Ősi templom

---

Kessia-nak sikerült már meglehetősen közel jutnia a tankhoz, ami még mindig a romokat lőtte, mert máshol lövészárkok miatt egyébként sem tudna átmenni, így muszáj volt itt utat csinálnia magának. Ám amikor Kessia megérkezett volna oda, hirtelen a semmiből egy alak ugrott elé és egy zöld fénykarddal csapott a nő felé. A nő azonnal hátrébb ugrott és mivel az ellenfele egyébként is látta, így a láthatatlanságot is megszűntette, ahogyan azt is, hogy elrejtse magát az Erőben. Nem volt szüksége rá, plusz mindkét alkalmazás hihetetlen sok energiát emésztett fel, hogyha valaki fenn akarta tartani őket. Így azokkal nagyon harcolni sem lehetett. Valamit, valamiért. Talán majd idővel, ha gyakorlottabb lesz mindezekben. A gránátokat óvatosan leejtette a földre, majd telekinetikával segítségével beküldte őket a tank alá. Ezek a pajzsok a lassú mozgással nem tudtak mit kezdeni, majd most, hogy mindkét keze szabad volt a kezeibe vette a fénykardjait és aktiválta a két vörös pengét. Amint felnézett egy talz (jedi?) állt vele szemben. Nem volt benne biztos, hogy jedi, inkább valami ex-jedi, hiszen a Köztáraság Végzete oldalán állt. Vagy ki tudja, lehetséges, hogy a Rhand Varázslóinál. Tény és való, hogy ez a tény annyira nem volt fontos, mert a lényeg az volt, hogy ellentétes oldalon vannak. felvette a megszokott alap Jar’kai alapállást és végigmérte az ellenfelet. Ahogyan erőhasználók párharcánál lenni szokott a sima katonák hirtelen méterekkel odébb kerültek, senki sem akarta őket megtámadni, senki sem merte megtámadni őket. A háborúban a jediknél nem ezt látta, ők harcoltak a katonákkal egymással karöltve, de itt a katonák féltek a talztól. Akkor viszont nem kímélte őket, bár Kessia-t sem érdekelte, hogy hányan halnak meg a csata alatt. A csuhája alatt elmosolyodott. A fejével támadásra bíztatta az ellenfelét, aki végül egy hangos üvöltéssel vetette magát a nőre.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

Shuur úgy döntött, hogy beavatkozik a küzdelembe, nem tudva azt, vagy csak nem érdekelte, hogy ezzel egy hatalmas dicstelenséget követ el, nem csak Chamm, de az ellenfele irányába is. De még Chamm is megszegni készült a Mandaloriai hagyományokat. Shuur-t talán meglephette az, hogy a mandaloriai pengét nem vágta át a fénykardja, hanem megakadtak egymáson. Éppen ezért a férfi távolabb volt tőle mintsem próbálkozhatna tökönrúgással.

Mármint próbálhatná, de a férfinak két kardja volt, és jelenleg csak az egyikkel tartotta viszont Shuur pengéjét és nyomta a nő arca felé. Erősebb volt, sokkal erősebb fizikailag, mint a nő. A fénykard másodpercről másodpercre közeledett a nő arca felé, aki ekkor próbálkozott a tökönrúgással. A férfi az alkarjával támasztotta meg a nő lábát, majd megdobta a nőt. Shuur a hátával landolt a következő pillanatban a földön, ahogyan elvesztette az egyensúlyát. Chamm ekkor emelkedett a levegőbe, hogy távozik.

Hut'uun! – üvöltötte utána a férfi.

Ez a legnagyobb sértés volt egy mandaloriai számára, azt jelentette, hogy gyáva. Chamm a mozdulat – távozás közben – közben pedig már tudhatta, hogy miért mondta a másik. Ha most nem marad és nem egyeznek bele közösen abba, hogy később befejezik a párbajt, akkor Chamm a távozással a legnagyobb gyávaságról tesz tanúbizonyságot, amiről egy Mandaloriai tehet. Ugyanis beismeri a beavatkozást, ami már alapból szégyen, de a távozással bűnrészes lesz. főleg egy erőshasználó esetében. Ezt valószínűleg évek múlva sem mossa le magáról.

Ebben a helyzetben a közös megegyezés a járó út, hogy később befejezik egymás között, de még az is teljesen reális végkimenetel, ha Chamm Shuur-t támadja meg a férfival közösen, aztán a nő kiesése után folytatják a párbajt. De a távozás, az mindenképpen a gyávaság jele és az egyik legnagyobb dicstelenség. Az ellenfele pedig láthatóan tökéletesen tisztában van vele.

A férfi pedig Shuur-ral nem törődött, hátrébb lépett és még mindig Chamm után nézett, hogy visszajön-e, vagy mit is fog tenni.

< - Te árulózol valakit, amikor gyáván a sithek mögé bújsz?!! > – kérdezte mando’a nyelven.

Mivel újak vagytok viszonylag és ez most nem a megszokott átgázoltok valamin harc. Hogy az ellenfél ne találjon be fixen a KM reagban, ne felejtsétek el a reag végén megemlíteni ha visszatámad, vagy megtámad titeket, akkor védekeztek. Egy ennyire egyszerű mondat, mert akkor bárhogy is támad úgy veszem, hogy készültök rá és tudtok tenni ellene

---

Ahogyan az ellenfele rávetette magát Kessia egyelőre csak kitért a másik elől. Még a fénykardjaiért, vagy egyéb fegyvereiért sem nyúlt. Egyelőre csak felmérni akarta a másikat, ahhoz pedig nem volt szüksége ahhoz, hogy fegyvert ragadjon. Neki az tökéletes volt, ha a másik felhúzta magát, mert minél dühösebb és idegesebb, annál több hibát véthet, ami pedig Kessia-nak jött volna nagyon jól. Most kicsit sajnálta, hogy nem voltak nála fegyverei, a többi, csak a fénykardok. Mert akkor még oda is vághatott volna a másiknak. Egyvalami azonnal biztos volt, amit a fajából is tudott Kessia a másiknak, hogy bitang erős volt a másik. Igencsak érezte a szelét annak, amikor a talz elcsapott mellette, mert láthatóan Kaméleon volt a gyorsabb kettejük közül. A nő úgy mozdult, hogy végig az arcát mutassa a másiknak, ezáltal is lássa, hogy mit csinál a másik. Nyers erő és brutalitás, hetedik formát várt volna, ha az illető alapból a sötét oldalon lenne, de mivel ez valószínűleg jedi volt egyszer, így Shien, vagy Shii-Cho volt a két lehetőség, amire számított. És rá is hibázott, mert a talz az egyes forma képviselője volt. legalább ebből már tudta, hogy mire számíthat a másikkal szemben, ez pedig nagyon fontos volt. Már csak amiatt is, mert tudta, hogy fizikailag sokkal gyengébb volt a másiknál. Az ő esetében, amikor a mandaloriai szuperkommandós képzést kapta nem figyeltek arra, hogy az erőnléte is olyan tökéletes legyen, mint az eredetieknek. Ez nem volt szempont, amit bánt. Igaz, talán páncélban lett volna olyan jó, hogy felvehesse erő szempontból is a versenyt az ellenfelével, de mivel csak könnyű páncél volt rajta és nem pedig mandaloriai, így ennek búcsút is mondhatott. Maradt a gyorsasága és a jar’kai. Csak vigyáznia kell, hogy elkerülje a másik csapásait és akkor minden rendben lesz. A másik ismét szembefordult vele, közben dühösen elsöpört jó pár droidot, amin Kessia elvigyorodott a sisakja és maszkja alatt. A másik dühös volt, lehet, hogy ettől csak még erősebb lesz fizikailag, de többet is fog hibázni. Felvette az alapállást, nem nyúlt a fegyveréért, meg szándékozta alázni a másikat…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

Shuur úgy döntött, hogy végül is hagyja a párost, hogy egymással fejezzék be a harcot, addig ő maga felmérte a harcokat. Kaméleon és a talz több száz méterrel odébb voltak, de mivel egy tank mellett, így valóban láthatta őket, hogy elkezdték a saját táncukat. A két mandaloriai pedig itt folytatta a sajátját. Ahogyan körülnézett, nagyon hamar meg is találta azt, amit keresett.

A mandaloriai tényleg nem foglalkozott vele, csak annyira figyelte, hogyha támadna, akkor védekezhessen ellene. Őt Chamm érdekelte jelenleg. De, ami Shuur új ellenfelét illette, olyan ötven-hatvan méterre egy sith álldogált. Vagy legalább is egykori sith, mert Shuur megismerhette. Nagyon is jól ismerte a fiatal ember nőt. Együtt voltak akolitusok, együtt voltak az akadémián akolitus korukban. Már ott is riválisok voltak, de mégis szövetségesek. Együtt emelkedtek a többiek fölé.

A lányt korábban választotta egy mester magának, azóta nem hallott róla Shuur, bár azt még tudta, hogy a lány korábban nem igazán volt járatos vívás terén, ellenben remek adottságai voltak az alkímiához és varázslatokhoz. A fiatal ember nő is észrevette most, önelégülten mosolyodott el, ajkaival szótlanul formálta a következő mondatot.

”Kapj el, ha tudsz!” szólt a felkérés a keringőre.

Ezalatt Chamm visszament a harchoz. Pontosan tudja, hogy igazából öngyilkosság, ha valaki ellop valakitől egy mandaloriai páncélt és azt nyíltan viseli. Itt azonban a többiek nem támadták meg. Chamm a férfi mozgásában is felismerhette a mandaloriai jegyeket. Az ellenfele ugyan nem felderítő volt, hanem egy harcos. És igazából a szó szoros értelmében nem árulta el a mandaloriai eszméket, mert Rhand emberei minden erőhasználót gyűlölnek.

< - Mondja az, aki erőhasználókat szolgál! – morogta a másik. >

Chamm felülről támadott, a nekirepüléskor, ami elől a másik félretáncolt. A másik egyelőre nem támadott, így Chamm tudott lőni is, amire az ellenfele csak X alakban zárta össze a kardjait, a lövés pedig lepattant a pengékről és a földbe csapódott. A férfi lesajnálóan ingatta meg a fejét. Továbbra sem támadott, csak védekező állásban állt.

< - Tényleg csak ennyire vagy képes?! Ha megöllek még én maradok szégyenben… szedd már össze magad és viselkedj Mandaloriaihoz méltóan! – vetette oda a másik. >

---

Nagyjából sikerült is megtennie azt, amit akart, a másik még dühösebb lett arra, hogy nem rántott fegyvert. A Talz pedig őrjöngve rontott neki. Felnevetett, konkrétan a másikat nevette ki, miközben a másiknál jóval gyorsabban táncolt félre a támadás elől. Kinyúlt az Erőbe és telekinetikával húzta ki a másik lábát, miközben az elhaladt az mellette. A talz a földre került, Kessia újra nevetett. Soha sem szerette a bukott jediket, igaz a hétköznapiakat sem. De ezek mindig mindenkinél többre tartották magukat. mint most is látszott, miközben többségével semmire sem jók. Egy Sithnek meg sem tudta volna tenni, hogy kirántsa a lábát, egy jedinek sem. De ez nem is figyelt a részletekre, csak pusztulni akart. Eszébe jutott a Rhand Varázslóinak vallása. A káosz és a pusztítás a cél, így pedig nem csodálkozott azon, hogy miért reagált és cselekedett a másik úgy, ahogyan. Ennek ellenére nem becsülte le a másikat, vagyis annak ellenére nem, hogy lenézte. Ettől függetlenül veszélyes ellenfél volt. egyszer kell jól cselekednie és megölheti őt. Más kérdés, hogy a nőnek a mandaloriai szuperkommandós képzése miatt nem biztos, hogy szüksége van fénykardra. Nem heccelte most tovább szavakkal a másikat, a megalázás és a korábbiak bőven elegek voltak mostanra hirtelen. Azért túlságosan sem akarta dühíteni, mert a sötét oldal táplálása Erő alkalmazást ő is ismerte. Nem akarta, hogy az ellenfele túl erős legyen, csak azt, hogy folyamatosan hibázzon dühe miatt. A talz felkelt, erre Kessia csak széttárta a karjait és megvonta a vállát. Be kellett ismernie, hogy talán már ezzel is túllőtt a célon. A talz újra felé vetette magát a fénykarddal sújtott el rá, Kessia bukfenccel vetődött előre, centiméterekkel elkerülve a csapást, a talz lábai között gurult át, közben pedig mindkét térdhajlatra erősen sújtott el, amikor ellenfele mögé került. A talz lábai nem tartották meg őt és újra elzuhant. A nő felsóhajtott, hogy nem-e unja a másik ezt már. De végül nem kérdezte meg.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

Shuur úgy döntött, hogy tovább áll és valóban észrevette egykori társát, aki úgyszintén készen állt a harcra. Az ellenfele nem támadott egyelőre, csak várta, hogy Shuur megérkezzen, aki nem is akart az adósa maradni. Mivel senki sem akadályozta meg abban, hogy elérje az ellenfelét, így hamarosan meg is érkezett és lesújtott rá, majd vágott a fénykarddal.

Az ellenfele a kezét emelte fel védekezésként. A fénykard a tenyerét érte el, amit rendes körülmények között le is kellett volna vágnia. Most azonban a penge alig egy milliméterre megállt a másik sith tenyerétől, őt pedig nem érte el. Shuur varázslóktól láthatott már ilyesmit, ha igen és megismerte, akkor ez a Tutaminis nevű képesség volt. De a jedik is előszeretettel használták, bár kimerítő alkalmazás volt.

- Itt lenne a helyed, a mentalitásod és gondolkodásod alapján. Ironikus, hogy még mindig rabként a sith-ek eszméit követed Shuur. Nem akarsz teljesen szabad lenni, ahol nem akadályoz senki abban, amit tenni akarsz, ahol nincsenek törvények és a mi feladatunk a káosz elhozatala? – kérdezte.

A másik kezével telekinetikával lökött egyet Shuur-on, de csak annyit, hogy a twi’lek pár méterre csúszott odébb. Kérdőn pillantott rá a szavai után. Nem támadott, úgy tűnt, hogy komolyan gondolta a kérdést. A testtartásából pedig az látszott, hogy választ is vár ezen kérdésre. Vagy legalább is várna, az már Shuur-on múlt, hogy felel is-e erre.

---

Chamm ugyanaz.

---

A tánc tovább folytatódott Kessia és a talz között. Egyenlőre a génmódosított aiper volt az, aki jobban állt, az ellenfelét már többször is a földre küldte. Ettől persze nem érezte úgy, hogy már győzött volna, vagy akárcsak győzelemre állna. Elég ideje volt a „szakmában”, hogy tudja, hogy a másik bármikor meglepheti őt, nagyon is könnyedén. Nem is beszélve a korábban említett fizikai erőfölényről, bár ezt Kessia is képes lett volna imitálni hosszabb-rövidebb időszakokra. Ez pedig a következő pillanatban be is következett. A talz dühösen csapott a földre, amibe az Erőt is beleadta. Ennek köszönhetően az egész környék – nem túl messzire – erőteljesen megremegett. Újabb adag homok indult el felülről a dombról, a katonák földre zuhantak a közvetlen közelükben és még Kessia is elvesztette az egyensúlyát. Talpon tudott volna maradni, de mire visszanyerte volna az egyensúlyát a talz megérkezett és nekirohant. Kaméleon tüdejében bent akadt a levegő, vagy épp teljesen kiszorult. Jó néhány pillanatig levegőt sem kapott, majd mire feleszmélt jó pár méterrel odébb a tank oldalának csapódott. Itt kapott először levegőt, minden lélegzetvétel fájt, a tüdeje sípolt. Minimum egy, de inkább úgy érezte, hogy jócskán több bordája törhetett el, vagy minimum repedt meg. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy nagyon jól bírta a fájdalmat, így képes volt a tudatánál maradni és nem elveszteni azt. Ahogyan lecsúszott a tank oldaláról térdre rogyott, sípolt a levegővétel és fájt is. Vett egy mélyebb levegőt, közben összeszorította a fogait és kinyúlt az Erőbe, hogy annak a segítségével tompítsa a fájdalmát. Miközben ezt csinálta látta, hogy a talz a fénykardjával rohanva indult el felé. Ebből viszont az a vadállat nem kap semmilyen elégtételt, mert a nő nem az a fajta volt, aki csak úgy feladja a dolgokat. Körülnézett és észre is vett egy tőrt a földön az egyik halott katonánál, telekinetikával reptette a kezébe a tőrt. Esze ágában sem volt megkönnyíteni a talz dolgát. A fegyverrel a kezében várta, hogy ellenfele megérkezzen…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

Shuur ellenfele arcán egy pillanatra látszódott, hogy meglepődött azon, hogy a twi’lek kész lenne beszélgetni vele. láthatóan nem erre számított, de szinte azonnal rendezte is az arcát, hogy már ne lehessen leolvasni a gondolatait és érzéseit. Azonban mivel összeszedte magát, így válaszolni is tudott.

