Afterlife Nightclubb

Afterlife nightclub: A klubb kívülről nem egy nagy durranás, fekete falak, rá vörös betűkkel felfestve a neve. Egy nagy ajtó vezet be Sarah kis magánbirodalmába mely felett vörös neonbetűkkel villog a felirat „ Afterlife „. Bent minden kellemes vörös fényben úszik, külön asztalok, és persze mellettük 4-5 szék, az asztalok szétszórva, valamint egy biliárd asztal. A placc közepén egy T alakú „ kifutó „ van 3 fémrúddal, szóval három hölgyemény fér el rajta egyszerre. A kifutótól balra pedig a bárpult található, egy igencsak sexy pultoslánnyal. A lányok fel s alá járkálnak a helyen, lesve a betévedők minden óhaját – sóhaját, még az extrémeket is, természetesen a vele járó fizetség fejében. Valamint biztosítva van egy kisebb külön részleg, a privát műsorokhoz.

Egy kis eldugottabb helyen, van egy ajtó, melyet nem sokan vesznek észre, ez az ajtó vezet ahoz a csigalépcsőhöz, mely Sarah irodájába vezeti az embert az emeletre. Ez egy kisebb helység, bár többen is kényelmesen elférnek, körben a fal mentén végig kényelmes bőrfotel van, középen pedig egy másik biliárdasztal. Innen be lehet látni az egész klubbot. Az egyik sarokban nincs kanapé, itt egy alig észrevehető ajtó van, mely egy kényelmes, hangszigetelt hálószobába vezet, egy szép nagy ággyal, szekrénnyel, stb stb, mint egy rendes hálószoba.

Azon kívül hogy este kilenc után 19 éves kor alatt tilos a belépés, kivéve egy kis csúsztatott pénz esetén, két szabály van:
- Ne keverd a szart.
- Ha munkát akarsz, keresd a főnököt, és ne keverd a szart.

Nyugisan lépek be az épület ajtaján, és boldogan tapasztalom hogy mint mindig, most is pörgősen zajlik az alvilági élet szerény hajlékomba.
~ Otthon édes otthon. ~ Mosolyodok el magamban, majd az irodám felé veszem az irányt, igazából aludni indulok. Menet közben végig nézek még a társaságon, hogy úgy körülbelül kik lehetnek akik esetlegesen gyakori vendégek errefelé. Meg is akad a tekintetem Freden meg valami nőn. Kicsit habozok, de végül is közelebb togyogok hozzájuk, s végül is Lucy mellett állok meg.
- Sziasztok! - Köszönök mosolyogva.
- Fred, jó ismét szerény hajlékomban látni téged. - Vigyorgok a srácra. - Csatlakozhatok? - Kérdem érdeklődve, majd a választól függően leülök Lucy mellé s intek egyet, ami bár annyira talán nem feltűnő, de amennyire ismerem a "lányaimat" valószínűleg figyelnek, és remélhetőleg jelentkezik majd valamelyik. Várok egy kicsit míg Fred esetlegesen nem figyel, s csak akkor szólok halkan a Lucyhoz, hogy ne hallhassa a srác.
- Vigyázz vele, nem százas és elég rossz híre van. - Mondom figyelmeztetésként a lánynak egy mosollyal megfűszerezve, mert az mindenhova kell.

Nos, a leányaim mégsem annyira figyelmesek mint gondoltam, de nem baj mert Fred intézkedik, és amíg ő intézkedik, addig én nyugodtan elmondhatom Lucynak a dolgokat. A frissen megérkezett hölgyeményre nézek.
- A szokásosat. - ( Jäger ) Mosolygor rá, s végül is ezt köteles tudni, mint ahogy én is tudok sokmindent az alkalmazottaimról, és mivel általában ugyan azt rendelem ha rendelek valamit. Kicsit megvakargatom az állam, majd Fredre nézek.
- Judy Huniver?... Eeeee hmmm... Valahonnan ismerős nekem ez a név. - Nézek vissza Lucyra a jobb szemöldökömet felvonva.
- Talán már találkoztam vele? Hmm bár a Judy elég elterjedt név... -

Végül is be kell látnom magamnak hogy gőzöm sincs kiről beszél, a név meg valahonnan máshonnan lehet ismerős, talán a tv-ből... Ím kicsit elveszek a témában, és keresek valami kapaszkodót amivel mondhatnák valami érdekeset, és jön is egy, miszerint újságíró volt.
- Köszönöm drágám. - Mosolygok a hölgyreményre aki kihozta az italt, majd vissza fordulok a társasághoz.
- Újságíró? Akkor azt hiszem képben vagyok. - Vakargatom meg a jobb szemem mellett egy kicsit, majd a Jägerért nyúlok.
- Az egyik gorilla szerint elég sokat látott téged valami újságíró nőcskével. - Mosolygok Fredre. - Hogy érted hogy különleges kutatási terület? - Kérdem végül szájtátva, és látszik hogy ténylegesen érdekel, s csak pusztán kíváncsi vagyok. Még a válasz előtt felkapom az italom és egy húzásra legurítom az egészet.

