Re: Terraria HQ

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 27 Ápr. 2020, 00:00

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. május 1. (péntek)

Helyi Idő: 15:40 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

Alt’or a tanítások ellenére, hogy ilyenkor meg kell nyugodni és elűzni a sötétséget elég erősen bepánikolt, valószínűleg a hely mibenléte miatt, ami nem túlságosan kedvezett ennek az egésznek. Így elég erős belső vívódása lett, amit Edric még ebben az Erőszegény helyzetben is eléggé könnyedén érzékelhetett és érzékelt is. eközben Alt’or eléggé lőtte a lényt a felvágott részen, ami szerencsére lassította annak a regenerációját.

Edric azonban odalépett hozzá és erősen megrázta a kis közjáték után, ez pedig nagyon jól jött Alt’or számára. Ekkor kezdte ugyanis újra a valóságot felfogni, ahogyan realizálhatta azt is, hogy a tanítások ellenére miként tért le arról az útról, amit mondtak, hogy nem szabad elhagynia, vagy a sötétségbe vezet. Most már képes volt, vagy lehetett arra, hogy normálisan gondolkodjon és kitisztítsa a fejét a megfelelő módon, amit tanult korábban. Ekkor pedig még meg is lökte Edric, hogy haladjanak, mert nincs sok idejük. Ekkor azonban újabb látomás következett:

Az már feltűnhetett a hármasnak, hogy a látomások váltakoznak, egyszer a múlt, egyszer a jövő az, amit megmutat az Erő, vagy ki tudja, hogy micsoda. Így most megint a múlt volt az, ami következett. Egy bolygót lehetett látni, egy csodaszép, zöld-kék bolygót az űrből. Annyi bizonyos volt, hogy nem a Samorah volt az, hanem valami más. A bolygó erdőkkel, dzsungelekkel, tavakkal volt vele.

Egy csodaszép ősi várost lehetett látni, romokkal, illetve új épületekkel, amiket határozottan nemrég húztak fel. számtalan ember, illetve más fajba tartozó személy, akik meditáltak, gyakoroltak – harcművészetet – olvastak, tanultak, földet műveltek, az Erő fortélyait gyakorolták. Még egy laikus számára is egyértelmű volt, hogy valamilyen rend, vagy Erőhasználó társaságról volt szó.

A következő pillanatban három személyt lehetett látni, akik e felett őrködtek, bár az uralkodni talán jobb szó volt. Kint minden békésnek tűnt, de a három vezetőt a sötétség ölelte körbe, kettőt végtelen sötétség, a harmadik ingadozott. A harmadikat a későbbi képeken nem is lehetett látni, A fő vezető nő és a vele levő férfi, a tanítványa menekülni készültek, mindent felpakoltak és hajóval próbálták elhagyni a bolygót és a rendszert valami miatt.

Azonban nem jutottak túlságosan messzire. Még ki sem értek a bolygó légköréből, amikor olyasvalami történt, amire Rhen Vhar óta nem volt példa. Négy Szuper Csillagomboló lépett be a rendszerbe. A Hala – a Birodalom zászlóshajója és Cithe Főadmirális hajója – , a Shadow Hand – Lord Xeth hajója – , a Revenant – Lord Organa hajója – illetve a Dauntless – Lord Hiuval hajója. Aki volt a háborúban, vagy foglalkozott vele megismerte ezeket a hajókat.

Mondani sem kell, hogy ekkora túlerővel szemben egyetlen diplomata hajónak nem volt túl sok esélye. Nem is kellett sok idő mire a hajó már a Hala-n volt az egyik hangárban. Lord Organa személyesen hajította ki a megölt tanítvány tetemét a hajóból, Lord Hiuval pedig a nőt cipelte ki, miközben Lord Xeth figyelte őket a hajó oldalától. A páncéljaik alapján – aki tudta, hogy milyenek a páncélok – megismerte őket, ha valaki nem, akkor csak három páncélos alaknak tűntek.

Odakint a hangárban a Császár várakozott és a nőt előtte térdeltette le a három nagyúr. A császár csak a megszokott páncéljában volt, így az arca is tökéletesen látszott, ő nem fáradt azzal, hogy elrejtse azt. A császár kapta le a nőről a csuhát, így egy fiatal, szőke nő látszott alatta. Aki szinte megszólalásig hasonlított Lady Lyra Stradd-ra, Lord Xeth jobb kezére, csak ez a nő jócskán fiatalabb volt. Ezt azok ismerhetik fel, akik tudják miként néz is Stradd.

- Kreia, Kreia, Kreia… bújhatsz bármilyen külső mögé, tényleg azt hitted, hogy elbújhatsz előlem? – kérdezte némileg gúnyos éllel a Császár. – Az, hogy a Jedi tanácsot elárultad és otthagytad egy dolog, hogy után sith lettél és a Sötét Tanács tagja az dicséretes. De az, hogy a Birodalmat és ENGEM is elárultál az nem maradhat büntetés nélkül. Hamarosan kiderül, hogy a meséd, hogy halhatatlan lettél mennyire igaz! Vigyétek!

A látomás ekkor ismét szertefoszlott, ahogyan az előzőek is, és a látomás után szerencsére a kígyó még mindig eszméletlen volt és a sebe sem forrt teljesen össze, így a hármas be is érhetett a következő csarnokba, ahol az első két lépés után egy hatalmas szakadék fogadta őket. Itt több helyen voltak világító drone-k, amikkel látszott, hogy közel harminc méteres szakadék volt előttük hosszában, és csak egy romos vékony fémhíd vezetett át.

Bárki is volt itt az átmenet rajta, mert a túloldalon is voltak világító drone-k…

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

statisztika:

by **Alt'or T'orak** Szer. 29 Ápr. 2020, 12:47

Érzem ahogy a ujjaim a fegyverre fonódnak és látom is ahogy a lövéseim elérik a kígyó testének azt a részét, ahol az előbb Edric felszelte azt. illetve, hogy a másik kettő beszél valamit, de azt már nem hallom mit. Az egész sötét érzelmi örvényből Edric hangja szakít ki. Egyik pillanatról a másikra, elmúlik az a furcsa kettősség, hogy kívülről is látom magam, újra ura vagyok a saját testemnek, ami baromi jó érzés. Veszek egy mély levegőt, pár másodpercre behunyom a szemem, és elcsitítom az elmém, letisztázom, kisöpröm azokat a sötét gondolatokat amik az előbb majdnem fel emésztettek, a nagybátyám által tanított módon s bár még kell egy kis idő, amíg újra a régi leszek, lassan képes vagyok kontrollálni a dolgot. Nem fogom játszani a hőst, volt már pár alkalom eddig is, de soha nem volt ilyen intenzív. Talán a hely és a húgom miatt is, és persze a látomások sem segítenek a helyzeten. Említve azokat ismét telibe kap minket a következő adag. Amiből egy ideig nem is értek semmit, csak ismeretlen alakok és emberek. A vége felé azonban rájövök, hogy a birodalom belső ügyeibe nyerhettünk bepillantást. Ami érdekes, de nem tudok vele mit kezdeni, nem vagyok olyan járatos a birodalom ügyeiben, és azok vezetőit sem ismerem pontosan.
Ahogy Edric meglök elindulok velük együtt tovább, vetve még egy pillantást a lényre...talán ha vége lesz ennek az egésznek és épp bőrrel megússzuk, nem ártana mintát venni a lényből és pár képet is készíteni...ki tudja, hátha senki nem látott ilyet még a galaxisban és én...mi vagyunk az elsők akik látták. Ettől a gondolattól valahogy még jobban helyre rázódik bennem minden, a sötét hullámok még jobban elhalkulnak.
-Megyek én előre....-
Pillantok Edricre, ezzel is sugallva, hogy ha bármi történik velem, bár kezdem vissza nyerni a korábbi önmagam, csökken az esélye, hogy esetleg hátba támadnám őket...legalábbis a vezér gondolat ez, de ha nekik más az ötletük, akkor azt is megértem. Edricre nézve, ő pontosan tudja mi zajlott le bennem az előbb, így ha nem bízik meg bennem, azt is teljes mértékben elfogadom. Remélem nem bukkanunk újabb csúnya meglepetésbe ezen a rozoga hídon...ámbár ha az a valaki aki előttünk jár, nem akar meglepetés vendégeket a nyakába, biztos ezen a rozoga fém hídon is elhelyeztem volna pár csúnya meglepetést.

Felszerelés:

by **Edric Kane** Csüt. 30 Ápr. 2020, 22:32

Idő: 15:40 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak

Egy megnyugvó sóhajt eresztett ki magából, amint érezte, hogy Alt’or visszatér ténylegesen közéjük és a sötétség is lassan elillant belőle. Ennek ellenére nem volt teljesen biztos, hogy egyszeri fellángolásról volt szó, vagy valami olyasmiről, amire oda kellett figyeljen. Mivel Maxen is tartott már egy szemét, lassan kifogyott az energiából e tekintetben, s kezdte úgy érezni magát mint egy ifjoncokat terelgető jedi mester a Templom falai között. Kivéve, hogy neki felnőtt emberekkel kellett volna boldogulni, a fejvadász ráadásul még zsémbesebb és nyafisabb is volt, mint bármilyen gyerek. A gondolatra egy pillanatra még halványan el is mosolyodott, aztán ahogy léptek volna egyet a berobbant ajtó felé, a semmiből ismét egy látomás csapott le rájuk.
Hol jártak az rejtély volt számára, de az eddigi sorrendet követve nagyobb tétet mert volna fogadni a múltbéli visszaemlékezésre, mintsem jövendölésre. Helyszínként egy számára ismeretlen, ám annál hívogatóbb helyen találta magát, első látásra viszont legalább annyit meg tudott állapítani, hogy biztosan nem a Samorah volt az. Sosem látott épületek romjait látta, néhányuk helyére pedig már teljesen újak is épültek, miközben a szomszédságukat dús növényzet nőtte be a megannyi vízesésből áradó pára jótékony hatásának köszönhetően. Elsőre a békét és harmóniát sugallta a kép magából, de Edric valahol azért tudta, hogy a látszat túlságosan gyakran is csalt. Bármennyire is tűnt érettnek egy gyümölcs, ha a belseje már rég elrohadt, emlegette neki még előző életében, jedi padawanként, egykori mestere. Az idilli képet erősítették az ott élők is, a legtöbben meditáltak, mások harcművészetet gyakoroltak, mind úgy tűnt követtek egy életmódot, amiben szentül hittek és a sajátukká tették. Gondolatban az is megfordult a fejében Edricnek, hogy ez akár a Jedi Rend is lehetett volna, talán még ő maga is jobban magáénak érezte volna a tanokat egy ilyen helyen. Mindenesetre a látottak alapján könnyedén elkönyvelte, hogy bizony egy hasonló, talán Erőhasználókból álló rend lehetett, ami távol volt a Coruscanthoz hasonló túlságosan nyüzsgő és modern bolygók okozta zavaroktól.
Három vezetőre koncentrált a látomássorozat, kettejük körül a sötétség szinte elnyelte a bolygó fényét Edric szemében, a harmadik azonban legalább annyira ingadozott, mint alig néhány másodperce Alt’or a valósgában. Újabb váltás, a nő és férfi mintha menekült volna, egy hajóval igyekeztek elhagyni a bolygót, ám útjukat négy Szuper Csillagromboló állta, még mielőtt elhagyhatták volna a rendszert. Még jedi korából emlékezett a háborúra és a hajók képeire, így felismerte ugyan őket, a neveiket azért nem feltétlen tudta volna fejből megmondani. Vagy talán igen, de biztosan összekeverte volna őket. Természetesen egyikük hangárában kötöttek ki a menekülök, ott pedig a fél Sith “vezérkar” fogadta őket három páncélos személyében. Az egyikről Edric tudta, hogy Lord Xeth, a többi nevére ezúttal nem emlékezett. A férfi tanítványt hamar elintézte egyikük, míg a nőt kicipelték a Császár elé, aki szintén a hangárban várakozott. Ledobták elé a nőt, akiről le is rántotta rögtön az arcát eltakaró ruhadarabot. Szőke, fiatal hölgy nézett vissza rá, arca ismeretlen volt, Edricet azonban egy pillanatra el is varázsolta. Szemeiben szinte tükröződött a Császár arca is, aki végül megszólalt és innen tudta meg, hogy talán Kreianak hívták. A szoksásos rosszfiú bevezetőt inkább eleresztette a füle mellett, de a többi dologról túl sokat nem tudott. Elhangzottak alapján ő is a Jedi Rend tagja lehetett korábban, és Edrichez hasonlóan szintén otthagyta őket, bár az árulás szó kissé komplikáltabb kapcsolatot jelenthetett. Életpályája pedig a Sötét Tanácsba vitte és lám lám még a Császárt és a Birodalmat is elárulta, de talán pont az emlegetett örökélet miatt. Nehezen tudta értelmezni a dolgot, azt még kevésbé értette, miért akart volna bárki is örökéletet. A Sitheknek sem sigazán sikerült a dolog, pedig több ezer éve próbálkoztak. Ahogyan a Császár kiadta a parancsot, hogy az őrök vigyék el a nőt, a látomás ismét szertefoszlott és pont ugyanott találta Edric magát, ahol eddig is, Alt’or egyik oldalán, míg Max már az ajtón túlra lépett épp.
- A franc essen bele! Kölyök, valahogy zárt ki ezt az izét a fejemből, mert lassan én magam fogom szétlőni az agyam!- mondta fojtott hangon a még mindig nyafis fejvadász. Edric egy gúnyos vigyort küldött felé.
- Pedig csak ürességen menne át az a lézernyaláb, ne pazarold!- szúrt neki vissza, miközben felzárkózott hozzá az ajtón túlra, s Alt’or is már velük volt ténylegesen. Odabent egy újabb kisebb akadály fogadta őket, Max már egy nagy sóhajjal elintézte az újabb zsémbeskedést, mikor meglátta a hatalmas szakadékot, Edric pedig homlokát ráncolta össze, amint meglátta a rozoga fémes hídszerűséget, ami a jó mély szakadékot szelte át. Idebent több drón is fényt adott, ennek hála pedig nagyjából meg is tudták saccolni, hogy pont elég lett volna a zuhanás nem csak végtag törésre, de halálra is. Alt’or javaslatára és felajánlására némi habozás után Edric sűrűn bólogatni kezdett.
- I-Igen, jó ötlet...- bökte ki, Max pedig valószínűleg hallotta a hangjában a minimális aggodalmat, így rá is harapott egy újabb fojtott kacagással.
- Mondtam, hogy fogyni kéne! Hiába vagy nagydarab, a 30 méter neked is 30 méter.
Edric egy sóhajtás után végignézett magán, majd a gyenge fémhídra, végül pedig a párkányról a mélybe. Nyelt egy nagyot, s habár nem volt tériszonyos, most azért érzett némi szédülést. Ha Alt’or átért, meglódította Maxet, s ha mindketten odaértek a túloldalra, rálépett a fém végére. Már az első lába alatt is hallott némi nyikorgást maga alatt, majd egy újabb sóhaj után a második lábát is feltette. Végül a semmiből úgy döntött, ennek így aztán semmi értelme, s egy mély levegő után megpróbált gyors, ám könnyed léptekkel átjutni.

