Afterlife Nightclubb

Az otthoni készülődés kicsit tovább tartott, mint azt Santiago várta. Késve indultak el, mivel a kölyökkutyáját is el kellett vinni megőrzésre, nem maradhatott otthon egyedül. Orion emiatt is állandóan morgott, hogy el fognak késni, de Caine-t nem zavarta túlságosan, csak megnyugtatta, hogy úgy sem maradnak le semmiről sem.
Még javában a környéket és a klubot mérte fel, amikor meghallotta Orion hangját maga mellől. Először nem értette miért kellett volna több pénzt hozniuk, aztán a tekintete a kidobófiúkra tévedt, és Orion is folytatta a mondatát. Éppen válaszra nyitotta a száját, amikor Orion arcáról eltűnt a vigyor és a stílusát kezdte kritizálni.
- Nos, lehet napi 5 percre sem kellene elszakadnod a géped elől és akkor nem töltenél velem túl sok időt - vigyorgott szemtelenül. - Amúgy, kifogástalan a stílusom - Indult meg a bejárati ajtó felé, szerencsére nem volt hosszú sor. Bólintott a biztonságiaknak és remélte, hogy nem fogják tényleg megállítani és elkérni az igazolványát.
Bent a klubban is terep szemlét tartott először, csak azután akadt meg a tekintete a táncoslányokon.
Élvezte társának bosszús arckifejezését, aki elhúzta a lányok közeléből. Caine pedig húzatta magát, hadd dolgozzon egy kicsit a kocka. Ő remekül szórakozott rajta.
- Hát, hogy a fenébe, ne emlékeznék? Szigorúan csak munka ügyben vagyunk itt - vigyorgott. Majd mosolyogva hallgatta Orion morgását, arról, hogy milyen lassan bír összekészülődni, de egy ilyen helyre nem jöhetett jól belőtt séró nélkül. Közben a társa elrángatta egy kisebb társasághoz.
- Szép jó estét! - köszöntötte az egybegyűlteket egy mosollyal.

Victor kocsijában békésen zümmögött a spanyol nyelvű rep zene. Mindig is ironikusnak tartotta, hogy azoknak a mocskos lelkű, utcai dílereknek a zenéjét hallgatja, akiket vagy akik üzletfeleit a munkája során le kellett vadásznia. Egyébként munkaköri kötelességének érezte olykor a repszámok meghallgatását. Sokat megtudhatott belőlük az utcai életről és a rivális bandák aktuális erőviszonyairól. Az utcai szleng, pláne ha ritmusos zenéhez kapcsolták, rendre bírt információ tartalommal. Ki, melyik pandával akaszkodott össze, kik, mikor szereztek fegyvert. "Ostobák", gondolta mindig róluk Victor. Mert más nem magyarázta azt a tényt, hogy kifecsegik a belső titkaiakt, mint az, hogy ostobák voltak.
~ Ostobák... ~ gondolta s már asszociált volna egy bevallott gyilkosságra, amit dalban mondtak el, amikor meglátott valamit az utcán. Vagyis valakiket. Egészen pontosan "valakiket". Lassított, majd félreállt a kocsijával két hasonszőrű SUV közé. Leállította a motort és várt. Egészen addig, amíg kiszemeltjei be nem jutnak a klubba. Aztán megoldotta a nyakkendőjét, amit az után a bal zakózsebébe csúsztatott. Kigombolta ingének felső két gombját, majd a belenézett a középső visszapillantóba. Elégedett volt saját maga látványával. Úgy hogy kinyitotta a kocsi ajtaját és kiszállt belőle. Becsukta, majd be is zárta maga mögött a kocsit és elindult a bár bejárata felé. Útközben jobbjával belenyúlt a zakója belső zsebébe. Előhúzta a pénztárcáját és kivett belőle egy ötven dollárost. Belegondolt, hogy a sor kikerüléséért tíz órányi átlagos minimálbért fog belenyomni a kidobó tenyerébe. Ameddig eléri a kidobót, a bankóból vékony csíkot hajtogat s a jobb tenyerébe rejti. Eléri a kidobót, akinek barátságos mosollyal kezet nyújt.
- Vick vagyok és jó haverok leszünk. - mondja mosolyogva, miközben megpróbál kezet fogni a kidobóval. Még akkor is így tesz, ha nincs sor amit ki kéne kerülnie ilyen módszerrel. Ennek oka, hogy szeret megmaradni azoknak a helyeknek a személyzetének a fejében, ahova talán vissza fog térni. Még nem tudja, hogy belül milyen a hely, de szereti a hangulatos bárokat és ez annak tűnik. Bár erősen ront a színvonalán, hogy két, általa is ismert alvilági alak, ráadásul eléggé pitiánerek, az Afterlife-ot választották a találkozójuk helyének...bár megfordul a fejében, hogy valaki idehívta őket.
Ha bejut a klubba, előveszi a tárcáját és tíz, valamint húsz dollárosokat vesz ki belőle. Ezeket a nadrágzsebébe gyűri. Elmozdul a bejárattól, de egyelőre nem a bárpult irányába. Tudja, hogy kiket keres, ezért könnyen kiszúrja őket. Ő maga rejtőzködik és távol marad a pulttól egyelőre. Inkább fizet egy tízest, egy-egy szimpatikusabb lánynak, hogy azok előtte lejtsenek és némileg takarják. Megfigyelésének célpontjai kimozdulnak. Most már azt is látja, hogy kinek az irányába. ~ Remek. ~ Kámpicsorodik el egy kissé. A telefonjáért nyúl és bepötyög egy üzenetet, amit el is küld. "Hazaért a La Familia. Ráadásul együtt maradtak." A küldés után elteszi a készülékét. Egyelőre várakozik. Kíváncsi a nagy "egymásra találás" pillanatára. Rendel egy italt, miközben végig rejtve próbál maradni.