Kicsit elnevetem magam Fred poénján, na nem mintha annyira vicces lenne, de hát csak vendég, és nagyon élethűen tudok nevetni. Érdeklődve hallgatom tovább hogy mit mond, és hát amíg ő rágyujt én innék, a baj csak ott van hogy már nincs italom, még egyet rendelni meg jelenleg túl lusta vagyok. Kicsit meglep amit Fred mond, mert...
- Egy újságíró aki szellemidézésről akar írni? - Kérdem meglepetten. - Hogy mik nincsenek mostanság. - Mosolyodok el ismételten.
- Nem csodálom hogy ilyesmivel hozzád fordult, te eléggé értessz az ilyesmihez, legalább is tudtommal. - Azt már nem fűzöm hozzá hogy totális idiótaságnak tartom az egészet. - S mondcsak Fred, mi kell egy ilyen szertartáshoz? - Kérdem végül érdeklődve.

Elmosolyodok fred szavain.
- Igazából... Tippeltem. - Vallom be vigyorogva. - De azt hiszem ez most nem jött be. - Mosolygok tovább, majd meglepve tapasztalom hogy hoznak még egy italt.
~ Megéri jó kapcsolatot ápolni a leányaimmal.. Igen-igen. ~ Bólogatok magamban elégedetten. Fred hárításán csak egy szélesebb mosoly húzódik el az értetlen fejemen, kicsit megrázom, s bele kortyolok az italomba, most nincs kedvem egyből legurítani. Bár egy kis habozás után, de végül megszólalok.
- Tudod mi lányok már csak ilyenek vagyunk, betelhetetlenül kíváncsiak. - Mondom. - Minden könyvnek foglalkozni kell valamilyen témával, és minden témának van egy írója, reméltem hogy az én könyvem írója te leszel. - Mondom kicsit talán félreérthetően. Az hogy egy társaság felé tekintget nem nagyon tetszik, de jelenleg nem tartom szükségesnek hogy lépjek valamit az ügyben.

Meglepődök Fred szavain, kicsit talán még rosszul is esnek, hiszen meg gyanusít valamivel, és ráadásul nincs is igaza.
- Fred... Úgy ismersz mint aki egy idegent csak úgy megsegít? Most látom életemben először ezt a nőszemélyt. - Mutatok Lucyra kissé felháborodottan. Kicsit visszább húzódok, láthatóan sértődötten, majd kis várás és figyelés után az italomért nyúlok. Fred újabb értelmetlen mondatán kicsit meghökkenek, s bár igaz hogy törzsvendégről van szó, és az is igaz hogy számomra telljesen idegen Lucy, de egy idő után nekem is elfogyik a türelmem, főleg egy ilyen gyanúsítás után. Egy hörpintéssel legurítom az italt, majd egy elég megfontolatlan lépést teszek, igazából hagyom hogy saját elmebajom urrá legyen rajtam, s megszegem az egyetlen szabájt ami a klubban érvényes.
- Ha ennyire azt akarod hogy segítsek neki, ám legyen. - Mondom betegesen elvigyorodva. - Tudod hogy milyen vagyok Fred, én nagyon szeretlek de a türelmem meglehetősen... Véges. - Mondom miközben előhúzok egy pisztolyt ( Taser ), ami eddig a derekamnál volt elrejtve. Azért a tasert húzom elő, mert igazából nem tudom mire számítsak, ezért a valódin rajta tartom a másik kezem.
- Szóval drágám... Légy oly kedves és csicseregd ki szépen hogy mi lett a hölgyemény hugával, ha nem akarsz egy golyót a két szép szemed közé. - Vigyorgok, és látszik rajtam hogy meglehetősen komolyan beszélek, s mint akit kicseréltek, még a hanglejtésem is más mint ezelőtt pár másodpercel. Tartok tőle hogy elvesztek egy törzsvendéget, de kit érdekel? A többi attól még úgyis ide fog járni, mert ennél jobb bűntanyát úgysem találnak.

Végül is sikerült elérni a pisztollyal amit akartam, és a gorillák is aktívan és jól teszik a dolgukat.
~ Meg kell majd növelnem a dolgozóim fizetését.. Igen-igen. ~ Mosolygok magamban, majd úgy érezvén hogy itt végeztem a nem kért dolgommal, az irodámba venném az irányt. Azonban konkrétan a semmiből, egy idegen alak jelenik meg előttem, aki valami nagyot ajánl a segítségemért cserébe. Kissé értetlenül állok a dolog előtt, szó szerint, hiszen arcom mindig tükrözi érzéseimet, így valószínűleg ostoba látványt nyújthatok mások számára, de ez miért is érdekelne?
- Oksi megyek. - Mondom végül mosolyogva majd visszanézek Lucyre és Fredre.
- Na ne féljetek már ennyire na, ez az igazi jó? - Húzom elő a másikat, remélvén hogy megnyugszanak majd vissza rejtem őket oda ahol eddig voltak, s előkotorok valami papírcetlit meg egy tollat, amiket okosan elcsórtam a kórházból. A cetlire felpingálom a telefonszámom és átnyújtom a lánynak.
- Ha bármikor kéne a segítségem Rita... Rita?... Ja nem, Lucy... Igen szóval ha kellek akkor hívj fel, szívesen segítek csak ne kelljen a még egyszer a kedvenc vendégeimre fegyvert fogni. - Majd Fredhez fordulok és egy villámgyors mozdulattal megölelem.
- De szeretleeeeek. - Mondom elnyújtva. - Ha visszajöttem a vendégem vagy egy italra. - Majd sarkon fordulok és sietősen kilépdelek az Afterlifeból, legalább is ez a terv, azonban ehelyett inkább teleportálni sikerül, ami meglep mert ilyesmire nem vagyok képes.

//folytatás: Washington//