FELSZERELÉS:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 01 Május 2020, 00:01

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. május 5. (kedd)

Helyi Idő: 15:45 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

Most picit nehezebb volt Alt’or számára a dolog elűzni a rossz gondolatokat, mert itt nem volt Erő, de szerencsére a nagybátyja tanításai ennek ellenére is működtek és teljesen elűzte a kétségeket és a sötétséget magából és ismét tényleg saját mag lehetett. A hídnál ő volt az, aki vállalta, hogy átmegy és Max alig tudta visszatartani a nevetését azzal kapcsolatban, hogy Edric a nagytestűsége miatt aggódik az egésztől. Így emiatt Alt’or és Max mentek előre.

Szerencsére a rozoga híd kellően stabil volt, meg sem rezzent, nem adott hangot, ahogyan a két férfi átment rajta. Kellően széles is volt, így ha valaki középen ment, akkor még egyensúlyozni sem kellett. Középen pedig volt még egy kör alakú rámpa is, ami alulról és felülről is meg volt támasztva. Ennek is köszönhetően a híd stabil volt, és először átért a két férfi, majd végül Edric is gyors, magabiztos léptekkel át tudott menni. Az ő súlyát is elbírta a hely.

Mire Edric is átért a kígyó hangját lehetett a másik oldalról hallani, aki közben meggyógyult és be is kúszott a helységbe, azonban a hídra már nem mert rámenni, így idegesen tekergett a híd előtt. Láthatóan tőle most legalább nem kellett már tartani. Ami az előre úttal kapcsolatos volt, egy ideig fémfolyosó vezetett, ami végül egy széles fedél nélküli lifttel ért véget. Ami egy hatalmas plató volt csak. A lift természetesen nem volt itt fent, ellenben a plafonról lefelé négy fémsodrony vezetett, amiket valakik fellőttek a plafonba huzalpuskával és azon át ereszkedtek le a sötétségbe, lentre.

Mivel itt ha lenéztek, akkor minden a sötétségbe veszett, vagy olyan mély volt, hogy nem lehetett lelátni az ottani világító testekig, vagy az aljában nem is helyeztek el ilyet. A sodronyok kellően közel voltak, hogy el lehessen őket érni egy kisebb ugrással és a plafonban is kellően stabilan voltak beékelődve ahhoz és elég vastagok voltak, hogy akár Edric súlyát is kibírják és ne szakadjanak el.

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

statisztika:

by **Edric Kane** Hétf. 04 Május 2020, 16:18

Idő: 15:40 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak

Minden aggodalma ellenére a híd igenis jól össze volt tákolva, ugyanis meg sem kottyant neki egyáltalán, ahogyan Edric átlépkedett rajta. Biztos, ami biztos alapon azért középen maradt, így különösebb egyensúlyozásra sem volt szüksége ahhoz, hogy átjusson a túloldalra, ahol már Max és Alt’or is várta. Pont amint letette a lábát a talajra, egy hangtól testén minden szőrszál az égnek állt. Válla fölött kissé félve pillantott vissza, tekintete azonnal megtalálta a fura zaj forrását is annak mozgolódása miatt: a nemrég legyűrt ragadozó ismét élt, méghozzá mintha meg sem kottyant volna neki az előbbi kis csetepaté. Pechjükre ráadásul már a híd elé is ért. Edric szinte reflexből mozdult vissza az átkelőre, hogy szükség esetén fénykardjával elvágja azt, ezzel megakadályozva a lény átjutását. Amikor aktiválta a pengét és emelni kezdte, Max szólt hátulról hozzá, mire karja a levegőben állt meg.
- Várj! Nem úgy tűnik, hogy követni akar minket- bökött a kígyó felé. Edric várt pár másodpercet, de nemsokára neki is leesett, hogy a szörnyeteg láthatóan nem mert a hídra merészkedni. Talán tériszonyos volt, vagy csak látta, hogy Edric elég könnyedén meg tudta volna állítani, a lényeg, hogy egy problémával kevesebb maradt nekik. Miután megkönnyebbülten eresztette le karját és fénykardját, Edric ismét hátat fordított a bestiának, majd Maxet és Alt’ort lehagyva indult el az út további részén, ami történetesen egy fémből épített folyosó volt. Gyakorlatilag egyetlen egy irány maradt, így minden további nélkül folytathatták útjukat. Edric néha hátrapillantott a válla felett, hogy társai is követték-e, és persze még ott motoszkált a fejében a gondolat, hogy a kígyó is remélhetőleg maradt az ülepén és nem merészkedett mégis át, amíg ők nem néztek oda.
Az út nem tartott sokáig, hamar egy liftakna tetejéhez vitte őket, ahol azonban újra meg kellett állniuk. Sajnos maga a szerkezet nem volt a helyén, azonban a plafonba be volt lőve négy fémsodrony, méghozzá viszonylag méretes darabok. Ezek alapján a fénykardos, akit követtek, nem volt egyedül, ráadásul a plusz egy sodrony már túlerőt is jelenthetett, ha ellenségesek voltak. Egy sanda pillantást váltott Maxel, aki szájával grimaszolva fejezte ki nemtetszését a helyzettel kapcsolatban. Edric az akna szélére merészkedett és óvatosan lenézett, ám a fekete sötétségbe vezető sodronyokon túl semmit sem látott.
- Rossz előérzetem van- suttogta. Nem tudhatták, mi várt rájuk odalent, érkezésük a köteleken pedig volt annyira zajos, hogy bárki, aki lent volt, már korán tudomást szerezzen közeledésükről. Ha pedig volt náluk mondjuk egy sugárpisztoly is, egészen könnyű prédákká válhattak a zárt térben. Alt’ornál nem látott fénykardot, így a legjobb esélye neki volt, ha előre ment.
- Én megyek előre, ha esetleg van valami kellemetlen meglepetés odalent, a fénykarddal talán tudok annyira védekezni, hogy nektek időt nyerjek a menekülésre. Nem hiszem, hogy más lehetőség van, úgyhogy ne is nyissunk róla vitát- hadarta el, utolsó mondatánál pedig egy ujjal Maxre mutatott, aki már nyitotta is volna száját ellenkezni, de ezúttal beléfojtotta Edric sikeresen a szót.
A férfi végül elrugaszkodott a liftakna széléről, majd az egyik sodronyba próbált kapaszkodni. Amint stabilizálta magát, még a többieknek visszaszólt:
- Várjatok 2-3 másodpercet és utána induljatok, hogy legyen elég távolság- mondta, majd ereszkedni kezdett a sötétségbe.

FELSZERELÉS:

by **Alt'or T'orak** Hétf. 04 Május 2020, 18:21

Edric hangjából ki tűnik, hogy az a minimális bizalma is megrendült, az előbbi eseményeknek köszönhetően. Amiért nem is hibáztatom, valószínűleg ő sokkal többet is érzékelhetett a dologból, mint a társa, révén hogy Jedi....vagyis hát nem biztos hogy az, maradjunk az erőhasználóban. Nem akart rögtön ki csinálni, vagy elennem fordulni, és hát ennek is örülök. Mondjuk ha úgy cselekszik, akkor lehet csak mélyebbre csúsztam volna...de már vissza zökkentem, és a gondolataim is újra a saját jól meg szokott medrükben folynak. Ami most azzal van elfoglalva, hogy épségben átjussak a hídon, ami túl könnyű is, nem mintha panasszal élnék emiatt bárkinek is. Edric is átér, és szinte rögtön utána rögtön elfog az a baljós érzés, mint a lény első felbukkanásakor, ezt követi magának a lények a megjelenése is. Nem úgy tűnik, hogy utánunk vetné magát, a híd előtt tekereg.
-Igaz, hogy nem kell foglalkoznunk vele, de mi lesz majd visszafelé....-
Teszem fel a költői kérdést a másik kettőnek, de azért ahogy haladunk beljebb, időről időre, hátra-hátra pillantgatok, nehogy meglepjen minket, ha túltenné magát a tériszonyán vagy bármin, ami vissza tartja attól, hogy utánunk eredjen. Közben azért végig ott motoszkál az ötlet, vágy, hogy ha sikerül túlélnünk ezt a kalandot, jó lenne elfogni, lehetőleg élve. Ki tudja, hátha tényleg egy eddig nem ismert fajjal van dolgunk esetleg a Jedik érdekeltek lennének a tanulmányozásában, mivel hogy erős a sötét oldali jelenlét benne.....
-Ez egyre csak jobb lesz....-
Nyögöm a lift akna láttán, plusz a sodronyok számából ítélve, bárki is az aki előttünk jár, létszámfölényben vannak.
-Nem akarok ünneprontó lenni, de sok jóra ne számítsunk azoktól akik előttünk járnak, bárkik is legyenek azok. Azt a kígyót direkt szabadították ránk....és nem hiszem, hogy azért, hogy barátokat szerezzen, mert annyira magányos volt itt.-
Nyomom a szöveget, persze Edric és Max elég tapasztaltnak nézzenek ki, hogy maguktól is erre a következtetésre jussanak. Csak annyira nyomasztó már ez a csend. Bólintok Edricnek, közben elég nehezen tudom vissza fojtani a mosolyomat, ahogy ezek ketten folyton civakodnak.
-Mióta vagytok házasok pontosan?-
Kérdezzem Maxet, miután lejárt az Edric által megszabott idő, majd elrugaszkodok egy kis lendületet véve és elkapom a sodronyt, és amint stabilan tartom magam, elkezdek lefelé mászni.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 05 Május 2020, 00:00

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. május 9. (szombat)

Helyi Idő: 15:50 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

Edric nem is várt túl sokat a liftnél, hanem már mondta is, hogy ő fog előre menni, a többiek kicsit később kövessék, bár mindenkinek jutott volna fémsodrony, mert négy darab volt ezekből. így ha a többiek akartak, akkor is tudtak egyszerre menni. Ha nem, akkor Edric ment előre. Ezt nem volt nehéz, ha volt ehhez valakinek felszerelése, akkor csak le kellett csúszni, de így, mivel senki sem rendelkezett effélével maradt az, hogy lemásszanak.

Ezt is könnyedén ki lehet vitelezni, mert nem volt túl nehéz, a sodrony kellően vastag volt ahhoz, hogy rá lehessen fogni és akár kesztyű nélkül is kötélmászás szerűen lejutni a nagyjából harminc méterre levő sötétségbe. Odalent teljes sötétség volt, így igazából fogalmuk sem lehetett, hogy meddig másznak, az egész végén leértek úgy, hogy a lábukkal megérkeztek a fémpadlóra. Itt némileg világosabb volt, mert beszűrődött a fény a folyosóról, amire ki lehetett menni.

Itt nem volt ajtó sem, ami át lett volna vágva, egyből ki lehetett volna menni a folyosóra, ahonnan távolból szűrődhetett ide némi fény, mert nagyon kevés volt. Ám mielőtt nekiláthatott vakolna annak, hogy komolyabban megnézzék ezt, vagy kinézzenek a folyosóra, hogy mi is lehet ott – mert hangokat nem lehetett hallani – újabb látomás következett:

Ahogyan az a korábbiak alapján kiderült és valószínűleg egyértelmű lett, hogy a múlt és a jövő váltakozik, akkor ennek a látomásnak ezúttal a jövőnek kellett lennie. Ez az előzőek éles képeihez képest közel sem volt az. Sokkal inkább álomszerű, elmosódott, sok esetben kivenni sem lehetett az alakokat az elején. Olyasmi képek voltak, amikor elragadnak embereket, érezni lehetett a félelmüket, ijedtségüket, sötétséget – nem az Erőben – ahogyan nem látnak semmit, de mégis utaznak valahova.

Ezek után némileg élesedett a kép, mert már jobban kivehetőek voltak az alakok. Egy börtönben voltak, elég nagy, aréna szerűségben, a helyet nem lehetett megmondani, hogy merre, mert a hely fedett volt, de körkörös alakú, belül homok és néhány helyen nagyobb oszlop is. A nézőtér, ha volt is, nem látszott, a helyégben pedig legalább száz személy látszott, ahogyan bilincsekkel és láncokkal a falhoz voltak láncoltak. Volt, aki a lábán, volt akit a kezével, vagy épp a nyakánál fogva.

Férfiak és nők vegyesen, ami feltűnő lehetett, hogy mindenki humanoid volt, főleg emberek, vagy vörös bőrű urdrarrok, esetleg urdrarr vérű személyek. semmi idegen, semmi más faj, csak ezek. A jelenlevők jelentős részének pedig a nyakán még olyan blokkoló is, amivel nem képesek Erőt használni. az egyik legfeltűnőbb rab egy urdrarr nő lehetett a legtöbbek számára, Nelrae Parsha, a jedi tanács egyik tagja, már aki ilyen körökben ismert és megláthatja.

