, mit fog lépni, aztán hallotta, amint Max a torkát köszörüli.
- Hé, Kölyök, ez szerinted normális?- kérdezte, miközben a fenevad testére mutatott, azon belül is a seb helyére. Edric ekkor nézett csak oda, és tűnt fel neki is egyből, hogy a heg már egyáltalán nem volt olyan nagy, mint az imént, sőt, folyamatosan csökkent.
- Oh oh...a rohadt életbe...- káromkodott halkan Edric. Másodpercről másodpercre húzódott össze a seb, ahol pedig a bőr összeért, mintha egy tűvel varrták volna ismét össze. Egyértelműen regenerálódni kezdett a kígyó teste, Edric pedig el akarta kerülni, hogy amikor újra felébred, még a környéken legyenek.
- Max, irány az ajtó, mennünk kell!- adta ki az ukázt, majd maga elé lökte az öregebbet, hogy induljon, aki nem is tétlenkedett. Edric közben Alt’orhoz lépett, majd a felkarját ragadta meg és kissé megrázta.
- Csak koncentrálj a jelenre és a hangomra. Mennünk kell, úgyhogy majd később meditálsz a dolgon, de most futás!- mondta, s hogy hangjának még nyomtatékot is adjon, kissé meg is lökte az ajtó irányába Alt’ort is, majd ha minden jól ment zárta a sort.

FELSZERELÉS: