Afterlife Nightclubb

Öles léptekkel rontok be az Afterlife ajtóin harmadmagammal, igaz, inkább a személyzet nyitotta ki előttem gyorsan az ajtót, már csak azért is mert idegemben lehet én elfelejtettem volna és adtam volna neki egy lendületes cuppanós puszit. A biciklis túra számomra meglehetősen élvezetes volt, igaz többször is meg kellett állni mert elültem a seggem, ami iszonyatosan kellemetlen érzés ám, de legalább kissé jobban felfedeztem a világot New-York körül, igazából ha belegondolok, eddigi életemben még csak el se hagytam a várost sose, csak most... Ez már igazán kellett. Mondjuk az út sem volt végig olyan hűdejó, a vége felé jobb dolog híján végig gondoltam hogy mi is történt egész pontosan, és akkor realizáltam hogy... Eldobtam magamtól a pénzt és a gazdasági hatalmat azzal hogy segítettem Fájdalom ellen, igaz még ha csak annyit is tettem hogy arcon lőttem... Vagy lövettem, lényeg a lényeg, eldobtam valami nagyot csak azért mert "megkértek" rá, és ez meglep, kissé csalódtam magamban, de ami késik nem múlik, legalább is remélem hogy nem. Leülök az egyik boxba a klónjaimmal, majd az egyik kiszolgáló hölgy lép oda hozzám.
- A szokásosat drágám. - Jelentem ki neki kissé lehangoltan, a homlokomat dörzsölgetve. Alaposabban szemügyre veszem hogy mi is folyik körülöttem, és azért az eltölt egy kis örömmel, hogy még mindig felkapott a hely, és már bőven az éjszakai műsor egyik fő műsorszáma megy, igaz engem az ilyesmi nem nagyon érdekel, de jó látni hogy élvezettel végzik a munkájukat a " lányaim ", végül is elég jó fizetést kapnak, és nem bánok velük rosszul, szerintem legalább is nem, mert ha már ezt vállalták, és lojálisak úgymond, akkor én miért legyek velük olyan mint egy szigorú és kegyetlen rossz főnök?

//Előzmény: SHIELD főépület//

Végre megismertem a másik világból származó leányomat s így Bard-ot is. mennyire vakok voltak az ottaniak, egyszerűen hihetetlennek találtam. Hogy egyiknek sem tűnt fel, még Thor-nak s Einar-nak sem, hogy a fiú nem Einarson hihetetlen. S így megvolt az oka annak is, hogy miért akarta őt holtan látni az anyja. Sosem kívánta, hogy kiderüljön, hogy fogadalmát szegte s Thor nemzette a fiát. Meg kell valljam némileg még féltékeny is voltam rá, hogy neki sikerült az ágyába csalnia a nagybátyánkat, míg én csak Balder-ig jutottam ilyen téren. Vajon miként tette? Ehhez nem lesz szerencsém, hogy megtudjam, hisz abba a világba sosem fogok eljutni, vagy ha igen, sem szándékoztam volna odamenni. Most, hogy mindezzel végeztem, már nem maradt egyéb, mintsem megkeresni a kis szajhát. Már tudtam, hogy merre lakik, a SHIELD pedig körözi, így mihamarabb fel kellett, hogy keressem mielőtt elmegyek Apokalipszishez. Most, hogy a Hydra fejei kiderültek az idő sürgetett s még a Kőszívvel is szólnom kellett volna a közeljövőben. Egy halandó test álcájában álltam meg a kocsma bejárata előtt. Közel sem ideillő ruházatban, elegáns kosztümben s magas sarkúban léptem be a helységbe, hol azonnal körbenéztem, hogy megpillantsam a kis ostoba szajhát. Hamarosan sikerült is kiszúrnom a felszolgálókat, ha valaki megjelent mellettem egyetlen hanyag kézmozdulattal intettem el, mint a királyi udvarban is szoktam, kikkel nem óhajtok beszélni, vagy látni sem. Egyenesen ahhoz a beugróhoz mentem, hol a leány ült, majd kérdezősködés nélkül ültem le hozzá s a másolataihoz.
- A legjobb emlékeim szerint kettőnknek van egy halaszthatatlan ügye – szóltam ridegen. – Értékelem, hogy sikerült elhagynod Washingtont, s hogy tudd, Fájdalom halott. Nos drágám, beszélhetünk valahol, hol nem fülelnek ennyien?

Az aktuális külső:


Aktív mágia: alakváltás
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Ahogy megérkezik az ital amit kértem, egy tőlem megszokott mosollyal veszem át, s lassan kortyolgatni kezdem, úgymond élvezem az ízét. Hamarosan egy furcsa nő lép be a helységbe, nem igazán ideillő öltözetben.
~ Hát ez meg?... ~ Tekintetemben látszik a nemértés, mégis mit keres egy ilyen ember itt? Egy ilyen... Jólnevelt? Talán, és főleg miért ül ide közénk? A szavain kissé meglepődök, ám gyorsan leesik hogy kihez van szerencsém, s ezt kénytelen vagyok egy kaján vigyorral kifejezni. Egy gyors mozdulattal legurítom az italt, megint... Az ember egyszer akarja élvezni és akkor sem lehet. Szép lassan, s nyugodtan állok fel az asztaltól.
- Heló. - Mert én azért köszönök. - Erre tessék sziveskedni. - Igen, próbálok illedelmes lenni, bár meglehetősen nehéz, és őszintén szólva a hanglejtéssel itt-ott probléma van. Felvezetem a lépcsőn egészen az " irodámig ". Beérvén bezárom az ajtót.
- Itt nem hall senki, remélem megfelel. -

// Előzmény: ???? //
Vigyorogva lépek be az Afterlifeba, jó kedvem van, egyrészt mert megismerhetem az anyámat úgy... Fiatalon, másrészt meg mert köszöntem a gorilláknak, akik csak értetlenül lestek hogy vajon honnan tudom a nevüket?
~ Hmm, szóval így nézett ki régen? ~ Tűnődök magamban, miközben alaposabban szemre veszem a terepet. Régen sokat jártam ide, amolyan privát vendégként, bár igaz hogy itt még nem tudják hogy ki vagyok. Ha a dolgok hasonlítanak arra ami nálunk van, akkor ez a hely elvileg az anyámé, és azt is tudom hogy valószínűleg hol találhatom. Elsőnek A kedvenc boxát nézem meg, de ott jelenleg semmi sincs, csak egy üres pohár. Eztán a bárpultot veszem szemügyre, ahol egy igencsak csinos hölgyet látok meg. Magabiztosan sétálok oda hozzá, s másokat ignorálva megszólalok.
- Szerbusz cica, egy Abszintot... Feketét. - Mondom sármosan. Kell valami alkohol a nagy találkozás előtt, hogy áldja a feszültséget, ami biztosan lesz. Azt hogy merre lehet a muter, nem kérdezem meg, hiszen pontosan emlékszem hogy hol van az irodája. Talán meg kéne látogatni Steven "bátyót" is, róla is régen hallottam már

Felkeltem a padról, majd mentem utána az egyik irodába, hova vezetett. Méla undorral néztem körbe, hogy lehet egy ilyen helyet fenntartani egyáltalán. S még minket szokás barbárnak nevezni. A kérdésre csak felvontam a szemöldökömet, de végül legyintettem.
- Ha nincs jobb, megteszi – feleltem.
Néhány pillanatig még figyeltem a helyet, végül az ajtóhoz a kilincs elé egy széket tettem, hogy véletlenül se tudjon bejönni senki. Az eddigi tapasztalataim szerint a halandók nem épp az illemtudásról s az ehhez hasonlókról híresek. Így jobb, ha biztosra veszem, hogy nem zavarhat minket senki. Mikor ezzel kész voltam fordultam csak vissza a halandó irányába.
- Mint Washingtonban mondottam az életed megmentéséért cserébe mostantól engem szolgálsz – kezdtem. – Mivel balga módon kiálltál Midgard elé, így kezdetnek ebben a testben nem maradhatsz. A dolgozóid úgy fogják hinni, hogy eladtad ezt a putrit s valaki megvette, az új külsőd. Új nevet kapsz s papírokat, új hátteret, mindezek már készen vannak számodra. A feladatod, hogy játszd el az új szerepet, mit kapsz tőlem. S ezenfelül az AIMville Corporationnál van egy megüresedett állás, a tudományos részleg igazgatósági posztja. Az előző igazgató, Sakura már Apokalipszis lovasa a parancsom értelmében, így az ő helyét fel kell tölteni s nem engedem, hogy másé legyen az a hely, csak az enyém. Révén a Kéznek is van ott részesedése, nem juthatnak helyzeti előnybe s ezt te fogod garantálni nekem.
Néhány pillanatra elhallgattam, hogy legyen egy kis ideje felfogni, hogy mit is mondtam neki.
- Remélem felfogtad a feladatodat s képes vagy megérteni a súlyát mindennek!

Aktív mágia: alakváltás
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Nos, megfelel neki a hely, bár a szavai alapján többre számított, de sajnos én szegény ember vagyok, és nem telik jobbra ennél... Istenem ezt az idióta kamut én sem gondolhatom komolyan. Miközben beszél, én dákót ragadok, oda állok billiárd asztalhoz, ahol már régóta a helyükre vannak rakva a golyók. Igazából már rég elterveztem hogy ütögetek egy kicsit magamban, vagy a két klónom ellen, hiszen fair meccs lehet, mert tudják hogy nem bántom őket ha legyőznek valamiben. Már ütném is a fehéret, amikor realizálom hogy mi is most a téma, s meglepettségemben eléggé mellé ütök, kevesen múlik hogy nem karcolja fel az asztalt. Felveszem a szokásos értetlen tekintetem.
- Wow... Úgy értem, WOW! - Ezen a pár szón kívül még mindig csak pislogni tudok, de végül úgy ahogy sikerül megemészteni a dolgokat.
- Igazgatói posztot? Egy olyan helyen? - Tátom kissé a számat. - Sajnálatos de nem értek az ilyesmihez... És ha jól értem azt akarod tőlem hogy dobjam el az eddigi életem valami midgard miatt? Mi vagy ki az a midgard egyáltalán? Mellékesen felfogtam amit akarsz tőlem... - Itt egy hosszabb csend, és az eddigi beszéd közben a klónjaim is vissza alakítottam, s magamhoz vettem őket, úgymond. Megvakarom a tarkóm, s lenézek az Afterlifera, majd sóhajtok egyet, és ismét Hallára emelem a tekintetem. Bár ezt most iszonyatosan nehéz votl eldönteni, de mégis csak megmentette az életem, bár így talán jobb lenne ha inkább meghaltam volna, mert így végül is ugyan az az eredmény.
- Megmentettél és alkut kötöttünk... - Folytatom lehangoltan. - Végül is, nincs mit vesztenem, az egyetlen rokonom sem emlékszik rám. - Itt az államat kezdem vakargatni, s hangomban inkább hallatszik az értetlenség, mintsem a sajnálat a dologgal kapcsolatban, bár el kell ismernem hogy rosszul esik, de talán még mindezek ellenére megoldódhat, ha az élet majd nagyon úgy akarja.
- Készen állok hogy a szolgálatodba álljak, bármit is akarsz tőlem. - Jelentem még ki tőlem szokatlan komolysággal, ez most egy elég kemény helyzet, és egy ilyen döntés után... Nem megy a jókedvűség.

A pultos meghozta az italt, én pedig fizettem, ám nem hagytam hogy csak úgy menjen a dolgára, de nem ám... Elsőnek megízleltem az italt, kellemesen mentolos, mint mindig. Az ízlelgetés után pedig egyben ahogy volt lecsúszott az egész. Itt realizáltam hogy a nő még mindig vár arra hogy mit akarok tőle, én pedig mivel nem szeretném nagyon rabolni a drága idejét, bele is kezdtem a flörtölésbe, ami mint mindig, most is eléggé jól ment. Oké tudom hogy ez egy olyan hely, ahol a lányoknak ez a feladata, és nem tudom hogy mennyi volt komoly abból a pozitív reakciójából amit kimutatott, de révén hogy ismerem az itteni dolgokat, nem is érdekel annyira a dolog, végül is csak szórakozok, mert otthon nem igazán tehetem meg. Miután ezzel megvoltam, afelé a bizonyos ajtó felé vettem az irányt, ahonnan az irodába tudok jutni. Nem telt sok időbe hogy elérjem, vettem még egy nagy levegőt, ezzel időt adva az italnak hogy jobban kifejtse hatását, s kinyitottam a lépcsőre vezető ajtót.
~ Itt az én időm. ~Mosolygok magamban.

Elfintorodtam, hát semmit sem tudott. Még szerencse, hogy oly személy emlékeit kapja meg, mi után mindezzel tisztában lesz.
- Midgard a Föld, ahogyan ti halandók hívjátok – feleltem. – S tudni fogsz ilyeneket, ne aggódj, ezt én garantálom. Ezt a helyet megtarthatod, már elintéztettem, hogy az új személyiséged megvásárolta e helyet s ő üzemelteti tovább, révén egy terrorista mégsem mondhatja magának ezt a helyet. Egy új lakást is kapsz egy jobb, előkelőbb helyen. Mindent tudni fogsz.
Odaléptem hozzá, már a gondolat is taszított, hogy hozzá kelljen érnem, de úgy kevéssé volt feltűnő Thor számára s én is jobban tudtam leplezni a mágiámat. Mikor a fejéhez értem elkezdtem suttogni a varázsszavakat, a szemeim beteges zölden izzottak fel s pár pillanattal később a halandó számára némi fájdalom s egy kisebb villanás után már a másik személy állt előttem. Az új testében.

- S akkor még az emlékei s tudása. Néhány napig fejfájásod lehet még ettől.
Újra varázsolni kezdtem ezúttal már erősen tartva a fejét, nehogy elhúzza. Emlékek rohanták meg a halandó elméjét, képek, érzések, emlékek, körülbelül fél percig tartott, mire végeztem s elengedtem már tökéletesen tisztában volt az új személyiségével s azzal, hogy ki is volt az a nő, s mi iránt miként érzett. Újabb személyiség a testében, de amennyi van neki, ezzel is megbirkózik s bízom benne, hogy ellássa feladatát. Persze az óvintézkedéseket már megtettem, mikkel számolnom kellett.
- Remélem már úgy érzed, hogy kész vagy arra, mit kértem tőled – néztem rá.

Aktív mágia: alakváltás
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Amit tudnod kell az előtörid utolsó reagjában találod.

- Rendben, köszönöm. - Többet nem tudok hozzáfűzni ahhoz amit mond, bár jónak hangzik, nem vagyok abban a hangulatban hogy kicsattanjak az ettől generált örömtől, pusztán csak egy kicsit jobb lett a hangulatom, de tényleg csak egy kicsit. Megérinti a fejem, aztán... Igazából kisebb fájdalmakat élek át, de erre egy alakváltásnál számítani lehetett, és nem szörnyűségesen tűrhetetlenül fájdalmas, de azért mégis kellemetlen. Az egész után végig néznék magamon, ám nem jut rá időm, mert egyből kapom is az emlékeket a fejembe, ami már sokkal kellemetlenebb, konkrétan érzem ahogy egyre kevesebb és kevesebb a hely a fejemben, ahogyan annak a bizonyos másik embernek a tudását átveszem. Nem tudok mit reagálni rá, olyan szinten váratlanul ért ez, hogy testileg leblokkolok, konkrétan csak állok, karjaim és lábaim pedig szinte teljesen megvannak feszülve. Miután vége az első reakcióm hogy a fejemhez kapok, igaza volt, tényleg fájni kezdett. Kénytelen vagyok a padlót bámulni, ez kissé sokkoló volt, ám a kérdésére felkapom a fejem.
- Azt hiszem... Igen.-

Lassan, szinte érzékiesen sétálok fel a lépcsőn, és lassan alatt tényleg lassant értek, tehát konkrétan csak vánszorgok, valamiért kissé tartok a reakciójától, talán attól hogy nem fog hinni nekem... De majd valahogy meggyőzöm az igazamről. Végül felérek a lépcső legtetejére, elsőnek kopogok párat az ajtón, majd megpróbálok finoman és lassan benyitni, de kulcsra lett zárva, és még csak meg se moccan.
- Anyám... Hogy lehet így bezárni egy ajtót? Talán el van torlaszolva... - Elmélkedek hangosan, tudván hogy úgysem hall senki. Fölösleges így próbálkozni, szóval ami marad... Az ismételten a kopogás és a.
- Elnézést, van itthon valaki? - Jó hangosan.

- Azt hiszem… igen, úrnőm! – javítottam ki fagyosan.
A kopogásra hátrakaptam a fejemet, akkor már végeztem is itt. Ma még egy istennel kell találkoznom, kivel hátha sikerül igen előnyös üzletet kötnöm. Az előttem álló halandóra pillantottam, akkor ez már tenni fogja a dolgát, ha nem… akkor majd megtanulja a következményeket. Egy hang beszólt kintről, ezek a halandók. Mindig úgy rohannak s sietnek.
- Akkor tisztában van vele, hogy mit várok tőled – bólintottam. – Ma még pihenhetsz, de holnap már dolgoznod kell.
Az asztalra helyeztem egy kulcsot s egy nagyobb halom papírt. Eladási szerződések, dokumentumok, iratok, minden mi kellhet, bankkártya s ilyen dolgok, miket a halandók használnak.
- Amire az új életedben szükséged lehet, mind itt van – mutattam rájuk. – Még látjuk egymást!
Csettintettem, mire zöldes füst vett körbe, majd egy villanás után már el is tűntem ebből a koszfészekből.

//Folytatás: Akkaba metropolisz//

Arra hogy kijavítja amit mondok, nem reagálok semmit, csak idegesíteném magam a dologgal, ahhoz meg most nincs sok kedvem. Kopognak, kapok még pár szót, és már el is tűnik innen, gondolom teleportál.
- Viszlát... - Jegyzem még meg, majd a papírkupacra nézek.
~ Remek, papírmunka... Már csak ez kellett nekem. ~ Zsörtölődök magamban, majd az ajtóhoz veszem az irányt. Nincs jó kedvem, kivételes alkalom, és ha jól értettem holnaptól kezdve meg is kell játszanom magam... Utálok másnak tűnni mint ami vagyok, mostantón nem nevethetek az emerek szenedésén. Elhúzom a széket az ajtóból, s ki is nyitom a kulcsal. Kinyitom, és egy telljesen ismeretlen alakkal találom magam szemben.
- Segíthetek valamiben? -
Nem kell sokat várnom, hamarosan ki is nyílik az ajtó, ám egy ismeretlen nővel találom magam szemben... Formás a kicsike, de most fontosabb dolgom is van a bámészkodásnál.
- Heló, Sarah Stormot keresem, a fia vagyok. -
Elképedek a szavaira, elég nagy ostobaságot próbál nekem itt beadni, gondolom lövése sincs róla hogy ki vagyok... Vagy voltam.
- A fiam?.. Mármint a fia? Sajnos tartok tőle hogy nem tudok segíteni, és nem is hiszem hogy van fia. - Állítom kételkedve.
A reakciója érdekes, és kénytelen vagyok elmosolyodni rajta, anyám is mindig így reagált ha kamuzni akart nekem, elsőre elszólta magát... Ám ő nem az anyám, legalább is nem úgy néz ki, de lehet hogy alakváltó...
- feltételezem hogy nincs itthon, úgyhogy ha nem haragszik megvárnám. - A választól függetlenül arrább tolom az ajtóból, úgyis erősebb vagyok nála, s utána a lakószoba felé veszem az irányt.
- Hé, HÉ! - Próbálnám megakadájozni hogy bejöjjön, de nem megy, erősebb nálam, tartok tőle hogy felforgatja az otthonomat, és talál valami olyat amit nem kéne. Az új főnököm szavai alapján nem kéne lebuktatnom magam, ezért próbálok belekapaszkodni és úgy megállítani.
A nő belémkarol, és próbál lassítani, ám ignorálva őt tovább megyek, és benyitok a hálószobába. Az első amit megpillantok, az egy családi kép, melyen anyám és a nagybátyám szerepelnek, mostmár egész biztos számomra hogy itt él, csakúgy mint a saját világomban. Tovább vonszolom magammal a nőt, s leülök az ágyra, és letessékelem magam mellé.
- Kérem nyugodjon meg, nem azért vagyok itt hogy " keverjem a szart " - Eme szavaimmal utalok az itteni szabályokra.
- Nézze. - Szedek elő egy képet a zsebemből, amely szinte ugyan az mint ami itt van az asztalon, azzal a változással hogy ezen mellettük szerepelek én is. Megmutatom a képet a hölgynek majd fojtatom. - Sok régi szép emlék fűz ehhez a képhez, régen láttam őt és szeretnék újra találkozni vele... Tudja, igaz hogy ez nem tartozik magára, de... Gondolom maga is hallott arról hogy mi történt az elnökkel, láttam ott anyámat, tudja, segített kűzdeni a rosszak ellen, aztán csak eltűnt. Csak az ne érdekelje hogy én hogy kerültem oda. - Közelebb hajolok. - Egy másik világból jöttem. - Majd elnevetem magam mintha csak viccelnék, bár lehet megszokott az ilyen errefelé.
Magával rángat, leültet, és átad egy képet, amin nagyot nézek, a mai nap tele van meglepetésekkel. Csak bámulok miközben magyaráz... Szóval ő is egy volt az oda teleportálók közül.. Egy másik világból? Nem, ezt nem igazán akarom elhinni, de mondjuk vannak köztünk viking istenek, akik egy másik síkról jöttek... Nem rég alakították át az egész testem kevesebb mint egy perc alatt, és fájdalom se tűnt igazán e világinak... Talán mégsem akkora ostobaság amiről a srác beszél, de tartok tőle hogy csak valami trükk. Felállok, bezárom az ajtót, és előveszem a sokkolót, majd egyenesen rá célzok vele.
- Ezután meg kell hogy öljelek! - Ezután a mondat után kénytelen vagyok elvigyorodni.
- Tegyük fel hogy hiszek neked... Mit akarsz? -
Mosolygok a reakcióján, bár a fegyver kissé megilyeszt, de jobban megnézve...
- Hah! Tudtam hogy te vagy az, alakváltó vagy?... - Nézek rá kérdőn. - És ugyan hogy akarsz megölni egy taserrel? Ne nevettes. - Mosolygok még kedvesen, és bizalomgerjesztően.
- Én... Nem, de amíg rángatózol a földön nyáladzva, addig agyon tudlak verni mondjuk ezzel aaaaa lámpával. - Mutatok az asztali lámpára.
- Szóval rendben... Igen én vagyok az akit keresel, és nem vagyok alakváltó... Istenem de ostoba vagyok... Nekem nem lenne szabad erről beszélnem, igaz mint mondtam megfoglak ölni, szóval miért ne? Mint kiderült nem volt jó ötlet belemosolyogni a kamerába, és kellett egy új élet... Ha igaz amit mondassz, akkor te nem fogsz hátbadöfni, s kíváncsivá tettél... Mesélj, ki vagy te és honnan jöttél? -
- Oké anya. - Mondom vigyorogva, ezer közül is felismerném a viselkedése alapján, ugyan olyan mint otthon, ugyan olyan... Zavart és kissé gyerekes, bár úgy tánik nincs jó kedve, és amit mond, nos nem lehet könnyű mindent eldobni csak azért mert egyszer szerepelt a tévében.
- Bízhatsz bennem, én nem foglak senkinek sem elárulni, amúgy sem sokáig leszek már ebben a világban... Kezdjük az elejéről, David Ethan vagyok, te és George Ethan gyermeke, és... Oké lehet túl gyorsan bíztam meg benned, bizonyítsd be hogy te vagy az, használd a képességed, tudom hogy mire vagy képes, leklónozod magad... Had lássam. -

Néhány órával később:
-Nanemár, kajak ennyire elcsesztétek? Gyakorolni kéne a csapatmunkát aranyom. - Mondom szinte rámászva, kedvelem a kölyköt, annyira szimpatikus, Bár Sarah azt parancsolta hogy ne vele foglalkozzak hanem a papírokat nyálazzam át, de Jane se azt teszi, mindenki itt lézeng e körül a srác körü.
- De pedig tényleg, és nemcsak hogy nem tudtuk megállítani maximoffot, hanem három társunkat sikeresen ki is ütöttük... Azt a részét élveztem a legjoban. - Mondom kissé nevetve. - Amúgy még mindig nehéz felfogni kissé, hogy itt Magnetó már halott, azt meg főleg nehéz hogy te is segítettél benne. -
- Pedig tényleg, az volt életem legjobb csatája, nagyon jó érzés volt tarkón vágni egy sírkővel. - Kissé már szinte betegesen mosolygok, ám hirtelen kissé már-már anyássá vállik a tekintetem.
- Drága fiam... Amíg ebben a világban tartózkodsz, nyugodtan érezd magad otthon ezen a helyen, csak tényleg ne beszélj erről senkinek, véletlenül se. - Szivem szerint elvinném az új lakásomba, hogy vele nézzem meg, de akkor ki kéne találnom rá egy jó magyarázatot.
- Köszönöm. Szivesen lettem volna a helyedben abban a pillanatban, az a féreg megérdemelte a halált, és akkor amíg nem rendelnek haza, itt leszek, és esküszöm hogy ha kimozdulok innen, az is max csak a klubban megtalálható közösségbe lessz. Mellesleg...-

S ez így folytatódott, hosszú hosszú órákon át...

Loholva iramodok a klubba. Az ajtó mellett a falnak dőlök, hogy kifújjam magam. Még jó, hogy nem kellett sokat futni, ráadásul nincs túl meleg. Így legalább nem melegedtem ki. Ráadásul egy kis futás még jól is esett, leszámítva azt, hogy nem most kellett volna. Jobb szeretem, ha szépen sétatempómmal ballagok melózni. Így is van amikor elég húzós, pláne ha túlóra van. Ami eléggé esélyes, ha kiderül, hogy késtem. Minden esetre jobb, ha nem húzom itt kint az időt. Betoppanok, hogy munkához lássak. Azonnal a pult mögé pattanok, hogy leváltsam a helyettem beálló csajt.
- Bocsi, hogy késtem...
mondom sajnálkozó képet vágva, majd körbekémlelek. Egyenlőre nem látom a fejest, így esélyes, hogy megúszom. Hacsak nem azon van, hogy a felmondásomat írja. Akkor elég nagy gáz van... Minden esetre jobb, ha most szépen csendben dolgozom. Hatalmas, olykor színlelt vigyorral, vagy mosollyal kiszolgálom az egyre ittasabb barmokat, akik mindenféle gusztustalan megjegyzéssel élnek. Egyik-másik eléggé célozgat és alig lehet lekoptatni. Az a gond, hogy nem lehetek túl durva, tekintve tényleges fizikai erőmet, na meg mivel itt melózom, rendesen kell viselkednem a fizető vendéggel. Csak az a gáz, hogy a fizető birkák nemigen szeretnek rendesen viselkedni néhány pohárka után. Erre viszont megvannak az alkalmas, nem túl kis termetű személyek, akik pont ezen pöcsök kezelésére vannak fizetve. Csak remélem, hogy jól emlékszem, hogy itt vannak ilyesfajta személyek. Kicsit mintha kihagyna a memóriám. Valószínűleg ez is a kis kaland miatt van. De milyen nap is volt, mikor elkezdődött? Áh, mindegy! Kár azzal foglalkozni.