A korábbi látomások elég személytelenek voltak, de ez nem. Mindenki láthatott ismerőst a rabok között. Kessia az egyik magasabb rangú Czerkás tisztviselőt látta a rabok között, Miin Lucky legjobb barátját, aki úgyszintén rohamosztagos volt és ő is dezertált, és még életben volt. Kaylyn egy sith-et láthatott, akivel többször is sabaccozott a Hala fedélzetén. Shuur egy magasabb rangú sith varázslót – vörös urdrarr – látott, akit jól ismerte, a mestere szövetségese volt és többször próbálta rávenni a lányt, hogy legyen a tanítványa és udvarolt is neki. Chamm egy gyerekkori jó barátját láthatta, akivel azóta is tartja a kapcsolatot. Fiwi az egyik üzleti partnerét láthatta, akivel a kezdetek óta üzletel és szállítja az árúit. Alt’or a nagybátyja szeretőjét látta a rabok között, akit a teljes klánjuk hamar megszeretett, még úgyis, hogy külvilági volt és a birodalomból dezertált a háború alatt. Edric pedig Rhyssa-t látta, bár ez furcsa volt, mert egyik pillanatban a vörös nő volt az, a másikban egy urdrarr nő.

A képek után egy furcsa szimbólumú ruhákban/csuhákban levő alakok jöttek be. A külső szimbólum a Köztársaság Végzete nevű terrorszervezet szimbóluma volt, így könnyedén felismerhető, mert már a teljes Csillagködben végeztek terrorcselekményeket, többen találkoztak is velük személyesen. A belső jel viszont már rejtélyesebb volt és valószínűleg kevesebben, vagy senki sem ismeri meg, az Rhand Varázslóinak szimbóluma volt. Ezek az alakok elkezdtek hozzáérni a rabokhoz, csak megérinteni őket bárhol a testükön.

A legtöbbeknél semmilyen reakció nem volt erre, viszont jó néhányan meglepett, félelemmel teli arcot vágtak az érintés után és olyan lett a tekintetük, mint akik épp látnak valamit. Akiknél nem volt reakció lemészárolták őket, csak a többieket hagyták életben. A látomás itt szerte is foszlott…

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

*Rátok bízom, hogy ennél jobban milyen kapcsoltban vagytok az illetővel, illetve azt is, hogy az férfi, vagy nő, révén ugye SW-ben annyira nem számít, hogy ki milyen fajhoz/nemhez vonzódik.

statisztika:

by **Alt'or T'orak** Pént. 08 Május 2020, 18:15

Kicsit zihálva és leizzadva toppan a padlón a talpam, röpke harminc méter ereszkedés után. Jó kondícióban vagyok, de ez így hirtelen azért nem volt egy felüdülés. Annyira hiú sem vagyok, hogy eljátsszam a kemény fiút, akinek ez meg sem kottyan. Mielőtt bárhova is indulnék, megvárom míg Max is leér, és a szememet is hozzá kell szoktatnom az újabb sötétséghez, itt még annyi fény forrás sincs, mint fentebb, akad némi ami a folyosóról szűrődik be, de ez jelenleg itt, kevesebb. Akik előttünk járnak, vagy látnak a sötétben vagy sokkal jobban felkészültek. Az utóbbi biztos, és sokkal jobban informáltabbak is valószínűleg. Esetleg azt hitték, hogy a kígyó végez bárkivel aki bemerészkedne ide. Akár hogy is, kell egy kis idő mire a szemem valamennyire hozzászokik, legalább annyira, hogy ne faltól falig közlekedjek. Közben megtornáztatom a karjaimat, ekkor ér az újabb látomás.
Ez sokkal zavarosabb és homályosabb, előbb csak érzelmeket lehet érzékelni, félelem, kétségbeesés, zavar, aztán kiélesedik a kép. Egy aréna szerűségben, egy csomó embert terelnek, erő blokkolóval a többség nyakán. Jod-t pillantom meg, Khart bácsi partnerét pillantom meg a tömegben. Meg hűl az ereimben a vér, és egy pillanatra össze is zavarodok. Ez most a jövő ebben biztos vagyok, de mikori. Távoli vagy záros határidőn belül történik majd meg? Biztos, hogy valóra válik vagy csak egy lehetséges kimenetel a sok közül? Ezek után lenyugszok, ez ellen most nem tudok tenni semmit, higgadtan próbálom meg végignézni a továbbiakat. A jelet észre véve felszisszenek magamban, a Köztárság Végzete csoport az aki bemasírozik , de a másik jel össze zavar, azt nem ismerem fel. Szimplán megérintik az összeterelt foglyokat és aki nem mutat semmilyen reakciót, azt egyszerűen megölik. Mi a fészkes fene folyik itt? Még másodpercekig csendben és dermedten álldogálok.
-Fel ismertétek a másik jelet?-
Kérdezem, közben újra kézbe veszem a fegyveremet és lassan elindulok kifelé a folyosóra. Elég volt ebből szeretnék már mielőbb ennek az egésznek a végére járni, hogy aztán beszélhessek Jod-al és Khart-al is. Figyelmeztetni őket.
-Köztársaság Végzete társult volna valami másik csoporttal?-
Feltételezzem, hogy felismerik a jelet, hiszen majdnem mindenki ismeri ezt a csoportot a galaxisban.
-Ti láttatok ismerőst a tömegben?-
Kérdezem még tőlük, aztán elindulok ténylegesen a folyosón, a pislákoló fény felé. Kicsit türelmetlenebbül, mint szeretném. Nem rohanhatok előre ész nélkül, mert annak nem lesz jó vége, úgy hogy mély levegőt véve, óvatosan, pásztázva a folyosót indulok el.

by **Edric Kane** Pént. 08 Május 2020, 20:59

Idő: 15:40 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak

Eredeti tervét inkább parkolópályára tette, hiszen a sodronyon legfeljebb mászni tudott, ahhoz pedig mindkét karjára szükség volt. Így ahelyett, hogy fénykardja világította volna meg az útját, a teljes sötétségbe kellett ereszkednie. Felfelé nézve még látta a kevés fényt a liftakna tetején és két sötét foltot, azaz társait, amint épp követték a saját maguknak kiszemelt köteleken. Igyekezett egységesen és halkan lélegezni, hogy ha esetleg valamilyen meglepetés várta volna őket legalul, legalább valamennyire ők is okozhassanak kellemetlen perceket és ne legyenek túlságosan könnyű szabad préda. Ahogyan a méterek fogytak, úgy vált ez egyre nehezebbé, egy idő után pedig azon kapta magát, hogy szinte zihálva ereszkedik. Mély levegőket szívott be orrán át, majd lassan szájon ki, karjai pedig már égni kezdtek a folyamatos munkától. Izzadságcseppek hideg tűszúrásokat okoztak homlokán, ami inkább volt csupán zavaró mellékhatása a kis tornagyakorlatnak, mint igazi probléma. Ujjatlan bőrkesztyűjében ugyan megpróbálkozhatott volna a lecsúszással, de egyrészt szerette volna még máskor is használni, másrészt pedig fogalma sem volt, hol ért véget az akna pontosan. Így nem volt mást tenni mint lassan ereszkedni, ami a türelmének sem tett túl jót és egyre inkább vágyott valamilyen bárba egy hideg sör mellett. De miért is kell neki pont a sörre gondolnia mászás közben? Kizavarta a képzeletéből a korsót, ám kissé későn, szájában már összefutott a nyál is a pavlovi reflexnek köszönhetően.
~ Majd az egész után~ ígérte meg magának gondolatban, s talpa pont ekkor talajt is fogott, méghozzá fémeset. Felnézett a liftakna teteje felé, a fény távolságából harminc méterre saccolt az ereszkedést, közben pedig lassan Alt’or és Max két sötét pontja is egyre nagyobbá vált, ahogy közeledtek. Körülnézett, de elsőre a feketeségen kívül nem sokat látott, aztán a másik irányból feltűnt neki némi nagyon halvány fény. Több, mint a semmi, és hát az sem volt mellékes, hogy egyelőre senki és semmi nem várta őket és végezte ki mindannyiukat egy mozdulattal. A csend kissé zavarta Edricet, aki így csak a saját szívének szapora kalapálását hallotta, mely fokozatosan lassult, ahogyan teste kezdte kipihenni a megpróbáltatásokat. Végül két társa is megérkezett, így ezúttal lecsatolta fénykardjának markolatát oldaláról, majd úgy igyekezett elindulni - csakhogy első lépés után újabb látomás jelentkezett.
Ezúttal azonban nem volt semmi sem olyan éles, mint eddig. Mintha egy álom ködös világában járt volna, talán azt jelezve, hogy ez csak egy volt a sok lehetséges jövőkép közül. Mert azt hamar felismerte az eddigiek alapján, hogy ismét előre láthattak. Elsőre még nem is látott sokat, csak mások félelmét érezte sajátjaként, ahogyan valahova szállították őket. Végül megérkeztek, a helyszín pedig egy aréna mintájára felépített börtön lehetett. Körben a fal mentén több száz ember volt fogvatartva, érdekes módon pedig szinte nem is volt más fajból származó lény, főleg urdarrok. Ahogy jobban ki tudta venni az arcokat, Edric felismerte a jedi tanács egyik tagját, és ami még nagyobb megdöbbenést okozott részéről, az Rhyssa volt, aki szintén a falhoz volt bilincselve. Azonban a többi rabbal ellentétben mintha esetében az adás nem a megfelelő frekvencián lett volna, olykor a kép átváltott egy urdarr nőre. Nem sokkal később megjelentek a fogvatartók is, az alakok ruháin Edric felismerte a Rhand Varászlóinak és KV jelképeinek egységes verzióját. Ezek szerint eddigi kis táncuk egymással komolyabbra fordulhatott hamarosan, ami pedig ezek szerint komoly fenyegetést is jelentett, a látvány pedig egyáltalán nem tetszett Edricnek. Lassan előre léptek a rabokhoz, egytől egyig megérintették őket itt-ott. Némelyikük semmilyen reakciót nem tett erre az elvárható viszakozáson kívül, ám voltak, akinek arcán igazi halálfélelem jelent meg és összezavarodottság. Mintha olyasmit láttak volna, ami örök nyomot hagyott volna lelkükben. Mégis, az egészben a legrosszabb azt volt látni, ahogy a reakciót nem mutatókat egytől egyig kivégezték. Edric elsőre összezavarodott, a látomás pedig szerte is foszlott és újra a sötétségben találta magát. Szíve ismét gyorsan kalapált, de most nem a fizikai megpróbáltatástól.
- Ez nagyon nem jó!- suttogta maga elé egy sóhaj kíséretében, miközben sorra vette az eddigieket. Ha a jövőkép igaz volt, az talán azt jelentette, hogy nem tudták megakadályozni a Rhand Varázslóinak terveit és az egész vége nem volt más, mint a csillagköd vége. Alt’or kérdése távolinak tűnt, de Edric lassan kimászott a gondolatai mélyéről és kissé megköszörülte a torkát.
- Igen, Rhand Varázslói. Egy szekta. Ezek szerint együttműködésük a Köztársaság Végzetével komolyabb szintre lépett…- jegyezte meg csalódottan. Rhyssa jelenléte sem volt jó jel, és remélte, hogy még nem rabolták el. Talán ha tudta volna valahogyan figyelmeztetni…
- Láttam, de elég furcsa volt- válaszolt a másik kérdésre is, miközben Max is bekapcsolódott.
- Kölyök, te is a vöröst láttad?- kérdezte, mire Edric csak bólintott egyet.
- Sietnünk kellene, minél hamarabb végeztünk itt, annál hamarabb tudunk másokat figyelmeztetni. Bár sajnos valahogy van egy érzésem, hogy talán már el is késtünk…- tette hozzá, majd indultak is tovább.

FELSZERELÉS:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 09 Május 2020, 00:00

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. május 13. (szerda)

Helyi Idő: 15:55 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

Érthető módon a mostani látomás mindenkit némileg nyugtalanná tett, már csak amiatt is, mert személyes volt az ügy. Edric elmondta, hogy a másik szimbólum a Rhand Varázslói nevű szervezeté, bár erről a szervezetről, csoportosulásról Alt’or soha életében nem hallott. Ezek után azonban úgy döntött, hogy kimegy a folyosóra és megnézi, hogy mi van itt, mert már mindenki eltűnt volna innen szíve szerint.

A folyosó leginkább egy bányász aknára hasonlított, középen ott futott a csillének a sine is, de maga csille nem látszott. A fémfalon a cégnek a logója látszott több helyen és már az is nyilvánvaló volt, hogy miért volt félhomályos árnyak, amik látszódtak. Valamivel beljebb újabb lámpák lebegtek a levegőben. Ennek köszönhetően a következő negyven-ötven métert könnyedén meg lehetett tenni, utána a folyosó egy fallal ért véget, ellenben jobb irányba egy hatalmas csarnokkal folytatódott.

Odabent már rendesen fények voltak, így tökéletesen lehetett látni, hogy három retteget haláloszagos tartózkodik a helységben, illetve egy sith nő volt még odabent. Egyelőre mindenki háttal a hármasnak. A falak, a plafon és a talaj is rúnákkal, különféle ábrázolásokkal volt tele. Edric-et és Max-et emlékeztethették azokra az ősi sith jelekre, amiket a Dantooin-n láttak Lady Benûwia vaultjában. A nő pedig valamit nagyon vizsgálódott, a katonák pedig őt vigyázták.

- Ne legyenek ilyen szégyenlősek, jöjjenek be, ha már túljutottak a házikedvencen! – szólt ki anélkül, hogy hátranézett volna. - Nem kell aggódni a fiúk kezes bárányok, nem fognak bántani titeket, igaz fiúk? – tette fel a költői kérdést, amire válasz nem érkezett.