- Mi is láttuk, de nekünk nem célunk az, hogy minden elpusztuljon. Csupán a káosz, ahol mindenki szabad lehet szabályok nélkül. Ahhoz, ami történni fog nekünk semmi közünk. A Csillagköd aprócska ahhoz képest, ami odakint van azon túl. A célunk az, hogy felszámoljuk az összes államot és birodalmat, hogy mindenki függetlenül, mások elnyomása nélkül élhessen. Hogy mindenki a saját ura lehessen. Ehhez pedig az Erő olyan mélységeit is uralmunk alá tudjuk vonni, amiről még a Sith-ek és a Jedik sem álmodhatnak. Én is tapasztaltam.

Shuur ekkor emelte fel a fegyverét a lány arca elé, aki meg sem rezzent.

- Csupán harcot, diadalmat, káoszt ígérhetek. Meg azt, hogy mi sem akarunk meghalni, és küzdeni fogunk az ellen, amit láttunk. De a Lángmadár mindenképp felébred ma, ha Rhand nem is. ezt nem lehet megakadályozni. Ha a császár szembeszáll vele, jön az, amit láttunk. Ha azonban hagyjuk, hogy a Lángmadár tegye, ami a kötelessége, akkor ez elkerülhető. Ezért akarjuk megakadályozni, hogy a rituálé véghez menjen. Mi azt akarjuk, hogy a természetes folyamat menjen végbe, a sithek azok, akik meg akarják erőszakolni a természet törvényeit, hogy ők uralhassák. Pedig azt nem uralhatja senki és semmi!

---

Ahogyan Chamm odalendült sikeresen megtudta csapni a férfi oldalát, majd a leérkezés után az ellenfele valóban kivédte a támadást, majd a lábsöprés elől ezúttal nem mozdult el és a földre zuhant a hátával. Azonban most nem pattant fel rögtön, a kardok nem estek ki a kezéből, így Chamm nekiállhatott annak, hogy megpróbálja kiszedni a férfi kezeiből a kardokat.

Azonban, amikor így tett a férfi egyszerűen kiejtette a fegyvereket a kezéből és megragadta Chamm puskájának szíját. Mivel Chamm ekkor azonnal menekülőre szándékozott fogni a dolgot, így hátrébb reppent, a férfi azonban fogta a fegyver szálát, így az leszakadt, ahogyan a Chamm hátrébb reppent.

Azonban talán szerencsére az ellenfele nem akarta a fegyvert ellene használni, leejtette a puskát a kardok mellé, amikért úgy szintén nem nyúlt. Azok nélkül pattant fel a földről. A testbeszéde, ahogyan a fejét jobbra és ballra fordította arról árulkodott, hogy erre várt, hogy végre megszabaduljon Chamm a fegyverétől.

Már-már elégedett lassúsággal ropogtatta meg a kesztyű alatt az ujjait és fegyverek nélkül indult el Chamm irányába…

---

Az ellenfél pedig közeledett. Kessia megfeszítette minden izmát és idegszálát ahhoz, hogy kész legyen, amikor a másik megérkezik. Amikor pár lépés távolságra volt a talz, a nő akkor mozdult. Úgy lendült előre, hogy ellökte magát a talajról, de végig közel maradt ahhoz, a fénykard már csapni készült rá, amikor ő pozíciót váltott, hogy átcsússzon az ellenfél lába között. Szerencsére a mozdulattal meglepte az ellenfelét, így az terpeszállásban megtorpant, Kessia pedig átcsúszott a lábai között. Miközben ezt tette a zsákmányolt vibropengével végighasította az ellenfele lábát, amiből dőlni kezdett a vér. Azt éppen csak elkerülte a lendülete miatt, hogy az ráömöljön. Viszont azt sikerült ezzel elérnie, hogy az ellenfele fél térdre rogyjon. Mivel most éppen távolabb volt úgyis, nem a talz-ot támadta meg, hanem rohanni kezdett a romok felé – az egyik távolabb eső irányába – hogy minél távolabb legyen a tanktól. Érezte a talz meglepettségét, amikor az feltehetően utána nézett, hogy hol van. ő azonban nem nézett hátra, kinyúlt helyett az Erőbe és aktiválta a gránátokat. Három másodperccel később a robbanást lehetett hallani a háta mögül, nem is egyet, többet. Éppen időben tudott bevetődni a romok közé, de még a robbanás szele még a romokat sem kímélte és ledöntötte, jó adag kő borult az alakváltó nőre, akinek ettől újabb fájdalmai lettek. A füle csengett és sípolt, alig hallott bármit is, a súlyosabb károkat legalább elkerülte, de ettől még ez az egész nem volt kellemes. Legalább a portól nem kellett köhögnie, hiszen a sisakja megvédte ettől. Csak a maszk kevés lett volna, de így legalább ettől megmenekült. Kivárt néhány pillanatot, hogy kifújja magát odalent a törmelékek alatt, majd nekilátott annak, hogy a köveket, darabokat letolja magáról. Nem szívesen maradt volna sokáig idelent. Óvatos volt, azt sem akarta, hogy az egész a nyakába zúduljon egy pillanat alatt. Lépéseket hallott, amik hozzá közeledtek, majd szavakat, hogy él-e még és kell-e segítség, hogy kijusson innen. Ez birodalmi oldal volt még, így válaszolt is.
- Igen, szeretnék kijutni minél előbb! – mondta.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

- Sithek, mi mást várhatunk a fajtájuktól, mintsem végtelen paranoiát és őrületet? Maga az Urdrarr faj tízezer éves beltenyészet, kész csoda, hogy nem jelentkezett náluk több mentális, vagy fizikai defektus, mint amiről tudunk. És igen, mind görcsösen és rettegve fél a hatalma elvesztésétől. Az előző mesterem engem is meg akart ölni, mert elkezdtem túlnőni rajta. Ő halt meg, így megértelek teljesen. – a nő hangja teljesen őszintének tűnt.

Hálásan biccentett Shuur felé, amikor a twi’lek kikapcsolta a fénykardját. Arra pedig elmosolyodott, amit a jedikről mondott a nő. Láthatóan teljesen egyetértett mindezzel, hagyta is, hogy Shuur lássa, hogy ő is ugyanúgy gondolkodik.

