High Bridge

Manhattan és Bronx össze kötő hídja.

Péntek este, 20:00. Szinte mindenki* a megszokott napi rutinját végzi amikor egy kékes fény öleli körbe és egy furcsa mormolást hallanak meg. A hátukon végig fut a hideg és érzik a világ kifordul körülöttük. Mikor a szemeiket újra kinyitják egy raktárban vannak. A szavakat egyre tisztában hallják:
- Azt akarom, hogy minden erővel rendelkező itt legyen. Azt akarom, hogy...
Hallják az ismétlődő imádságot és mikor magukra pillantanak, mind fel vannak szerelve. Hiába voltak a fürdőben, most száraz hajjal állnak fegyverrel a kezükbe, a Millerék is most asgardi formájukban vannak ott.
- Nahát, sikerült. Tartozom Yvettenek egy sörrel.
Mondja egy hang a sötétből és kidob egy tucatnyi papírt, amiket ha megnéznek a megjelentek akkor Edward Hellstorm rendőrségi leírását és fényképét látják.
- Apokalipszis elmenekült, Magneto halott és a mutáns terroristák eltűntek. A világ békében van,d e egy alak még maradt. A neve Edward Hellstorm, mutáns és erejével az alvilág ura lett. Páran már találkozhattak vele, de sokaknak az arc új. Ti vagytok a közelben lévő minden különleges hatalommal rendelkező személyek. Csak hozzátok fordulhatok. Egy erővel nem rendelkező rendőr vagy katona nem értené meg. Hellstorm egy lépésre van, hogy ő legyen az új Magneto és csak mi állunk annak a lépésnek az útjában.

*-A két meg nem jelent Ziltor és Sarah.
Ziltor egy hajón segít ki amikor Sarah megérkezik, hogy a hajó árúját elvigye új főnökének, Hellstormnak. Segítségnek kapott három verőlegényt. Ziltor midgardi formában van a hajón és a ládákkal segített éppen.

//Előzmény: Fury//

Éppen Einar ölelő karijaiban feküdtem s végre egymással voltunk elfoglalva, amikor a hideg rázott ki s megdermedtem. A következő pillanatban egy halandó hangját hallottam s immáron teljesen felöltözve álltam valahol, a hátamon a kardommal, amit már vettem is elő s a férfi torkának szegeztem a hegyét.
- Egy csak egyetlen okot, hogy mért ne tekerjem ki a nyakadat! – mondtam dühösen. – Ki vagy te egyáltalán, hogy veszed a bátorságod, hogy abban a helyzetben szakíts meg minket s két istent csak így elrabolj?!
A szavai s az, hogy kiről vagy miről beszélt ebben a helyzetben átkozottul nem tudott érdekelni, leginkább dühös voltam, hogy ezt tette, anélkül, hogy bocsánatért esedezett volna, vagy megmagyarázza, hogy ki ő s miért tette ezt. A kardot közelebb tolom a nyakához, hogy érezze a hideg acélt, míg az egyik valami furcsa dolog… vagy haladó már folyamatosan beszél.
- S remélem ez, meg ez – mutattam Tyler-re. – Nem lesznek ott, nem kívánok váltakozó lojalitású öngyilkosokkal s gyermekekkel együtt dolgozni, inkább megkeresem Namor-t, vele sokkal könnyebben lehet együttműködni. Illetve Einar-on felül ő – néztem Constatine-ra. – jöhet, de a többi nem kell.

Az egyik pillanatban még a hálóban voltunk, a következőben pedig egy raktárhelységben. Biccentettem az ismerős masinának, Tyler-nek, Bishop-nak s Constantine-nak. Legalább ismerős személyek is vannak itt. A beszélő férfira néztem, miközben a kétkezes csatabárdomat letámasztottam. Nagy sóhaj kíséretében öleltem át Thorhalla-t s húztam kissé hátrébb mielőtt még dühében levágja azt az embert.
- Máskor szólhatnál, hogy mit akarsz tenni – mondtam. – Nem túl kellemes időpontban hoztál el minket.
Szóval egy újabb gonosztevő, kit meg kellene állítani, ha képességgel rendelkezők vannak itt, akkor az illető minden bizonnyal mutáns megint. A menyasszonyomra sandítottam a szavai után.
< - Namor, persze – morogtam. >
- Miért nem a SHIELD-et értesítetted? – kérdeztem. – Ha már így is négyen vagyunk itt onnan. Rendben, mit lehet tudni erről az illetőről? S mik azok, mik nincsenek benne az aktában, de tudni illik róla?