Kyrena Elomtiner, Adam Deer:
Ahogy a lány megpróbálna megszabadulni a részeg alaktól a munkára hivatkozva, az megragadja a csuklóját majd erőteljesen magához rántja, egyenesen rá a pultra, ezzel pár poharat is felborítva, és valamilyen szinten feltörölve vele a pulton lévő kiömlött italt, erre már a közelben lévő pár őr is figyelmes lesz, de továbbra sem tesznek semmit.
- Megkhérezhem méggg egyszher utholjára... Mi lenneh ha teh meg én alrébbh vonulnánk valami jobbh helyreh ci... - Ám mielőtt a mondandója végére juthatna zöldes füst lengi körül, majd egy villanás kíséretében eltűnik. A meglepett tömeg ennek hatására kissé oszlani kezd a pult körül.
-Hát ez felettébb különös volt... Mindenesetre amíg vársz egészen biztos hogy nem kérsz semmit? Amúgy ennél a fickónál nem tudom mit tököltek, a legtöbbet ilyenkorra úgy kidobják ahogy vannak. - Mondja a csapos Adamnek, majd amolyan kérdő tekintetet vesz fel, hogy egészen biztosan nem kér-e valamit, s ha tényleg nem akkor nem pazarolja rá többé az időt, hanem tovább megy egy másik vendéghez.

Kurama, Ebisu Akamichi, Adam Taylor:
Az őr kezdetben értetlenül nézi a közjátékot, majd mikor a nő a zsebébe csúsztatja a pénzt, kajánul elvigyorodik.
- Nos azt hiszem egy ilyen hölgytől ennyi is elég. - Mondja ezen a ponton a másik őrre pillant, aki egy szimpla biccentéssel válaszol az irányába.
- Szóval bemehetnek, kölyök, ma van a szerencsenapod... Érezzék jól magukat. - Mondja majd kitárják előttük az ajtókat, hogy ezzel se kelljen vesződniük, s ezen pillanatban esik be Taylor, akinek a szövegén a két őr kissé fáradtan néz össze, és nem válaszolnak neki. Amikor belépnek, még mielőtt bezáródna az ajtó a következőt lehet kintről hallani:
- A nő fizet, erre ez idejön szájhősködi, te csesztél már ilyet?-
- Nemigazán... - S ezzel bezáródik mögöttük az ajtó. Ami mindenkinek feltűnhet, az a pultnál lévő füst, majd villanás, és az ezt követő, egyenlőre jelentéktelennek tűnő tömegoszlás. A későbbiekben Orion és Santiago csatlakoznak hozzájuk.

Orion Norgoth, Santiago Sánchez:
A két bérgyilkos igazából probléma nélkül jut be a klubba, az őrök, mint minden szinte minden vendéget, őket is köszöntik, majd az ajtót kitárva előttük be engedik őket, majd a kint fekvő részegekkel kezdenek el foglalkozni. Bent nagy a tömeg, így Orionnak nem csak vonszolnia kell Santiagot, hanem utat is kell törnie hogy haladni tudjanak, így bár csak pár percig bolyonganak kutatva a főnökük után, elég alaposan lefárad, ez főleg a társának köszönhető.

Victor Montano:
Az Afterlife előtt semmiféle problémája nem adódott sorral, Késő este már csak elszórtan érkeznek a vendégek, maximum pár részegen fetrengő alakot kellett átlépnie, akikkel azonban pár őr is foglalkozott, főleg azért hogy eltakarítsák őket az útból. A kidobó amelyhez oda sétált értetlenül néz rá, de kis hezitálás után végül elfogadja a kézfogást, majd meglepetten néz az ötven dollárosra.
- Valóban azok leszünk miszter. - Mondja, majd társával együtt kitárják előtte az ajtót hogy beléphessen a klubba. Bent lefizet két nőt, akik természetesen szó nélkül teszik cserébe amit kér tőlük, ő pedig, bár nagy a tömeg, de sikeresen kiszúrja a két bérgyilkost a tömegből, és nyomon tudja őket követni a távolból, viszonylag probléma nélkül, a rendelésére pedig az egyik lány már ugrik is, és nem sokkal később már vissza is tér az italával.
- Esetleg óhajt le ülni valahova? - Kérdi tőle a másik lány érdeklődve.