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

statisztika:

by **Alt'or T'orak** Kedd 12 Május 2020, 11:40

Edric ugyan megnevezi a másik jelnek a gazdáját, de még soha nem hallottam arról a csoportosulásról. Ha a másikkal szövetkeznek, jó fiúk nem lehetnek, az egyszer biztos. Csendben figyelem Edric és Max kettősét, eddig is feltűnt, de most már biztos vagyok benne, hogy elég jól informáltak. Legalábbis Edric, és többet tud ezekről a látomásban szereplő dolgokról mint én.
Bólintok helyeslően, amint lehetséges fel kell vennem a kapcsolatot Kharttal, ő talán többet tud mondani ezekről a látomásokról és a bennük szereplő dolgokról.
Elég hosszú távot teszünk meg, mindenféle szörny és csapda nélkül, míg aztán jobbra fordulva a folyosó egy nagy csarnokban végződik. Meg három halálosztagossal, meg egy sith nővel. Voltam már csarnokokban csak jobb társasággal. Önkéntelenül is harcra készen állok, az izmaim megfeszülnek ugrásra készen. Körbe nézek a csarnokban, bármi amit fel lehet használni, fedezéknek vagy esetleg fegyvernek jól jön. Bár a nő nem sok tudomást vesz rólunk, míg beljebb nem invitál minket. Eszem ágában sincs közelebb menni egyenlőre. Konkrétan belém fagy a szó, ami ritkaságnak számít, de túl sok a bizonytalan tényező. Mik ezek a jelek, ősinek tűnnek, de nem ismerem fel őket. Ránk fognak támadni? Egy sithről van szó, szóval eléggé benne van a pakliban a dolog. És mi a fene köze lehet ennek az egésznek a húgomhoz? Önkéntelenül is teszek pár lépést előre, hisz felmerül bennem a kétely, ez a nő vajon a testvérem lenne? Háttal áll, nem sokat látok belőle. Évek óta nem láttam, és elképzelésem sincs, hogy nézhet ki most jelenleg.
Pár lépés után megtorpanok, még ha ő is lenne az, akkor sem sodorhatom veszélybe a ideiglenes társaimat, azzal, hogy elvesztem a fejem.
-Nos köszönjük a szívélyes fogadtatást, de volt már részem jobb üdvözlő bizottságban is, mint a házi állata. Mégis mi a garancia arra, hogy nem támadnak ránk a fiúk? Tudja ez a sith dolog meg minden, nem éppen a szavahihetőségükről híresek, nem sértés, csak ez a tapasztalatom.-
Szövegelek, mert a többiek egyenlőre olyan kukák, mint én voltam. Az egész sokkal egyszerűbb lenne, ha lenne konkrét ötletem, miért is vagyok itt pontosan, egy megérzést, hívást leszámítva az erőtől. De örülnék egy fénykardnak, meg némi tűzerőnek is...

Felszerelés:

by **Edric Kane** Kedd 12 Május 2020, 22:07

Idő: 15:55 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak

Időre lett volna szüksége. Ez járt a fejében, miközben lassan tovább indultak az épp aktuális folyosón. Egyszerre több üzenetet is láttak, nagyjából ráadásul azonos idő telt el kettő között. Egyszer múlt, máskor jövő, ám mintha az egész nem lett volna más csak ismétlődés. Pedig hány jedi filozófus is megmondta a tutit már, hogy a múltbeli hibákból tanulni kell és nem megismételni őket, a jövőt kifürkészni másrészt badarság és csak veszélyes. A jedi tanok szerint a jelenben kellett maradni, de mi van, ha a jövő kopogtatott az elméjükben és mindezt az akaratuk ellenére tette. Kíváncsi volt arra is, vajon a látottakon egyáltalán tudtak-e bármit is változtatni, vagy az kőbe volt vésve. Annyit nyilván megtehettek, hogy amint kikerültek erről a helyről, valami úton-módon figyelmeztette Rhyst. Ez volt a minimum, bár talán pont ez okozta azt, hogy ott kötött ki. Kezdett az egésztől megfájdulni a feje. Ha már pont eszébe jutott Je Mester mantrája is, hogy maradjon a jelenben, itt lett volna az ideje. Később, ha kijutottak, majd meditál a dolgon és talán a kirakós is jobban összeáll. Jelen pillanatban inkább volt az egész olyan, mintha egy ködben sétálna, amiben csak a lámpák fényei segítettek elnavigálni. Sőt, ez talán túl közeli hasonlat is volt a jelenlegi helyzetre, hiszen útjukon a fény épp kissé kevesebb volt, mint ami ideális lett volna.
Egy sóhajtással kitisztította fejéből a látomások gondolatait. Csak ekkor vette észre, hogy idelent inkább voltak már egy barlangban, mint egy folyosón. Vagyis inkább egy bányában, legalábbis a sínek a talajon erre engedtek következtetni, illetve a falak is elvoltak fémlapokkal takarva, rajtuk az idő martalékává vált cég szimbólumával. Csoda, hogy még egyben volt az egész és nem omlott be egy durvább földrengés során. Ahogyan ez eszébe jutott Edricnek, már rögtön azt is kívánta, bárcsak ne jutott volna eszébe, hiszen a lehető legrosszabbkor jött volna egy ilyen kis tektonikus mozgás. Csak reménykedni tudott, hogy azért elég stabil volt a bolygó, hogy ha már eddig nem, akkor ne pont most történjen katasztrófa. Újabb sóhajtást engedett el, miközben Alt’orral együtt a járat végére értek, mely jobbra kanyarította a társaságot.
Ahogyan fejét elfordította a másik irányba, egy pillanatra még eszébe jutott, hogy visszalép a fal fedezékébe, de szinte azonnal késő volt. Egy terembe nyílt a bányász akna, vagy micsoda, melyben ott volt három igen éber birodalmi halálosztagos, na és egy nő, akinek már csak az öltözködéséről is lerítt, hogy sith volt, bár formáin egy pillanatra megakadt Edric szeme. A csarnokban már rendes fényforrások is voltak, így tisztán látta, hogy a falak tele voltak rúnákkal, mintha csak a Dantooine-on lévő bázisát látták volna Benuwianak. Emellett még képek is tarkították a helyiséget, hogy kissé feldobják, ettől függetlenül Edricnek inkább ellentétes élményt nyújtott a varázsa. Pechükre, bár nem túl meglepően a sith nő ki is szúrta őket, így beljebb is invitálta a hármasukat. Ezek szerint nem volt az a kígyó épp őslakos, bár az élet teljes hiánya a bolygón is ezt támasztotta alá. A túlerő alapból nem tetszett a férfinak, Max pedig inkább lett hirtelen teher, mint valódi segítség. Bármennyire is jó fejvadász volt az öreg, ezek igazi gyilkológépek voltak. Plusz ott volt a sith, aki ki tudja, mennyire tudta jól használni az Erőt. Esélylatolgatása alapján azt a következtetést vonta le, hogy igencsak megszívták. Alt’or válaszolt elsőre a nő szavaira, kicsit akadékoskodva a dolgon. Ugyanakkor ha nagyon tüskék lettek volna a négyes szemében, már rég el tudták volna őket intézni. Edric úgy volt vele, más kiút ebből nem nagyon volt, mint talán a nagy szája. Így beljebb lépett, kezeit feljebb emelve, hogy azért a halálosztagosok ne legyenek túlságosan idegesek a ravaszon tartott ujjukkal.
- A barátomnak igaza van, nem épp a szavahihetőségről híresek maguk. De ha már az Erő így összehozott minket, maguk mi járatban? Gondolom szintén láttak furcsaságokat- kezdett bele- Oh, milyen udvariatlan vagyok. A nevem Edric. És Ön pedig...?

FELSZERELÉS:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 13 Május 2020, 00:00

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. május 17. (vasárnap)

Helyi Idő: 16:00 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

Alt'or megnyugodhatott abból a szempontból, hogy a nőnek közel sem volt olyan hangja, mint a húgának, magasabb volt és az alkata is más. Ennyit pedig lehetséges sötét oldal ide, vagy oda, szerencsére nem lehet változni. Ahogyan megfordult látszott, hogy szürke a bőre, ami határozottan rattataki vonás volt, szóval nem ember volt és nem is aiper, ami Alt’or-nak érdekes lehetett. Az pedig jó kérdés, hogy ennek örül-e a férfi, vagy épp nem.

- A megunt házi kedvenc már itt volt, amikor jöttünk… felteszem nem tudjátok, hogy a sithek ide szórják ki a megunt kedvenceket, többé nem hasznos ivadékokat, vagy épp elhelyezik őket, hogy védjenek valamit. Mióta a bolygót a Birodalom bérli így szokás. Bár újra kellett telepíteni őket, mert ők is elhullottak – vonta meg a vállát.

- Látom te is csak az idióta köztársasági propagandát ismered, hogy a birodalom rossz, a birodalom mészárosokkal van tele, a Birodalom megbízhatatlan… Nekem meg a tapasztalatom, hogy mindenki, aki meglát egy birodalmit úgy véli, hogy meg kell ölni, mert más, mint ő és más utat jár! Veletek ellentétben mi elfogadjuk és nem nézzük szörnyetegnek azt, aki nem a sötét oldalt választja, hanem a világost, vagy a szürkét – forgatta meg a szemeit. - Nem fogják megtenni, mert parancsot kaptak, ha megszegik meghalnak! Ennyi!

Ezek után szólalt meg Edric, amin a nő hangosan felnevetett, ahogyan a férfi válaszokat követelt egy birodalmitól a saját bolygóján. Plusz ebben volt még valami, valami mélyebb, amiről egyelőre a két férfi nem igen tudott. Bár pár pillanattal később talán kaptak minderre némi választ, vagy talán még több megmagyarázhatatlan kérdést…

- Attól Edric Kane, hogy a Birodalmi Hírszerzéi Szféra legfelsőbb köreiben van szövetséged és védik a hátsódat… eléggé érdekes hozzáállás ez. Vajon a patrónusod mit fog ehhez szólni? – kérdezte a nő. - Nincs jogod megkérdezni, EZ Birodalmi bolygó több száz éve, a korábbi események nem változtattak ezen. Ti vagytok a betolakodók itt. nekem miért is nem kéne elfogatnom titeket és Dromund Kaas-ra szállítani és átadni az inkvizíciónak? A patrónusodon felül persze.

- A mesterem és a húgod mestere Alt’or bizonyára örömmel kihallgatna mindkettőtöket. Úgy tudom, hogy hiányzol neki Edric. Asher Warrick sokat mesélt rólad és arról, hogy milyen szépen kötődsz a birodalom legfelsőbb köreihez – felelte negédesen. - Lady Lore vagyok. Szóval miért is…

A hangja folytatódott, de nem igazán lehetett érteni, mert beleveszett abba, hogy egy újabb látomás következett…

Ez ezúttal megint élesebb volt, most sem volt senki fizikailag jelen, csak külső szemlélőként látta a történéseket. Nem volt álomszerű, hanem tényleg olyan, amilyen lehetett. A helyszín határozottan a Samorah volt, a bolygó immáron olyan állapotban volt, mint jelenleg, halott, sivár. Úgy tűnt, hogy a múltbéli események össze-vissza vannak, hiszen azt még mindig nem látták, hogy miként is lett ilyen a bolygó, mert most azon esemény után voltak mindezek. Az első képeken az látszott, hogy egy Birodalmi szimbólummal ellátott lambda osztályú sikló szállt le az egyik város mellett.

Talán a főváros volt, vagy valamelyik nagyobb, nem lehetett pontosan megmondani ennyiből, tekintve, hogy senki sem ismerte annyira a bolygót, hogy erre képes legyen. A sikló ajtaja kinyílt, először két magas rangú fekete páncélos becsületőr szállt ki belőle. Azt, hogy ezek micsodák természetesen csak azok ismerik meg, akik a Birodalmat szolgálják, vagy éppen jártasak a birodalmi kultúrában. Ezek után a siklóból a megbilincselt Kreia repült ki és landolt arccal előrefelé a szürke porban. Eléggé megviseltnek tűnt a korábban látott képekhez képest.

Őt Lord Ograna követte, természetesen páncélban. Majd még azzal sem fáradt, hogy kézzel nyúljon a nő után, az Erő segítségével rántotta fel a másikat. Legvégül pedig személyesen a Császár. A kis kompánia egy a közelben levő romos templomhoz mentek, ott pedig az egyik épülethez. Az a benti kinézete alapján sith templom, vagy építmény lehetett korábban. Az egyik nagyobb csarnokot választották, aminek a teteje félig be volt omolva, így a nap sugarai félig besütöttek ide.

Az látható volt, hogy Kreia nem igazán tudott megállni a lábán, így attól sem kellett tartani, hogy elrohan, de még így is a falhoz lett láncolva. Valamit mondott, üvöltözni próbált, de nem lehetett a hangját hallani – aki értett ősi sith nyelven az le tudta olvasni a szájáról, hogy a császárt átkozta és küldte el a peremvidéknél is rosszabb helyre. Az egész végén pedig a Császár belekezdett valamilyen rituáléba. Kreia-ból fényes, belül ragyogó hófehér, de kívül romlott sötétvörös fényben ragyogó vonal kezdett kiszállni a nőből, amit a Császár egyenesen Lord Organa-ba irányított.

A folyamat valószínűleg elég sokáig tartott, így gyorsítva látta mindenki, Kreia öregedni kezdett, egyre jobban aszódott, míg végül egy élő múmia lett, az egész végén pedig végül öregségben elhunyt. Amikor eggyé vált volna az Erővel a Császár közbelépett és a nő lelkét egy fekete-vörös kristályban ejtette foglyul. A folyamat végén még Lord Organa is megtántorodott és fél térdre zuhant, a mozgása és mozdulatai alapján teljesen ki volt merülve és erős fájdalmai is lehettek.

- Én megmondtam Kreia, hogy kizárt, hogy halhatatlan legyél… de neked köszönhetően Lord Organa az lett. Kelj fel barátom, ettől a pillanattól kezdve az új rangod a Császár Hatalma! – mondta a férfi.

A kristályt egy jelöletlen fém ládába tette, majd lezárta azt, a csapdába ejtett lélekkel együtt. Ezek után a kompánia elindult kifelé, valószínűleg vissza a sikló irányába. A látomás pedig szertefoszlott.