// Nem tudom hogy mekkora a hajó, de olyan közepes szállítóhajó méretűre saccolom //

Jókedvűen sétálok a felé a bizonyos hajó felé, mellyel... Mit is fogunk csinálni? Ó igen, kirabolni. Ez nem tartozik a fő munkaköri leírásomba, végül is félvérekre kellene vadásznom, de valamiből élni is kell, és hát ki tudja hogy mikor kerül egy az utamba. Elég nyugis tempóban haladunk, ahogy egy ilyen szép naphoz illik, hawai, dizsi, és remélhetőleg hamarosan vér és hullaszag. Néha megfordul a fejemben, hogy talán beszélni kéne az újdonsült barátaimmal, de ahányszor belekezdenék valami mondanivalómba, mindig rá kell jönnöm, hogy fölösleges lenne. Szép lassan megérkezünk a hajóhoz, első dolog ami szembe tűnik hogy most pakolják le az árút ami a főnöknek kell.
~ Tökéletes. ~ Mosolyodok el. Oda sétálok a rakodókhoz, meglehetősen közel s hangosan megköszörülöm a torkom, hogy magamra vonjam a figyelmet.
~ Első próba, csak illedelmesen és ilyesztően. ~ Átfutó gondolat, s próbálom magam tartani hozzá.
- Jónapot hölgyeim és uraim! - Szólalok fel miközben az eddig a derekam köré tekert farkam szép lassan, fenyegetően letekeredik.
- Örömmel tájékoztatom önöket, hogy ez egy bank.... Hajó rablás. - Jelentem ki örömtelien, s a farkammal az egyik rakodó után kapok, ha van 4 méteres közelben egy, s a torka köré tekerve magamhoz rántom és kicsit rászorítok.
- Nem tervezünk halálos áldozatokat, és ha közreműködnek akkor maguk is épségben haza mehetnek. Ha viszont valakinek problémája akadna, akkor ez az ember látja kárát, aztán persze maguk is. - Vigyorgok, s intek a barátaimnak hogy segítsenek cipekedni, mivel valószínűleg működik a terv, legalább is az embereknek általában fontos a másik élete.

Nem kellemes érzés, mikor az ember egy beszélgetés közben teleportálódik el egy ismeretlen helyre. Szerencsére vannak itt ismerős arcok.
~ Na de jó, ahogy a fickó beszédéből kiveszem megint, valami kisebb fajta világháború lesz itt.
Közben egy másik illető egy papírlappal bénázik, de gondolom ő se véletlen került ide.
- Azért azt megkérdezném, hogy miért bízzunk meg önben.

//Előzmény: A Roby's bár//

-... fene! - fejezi be felkiáltását, mikor a vakító fény eloszlik. John szemeit megdörzsölve nézz körül.
- Ez már nem a bár. - állapítja meg a raktár helységről. Több ismeretlen alakot, férfit és nőt is lát is. Meg egy szónokló fickót.
- Mi lesz most! - kiált fel. Egy nő karddal fenyegetőzik, egy férfi össze-vissza bukdácsol, a harmadik meg csatabárddal kóricál. John ijedten húzódik meg, s az egyik eldobott papír után nyúlva mozdul csak meg.
- Hellstrom... Ez az a fickó akinek az a hapsi dolgozott, akit David elintézett. - fedezi fel csodálkozva a hasonlóságot. Annak már kevésbé örül amit hall, t.i., hogy az alvilág ura és amit olvas, hogy igen erőteljes mutánsképessége van.
- Hát ezt nem fogom tudni elintézni így... - motyogja. Figyelmét most a többiekre és az őket ide teleportáló fickóra fordítja. Többen kérdeznek, okosakat is. Elég meghallgatnia a válaszokat. Nem akar túlságosan előtérbe kerülni, nehogy az a kardos némber őt is megtámadja.

Teleport előtt....

A Shield egyik titkos létesítményében, épp az új testét teszteli. Habár korántsem elégedett ezzel a testtel, jobb mint a semmi. A mutáns erejét természetesen nem bírja használni, de ez a test, messze erősebb és kitartóbb, mint a régi. Az már más kérdés, hogy jobban szeretne egy élő testet. Igaz vérezni ez is tud, de ez akkor sem ugyan olyan. Ráérős léptekkel sétál kifelé az edző teremből mikor, egy fényes villanás kíséretében eltűnik.....