~ Hmm.. Érdekes-érdekes... ~ Gondolom magamban ahogy a másvilági gyermekem eltűnik, nem mondta hogy képes teleportálni, és csak két hétig lehetett itt, úgyhogy feltételezem ezzel küldték haza... Nos az otthoniaknak kellemetlen lehet majd egy csont részeg ember a nyakukba, bár lehet hogy ott is elkezdenek ünnepelni, bár az alapján ahogy leírta ezt erősen kétlem. Ismételten szívok egyet a cigiből, s közben figyelem hogy kik jönnek be az ajtón, és hát mit látnak szemeim? Orion és Santiago esnek be az én drága klubbomba... Vajon mit keresnek itt?... A következő pár másodpercben készítek magamnak egy klónt, ami igazából még mindig a régi énem, ezért őt nem küldhetem le, és most feltűnően gyorsabban sikerült mint a legutóbbi alkalommal, de ezzel most nincs időm foglalkozni....
- Fogd... - Nyomom a kezébe a telefonom, mivel erősen össze vagyunk kapcsolva nem fogok neki magyarázkodni, fölösleges hiszen úgyis tudja mit akarok. Következő dolgom hogy kisétálok az irodámból, magam mögött bekulcsolom az ajtót, majd a bejárat felé veszem az irányt. Miután oda értem közelebb hajolok a két bent ácsorgó kidobóhoz.
- Mostantól senkit sem engedtek ki innen, amíg nem adok rá engedélyt, értve vagyok? -
- Igen főnök! - Válaszolják, amit én egy biccentéssel nyugtázok, majd az egyik leányomhoz veszem az utam. Miután oda értem hozzá a két bérgyilkosra mutatok, vagyis a csoportra amihez verődtek.
- Látod ott őket?.. Legyeskedj körülöttük, flörtölj a közelükben, vagy táncolj, a lényeg hogy tudj meg minél több dolgot, lehetőleg hogy miért vannak itt... Indulás. - Ezzel az útjára eresztem, majd ölbe tett karokkal elkezdem támasztani a falat, és tovább cigizek nyugodtan.

A biztonsági őr elenged, és a lánynak sikerül lefizetnie őket így engem is beengednek. Aztán a háttérből még a nyitott ajtón át hallatszik, ahogy egy fickóról beszélnek, aki szintén utánunk jött. Aztán meg akart minket hívni egy körre, de a csaj lekoptatta azzal, hogy nem is ismeri én viszont továbbra is maradok csendben és halott tekintettel nézek a fickóra. Aztán a lány hozzám szól és "Titi" nek nevez. Mintha csak egy palotapincsinek a nevét mondogatná. Felé fordulok, de arcom ugyan olyan halott, mint az előbb volt. Egy pár pillanatig még várok, egy helyben aztán elindulok utána és közvetlenül mögötte haladva lököm arrébb azokat, akik nekem jönnek. Feltűnt, hogy egy olyan asztalt keres ahol csak néhány, de nagyon ittas állapotban lévő ember ül. Ilyet nem is hiszem, hogy itt nehéz találni. Amikor lelök, pár részeget a székekről lerántok én is egyet és leülök, vele szemben aztán csak nézem, hogy mit is akarhat. Kíváncsi vagyok, hogy valóban ismerjük-e egymást vagy csak akar tőlem valamit. Talán egyszerűen nincs jobb dolga...

Amint odébb állnék, arra leszek figyelmes, hogy megragadják a csuklómat. Ezt követően egy erős rántás és már a pultot törlöm. Csak ez hiányzott, felettébb örülök neki! Ez az ocsmány részeg féreg nem akar békén hagyni. Az őrök nemigen akarnak segíteni. Néhány poharat is ledöntöttem, amelyek közül ha eltört valamelyik, valószínűleg nekem kell fizetnem. Az alak elég furcsán beszél. Szinte minden szót megtold egy-két felesleges betűvel. Már épp mondanám, hogy legalább normálisan tudna beszélni, mikor eltűnik. Azon kapom magam, hogy dühösen ugrok le a pultról. Először is azért, mert a ruhámból árad a piaszag. Másodszor azért, mert az a bunkó nem bírt velem normálisan beszélni, harmadszor pedig azért, mert miután feltörölte velem a pultot, egyszerűen eltűnt. Az utóbbi meg kell hagyni, elég különös volt. Jobb híján azonban előkeresek egy zsepit a táskámból és törölgetni kezdem vele a felsőm. Sok eredményt nem érek el vele, úgyhogy inkább a pultot kezdem el letörölni egy ronggyal. A tömeg kissé szétoszlott az iménti incidens óta. Ez azt jelenti, hogy kevesebb a meló. Viszont azt is, hogy kevesebb a borravaló. Ez a napom aligha lehetne jobban elcseszve.

Adam körülnéz. A nő elindul. Nem érdekli. A két jómadár már itt lehetne. Nem szereti ha késnek az emberei. A pultnál történt incidensre emeli a tekintetét. A nőt figyeli. Aki meglepettnek látszik. Vagy csak jól színészkedik. Közben Megérkezik a két jómadár. A tömeget kezdi vizslatni. Kutató szemeket és gyanús egyéneket keres. Esetleg azt aki a zöld füstöt csinálta. A férfi figyeli a környezetét. Hátha lát valami érdekeset. Kezet nyújt.
- Jó estét uraim. Csak egy rövid beszélgetés és ünneplés miatt hívtam ide önöket. - mondja, majd a pulthoz lép. A közelebbi csapost megszólítja.
- Valami ütőset hölgyem. - mondja udvariasan. Közben körülnéz. Hátha lát valakit a pultnál aki érdekes lehet. Állítólag ezen a helyen sokan megfordulnak akik az alvilágban ismertek. Olyan személyt keres akiről talán már hallott, vagy akár látta is. Fél év alatt sok mindent megtudott a környékről. Közben figyel mindenkit. Megnézi magának a két bérgyilkost is. Reméli nem hoztak fegyvert magukkal. Viszont azt is, hogy nélküle is boldogulnak. Ezen a helyen nem egyszer volt már zűr. Meglátja az új főnököt, amint kisétál. A biztonságiakhoz megy. Adam nem törődik vele. Biztosan csak ellenőrzi őket. Valószínű mivel ezután a lányokhoz megy. Adam folyamatosan lehetőleg minél feltűnés mentesebben próbálja felmérni a területet. A kijáratokat figyeli. A régi megszokásból nehéz kijönni. Ösztönösen kezdi keresni a menekülési útvonalakat és a veszélyzónákat egy támadás esetén. A férfi annak ellenére, hogy már démon még mindig katonaként gondolkodik, és jelenleg veszélyes terepen van. Ezt nagyon jól tudja.