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

statisztika:

by **Alt'or T'orak** Szomb. 16 Május 2020, 12:28

Egy nagy sóhajtással szakad ki belőlem a visszatartott levegő, hisz nem a testvérem áll előttünk. Annyira rá feszültem, hogy nem vettem észre a nyilvánvaló különbségeket a két nő között. Persze ami ezek után jönnek, mond a nő és látunk nem segítenek a helyzeten.
-Hé csak hogy tisztázzuk, nem vagyok valami őrült tömeg gyilkos, aki mindenkit kinyír mert nem köztársasági. Nekem meg az a tapasztalatom, hogy nem épp ti szervezettetek a jóság megtestesítője. De szerintem abba is hagyhatjuk egymás szapulását, nem sok értelme van....-
Vettek egy érdekesnek mondható pillantást Edricre, nem is tudom várva, hogy tiltakozzon az ellen amit a nő éppen mond. Nem is tudom, elég szavahihetőnek tűnik, persze nem kell bedőlni mindennek amit mond, de mégis.....
Ha éppen nem a fegyverem tartanám, valószínűleg dühösen ökölbe szorítanám a kezem, ahogy a húgomról kezd beszélni. Érzem ahogy a pulzusom az egeket verdesi, nyelek egyet, közben pedig a mesterem által tanított technikát alkalmazva próbálok lenyugodni, nem hiányzik még egy olyan szituáció, mint nem rég.
-A húgom....mit tudsz a húgomról?-Fel sem merül bennem, hogy nem az igazat mondja, honnan a fenéből tudná, hogy ki vagyok egyáltalán, ha nem ismerné a testvérem. Nem hiszem, hogy baromira ismert lennék a birodalom köreiben.
-Tudja mit, ha találkozhatok a húgommal szívesen magával megyek....-
Szalad ki a számon mielőtt gondolkodhatnék, majd egy újabb adag látomás következik. Érdekesnek érdekes, hiszen épp azt láthatjuk, ahogy valaki halhatatlanná válik, már ha persze az a rituálé amit elvégeztek elérte a célját. Azt a bizonyos kristályt keresné itt? Nem lett volna túl célszerű a dolog, ha itt hagyták volna.
Zavartan állok ott előttük, tanácstalanul.
-Tudja mit, nem érdekel túlzottan, hogy mit keres itt. Én csak meg akarom találni a húgom, az Erő vezetett ide. Maga meg ismeri a húgom, ezzel a kör bezárult. Én csak információt szeretnék róla....ez minden....

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 17 Május 2020, 00:00

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. május 21. (csütörtök)

Helyi Idő: 16:05 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

Edric egyelőre nem mondott semmit sem, ahogyan Max sem, most valahogy furcsa volt, hogy mind a ketten csöndben vannak, pedig nagyon jól tudták a szájukat jártatni, hogyha kellett, ha nem. Közben Alt'or egyre idegesebb, feszültebb, vagy épp izgatottabb lett annak köszönhetően, hogy a sith a húgáról beszélt. A nő úgy tett, mintha nem is hallotta volna, hogy a férfi mit mondott, mert mosolyogva indult el a társaság között az ajtó irányába, miután lerázta a láthatóan rá is ható látomást.

Amint a három férfi mögött volt aktiválta a fegyverét, ami egy fényostor volt, majd a közelükben levő oszlopra csapott vele, ami ennek köszönhetően ripityára is tört. A nő ezek után deaktiválta a fegyvert és a törmelékek között rugdosott valamit, majd egy kőtáblára emlékeztető tárgyat vett fel jókedvűen. Ugyan a száját takaró maszk miatt nem látszott a szája, de érezni lehetett, hogy mosolyog.

- Egy megvan. Hogy mi is volt a kérdés? Áh, igen, megvan! – mondta.

Ezzel elindult visszafelé, majd az oltárra tette a követ és ismét nekilátott nézelődni a helységben, mintha továbbra is keresne valamit. Ezen elfoglaltság során válaszolt Alt’or számára is. Bár nem biztos, hogy sok köszönet volt a válaszban.

- És azt miből gondolod ő meg akar találni téged? Tekintve, hogy nem rab, nem fogoly, hanem a Birodalom és a Sith Rend teljes értékű tagja. Oda mehet, ahova akar. Az első pillanattól kezdve oda mehetett, mert ő átugorta az akadémiát – mondta. - Bár valószínűleg hamarosan úgyis felkeres titeket az áldozat próbája során.

- Magammal vinni, vagy megtalálni? Ne nevettess… egyik akadémiáról se jönnél ki élve, nem is beszélve, hogy Dromund Kaas-ra a hírszerzési főépületbe sem jutnál be élve. De holtan sem. Pontosan tudja, hogy hol éltek, szerinted ha akart volna kapcsolatot nem keresett volna meg az elmúlt évek során? – kérdezte.

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

statisztika:

by **Edric Kane** Vas. 17 Május 2020, 23:48

Idő: 16:05 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak

Ugyan egyelőre nem volt okuk azt hinni, hogy a négyes rájuk akarna támadni, Edric mégis résen tartotta magát, egy sanda pillantás alapján pedig Max is közel tartotta kezét a fegyveréhez, ha elszabadulna a pokol. Sajnos akárhogyan is számolta, a túlerő miatt aligha úszták volna meg ép bőrrel egy komolyabb harcot, így nem volt igazán több lehetőségük annál, mint hogy kidumálják magukat valahogy a szituációból, igaz, a sith nő első reakciója alapján Alt’or mondataira cseppet sem volt barátságos és rögtön ki lettek szépen oktatva, hogy amúgy a birodalmi eszmék mennyivel előbbre mutattak, mint mondjuk a köztársasági és jedik értékei. Az egészben érzett némi ellentmondást Edric, elvégre a Birodalom köztudottan preferált egy bizonyos fajt, amibe ő maga is beletartozott, és kimondottan xenofóbként voltak elhíresülve, de ki tudja, lehet az idők változtak már arrafelé is. Arról mindenesetre kimondottan szórakoztató volt hallani, hogy mennyivel elfogadóbbnak tartották magukat mondjuk a Köztársaságnál. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szája és lett volna pár ellentétes nézete, de ezúttal inkább megtartotta magának, legalábbis jobbnak látta nem dobálni száraz fát a tűzre, amikor három halálosztagos nézett rájuk valószínűleg csúnyán a sisakjuk alatt, közben pedig egy sith nő próbálta kissé javítani a Birodalom PR-ját. Na igen, jobb volt, ha inkább visszafogta magát, de legalább arra ígéretet kaptak, hogy parancs nélkül nem lövik szitára mindannyiukat a vérebek.

A sith hangosan felnevetett, és ezúttal egyértelműen Edricnek szólt a reakció és a következő mondatok. Azon máris felhúzta egy szemöldökét a férfi, hogy tudta a nő a teljes nevét annak ellenére, hogy csupán a keresztnevét osztotta meg, de az utána következő szavaktól anélkül tátotta el a száját, hogy ezt észrevette volna. Hírszerzés legfelsőbb köre? Szövetséges és patrónusa, neki, Edric Kane-nek, egy jediből lecsúszott fejvadásznak, aki azt sem tudja, miért hozta ide az Erő? Az egész irreálisnak és bizarrnak hangzott, mint egy újabb játszma a sithektől, egy csapda, amibe valószínűleg szinte rögtön bele is sétált, ugyanis érezte, amint arca szinte lángolni kezdett. Azt nem igazán tudta eldönteni, hogy a zavartól, vagy a dühtől, de a tenyere is mintha izzadni kezdett volna. Szívesen megállította volna, hogy tudakoljon, mégis mi a fenéről beszélt, de már hadart is tovább a nő. Edric agyában közben hangosan forogni kezdtek a kerekek, talán Xeth lett volna ez a patrónus? Ha pedig tényleg védték a seggét, ahogy a nő is szépen megfogalmazta, mégis mitől vagy inkább kitől? Ezernyi kérdés cikázott még szerte az agyában és máris kezdett összezavarodni, ám a nő továbbra sem állt le és már azt kérte ki magának, hogy Edric meg merte kérdezni, mit is csináltak itt négyen ezekben a romokban.

Azonban az igazi bomba csak ezután következett, mint kiderült, a sithnek volt egy mestere, aki Alt’or húgát is tanította és a neve nem volt más, mint Asher Warrick. A név hallatára Edric szinte teljesen ledermedt, arcán és testén minden izom megfeszült, másodpercekig még a pislogást is elfelejtette, szemeiben hamar szúrós fájdalmat érzett a portól, de nem foglalkozott vele. Mintha lezuhant volna háttal egy szakadékba és másodpercek óta szabadesésben lenne. Aztán elérte a padlót, a kemény, hideg talajt a Jedi Templom falai között. Egy kéz úszott be a képbe, melyet Edric megragadott, s egy könnyed rántással ismét két talpra került. Szembe vele ott volt mestere, Asher Warrick, akinek arcán egy gyengéd mosoly volt, miközben az akkor alig 12 éves Edric a kimerültség első jeleit érezte magán: izmai teljes testében sajogtak, edzésre használt tunikája pedig már átázott a verejtékével. Mestere jelezte, hogy a gyakorlásnak mára vége, majd meghajolt előtte, amit a fiú viszonzott. Másik emlék elevenült fel előtte, ezúttal az utolsó emléke mesteréről, ahogyan a Nageon bolygón tehetetlenül nézték végig, amint hajók csapódtak a dokkba, majd a robbanás során elszakadtak egymástól. Ahogy a lökéshullám eltalálta, Edric ismét a Samorahn találta magát a négy sithel, Alt’orral és Maxel egy csarnokban. Légzése szapora volt, szíve hevesen kalapált és nem tudta, nem értette, hogy biztos valódi volt az, amit hallott, vagy esetleg az egész csak egy játék volt. De honnan tudhatná a volt mestere nevét?

Mielőtt feldolgozhatta volna az egészet, ismét egy látomás következett, ha pedig folytatta rendesen a sort a furcsa sorozat, ezúttal egy korábbi esemény epizódját nézhettek végig. Helyben voltak, a Samorah kihalt kopárságát nem volt nehéz felismerni, ahogyan egy birodalmi sikló keresett egy leszálló helyet egy romos város mellett. Két testőrnek kinéző alak jelent meg a rámpán, aztán szó szerint kirepült és arccal előre ért földet egy nő, Edric pedig felismerte benne az egyik korábbi látomásból a Kreia nevű nőt. Arca nem csak a jelenlegi eséstől volt sebes, láthatóan nem épp rendes körülmények között tartották fogva. A férfi sajnálta is, hogy mindez ellen már nem tudott mit tenni, elvégre megtörtént eseményeket látott.
Kreia után nem sokkal később lesétált Lord Organa is, aki az Erőt használva emelte fel ismét a nőt, sarkában pedig érkezett maga a Császár is. Mind egy nem túl messzi romos templomhoz vonultak, Edricnek pedig kezdett rossz érzése lenni a látottaktól. Kreiat falhoz láncolták, de már így is alig volt benne bármilyen erő. Aztán elindult a dolog lényege, a Császár valamilyen rituálét kezdett el csinálni, a nőből pedig “kiszedett” valamit, amelyet egyenesen Lord Organa felé irányított, majd az bele is olvadt a másik sith nagyúrba. Kreiaból nem maradt hamarosan semmi, csak egy élettelen váz, aztán még az sem, mintha a teljes életét kiszívta volna belőle a Császár. Talán ez nem is állt túl távol a valóságtól, de a végén még a lelkét is megragadta és elzárta egy kristályba, megakadályozva, hogy eggyé váljon az Erővel. Aligha lehetett szörnyűbb sorsot elképzelni Edric véleménye szerint, de a dolognak nem volt vége. Organa is kissé megviseltté vált, legalábbis térdre kényszerült a folyamat végén. A Császárnak hála viszont megtudta azt is Edric, mire ment ki az egész: ezek alapján Organa immár halhatatlanná vált, méghozzá pont Kreianak hála, akinek a lelkét fogva tartó kristályát egy ládikába zárta a Birodalom vezére. Ismét eltűnt a kép, s újra a csarnokban találták magukat.

Az egész már túl sok volt. Egyszerre annyi dolog történt, amihez több időre lett volna szüksége, de most erre nem volt alkalma. Dermedten állt továbbra is, Alt’or beszélgetése a sith nővel távoli, nyomott hangnak tűnt csupán, még az sem tűnt fel neki, hogy újdonsült társuk akár a sithel is tartott volna, ha ez azt jelentette, hogy viszont látta a húgát. Még akkor sem ocsúdott fel, amikor elsétált mellettük a nő és fegyverével, ami egy ostor volt, egy rendes darab oszlopot tört ripityára. Edric a hangtól ébredt ismét fel, mintha eddig visszatartotta volna lélegzetét, vett egy mély levegőt, s megtörölte már verejtékező homlokát, miközben hátrafordult Lady Lore felé, aki épp egy kőtáblát emelt ki a kövek közül, utána egyszerűen visszatért az oltárhoz és tovább nézelődött, talán újabb hasonló táblákat keresve. Arra még szánt időt, hogy rendesen válaszoljon Alt’ornak, kissé le is hurrogva a másikat, hogy a húga bizony teljesen önként volt ott, ahol és esze ágában sem volt hazatérni. Edric átérezte a másik férfi helyzetét, elvégre ő maga is a családjának talán egyetlen élő tagját, a bátyját kutatta, de az ő szituációja azért valamelyest jobb volt. Persze, ha nem vette számításba, hogy valószínűleg Edwint is üldözték sithektől kezdve sötét jediken át ki tudja még kik.
Nem tudta, mit tegyen. Többet akart tudni arról, miért Warrick nevét használta, miféle patrónusa volt magasabb körökben és különben is, mi volt ez a hely, ahova az Erő hozta őket. Érezte, ahogyan torkában ott volt egy csomó, hogy gyomra kissé nehezebbé válik. Dühe kezdett a felszínre törni, mintha kúszott volna egyre feljebb bordái közül, de Edric emlékeztette magát, hogy próbálja meg elengedni. Nyilván könnyebb volt ezt mondani, mint megtenni, mindenesetre közelebb lépett Lore felé. Max kinyújtotta felé a kezét, hogy maradásra bírja, de Edric elrántotta a karját előle, majd alig fél méterre állt meg a nőtől. Nem igazán érdekelte, ha a kis kutyusai rászegeztek bármilyen fegyvert, immár válaszokat akart.
- Mi a fenéről beszélt?- kérdezte, hangja pedig idegesebb volt, mint várta- És tudom, semmi közöm hozzá, de az Erő hozott ide, valószínűleg okkal. Talán azért, hogy megállítsam bármit is akar itt művelni?