- Ironikus, hogy mindig vetélytársak voltunk, most pedig mégis a legfontosabb kérdésben ugyanúgy gondolkodunk. Igen, mind a Jedi, mind pedig a Sith rendnek pusztulnia kell. – mondta.

Amikor Shuur kinyúlt utána, akkor hátrébb lépett volna, de ilyen harcban messze nem volt olyan jó, mint a twi’ek. Az arcán egy pillanatra félelem látszott, hogy a másik megölheti, de végül Shuur nem ezt tette. A szavakra a nő elmosolyodott és bólintott. Erre már nem szavakkal felelt, hanem sokkal inkább telepatikusan, hogy senki se hallja azt.

~ Kezdésnek keressünk fedezéket! ~

Ebben a pillanatban távolabbról egy hatalmas robbanás történt, de a fiatal nő az égre mutatott. Az eget valami vörösre festette, de ez nem a Lángmadár volt. Vörös sugár tűnt fel az égen, az útja pedig egyértelmű volt, odafentről egy vagy több hadihajó a templomot vette célba és tüzet nyitottak rá, ahol a Császár és a teljes Sötét Tanács volt ebben a pillanatban.

---

A két férfi egymás felé indult, amikor a távolból robbanás hallatszott, mindez kettejük közül Chamm-ot zavarta meg jobban. A másik férfi hamarabb összeszedte magát és megérkezett a ellenfeléhez. Mire Chamm összeszedhette volna magát, két erős ütést kapott a fejére, majd egy harmadik ütés, ami elemi erővel érkezett és elvesztette az eszméletét…

Chamm kiszállt…

---

Még mindig próbálták kiszedni Kessia-t a romok alól, amikor az égen ő is meglátta azt a vörös fénycsóvát, ami közeledett a felszín felé. A katonák, akik igyekeztek kiszedni őt azonnal menekülőre fogták, be kellett látnia, hogy nem hibáztathatta őket. azonnal kinyúlt az Erőbe és telekinetikával igyekezett ellenerőt kreálni, hogy a robbanás szele ne érhesse el, ha megtörténne. Szerette volna túlélni ezt a napot és hazajutni, mondhat bárki bármit. Arra nem számított, hogy ez az egész ennyire el fog durvulni a helyzet, bár számíthatott volna rá, hiszen a Sötét Tanács és a Császár is egy helyen vannak, a császárnékkal és a Hatalom Triumvirátusával együtt. célpontot tettek a saját fejükre, ilyesmi pedig nem volt a látomásban, hogy ez megtörténik. Ott nagyon máshogyan alakultak a dolgok, mondjuk ezért nem hitt soha ezeknek 100%-osan, mert megtévsztőek lehetnek. Az egyetlen biztos látomás a Voss Mystic-eknek volt, esetleg a Scionoknak, de még ők is lehet, hogy tévedtek, ennyi ideje még nem élt az Örök Birodalomban Kessia, hogy ezt pontosan tudja. Amikor a robbanás szele megérkezett, a forrósággal együtt telekinetikával védekezett ellene, a saját maga elé kitartott keze keltette „pajzsszerűség” bőven elég volt ahhoz, hogy felfogja a robbanást,mert kellően távol volt. Viszont az egésznek megvolt az előnye is, a törmelékek jó része lerepült a feje felől, így most már ki tudott mászni innen. Csak telekinetikával le kellett löknie magáról a néhány ott maradt törmeléket. Amint ez megvolt végre valahára szabad volt és feltudott állni, hogy körülnézzen. Egy kicsit aggódott, hogy mi is fogja itt fogadni őt. Noha soha sem rajongott a sithekért, de most valahol mégiscsak remélte, hogy a Sötét Tanács és Császár is életben maradt. roppant kellemetlen lenne a Csillagködre nézve, ha meghalnának és ebben a helyzetben valamilyen háború törne ki, hogy pótolják őket, Sith belharc és mindenki más, aki a hatalmukon marakodna, nagyon nem kellett volna…
- Igen, szeretnék kijutni minél előbb! – mondta.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

Szerencsére voltak romok, ahova Shuur és a társnője is be tudtak húzódni a robbanás elől, ami szinte mindent és mindenkit elsöpört, ledöntött a lábáról, még a lépegetőket is. azonban szerencsére Shuur nem sérült meg mindebbe, a fedezék megvédte a robbanástól. Amint vége volt meg lehetett nézni, hogy mi maradt a templomból. Az sértetlen volt, ellenben az azt körülvevő pajzs még mindig izzott az előző találattól.

Így Shuur megérzése, hogy odabent mindenki élt, vagy legalább is a többség helyesnek bizonyult. Az égen ismét vörös fény jelent meg. Ez azonban nem a lövésnek volt köszönhető. Mintha maga a realitás szövete kezdett volna szétnyílni és odaát minden vörös volt. A csillagköd jellemzően kék volt a rengeteg kék csillag miatt, de odaát minden vörös. Szép és ijesztő látvány volt egyszerre.

A következő pillanatban a Lángmadár vijjogását lehetett hallani és a hatalmas lény feltűnt a hasadéknál és elkezdett átpréselődni rajta. A környéken a Sötét oldal ereje söpört végig, csak ebbe valami más, a halál vagyis inkább a túlvilág ereje is benne volt. Valami visszatért onnan, valami nagyon hatalmas. A Lángmadár pedig továbbra is szépen haladt át a hasadékon. Látszott, hogy odafent a csata abbamaradt, ahogyan a földön is. mindenki ezt figyelte.