Mikor Adam mellé értek és köszöntötték egymást, Santiago visszafordította a tekintetét a klubban lézengőkre. Kívülről a srác nyugodtnak tűnt, holott már indulás előtt felpezsdítette a tudat, hogy a klubba jönnek. Eddig még nem sok lehetősége volt szórakozni, és még az Afterlife Nightclub-ban sem járt, szóval egy kis izgalommal tekintett az este történései felé.
- Akkor kezdjük gyorsan azzal a rövid beszélgetéssel, aztán csapjunk bele a buliba! - vigyorgott Adamra egy igazi bajkeverő mosolyával. Majd komiszan Orionra kacsintott, hogy egy kicsit tovább húzza az idegeit.
Mikor Adam a pulthoz lépett, hogy rendeljen, Caine kíváncsian várta, hogy vajon a csapos lány mégis mit felel a kérésre, elvégre az "ütős" elég tág fogalom volt. Megvárta, amíg Adam és a csapos lerendezik a dolgot csak azután fordult Orionhoz.
- Kérsz valamit? - kérdezte közelebb lépve a pulthoz. Megvárta a társa válaszát, majd leadta a rendelést.
- Szia! Egy kávét szeretnék kérni kevés cukorral, kevés tejjel és...hümm....egy energiaitalt - mosolygott a csapos lányra barátságosan.
Majd valamilyen különös megérzés miatt hátra fordult. Egy pillanatra meglepődött a közelükben flörtölgető és legyeskedő táncoslányon, de egy hamiskás mosollyal hamar túltette magát a dolgon, és egy ideig érdeklődve szemlélte. Kezdte egyre jobban elemében érezni magát, ha pedig megérkezik a kávéja és az energiaitalja, akkor valósággal lelőhetetlen lesz.

A nemrég még eléggé érdekesen viselkedő figura zöld füsttel eltűnik, ami kis zavarodást csinált a pultnál és a tömeg szétoszlott. Engem nem zavart különösebben az, hogy eltűnt. Amúgy is éppen mozdultam volna, hogy leakasszam a lányról, akit a pultra rántott. El kezd, fájni a fejem sajnos nem tudom mitől, de eléggé kellemetlen. Zsebemből kiveszem a kezem és a fejemre tapasztom. Nem nagyon izgat most, hogy meglátják, a hideg fémes érzés nagyon jól esik, a fejemnek ezért ott tartom egy darabig. Egy férfi lép mellém és kér, valami ütőset a közelebbi pultostól aztán elkezd nézelődni a teremben, valamiért követem a tekintetét és megállapodik egy nőn, aki a biztonságiakhoz megy és megbeszél velük valamit. Biztosra veszem, hogy ő is itt dolgozik. Vagy az övé a hely, mert látszólag a biztonságiak tisztelik őt. Visszarejtem zsebembe a kezem és másikkal megigazítom a felsőm úját, hogy teljesen takarja a jobb kezemet. Nincs kedvem túl sok ember figyelmét magamra vonni. Hátrafordulok és szétnézek a teremben, mert valahogy rossz megérzésem van, aztán ismét a felé a férfi felé fordulok, aki nemrég az italokat rendelte és alaposabban szemügyre veszem. Nem látok rajta semmi érdekeset, csak a szemét, ahogy ide-oda cikázik, mintha keresne valamit, vagy tervezne. Nem foglalkozok vele túl sokat inkább a pultban dolgozókat kezdem el figyelni.

Kicsit szusszantott, miután sikerült beparkolni Edward mellé. Egy ideig társa tekintetét követi, majd rosszallóan rázza meg a fejét, a kis spanyolt klubba hozni, volt élete egyik legrosszabb döntése.
A zavargásra viszont már odakapta fejét. Elgondolkozott, minek tartják a biztonságiakat, ha nem segítenek. Már azon volt, hogy segít a lánynak feltakarítani a pultot, mikor Edwardék társalogni kezdtek.
- Ne olyan sietősen... mág mindig nem a buli miatt vagyunk itt! - mikor látta szöszke társa lelkes mosolyát, már tudta, hogy az ő szava innen már nem számított - Kezdjük akkor azt a beszálgetást... - sóhajtott- Mi lenne az a munka,ás mit káne ünnepelnünk?
Közben körbenézett és ismerkedett a gondolattal, hogy most egy ideig itt ragadt társaival, akár jól is érezhetné magát.
- Nem, nem kárek semmit - legyintett Santinak.
-Hogy mit iszol?! - pislogott akkora szemekkel, hogy szinte már más nem is látszott arcából - Ó istenem... mint a duracell nyuszi - fogta a fejét.
A táncoslány egy ideig fel sem tűnt neki, és csak azért vette észre, mert a szőke már elég szemérmetlenül feltűnően nézegette.
-Caine, feltűnő vagy...

Adam Taylor, Orion Norgoth, Santiago Sánchez, Kyrena Elomtiner és Adam Deer:
A bérgyilkosok kis társasága sikeresen eljut a pulthoz, természetesen, s a rendeléseikkel sikeresen " telibe találják " Kyrenát, akinek idő közben sikerült viszonylag szárazra törölnie a pultot, legalább is a rá eső részét. Ahogy Adam jobban körülnéz, a bejáraton kívül csak egy ajtót talál az egész épületben, ez pedig pontosan az ahonnan a főnök kisétált, ámbár őt nem ismerheti fel, s azt sem tudhatja hogy új, hiszen ezelőtt még nem járt itt, csak hallott a helyről, valamint ismerős személyt sem talál, az egyetlen ami mégis megragadhatja a figyelmét, az a tőlük nem messze lévő férfi ( Adam Deer ).

