Afterlife Nightclubb

A kitartó munka meghozza gyümölcsét, és a vámpír keze immáron a porban feküdt. Bár a szívük már nem pumpálja a vért, mint a halandóké, azért éreztem a korábban elfogyasztott vér ízét a nyelvemen. A vérét, ami a valószínűleg a gyerekekben keringett még nem olyan rég. A gondolattól az agyam elborult, tomboltam az alattam sikoltozó vérszívón, az ellenállás gyengülésével Anne is el tudta kapni a haját, és hátra ránthatta a fejét, felkínálva a védtelen torkot.
Más ilyenkor talán valami szöveget intézett volna a vámpírhoz, vagy vár, hogy megpillantja –e a félelem szűkölését az élőhalott szemekben; ugyanazokban, amik nem olyan rég még élvezettel itták be kis áldozatainak rettegésének látványát. Nekem semmi kedvem nem volt ilyesmihez, és a vámpír megtapasztalhatta, hogy milyen, amikor valakinek a torkára harap.
Csakhogy ez a harapás most nem állt meg a bőr átlyukasztásánál, egészen addig folytatódik, amíg a fogaim újra össze nem érnek, és a fej Anne kezében nem marad. Ha ez sikerül, az elégedettség hullámai ömlenek végig rajtam, érzem, ahogy a feszültség kicsit enged, és örülök, hogy eggyel kevesebb veszedelem rontja ennek a városnak a levegőjét. Megnyúlt pofámat a plafon felé fordítom, és teli tüdőből vonítok, amerre a holdat sejtem a tetők fölött.
- Bocs – mondom vigyorogva, reszelős hangon, ahogy küszködök a szavakkal – ki kellett engednem.
- Kapjuk el a másikat is – ajánlom – mielőtt még lelépne...

A Szürke Eminenciás megint a múltban ragadás csapdájába esett. Ő 200 évvel le volt maradva a technikai újításokat illetően. 1817-ben, mikor vámpír lett, még kezdetleges telefonok sem voltak. A szavakat ismerte és az újságokban olvasottak alapján volt is elképzelése, hogy mik lehetnek ezek a találmányok. Az irodában pedig napi szinten látta is a telefonokat, de ijesztő volt a számára mindez. Ahogy az internet is, mivel nem értette őket igazán és nem bízott bennük. Ezek tehát modernebb vámpírok, ami a nő öltözékéből is látható volt.
Kiderült tehát, hogy másik nem tartoznak a Kelet-Európából idecsábított vámpírok közé, hanem helybéliek. Az akcentus is ezt igazolta. Lerois megjegyezte a nő szavait. A Sötétség Hercege kifejezést már sokszor hallotta. A bulvármédia szeretett ezzel a címmel dobálózni, zenészeket, regények és filmek szereplőit illették ezzel a címmel. Hogy a vámpírok kire utaltak, azt persze a Szürke Eminenciás nem tudta. Egy nevet és bankszámlaszámot viszont már könnyű lenyomozni. A Társaságnak megvannak erre az emberei. A vámpír persze azt nem tudta, milyen módon teszik meg mindezt és így azzal sem volt tisztában, hogy közel sem biztos a sikeres találat. A nő a testében zajló folyamatok szagából ítélve nem hazudott. Inkább félt, de nem a haláltól. Valami mástól. Talán ez a bizonyos Sötétség Hercege valami sokkal rosszabbat tervez, mint azt Lerois el tudná képzelni.
- Kisasszony, hálás vagyok a közreműködéséért! - mondta, majd a szuronyához nyúlt és ha tudta, átdöfte a nő szívét hátulról. Kegyes volt hozzá, ahogy ígérte. Nem akarta hagyni, hogy sokáig szenvedjen, egyből a halálos döféssel igyekezett élni. Ha a nő támadott, akkor a vámpír reagált, kitérve előle és szúrt vagy vágott. Ha viszont sikerült megölni a vámpírlányt, akkor odatette az ablakhoz közel, hogy a reggeli napfény teljesen elégesse. Nem akart nyomot hagyni maga után. Mikor meghallotta a farkasvonítást, csak megcsóválta a fejét. Odalennt elburjánoztak az ösztönök és túl nagy figyelmet keltenek. Ha az állatok feljöttek, akkor láthatták, hogy a Szürke Eminenciás végzett. Megvárta őket, nem távozott.