A végjáték elkezdődött…

Chamm kiszállt…

---

Kessia végre valahára miután kikerült a romok alól körül tudott nézni. Egyre többen hagyták abba a harcot és néztek az égre. Azt látta, hogy az ősi templom nagyjából még mindig sértetlen volt és nem volt baja, egy pajzs volt körülötte. Ezen nem csodálkozott, ez remek húzás volt, mert szinte biztosra vette, hogy számoltak ilyesmi támadással a Birodalmiak. Ő maga is megpróbálta volna ezt az űrből, hogyha van rá lehetősége. Inkább az lepte meg, hogy ennyire későn tették mindezt. De az ellenfele! Mielőtt elfelejti, az égen a Lángmadár nagyon nyugtalanító volt, de egyelőre igyekezett nem hagyni azt, hogy azt nézze. Ha a Talz véletlenül hátba támadja, az nagyon kellemetlen lett volna. azonban, amint megfordult rá kellett jönnie, hogy ettől nem kell többé tartania. Még a tank oldala is hiányzott. Amit ezen kívül látott az szerencsére nagyon is megnyugtató volt a nő számára, a talz néhány darabját, ahogyan a katonákét is, amik ott voltak a közelben. Nem is beszélve a kráterről, amit a robbanás hagyott. Mivel jelen pillanatban semmilyen veszély sem fenyegette, hagyta, hogy a figyelme a Lángmadárra kússzon, ahogyan a realitás szövete megszakadt odafent az űrben és a Lángmadár elkezdte áttolni magát a valóságba. Miért itt? Vagy lehetséges, hogy a teljes Csillagködben ugyanúgy látni mindezt? ezt sajnos nem tudta, de nagyon kíváncsi lett volna arra, hogy mi a válasz. A tekintete egy pillanatra az ősi templomra siklott. Vajon cselekedni fognak, vagy nem? Csak kérdései voltak, de válasza szinte semmire sem. Ez pedig eléggé nyugtalanította. Nem szerette az ilyen állapotokat, amikor ez a helyzet állt fent. Az egész életük, a teljes Csillagköd élete olyan kéréseken múlt, ami folyamatos változásban volt. nem tudta, hogy hova fog kifutni a dolog, de abban biztos volt, hogy harcolni fog azért, hogy életben maradjon és reményi szerint amiatt is, hogy a droid szuperfegyverek nehogy felébredjenek. Újra a Lángmadárra fordította a figyelmét, percek kérdése volt és talán választ kapnak…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

Az igazat megvallva nem Shuur volt az egyelten, aki az eget nézte a Lángmadarat. Láthatta, hogy szépen lassan mindenki befejezi a csatát és mindenkinek a tekintete az égre kúszik. Nem hiába. A mellette álló társnője is közelebb lépett, ő is az eget bámulta. Ő nem mondta ki a szavakat, de újdonsült szövetségese azonban igen.

- Ez gyönyörű! Sokkal szebb, mint a látomásban, vagy álmokban volt! – mondta.

Innen már nem is kellett sok ahhoz, hogy a Főnix átférkőzzön a való világunkba, hatalmas volt, soha életében nem láthatott senki akkora lényt, vagy entitást, mint ez volt. az űrben volt, mégis gigantikusnak hatott. Igazából, ha valakiben felmerült, akkor félelmetes gondolat lehetett, hogy odakint mekkorának láthatják azok, akik a hajókon vannak. Hogy mit élhetett át odafent az, aki ott volt.

A lény a bolygó fölé magasodott és széttárta a szárnyait. Hihetetlen hangosan visított fel, szinte meg lehetett tőle süketülni, nem is beszélve arról, hogy a kék lángok, amik kicsaptak előle mindenhova leértek. Meglepő módon azonban nem égettek, de pillanatokra úgy érezhette mindenki, mintha a világ összes hatalmát birtokolni lennének képesek az Erőn keresztül. Félelmetes ereje volt ennek a teremtménynek.

Az Erő maga, amivel rendelkezett nem lehetett ezek után azon csodálkozni, hogy képes lehet mindent eltörölni tizenötezer évente és az Erőhasználók csak a hamvait használják fel a saját hatalmukhoz. Az egész feltámadó gondolatok és a látvány is, egyszerre volt félelmetes és gyönyörű. És még mindig nem lehetett tudni, hogy mi fog következni…

Chamm kiszállt…

---

Kessia számára az egész továbbra is nyugtalanító és zavaró volt – amellett persze, hogy gyönyörűnek találta a látványt. Ahogyan a Lángmadár megjelent teljes valójában, kitárta a szárnyait. A vijjogás nem nyűgözte le, inkább zavarónak titulálta, tekintve, hogy hónapok óta ezzel álmodott. Csak abban bízott, hogyha ennek vége van és túléli ezt a napot, akkor remélhetőleg többé nem kell ezzel találkoznia már és nem kell ezt hallgatnia. De igazából nem csak ezt, semmilyen más madár hangját nem akarta az élete során hallani. Most azonban tényleg kérdés volt, hogy mit és hogyan tovább. Minden erejére szüksége volt, hogy elszakítsa a tekintetét a Lángmadárról, ami most már egészen mindenhol látszott. A kék fényével, érezte, ahogyan mintha sokkal jobban tudná az Erőt használni. ezen nem csodálkozott annak köszönhetően, hogy a lény maga volt az Erő. Ekkora hatalom, csak ki kellene nyúlni érte. Nem, megállt, a kezét ökölbe szorította, nem volt az a személy, aki csak így elcsábul a hatalom miatt. Ennél azért több tartása volt. tekintve, hogy a többség felhagyott a harcokkal, így úgy döntött, hogy próbál valami tenni, ha mást nem, informálódni. Ehhez pedig egyetlen személy tudott a segítségére lenni. A tekintetével Lady Stradd-ot kereste, hogy merre találja a Hírszerzési Szféra nagyurának jobb kezét. Hamarosan pedig meg is találta a nőt. Éppen ő is egyedül volt, ő már nem nézte a Lángmadarat, hanem próbálta a környezetét próbálta felrázni, hogy szedjék végre össze magukat. Végre egy kompetens ember, lassanként kezdte érteni, hogy miért is rendelkezik a nő akkora hatalommal, amivel. Próbált nem figyelni a lángokra a madárra, sem az érzésre, amit adott, inkább elvágta magát az Erőtől, hogy nehogy megérezze azt és ne csábuljon el. Futva rohant oda Stradd-hoz, akitől pár lépésnyire állt meg. A másik kettőt, aki korábban itt volt nem látta, de nem is foglalkozott velük, nem volt erre idő.
- Erre az esetre volt, vagy van valamilyen forgatókönyv Lady Stradd? – kérdezte a nőt.
Biztos volt, hogy igen, csak a kérdés, hogy micsoda.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