Miután Deer nem válaszolt a pultosnak, az tovább állt a kis társasághoz, pontosabban egyenesen Kyrenához sétált.
- Segítek egy kicsit drágám, láttam mi történt, és nálam időközben elpárologtak a vendégek... - S valóban, a pult körül már alig látni valakit, ez is valószínűleg az előbb történtek miatt van.
- Sajnálom édes. - Fordul oda Santiagohoz.
- De kávéval nem tudunk szolgálni. - Mondja kedvesen, ezzel kizökkentve őt a bámészkodásból, s a következő pillanatban már tolja is elé az energiaitalt.

Kurama, Ebisu Akamichi:
Nem telik sok időbe mire találnak egy asztalt, ahol pont olyanok ülnek mint akiket Kurama keres. Miután leborogatta azt a két személyt, és helyet foglaltak, nem telik sok időbe és megjelenik mellettük két biztonsági őr, akik megragadják a "kiütötteket ", majd kiviszik őket az épületből, bár elsőnek úgy tűnik hogy valamiért nem engedik ki őket, de egy kisebb kerülő, és beszélgetés után végül megnyitják előttük az ajtókat... Két perc sem telik el, s egy meglehetősen alul öltözött nő jelenik meg az asztal mellett.
- Hozhatok valamit? - Kérdi kedvesen, majd jobban szemügyre veszi Ebisut, valószínűleg felismerte hogy kiskorú, de nem foglalkozik különösebben vele, hiszen már úgyis bent van. Ha rendelnek valamit, azt nagyjából két percen belül megkapják. Ha valamelyikük jobban körülnéz feltűnhet neki, hogy az asztaluktól nem messze négy nem túl bizalomgerjesztő alak ül, akik elég sokat tekintenek rájuk, mikor melyik.

Victor Montano:
A lány egy darabig türelmesen vár a válaszára, de mivel az nem érkezik, ezért végül továbbáll. Mivel akiket keres a pulthoz mentek, ahol időközben kevesen maradtak, így továbbra is figyelni tudja őket.


Figyelem az eseményeket, de egyenlőre minden nyugodtnak tűnik, ám még mindig zavar a ténye annak hogy bérgyilkosok vannak a báromban, nagyon remélem hogy nem készülnek semmire... Hamarosan két őr lép oda hozzám, részegekkel, természetesen, s afelől kérdezősködnek hogy miért nem mehetnek ki... Egy darabig csendesen nézek rájuk, majd végül megszólalok.
- Mondjátok meg nekik hogy engedélyt adtam nektek az épület elhagyására. - S ezt ennyivel lezárom, illetve még figyelem ahogyan elsétálnak, de több időt nem is pazarolok rájuk, megfordul a fejemben hogy innom kéne valamit, de sajnos mostmár nem tehetem, szomorú tény. Várom még vissza a hölgyemet, akit ugyebár rá küldtem a társaságra, egyenlőre úgy tűnik hogy jól végzi a dolgát, látszólag, nem vagyok benne biztos hogy ténylegesen azzal foglalatoskodik amit mondtam neki, de végül is akik itt dolgoznak egy alapos ellenőrzésen mennek át, és csak a legjobbak lehetnek itt.

Követem a nőt, aki helyet keres nekünk, aztán néhány részeget eltávolítva az egyik asztaltól máris találtunk egyet. Alig ültünk le, de máris odasiet két biztonsági őr, de szerencsére csak a részegeket kaparták fel a földről, hogy kivihessék őket. Kezdetben láthatóan nem akarták őket kiengedni, de utána amint beszéltek egy nővel már mentek is kifelé a két részeg fickóval. A nő, akinek a segítségével bejutottam az asztalra támaszkodik, és úgy kezd el nézni engem. Rezzenéstelen arccal figyelem miközben ő jobbra-balra döntögeti a fejét és úgy bámul. Ezt nem nagyon értem, hogy miért csinálja, de nem is foglalkoztat különösebben. De ez sem tart, sokáig mert oda ballag hozzánk egy eléggé alul öltözött pincérnő. Alaposabban megnéz minket ezért nem csoda, hogy rájön nem múltam el 19, de láthatóan annyira izgatja ez, mint a kidobókat az előbb maikor egy fickó zöld füst kíséretében csak úgy eltűnt a pulttól. A pincérnő kérdésére hogy hozhat-e valamit a velem szemben ülő válaszol és rendel két kólát, meg egy üveg vodkát. Annak ellenére, amit előbb mondott nem úgy tűnik, mint akit érdekel milyen beszámítható részegen. Követem a tekintetét és egy pillanatra összetalálkozik az enyém egy fickóéval, aki nem messze ül tőlünk másik három társaságában. Egy darabig figyelem őket a szemem sarkából, ezért látom, ahogy időnként valamelyik mindig minket figyel.
- Nem volt kedvem az utcán mászkálni...
Válaszolok, röviden a kérdésére aztán megpróbálok visszaemlékezni, hogy hova tudnék menni. De semmi sem jut az eszembe. Egyáltalán semmi. Ha nem lennének, meg az iratai azt sem tudná, hogy hívják.
- Miért segítettél nekem?
Kérdez végül vissza, mert ezt valóban meg szeretné tudni. Kíváncsi rá hogy régebbről ismerik-e egymást.