FELSZERELÉS:

by **Alt'or T'orak** Szer. 20 Május 2020, 18:59

Összerezzenek, ahogy mögöttünk összetöri az egyik oszlopot a nő, és mintha valami kőtábla szerűséget is felkapna a szét esett darabok közül. Mi a fenét akarhat itt, ezekkel a táblákkal. Meg kellene akadályoznunk, hogy összeszedje azokat a dolgokat amiért idejött? Lenne egyáltalán esélyünk? Biztos vagyok benne, hogy nem születésnapi meglepetés bulira készül. Edric láthatóan kezd kiborulni, ami nem lesz jó, ha ő is átesik azon amin én. De talán itt a lehetőség...
-Na és te honnan veszel bármit is a húgomról? Várj, kitalálom legjobb barátok vagytok, és beavatott minden titkába....-
Válaszolok gúnyosan, közben próbálok feltűnés mentesen körbe nézni a teremben, hátha kiszúrom azt a valamit, amit a nő keres. Persze, hogy kiakadok azon amit állít, mert bár valahogy számítottam rá, még sem ez volt minden vágyam, hogy ezek a gondolataim váljanak valóra. De most ezt félre kell tennem, még ki kell jutnunk innen valahogy. Talán ha nő megtalálja a következő akármit, talán gyorsan el tudnám lopni, egy erőrántással, ha nem túl nehéz az a valami, míg Edric el vonja a figyelmét. Talán...Bár ha Edric jobban ki fog készülni, lehet, hogy arra kell koncentrálnunk, hogy megvédjük az irhánkat.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 21 Május 2020, 00:00

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. május 25. (hétfő)

Helyi Idő: 16:10 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

Egy biztos volt, hogyha a nőt érdekelte is az, hogy a két férfi mennyire és miként rohant ki amiatt, amiket hallottak, hogy milyen reakciókat adtak nem mutatta jelét. Legalább is annak nem, hogy örült volna a sötét oldali dolgoknak, heves érzelmeknek. Láthatóan az sokkal inkább lekötötte, hogy megtaláljon valamit. Valószínűleg a további részét, részeit annak, amit már megtalált. Saját magát remekül lefoglalta azzal, hogy tovább keresgéljen, nézelődjön mialatt a két férfi a saját levében fődölgélt igencsak szépen.

Annyira azonban figyelt rájuk, hogy a kérdéseikre, szavaira válaszoljon. A nő megvonta a vállát Edric szavai után, miközben megkerülte az oltárt és leguggolt a másik oldalon, most ott matatott és kutatott valamit. Eközben válaszolt arra, amit a férfiak mondtak neki. nem igazán zavartatta magát amiatt sem, hogy valószínűleg meg akarják ölni, ugyanúgy folytatta, amit csinált, mintha Alt’or, vagy Edric nem lettek volna ott.

- Ennyit arról, hogy a birodalmiak vérszomjasak. Ha támadtok garantálom, hogy Korriban-on, vagy Ziost-on fogtok felébredni és senki sem fogja megvédeni a hátsótokat – mondta bármiféle fenyegetés nélkül. Pusztán tényt közölt a hangsúlya alapján. - A régészkedés pedig mióta tiltott dolog?

- Lehet, hogy azért vagy itt, mert a volt mestered az én mesterem, ahogyan az ő húgának is. az Erő kiszámíthataltan – vonta meg a vállát, majd Alt’or szavain felnevetett. – Látom semmit sem tudsz a sithekről. Nincsenek barátaink, riválisok vagyunk, közös a mesterünk. És onnan is tudom, hogy pár hónapja jártunk a Posdin-on, pár kilométerre a T’orak klán lakhelyétől. Beköszönhetett volna, de ő akart a legjobban eltűnni a bolygóról…

Hogy a nő mit kereshetett rejtély, lehet, hogy még táblát, lehet, hogy valami mást. Mivel nem volt egyik férfi sem járatos a sith dolgokban így tippjük se nagyon lehetett. És ekkor pedig újabb látomás következett:

Mivel, ha minden igaz most megint jövőbeli látomás következett, ennek fényében kevésbé volt éles, inkább álomszerű volt az egész, akárcsak a korábbi ilyesmi. Ezúttal nem ezen a bolygón voltak, ahogyan korábban sem, újfent külső szemlélőként látták az eseményeket, bár úgy, hogy fizikailag nem voltak jelen. Először sötét, félhomályos romos város látszott, az égen felhők, ami közül csak nagyon ritkán villant elő a nagyon fakó nap és valami sokkalta ijesztőbb annál, ami az égen volt látható.

Ezek után egy hatalmas ősi templomnak a romjai voltak láthatóak, belül hatalmas csarnok, nem lehetett megmondani, hogy a felszínen volt-e, vagy már a föld alatt. Félhomályos állapotok uralkodtak, benne oszlopok, különféle szimbólumokkal, ősiekkel, amik között furcsa módon senki sem láthatott, ismerhetett fel sith-et, ezek ősibbek voltak, mint a Sith Birodalom. Ugyanez volt igaz a templomra, nem sith volt, de nem is rakata – amikből azért néhány fennmaradt, így ismeretek voltak.

Valamilyen más fajnak lehetet egykoron a temploma. Némi fény volt, a terem végében egy trónus obszidiánból, mellette, a közelében tüskék, ezek is. az egész mögött egy fémből készült gömb. A csarnok közepén egy nagy oltár, ami körül kántáló csuhás alakok voltak, ugyanazt a szimbólumot – Rhand varázslói – viselték, amit egy valakin kívül senki sem ismert meg korábban sem. Az oltárra rá volt kötözve valaki, de nem lehetett megismerni, hogy kicsoda, nem látszott rendesen a faja, vagy a neme sem. A rituálé végén egyszerűen kivágták az illető szívét.

Ahogyan egy fiatal, még gyereknek tűnő személy – a magassága alapján – a még dobogó szívet a levegőbe emelte. Hirtelen minden megremegett, a csarnokban egy vöröses-fekete villanás történt, mintha a realitás szövete nyílt volna meg nyílt egy kapu valahova, amin keresztül egy sötét páncélos alak sétált ki. A csuhások és mások is, akik a terem sötétjében voltak most merészkedtek elő, áhítattal rogytak térdre az illető előtt. Az alacsony személy kezében a szív hamuként omlott ekkor össze és ő maga is letérdelt.

- Lord Rhand, mesterünk és útmutatónk, több, mint tízezer esztendő után újra az élők világában vagy, a holtak világába való száműzetésed után! – mondta ő is áhítattal.

A férfi minderre nem is szólt semmit sem, csak lassan, kimérten bólintott és végignézett azokon, akik itt voltak a teremben. A kezeivel mutatta, hogy álljanak fel. mindez pillanatokon belül meg is történt, amikor a férfi készült volna megszólalni – ezt mindenki érezte – hirtelen történt valami. Az egész épület megremegett, a tető néhány helyen beomlott, így látszott, hogy az égen természetellenes fények jelentek meg. ezúttal ismét hallani lehetett a Lángmadár vijjogását, de ezt most mindenki a fülével hallhatta, nem az elméjével. A Lángmadár felébredt! A látomás pedig itt ért véget…

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

statisztika:

by **Edric Kane** Pént. 22 Május 2020, 13:58

Idő: 16:10 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak

Emlékeztetnie kellett magát Edricnek a jedi tanakra és Je Mester szavaira. Idegessége kezdte átvenni felette az irányítást, de elméje pontosan tudta, hogy ha engedett ennek a kísértésnek csak a halál várta. Túl sokan voltak a sithek, még ha el is érte volna Lore-t, talán az sem számított volna sokat. Nem csak saját magát vonta volna veszélybe, de Maxet és Alt’ort is. Ezek a gondolatok hatottak némelyest, arról egyből letett, hogy bármiféle támadásba lendüljön, bár éber maradt, ha esetleg a többi próbálkozott volna valamivel, arra tudjon hamar reagálni. Ennek ellenére még mindig érezte azt a csomót a torkában, a homloka pedig tovább gyöngyözött, habár a helyen egyáltalán nem volt kánikula.
Lady Lore nem zavartatta túlságosan magát továbbra sem, talán tudta, hogy az előny nála van, ezért vakmerő tudott lenni ahhoz, hogy az őrületbe kergesse Edricet és Alt’ort is, hátha valamelyiküknél elpattant az az irtó vékonyra szőtt cérna. Edric a korábbi kis jelenet után nem tudta, Alt’or mennyire volt képes kontrollálni a saját érzelmeit, főleg úgy, hogy nála is elég érzékeny témát sikerült a felszínre hozni a húgával. Talán a jediknek igaza volt és a családi kötelékek tényleg ennyire veszélyesek lettek volna? Edric pont az ellenkezőjében hitt immár, hogy valójában csak erőt adtak. Segítettek látni a fényt abban a hatalmas sötétségben, ami a csillagköd egészére egyre inkább igaz volt.
A fejvadász utálta Lore jobb pozícióját a sakktáblán, mintha ők maguk már igazából rácsok között lettek volna egy ilyen helyzetben. Természetesen a sith még jól az orruk alá is dörgölte a dolgot, figyelmeztetve a férfit, hogy ha esetleg valami hülyeséggel próbálkozna, hamar lerendeznék a kiskutyák, míg ő maga pedig tovább kutatott az oltár túloldalán. Edric egy gúnyos mosolyt is küldött a katonák felé erre, amolyan csakazértis alapon. Valahogyan eszébe jutott, hogy kipróbálná ellenük magát pusztakezes küzdelemben, a régi szép, ketrecharcos idők emlékére. Lore kissé megkerülte a rendes választ Edric kérdéseire, de ez annyira nem volt meglepő a férfi számára. Eddigi tapasztalatai alapján a sithek imádtak okosabbnak tűnni, simogatták a saját egojukat a magasztos dumákkal, ezzel is jelezve, hogy a másikat mennyire lenézték. Alt’ornak azonban rendesebb választ adott a húgával kapcsolatban, azonban ezek sem voltak túlságosan pozitív szavak. Edric fél szemmel Alt’ort figyelte, hogy mit fog reagálni, aztán inkább üzenetet is küldött neki az Erőn keresztül.
~ Ne engedjük, hogy játszadozzon velünk. Az egész arra megy ki, hogy feldühítsen és kiprovokáljon egy támadást!~ figyelmeztette a másikat. Azt már nem látta, volt-e reakció a másik férfitól, ugyanis újabb látomást kaptak, ismét a jövőből.
Továbbra sem volt épp éles a kép, messzi szemlélői voltak csupán a homályos eseményeknek. Edric reménykedett, hogy ez annak volt jele, hogy a jövő folyamatosan mozgásban volt és nem maradt fix. Bele kellett kapaszkodnia ebbe a gondolatba, hogy mindaz, amit eddig látottak, talán megakadályozható legyen. De mégis hogyan? Azt sem tudta, melyik látomás, hol történt és körülbelül mikor. Hogyan is tudna bármilyen eseményt megakadályozni, ha nem tudta, mi vezetett oda, mit kellett megállítania?
Fény alig volt a bolygón, az eget sűrű felhők borították, ahol felszakadoztak csak néhány helyen hatolt át rajtuk egy fakó nap fénye, de ami ennél is aggasztóbb volt, az egy másik égi objektum, egy fekete lyuk közelsége volt. A kép átváltott ekkor egy templomszerű építménybe, melynek korát meg sem tudta becsülni Edric a látottak alapján csak azt, hogy rettentően ősi lehetett és olyan volt, amilyet még sosem látott. A falak, oszlopok, tele voltak ismeretlen írással, talán egy letűnt faj történelmét mesélve, talán csak puszta szimbolizmus vagy dekoráció volt. Ennek a csarnoknak a végében állt néhány földből kiálló tüskék között egy trónus, mögötte furcsa fémes gömb. A kőzet feketesége elnyelte azt a kevés fényt is, ami a teremben volt, néhol pedig csillogott. Obszidiánra emlékeztette a fejvadászt, de ebben sem lehetett biztos. Nem túl messze egy újabb oltár, melyet csuklyás alakok álltak körbe, viselve a Rhand Varázslói jelképét. Edric így, a látomás közben is érezte, hogy szívverése felgyorsult. Valaki ki volt rá feszítve, de ahhoz nem volt elég éles a kép, hogy Edric láthassa, ki is volt ott. Rhysre gondolt, és mindarra, amitől a nő is tartott Benuwiatól kezdve annak apjának a feltámadásáig. Amint a kántálás abbamaradt, az oltáron fekvőből kivágták a szívét, amire egy pillanatra Edric el akart volna nézni, de a látomásban ilyesmit nem lehetett. Csak ekkor tűnt fel neki, hogy egy gyerek is volt az alakok között, ő emelte magasba az eltávolított szívet. Az esemény beindított valamit a helyen, a talaj remegni kezdett, majd egy furcsa villanást követően mintha egy lyuk keletkezett volna a valóság vásznán. Nem hitt a szemeinek Edric, ahogyan abból egy újabb alak mászott elő, tetőtől-talpig páncélozottan, a csuklyások pedig szinte azonnal estek térdre előtte, mint uralkodójuk előtt. A szív a semmivé foszlott a lány kezében, miközben maga a gyerek szólalt a páncéloshoz, köszöntve az élők között ismét magát Lord Rhandot. Edric nem tudta elhinni, amit látott. Ha ez igaz volt, az azt is jelentette, hogy a varázslók megszerezték a holocron tudását. Talán már most túl késő volt? Talán a bátyja már rég halott volt? De még itt nem volt vége a látomásnak. Mielőtt a feltámadt varázsló bármilyen szót is intézhetett volna követőihez, a templom falai és plafonja omladozni kezdett, az égen pedig látszódott a lángmadár, majd annak fülsiketítő és irritáló sikolya is.
Ahogyan a kép szertefoszlott, Edric az oltárhoz támaszkodott és a fejét rázta. Nem, ez nem történhet meg. Az egész kezdett összeállni elméjében. A holocron fontosabb, mint arra valaha is gondolt. Ha elbukott a családja, ha Edwinnek nem tudott időben segíteni, Rhand feltámadt, ezzel együtt pedig magával hozta a madár eljövetelét, a csillagköd és a galaxis szenvedését ki tudja hány éven át. Leegyszerűsített volt ugyan egyelőre, de még így is rémisztő volt a gondolat, hogy az egészben neki is volt felelőssége. Tennie kellett valamit, mielőbb rá kellett találnia bátyjára. Ismét Lorera szegezte tekintetét. Válaszokat kellett kicsalnia valahogyan belőle, méghozzá használhatóakat, ha előrébb akart lépni. Hogy lehetett Warrick Mester életben, és miért volt a Birodalomban? Egy igazi jediként emlékezett mesterére, bár a Nageonon történtek őt magát is örökké megváltoztatták.
- Tudnom kell, hogy élte túl Warrick Mester az ostromot? Miért nem lépett velem kapcsolatba azóta, ha életben volt?- hardarta el, bár kérdése immáron érzelemmentes volt, mintha csak egy nyomozó tette fel volna kérdéseit egy tanúnak. Egy jó adag kirakóscsomag már ott volt a fejében, azonban kirakni itt helyben nem lett volna ideje az egészet.