Érdeklődve pillant körbe, felöltözve immár, oldalán két kés, és két pisztollyal. Némán hallgatja az előadást, s Thorhalla kifakadására halkan válaszol.
-Mert a múltkor is a helyzet magaslatán álltál egyedül....-
Morogja, s egyáltalán nem fél a nőtől, majd arra pillant aki idehozta őket, vagy arra amit lát belőle.
-Érdekes amit mond, de kicsoda maga? Miért kellene bíznunk magában, ennyi erővel akár ennek a Hellstormnak is dolgozhat...mutasson valamit, amivel alátámasztja a mondókáját.

//Zack tudom még irányítani a számítógépeket vagy ez eltűnt s csak a robot test képességei maradtak meg? Csak mert nem akarok hülyeségeket írni:)//

//Előzmény: a Roby's bár//

Ahogy a kék ragyogás megszűnik, már egy sötét helyen állok, majd egy tucat másik emberrel. Ez egy raktár, bár nem sokat látok belőle.
Akárki is rabolt el minket, mondókájából úgy tűnik, azt akarja, szálljunk szembe Hellstormmal. Megnézem az egyik fotót. Valóban Hellstormot ábrázolja. Remek! Legalább nem csak én akarom elintézni azt a szemetet.
Úgy látom, nem mindenki olyan lelkes, mint én. Többen kérdőre vonják elrablónkat, vagy elrablóinkat. Egyelőre a háttérbe húzódom, a „betörő reflex” szerint. Lássuk, mi sül ki az egészből.
Ekkor veszem észre Johnt a társaságban. Ő is igyekszik háttérben maradni.
- Hello, John. – lépek mellé és köszöntöm halkan.
- Maradj mellettem.

Egy kissé késve érkezett meg a munkára, amire ígérkezett cimborájának, hogy segíteni fog. Nem is tétlenkedik, hanem rögvest nekilát a súlyos faládák pakolásának. Nem olyan könnyű feladat ez egy egészséges kézzel és főleg emberként, de nem fedheti fel magát. Épp ez az emberi alak nagy előnye, hogy el tud vegyülni és barátkozni azokkal, akiket védenie kell.
Négy közeledő alakra lesz figyelmes. Az egyikük nő. Gondolja csak valami horgászbanda lehet. Egészen addig, míg a nő magára hívva a figyelmet ki nem fejti, hogy rablás. Paul meglepetten nézz, főleg arra a farokra, ami a nőhöz tartozik. Ezzel még nem is lenne gondja, ha nem épp egyik rakodótársa nyakát szorongatná vele.
- Meg kell mentenem! - motyogja miközben leteszi ládáját és mögéje bújik. Szájába veszi pipáját, gyorsan rágyújt, s halkan kimondja a varázsszót.
- Ziltor! - erőteljes fényvillanás és a doboz mögül felemelkedik egy tagbaszakadt, szőke hajú férfi, kezei közt méretes kétkezes buzogány tartva, mi szögekkel van kiverve.
<- Kiriell! Lecsapás!> - kiált fel griffmadarának ki az ég felhői közül száll alá, hogy csőrével csípje meg a nő farkát.
- Ereszd el gonosz boszorkány az embert! Különben én, Ziltor foglak nyakon ragadni! - áll a nő és a verőlegények elé büszkén, súlyos fegyverét készenlétben tartva a harcra.

Az ember azt hiszi, nem zavarják meg nem létező reggelijének idején, mikor éppen azt az istenverte Rorschachot vagy Logant keresem. Elég sok templomban jártam már, de eddig semmi. Most meg az egyik pillanatban egy pappal beszélgetek, a másikban, pedig nekem papol valaki Hellstormról. Nem új a sztori, kitartóan próbál kinyírni a fickó, eddig nem sok sikerrel. Tulajdonképpen nekem kapóra jön a dolog, hogy nem egyedül kell szembenéznem vele. A társaság elég vegye, itt vannak az asgardiak, és Bishop is, na meg Tyler az új robottestében. Ezen kívül itt egy vörös bőrű pojáca, a szerencsétlenkedésére előveszek egy szál cigarettát, és rágyújtok, majd biccentek Einarnak, Tylernek és Bishopnak, Thorhallának is megtenném, de ő most el van foglalva a fenyegetőzéssel. Ezen kívül még két fickó van itt, az egyik a bőrszíne alapján mintha halott lenne, és úgy látszik ismeri a másik fószert, aki... Nos, meglepő, de teljesen normálisnak tűnik.
-Szervusztok. A nevem Quentine.