//Sorry srácok közbejött egy kaland, és itt most túl sok a felesleges szempár. Ha lehetőség adódik megpróbállak titeket majd máskor összeszedni. Orion Santiago. Javallom, hogy készüljetek húzós menet jön. Remélem szokásos módon várhatlak titeket. //

Adam a társai italkérésére elmosolyodik.
- Kérek mellé három pohár wiskeyt is. Az urak bizonyára jól akarják magukat érezni. - mondja aztán egy ötvenest tesz a pultra fizetségként. Mielőtt azonban a wiskeybe kortyolhatna elteleportálja valaki. Még éppen elkapja a meglepett arcokat. Aztán már csak azon gondolkodik, vajon ki rángatta el már megint. Nem igazán tudja, hogy mire vélje ezt.

- Nem gond, jó lesz az energiaital is, köszi - mosolygott a pultosra és fizetett. Lassan iszogatni kezdte, majd megengedett egy vigyort Orion felé, aki megjegyzést tett rá, hogy mennyire feltűnően méregeti a táncoslányt. Noha nemcsak a táncoslányt és társát tartotta szemmel, néha-néha körbe hordozta a tekintetét a klub vendégein is, egy-két furcsaságra felfigyelt, de nem reagálta le, amíg őt nem fenyegetik, addig nem érdekli, hogy ki mit csinál.
Adam mosolyát csak a szeme sarkából látta. Miközben a férfi megint rendelt, Caine félig hátat fordított a táncoslánynak és leendő munkaadójukra fordította a figyelmét.
- Végre, egy remek ötlet! - kommentálta örömmel Adam szavait. Alig értek asztallapot a poharak, amikor a férfi hirtelen eltűnt.
Caine kapott volna a fegyvereiért - ha lett volna nála - így csak döbbenten figyelte, ahogy Adam eltűnik a szemei elől. Párat pislogott, hogy megbizonyosodjon róla, a férfi tényleg eltűnt-e vagy csak a képzelete űz vele komisz tréfát.
- Orion....ugye te is azt láttad, amit...vagyis...te sem látod Adamet - kérdezte a társát még mindig a történtek hatása alatt állva. Pár pillanat döbbenet után azonban észhez tért, és azonnal megpördült a tengelye körül, hogy gyanakvó és morcos tekintettel végigpásztázza a tömeget.
- Most mégis mi van? Mihez kezdjünk? - kérdezte Oriont, miközben még mindig a klubban lévőket figyelte nagy alapossággal.

Orion Norgoth, Santiago Sánchez, Kyrena Elomtiner és Adam Deer:
Adam vörös fényekkel tűnik el a kis társaság mellől, minek hatására a közeli légkör kissé megdermed, könnyedén leszűrhető hogy az ilyen hirtelen, látványos dolgok errefelé nem megszokottak. A pultos egyenlőre csak pislog, de végül kihozza a rendelt italokat, ha már Kirena nem tesz semmit ennek érdekében.
- Micsoda furcsa este... Mindenesetre is itt vannak az italok amiket rendeltetek, esetleg kértek mellé még valamit? - S a kérdéssel egyidőben már vette is el a pénzt az asztalról. Adamen és Kirenán kívül nem láthatták a többiek, de a pultos intett egyet, mire nemsokára egy csinos hölgy jelent meg a társaságnál. A pultos még súg neki valamit, nem hallhatják hogy micsodát, csak annyit látnak hogy a nőszemély kacér mosollyal tekint rájuk, s egy könnyed lépéssel suhan oda hozzájuk.
- Nos uraim... Úgy hallom szükségük lenne egy kis... Társaságra. - Mondja sokat sejtetően, miközben végig simít a két férfia arcán gyengéden.


Kurama, Ebisu Akamichi:
A rendelt italok meg is érkeznek, és még csak várni sem keleltt rájuk sokat, valószínűleg az elég feltűnő teleportálásoknak köszönhetően.
- Esetleg hozhatok még valamit? - Kérdi kedvesen, a válasz után pedig egy nyugtázó biccentéssel tovább is halad. Néhány perc múlva ama kisebb társaság, mely figyelgette őket feláll a saját asztalától, s pár másodperc után mellettük is teremnek, szinte feléjük magasodva. A négyseből hárman magas, kigyúrt, tetovált alakok, rövid hajjal vagy kopasz fejjel, csupán a negyedék személy nem illik bele a társaságba, aki egy alacsony, hosszú hajú, szinte már kórosan sovány fiatalember, talán a huszas éveit róhatja.
- Helló szépsé... - Kerezdene bele az egyik nagydarab, azonban...
- Hallgas Bobby! - Förmed rá a csapat egyetlen gyengének tűnő tagja, aki bármi meglepőnek tűnik is, úgy néz ki hogy a négyes közül ő a " domináns ", hiszen ahelyett hogy laposra vernék, csak helyeslően bólogatnak a szavaira.
- Mit keres egy ilyen szépséges virágszál, mint ön, egy ilyen helyen? - Kérdi végül meglepően illedelmesen az apróság, miközben helyet foglal az asztalnál a többivel együtt.

Victor Montano:
Ugyan az.