"Ismerős a város, de mégis más... Nem értek itt semmit. Nemrég még békésen aludtam a házamban aztán egyszer csak egy teljesen idegen helyen ébredek föl és nincs nálam semmi pénz. Még jó hogy ruhákat találtam ott ahol felébredtem. Viszont hogy lehet, hogy most mások laknak abban a házban ahol eddig én?" Merengek, magamban miközben sétálok az utcán. Nem is tudom mitől, de automatikusan akaratlanul is fordulok, le egyik-másik sarkon aztán kilyukadok egy nightclubb-nál. Megvonom a vállam és besétálok, csendben hátha találkozok egy ismerős arccal, aki el tudja árulni, hogy mi is folyik itt. Odasétálok a pulthoz és leülök egy szabad székre. Mivel ez úgy is forgalmas hely ezért itt biztos összefutok valakivel, akit ismerhetek, ha van egyáltalán itt bárki olyan.

Egyszer-kétszer még hátra fordulok, hogy biztosan nem követnek-e aztán befordulok az utca sarkán. Ráncolom, a homlokom miközben próbálok visszaemlékezni, hogy hogyan kerültem a kórházba. De sehogy sem sikerült még egy halvány emlékfoszlányt sem felidéznem. Szemem sarkából észreveszek, egy éjszakai klubbot ahova éppen nagyjából korombeliek egy kisebb csoportja próbál bejutni. Mivel az idő kezd lehűlni és nekem nincs, kedvem fagyoskodni észrevétlenül becsusszanok a csoport közepére és a-mögé a srác mögé állok, aki éppen a kenőpénzt adja a kidobónak. Aztán amikor a kidobó beenged, minket közvetlenül mögötte sietek, be aztán eltűnök a tömegben, hogy az ajtótól lehető legtávolabb jussak, nehogy még a végén egyből kidobjanak innen. Pár perc elteltével átpréselem magam a tömegen és a bárpult közelében letelepedek miközben a tömeget pásztázva a kidobókat figyelem, hogy jönnek-e megkeresni engem és kidobni. Aztán a bárpultot kezdem el figyelni. Minden olyan nagyjából, mint ahogy elképzelné az ember. Egy szőke csaj kiszolgálja a már így sem túl szomjas, és eléggé bunkó vendégeket. Habár azt furcsállom, hogy az egyik férfi, aki a hozzám legközelebbi széken ül, még csak kicsit sem mutatja annak jelét, hogy alkohol lenne a szervezetében, és ital sincs a kezében, de láthatóan nem is tervezi, hogy rendeljen.

//Feltételes módban írj, ha kérhetem, a hely ugyanis Sarah-é, ő mesél itt bent, a kidobók, dolgozók az ő karijai, így nem biztos, hogy túljutsz azokon a kidobófiúkon. És így a feltételes mód mindenkire igaz, meg a ne meséljetek magatoknak semmit. //

Kissé türelmetlenül nézegetem a tömeget az " irodámból ", az egyik csaposomat keresem a tömegben, mivel a pultnál nem látni. Nagyon reménykedem benne hogy nem késik, már így is sok van a számláján, és magammal ellentmondva számos alkalommal elnéztem már neki a dolgot, de az én türelmem is véges. Mellesleg kezdem megkedvelni ezt az új munkamániás ént, elsőnek kegyetlen kényszernek éreztem a dolgot, de így pár nap után rá kellett jönnöm hogy nem is olyan rossz, a lustaságom ilyen téren szép fokozatosan kezd elhagyni, ez pedig nekem csak jó, egy lépés a nagy célok felé... Nagy célok? Kéne egy, ige-igen... Végül megpillantom a lányt ahogy belép az ajtón. Eme látvány beleég a tudatomba, egészen biztos hogy le fogom rajzolni, mert mint kiderült, mostanában ez és a festészet egészen jól megy, és szórakoztató időtöltés.
~ Hát persze... ~ Nézek ridegen, majd előveszek egy cigarettát, ráérősen a számba veszem, majd kis hezitálás után rágyújtok, bal kezem zsebre teszem, szívok egy erőteljeset, majd a jobbal kiveszem a számból, és megvakarom az államat.
- Nem kéne tovább pusztítani a szervezetem... - Motyogom, s közben ömlik a füst a számból, eztán formázok belőle pár karikát, amik viszont nem élnek túlságosan sokáig, ezt még gyakorolni kell, a maradék füst pedig az orromon távozik.

