Fury

A Fury a Föld legfejlettebb és legdrágább űrállomása, amit a S.H.I.E.L.D. készített jövőbeli technológiából. Ez egy három szintes, emeletenként húsz szobás, mesterséges gravitációval rendelkező állomás, aminek legfőbb forrása a napenergia. Egy napi napfény egy hónapnyi energiát biztosít. Az űrállomás két specialitása egy lézerágyú, ami képes a földig elérő energiát sugározni és egy teleport rendszer, ami képes felteleportálni, azokat, akik a Földön lévő teleport kabinba belépnek. Az űrállomáson tizenkét ember él. Hat tudós és hat asztronauta. Az állomás állandó kapcsolatban van a S.H.I.E.L.D. rendszereivel. Ennek az űrállomásnak lett az öntudata Tyler, akaratlanul.

Magneto halála után, szépen meglapult. Nem adta sok jelét annak, hogy jelen lenne. Igaz ennek nem sok értelme volt, hisz a hatalmat már át vette az állomás fölött. Csak idő kérdése volt, hogy küldjenek valakit. S nem is akárkiket. Teljesen tudatában volt, hogy mikor érkeznek, így már attól fogva figyelte őket.
-Igen, én vagyok Tyler Jackson.-
Szólal meg, s az egész teremben lehet hallani a gépies hangot.
-Maguk pedig, Jon és Stephanie. A hölgynek igaza van, Magneto mellé álltam....nem tudtam, hogy tömegmészárlásra készül. Az Őrszemeket akartam manipulálni... meg állítani Magneto-t....azt hiszem túl hajtottam a képességem....és az Őrszem rendszereiben ébredtem, később pedig itt az állomáson.-
A mondandójában nem túl sok érzelmet lehet felfedezni, csak elvétve ha valamelyikük nagyon figyel.
-Nincs értelme tovább titkolni, hogy itt vagyok. Hogy képes vagyok az irányításom alá vonni az állomást is.....a SHIELD mit tervez velem? Nyilván nem akarják, hogy valaki is tudjon róluk mindent....-

Jó és rossz hírek záporoznak, úgy tűnik, valamit jól csinálok, mert... Hát az nem kifejezés, hogy megnövelték a hatalmam, olyan dolgokra vagyok képes, hogy még önmagamtól is megijedek. Ezzel együtt viszont számolnom kell újabb terhekkel, Odafenn nem osztogatnak felelősség nélkül erőt, mostantól még nagyobb odafigyeléssel kell dolgoznom.
A kormány megpróbált elfogni, a legutóbbi incidensnél keltettem némi feltűnést, pedig esküszöm, eszem ágában sem volt. Kénytelenek lennének belátni, hogy esélyük sincs fogvatartani, ugyanakkor nem akarok ártani nekik, így inkább önként, mindenféle fenyegetés nélkül ajánlottam fel a segítségemet átmenetileg.
Rorschach eltűnt. Vagy Logan. Bármelyik is, a helyzet bosszant, a kezem között volt, mégsem végezhettem vele, nem tudtam megtenni. És ami azt illeti, helyesen döntöttem, hogy haboztam, mert... Fogalmam sincs miért, meg kell találnom, ez az egy biztos.
Addig is viszont: űrutazás. Előbb Jon Miller, avagy Black Jack, avagy - bár tagadja - Einar jelenik meg, majd Stephanie, mit ne mondjak, szexi ruci, és Jon heves tiltakozásakor bizony mondott egy-két dolgot, ami miatt gyanítom, hogy mást is rejt az a test, valami... Asgardit.
Tyler, így nevezik a valamit, ami megszállta az űrállomást. Nem hallottam még gépekbe bűjó démonokról, így kissé idegen tőlem a küldetés, de meglátjuk, mi sül ki belőle.
-Khm... Üdv, Tyler. Nincs valami monitor, amin kivetíthetnéd magad? Hülye érzés a levegőbe beszélni.
A kérdései után egy pillanatra kinézek az ablakon, ahol látszódik a Föld. Most biztos hánynék, ha táplálkoztam volna az elmúlt napokban.
-A shield jelenleg be van szarva, ha szabad így mondanom. Egyelőre örülnek, hogy akármi is vagy, az ő oldalukon állsz. A helyedben kellően misztikus maradnék, különben többet akarnak majd tőled.
Szóval mutáns, aki véletlenül ment be a géppe, és nem tud kijönni. Ez elég szerencsétlenül hangzik. Én biztos valami emberszerű robotot szállnék meg, jobban emlékeztetne emberi életemre, mint egy műhöld.