Elégedetlenkedve nézem az eseményeket, nem tetszik amit leművelnek, riogatják itt a vendégeimet, azt hiszem itt telt be a pohár, s bár ez a húzás valószínűleg kicsit rontani fog a bár felkapottságán, idővel majd ez is rendbe lesz szedve... Hogy ez mire jó? Egyrészt szórakozás, mostanában unatkozok, másrészt pedig, habár mostmár úgy igazán nemannyira, de régen konkurenciát jelentettek, és azt mindig jó félre állítani az útból, plusz riogatják itt az embereket, ami megint csak rosszat tesz a helynek.

Nincs szükség utasításra, vagy parancsra, egyáltalán jelzésre ahhoz hogy tudjam, most jött el az idő, hiszen továbbra is egy a tudatunk, bármilyen nehéz is néha elviselni az új énjét, munkamániás picsa, könnyebb volt nélküle, de komolyan, amióta itt van, szinte szükség sincs rám, szóval így is örülök hogy legalább telefonálhatok, ó és hogy hova megy a telefon? 911, természetesen, s amint felveszik a telefont...
- Jóestét, felismertem két bérgyilkost, név szerint Orion Norgothot és Santiago Sánchezt, kérem küldjenek valakit, az Afterlife nightclubban tartózkodnak, New Yorkban. - S ezzel azt hiszem az én feladatom meg is van, már csak idő kérdése, én pedig Sarah szemein keresztül jegyet kaptam az első sorba...

Nem sok idő telik el és megint történik valami a pultnál. Most is eltűnik onnan valaki, aminek köszönhetően ismét oszlásnak indul a tömeg. Ennek lehet köszönhető, hogy amit a nő rendelt olyan hamar kihozták. Az egyik kólát elém tolja, aztán kitölt két pohár vodkát és az egyiket ismét felém indítja, ezért arrébb csúsztatom a kólát, hogy ne legyen nagyon útban. Kezdetben csak vizsgálom az italokat, aztán a vodkás üveget, majd a lányt, ahogy a könyökével az asztalra támaszkodva felemeli az egyik feles poharat és vigyorogva felém tartja. Pár pillanatig csak nézek rá ugyan olyan kifejezéstelen fejjel, és halott tekintettel, mint eddig aztán, megragadom az előttem lévőt és koccintok vele. Ha már segített bejutni és meghívott az italra ez a legkevesebb. Nagyjából vele egyidejűleg iszom, meg aztán visszarakom az asztalra a poharat. Kellemes melegség tölt el belülről, de olyan érzés mintha leginkább csak a bal kezem melegedne fel.
- Nem fogok.
Úgy látszik, hogy ő sem ismer engem és tényleg csak azért segített bejutni, mert nem akart egyedül inni. Továbbra is komor tekintettel figyelek, és még pont elkapom, ahogy az a négy alak, akik eddig figyeltek minket felállnak az asztaluktól és elindulnak felénk. Nem mondhatnám kifejezetten, hogy érdekel, mit akarnak, de amikor elérnek, hozzánk mégis csak megtudom. Az úgy nevezett "ivócimborámnak" jöttek udvarolni. Először arra a Bobby nevű fickóra nézek, amikor az megszólal, majd a deszka srácra nézek, aki elhallgattatja. Nagyon keménynek hiheti magát. Kíváncsi lennék, hogy valójában milyen kemény is, ha nincs mellette az a három gorilla. Ameddig a nyurga a lánynak magyaráz, jobban szemügyre veszem a gorilláit és próbálom eldönteni vajon melyik lehet a legkeményebb közülük. Ha valamelyik szintén engem néz, egyenesen a szemébe bámulok, pislogás nélkül ameddig az félre nem pillant, vagy fel nem kapja a vizet. Ha felidegesíti, magát tovább siklik a tekintetem a következőre majd vissza a nyurgára. Közben az ital felé nyúlok, amit nemrég töltöttek ki nekem aztán ezt is lehajtom egy húzásra és visszahelyezem a poharat az asztalra. Külsőre még egyáltalán nincs nyoma, hogy ittam, de belül megint csak érzem a melegséget, és ismét mintha ez a melegség a bal kezembe koncentrálódna. De egyéb változást és nem veszek egyelőre, észre. Kíváncsian várom, hogy mit lép a fickó az elhessegetésre, bár ezt nem mutatom ki. Kicsit mintha lehűlne a levegő, de nem tudom eldönteni, hogy mitől, lehet, talán ez csak a látszat és a társaság miatt érzem ezt. Inkább az asztalra tekintek, és ha a nő ismét megitta az italát most én töltök mind a kettőnknek.

// Bocsánat hogy ilyen sokáig tart... Majd kövezzetek meg érte. //

Orion Norgoth, Santiago Sánchez, Kyrena Elomtiner és Adam Deer:
Ugyan az.

Kurama, Ebisu Akamichi:
A férfi ama széken hátradőlve hallgatja végig Kuramát, türelmesen, úgy tűnik nem lepi meg különösebben a dolog, ellenben az arcán egy már-már pofátlanul nagy vigyor ül ki.
- Heh... Tetszik a stílusod, ritka fajta ez errefelé, a legtöbb fajtádbeli túlságosan könnyedén kapható a mai világban. - Eme rövid mondandója után pedig tétován néz rá az órájára, majd pedig egy kissé lehetetlennek tűnő mozdulattal fordul le a székről, s bár úgy néz ki egy darabig hogy most fogja összetörni a képét, mégis furcsa módon végül talpra érkezik.
- Öt perc múlva itt vagyok. - Ezzel pedig sarkon fordul, s eltűnik a tömegben, két nagyobb darab ember kíséretében, azonban több mint valószínű hogy vissza fog térni. Ebisunak pedig sikerül elkapnia ama bizonyos harmadik "őr" tekintetét, aki mondhatni hősies módon állja a sarat, nem igazán látni rajta rémületet, vagy egyáltalán a kellemetlenség érzésének bármilyen jelét, a fiú azonban furcsa dolgokat fedezhet fel a tekintetében, szenvedő, elevenen megsülő emberek képei kezdenek el kirajzolódni azokban, szinte hallani lehet a kínkeserves nyögéseket, s ahogyan néhányak még utolsó erejükből kegyelemért könyörögnek, ám mielőtt még esetlegesen többet láthatna, a hústorony egy mondhatni gonosz mosollyal az arcán fordul el, s követi a többit a tömegbe.