Kyrena:
Ahogy a lány átveszi a helyét máris kap pár rendelést, főleg "koktélokat", a zene miatt nehézkesen érti némelyiket, de végül is nem adódik problémája a felfogásukkal.
- Pont ideje, jobban is igyekezhetnél, tudod milyen az új főnök, nem tűr annyit mint a régi, ha így folytatod még a végén munka nélkül végzed. - Mondja neki az imént leváltott hölgy aggódva, majd egy könnyed mozdulattal kipattan a pult mögül, és az öltöző felé veszi az irányt, az ő műsora következik hamarosan. Ahogy Kyrena teszi amit tennie kell, végül egy nem meglepően részeges alakhoz ér, aki furcsa módon nem rendel, csak kajánul vigyorogva bámulja, már-már felfalja a tekintetével. A lány felismerheti, mostanában sűrűn megfordul a klubban, és valamiért eléggé sok mindent megengedhet magának, legalább is eddig nem került sor arra hogy kidobják, de még csak arra sem hogy figyelmeztessék.
- Szervusz cica. - Szólal meg végül. - Mit szólnál hozzá ha te meg én szépen félrevonulnánk valami eldugottabb helyre? - Kérdi erősen utalva bizonyos.. Dolgokra. Mindeközben egy újabb lány lép Kyrena mellé, hiszen egymaga nem tudna kiszolgálni ennyi személyt, legalább is gyorsan biztos hogy nem.

Adam:
Megközelítve a pultot realizálnia kell, hogy szabad széket találni nehezebb lesz mint azt elsőre gondolhatta, hiszen a pultothoz már csak közel jutni is nehéz volt az a körül összegyúlt tömeg miatt. Egy adag tolakodás és lökdösődést után végül eléri a célját, és valamiféle csodával határos módon pont mellette kapta meg az egyik meglehetősen ittas alak az italát, aki egy gyors húzás után lecsapta az asztalra, majd távozott a pulttól. Nem sokkal azután hogy Adam helyet foglalt, az ott dolgozó egyik nő lép oda hozzá.
- Üdvözlöm, mit adhatok? - Kérdi kedvesen mosolyogva. - Új errefelé? Még nem igazán láttam önt itt bent. - Fűzi még hozzá kíváncsian.

Ebisu:
Ahogy megpróbál besurranni valaki megragadja a grabancánál, majd egy erőteljes mozdulattal visszarántja a fiatal fiút. Az egyik gorilla az, aki láthatóan kérdőn méregeti a srácot, majd végül egy áll dörzsölgetés után megszólal.
- Nem kéne neked otthon lenned öcsi? - Kérdi szigorúan. - Túlságosan fiatal vagy ahhoz hogy az esti órákban bemehess, amennyiben nem tudod valami módon bizonyítani hogy a szükséges korhatáron felül vagy. - Majd ezzel alrébb is "tessékeli" az ajtóból, hogy az esetlegesen érkező vendégeknek ne kelljen kerülgetnie őket.

Munka nélkül? A franc, azt azért mégsem kéne. Azt hiszem van mit bepótolni, ezért azonnal nekikezdek feladataim elvégzésének. A hajam előtte gyorsan összekötöm, majd a táskám egyszerűen ledobom a pult mögé és foglalkozok a rendelésekkel. Elég sokan vannak ma. Bár ez nem meglepő, mindig elég sokan vannak. Közben egy két új arc is megjelenik. Érdeklődve tekingetek körbe, mikor éppen akad fél pillanatom. Egy alakra kerül sor, kin látszik, hogy nem túl józan állapotú. Elég sokszor megfordul itt mostanság. A stílusa undorító, mégsem kellett még semmilyen intézkedést végrehajtani ellene. Pedig azt hiszem jó néhányan szívesen kitennénk a szűrét. Csak azt remélem, hogy most nem én vagyok az új kiszemelt áldozat. Ahhoz most egyáltalán nincs kedvem, hogy feltartson, mikor épp hogy megérkezem, már azt sem tudom hol az eszem. Ennek ellenére, mikor mindez még látszik is rajtam akárhogy vigyorgok, megszólal az a barom. Persze, hogy hozzám szól, miért is ne máshoz. A megjegyzését hallva egy pillanatra ökölbe rándul a kezem a pult mögött, majd uralkodva magamon egy másik vendég kiszolgálásával kezdek foglalkozni.
- Bocs, dolgozom! Valami italt esetleg?
kérdem helyette, mert hogy azzal azért kiszolgálom, ha óhaja úgy kívánja. Közben csatlakozik hozzám egy lány, mert egyedül akárhogy igyekszem, nem tudom időben kiszolgálni a népet. Így azért sokkal haladósabb és a meló is a felére csökken az adott pillanatokban.
- Kössz a segítséget!
mondom gyorsan. Annyira koncentrálok, hogy ne ejtsek el semmit, hogy pont ez tűnik a vesztemnek. A táskám, melyet ledobtam a földre, sikeresen az utamba állt. Az üveg pedig, mely a kezemben volt, mikor megbotlok, sikeresen az ég, majd a föld felé közelít. Nem akarom, hogy eltörjön, mert amilyen mázlim van, pont a legdrágább piát fogtam a balesetkor. Gyorsan az üvegért kapok, miközben a poharakat hajítom jó magasra. Az üveg megvan, a pultra teszem, majd elkapom a poharakat. Most legalább hasznát veszem az utcán és az edzéseken tanultaknak. A show kedvéért dobhattam volna hátra-szaltót is, de az már túlzás lett volna. Ráadásul csak az időt húztam volna vele. Eszembe jut, hogy a szárnyaimat is használhattam volna, de félő, hogy azt nem veszik jó néven, ha előkerülnek. Jobb az, ha rejtve maradnak és csak én tudok róluk. Az elmélkedés viszont várhat, inkább tovább foglalkozom a rendelésekkel.