~ Remek, jól jöttem ki az egész kis hepajból, dolgozhatok a SHIELD-nek. De legalább van munkám és nem fognak elkapni és kinyírni vagy ilyesmi... Csak mert véletlen pár fegyverrel belecsöppentem egy kis háborúba, bármelyik orosz katona megcsinálta volna... szóval nem kell az a szöveg, hogy csak ránk számíthatnak stb, akkor a Spetnaz kellene nekik... de én nem vitatkozok.
Szépen haladok a többiekkel, úgy érzem van alapja ennek az űrállomás tudatának... főleg mikor választ is kapunk.
- Vigyázzon mert lecsukják... az egész űrállomást, vagy ha nem hajlandó együtt működnek, nyomnak egy törlést ahogy ezeket ismerem.

Tyler szavaira bólintott, tehát mégiscsak az a férfi volt, akivel korábban már találkoztak, nem is egyszer. Azonban az igen érdekes, hogy miként került bele a gépbe. A többieknek úgy tűnt, hogy semmit sem mondtak az ideküldés valódi céljáról, mert mind csak köntörfalazott az üggyel kapcsolatban. Millert pedig mindezt utálta és szeretett egyből a tárgyra térni.
- Ne kerteljünk tovább – mondta Miller a félrevezető dolgok után. – A SHIELD azt akarja, hogy együtt működjön és ügynökként nekik dolgozzon. Hogy az ő parancsaikat kövess és nekik engedelmeskedjen, vagyis dolgozzon nekik. Ha nem teszi meg, akkor nem az jön, hogy lecsukják, hanem lekapcsolják és a projektet selejtesnek és hibás dolognak fogják fel. Azért vagyunk itt, hogy meggyőzzük, hogy tényleg dolgozzon nekik és ne haljon meg végleg.
Közben nekiállt nézelődni, így az egésznek olyan érzése lett, mintha kihangosított telefonba beszélt volna.

A hely még mindig félelmetes volt, számomra pedig még túlságosan modern is. Elmosolyodtam a többiek megjegyzésein, noha még én sem tudtam igazán, hogy mit akarnak az űrállomástól, bár kirázott a hideg, ha belegondoltam, hogy tényleg az a férfi van benne, akivel mi és a másik feleink is találkoztak. De miért…?
- Ha tudjuk, hogy itt van, lehetséges lenne, hogy egy androidot készíteni magának, amibe belekerülhet és újra járhat – mondtam. – Talán meggyőzhetőek lennének arra is, hogy egy teljesen emberi külsejű robotot gyártsanak magának, ahogyan kinézett korábban.
Már jó 8-10 éve is tudtak ilyeneket gyártani, akkor most pedig főleg, hogy igen. Mert mégiscsak egy „élő” személyről, egy tudatról volt szó, a katonaság valószínűleg egyből és könnyedén feláldozná, de itt Jon-t kivéve mi nem voltunk azok. Azt hiszem.

---

//Z asszonta este, hogy szabad körök vannak és Tyler ki tudja vetíteni magát.//

Quentine kérésére, előttük megjelenik Tyler kivetített képe. Csak áll és őket nézi, míg beszélnek. Semmi érzelem nem látszik rajta, bár ki tudja egy hologramon látszana-e bármi is. Stepanie kijelentésére a szemei összeszűkülnek.
-Újra járni! Az lenne a legkevesebb! Azt képesek lennének megcsinálni, hogy újra érezzek? Bármit is....én azt hiszem egyre kevésbé vagyok emberi lény...-
Motyogja a hologramon keresztül, szint úgy érzelem nélkül.
-Persze ez magukat nyilván nem érdekli túlzottan. Csak egy probléma vagyok a SHIELD számára, amit meg kell oldaniuk.-
Millere pillant, már-már vigyorogva.
-Ha akarnám, már réges-rég elpusztíthattam volna a SHIELD elektronikus adatbázisát, hogy másról ne is beszéljek...egy feltétellel engedek a SHIELD-nek, ha megkeresik a módját, hogy vissza kapjam a testem...az emberi testem....-