FELSZERELÉS:

by **Alt'or T'orak** Szomb. 23 Május 2020, 08:32

~Nem mondod, magamtól rá sem jöttem volna....nem volt túl sokszor dolgom sithekkel, de azért nem vagyok teljesen agyhalott...~
Küldöm vissza a választ Edricnek, mert bár itt az Erő elég gyér, erre még úgy tűnik használható. Aztán kicsit elszégyellem magam az ingerült válasz miatt. Edric nem tehet semmiről és mindkettőnk elég paprikás és feszült állapotban van.
~Bocs...~
A nő tovább kutakodik, és bár alaposan körbe nézzek, rá kell jöjjek, hogy akár ezer évig is nézelődhetnék akkor sem jönnék rá, mi a fenét is keres pontosan a nő. Aki láthatólag teljesen magabiztos a helyzeti fölényében. Mondjuk nem is nagyon téved benne.
-Tudja, ahhoz képest, hogy minden sith magasabb rendűnek képzeli magát, elég nehezen ismeri fel a szarkazmust.-
Válaszolok neki, a testvéremre ejtett megjegyzésre. Aztán már megint látomás. Kezd elegem lenni ebből. Mellesleg ez sem sokkal kecsegtetőbb a többinél. Valami ember áldozat, aztán valaki feltámad, ez sem jelent semmi jót. Ha ezek mind valóra válnak, akkor a galaxis elég nagy pácban lesz. Többet nem nagyon tudok kisütni ebből, túl sok információ hiányzik, hogy akár felismerjem az alakokat a látomásból.
Edric tovább kérdezősködik, én némán állok, feszülten csak figyelek, de nem hiszem, hogy bármi hasznosat és használhatót fog mondani a nő. Eddig is csak játszott velünk. De csak nem állom meg.
-Úgysem fog semmi használhatót mondani ugye? Van valami garancia arra, hogy épp bőrrel elenged minket?-
Mondjuk ez nem teljesen igaz, hisz így is többet megtudtam a testvéremről, mint az elmúlt években bármikor, de ahhoz még mindig messze állok, hogy találkozhassak is vele. Nem hiszem, hogy bármikor a közeljövőben be masírozok majd a Birodalom közepébe egy találkozóra.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 25 Május 2020, 00:00

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. május 29. (péntek)

Helyi Idő: 16:15 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

A két férfi nem tudott egymásnak üzenetet küldeni, máskor ez játszi könnyedséggel ment volna, de itt ahogyan próbálták a jeges hidegség volt az, amit újra éreztek, amikor próbálták. Az egész testüket kivert a hideg veríték is emiatt. Ahogyan Alt’or visszavágott a nőnek, annak ugyan a szája nem látszott a kendő miatt, de ennek ellenére is látszott, hogy roppant elégedett volt a visszavágással és még fel is nevetett, elégedett hangon. A szürke jedi pontosan azt tette, amit a nő elvárt.

- Annak ellenére, hogy megveted a sitheket jobban csinálod a dolgainkat, mi magunk. Akkora egót és mások és más dolgok iránti érdektelenséget nem láttam senkiben, egyetlen sithben sem, mint ami benned van. Csak te, csak az, amit te akarsz. Téged az sem érdekel, hogy más mit akar, hogy a világ összeomlik körülötted, hogy milliárdok halnak meg, csak az, hogy az egód fényezve legyen, hogy a pici sötétségtől szétrohadó lelkedet tápláld azzal, hogy te nem csináltál semmit rosszul, hogy ártatlan vagy, hogy megkapd, amit akarsz – dorombolta a nő. - Miféle szörnyeteg vagy te?!

Az utolsó kérdés nem szurkálódás, vagy efféle volt, hanem egy teljesen komoly kérdés, aminek a végén még a nő is összerezzent. A nő igazán megrettent attól, hogy micsoda is lehet Alt'or valójában, a tekintetében – szemeiben – undor és iszonyat látszott, ahogyan a férfira nézett. Edric kérdése rázta vissza a valóságba és nézett a másikra. megrázta a fejét és széttárta a karjait mielőtt felelt volna. A végén némileg hanyagul vont vállat.

- Ezt nem tudom. Amikor először találkoztam vele, mert beosztottak alá, mint tanítvány már az inkvizítorok tagja volt, sötét oldali erőhasználó. Később mesélte el, hogy egykor Jedi volt, mesélt rólad, a bátyádról, hogy nála van egy Holocron, amit meg kell semmisítenünk Lord Xeth parancsára – mondta őszintén. - Azt tudom még, hogy a bátyádat nem találták meg Rhand emberei és a holocron még nála van.

Al’tor kérdésére hangosan szisszent fel és rezzent össze, valami tényleg nagyon zavarta a férfival kapcsolatban.

- A kérdés inkább az, hogy te mivel garantálod, hogy nem mészárolsz le mindenkit, kezdve Edric-el és a kutyával! – vicsorgott.

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

statisztika:

by **Alt'or T'orak** Hétf. 25 Május 2020, 09:18

Felhúzott szemöldökkel érdeklődve nézem a nőt....miközben a hideg izzadtság végigcsurog az egész testemen, az üzenet küldés nem nagyon jött össze, csak azt az ismételt üres hideget éreztem, de ahogy látom Edric is. Intek Edricnek, hogy nem kell tartania tőlem. Gondolom eléggé tarthat attól, amit a nő mond. Talán pont úgy reagáltam a szavaira ahogy akarta, de semmit sem tud rólam. Igen talán meg inogtam, és igen mióta itt vagyok, minden más a hátérbe szorult a húgom megtalálásán kívül.....de nem fogom cserben hagyni Edricet és Maxet sem, ahogy a családomat sem. Ily cserbenhagyott minket, de én nem fogom a családomat cserben hagyni, ahogy az alkalmi társaimat sem. Már épp válaszolnék, mikor elképedve hallgatom végig a szavait, nem is a szavai érdekesek, hanem az arckifejezése. Az az undor és iszonyat a szemeimben ahogy rám néz, mintha tudna valamit, valami olyasmit amiről nekem halvány lila gőzöm sincs. Mintha azt várná, hogy mindjárt átváltozok valami szörnyeteggé és le mészárolok mindenkit. Előre lépek egy lépést, nem fenyegetően csak egy kis nyomás gyakorlás képen.
-Nem fogok senkit sem megölni....még ha ezt is feltételezi vagy gondolja rólam.-
Az más kérdés, hogy annyira nem vagyok képzett, hogy ekkora túlerővel elbánjak egyedül, de eszem ágában sincs ilyesmi.
-Maga fél....retteg tőlem. Javítson ki ha tévednék....feltételezem a testvéremtől is....de ez már nem csak róla szól...nem igaz? Maga tud valamit, valamit ami iszonyattal tölti el ha rám néz, beszélnie kell hozzám, egy helységben kell tartózkodnia velem...-
Próbálok kicsit fenyegetően beszélni, de csak enyhén, nem túl feltűnően próbálva nyomást gyakorolni a nőre. De ha éppen ellenkezőleg reagálna, gyorsan visszakozok és hátrébb lépek. Nem akarom én kirobbantani a harcot itt.
-Itt már nem csak kettőnkről van szó, hanem a családomról és klánomról is, nem igaz?-
Kérdezem, hiszen sejtés szintjén tudom, hogy van valami titok a családom és klánom körül. Nem számítok sok válaszra, de most egy kicsit kizökkent abból a felsőbbrendű magabiztosságból ami eddig jellemezte, és talán a viselkedéséből több mindent le lehet szűrni, mint a szavaiból.

Felszerelés:

by **Edric Kane** Hétf. 25 Május 2020, 21:41

Idő: 16:15 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Cél / Feladat: Nyomokat találni a Kane családi dolgaival kapcsolatban
Játékostárs: Alt'or T'orak

Annyi kérdés cikázott a fejében volt mesteréről. Élénken élt benne az emlék, amint elszakadtak egymástól azon az elátkozott bolygón, hogy a Jedi Tanács termében beszámol immár egyedül az eseményekről, próbálva maga mellé képzelni mesterét, hogy némi erőt adjon a beszámolóhoz, de mindhiába. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy azok után még életben maradt, és most mégis ezzel szembesült. De mi van, ha az egész csak egy játszma a sith részéről? Ha csak pontosan tudta, mivel lehetett Edricet elérni és kissé elbizonytalanítani? Ennyire nem ismerhette jól, még ha tényleg volt is egy védőszentje a sithek legfelsőbb köreiben. Kirázta a hideg, ahogyan arra gondolt, hogy a birodalmiak valamelyest fontosnak tartották. Nem volt már kimondottan köztársasági sem, a feje fölött dúlt harcokat nem érezte sajátjának, a mindennapi emberek oldalán állt és nem politikai ideák foglalták le gondolatait már réges rég. Max lépett mellé, s köszörülte meg a torkát, bár csak suttogva szólt hozzá.
- Minden rendben?- kérdezte, amire Edric csak bólintott egyet szó nélkül. Nem kellett volna magával hoznia erre a helyre az idősebb fejvadászt. Bármennyire is erőlködött, itt sokkal nagyobb veszélyben volt, mint azt talán a férfi felfogta. És Edric inkább tudta volna biztonságban, még ha ez kevesebb erősítést is jelentett számára. Ha valakinek baja esett, legyen inkább ő.
Lady Lore felnevetett Alt’or szavaira, hangjából Edric tudta, a másik férfi belesétált a nő által oly mesterkélten állított csapdába. Bízott azért benne, hogy Alt’or észhez tért és nem dőlt be teljesen a szavainak. Bár tény és való, a kinti kis incidens és a mostani helyzet is egészen más oldalát mutatta meg alkalmi társuknak, mint arra bármilyen jel is mutatott volna eleinte. Lorenak abban igaza volt, hogy kissé túlságosan is sokat gondolkodott a saját családjáról és a saját ügyéről, de ez valahol természetes is volt. A jedik nem akartak kötődéseket, ők ellene voltak, de Edric is kezdett rájönni, hogy mindez erőt is adhatott, ha nem lett az ember megszállott. Lore ettől függetlenül további farönköket dobott a tűzre, amivel Alt’or vívódását akarta tovább fűteni. Az imént is kudarcba fulladt kísérlete, hogy üzenetet küldjön a másiknak, így inkább csak reménykedni tudott abban, hogy észhez fog térni. Látnia kellett, hogy a nő csak az orránál fogva vezeti, tennie kellett egy lépést hátra, megpróbálni kívülről szemlélni a helyzetet és átgondolnia, mit is akart cselekedni. Edric is ezt tette volna, vagyis ki tudja. Könnyebb volt ezt elméletben mondani, mint kivitelezni, amikor a kísértés ott lebegett az ember előtt. Benne is ott volt a sötétség, már gyerekkorában is, de nem engedte, hogy teljesen a felszínre kerüljön. A palackból néha ki kellett engedni, ezt a ketrecharcok alatt meg is tette anno, de teljesen átadni magát csak önpusztító és közveszélyes lett volna. Alig észrevehetően sóhajtott egyet, mint anno gyerekkorában felidézte a jedi kódex egyik passzusát, miszerint nincs érzelem, béke van. A mondat sokszor hagyta megnyugodni, noha már nem vallotta teljesen magáénak. Érzelem van, de béke is, valahogyan így tudta volna inkább átírni. Remélte erre Alt’or is rájött.
Amint Lady Lore “végzett” a társukkal, immár Edric szavaira is reagált. Ezek szerint egykori tanítója immár egy birodalmi inkvizítor volt, és tudott eleget Edric családjáról is, bár ez azok alapján nem túlzottan lepte meg, hogy a mester maga adta neki az első nyomot a múltjáról. Alig volt még tizenkét éves akkor, az egészet pedig egy tesztnek hitte, mielőtt padawanná fogadta Warrick. Még ma is úgy fel tudta eleveníteni az emléket, mintha az akkor már őszülő, de szemében még fiatal mester a gyakorló teremben odament hozzá és a beszélgetés végén tanítványának fogadta. Egyik legboldogabb emléke volt, miután annyit dolgozott és szenvedett ezért az apróságért. Pedig mennyire tartott tőle, hogy kiesik a Rend öleléséből és nem válik igazi jedivé… pár év eltelt, aztán már nem is volt végül jedi. Talán nem is kellett volna sok a próbákhoz, de a Nageonon történtek több dologra is rávilágítottak.

Ennek ellenére valamilyen oknál fogva egy másik emlékkép is megtalálta abból az időből, amikor Warrick Mester tanította. Fénykardozást gyakoroltak épp, a mester pedig tanítványa kérésére nem tartotta vissza magát. Edric tizennégy éves volt ekkor, padawan tincse már a nyaka alatt simogatta csupasz nyakát. Az Ataru formával indított támadássorozatot Warrick ellen, aki néhány biztató szóval illette egy-egy csapás után. Sárga színű fénykardját alig pár héttel azelőtt építette Jabiim egyik járatában, a fegyver pedig egyből olyan volt, mintha testének lett volna egy újabb végtagja. Megforgatta kezében a markolatot, majd egy nagyobb csapás után sárga pengéje és mesterének zöld fénykardja összeért és súrlódott. Fizikailag már erősebb volt Warricknál, de az Erőben koránt sem volt annyira jártas, így mestere egy könnyed erőlökéssel megzavarta tanítványát, Edric nyakához tartotta fénykardját, aki így feladni kényszerült a küzdelmet.
- Már megint nem figyeltél a lényegre, ifjú tanítványom!- mondta halkan mestere. Ugyan kioktatásnak szánta, hangneme nyugodt maradt, mint egy érintetlen tó vize. Edric feltápászkodott és megtörölte verejtékező homlokát egy mosollyal.
- Tudom, tudom- legyintett kamaszkori hanyagsággal, aztán erőt vett magán és újra felvette az alapállást- Kezdjük újra!