~ Közjáték ~
A bolygó egyik elhagyatottabb részén a rituálé, amit Rhand Varázslói folytattak tökéletesen végbe ment. Ennek az ára jelen pillanatban nem a tényleges Benûwia volt, hiszen az ő gazdateste a Malachor V-n volt biztonságban, helyette a Jedi tanács tisztavérű urdrarr tagját áldozták fel, ez volt a lehető legjobb alternatíva, amit találtak. A többi rab csak elterelés volt, bár a mentőcsapat érdemeiből nem von le semmit, hiszen megölték volna őket. így nagyon, de nagyon sok életet mentettek meg.

A rituálé után végre valahára megnyílt a kapu a Netherworld-be, vagyis túlvilágba, aminek a módját egészen eddig csak Lady Ireria és Lady Benûwia ismert. Noha a rituálé félresikerült és nem volt tökéletes, mert az utolsó, a Kane családnál levő holocron még hiányzott, ennek ellenére sikerült, amit akartak. Az, hogy ennek lesz-e később bármilyen következménye, még nem lehetett tudni. A férfi a kezeit az égbe emelte.

A Lángmadár ugyanebben a pillanatban tárta ki a szárnyait és vijjogott egy újabbat. A szárnyai akkorára tárultak és ő is olyan nagynak tűnt, mintha az egész bolygót el akarná nyelni, eltudná. Végül lecsapott a bolygóra. Vagyis nem a bolygóra, mert valaki más volt rajta, akit ő kiszemelt magának, egy fiatal lány, egy umbarai ősökkel rendelkező feljavított génszerkezettel rendelkező fiatal nő.

Valakit, akit a Rhand Varázslói arra neveltek és hoztak létre, hogy egyszer a Főnix gazdateste legyen. A hatalmas telepatikus potenciállal rendelkező fiatal lány pedig felkeltette a Lángmadár figyelmét, aki bele is költözött a testébe. Minden pontosan úgy alakult, ahogyan azt Rhand Varázslói akarták. Csak egyvalamivel nem számoltak, hogy a Császár sikeresen szerzett egy olyan személyt, akit egész életében a faja miatt arra készítettek fel, hogy a Lángmadár ellen harcoljon.

Ezek az események közel történtek az ősi templomhoz, aminek az oldalán ekkor egy hatalmas karddal rendelkező férfi, Qui-Genua Non, a Fellegvár Csillagával érkezettek egyike robbant ki és pillanatokkal később, egy teleportálás után megérkezett a fiatal nőhöz, aki csak elmosolyodott.

Túl régen esett itt csapdába a Lángmadár, így sem ő, sem pedig az új gazdateste nem foghatta fel, hogy mivel is állnak szemben. Qui pedig elsújtott…

---

Shuur újdonsült szövetségese összerezzent attól, amikor a twi’lek megjegyezte, hogy ideje lenne eltűnni innen és elhagyni a bolygót. Közben egy nem is olyan távoli dombon, amit Shuur tökéletesen látott feltűnt egy alak. A Lángmadár ekkor tűnt el az égről és egyenesen abba az illetőbe csapódott, aki ott volt. Majd az ősi templom falán következett be egy robbanás, amiből egy alak látszott előtűnni, majd eltűnt és feltűnt a másik dombon.

- Rendben van, azt hiszem, hogy tényleg ideje lesz annak, hogy eltűnjünk innen. A szállítóhajók úgy nagyjából másfél-két kilométerre vannak legközelebb visszafelé, amerről mi jöttünk. Hacsak nincs valamilyen más ötleted… – hadarta a nő.

Így most Shuur-on állt a döntés, hogy menetelnek visszafelé a homokban és nyílt terepen elég sokat, ahol teljesen szabad célpontok lesznek, nem beszélve, hogy a seregen át kell vissszajutni, akik nem biztos, hogy túlságosan örömmel vennék mindezt. vagy valamilyen más megoldást keres a twi’lek, ami igazából egy dolog lehetett ebben a helyzetben.

Az, hogy a Birodalmi hajók valamelyikét használják, amik itt voltak meglehetősen közel, bár azok pedig a birodalmi katonák mögött voltak. Így lehetőség volt, az már másik kérdés volt, hogy mi volt kivitelezhető ezekből, vagy éppen mi nem. bár jelenleg mindkét oldal megvolt zavarodva a látottak és történtek miatt.