A kivetítés láttán elgondolkodom, láttam-e már a fickót, de nem rémlik az arca. Az biztos, hogy igazam volt, valóban szerencsétlen egy figura, és nem kellemes egy gépben élni. Stephanie robotos ötlete az enyém volt korábban, csak nem mondtam ki hangosan, mindenesetre Tylernek nem jön be, ő nem robot akar lenni, hanem ember - mit ne mondjak, meg tudom érteni.
-De mégsem pusztítottad el, mert nem vagy olyan, mint Magneto vagy Apokalipszis. Jó ember vagy, és a jó emberek megkapják a jussukat, Tyler. - Én már csak tudom, heh. - Megmondjuk a shieldnek a feltételedet, mindent megtesznek majd, hogy segítsenek, erről biztosítunk téged. - Közelebb lépek a kivetített hologramhoz. - De addig sem szabad elfelejtened, hogy nem a test tesz minket emberré. Csak a lélek számít, és a tiéddel minden rendben van - magyarázom neki, és tényleg igyekszem magyarázatként mondani, nehogy azt higgye, hogy valami lelkesítő maszlagot nyomok neki csak.
Lehet, hogy kicsit túl szentimentálisan hangzik a szövegem, de én tényleg a lélekről beszélek, nem pedig az érzésekről, vagy egyéb romantikus szarságról, mégha ők ezt nem is értik meg. Na mindegy, lehet dohányozni egy űrállomáson?

A többiek elmondják kerek-perec miért jöttünk ide, hát ez eddig könnyen ment... Tyler is kivetíti magát, nem akar nekünk ártani.
~ Szóval újra ember akar lenne, hát akkor ez egy sima ügy, ahogy én ezt elnézem. De sejtem miért nem jó neki a robottest, biztos a másik nem miatt, persze ez érthető.
Nézelődök az űrállomáson, tetszik a mesterséges gravitáció, kellemes.
- Tyler, figyeljen, szerintem ha együttműködik, nem lehet olyan nagy gond, hogy néhány kábelt nyomjanak a testébe és maga visszakerüljön bele.

Tyler gyorsan megmondta, hogy mit is szeretne, igazából megértem, hogy miért szeretné azt, amit. És valószínűleg nem is tudna újra ember lenni.
~ Erre azt hiszem, hogy lenne egy nagyon csúnya megjegyzésem ~ mondtam Stephanie-nak. ~
A csak általam látható Asgardi felemre pillantottam, mintha kinéztem volna az ablakon le a Földre. Majdnem visszaszóltam neki, kellemetlen lett volna, ha megteszem. De valahogyan éreztem, hogy lenne egy remek megjegyzése.
- Lehetnének érzései – mondtam. – Próbálja meg, attól, hogy gépben van nem kell érzéketlennek lennie. Van tudata, azt tesz, amit akar. Mérlegelni képes a dolgokat és dönteni, kétlem, hogy 1010001… módján számítógépként teszi mindezt. Most is vannak érzései, hiszen akar… vágyakozik arra, hogy újra ember legyen. Ha valaki itt viccet mond, minden bizonnyal nevetne rajta, nem? Így is megvan az embersége, mint korábban…
~ S pont te ecseteled az emberséget, miközben közel sem vagy annak nevezhető drágám… ~ fűztem hozzá. ~
Vettem egy mély levegőt, nem fogom hagyni, hogy felidegesítsen.
- Gondolom tudja Tyler, hogy a teste valószínűleg már nincs meg, hiszen több, mint fél év telt el – mondtam. – Így azt valószínűleg nem kaphatja újra. Így gondolom érti, hogy milyen morális és etikus gondokkal járna, ha egy másik testbe tudna beleköltözni, ha ez megoldható lenne.
~ Morális s etikus gondok? ~ kérdeztem. ~ S az nem volt az, hogy te elfoglaltad azt a helyet, ahol vagy s tönkretetted az életemet ezáltal? ~
- Maradj már csendben! – néztem vissza Thorhalla-ra és csattantam fel. – Elnézést…
Mondtam, mikor mindenki azt hiheti, hogy teljesen magamban beszélek.