Sajnos nem sikerült besurrannom, mert az egyik őr jobban figyelt és elkapott. Amikor félrehúz, és magyarázni kezd, elkapom én is a kezét és egy kicsit szorítok, rajta hogy arra késztessem, engedjen el. Amikor is hirtelen egy nő siet oda hozzánk és hajamat megragadva kicsit lejjebb húzza a fejem és úgy kezd, elmagyarázni nekem mintha ismernénk egymást.
"Vajon mi oka lehet erre?"
Aztán elengedi a hajamat, amit utána bal kezemmel kicsit megigazítok miközben tovább figyelem, ahogy lefizeti az őrt, hogy engedjen be engem is és nézze el az előbbit. Mind ezt a számomra már szokásos komor arckifejezésemmel kísérem és még a leghalványabb érzelem nyoma sem látszódik rajtam. Habár most nincs is igazán minek. Ha minden simán megy követem a nőt be a clubba egy szó nélkül. Kíváncsi vagyok, hogy mi oka lehetett segíteni. Vagy talán már azelőtt ismertük egymást hogy a kórházba kerültem és ezért nem emlékszem rá? Gondolataimat nem osztom, meg vele inkább töprengek magamban és követem.

Nagy a tömeg. Talán túlságosan is nagy. Megpróbálom magam előre küzdeni, ami nem kis kihívás, de végül csak sikerül eljutnom a bárpultig ahol egy erősen ittas vendég megkapja pont az italát és amint felhajtja, az egészet távozik onnan. Sikerül lecsapnom a helyre mielőtt mások elfoglalnák előlem. Oda is siet hozzám az egyik ott dolgozó hölgyike és feltesz pár kérdést.
- Majd talán kicsivel később várok még valakire. Habár én sem tudom ki is az...
Az utolsókat halkan motyogtam leginkább magamnak.
- Pedig már jártam erre. Azt hiszem...
Válaszolok gyorsan a másik kérdésére is aztán a pulthoz érkező egy újabb személyt kezdek el figyelni, aki nagyon rá akar mászni a szőke csajra, aki itt, dolgozik. Egyelőre csak figyelem a történéseket. Aztán ha úgy adódik, talán közbelépek, ha kell.

//Adam reagja törölve, mert megint sorozatban nem tartja be a 6 soros reagot és már elég figyelmeztetést kapott.//

Adam pontosan érkezik. A klub előtt éppen jelenet van. Egy fiatal nő éppen egy kölyköt próbál bevinni a férfi mosolyogva nézi őket. Aztán elindul feléjük.
- Sziasztok! Hát itt vagytok. Gyertek menjünk be! - mondja nekik aztán az őrre pillant. - Ne aggódjon a kölyök nem iszik. - mondja a férfi és várja a választ, ha sikerül bejutniuk a pároshoz fordul.
- Mit innátok? - kérdi miközben szemével az iderendelt párost keresi. Nem látja őket ezért nyugodtan csak a pult felé megy. Határozott léptekkel lép a pulthoz és néz körül. Egy húszast vesz a kezébe és a közelebbi pultos felé int. Közben várja az alkalmi ivócimborák rendelését.
- Jó estét! - köszön a pultosnak és kéri ki amit a két jómadár kér. Ő maga csak egy Wiskyt kér jéggel. Amikor megkapják az italukat a társaira néz.
- Van kedvük leülni és inni velem? - kérdi végül mosolyogva.

Orion fancsali képpel állt a klub előtt ,kicsit többet késtek mint várta, nála már az 5 perc is túl sok késést jelentett, ezért folyton az időt nézegette telefonján. Egy idő után azonban felhagyott a dologgal, és a klub előtt lezajló jelenetet nézte. Pár srác próbálta bekuncsorogni magát,kenőpénzt is adtak az őrnek, hirtelen ötlettől vezérelve felnézett Cainere
-Lehet több pánzt kellett volna hoznunk. Caine... biztos vagy benne, hogy ezek után táged is beengednek ide? Olyan kölyökkáped van... - vigyorodott el a skót. Aztán elgondolkozott.
-Túl sok időt töltök veled! Teljesen megfertőzöl a stílusoddal - morgott, mikor rájött, hogy pont ugyanolyan gyerekesen viselkedett , mint a szőke szokott.
A klubba jutva azonnal rátört az a szörnyű érzés, ami általában elfogta az emberek közelében. Már most utálta az egész helyet. Tömeg volt, hatalmas tömeg, de mit is várt, az ilyen szórakozóhelyeken általában sokan voltak, mindig. Nem is értette , miért járnak ide ennyien, meg sem tudtak mozdulni. Bár el kellett ismernie, tetszett neki a vörös szín. A rúdtáncosok már kevésbé.
- Caine, ne nyúlj a lányokhoz!- Húzta el a táncosok mellől a vigyorgó szöszit-Inkább ne nyúlj semmihez! Dolgunk van itt, emlákszel?
Továbbrángatta társát a tömegben, és tekintetével Edwardot kereste.
- Ha időben elkészültál volna most nem a tömegben taposva káne megkeresni a főnökünket...- Húzta magával a szőkét.
Végre megtalálta a férfit, akit keresett.
- Estát - lépett oda Edwardhoz, és köszöntötte őt is, meg a társait is.