Mire felrohantunk az emeletre addigra Dumbon is végzett a másik vámpírral. Még éppen láttuk porrá omlani a kezei között. Úgy tűnik, csak mi maradtunk a házban, nem számítva a gyerekeket odalent. Tévedtem...Annet követve már én is felvettem mindennapi formámat, amikor egy hideg szélroham hatására mindketten az ablak felé kaptuk a fejünket. A szemközti, alacsonyabb házról egy alak figyelt bennünket. Valahogy ez az egy fickó sokkal félelmetesebbnek tűnt, mint a másik kettő.
- Mi a f...
És a fickó eltűnt. Nem volt püffenő füst, sem csapkodó villámok, sem más mágikus kisülés, a pasas csak felszívódott, mintha csak délibáb lett volna. Nyeltem egy nagyot, és próbáltam rájönni, hogy a páncélos ódivatú férfi tényleg eltűnt –e vagy csak elrejtőzött.
- Jah, asszem innen már ők is átvehetik – feleltem Anne korábbi megjegyzésére. – Maga tudja ki a fene volt az a fura fickó? – kérdem Dumbontól az ablak felé mutatva. – Mondott valamit a nőt?
Megvárom a választ, illetve ha van még valami kérdés akárki részéről. Ha Dumbon nemleges választ ad az utolsó kérdésemre, akkor egyértelműen nem hiszek neki, de nem teszek további megjegyzést. Ha konfliktusok nélkül tudjuk kifújni magunkat, akkor ismét Dumbonhoz fordulok.
- Talán jobb, ha magát nem találják itt a rendőrök – javaslom a mielőbbi távozását, miközben elindulok ismét lefelé – esetleg hajnalig kérdezősködnének.
Ha megállít, megvárom a válaszát, ha távozik, nem nyújtok kezet, és nem fogadom el, ha megtenné, még mindig nem akarom elválasztani őt a fajtájától, és bár bizonyitékom nincsen, attól még tudom, hogy ő sem élhetett mindig konzerv véren. Ha Dumbon lelép, hívom a rendőröket, megadom a nevem, a nyomozói engedélyem számát, a címet, és hogy elrabolt gyerekekre bukkantam. Kérem, hogy mentők is jöjjenek, és hogy siessenek. Ha válaszoltam a diszpécser krédéseire, akkor ellenőrzöm a gyerekek életjeleit, és természetesen elvágom a köteleiket, és amennyire lehet, lefektetni őket, és ha találok valamit, akkor betakarni őket.
- Nem kell ám ittmaradnod – mondom Annenek. – A zsaruk nemsokára megérkeznek, addig már csak nem történik semmi. A nagypapád már biztos magához tért, és hiányolja a megmentőjét – mosolyodok el. – A nagymamád is biztos örülne, ha hallana felőletek.
Ha Anne a távozás mellett dönt, akkor mielőtt letűnne még megállítom egy pillanatra.
- Majd holnap jelentkezek – ígérem.
Ha valamelyik gyerek magához tér, igyekszem megnyugtatni, hogy már jönnek a rendőrök, és nemsokára otthon lesznek a szüleiknél stb. A ruházatom elég viharverten néz ki a többszöri átváltozás után, de egy vámpírral való találkozást ritkán ússzák meg csak ennyivel.

Lerois gyorsan elintézte a vámpírnőt, aki nem igazán tudott védekezni. A szurony pengéje egy erős döfés után átjárta a szívet és ez minden vámpírral képes végezni. A vérzés hamar elállt, mivel a vérszívók a halálos seb megszerzésekor korukhoz és állapotukhoz illően viselkednek, azaz már nem élő holtak, hanem valódiak lesznek és porrá válnak. Jakob támadója széthullott és ekkor érkeztek meg a farkasok. A Szürke Eminenciás rájuk nézett, majd az üvegen át látta, hogy lent nyoma sincs a férfivámpírnak. Készen vannak, bár nem tudott meg mindent, amit akart.