Raktár:
A kérdésekre picit nevetni kezd az alak.
- Jártál mostanság Manhattanba? A shield utolsó segítségénél város szét lőttek egy LÉZERágyúval. Miért kéne bíznotok bennem? Mi bizonyítja, hogy nem vagyok Hellstorm embere?
Az árnyékből kilép egy szőkésbarna detektívszerű férfi aranysárga szemekkel. Az ingének felső gombját kigombolja és jobb kezével elhúzza a gallért. Így mutatja meg a mellkasán lévő golyó ütötte heget.
- Mert a szemétláda egy 45-ös kalibert lőtt belém. A nevem Zacharias Morsus, a bronxi nyomozó detektív.
Mondja a férfi komoran.
- A shield nem fog reagálni egy mutánsra, aki uralkodik New York alvilága felett egészen addig ameddig az nem tesz valami őrültséget. De nem is az ő dolguk. Én idehoztam minden New Yorkit, akinek képessége van, mutáns asgardi vagy mitomén... Ezért, mert ez a mi dolgunk egy képességgel rendelkező fickó lassan átveszi a város felett az uralmat és erejével befolyást szerez azzal pedig midnenki ellen megy. Én esélyt adok: velem jöttök megelőzni a következő Magnetot vagy megvárjátok a katasztrófát. Nos? Ki tart velem?
/Itt a játékosok dönthetnek,a döntés befolyásolja a játékuk folytatását.
Tyler: nem már cska a robot test erői vannak meg.
Sarah: jól gondoltad./

Hajó:
Sarah elkap egy munkást majd egy villamás után egy viking ruhás óriás érkezik meg a dobozok mögül. Mire a nő észbe kap egy griff madár harap rá a csőrével a farkára, de még nem szorosan, csak mintha megfogná azt. A verőlegények megszeppenve hátrálnak.
- Főnök... ez olyan mintha az az Einar meg a nője!

- Drágám, egészen addig a pillanatig egyetlen karcolás sem volt rajtam, amíg te agyatlan masina fel nem robbantottál! – vicsorogtam miközben Einar karjait próbáltam lefejteni magamról.
Biccentettem a megérkező Constantine felé, majd egy másik alak is feltűnt, gúnyosan mosolyodtam el, úgy tűnt, hogy az aranyszeműnek mégiscsak járt némi megbocsátás, mert ezt a férget is idehozta. S ő pedig Consteine-hoz ment oda.
- Ha ő nem is, mi igen! – szóltam Rorschach irányába. – A SHIELD nevében le vagy tartóztatva drágám! Ez nem megy innen sehova sem, főleg nem Hellstorm ellen, csak egyetlen helyre, az pedig az egyik tömlöc. Többszörös gyilkosságért, emberek veszélyeztetéséért… csalásért s jogtalan fegyverviselésért s használatért letartóztatlak!
Kissé oldalra döntöttem a fejemet, miközben Morsus-ra pillantottam.
- Miután ezt elvittük a cellákhoz még segítünk is – mondtam a férfinak.

Fáradtan sóhajtottam fel, miközben még két ismerős is megjelent. Legalább sikerrel zárhatjuk a napot a tömeggyilkos miatt is. Biccentettem a már régi ismerősnek, de még mindig nem engedtem el Thorhalla-t, még csak az kéne, hogy valakinek nekimenjen. Az androidnak főleg a korábbi tettei miatt. Azonban Rorschach feltűnése csak rontott a helyzeten. Az aranyszemű férfira néztem, egy újabb katasztrófa, mit meg kell akadályozni. S az asgardi még hihetné, hogy ilyen dolgokkal csak odahaza találkozik, de nem. Itt nagyobb az esélye mindennek. Segítenünk kellett, de még a csapat sem volt olyan, hogy mindenkiben meg lehetett volna bízni.
- Segítünk, ahogyan Halla is mondta. De ez a férfi veszélyt jelent mindenki számára – néztem Rorschachra. – S tényleg a legjobb az lenne, ha máris leadhatnánk a SHIELD-nél, mielőtt még innen is végez valakivel.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

Most már sokkal szimpatikusabb a fickó, láttam az arcát, bemutatkozott, elmondta rendesen, hogy mi a célja, mit miért. A többi SHIELD-s is belemegy a dologba, nem lóghatok ki a sorból, főleg nem én, aki mindig valami jóba belekeveredik.
- Rám számíthat!