Az emlék szertefoszlott, Edric pedig néma maradt, pedig általában nehezen tudta befogni a száját. Kíváncsi volt, hogyan alakult volna az élete, ha nem történik meg az invázió a Nageonon, vagy épp nem őt és mesterét küldik oda. Talán még most is jedi lenne? Maxet nem is ismerte volna meg soha? Egy pillanatra a fejvadász felé pillant, aki felvont szemöldökkel tekint vissza rá. Fogalma sem lehetett, mi játszódott le Edricben, de arcára volt írva, hogy aggódott.
Beszélni akart mesterével, megérteni, mi történt vele és miért, hogyan engedhetett a sötét oldalnak, amikor felesküdött ellene? De hát ő maga is engedett egy másik útnak, a saját egójának, hogy mindent hátrahagyva csak szórakozzon a galaxisban. Olyan volt az egész, mint egy rossz szokás, mint egy drog, ami ellen ugyan többször járt elvonón, de végül mindig újra és újra visszaesett. Mindennek tetejébe ott volt a vállán az új felelősség, amit továbbra sem tudott egyelőre ténylegesen cipelni. Csak rohant a nyomok után, a tempót nem ő diktálta és inkább érezte magát az egészben marionett bábnak, akit rángattak az események ide-oda, mint valódi szereplőnek. Lore legalább annyit elkotyogott, hogy Edwint egyelőre még nem találták meg Rhand Varázslói, így talán a jövő, amit láttak, még elkerülhető lehetett. A csarnok zsákutca volt, csak a sithek voltak rajtuk kívül. Lore keresett valamit, de feleslegesnek érezte már kifaggatni. Neki a küldetése más volt, talán tényleg csak annyit akart az Erő, hogy megtudja ettől a nőtől, hogy Warrick Mester élt. Az, hogy mit kezdett ezzel az információval, már az ő dolga.
- Ha mindaz igaz, amit elmondott… nincs okunk egymást bántani- bökte ki végül- Max, azt hiszem ideje mennünk- fordult társa felé, majd Alt’orra pillantott, hogy egyetértett-e. A patthelyzet mindenesetre már elég volt, ideje lett volna végre kiszabadulni a bástya fogságából.

FELSZERELÉS:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 29 Május 2020, 00:02

Hidegháború 9. – A halott világ – Nyomokat keresve

Terraria HQ

Résztvevők: Alt'or T'orak, Edric Kane és Max Daxer

Következő körváltás: 2020. június 2. (kedd)

Helyi Idő: 16:20 GSI, 81.5 MU
Helyszín: Terraria HQ, Samorah
Feladat: Nyomokat találni Alt’or húgához és Kane családi dolgaival kapcsolatban
Karakterek: Alt'or T'orak | Edric Kane | Max Daxer

Egyéb információk:

Ahogyan Alt’or hergelni kezdte a sith-et és felvágni neki, érezhette, hogy ez egyre jobban átcsúszott a megjátszásból abba, hogy élvezi, roppantul élvez – jobban, mint bármi mást az életében, a szexet is beleértve – hogy hatalma van mások felett. A sötét oldal jelen pillanatban úgy hatalmasodott el rajta, hogy fel sem fogta, hogy megteszi, mámorító volt, szabaddá tette, soha sem érezte magát olyan jól, mint most ebben a pillanatban. Olyan volt, mint a drog, erősnek érezhette magát tőle és még többet akart a szervezete, a lelke, nem pedig abbahagyni.

Az elején Erdric nem értette, hogy mire is gondol a másik, mire mondta a nő azt, amit, de ekkor hirtelen a kevés Erő ellenére ő maga is megérezte, hogy valami megmozdult Alt’orban, valami növekszik benne. Valami iszonyatos sötétség, egyszer érzett hasonlót életében, a rakghoulos bolygón, a szőke hajú férfinál, aki Rhys-ért jött akkor, hogy hazavigye. Igaz az több százszor rosszabb volt, de ez pontosan ugyanaz volt. nem biztos, hogy tudta, hogy mi ez, de arra valószínűleg voltak tippeli, hogy mi miatt.

- Nem tőled te idióta, hanem attól, ami benned van, hogy az Erő ezt csinálja itt, miközben alig van jelen! A Császár a végletekig rontotta itt az Erőt, ami maradt, te pedig táplálod. Magadnak köszönheted, ami történni fog, te akartál a húgodhoz kerülni… de csak valószínű, hogy valamelyik magasabb rangú Sith, vagy az egyik nagyúr boncasztalán végzed! – sziszegte a másik.

A katonák hátrébb léptek, mintha ők is érezték volna, bár Max semmit sem észlelt abból, ami történt, de a katonák úgy álltak, hogy a sith nőt tudják. Edric még ekkor mondta a társának, hogy menni kellene, amíg még megtehetik, ám itt már éppen senki sem tudott további dolgokat mondani, vagy tenni, mert újabb látomás következett:

Ez ismét élesebb látomás volt, hiszen a múltról volt szó, újra azon a helyen voltak, ahol korábban a Császárt és Lord Xeth-et látták. Ez a látomás ott ért véget korábban, hogy a Sith Császár belefogott a rituáléba. A mostani képeken már javában tartott az, hasonlóképpen történt, mint a korábbi, ám itt érezhetően sokkalta több energia, életerő volt a játékban, mint Kreia esetében.

Az energiák itt is az érintett sötét nagyúrba áramlottak, de itt olyan sok volt belőle, hogy Xeth még a levegőbe is emelkedett tőle. A másik férfiéhoz hasonlóan ez is eléggé fájdalmas lehetett, ha nem jobban, mert itt előfordult, hogy Xeth felordított a fájdalomtól. A Császár mindezzel nem is foglalkozott. A fájdalom itt olyan éles és erős volt, hogy a való életben a jelenben is érezhető volt, mindenki térdre rogyott tőle, pedig ez csupán egy nagyon, de nagyon picit visszhang volt az Erőn keresztül, a valódi fájdalom csillagászati mértékekkel lehetett nagyobb.

Az egész külsőre olyan volt, mintha ez az egész szét akarta volna tépni a férfit, aki – hogy csak párszor üvöltött fel – láthatóan piszkosul jól bírta a fájdalmat. A sötétlilás fény mindent beborított, a fájdalom már mindenkiben elviselhetetlen méreteket öltött, amikor hirtelen egy hófehér, kellemesen meleg érzés hasított mindenkibe, igazából a múltban Lord Xeth-be, ez részben az Erőn át olyan volt, mint ő, csak épp világos oldali kiadásban nagyon enyhén, illetve egy másik valaki az Erőn át, amit az a világos oldali erősített fel és beleszólt a rituáléba.

Ezt az erőt mindössze Miin és Edric ismerte meg, mert ők találkoztak vele korábban, Rhyssa Edaara Quillan volt az. Amit mindenki látott és érzékelt, hogy ez a világos oldali valaki megvédeni akarta Xeth-et a császártól, de a császár könnyedén zúzta szét mindezt abban a pillanatban, amikor a rituálé kiteljesedett. Mindenki fájdalomtól üvöltve zuhant a földre, Xeth-el együtt, de szerencsére a fájdalom ezek után, ahogyan jött úgy is múlt el. bármi is történt véget ért, a nagyúr pedig fájdalmak közepette próbált felkelni a földről.

- Kelj fel barátom, ez volt a jutalmad, ahogyan ez is, mostantól a Császár Akarata rangon képviselsz a Birodalomban és azon túl is! – mondta.

Ám itt ezzel most még nem volt vége a látomásnak, mert most még volt valami más is. mindenki azt is láthatta, hogy mi volt az ára annak, hogy Lord Xeth ezt a jutalmat kapta, hogy kik és mit fizettek minezért…

Az egész végén a látomás pedig ennek a végén szertefoszlott…

Terraria HQ - Page 2 CGbKTYp

Nézzétek végig a videót, mert az egészet úgy látjátok, ahogy itt volt, csak a különbség, hogy mintha ti lettetek volna a fent az űrállomáson, amikor éppen az a szín van. A végén pedig a sajáthajótok leszállását látjátok a bolygón.

statisztika:

by **Alt'or T'orak** Vas. 31 Május 2020, 10:40

A nő szavaira csak csak egy ijesztő vigyorral válaszolok. Legalábbis azt hiszem inkább vicsor az, nem pedig mosoly, de nem igazán érzékelem a dolgot. El vagyok foglalva azzal, hogy élvezem a helyzetet. Talán mélyen valahol egy belső hang kiabál, hogy nem kellene ezt csinálnom, de annyira halk. Körülbelül annyira zavaró mintha egy légy zümmögne a fülem mellett. Idegesítő, de úgyis abba marad egy idő után. Végig mérem a nőt, közben élvezem a reakcióját. Kit érdekel, hogy mit mond. Végre helyzeti előnyben vagyok, fél tőlem, akármit is mondjon. Soha senki felett nem volt ilyen hatalmam, úgy érzem bármit megtehetek és bárkinél erősebb vagyok. Ez pedig szinte eksztázissal árasztja el a testem. Megnyalom a kiszáradt ajkaimat. Komolyan mondom ez az érzés, ami egyre jobban betölt, jobb még a testi örömöknél is. Hogyan is létezhettem enélkül, hogy gondolhattam azt, elég erős vagyok bármit is hozzon a jövő. Dehogy voltam erős, ez ami kitölt semmi ahhoz képest amit eddig gondoltam magamról. El akarok még jobban merülni ebben, kihasználni, felfedezni mit érhetek el ezzel a hatalommal. Kiélvezni, használni, uralkodni....
Edric felé fordulok, felhúzom a szemöldököm.
-Menni? Még korántsem végeztem itt.....-
Újabb látomás, ismét a múlt. Érdekes módon, ez az egyik régebbinek a folytatása, hasonló, ahol a Császár a rituáléba fogott. De itt érezhetően sokkal több energia töltötte ki, nem csak az akkori helyszínt. Még én is éreztem az Erő vibrálását a képeken keresztül. Aztán ahogy a dolgok felgyorsulnak, felkiáltok, éles metsző fájdalom áraszt el, már-már elviselhetetlen, térdre rogyok, legalábbis feltételezem. Mekkora fájdalmat kellett kiállnia a férfinak, ha ezen az erő visszhangon keresztül ekkora fájdalmat érzek. Azt akarom, hogy véget érjen a dolog, de nem tudom leállítani, ahogy eddig sem. Talán még sem vagyok olyan hatalmas, mint ahogy éreztem magam percekkel előbb. A férfit mintha darabokra tépné az energia, legalábbis ezt várnám el, de szinte fel sem kiállt, csak néha. Mégis hogy bírja ezt ki? Ekkor mintha egy másik jelenlét jelenne meg, de ez érezhetően védeni próbálja a férfit, kellemes a jelenléte védelmező....ettől a szüleim jutnak eszembe, őket éreztem ilyennek néha. Mikor aggódtak értem...De nem sikerül neki bármit is próbált elérni, a Császár szét zúzza a jelenlétét. Ahogy a szertartás a végéhez közelít a fájdalom elviselhetetlenné fokozódik, biztos vagyok benne, hogy folyamatosan üvöltök a fájdalomtól, aztán ahogy jött, olyan hirtelen el is múlik. De az utóhatás nem. Aztán....
Újra a jelenben vagyok a földön, reszketek, a testemről csurog az izzadtság, a pulzusom az egekben.
-Az egész bolygót.....-Köhögök, zihálva veszem a levegőt. Az előbbi mély sötétség, és hatalom helyett a borzalom...nem erre nincsenek is szavak, nem lehet szavakkal leírni, azt amit érzek. Mégis, hogy lehetne. A rituálé felhasználta az egész bolygót...itt a válasz mi történt itt. Egy egész bolygót elpusztítottak, csak hogy hatalmat szerezzenek. Vagy egy nem várt mellék hatás volt...teljesen mindegy, a lényegen nem változtat.....én az előbb még több ilyen erőt akartam...egy pillanatra undorodok magamtól. Hogy lehettem ilyen...nyilván nem tudnék elpusztítani egy egész bolygót, de ha átadom magam...egy élet is drága már pedig ott motoszkált bennem a gondolat....Ezt érezhette a húgom vajon. Ettől akartak megóvni a szüleim? Vajon ők tudták mi történt vele? Hogy nem tudott ellenállni, lehet én sem vagyok képes...Nem, muszáj...nekem muszáj. Elkezdek öklendezni, összerándulok, mintha megpróbálnám kivetni magamból, a sötétséget ami felgyűlt bennem. A nőnek igaza volt, bármit megadtam volna, hogy találkozhassak Ily-vel. Mindent ennek rendeltem alá, a családom, a barátaim az életem, a kiképzésem.....és most itt vagyok, küzdök egy olyan hatalommal amit talán nem tudok legyűrni. Egyedül talán nem....de nem jelenti azt, hogy nem próbálom meg. Tudom, hogy nem lesz elég, de megpróbálom koncentrálni a légzésem, hogy legalább a testem le tudjam nyugtatni és koncentrálni. Megpróbálom legyűrni a feltörő sötétséget. Nekem nem kell ilyen hatalom, ilyen áron nem...nem akarok olyan lenni, mint ez a nő, mint a Császár és a sleppje, akik szemrebbenés nélkül halálba küldenek egy egész bolygót...Nem akarok olyan lenni mint a húgom....el kell engednem, nem üldözhettem egész életemben, egy árnyékot, aki nem is akar látni...könnyebben lélegzek, mintha egy kicsit enyhülne az a sötét nyomás ami rám nehezedik. Felvillan az érzés, ami akkor fogott el, mikor éreztem azt a védelmező jelenlétet...nem félt a Császártól, nem félt szembe szállni vele, azért, hogy megpróbálja védelmezni a férfit.
Már kevésbé tűnik fontosnak, hogy találkozhassak Ily-vel, eszembe jutnak a látomások, Jod akit elraboltak. Vannak fontosabb dolgok is annál, hogy itt vesződjek. Fontosabb emberek, akiket meg kell védenem. Akiket el tudok érni. Ha az Erő is úgy akarja, egyszer találkozni fogunk, de ennek nem itt van az ideje. Megpróbálok fel állni, minden megmaradt józanságomat, erőmet, reményemet, és megmaradt csöppnyi jót összeszedve, megpróbálom, kisöpörni, felül kerekedni a bennem dúló sötét viharral.....

Felszerelés:

by Ajánlott tartalom