A nő újra felöltötte az emberi alakját és már a rendőrséget akarta hívni, amikor valami belé fojtotta a szót. A borzongása felkeltette a másik kettő figyelmét is és ők is az ablak felé irányították a tekintetüket. Philippe olyat látott, ami még őt, a több mint 200 éves vámpírt is megrettentette. Az egyik közeli épület tetejéről pont feléjük nézett valaki. A szél elhozta a szagát és így mind tudhatták, hogy egy vámpír. Lerois azt sejtette, hogy ez az alak lesz a Sötétség Hercege. Látta már a férfit, aki nagyjából vele egy idős volt és így veszélyes ellenfél lehet. Az angol királyi ház egyik félrelépésének eredménye volt ő és ugyan látták New Yorkban, de egy ideje az Óhazában tartózkodott. Nyomós oka lehetett, hogy személyesen kísérje figyelemmel a megbízottak halálát. Nem csak a Társaság, hanem annak kiszolgáló személyzete is veszélyben van. Jakob és most már az unokája, de még Knight is, mivel Jesper látta őket ma este. Aztán egy pillanat alatt eltűnt és ez nyomasztotta a vallont. Szag alapján sem igazán lehet ilyenkor megtalálni, ha egy vámpír az Elrejtő leplet használja.
A magánnyomozó is megijedt, mert egy olyan hatalommal szembesült, amit nem ismert. És ami valószínűleg sokkal erősebb nála, de könnyen lehet, hogy bármelyiküknél. Knight kérdéseket tett fel, miközben a vámpír az egyik széttépett bőrfotel belsejébe törölte a szurony pengéjéről a vért. Mikor tiszta lett, visszatolta a hüvelybe és így válaszolt:
- A hölgy bőbeszédűnek bizonyult, ám a szavak tömkelege csak a csekély tudást palástolta. A Sötétség Hercege adott megbízást ennek a két new yorki vámpírnak telefonon, de ennél többet nem tudott mondani. Nyilván ez a rejtélyes alak volt az, aki feltűnt és eltűnt, miután szemügyre vette az itt történteket. Azt sejtem, hogy itt hatalmi harcról lehet szó és Jakobot képesek voltak csalinak használni. Valójában engem akarhattak megtalálni. Tudják, némelyek nehezen viselik, ha más fajtájukbeli sikeresebb náluk. Anne, ha Jakobnak szüksége van valamire, kérem, értesítsék a titkárnőmet és rendelkezésére állunk. Úgy vélem, az lesz a legjobb, ha a barátom a nyugdíjazásig hátralévő két hónapját betegállományban tölti és nem tartózkodik a közelemben. Hálás vagyok a segítségükért!
A vámpír ezzel biccentett, majd körülnézett, hogy nincs-e sok ember az utcán. Ha nem volt sok járókelő, akkor kiugrott az ablakon és utána feltűnés nélkül, gyalogosan indult vissza az autóhoz. Érzékeit élesen tartotta, mert számított arra, hogy mások is fognak rá vadászni. A Sötétség Hercege a Szürke Eminenciás ellen. Jesper valószínűleg nem mocskolná be önnön kezét, még akkor sem, ha a közelben tartózkodna, de további vámpírokat vagy más lényeket még felbérelhet. A hatalmát látva ugyan ki lenne az, aki ellent merne mondani, ha akár ma este elétoppanna egy megbízással? Lerois eltökélte, hogy a sofőrön keresztül azonnal értesíteni fogja a Társaság összekötőjét és ő is meg fogja tenni, amit kell. A barátját pedig mostanában nem fogja meglátogatni, hiszen aki vele jó kapcsolatban áll, az veszélybe kerül. Nincs sok ilyen személy és még kevesebb köztük, akiket Philippe valóban értékel, de Jakob ilyen. Valóban a barátja és nem akarja idő előtt elveszíteni. Tudja, hogy Sanders már öreg és a vámpír valószínűleg őt is túléli, ahogy már sok száz ismerősét és barátját túlélte az évszázadok során. Úgy látszik, nehéz idők fognak jönni...

//Én is köszönöm mindkettőtöknek, igazán élveztem a kalandot. Philippe sok sikert a Hydra kalandban!! És Damien útjai ugyan kifűrkészhetetlenek, de egyelőre itt folytatódnak.//