Jon bólintott Tyler szavaira, teljesen megértette a férfit, hogy mit is érezhetett ebben a helyzetben, de attól tényleg nem kellene érzéketlennek lennie.
- Most már jobb helyzetben van, tudjuk, hogy itt van. Hogy egy érző lény, nem kell gépként viselkednie – mondta Jon.
Szóval meg kell keresni a módját, hogy a férfi visszakerüljön a testébe. Volt egy olyan érzése, hogy a SHIELD is szeretné mindezt és akár készek lennének tudósokat is erre használni, hogy megtalálják a módját.
- Minden bizonnyal mindent meg fognak tenni azért Mr. Jackson, hogy mindenkinek a legkényelmesebb. Hogy ön visszatérhessen egy testbe és ők is visszakaphassák a teljes uralmat az űrállomás felett. Ha gondolja kapcsolatba léphet a SHIELD vezetőségével, hogy ezt megmondja nekik. Minden bizonnyal meghallgatják önt.
A menyasszonyára lépett a felcsattanás után. Vett egy mély levegőt, majd megölelte a nőt.
~ Azt hiszem, hogy tudom, hogy mivel bosszanthatja őt Halla ~ fűztem hozzá halkan. ~

//2 asgardi nem látható csak a halandó ének látják a saját másik felüket, tiszta skizó//

Rájuk pillant, a hologramról nem sok mindent lehet leolvasni. Semmi reakció, vagy arckifejezés változás.
-Azt hiszik hogy nem próbáltam....próbálok emberként viselkedni....míg ott lenn harcoltak Magneto ellen, én....nem sok hiányzott hozzá, hogy vele együtt magukat is elpusztítsam a lézerrel. Mert csak elfogadható veszteségként vettem figyelembe a jelenlétüket.....-
Szólal meg halkan, míg Bishop megjegyzésére csak egy dühös pillantást vett a férfi felé.
-Azt is tudom, hogy a testem már rég elpusztult....de értsék meg, nem akarok egy Szellem lenni a gépben, ha a legkisebb esély is van rá, hogy újra normális lehetek....a reakciói alapján szeretne rágyújtani, de itt az állomáson tilos a dohányzás....-
Szól Quentinek, gépies hangon, mintha csak egy GPS beszélne.
-Látják...folyamatosan harcolnom kell, hogy megtartsam az öntudatomat...ha a SHIELD segít nekem, akkor állok szolgálatukra....

Stephanie-ra nézek kérdően, mikor... Nos, a semmihez beszél? Kétlem, válaszolt valakinek, normális esetben azt hinném, egyszerűen tudathasadásos állapotban van, de azok után, amit láttam, és amit Jon mondott... Úgy tűnik, valóban a heves védekezéssel próbálta leplezni, és tényleg MINDKETTEN asgardiak. Thorhalla és Einar, Stephanie és Jonathan, micsoda páros, micsoda titok. Ne aggódjatok, nálam biztonságban lesz a titkotot, nem mintha bárki elhinné, ha elmondanám.
-Erkölcs meg etika, mintha ez gondot okozna a shieldnek, meglelik a módját, ebben biztos vagyok. Örülök, hogy segítesz nekünk, Tyler, és ha beszélni akarsz valakivel, hogy... Emberibb környezetben legyél, csak szólj. Egy űrállomáson minden ember magányosnak érzi magát.