~ Hol késnek már?... ~ Türelmetlen gondolatok suhannak át a fejemen, ama meglehetősen hosszú percekben, többre számítottam, gyorsabb érkezésre, ha az utcán lennénk már rég tovább mentek volna, mire ezek a töketlenek ideérnek. Még egy utolsó dolog jut eszembe, megkezdem az utamat vissza az irodámba, s az ajtónál tűnik fel a kékes pirosas fény.
~ Végre… ~ Bezárom magam mögött az ajtót, s mivel itt már senki sem lát így nyugodtan foghattam a magamfajta sietősebbre a dolgot, pár öles lépttel rohanok konkrétan fel a lépcsőn, majd rontok be az irodába, s szinte ütésnek mondható mozdulattal nyelem el Janet, aki ügyes volt, nem is vártam tőle mást, én is ügyes vagyok, ő is az, meg Fox is az de neki valahogy nem tudok annyi szerepet adni, Jane régebb óta itt van velem és ő valahogy másabb, habár igen, a higgadtabb dolgokat szeretem Foxra bízni, ő ért az ilyesmihez legalább. Zsebre teszem a telefonomat, természetesen miután kikapcsoltam, majd ezúttal már sokkal nyugodtabban sétálok vissza le a lépcsőn, s nyitok ajtót, mint egy rendes, komoly tulaj, mármint magam előtt. Az utam egyenesen az egyik Swatoshoz vezet, valamilyen szinten feltartott kezekkel közelítek, a papírjaim pedig a kezemben jól láthatóan, s egy másik is, mely alátámasztja hogy enyém a hely.
- Uraim! - Kezdem határozottan, nem ellenségesen, nem dacosan, inkább mint egy üzletember.
- Dr. Elisabeth Parker… - Gyors bemutatkozás. - Az Afterlife tulajdonosa vagyok, tudni szeretném hogy miért is vannak itt pontosan. - Semmi gyanakvás, csupán magabiztos beszéd, mint úgy leütni nem hiszem hogy lefognak, nem mutatok agresszivitást, mondhatni inkább a dolgomat végzem, s úgyis lesz valaki, aki ráér „ elmagyarázni „ a helyzetet… Istenem ez de jól esik, tudatlannak látszani az egész ellenére.

- Egy kis társaság mindig jól jön...főleg, ha egy ilyen csinos hölgy az illető - kacsintott rá a nőre, aki odasuhant hozzájuk. Caine egy finom mozdulattal elkapta a nő csuklóját és kezet csókolt neki.
- Elárulja a nevét szép hölgy? - Közben a fiú jót mulatott magában, mivel elképzelte a társa rosszalló arckifejezését.
- Esetleg meghívhatom egy italra? - kérdezte udvariasan, ám hirtelen valami halk, ám oda nem illő hang ütött meg a fülét. Próbált jobban fülelni, mintha kereket csikorgását hallotta volna. Aztán már biztos volt benne, hogy baj van, amint feltűntek az ablakban a villogó kék-piros fények és tisztán felismerhető volt a S. W. A. T. felirat a gépjárművek oldalán. Caine lassan elengedte a nő kezét.
- Szóval, mit kér? - fordult a pult felé, majd lábbal aprót rúgott Orion bokájába. Megvárta, míg a társa mérgesen felé fordult, csak azután súgta halkan, hogy lehetőleg a nő ne hallja meg.
- Mennünk kell! Itt van a ... - nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis a kommandósok betörtek az épületbe. A felszólítás után Caine finoman karon ragadta a társát és a felbolydult tömeg felé kezdte húzni.
- El kell tűnnünk innen! - suttogta.

-Kis társaság ehh? Jobban káne aggódnod a kis trükközásek miatt, mint csinos pofikat kergetni...- morgott és elfordult a lánytól. Furcsállta a főnök eltűnését, de már látott ennél furcsábbat is. Jobban zavarta a riadt tömeg. Egy ijedt társaságot könnyű volt pánikba hajszolni, annak pedig sosem volt még jó vége.
Morogva vette tudomásul, hogy partnere feltett szándéka az lehetett, hogy ágyba vigye a lányt. Annyira morfondírozott magában, hogy alig vette észre, hogy valaki bokán rúgta.
-Mi van? - mordult fel mérgesen, majd meglepődve konstatálta az érkező autókat. - Mesás, gondolhattam volna, hogy ránk hívják őket... ez is a te csinos pofid miatt van... már bűn ilyen jókápűnek lenni, mi?
Érezte ahogy társa karon ragadta és elkezdi húzni a tömegbe. Látta ahogy a kommandósok bemasíroztak, érezte ahogy az adrenalin az egekbe szökött szervezetében, szíve majd kiugrott a helyéről. Ő nem szándékozott még börtönbe vonulni.
- Van ötleted? - remélte a tömeg addig takarja őket, amíg ki nem találnak valamit.