Chamm kiszállt…

---

Kessia sajnos nem kapott pontos választ minderre, csak annyit, hogy folytatni kellene a műveletet, ami azonban nem tűnt olyan könnyűnek, hiszen még mindig mindenki le volt fagyva. Azok alapján, amit láttak, hogy a Lángmadár beleköltözött abba a testbe, ezen egyáltalán nem csodálkozott. Nem is tudta, hogy ilyesvalamire képes lehet az az entitás. Bár maga az Erő volt, az Erőnek pedig végtelen hatalma van, de annak nem látta értelmét, hogy csak egy személyben legyen jelen. Sejtette, hogy most jönne az a rész, hogy el kell pusztítani,  de a látomásban eddig úgy látták, hogy a Császár fogja megtenni, azonban az uralkodónak eddig nyoma sem volt, hacsak nem volt képes arra, hogy megszállja azt a férfit, aki ott volt. Továbbra is csak több kérése volt, mint válasza. Valószínűleg nem is fog válaszokat kapni, mert a legtöbb kérdés oylan volt, hogy az előző ciklusból sem maradt fent semmi, roppant sajnálatos módon. De talán most a Sith-ek majd gyorsabban találnak választ, már csak amiatt is, mert a Császárnak elég jó esélyei voltak arra, hogy megélje a következő ciklusváltást, ha a korát nézte a nő. És akkor nem is tudta, hogy már harmincezerhez járt közel a férfi. Mivel azért kellően képzett volt és nagyjából sikerült neki is megőriznie a fegyelmét és koncentrációját, így többször el tudott nézni az eseményektől, ami szerencsés volt, mert így legalább volt arra lehetősége, hogy körbenézze és ne hagyja, hogy hátba támadják, hogyha valaki más is úgy járna, mint ő. De egyelőre láthatóan ezzel nem kellett foglalkoznia, mert senki sem támadott. Egyelőre csak a döbbent kiáltások, sóhajok és a szél hallatszott, meg a homok hangja. Ezen a helyen senki sem mondta volna meg, hogy pár perccel ezelőtt még javában még háború zajlott. Az egész most már olyan távolinak, illetve jelentéktelennek tűnt ahhoz képest, ami itt volt a szemük előtt…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 10. – A Lángmadár – A császár akarata





Ősi templom, Eshal

---

~ Közjáték ~
A fiatal nő, akinek a testét jelenleg a Lángmadár is használta csak felnevetett, amikor Qui megérkezett és csapásra emelte a fegyverét. Őket Rhand varázslói magának Rhand-nak szánták, mint királynőt, vagy ehhez hasonló rangon. De nem számoltak azzal, hogy a Császár azért jócskán többet tud annál a Lángmadárról, mint amit másokkal megosztott. Sokkal-sokkal többet. Qui-val együtt.

Ugyanis nem tudhatták, hogy a férfi által forgatott kardhoz nincs fogható. Legalább is a Csillagködben, mert a Shi’arok már alkottak egyet, igaz más módon. A kard nagyon is hasonlatos volt az ősrégi Sith kardokhoz. Csak éppen ez nem az Erő sötét oldalával, hanem teljesen semleges Erőből készült, azaz lényegében olyan volt, mintha a Lángmadár esszenciájából. A gazdatest és a lány közösen nevette fel.

A kard pedig ekkor érte el őket. Nem lehet tudni, hogy mire számított a Főnix, vagy a lány, de a kard könnyedén vágta őket félbe. A lány arcán meglepettség volt látható és furcsa módon nem félbeszakadt, hanem egy hatalmas, ember nagyágú tojásként omlott a földre. Qui és a Császár tudta csak, hogy ez a normális folyamat, a Lángmadár halott volt. azonban olyasvalami történt, amit még ők sem ismertek.

Egy hatalmas kék színű robbanás…

---

- Ha szükséges, akkor én is eltudom játszani a sith-et, eléggé sokáig voltam az. – biztosította Shuur-t.

Mivel azonban egykor sith volt, így nem nagy bizalommal adta át a fénykardot, bár ő jobb volt a nélkül, így igazából a fegyverrel nem vesztett sokat. Ezt Shuur is tudta. Ami a megkötözést illette, néhány katonánál voltak bilincsek, halottaknál is, így ezeket el lehetett venni ehhez. Ezek után tudtak elindulni. Szerencsére az is nagyon sokat segített nekik, hogy a legtöbben az eseményeket figyelték.

Így emiatt nem is volt feltűnő az, hogy a páros elindult. Shuur láthatta, hogy Chamm kiütve fekszik a földön, illetve a harmadik társuk éppen megérkezett Lady Stradd-hoz és vele beszélgetett. Mivel ők éppen haladtak, így nem látták, de Qui ekkor vágta félbe a nőt. Csak a robbanást látták és érzékelték mind a ketten, aminek következtében Shuur is elvesztette az eszméletét.

---

~ Végjáték ~
A robbanásnak ez a bolygó, ez a hely csak a központja volt, ugyanis az egész szétterjedt a teljes Csillagködben. Mindenhol látszott, mindenkit elért. Ugyan a Császár és Qui megakadályozták azt, hogy a Lángmadár mindent elpusztítson, de a lény halálával járó folyamatosak nem lehetett megakadályozni. Azok az események ugyanúgy lezajlottak. A Lángmadár a halálával pedig biztosította, hogy továbbra is maradnak Erőhasználók a Csillagködben és a Galaxisban.

Azonban, mint mindig történik valami, tizenötezer évvel ezelőtt az Ismeretlen Régió lezárult, ezúttal az ott levő Sorompó/Határ felnyílt, felfedve azokat, akik ott éltek. Ezeken felül még a déli peremvidéken több helyen képesek voltak azok bejutni a Csillagködbe. Ironikus módon ezek ugyanazok a lények voltak, a Rakaták, akik az előző ciklusban uralták a Csillagködöt. Most visszatértek.

Ahogyan a látomásban is mindenki láthatta korábban ismeretlen és furcsa hajók özönlötték el a Csillagködöt inváziószerűen. A Végtelen Birodalom visszatért, hogy visszaszerezze a hatalmat az egykor általuk uralt Csillagköd felett.Ezzel pedig egy új világrendet hoznak létre a Csillagködben.

Vége az első korszaknak.

Akkor köszönöm a játékot. A pontok és creditek a spoiler tagben. Minden karakter és játékos a saját frakciójának megfelelő (aki kalandon váltott frakciót, annak az új frakció értendő ez alatt) hajón ébred fel, minden felszerelésével, éppen hazafelé tartva. Akinek saját hajója is van, az is ott van a fedélzeten.
A bővítés 3 hónap (június utolsó napjától), az, hogy ebben 3 hónapban a Csillagködben mi történt, nagyvonalakban az új korszakkaland topicjában. Térképeket és hasonlókat terveim szerint a hétvégén kaptok, ahogyan az új frakciók leírását is.