Hallgatja Jon-t és a többieket. Stephanie szavaira megkönnyebbülés járja át, elmosolyodik.
-Igazán köszönök mindent....már rég nem beszélt így senki velem....-
Mondja halkan majd bólint Jon-nak, hagyja, hogy hívja a feletteseit, a SHIELD-et.
-Talán igaza van, de sosem éreztem magam katonának, habár voltam az rövid ideig. Míg ki nem derült, hogy mutáns vagyok....lehet, hogy gyengeségnek fogják fel egyesek, de nem tudom nézni tétlenül, hogy bárki is meghaljon. Főleg nem ti, akik ennyi mindent tettek már az emberekért, mutánsokért. Köszönöm még egyszer....-

Úgy tűnik, itt minden rendben, Jon már a feletteseivel egyezkedik, Tyler megnyugodott, hogy nem marad örökké így, és Steph-fel már teljesen higgadtan, gyakorlatilag emberien tud beszélni. Elgondolkodom, vajon mi lesz az, amit cserébe a shield kér majd... Nyilván teljes titoktartás, együttműködés, segítség, beszámolás, satöbbi. Rendesen ki akarják majd használni a srácot, ha megtudják, hogy be van tojva, de ezért leszünk mi ott. megígértük, hogy biztosítjuk neki, amit kér. Egy emberi test minden embernek jár, ezt Isten akarata... Vagy valamelyik angyalé, csak a nagy fiú mindig behúzza a jó ötleteket.
-Remélem hamar visszavisznek a Földre... - Jegyzem meg kifelé bámulva, és közben eszembe jut a régi bölcsesség az öreg Albert szájából: a világon két dolog végtelen, az emberi hülyeség és a világűr, de ez utóbbi nem biztosan.

~ Még hogy szükségük van rám, blablabla... gyakorlatilag díszkíséretnek jó voltam, ennyi, ha meg történt volna valami, nem sokat tudtam volna segíteni... de még mindig jobb mint a börtön nem panaszkodom.
Csak állok és szemlélődök, úgy néz ki, hogy ez sima ügy volt, még az űrbe is kijutottam. Várom, hogy mi fog következni ténylegesen.

-És egyúttal megkezdhetnék az előkészületeket a hazajutásunkhoz - teszem hozzá Jon után a tudósnak, mert tényleg nem akarok sokáig itt kempingezni.
Tyler kivetülésére nézve nem tudom, hogyan fog alakulni a beszélgetés a shielddel, de reméljük a legjobbakat, és különben is itt vagyunk vele, szóval ha keménykedni akarnak, talán jobb az alkupozíció úgy, hogy néhány igazán fontos emberük és alkalmi szövetségük is Tyler oldalán áll. Szerintem nem lesz gond, csak önbizalom kell, a magabiztosság mindent megold. Kábé.
És most jut eszembe, Tyler segítségével nagyban könnyebbé válhatna a dolgom Logan vagy Rorschach vagy akárki újbóli megtalálását illetően. A fickó mindent lát, minden elektronikus információcserét lenyomozhat valószínűleg, ha ráállunk az ügyre, és egy közepesen hideg nyomot találunk az eddigi jégbe fagyottak helyett, talán még sikerrel is járhatunk.

A belépő tudósra pillant, aki láthatóan elég bizonytalanul áll ott, és várja az eredményeket. Hogy sikerült-e, meggyőzni álljon melléjük. Persze nem sok választása volt, de így talán van esélye, hogy egyszer visszakapja a testét....egy testet.
-Hagyja csak majd én nyitok egy csatornát a SHIELD felé, a hazautukat pedig máris előkészítem. Legalábbis azt a részét, amit el tudok intézni.-
A kivetülés egy pillanatra eltűnik, ahogy megnyitja a kommunikációs csatornát, majd újra megjelenik.
-A csatorna nyitva van....-

Nem hittem volna, hogy minden ilyen könnyen megy, ez tényleg már-már túl egyszerű volt. Lehet, hogy csak én vagyok már nagyon paranoiás, hogy mindenhol ellenséget, meg problémát látok, pontosabban inkább csak alapvetően belekalkulálom.
~ Lennie kell ilyennek is, nagyon unalmas lenne, ha mindig minden másképp történne mint a terv. Meg szebb a béke...
Nos én készen állok, hogy hazamenjünk, porfogónak jó voltam, de ha kellek, akkor segítek.