Alig, hogy kikopik szeméből a kék teleportpor Davidet is a raktárban tudhatja.
- Üdv! - int neki és a közelében marad.
- Úgy látszik mi már párban járunk. Akárhol is legyünk most. - ereszt meg egy béna poént halovány mosollyal karöltve.
- Jól rémlik, hogy te Hellstrom egyik emberét intézted el? - kérdi suttogva.
- Mert akkor beteljesítheted a bosszúdat. - teszi még hozzá, és a kis közjátékra figyel. Valami letartóztatást próbálnak eszközölni, meg valami sárga szemű fickó is itt lófrál. Hát szép. Most találkozik először idegenekkel és azokról egyből lesüt, hogy mennyire ellenségesek. Bajos dolog lesz velük együtt működni, ha már most eltávolíttatni akarnak innen valakit. Persze csak egy érintés és belőlük se sok maradna.
A feladat menete még ennél is érthetetlenebb. Davidre bízza magát hát. Ő biztos tudja, hogy kell ezekkel a fura fazonokkal bánni.

John hallgat rám és mellettem marad. Jól is teszi. Az egyik fickó, aki ráadásul elég zavart elmeállapotúnak tűnik, fitogtatni kezdi az erejét és tárgyakat lebegtet.
Végül úgy tűnik, mindenki belemegy, a Hellstorm lekapcsolásában való részvételbe. Nagyon helyes. Minél többen vagyunk, annál könnyebb a dolgom.
Visszasúgok Johnnak.
- De igen. Hellstorm az. Ez a Morsus nevű fickó az én malmomra hajtja a vizet. De legyünk résen. Nem bízom benne, csak mert van egy lőtt sebe.
Kissé előrébb lépek, hogy Morsus lásson.
- Mr. Morsus, mivel Hellstormról van szó, elnézem, hogy akaratunk ellenére elrabolta a barátomat és engem. Megtesszük, ami tőlünk telik, de nem vagyunk szuperhősök. Szeretnénk lehetőleg ép bőrrel megúszni. Úgyhogy remélem, van a tarsolyában egy épkézláb terv is azontúl, hogy összegyűjtött egy rakás közveszélyes embert, mert nem fogunk fejjel a falnak rohanni.
Aztán a többiekhez fordulok.
- A túlélésünk és a siker érdekében pedig nincs helye marakodásnak köztünk. Nem érdekel, ki mit tett a múltban. Aki benne van, azzal lekapcsoljuk Hellstormot, aztán tőlem ki is nyírhatjátok egymást, csak minket hagyjatok ki belőle.

Thorhalla kifakadására csak egyszerűen vállat von, majd az árnyékból előlépő Morsusra pillant. Miközben végighallgatja a párbeszédet a tudathasadásos és a többiek közt, majd aztán lassan válaszol a feltett kérdésre.
-Rendben, részt veszek a tervében. Ha van valami terve azt is szeretném hallani, illetve minden információt amit tud, jó lenne ha a tudtunkra adna. Nem szeretnék utólag meglepetésekbe ütközni.-
Közli monoton hangon, majd le sem veszi a a szemét Morsusról még csak nem is pislog közben.

Raktár:
Zack a legtöbb igenre elmosolyodik.
- Remek. Akkor most mondom a rossz hírt: a fickó bérgyilkosokat hozatott a világ minden sarkából. Várj... Roschach? A maszkos igazságosztó? Dolgoztam pár ügyén...
Miközben elgondolkodik ezen és azon, hogy a maszkos mennyi biztos tagja kis csapatnak, Tyler kellemetlen dolgot érezz,a mit hosszú ideje nem érzett: fejfájás, de ennek msot forrása is van. Mikor az egyik pokróccal letakart halomhoz lép a sajgás egyre erősebb lesz, Ha elhúzza a pokrócot egy bombát lát meg és annak a kijelzőjét:
00:04
00:03
/Jussatok ki a robbanás előtt/

Hajó:
Sarah csap egyet a farkával addigra madár már távolodna, de még így is megvágja bal szemét egy egyenes karmolást okozva a griff arcán. A sebb jellegzetes, pontosan a szemén megy végig., ettől msot zavartan lát és így is repül el. Ziltor ezzel ront neki a démonnak, aki előre készülve mozdul el a szinte figyelmeztető jellegű ütés elől.

Távolban egy kis halász hajón:
Egy távcsöves férfi figyeli a az eseményeket.
- Ez így nem alku Hellstorm. Többen vannak, pár azokból a vikingekből. Ezek sztárok.
- Értem - mondja a fülesből egy hang. - Végül is ők lettek volna a listán. Szóva, aki túléli a pokolgépet azokért fejenként egy milliót kaptok.
- Vettem.
Mondja a távcsöves és kikapcsolja a fülest majd a vízbe dobja.

Hátra fordul a két jelmezbe öltöző társához.
- Uraim? Készen állunk?